Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-08 / 81. szám

HÉTFŐ, MTI. ÁPRILIS T, A beteg gyermek esaládi pótlékáról T. F. szegedi olvasónk két gyermeke után családi pót­lékban részesül. Az egyik gyermek születéseiéi (1970) kezdve beteg, állandó gon­dozásra szorul. Olvasónk a családi pótlékigény bejelen­tésekor nem jelentette be. hogy gyermeke beteg, illetve csak 1973. novemberében kér­te a felemelt összegű családi potlékot. A vállalat SZTK ftzemi kifizetőhelye az igénybejelenléstől vissza­menően 3 hónapra, vagyis szeptember 1-től fizette ki a különbözetet. Olvasónk azt kérdezi: a rendelkezések sze­rint ilyen esetben a családi pótlékot mennyi időre visz­Bzamenqleg lehet kiutalni? A rendelkezések szerint a családi pótlékra vonatkozó igényt, továbbá az igényjo­gosultságot, illetve a folyósí­tást érintő változást a dolgo­zónak kell bejelentenie. A családi pótlék legfeljebb az igénybejelentéstől számított 3 hónapra jár. A három hó­napba a bejelentés hónapja is beszámít. Abban az eset­ben, ha a dolgozó családi pótlék iránti igényét beje­lentette, de jogalap nélkül elutasították, vagy a dolgo­zonak járó családi pótlékot egyáltalán nem. vagy nem teljes összegben folyósították, a kifizető szerv köteles a hi­ba felfedésétől, vagy a jogo­sult erre irányuló kérelmé­nek beérkezésétől visszafelé számított, legfeljebb egy év tartamára járó összeget, il­letve különbözetet kifizetni. Olvasónk esetében a vállalat SZTK üzemi kifizetőhelye a rendelkezésnek megfelelően járt el, amikor az igénybeje­lentés hónapjától számított 3 hónapra visszamenőleg a kü­lönbözelet kifizette. Itt szeretnénk megemlíte­ni. hogy a családi pótlék­ról szóló rendelkezés a beteg gyermeket nevelő szülő ré­szére egy gyermek után is biztosítja a családi pótlékot akkor is, ha a szülők együtt élnek, továbbá a gyermek életkorára tekintet nélkül mindaddig, amíg a gyermek állandó ápolásra, vagy fel­ügyeletre szorul, illetve a munkaképesség csökkenése az előírt mértékben fennáll. A családi pótlék összege ilyen esetben egy gyermek után havi 290 forint, két gyermek után 640 forint (ak­kor is, ha csak az egyik fo­gyatékos) és minden további gyermek után gyermeken­ként 320 forint. Dr. V. M. HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Mizsik Ferenc és Ró­zsi Anna Miklós Antal és Der Rozalln. Vékony István és Ba­log Mária. Szilágyi László és Szilágyi Eszter. Sánta József és Bálint Mária, Kiss István és Pi­ri Veronika. Ábrahám Lajos Cs Farkas-Csamango Zsuzsanna. Pomán Jenő és Patócs Ilona. Osz Károly és Csányi Ildikó. Mandasz József és Lévay Márta, trulman Géza és Bognár Juli­anna házasságot kötöttek. II. kerület Szeged: Vörös Péter és Boros Magdolna. Porkoláb Gyula Lász­ló és Molnár Sarolta. Kiss Im­re és Csorba Magdolna. Kulik László és Hollóhazi Katalin. Horváth Sándor és Burckler Er­zsébet Matild.' Faragó József és Bacsu Mária. Márkus Ferenc László es Bondár Eva. Erdélyi Albert és Kállai Mária. Becsei Imre cs Gombos Ibolya házas­ságot kötöttek. III. kerület Szeged: Ördög Mátyás és Bén­idé Lídia hazasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Török Bálint istvan­hak cs Nógrádi Veronika Máriá­nak Sára Eszter. Rozsa Miklós­nak és Marczl