Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-07 / 104. szám

KEDD, 197*. MÁJUS % Naftalin He'"at Zongorahang veri föl a csendet. Az orchesterből Makláry László, a sanzonok hangulatos kísérője. enyhe fényű kislámpa mellől, teli­torokból szólítgatja Sándor Lajos kellemes színpadsza­lonjába a szereplöket. (A taps el-elnyomja a konfe­ranszot, Makláry berekedhet a májusi előadásokon, mik­rofonnal lehetne elejét ven­ni.) Melis Gábor, a lassú észjárású fess férj és Déry Mária, a gyors észjárású, ki­kapós fiatalasszony lejt át a színen karöltve, Király Le­vente sasszézik utánuk (az előadás motorja: kifent-ki­kent snájdig szivrabló, és reggelitornász, valóságos ak­robata). A hűvös kiállású, de megértő mama, Foga­rassy Mária oldalán Máriáss József, pénzfejszámoló-mű­vész, orvos és a nyári szere­lem betege. A „délutáni szí­nésznő" Krasznói Klári, aki többször is fölváltja Király Leventét a naftalinos szek­rényben. Bányász Ilona elhi­teti, hogy Kabóczánénak soha sincs későn a szerelem, B. Déry Mária és Egerváry Klára amolyan „tündérlaki rossz lányok". Marosi Károly gumikötél-idegzetű házmes­ter, ügy hordozza foglalko­zásának jelképét, a vécé­pumpát, mint királyok a jo­gart. Kapronczayt Konter László raccsolja ügyesen, Herczeg Zsolt asszisztál hoz­zá. A színpadi humor egyik legbiztosabb rekvizituma a telefon, a másik a szekrény. Heltai Jenő moly nem rágta, kissé naftaiinszagú bohóza­ta (mely előreláthatóan Sze­geden is begyűjti a közön­ségszavazatokat) a szekrényt valasztotta. Ide menekítik a szerelemszerdát eltévesztő Laboda Pétert, és a rossz passzot kifogó Patkány Etust, akikre Heltai mindig akkor kopogtat, ha a bújta­tok nincsenek kéznél. Ebből fakad a tévedések vígjátéka, melynek szépséghibája, hogy a végletekig hajszolt látszat­helyzetekben soha sincs va­lóságkontroll, így a megol­dás is absztrakt: nőnek né­zik a férfit, és viszont. Két összefényképezett családi háromszög sarkai körül ját­szanak szembekötösdit, nai­Kongresszust tart a Nemzetközi Kedden Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc székhá­zában megkezdődik a Nem­zetközi Diákszövetség XI. kongresszusa. A május 14-ig tartó tanácskozás célja, hogy összegezze? az 1971-es pozso­nyi kongresszus óta a nem­zetközi diákmozgalomban bekövetkezett változásokat, elemezze a szövetség mun­káját, s megszabja feladatait a következő esztendőkre. (MTI) Ma, Szegeden: Közlekedésgazdasági konferencia kezdődik Ma, kedden délelőtt 11 órakor kezdődik a Tisza Szálló dísztermében az V. országos közlekedésgazdasá­gi konferencia, a Közleke­déstudományi Egyesület sze­gedi szervezetének rendezé­sében. A kétnapos konferen­cia megnyitó előadása a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium tudománypoli­tikájának közlekedésgazda­sági vonatkozásairól szól. Délelőtt a közlekedéstudo­mányok hatékonyságáról, to­vábbi fejlesztésükről, dél­után pedig a KPM-hez tar­tozó intézményekben, válla­latoknál folyó kutatásokról hallhatnak a résztvevők, a vasút gazdasági fejlesztésé­vel, a posta és a távközlési szolgáltatásaival, az európai víziút-hálózat bővítésével kapcsolatosan. A konferen­cia holnap, szerdán délelőtt 9 órakor folytatja munká­ját. Kövek és épületek Hernádi Oszkár fetvetele Bonyodalom a szekrény előtt, Mclis Gábor, Király Le­vente és Máriáss Jó zsef közreműködésével. vul és oly ártatlanul, hogy semmit sem lehet komolyan venni, a laza polgári erkölcs penésziliatát