Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-15 / 111. szám

SZERDA, MTI. MÁ.TÜS IS. ,,Már vénülő kezemmel / Fogom meg kézedet, / Már vénülő szememmel / Órizem a szemedet..." Gyerekszáj mondja a feledhetetlen Adyverset. A vénülő kézben pohár. a vénülő szemben könynyek. Fél századdal ezelőtt kötött házasságot Domonkos József és Szakáll Etelka. S azt az eseményt, amelyen ezt ünneplik az I. kerületi tanács házasságkötő termében, aranylakodalomnak nevezik. „Nem tudom miért, meddig / Maradok meg még neked, / De a kezedet fogom / s őrizem a szemedet." Fejezi be a kisunoka a vemet. A haj ezüst, az ünnep arany. Az ünFIATAL nep renINTÉZET dezői nem látszanak az ünnepi fényképen. Fiatal férfiak, nők, egy igen fiatal szegcdi létesítmény alkalmazottai. Az utóbbi szó azonban nem jelöli pontosan munkájukat: a nyolc fiatal maga az intézet, hiszen a családi és társadalmi eseményeket nem lehet közönyösen szervezni, azokat élni kell. Magyarországon 1969 óta sorban jöttek létre az ilyen jellegű intézmények. A legrégebbi Tatabányán és Nyíregyházán kezdte meg működését. A Dugonics tér sarkán büszkélkedő szegedi iroda a legfiatalabbak egyike, hiszen bár hivatalosan két éve megalakult, s működött a Bartók Béla művelődési otthonban, a megfelelő körülmények hiányoztak szervezőmunkájának kiteljesedéséhez. Jellemző erre, hogy mióta ünnepélyesen megnyitották a valóban szép, reprezentatív irodát, negyedév alatt a tavalyi rendezvények többszörösét tudták megszervezni. Az országszerte működő, 70 hasonló intézménytől, de még a megyében működő másik négytől is megkülönbözteti azt, hogy működési területe nem azonos egy kisvárossal, vagy egy kerülettel: Szegeden (beleszámítva immár Tápét, Kiskundorozsmát, Algyöt, Szőreget is) 7 anyakönyvvezetővel kell tartania a kapcsolatot. A Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Intézet dolgát megkönnyíti az az újabb rendelkezés, hogy a házasságkötések időpontját csak az iroda jelölheti ki, s hogy a névadókat is csak ők vehetik fel. PETŐFI ÉS BERGENDIÉK Szovjet vasutasok látogatása Szegeden A KPM Vasúti Főosztálya vendégeiként hazánkban tartózkodó szovjet vasutas küldöttség tagjai tegnap, kedden, egynapos baráti látogatásra Szegedre érkeztek, V. N. Sepetovszkij, a Szovjetunió Vasútügyi Minisztériuma személyzeti igazgatójának vezetésével. Látogatásuk célja a Szegeden folyó vasutas személyzeti és oktatási tevékenység megismerése volt. A vendégeket elkísérte Túrba Sándorné. a KFM Vasüti Főosztálya személyzeti és oktatási szakosztályanak vezetője, valamint dr. Hegedűs Gyula, a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola főigazgatója. A küldöttséget a szegedi vasútigazgatóságon Kiss Károly, a MÁV szegedi igazgatóságának vezetője fogadta. Tájékoztatást adott az igazgatóság gazdasági, személyzeti és oktatási munkájáról. az oktatási intézményekkel kialakult kapcsolatról, és a MÁV szegedi oktatási főnökségéről. Ezt követően a szovjet vasutasok városnéző sétára tinóul tak. Délután megtekintették a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Szegeden működő vasüti tagozatát, és a Bebrits Lajos Vasúti Szakközépiskolát. Jövőre: Részleges termelői árrendezés A Magyar Kereskedelmi Kamara a tagvállalatok vezetői részére kedden ankétot rendezett az 1975. január elsején életbe lépő részleges termelői árrendezésről. A tanácskozáson dr. Trethon Ferenc pénzügyminiszter-helyettes is részt vett. Dr. Csikós-Nagy Béla államtitkár. az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke tájékoztatta a vállalati