Katalinnak Ka­talin Irma. Barna László Mi­hálynak és Sári Mária Ibolyá­nak Péter László, dr. Tarjányi János Istvánnak és Szobonya Eva Editnek Eva Klára. Deák Ferencnek cs Palotás Ilona Ka­talinnak Krisztina. Földest Ár­pád Mihálynak cs Olasz Julian­na Honának Edina. Seres Mi­halynak és Marhús irmának Csaba Zsolt. Volford Bélának és László Erzsebetnck Bela Attila, Gados lstvannak és Korom Eva Zsuzsannának Tamás István, Németh Károlynak és Ra­dlcs Piroskának Andrea. Gera Józsefnek cs Multyán Ágotának Ágota, dr. Lengyel Gézának cs Temesvári Erzsebetnek Anikó, Ezslás Istvánnak és Bugyi Mag­dolna Matildnak Eva Anikó. Horváth István Gergelynek és Krizsun Juliannának Tibor Zsolt, Sebők István Jánosnak és Mol­nár Viktóriának Zoltán, Borbás Antalnak és Boldizsár Ilonának Andrea, Lázár László György­nek cs Susán Rozáliának And­rea. Károlyi Zoltánnak és Né­meth Juditnak Tamás. Szabó Imrének és Bckc Piroska Kata­linnak Katalin. Szabó Imrének cs Bckc Piroska Katalinnak Il­dikó, Misik Péter Jánosnak cs Kunstár Márta Máriának Tamás, Chovanccz Györgynek és Bar­kovics Irén Máriának Balázs. Tlsrtczkl János Józsefnek és Ti­sóczkl Gizella Lenkének And­rea Gizella. Király Bélának cs Papp Piroskának Attila Bcla. Német Sándornak cs Kalapács Máriának Sándor József. Bolka Attilának és Dékány Katalinnak Ildikó. Jav'orcslk Pálnak és Far­kas Piroska Évának Szilvia. Törzsi Miklós Elemérnek és Kulcsár Juditnak Tamara Tek­la. Fábián Jánosnak és Turkus Máriának Andrea. Repka Jó­zsefnek és Ball Erzsébetnek Ro­land. Kerényl Jánosnak és Sza­bó Ágnesnek Árpád, vastag Jó­zsef Eleknek és Csillag Mária Magdolnának Anelta Mária. Bo­rúk Istvánnak cs Török Katalin Ilonának Gabriella, Buborl Ká­roly Józsctnek cs Papp Julian­nának Róbert Károly. Kovács Sándornak cs Zombory Erzsé­bet Ilonának Levente. Libor An­tal Mihálynak és Seres Emmá­nak Beáta. Fodor Sándornak es Ónodi Katalinnak Imre Béla. Vincze Károlynak és Móra Irén­nek Ildikó. Nagy Péter Gyulá­nak és Magossányl Évának Ad­rienn. Varga Lászlónak és Fe­renczl Annának Anikó, Falk Miklósnak és Ónodi Katalinnak Nóra Ilona, Grosz Péternek és Bárkányi Katalin Gizellának Csaba Péter. Czlger Sándor Jó­zsefnek és Dézsi Erzsébetnek Krisztina, dr. Csűri Károlynak és Szőkefalvi-Nagy Erzsébetnek Anna Gyovai Fetencnek és Tóth Ilonának Ágnes. Kónya Ferenc Péternek és Varga Zsuzsanná­nak Gábor nevű gyermekük kzukitsu. Családi események III. kerület szeged: Balogh Istvánnak és Tóth Piroska Juliannának At­tila. Kovács Imrének és Kónya Hona Gizellának Mónika Kata­lin. Martus Istvánnak és Szabó Ruzálianak Richárd Zsolt, Bánszkt Pálnak és Bodó Honá­nak Orsolya. Hegedűs József Mihálynak cs Horváth Máriának Erika. Horváth Mihálynak és Robotka Rozáliának Anikó. Hor­váth Gyulának és Salánkai Er­zsébetnek Zsuzsanna. Kirí Ist­ván Mihálynak és Kalmár Mar­gitnak Zsuzsanna. Mészáros Ivánnak es Fodor Irénnek Zol­tán. Németh Imre Mihálynak és Pestl-Palócz Gizella Julianná­nak Szabolcs, Krabót Tibor Imrének és Bagi Judit Margit­nak Mónika Mária, pálfi Fe­renc Józsefnek és Mison Kata­lin Magdolnának Zoltán. Schöf­ler Miklósnak és Török Erzsé­bet Máriának Ágnes. Takács Ferencnek és Bertók Judit Esz­ternek Judit Katalin, Forczek Vidor