Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-30 / 75. szám

SZOMBAT, 11)74. MÁRCIUS 30. J^cjvifcsSs a téeszekben A megye ügyészi szervei a közelmúltban általános felügyeleti vizsgálatot folytattak le összesen 19 234 tagot és 2207 alkalmazottat foglalkoztató 32 termelőszövetkezetben. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy a fegyelmi és kártérítési eljárások gyakorlata, továbbá a tagsági viták elintézise megfelel-e a jogszabályoknak. örvendetesnek kell minősíteni, hogy a termelőszövetkezetek vezetése ma már tisztában van annak a jogalkotói célkitűzésnek a jelentőségével, mely szerint — a jogszabályok által biztosított keretek között — a termelőszövetkezeti tagok munkavégzéssel, munkadíjazással kapcsolatos életviszonyait közelíteni kell a munkaviszonyban álló dolgozók életviszonyaihoz, s egyre inkább megvalósulnak különböző szövetkezetpolitikai elképzelések is. (Fizetett szabadság, törzsgárdatagság, korpőtlék stb.) A vizsgálat tárgyává tett különböző eljárások mikénti lefolytatásához alapvelő társadalmi érdekek is fűződnek, mert elhibázott döntések, indokolatlan telelösségrevonások megronthatják a munkahelyi Jégkört. megzavarhatják egyegy közösség tagjainak társadalmi közérzetét. Egy öreg. beteg, munkaképtelen tagnak a nyilvántartásból Való törlése nemcsak egyénileg hátrányos, de sérti az erről tudomást szerző valamennyi tag igazságérzetét is. rA fegyelmi felelősség termelőszövetkezeti szabályai a lEelősségre vont tag és az egész kollektíva nevelését, hasonló magatartus megelőzéséi szolgálják. Ezek a célok úgy érhetők el. ha az eljárást a hatáskörrel rendelkező szerv, vagy személy folytatja le, és csak a jogszabályban írt fegyelmi büntetést alkalmazza. A helyes erdemi döntést tehát az előírásszerű eljárásnak kell minden garanciájával megelőznie. Tapasztalataink szerint a vezetőségek megnyugtató módon intézkedtek az ügyrendekben u fegyelmi jogkör átruházásáról. Kifogásolható azonban, hogy a fegyelmi jogkör gyákorlói (jelentős számú esetben nem értesítették a tagot az eljárás megindításáról, jnellőzték a személyes meghallgatást, így a tag nem volt abban a helyzetben, hogy védekezését előterjeszthesse, bizonyítékait megjelölhesse. Az elkövetéstől számított 1 év elteltével, illetőleg a tudomásra jutástól számított 3 hónapon túl is indítottak fegyelmi eljárást. holott ezeknek a határidőknek a letelte a felelősségrevonást kizárja. Több ügyben az előírt 3o napot jóval meghaladóan hozták csak meg a határozatot. A jogszabály által nem ismert fegyelmi büntetésként, a tagok háztáS területét csökkentették, bírságot szablak ki, megvonták a fizetett szabadság egy részét, csökkentették az órabért. Indokolatlanul egyszerre több fegyelmi büntetést is alkalmaztak. Az ilyen Intézkedések a tagoknak a munkavégzési kötelezettség teljesítéséhez fűződő alapvető jogait is sértették. A kártérítési eljárásoknál is előírja a jogszabály a tag személyes meghallgatását, a szükséges bizonyítékok beszerzését, továbbá azt, hogy az eljárást lehetőleg 2 hónapon belül be kell fejezni. A meghallgatások elmaradását a termelőszövetkezetek vezetői azzal az el nem fogadható okfejtéssel magyarázták, hogy már előre megnyugtatóan tisztázottnak látták a károkozás tényét, öszszegét és a tag vétkességét. Az eljárások ebben a kategóriában is indokolatlanul