vezetőket a tervezett termelői árrendezésről. A Minisztertanács felhatalmazása alapján a tárcaközi ár- és termékforgalmazási bizottság a közelmúltban meghatározta a részleges termelői árrendezés programját, és főbb irányelveit. Az 1975. január elsején életbe lépő részleges árrendezést háromfázisú programban bonyolítják le. Az említett termelői áremelésekre csak a tárcaközi ár- és termékforgalmazási bizottság döntése, s ennek nyomán az Országos Anyagés Árhivatal elnökének rendelkezése alapján kerülhet sor. Amit e fiatal létesítmény fiatal dolgozói el akarnak kerülni, az hogy bárki az ajánlkozást a magánügyeibe való beavatkozásnak vélje. A házasulandók mindenféle rábeszélés nélkül választhatnak, hogy igénybe veszik-e a kiegészítő szolgáltatásokat, vagy csak a díjtalan, a legegyszerűbb szertartáshoz ragaszkodnak, ahhoz, hogy a házasságkötő teremben, gépzene mellett az anyakönyvvezető szavai után házastársaknak nyilváníttassanak. Sokan akadnak azonban olyanok már, akik szívesebben fizetnek, hogy a nagy esemény előtt ne kelljen a meghívókért, a taxiért, teremfoglalás ügyében, vagy akár a külföldi nászút elintézéséért szaladgálniuk. Vannak persze különleges kérések is: akadt már olyan fiatal pár, amelyik előre borzongott a nászindulótól, s azt kérte, hogy inkább Bergendiék szólaljanak meg magnetofonról a boldog igen kimondása előtt, egy végzős gyógyszerészhallgató pedig azt kérte, hogy József Attila Ódáját szavalják el az emlékezetes percekben. Egyre többen kérnek verset: Petőfit, Adyt, vagy, hogy ne gépi zene kísérje anyakönyvvezető elé őket, hanem valódi ének, zene, vers. Igényesek tehát az ünneplők. Az I. kerületi házasságkötő terembe ezért vesz az intézmény most orgonát. Az iroda munkáját bonyolultabbá teszi az is, hogy kezd lejárni a népes, nagy rendezvények ideje, az emberek családi körben, mégis a közösség melegét is érezve, szeretnék ünnepeiket megrendeztetni. A vállalati névadók egy ilyen, új formája volt a Patyolatnál rendezett névadó ünnepség legutóbb. Azt az tette emlékezetessé, hogy a béketelepi általános iskola köszöntő kórusa Komatál című összeállításával színesítette a családi ünnepet. Nemcsak felnőtt szavalókra, énekesekre van tehát szükség. hanem gyerekekre is, hiszen sok eseményhez éppen a gyermeki hang illik. A 165 ezres város családi és társadalmi rendezvényeihez, ha nincs társadalmi segítség, kevés lenne nyolc ember, még, ha lelkes és fiatal is mind. Az intézmény ezért már 100—110 vállalattal teremtett kapcsolatot a szakszervezeteken keresztül, hogy kölcsönösen segítsék egymást a rendezvények megszervezésében. Születéstől a halálig, bölcsőtől a koporsóig kísérnek bennünket az ünnepek. Érezzük összetartó erejüket, a közösség hagyományain őrködő szellemüket. Ám a világ is alakul az ünnepek, a hagyományok körül: szervezett gondoskodás kíséri végig életünket. Intézményesített gondoskodás. Nem másért, azért, hogy az ünnepet ne rontsa fáradtság, boszszankodás, a meghitt eseményt ne zavarják a gondok. Veress Miklós Pártmunka személyes ügyben E