Jánosnak és Hegedűs Eszter Annának Szilárd. Niko­démusz Mihálynak és Tóth An­na Ilonának Enikő. Terceskel Károlynak és Kulcsár Rozáliá­nak Edit. Kádár-Német István­nak és Kovács Irénnek Tímea. Molnár Sándornak és Frank Zsuzsanna Katalinnak Judit Zsuzsanna. Bálint Lajosnak és Varga Máriának Zoltán. Ben­cslk Istvánnak és Kis Ida Sarol­tának Tamás Ferenc. Baranyás Lászlónak ég Takács Anna Ma­riának Adrién, Csamangó Mi­hálynak és Busa Irénnek Gábor Mihály. Farkas Józsefnek é» Kolompár Rozáliának Ildikó. Tóth László Károlynak és Szabó Mária Zsuzsannának László. Csanálosi Istvánnak és dr. Né­meth Mártának Márta nevű gyermekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Gál Mlksáné Roth­müller Zsófia. Kevevári Ferenc­né Rirakker Anna, Farkas La­jos János, Kovács Anna. Kő­halmi Nándor Ferenc, Halof Fe­renc. Kucsora Ferenc, Helm Já­nosné Bozókl Terézia. Mészáros Istvánné Gémes Mária. Fazekas Ildikó Irén, Kosa Józsefné Ba­logh Mária, Ungi Lászlóné Ve­res Mária. Hoffmann Antal. Nagypál János István. Kasi Já­nos. Lepsák József. Tóth Fe­rencné Börcsök Julianna meg­hall. II. kerület Szeged: Nagyimihály János meghalt. III. kerület Szeged: Mészáros Istvánné Erdélyi Ilona. Tandari János, Katona Istvánné Börcsök Er­zsébet. Bitó Péter. Ördög Fe­rencné Csiskó Erzsébet. Ménesi János. Bartók Józsefné Tom­bacz Veronika. Szabó Kálmán­né Rivnák Ilona. Ökrös Balázs, Németh József. Szőke Józsefné Vörös Julianna. Balogh Józsefné Jambrlk Piroska. Simon József­né Csonka Mária. Róvó István. Bába-Pál Istvánné Takács Mária meghalt. Lakók panaszai Guberálók rebbennek szét, amikor elhaladok az Alföl­di utca 22. számú ház sze­méttárolója mellett. A tar­tály körül papírdarabokat, lyukas bevásárló szatyrokat és ki tudja még, miket dobál a szél. Széthordja az épüle­tek közötti füves, bokros te­rületekre is. Az első két épü­let között az anyakút ontja a vizet. Ide járnak még több száz méterről is jóízű ivó­vizet meríteni. Most a víz éppen nem jut a lefolyóba, mert a szél mellé fújja. Így aztán hamar viz alá kerül csaknem száz négyzetméter­nyi terület Néhány méterre a kúttól két mérleghinta várju az apróságokat. Azaz legfeljebb az egyik, mert azon még van egy-egy korhadt ülőke, a másikon semmi. Van még két ilyen hinta a legbelső épület végében, de azok is ugyanolyan szárnyaszegettek, mint társaik. Az épületek végében kopár terület, két nagy kapuval. Nem nehéz kitalálni, hogy focipálya. A kétméternyi ke­rítés mögött családi házak kertjei húzódnak. Bizonyára sok perpatvart okozott már az átrúgott labda, és az érte átsurranó srácok megszám­lálhatatlan lábnyoma. Gondoltak annak idején a legkisebbek szórakoztatására is. Egy homokozó van az épületek között, mellette pancsolómedence. Nem tud­ni, hány bokaficamot okozott már a medence melletti fe­detlen vízakna, de annyi biztos, hogy az így veszé­lyes. Panaszok érkeztek szer­kesztőségünkbe, hogy szemét lepi el a házak környékét. Ezért akartam megismerni az ott lakók véleményét kö­zelebbről is. Megtudom, hogy a guberálók sokszor nem csukják le a szeméttároló fe­delét, ezért ragadja ki a szél a sok papírt és egyéb sze­metet. Aztán olyat is hal­lok, hogy van, aki lakása ab­lakán is kidobál mindenfélét, így