elhúzódtak. Főleg mezei károkozások miatt, kívülállókat is termelőszövetkezeti szervek köteleztek kártérítésre, holott ezek az ügyek bírósági haátskörbe tartoznak. Nem volt kiegyensúlyozott a fegyelmi és kártérítési határozatok megszerkesztésének gyakorlata. A határozatok jelentős része nem volt alkalmas arra, hogy az indokolásokból az alapul szolgáló tényállásokat minden kétség nélkül meg lehessen állapítani. A fegyelmi és a kártérítési határozatok ellen a közléstől számított 15 napon belül a szövetkezeti döntőbizottsághoz lehet fellebbezést benyújtani. ) Több esetben a határozatok vagy a szervet, vagy a határidőt jelölték meg pontatlanul. , A szövetkezeti döntőbizottságok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, s működésük ugyan még nem tekinthető kiforrottnak, de a területi szövetségek és a szövetkezeti jogtanácsosok hasznos segítségével jogalkalmazói tevékenységük törvényessége a volt vezetőség bizottságáéhoz képest máris magasabb szinten áll. A közgyűlés szerveként, a vezetőségtől függetlenül járnak el, s képesek a termelőszövetkezet és a tagok közötti érdekkonfliktusok törvényességi és szövetkezetpolitikai szempontból égyaránt kielégítő feloldására. Működésük elemzése azt mutatta, hogy nem minden esetben készítették el a határozatot, sokszor 30 napon túl döntöttek, ezzel indokolatlanul bizonytalanságban tartották a jogvita érdekeltjeit, néha mellőzték a tag meghallgatását, a határozatok kézbesítését, elmulasztották az indokolást, a jogorvoslati lehetőség megjelölését, nevezetesen, hogy u közléstől számított 30 napon belül keresettel lehet a bírósághoz fordulni, kivéve néhány ügykategóriát. Tárgyalásaik jegyzőkönyveinek elkészítésére sem fordítottak mindenütt gondot. Kétségtelen. hogy a megfelelő jogi szakértelem és a gyakorlati tapasztalatok megszerzése hosszabb időt igényel, a döntőbizottságok tehát további rendszeres támogatást kérnek az érdekképviseleti szervektől, jogtanácsosoktól, és más jogalkalmazó szervektől. Teljesen ismeretlen a gyakorlatban az új eljárás kezdeményezésének lehetősége. Ha ugyanis a döntőbizottság határozata jogerőre emelkedett, ettől számított 6 hónapon belül bármelyik fél új tények vagy bizonyítékok alapján új döntőbizottsági eljárást kezdeményezhet, kivéve, ha a határozatot a bíróság már felülbírálta. • A vizsgálatot követően az ügyészi szervek 7 törvénysértő határozat hatályon kívül helyezésére tettek indítványt. 37 felszólalásban észrevételeztek jogszabályellenes gyakorlatot, illetőleg mulasztást, 18 szignalizációban hívták fel a figyelmet a jövőbeni törvénysértés veszélyére. i A magas szintű jogszabályok, illetve a jogpolitikai irányelvek alapján továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni a szövetkezeteken belüli jogviták elbírálását. A megyében működő ügyészségek egyedi panaszok alapján is megvizsgálják az eljárások törvényességét. Dr. Csohány László ügyész Könyvekről sorokban Magyar—szovjet kapcsolatok J948—1970. A két baráti ol'szág dyilomáciai képviseleteinek nagykövetségi szintre emelésétől, 1948-tól kezdve 1970-ig létrejött főbb dokumentumokat tartalmazza időrendben a kötet. Dokumentumai képét adnak az együttműködés egyes területeiről, a Szovjetuniónak a magyar gazdaság megerősítéséhez, a tudományos és műszaki fejlődés kibontakoztatásához, az 1956-os ellenforradalom