gyik nagyüzemünkben a helyi pártszervezet mozgalmi tevékenységének módszereiről, munkastílusáról esvén szó, néhányan megjegyezték: „a mi pártvezetőségünk rettenetesen elfoglalt, szüntelen rohanásban van, s emiatt többnyire nem ér rá az embereket ügyes-bajos dolgaikban meghallgatni". Felróható-e ez a szóban forgó vezetőségnek, rosszul értelmezi-e feladatát? — nem is olyan könynyű erre választ adni. Hiszen nyilvánvaló, hogy semmilyen üzemi, intézményi, szövetkezeti pártalapszervezet (és vezetősége) nem sajátíthatja ki a személyzeti előadó, a szakszervezeti bizalmi, a közvetlen főnök vagy éppen a nőbizottság tennivalóit. Nem lehet afféle panasziroda, lelki klinika, jótékonysági egylet, melynek az a dolga, hogy a hozzáfordulók bújára-bajára gyógyírt keressen és találjon. Ám az alapvető politikai feladatok mellett figyelmen kívül hagyhatja-e a pártszervezet az emberek mindennapi gondjait? A kérdés megközelíthető ellentétes oldalról is. A nem nagyon fiatal olvasók bizonyára emlékeznek azokra az időkre, amikor nem egy helyen a legszemélyesebb családi vagy lelki problémákat is szokásban volt a pártszervezetben „kitárgyalni". Az ilyen gyakorlat, bár napjainkban egyre ritkább, nem tűnt el nyomtalanul. Egyik véglet sem mutat követendő utat. Mi akkor a teendő? Mielőtt elhamarkodottan válaszolnánk, vegyük szemügyre a pártalapszervezeti munka lényeges s.ajátosságait, céljait. Az alapszervezet a pórt politikáját közvetíti a tömegekhez, ennek megvalósítására mozgósít. A gyakorlati munka, a saját működési területén felmerülő helyi problémák kapcsán képviseli és hajtja végre a „nagypolitikát". Nem valami hivatalhoz hasonlóan persze, hanem a mozgalmi munka sajátos módszereivel, a társadalmi aktivitás révén, az alapszervezetben dolgozó kommunisták tevékenységén keresztül. Igenám, csakhogy a párttag is ember. Közéleti elkötelezettsége mellett van családja, magánélete, lehet beteg, ellentétbe kerülhet munkahelyi főnökeivel, gondok gyötörhetik,'tévedhet. S nehéz perceiben kitől várjon vajon segítséget, ha nem attól a szűkebb körű politikai közösségtől, amely legközelebb áll hozzá, ahol legjobban ismerik? A kommunizmus a törtenelem leghumánusabb világnézete. Mi sem áll távolabb tőle, mint valamiféle esztétikus szenvtelenség vagy merev, bürokratikus elzárkózás az életbevágó emberi problémák elől. A pártszervezetek ezért nem lehetnek közömbösek saját tagjaik, de a pártonkívüliek személyes ügyei iránt sem. Tegyük hozzá: a humanitáson kívül a józanul „praktikus" szemlélet is ugyanezt sugallja. Zavart, kiegyensúlyozatlan, magánéletük bajaival küszködő emberektől ugyanis képtelenség azt várni, hogy energikusan és hatásosan tudjanak össztársadalmi vagy akár munkahelyi közösségi kérdésekkel foglalkozni. Az elmondottak ellenére előfordul, hogy egy-egy alapszervezeti tisztségviselő, titkár elszakad azoktól, akikkel együtt dolgozik, megromlik a dolgozókkal való kapcsolata. Senki nem fordul hozzá emberi problémáival, mert úgyis tudja, hogy hiába. Az ok? Az elbizakodottság, a rutinra hagyatkozás, esetleg a kettő együtt. „Nincs időm mindenkit meghallgatni. Arra valók a bizalmiak." „A saját területemet, az én embereimet úgy ismerem, mint a tenyeremet, fölösleges szaporítani a szót." S a korábban előzékeny, érdeklődő, segítőkész tisztségviselő lassanként megfeledkezik arról, hogy tisztsége — társadalmi szolgálat. Ami azért is veszélyes, mert a helybeliek, a munkahelyi közösség kommunistái és a pártonkívüliek nem kizárólag a Központi Bizottság határozatai alapján ítélik meg a párt politikáját, hanem aszerint is, milyen személyes törődést tapasztalna* az alapszervezetben. „A mi párttitkárunkhoz mindig nyugodtan fordulhat az ember, mindig számíthat a tanácsára, a segítőkészségére." Az ilyen vélemény egyúttal a bizalom, a szeretet jele, s minősítés a javából. Jó érzés ilyent hallani. Aminthogy felemelő dolog, amikor az ember gyermeküket egyedül nevelő édesanyáktól, pályakezdő fiataloktól vagy éppen önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került