egyáltalán nem csoda, hogy a fűben, a bokrok kö­zött sok helyütt szemelet le­het látni. Többek szerint el kellene keríteni a focipályát dróthálóval, mert a pálya melletti sétálás így veszélyes. Hálóval kellene magasítani a téglakerítést is, hogy ne pat­tanjon át a labda a szomszéd dok kertjeibe. A házfelügyelő szerint nem is lenne szabad focipályát kialakítani itt, a lakóépüle­tek mellett. Nem tudom, így Szeged a hazai lapokban 1974 14 HORVÁTH Ferenc: Hol dol­goznak volt tanítványaink? Kö­zépfokú Szakoktatás, március. (A szegedi Rózsa Ferenc Szak­középiskola gépjánmütechnikai tagozatának végzett növendékei. | BÁNFALVI József: A gimná­ziumi gyakorlati képzés helyzete és távlatai. Pedagógiai Szemle, március. [Szegedi és Csongrád megyei tapasztalatok alapján.] SCHÖFFER Jenő: Bizalomért bizalmat. — Üj igazgató Szege­den. Postás Dolgozó, március. [Rózsa István a szegedi Posta­igazgatóság uj vezetője. Fény­képpel.] [PÜNKÖSTI Árpád]: Magyar vállalatok sikere a szabadkai Pannónia vásáron. — Beszámoló a szegedi vásár előkészületeiről. Népszabadság, márc. 26. Népművészek bemutatkozása Szegeden. Népszava, márc. 27. [A Bartók Béla Művelődési Köz­pontban.J RIDEG Gábor: Golgota. — Miroslav Krleza darabia a Sze­gedi Nemzeti Színházban. Nép­szava, márc. 27. IKritlka.] Százmilliós beruházás. — Vi­zet présel a mélybe. — űriás­turbinák a Szovjetunióból. Esli Hírlap, márc. 26. Szolnok megyei Néplap, márc. 29. [Vizbesajto­lással termelik ki az olajat a szeged, olajmezőn.] TASNADI Attila: Konfár Gyu­láról szegedi kiállítása kapcsán. Népszava, márc. 29. [Fénykép­pel.] ISz. SIMON István] Sz. S. I.: Vízzel olgjat. — Gazdaságos ter­melési eljárás a szegedi olaj­mezőn. Magyar Hírlap, márc. 31. Kitűntetett művészek. — IGA­BOR István] (-r -n): Gregor József. Magyar Nemzet, ápr. 4 [A Liszt Ferenc-díj I. fokozatá­val tüntették kl a szegedi opera­énekest.] SZTANKAY József: Amig az olaj előtör. Népszava, ápr. 4. Ilnterju az algyői olajmezőn dolgozó Tóth Tibor fúrómester­rel._ Fényképpel.] Themen. Werke, Diskusslonen. — Tiszatáj. Budapcster Rund­schau, ápr. R. Ilsmertetés a fo­lyóirat márciusi számáról.] van-e, dehát a három ház­ban összesen mintegy 180 gyermek él, közülük sokan iskoláskorú fiúk, akiknek szükségük van a délutáni labdakergetésre. Kiderül, hogy a házfel­ügyelő hosszú ideig beteg volt, ezért nem is tudta el­látni teendőit. Neki kellene ta­karítania a 12 lépcsőházat. Járdatisztitókat az IKV-tól vár. Azt mondta, ígéretet ka­pott a házkezelőségtől, hogy a házak közötti parkokat a városgazdálkodási vállalat majd rendbe hozza. — Hol vannak a leszerelt hinták? — kérdezem. — Még tavasszal vettük le őket egy kisebb baleset után. Elkopott a tengelyük, meg kellene már javítani őket. Azóta itt vannak a pincé­ben. — Ismét beköszöntött a tavasz, mikor kapják meg a gyermekek a hintát? — Szólni fogok a lukóbi­zottság elnökének, hogy csi­náltassák meg ezeket, és a mérleghinták ülőkéit. Kérem azt is, hogy fedjék le a me­dence melletti aknát. Azt sajnos nem tudtam meg, hogy kinek kell rend­szeresen gondozni a házak közötti zöldterületeket. Sokat olvashatunk óvo­dáknak ingyenesen játéko­kat készítőkről, és olyan em­berekről, akik a városban lakásuktól