leveréséhez, a politikai és gazdasági konszolidációhoz nyújtott folyamatos és hatékony segítségéről. A külpolitikára, diplomáciára, a gazdasági és műszaki fejlesztésre éppúgy kiterjed a két ország együttműködése, mint a kulturális-művészeti területekre vagy a tudományos tevéCipődivat az ortopédorvos szemével Az orvosi szakrendeléseken megjelent betegek vizsgálati adatainak tanúsága szériát a lakosság nagy része, csaknem 50 százaléka különféle lábbetegségekben szenved. A meglepően magas arányszámban némi része a cipődivatnak is van. Mi a véleménye az ortopéd orvosnak? Esztétikai szempontból — gondolom, ebben sok férfitársam is egyet ért velem — a vaskos „oszlopsarok" nem a legelőnyösebb viselet. Persz ennél sokkal fontosabb a cipődivat egészségügyi oldala. Sajnos, ilyen vonatkozásban sem állítható ki a jeles bizonyítvány a lábbelikről. Igaz, az évekkel ezelőtti tűsarkú cipőknél a mostani egy fokkal egészségesebb. Míg annak idején a tűsarkú óhatatlanul „imbolygó" járást eredményezett, a mai 10—15 centiméteres „minioszlopokon" tipegő lányok, asszonyok valamivel biztosabb alapokon állnak, a magas „emelvény" miatt azonban könnyen károsodhat a boka szalagrendszere. — Tudni kell, hogy az emberi láb „egyszemélyben" támaszkodó, egyensúlyozó és mozgásszerv, a divat okozta negatív hatások tehát megháromszorozódva jelentkezhetnek. Kialakulhat egy sor stílikai betegség, például a lúdtalp, a boltozatsüllyedés, az úgynevezett terpeszláb -ramelyek manapság minden második embert érintenek. — A divatos, de egészségtelen cipőben a megterhelés okozta megpróbáltatásokat a láb izomzata nem bírja többé felfogni és elveszti rugalmasságát. Az utóhatás évek múltán érződik: állandó fáradtság, lábdagadás, térd-, csípő- és deréktáji fájdalmak formájában. A magas sarkú cipőben a járás is nehézkes; a rendes lépéstávolság lehetetlenné válik. — A_ láb esetleges károsodásainak megelőzését az oiyan cipők szolgálják legjobban, amelyeknek sarka jó felfekvésű, 2—4 centiméter magas. A sarok formája és alakja ezen belül széles skálán követheti a divatirányokat. Akinek gyenge a lábizomzat^i, lúdtalpa van, az valamivel magasabb, 3—4 centiméteres sarkú cipőt viseljen. Az erős izomzatúaknak ennél alacsonyabb ajánlatos. kenységre. A kötetben helyet kaptak, a fontos szerződések, egyezmények és egyéb okmányok, közös közlemények, nyilatkozatok, beszédek, hivatalos felhívások, külügyminisztériumi jegyzékek, katonai dokumentumok stb. (Kossuth Kiadó). N. K. Krupszkaja: Visszaemlékezések Leninre. Második, bővített kiadásban jelent meg a könyv. Krupszkaja 1893-ban Péterváron ismerkedett meg a fiatal forradalmár Leninnel, akinek haláláig hű harcostársa maradt. Visszaemlékezéseit három részre tagolja: 1894— 1907-ig (Pétervár, az első emigráció, müncheni, londoni emigráció), 1908-1917ig (a párizsi, a svájci, a krakkói évek munkássága). A 'harmadik rész a forradalom győzelmére, moszkvai életükre emlékezik epizódszerűen, főleg Lenin emberi tulajdonságairól, mindennapjairól, beszélgetéseikről. Sokat tudunk meg Leninről: a tudósról, a forradalmárról, a barátról, a szervezőről, s nem utolsósorban a természetet és a munkát szerető, dinamikus emberről. (Kossuth Kiadó). Szép versek 1973. Az antológia 68 költő mintegy 250 versét tartalmazza. A legutóbbi gyűjteményhez hasonlóan, ez sem kedvez a fiatal költőnemzedéknek. Hiányzik belőle például a tehetségét folyamatosan bizonyító Kiss Benedek, Dobai Péter, Kiss Anna és Veress Miklós neve. A szerzők átlag három verssel szerepelnek, a legtöbb költeményt Csanádi Imrétől, Csoóri Sándortól, Garai Gábortól,"Illyés Gyulától, Ladányi Mihálytól, Nagy Lajostól és Pilinszky Jánostól olvashatjuk, a legnagyobb terjedelmet Juhász Ferenc kapta, több mint húszoldalas költeményével. Ebben a gyűjteményben sincs semmiféle tájékoztatás a kötet költőiről, a minimális életrajzi jegyzeteket, bibliográfiát sem találjuk meg. így az antológia egyik alapvető szerepe sikkadt el. (Magvető Kiadó). Mohácsi: Gyümölcstermesztés házi cs háztáji kertekben. A magyar kertészet és gyümölcstermesztés nagy egyénisége meghökkentő adatokkal bizonyítja a kiskert nagy jelentőségét. A felvásárolt kajszibaracknak 57, a cseresznyének és a meggynek 70 százaléka származik a házi- és háztáji kertekből. Az itt végzett munka ugyanakkor aktív pihenést jelent, rendszeretetre nevel és ízlésformáló tényező is. A könyv léírja a gyümölcsfák életműködését, a házikert gyümölcsösének helyes talajelőkészítését, a kert elrendezésének általános elveit, majd az egyes gyümölcsnemek tulajdonságait, igényeit és ismerteti termesztési sajátosságait. A további fejezetek a fák ültetésével, a metszéssel és a gyümölcs kezelésével kapcsolatos tudnivalókat foglalja össze. Végül a növényvédelem legalapvetőbb módszereit, a növényvédő szereket és a. kártevők elleni védekezés technológiáját ismerteti a könyv. (Mezőgazdasági Kiadó.). F. Tyutcsev: A tenger paripái. Mintegy háromszáz lírai darabot csiszolt szépre a szerző. Az ötvenes évek elején Szabó Lőrinc szikrázó fordításában másfélszáz verse nálunk is „meghonosodott": ez a kiadás az 1954-es kötet anyagát reprodukálja. Nagy műveltsége és érzékeny természettisztelete a filozofikus általánosítás szintjére emelték költészetét. Shelling természetfilozófiája, Pascal lélekelemzése vonzotta. A 40-es évek végén a Szlavofil politikai gondolathoz kapcsolódva több tanulmányban és versben Oroszország és a szlávság jövőbeni szerepével foglalkozott: állásfoglalásai konzervatív szemléletű diplomatára jellemzőek, a versek természeti képre épülő metaforái azonban nem évültek el. Utolsó alkotói periódusának fő témája a szerelem. (Magyar Helikon Kiadó.) Hegedűs András: tl November 17-éna Munkásotthonban lépett 44. dobogóra Móra. Itt, a bírói kar javaslatára, arról tanácskoztak, hogy a szellemi munkásoknak egy táborba kell tömörülniök. A gyűlés elnökévé Mórát kiáltották ki. A Szegedi Napló tudósítója az iró beszédéből három gondolatot jegyzett fel. Móra először a forradhlom továbbfejlesztésének szükségességéről vallott: „a forradalom nem fejeződött be a köztársaság kikiáltásával, csak most kezdődik igazán. Mi pedig történt, csak dekoráció volt és előjáték — az összeütközésekben gazdag igazi dráma csak most kezdődik". Aztán szólt a szellemi munkások helyzetéről a múltban, és feladatairól a jelenben. így: „...a szellemi munkások... a maguk gyámoltalanságából és annak a társadalomnak a bűnéből, amelyet szolgáltak, a nemzet Jóbjai lettek a nemzet szemétdombján. Sebeink vakargatásának az ideje lejárt, talpra kell állnunk, és kemény ököllel zörgetnünk az ajtón, amely mögött a demokrácia ígéretföldje virul '. S végül a szociáldemokrata pártba tömörült polgárság kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy „azoknak a polgári elemeknek, amelyek most elözönlik a szociáldemokrata pártot, kemény előkészítő iskolán kell keresztülménniök. mielőtt igazi szociáldemokratává válnak, másképp .elvizesítik a szociáldemokrácia kiforrott borát". Móra felhívta a figyelmet arra, hogy a szociáldemokráciát meg kell' őrizni „eredeti tisztaságában", „annak az ellehállhatatlan tannak, amely mindnyájunkat előrevisz a szocialista államideál felé". írónk december 8-án két női nagygyűlésen vett részt. Az egyiket a radikális párt hívta össze, hogy a nők soraiból is tagokat toborozzon. Móra — mint a párt társelnöke — mondta az 'agitációs beszédet. Ez a beszéd ékes bizonyítéka annak, hogy a politika porondján is mennyire őszinte, tiszta szívű 'ember volt. hogy mennyire távol állt tőle a kortes beszédek ravasz rafináltsága, a meggyőzés olcsó eszközeinek alkalmazása. Móra igazi agitátornak, népnevelőnek bizonyult itt elmondott beszédével. Először arról szólt, hogy a nőknek most kell kijárniok „a politikai inasétfeket" a régi Magyarországot ledöntő három párt valamelyikében, mivel a választójogot politikai iskolázottság nélkül kapták meg. Ezért tárgyilagosan és őszintén ismertette előttük a pártok programját. A választást lelkiismeretükre és politikai felelősségérzetükre bízta. A Károlyi-pártról az volt a véleménye, hogy „az új Magyarország konzervativizmusának kijegecedési pontja.. . lesz". A progresszív, és helyzetüknél fogva forradalmár nőknek nem ezt a pártot ajánlotta. Nekik semmi szükségük arra. hogy „oda tolakodjanak, ahol konzervativizmust mérnek", bár azt Is megjegyezte, hogy a „konzervativizmus fontos államfenntartó tényező. s éppen olyan szükség van rá, mint a levegőben a nitrogénre, a tiszta oxigén-politika csakúgy megölne bennünket, mint megölte a francia forradalmat". A progresszív; a forradalmár nő — Móra szerint — „csak oda tartozhat, ahol merészen fölfelé repülnek álomhegyek magasban ködlö ormaira". Ilyen párt pedig kettő van: a radikális párt és a szociáldemokrata párt. Amit Móra a munkásság akkori legális pártjába, a szociáldemokrata pártba való belépésről, a szocializmus értékéről, a meggyőzés szerinti pártállásról, a politikai életben az őszinteség hiányának veszedelmes jellegéről mondott, azt a politikai nevelés iskolapéldájaként kellene emlegetnünk. Amit mondott, őszintén mondta, így: „Távol legyen tőlem, hogy csak egy szál szalmát is tegyek annak az útjába, akit érdeke és tudatos meggyőződése a szociáldemokrata pártba utal. Én magam sohsem csináltam belőle titkot, hogy a jövő társadalmának a tiszta kollektív társadalmat kívánom, mint meggyőződésem szerint legtökéletesebbet, amely ugyan nem teszi boldoggá az emberisé'get, de elvesz a boldogtalanságból. és személyi érdekek sem kötnek a kapitalista társadalomhoz emgem, akinek majd csak a temetőben mérnek ki házhelyet, s aki riem hagyok egyebet a gyerekemre, mint egy fiók elfonnyadt virágot és egy fiók elfonnyadt verset. Miért vagyok hát itt, a polgári radikális pártban, amelyhez engem nem telekkönyvi és betétköriyvi adatok kapcsolnak, csak lírai motívumok. és miért nem vagyok a szociáldemokrata pártban, amelynek dogmáit — már amennyiben én dogmákban egyáltalán hinni tudok — hiszem és vallom? fFolytatjuk!