sem. A rende­zők — Sándor János és Bagó László — rátaláltak az egyetlen" lehetséges formára, amivel majd hét évtizednyi­ről idementhetők Heltai le­tűnt figurái: a groteszkre. Így aztán a szereplők ráját­szanak a szövegre, kívülről bújnak dr. Gulyás Árpádné és Meznerits László jelme­zeibe, úgy mulatnak a föl­vállalt szerepeken, hogy a közönségnek is hagynak ne­vetnivalót. Csak a Szirmai Albert zenéjével született sanzonok varázsos levegőjét érzik még kevesen. Aki szórakozni akar, néz­ze meg a NaftalinV. Nikolényi István Moszkvai zenetanárok Szegeden Közel harminc tagú, moszk­vai zeneiskolai tanárokból álló csoport tett látogatást hétfőn a szegedi Liszt Ferenc Zeneiskolában. Tizenkét na­pos magyarországi tartózko­dásuk során budapesti, pécsi és szegedi zeneoktatási in­tézményeket keresnek fel, tapasztalatcsere céljából. A zongora és hegedű szakos tanárokat Stanics Bé­la igazgató üdvözölte. Ezután hangverseny, majd szakmai beszélgetés következett. A jól sikerült baráti találkozó befejezéseként a csoport ve­zetője, Marietta Tazsatovna — az egyik moszkvai zeneis­kola igazgatója — mondott köszönetet a kedves. fogad­tatásért. A KATEDRÁLISÉPÍTÖ Fischer Ernő festőművész, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető taná­ra tavalyi, Műcsarnokban rendezett nagyszabású tárla­ta után Szegeden is kiállítot­ta műveinek egy részét. Ars poeticája szerint a festő munkája rokon az építő­mesterséggel. „Mindig új szellemi alaprajznak megfe­lelően kell állványozni és építeni. Új formákat, új módszereket, eszközöket kell keresni, hogy értelmezni tud­juk az új tartalmakat, min­dig új megoldásokat keresve azokra a kérdésekre, melye­ket az örök mozgásban levő emberi világ felvet." A kér­désekre a leglényegesebb ösz­szefüggések felvillantásával, a legmélyebb emberi tartal­mak megmutatásával igyek­szik válaszolni. Tartalmi ér­tékei a 20. századi ember gondolkodásában gyökerez­nek, olyan alkotóművész le­tisztult élményvilágában, aki­ből a harmónia iránti igény szól. Hol zenei tételeket idé­ző hatásokkal, hol a lélek rezdüléseire rezonáló hullá­mokkal, hol víziók ritmus­rendjével fejezi ki mondani­valóját. Alkotásai minden esetben többrétegű művek, figurális alkotásai éppúgy tág asszociációs pályákat nyitnak, mint átírt városké­pei, légies katedrálisai, tob­zódó csendéletei. A mély, fi­lozofikus töltésű gondolat éppúgy nem idegen tőle, mint a megejtő liraiság. Múlt és jelen, emlék és valóság, rea­KIÁLLÍTÁSI litás és fantázia együtt, kéz a kézben alkotja festményeit. Tavalyi pesti kiállítása után sokunkban felszakadt a só­haj, de jó volna Szegeden is látni Fischer képeit. Bár minden hasonló óhaj így rea­lizálódna. S most hadd le­gyünk telhetetlenek: a kö­zeljövőben Szeretnénk itt, Szegeden együtt látni Fi­scher Ernő gyűjteményes ki­állítását. Addig el kell bú­csúznunk tőle, hiszen másfél évtizede eredményes művész­pedagógiai tevékenység után nyugalomba vonult. A mos­tani, Képtárban rendezett ki­állítás szép búcsú Szegedtől. Viszontlátásra! TUDÓS-PANTEON László Gyula egyetemi ta­nár, a régészet professzora, számos könyv és sok-sok ta­nulmány szerzője, az egykori festőnövendék ismét elkáp­ráztat bennünket. Tavalyi irodalmi arcképcsarnoka után a Képtárban most tu­dós-panteonját mutatja be. Azoknak a kortárs-tudósok­nak megörökített arcvonásait tárja közönség elé, akik így LKaseltérítés Gyakran utazom a Szeged —Szöreg autóbuszvonal