esetleg lávol fá­kat ültetnek, parkokat gon­doznak. Érdekes módon az Alföldi utca 22. számú há­zakban lakók eltűrik azt, hogy kisgyermekeiknek egy éve pincében van a hintájuk, mérleghintájukról hiányoz­nak az ülések, egy kút vizé­től elázzon száz négyzetmé­ternyi területük, és hogy a házuk környékét ellepje a szemét. Mindez persze nemcsak rájuk vonatkozik, ehhez ha­sonló panaszok sok helyről érkeztek már. Ügy látszik, egyszerűbb panaszt tenni kü­lönféle szerveknél, mint né­ha papírszurkáló nyársat kézbe fogni, és elindulni ve­le a lassan összegyűlő sze­méthalmazok felé. Hiszen alighanem akadna a házak­ban szakember, aki megrepe­rálhatná a hintát, s a lakók is parkosíthatnák, rendbe te­hetnék az épületek környé­két, segíthetnének önmagu­kon. Szirák József Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai <Q Móra ekkor még nem tudta, a proletár­éi. diktatúrát a francia csapatoktól is védeni teli. Nemsokára ez is nyilvánvalóvá vált előtte. Belrix francia ezredes április 14-én magához hivatta megbeszélésre a lapkiadókat és az új­ságírókat, s közölte velük, hogy a sajtóban ezen­túl nincs helye semmiféle baloldali vagy jobbol­dali izgatásnak. Ennek biztosítása érdekében be­vezeti a cenzúrát. Ettől a naptól kezdve a Sze­gedi Napló nem közölhette a Forradalmi Kor­mányzótanács rendeleteit. Ez a sajtóértekezlet rádöbbentette Mórát arra, hogy a francia csa­patok a proletárdiktatúra megsemmisítői. E fel­ismerés megtörte írónk erejét, s arra kénysze­rítette, hogy tisztázza saját helyzetét, de elvei­ben, meggyőződésében nem ingatta meg! Egyik pesti ismerősének ezt írta: „Vasárnap, már a francia megszállás alatt, de még a cenzúra előtt, könyvismertetéssel szerepeltem a proletárhang­versenyen. Lehet, hogy ez volt az utolsó kultúr­munkám." A Szegedi Napló olvasóinak pedig rezignált hangon jelentette be, hogy egész cikk­sorozatot akar írni a kultúra dolgairól: könyvek­ről, képekről, száraz virágokról, törött csere­pekről, kitömött madarakról, császárok, királyok szobrairól és egyéb, teremtett állatokról, de ak­tualitás nem lesz írásában. Az első közlemény április 20-án jelent meg Amink van címen ösz­sze-vissza a kultúrpalotában alcímmel. Látszatra jelentéktelenségekről írt, közömbösnek tűnt dol­gokról csevegett, de ezekben rejtetten megszó­laltatta azt is, ami a szívét tépte. A kultúrpa­lotáéul is szóit eéldáuV elmondta, hogy máilado­zó. vakolatát hullajtó, nem tudhatni, meddig lesz belőle az, aminek szánták! S egyszeresük ezeket a sorokat olvashatjuk: „Aztán ha már a ház esendő, hát még a csősze hogyne volna az! Én közelről se vagyok annyira biztosítva, mint a kultúrpalota, s engem még hamarább elkap­hat a markoláb. Hát azért szeretnék följegyez­ni egyetmást annak a háznak a titkaiból, amely­nek a homlokára az van fölírva: A közművelő­désnek." A kultúrpalotáról nálánál csak János, a famulus tudhat többet, de őrá „nem lehet szá­mitant, mert ő okos ember, és nem foglalkozik éjszakának idején memoár-irodalommal. Mégis csak nekem kell följegyeznem, míg egy darab­ban vagyok, hogy mije van Szegednek a kul­túrpalotában". Az ártatlan humorú mondatok­ban így rejtőzködnek aktuális, írónkat kínzó­tépő gondolatok! S amikor a cikkben azt