emberektől arról értesül, hogy „nem maradtam egyedül gondjaimmai, a pártszervezet segített". Akkor persze, amikor különlegesen nehéz, az üzemi vagy a társadalmi demokratizmus kitaposott útjain megoldhatatlan problémáról van szó. Mert az semmiképp sem elfogadható, ha egy pártszervezet minden csip-csup ügyben maga kíván intézkedni. Ha megpróbál olyan igényeknek eleget tenni, amely a szakszervezeti bizottság, az ifjúsági szervezet, a lakáshivatal, az egészségügyi intézmények, netán a bíróság dolga. Ha ahelyett, hogy irányítaná es ellenőrizné a vállalati, a helyi társadalmi szervek és demokratikus fórumok munkáját, afféle közbenjáróként, ügyintézőként vagy békebíróként mindent a saját naláskörében igyekszik rendezni. Az ilyesminek ugyanis csak két következménye lehet. A pártszervezet vezetősége nem győzi munkával, s az egyéni óhajok és sóhajok tengerében összecsap a feje felett a hullám. S növeli önmaga körül azoknak a „sértetteknek" a táborát, akiknek vagy nem volt igazuk, vagy objektív okok miatt nem lehetett kívánságuknak eleget tenni. M

inden pártszervezet alapvető feladata viszont, hogy figyelemmel kísérje az emberek élet- és munkakörülményeit, s azoknak a szerveknek, intézményeknek a tevékenységét, akik e körülményeket alakítják. A maga eszközeivel járuljon hozzá a munkahelyi légkör javításához, legyen érzékeny az emberek mindennapi gondjai iránt. Rendszeresen számoltassa be. ellenőrizze mindazokat a gazdasági és mozgalmi szerveket, testületeket és tisztségviselőket, akiknek közvetlen hatáskörébe tartozik a dolgozók ügyeinek gyakorlati, operatív intézése, s ügyeljen, hogy azok lelkiismeretesen eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Politikai irányítással és ellenőrzéssel gondoskodjon arról, hogy a bürokratizmus, a lélektelenség. a felelőtlenség ne honosod hassék meg egyetlen szerv vagy ügyintéző tevékenységében sem. V. J. A Szegedi Ruhagyár támogatásával Új óvodát avattak Szentesen Szentesen eddig is nagy dolgokat művelt a társadalmi összefogás, az óvodai férőhelyek növelésében. Tegnap délben újabb, kiemelkedő eredményt fejezett ki a hékédi városrészben elkészült új óvoda avatóünnepsége: a pártbizottság, a tanács, a Szegedi Ruhagyár, a társadalmi munkások összefogásából jött létre a három foglalkoztatótermet, tálalót, öltözőt, mosdót és több kiszolgálóhelyiséget magába foglaló, és nagyon jó ízléssel berendezett gyermekintézmény, amely két műszakban 100 óvodásnak nyújt otthont, amíg édesanyjuk a közeli ruhaüzemben dolgozik. A volt pártház átalakítását és bővítését rekordgyorsasággal.— 81 nap alatt — végezte a tanácsi építőipari üzem. a határidőt megtartva és jó munkával. A Szegedi Ruhagyárnak — az anyavállalaton kívül — most már Szentesen is működik üzemi óvodája, enyhítve a városban az elhelyezési gondokat, és javítva a dolgozó nők körülményeit. A Szegedi Ruhagyár közel 2 millió forintot fordított az új óvodára — jelenleg a legmodernebb a varosban —. és folyamatos működéséről a városi tanács gondoskodik. A ruhaüzem dolgozói természetesen ezután is patronálják az óvodát a felszerelések. játékok gyarapításában. az udvar parkosításában stb. Koszorúzás Nógrádi Sándor sírjánál Születésének 80. évfordulója alkalmából kedden délelőtt a Mező Imre üti temető munkásmozgalmi panteonjának sírkertjében ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták Nógrádi Sándor vezérezredesnek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, a róla elnevezett partizáncsoport egykori parancsnokának sírját. ) I