já­ratain, így alkalmam van bosszankodni több kalauznak az utazóközönséggel szemben tanúsított, nem éppen dicsé­rendő magatartásán. Az azonban, aminek az elmúlt hét végen tanúja voltam, minden eddiginél felhábori­tóbb volt. Azon a délutánon 14.30­kor Szőregre indult autóbusz kalauza a Kamaratöltésnél nem engedte leszállni az uta­sok többségét. Amikor két A Móri Ferenc Mgtsz n. számú üzemegységeben nagy mennyiségű fuszerpritaiiiin­és ceceioaprika­paán>a eladó Telefon: 14-778. ügyintéző: Orosz Kornél. x utas leszállt, egyszerűen be­csukta az ajtót és elindította a kocsit. — „Azért nem en­gedtem magukat leszállni — oktatta ki a megrökönyödött és felháborodott utasokat —, hogy a jövőben tanulják meg: igyekezni kell a leszállással, erre kejlő időben fel kell készülni". A következő megállóhelyen — ahol magam is leszálltam — döbbentem meg az elém táruló látványon: néhány, nagyon idős öreg asszony és férfi indult vissza gyalog a Kamaratöltés felé s kellett legalább egy kilométert gya­logolniuk azért, mert a ka­lauz nem engedte őket az előző megállóhelyen távozni. Kérdés: milyen jogon me­részel egy kalauz ilyen ma­gatartást tanúsítani az uta­sokkal szemben? Honnén ve­szi a bátorságot, hogy idős, fáradt embereket gyaloglásra kényszerítsen?! Ügy vélem, az eset kapcsán az illetékeseknek ismételten emlékeztetniük kell a kala­uzokat — akiket illet — azon kötelezettségükre, hogy a legmesszebbmenő udvarias­sággal és felelősségérzettel kell ellátniuk szolgálatukat. Játékok a történelemből Richárd Waverly, az ame­rikai légierő tisztje ledobta az atombombát Hirosimára. Miután tudomást szerzett tettének szörnyű következ­ményeiről. úrrá lett rajta az iszonyat és a bűntudat. Bűn­hődni akart, hazájában azonban hősként ünnepel­ték. Tizenhat évvel Hirosi­ma után Waverlyt perbe fogták. Hogy a rendre.rend­szerre veszélyes igazságairól (a bomba bevetése értelmet­len. felesleges volt, a hábo­rú kimenetele szempontja-, ból is és embertelen, rette­netes a tett, amelynek soha többé nem szabad megis­métlődnie) ne beszélhessen, be akarták bizonyítani; őrült, zárt intézetben a he­lye. Rolf Schneider drámát írt a perről, Horváth Ádám ren­dezte az ebből készült tévé­játékot. Nyilatkozata szerint a darab és a tévés válto­zat alapkérdése: valóban őrült Waverly. vagy ellenke­zőleg. talán egyedül ő visel­kedik normálisan a mindent felejtő közömbösök seregé­ben. A rendező szerint két­esélyes a játszma „az utol­só percig, amíg a bíróság nem dönt". Nos, lehet hogy Eereajti István Waverfy hazajában úgy ren­deznék a darabot, hogy fe­szült, drámai pillanatok so­rozatával igazi kételyeket keltenének a nézőkben, va­lóban csak a végén válna nyilvánvalóvá az igazság. Horváth Ádám azonban — bár nyilatkozata ennek el­lentmond. de a kész mű „ta­núskodik" '—, úgy rendezett, hogy számunkra pillanatig sem kétséges: a tiszt telje­sen normális. A ' végered­mény, a látott tévéjáték szempontjából persze telje­sen közömbös, vajon pontos rendezői elgondolás alapján, vagy „véletlenül" történt, hogy a darab alapkérdése nem Waverly személyével, hanem azzal a társadalom- . mai kapcsolatos, amelynek bírósága már a tárgyalás előtt ismeri az ítéletet: a hirosimai bombázó őrült. És ugyancsak ellentétben a ren­dező; nyilatkozatta]: a védő nem azért drámai alak. mert kilátástalan, mégis társául tat hírnevének visszaszer­zéséért, hanem mert látja ugyan, hogy védence sorsa kilátástalan, mégis