olvas­hatták a szegedlek. hogy „ ... akármilyen világ jön, az akasztott ember kötele minden népeknél és nemzeteknél talizmán lesz, hát még egy akasztott nemzet kötele!...", akkor mindenki tudtai hogy Móra a saját sorsára, és a saját nemzete jövőjére utalt, hiába bújtatta gyötrő rémképét az értéktelen újságpapírról és pénz­papírról szóló mondatokba. A terror a gondo­latközlés új formáinak keresésére késztette írón­kat! A francia szuronyok védelme alatt most már az ellenforradalmárok április 25-én hivatalosan is megalapították az Antibolsevista Comité. az ABC szegedi szervezetét. Elnöke Kelemen Béla lett, a volt főispán, Móra veszedelmes gyűlölője, aki egyrészt hazaárulónak kiáltotta ki írónkat, másrészt szította a szegedi polgárság ellenszen­vét Móra iránt. Éppen az antibolsevista szerve­zet létrehozásának napján, a Mementó című cikkre utalva, azt jegyezte fel Kelemen Béla a naplójában, hogy a „bűnös kommunistákat" nem kell legyilkoltatni, hanem ki kell telepíte­ni őket Amerikába, Kanadába, vagy Argentíná­ba. „hadd csinálják meg ott a maguk kollekti­vista kommunista államát", s Móra Ferenc le­gyen a kultuszminiszterük. Megkezdődön « rágalomhadjárat Móra Ferene ellen. „Brutális halálmadarak" verték az abla­kát, s üzeneteket hoztuk neki, hogy ő lesz az el­ső. „akit agyonver a polgárság hatalmas lendü­letű haragja". Móra a fenyegetettség állapotában, a rágalmak szennye alatt nem hallgathatott. Személyes kérdésben című cikkében nyilatkozott a Szegedi Napló hasábjain. 1919. május 8-án. Először is a hazaárulás vádját utasította visz­sza, így: „Mint a jóembereimtői hallom — mert maradt még egy-kettő —, az a vélemény alakult kl a vezető polgárságban és kapcsolt részeiben, hogy én adtam el a hazát. Hogy kinek és menv­nyiért. azt még nem állapították meg, s így én se tudhatom. Én csak annyit tudok, hogy én se franciával, se szerbbel, se románnal e felül nem tárgyaltam. Én nem tárgyaltam." Nyíltan vállalta tettei következményét. Tud­ta. hogy forradalmi közéleti szereplése és a Me­mentó megjelentetése miatt kiáltják ki bűnös­nek. „Minden félreértés elkerülése végett ki kell jelentenem — vallotta Móra —, hogy azt a fatális cikket a magam jószántából írtam, minden kény­szerítés nélkül, s ha jóbarátaim értelmetlensége folytán része volt annak a cikknek abban, hogy az ellenforradalom már a proletárdiktatúra virág­jában nem tört ki. akkor örülök neki. hogy ezt a cikket megírtam. Mert ha az ellenforradalom akkor tör ki. Szegedet az isten sem mentelte volna meg a legszörnyűbb tragédiától. Én ma se mondhatok mást. mini amit akkor mondtam." A fenyegetettség állapotában éppen úgy, mint régebben. Móra girondistának, „középutas"-nak nevezte magát, hiszen azt a polgári radikaliz­must, amelynek írónk híve volt, magyar girondé­nak is szokták nevezni. Láttuk. Móra kiábrán­dult a polgárságból, túllépett a polgári, radika­lizmus eszméin, éppen a haladás érdekében, s közeledett a munkásság ideológiájához. Igaz. er­ről a Személyes kérdésben című cikkben nem szólt, ezt elhallgatta, de meg nem tagadta! Azt azonban még most is egyértelműen megfogal­mazta, hogy kikkel tart együtt! Folytatjuk 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom