Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-08 / 56. szám

PÉNTEK, 1974. MÁRCIUS 8. 41 Katonai küldöttségünk Jugoszláviában Nikola Ljubicsics hadsereg­tábornok, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság nemzetvédelmi miniszte­rének meghívására Czinege Lajos vezérezredes, honvé­delmi miniszter vezetésével — a közeli napokban — ka­tonai küldöttség utazik Ju­goszláviába, Szolidaritás a chilei néppel Tegnap, csütörtökön dél­után chilei szolidaritási gyű­lést rendeztek a Szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Főis­kola dísztermében. Tiltakozó táviratukban kifejezték fel­háborodásukat a katonai junta terrorja ellen. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskola hallgatói, tanári testülete és dolgozói ugyan­csak szolidaritási gyűlést ren­deztek tegnap főiskolájuk nagy előadótermében. A gyű­Jés résztvevői szintén távirat­ban fejezték ki szolidaritá­sukat a chilei hazafiakkal, s követelték a bebörtönzöttek szabadon bocsátását. a Az ifjúsági törvény végrehajtása a tervezőknél Az ifjúságról szóló tor­Vény gyakorlati alkalmazása az egyes üzemeknél, válla­latoknál napjaink feladata. A Szegedi Tervező Vállalat­nál az eredményes végre­hajtáshoz intézkedési tervet állítottak össze, melyben többek között szerepel a fia­tal mérnökök tevékenységé­nek értékelése is. A vállalat 12 kérdésből álló sorozatot állított össze, melyre választ kért fiatal mérnökeitől. A kérdőíven olyan lényegbevágó kérdé­sek szerepeltek, mint példá­nk milyen mértékben tudják hasznosítani egyetemi vég­zettségüket, milyen munkák­kal foglalkoztak az egyetem befejezése után, milyen to­vábbképző előadásokon vet­tek, illetve vesznek részt. A válaszok alapján a vállalat műszaki osztálya előzetes felmérést és értékelést ké­szített. Ennek felhasználá­sával a közelmúltban meg­vitatták a fiatal értelmiség helyzetét. A vélemények összegzése­ként megállapítható, hogy a fiatal, kevés szakmai gya­korlattal rendelkező mérnö­kök igénye az önálló mun­kavégzés. Ez az elvárás el­sősorban az építészeknél je­lentkezett A fiatal mérnö­kök szeretnék teljes mérték­ben magukénak vallani azt, amit terveztek, ezt azonban bizonyos fokig gátolja a ter­vezői jogosultságról szóló miniszteri rendelet idevo­natkozó szakasza. Ezt az ellentmondást kell feloldania a vállalatveze­rendelet szellemében és sza­bályai szerint eljárva elégít­se ki fiatal mérnökei igé­nyét. A megoldással kapcso­latban több javaslat hang­zott el. Ezek szerint a meg­valósítás elsősorban a KISZ­szervezeten belüli tervezé­sekre vonatkozó pályázatok kiírásával oldható meg. Lé­nyege, hogy a fiatal mér­nökök számára is biztosít­sák a saját tervezési munka sikerélményét, ehhez meg kellene találni azt a terüle­tet, ahol az ő szakmai ru­tinjuk is elegendő a fel­adat eredményes megoldásá­hoz. Több hozzászólás az aláb-. biakban körvonalazta a fel­adat megoldását: az utolsó öt évben a megyében húsz. ezer lakás épül, s ennek fe­le a teljesen koordinálatlan, családi házas építkezés ré­vén valósul meg. Ennek kö­vetkeztében az egyes terüle­teken, de néhol még az új osztásokban is rendezetle­nül, sok esetben elavult szerkezetű és beosztású la­kóépületek építésére került sor. Tekintettel arra, hogy ezt a tevékenységet csak a magántervezők által elkészí­tett tervrajzok engedélyezési eljárásakor ellenőrzik, lehe­tetlen az építtető igényének, ízlésének a lakótelep össz­hangjába való belekomponá­lása. Ezáltal a rendezési ter­vek alapelveivel ellentétes megjelenésű családi házak is készülnek. Mivel az ilyen és ehhez hasonló, anyagilag nem mérhető károk meg­előzése magántervezői szin­ten a terület tagoltsága, az egyes épületek külön-külön tervező általi megtervezése miatt nem biztosítható, ezért időszerű lenne KlSZ-véd­nökséggel rendet teremteni építészeinknek a fenti épít­kezéseknél. Ugyanakkor ez a megol­dás egyben előrelépést je­lentene, fiatal tervezők si­kerélményét biztosítaná. Másrészt a fiatal műszaki értelmiségi szakember jelen, legi rutinjának megfelelő munkát végezve gyűjthetné szakmai tapasztalatait, ösz­szekapcsolva a közvetlen gyakorlattal. Monory Bulcs tésnek olyképpen, hogy a4 tött-hurkolt kelmék Korszerű termékek a textiliparban Az összes hazai előállítású az 1967. textilterméken belül a kö- szemben évi 9 százalékkal napjainkban már kilincsek Veszélyekben túltengő ko- ja az ajtót, ami fémből Sa­runkban talán nevetséges- vén meglehetősen nehéz, és nek hat, ha valaki az atom- tehetetlensége is tekinté­fegyverek, a háborúk, az lyes. És éppen ezért jó energiahiány vagy netán a odafigyelni. Mert nem környezetszennyezés gond- mindegy ám, hogy hol fog­jai helyett egyszerűen csak ja meg a delikvens azt a veszélyes kilincsekről be- fogantyút. Alul, felül, vagy szél. De talán éppen azért, a csuklópántok felőli ói­mért szép számban hem- dalon szabad csak hozzá­zsegnek körülöttünk olyan nyúlni, különben az ember veszélyek is, amelyeken egy időre elbúcsúzhat né­változtatni nemigen, vagy hány ujjától. Ha ugyanis a legalábbis nem egyhamar nyílás felőli oldalon fogja tudunk, talán ezért reagál meg a gyanútlan áldozat, a az ember oly érzékenyen fémajtó kellemesen közre­aprócska, de annál bosz- kapja ujjait, szantóbb veszélyecskékre, adott esetben a kilincsek­re. Pontosabban szólva tu­lajdonképpen nem is ki­lincskeről van szó, inkább kilincsszerű fogantyúkról, Lehet, hogy az átlagnál szórakozottabb vagyok, de velem már kétszer történt meg. Pedig hát, az első fáj­dalmára emlékezve igyek­szem figyelni, de olykor mégsem sikerül. Jó volna l**y talan fogantyuszeru ^ valamU e wlincsek kilincsekről. Ennek eldon- j éldául máshogyaIlj teset Önökre bízom, hiszen máshová szerelni őket. Igaz, egy felnőtt ki­némi káromkodás nyilván találkoztak már ha sonlóval. A házgyári épüle­tek kapuit díszíti, s arra árá de gyermekujjaknak jo, hogy az ember betehes- dá l a]ighatenne jót masa ntan n k-antil Mea- . se maga után a kaput. Meg fogja a foganytút, mintegy kilincset, és szépen becsuk­egy ilyesfajta inzultus. Sz. L aránya meghaladja a 15 százalékot, s a mesterségesszál-felhaszná­lás az 1968. évi 27 százalék­ról csaknem 40 százalékra nőtt. Az arányváltozások ar­ról vallanak, hogy a textil­ipari technológiákban jelen­tős változás megy végbe. Ennek jegyében bővíti a kötött-hurkolt anyagok ter­melését több más nagyválla­lat mellett a Pamutnyomó­ipari Vállalat is, amely már olyan termékekkel büszkél­kedhet, mint például a vá­sárdíjas „Réka". Jersey gyár­tásra berendezkedett a Győ­ri Richards Gyár, s újabban megkezdte a kötött-hurkolt kelmék előállítását a Hazai Pamutszövő, a Kőbányai Tex­tilgyár és a Magyar Posztó­gyár. Mindebből követke­zik, hogy egyre inkább csök­kenthető az ilyen jellegű tex­tiliák importja. • A bőséges minta- és színválasztékú, tet­szetős hazai termékek iránt az érdeklődés már eddig is megvolt a vásárlók körében. Elterjedésüket csupán a meg­lehetősen magas árszínvonal akadályozta. Most azonban — egyebek mellett —• csök­kentették a szintetikus alapú kötött-hurkolt kelmék árát Is, s így irántuk a kereslet várhatóan megélénkül. Az ipar számít erre. Az idén pél­dául Panyova már több mint 10 millió, a Richards gyár pe­dig 1 200 000 méter ilyen „Szeretek ide járni." — mondják az emberek gyak­ran, és általában kedvenc szórakozóhelyükre, mozira, klubra, régi vagy új iskolá­jukra, ilyesmire gondolnak. Találkoztam egy asszony­nyal, Vetró Mihálynénak hívják, aki a Rendelőintézet fizikotherápiás részlegének egyik fülkéjében, kezelés közben mondta ki ezt a mon­datot. Nyilván hihetetlen csodálkozást látott az arco­mon, mert még hozzátette: „bármilyen furcsán hang­zik". HÚSZ ÉV A BETEGEKÉRT Hát elég furcsán. Mert ki szereti, ha beteg? Ki jár szívesen a rendelőintézetbe? Méghozzá kerek egy évtizede, rend­szeresen. Mert Vetróné tíz éve jár fizikotherápiás ke­zelésre, keresztnevén szólít­ja Márton Andrásnét, a ve­zető asszisztensnőt — Tudja, milyen jól esik az embernek, ha van, aki gondját-baját meghallgatja? — kérdezi a szomorú tekin­tetű asszony. — Nekem egy nagybeteg fiam van, ma­gam is régóta kínlódom a ge­rincemmel. Itt beültetnek a gépek közé, a fülkébe, mel­lém ülnek és vígasztalnak. Egészen megkönnyebbülök, jobbnak látom az életet, ami­kor kimegyek. Oko6, tapasz­talt nők dolgoznak itt, min­dig van jó szavuk hozzám. Nyugodtan mondhatom, né­hányszor megmentettek már az életnek. A beteg szavait a vezető asszisztens is hallja, a sze­me sarkából könnycsepp in­dul, végigszánkázik az ar­cán. Szemérmesen elfordul, máris új beteget üdvözöl, vi­dáman hangzó jó napottal. Hat asszisztensnő, és két ta­nuló, vagy ahogy a betegek mondják, „a nővérkék" mun­káját irányítja Mártonné, a fizikotherápián. Húsz éve dolgozik itt, a patyolatfehér függönyök és a laikus számá­ra bonyolult szerkezetű, hangtalanul gyógyító gépek között. — Az emberek, a betegek között — javít ki, amikor be­lepillantva a jegyzeteimbe, észreveszi a két szót: gépek között. — Ide visszajárnak az emberek, ilyen a gyógyítás természete. Évente átlago­san négy-ötször találkozunk egy-egy beteggel. Némelyi­kük mintha hazajönne. Az ember mosolyog rájuk, ke­zelés közben még viccel is egy kicsit, megfeledkeznek a bajukról. Mintha nagyon hiá­nyozna nekik, szinte szom­jaznak a kedves szóra, há­lásak a törődés minden je­léért. így aztán, mi egész­ségesek, kénytelenek va­gyunk megfeledkezni a saját gondjainkról, fáradtságunk­ról, pedig... Hát igen, pedig ők hatan naponta, „ÖSSZE­SZOKTUNK.. reggel, negyed 8-tól este 7-ig 480—500 beteget ellátnak. Nagyon nagy ez a szám. Ügynevezett behívásos rend­szer szerint dolgoznak, idő­re rendelik be a betegeket, így senkinek sem kell várni. Negyedóránként szólítanak egy-egy csoportot, a 14 fül­kében, a megfelelő gépek­hez elhelyezik őket. Több­ségük járóbeteg, izületi, reu­matológiai esetek. De van­nak mozgásképtelenek is, mentőkocsik hozzák őket. Különböző galván-, ultra­hang-, rövidhullám-, kvarc-, szelektív ingeráram-kezelés­re, kit mire. — Még szépítenénk is a nőket, ha lenne idő, kvar­colnánk. A hóhér szerepét viszont néha kényszerülünk eljátszani. Gerincnyújtásra való ez a furcsa szerszám, amely mindig felborzolja egy kicsit a betegek idegeit. Pe­dig gyógyír nekik az „akasz­tás" — mutatják be az egyik fülkét. — Hogyan lehet megtanul­ni a gépek kezelését? Milyen szakképzettség kell ehhez a munkához? — A villannyal manipulál­ni nagyon kényes dolog. Ápo­lónői szakképesítés kellene ide, de kevés az ápolónő, így aztán betanítjuk az új em­bereket. Magam a húsz év alatt már húsz lányt, asz­szonyt ismertettem meg ezzel a munkával. Pillanatnyilag jól vagyunk így hatan, fél •> * Ülésezett a Földtani Társulat anyagot termel. (MIT) A Magyarhoni Földtani Társulat alföldi területi szak­osztálya tegnap, csütörtökön délután ülést tartott ^ Sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem földtani tan­székének tantermében. Dr. T. Kovács Gábor, a Nagyalföldi Kutatási és Feltáróüzem új területi főgeológusa a Me­csek, Villány hegység és a dél-alföldi mezozoikum kap­csolatáról, Németh Márta geológus pedig az új Bükk hegységi karbon mészalgáiról tartott tudományos beszámo­lót. szóból értjük egymást, ösz­szeszoktunk. Hiába a sok munka, megy minden, mini a karikacsapás. A nővérkék összenevetnek; érezni, tényleg mindannyian a helyükön tudják magukat. Dobány Gáborné 18, dr. Jedli Károlyné 10 éve dolgozik itt. A többiek, Szűcs Magdolna, Zsiga Veronika, Gergely Mar­git, egy-két, vagy három éve, A három fiatal közül ketten érettségiztek, most végeznek egy speciális tanfolyamot, és mivel kevesen vannak, nem tanulmányi szabadságot kap­nak, hanem a többiek dol­goznak helyettük, amíg ők a könyv fölé hajolnak. — Fizetés? — Tavaly emelkedett, az egészségügyiek bérének ál­talános rendezésekor. A leg­több az enyém, 1900 forint — mondja a vezető asszisz­tens. — 1200 a legkevesebb, a többieké 1300 és 1500 kö­zött van. — Nem kevés ennyi mun­káért? — Dehogynem, Bár... át­lag 100 forinttal többet ka­punk, mint más részlegek asszisztensei. Mit mondjak? Húsz évvel ezelőtt 650 fo­rinttal kezdtem, néhány hét és nyugdíjas leszek. Remé­lem, a fiatalok már jobban keresnek majd a nyugdíjuk előtt. És jó lenrie, ha ne­künk is heti 44 órát kellene csak dolgozni, nem 48-at. Fi­zikailag, szellemileg elfá­radunk, mire vége a nap­nak. Asszo­nyok jön­nek be­vásárlő szatyorral, a nővérek meg­kérdezik, mit vettek? Főzés, gyereknevelés, háztartás, munka — örök témák. Gye­rekruhát hideg vízben öb­lögető asszonyok átfázott kar­jaikat kezeltetik. Napban, esőben, földet munkáló fa­lusi férfiak nyújtják kidol­gozott végtagjaikat gyógyí­tásra. A nővérek fáradhatatlanok. Eligazítják a nehezen tájé­kozódót, hova menjen szív­vizsgálatra, vérvételre, rönt­genre. Tanácsot adnak csalá­di ügyekben, meghallgatják a munkahelyi kellemetlen­ségről szóló beszámolót. Ví­gasztalnak, mosolyognak, vi­dítanak, eloszlatják a fölös­leges aggodalmakat, viccet mondanak, és komoly együtt­érzéssel segítenek elviselni ezer bajt. Gyógyítanak. Gé­pekkel és meleg, asszony szavakkal. Sulyok Erzscbr

Next

/
Oldalképek
Tartalom