társul szegődik — mindenki ellené­ben és az emberiesség ne­vében. Mint látható, ezek a való­ban ckamaf szi tuációk es cse­lekvések felfedezhetők a Horváth Ádám rendezte té­véjátékban. A baj csak az, hogy korántsem olyan inten­zívek, korántsem keltenek akkora feszültséget, mint le­hetett volna — ha a rende­zés elsősorban ezekre kon­centrál. A bírósági tárgyalá­sok dialógusainak rendszere pedig — számtalan remekmű bizonyítja —, különlegesen alkalmas a feszültség terem­tésére is, kiemelkedő színé­szi teljesítmények elérésére is. A Richárd Waverly pere című tévéjáték szereplőgár­dájából egyedül Ráday Im­rének sikerült ilyenféle ma­gas színvonalú játékot pro­dukálni. A hazai történelemhez nyúlt — szerencsés kézzel — Pernye András, amikor megírta a Mátyás király ud­varában, 1489. című műsor forgatókönyvét. Rendkívül szegényes leltár lenne, amit a hasonló jellegű televíziós produkciókról összeállíthat­nánk. Ezért, és a folytatás reményében örömmel üdvö­zöltük a képernyőn ezt a „régi dicsőségünkről" a zene nyelvén sokat mondó alko­tást. együtt századunk magyar tu­dományát jelentik. Minden arc egy-egy építőkő, melyből egybeáll a magyar tudomány épülete. László Gyula rendkívüli érzékenységgel, hitelességgel és közvetlenséggel örökítette meg tudós-kortársait, bará­tait. Portréi nemcsak, a mel­léjük írt jegyzetek, odavetett sorok, aláírások miatt többek a fotográfiáknál, de azért is, mert áthatja a rajzokat, az alkotó varázsa éppúgy, mint a modelleké. TISZTA FORRÁSBÓL A mihályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Ház­ban Papp György linóleum­metszeteiből nyílt kamaraki­állítás. Tíz nagyméretű — jórészt színes — linómetszet díszíti a klubszoba falait, s élményekkel gazdagítja a lá­togatókat. I A megnyitó-közönség ér­deklődő, nyílt kérdései min­denkit hamar meggyőzhettek: érdemes volt elkezdeni, foly­tatni kell! Papp György nép­művészetből, tiszta forrásból táplálkozó grafikája igaz kö­zönségre talált Mihálytele­ken. A GENEZIS LlRÁJA „A tenger kovamoszatai, mészcsillagai, virágallatai, pillangótarka csigái képvise­lik a genezisben a legősibb műfajt, a lírát" — írta Mó­ra Ferenc, s ezt az idézetet választotta sajtóházbeli kiál­lítása mottójául Richter Ilo­na Munkácsy-díjas festőmű­vész. Nem véletlenül. Rich­ter Ilona ugyanis a Földközi­tenger és a Nápolyi-öböl nö­vény- és állatvilágának ava­tott és ihletett feltérképezője. Rendkívüli aprólékossággal, pontossággal és érzékenység­gel megfestett különös ten­geri növényei és állatkái ne­ves tudományos kiadványok illusztrációi. A lapok forma- és színgaz­dagsága minden festői fan­táziát felülmúl. S mégsem művészi alkotások ezek, ha­nem csodás illusztrációk. A Művészklub májusi tárlatát tegnap, hétfőn este nyitotta meg dr. Kralovánszky Alán, a Veszprém megyei múze­umok igazgatója. Az est má­sodik részében Varga Bélá­né ornilológussal beszélgetett Polner Zoltán, majd film- és diavetítés zárta az összejö­vetelt. T. L. Korszerű­sítések Ózdon Az Özdi Kohászati Üzemek az idén olyan új létesítmé­nyekkel gazdagodik, amelyek a dolgozóknak jobb munka­feltételeket biztosítanak és csökkentik a gyárváros le­vegőjének szennyeződését. Így például Hódoscsépány térségében 134 millió forintos költséggel épül fel a vállalat közlekedési gyárrészlegének korszerű és tágas tmk-üzeme. Az építési és szerelési mun­skak befejezéshez- közelednek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom