Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

VASÁRNAP, 1974. MÁRCIUS 3. Közlemény a magyar­romén tárgyalásokról (Folytatás az 1. oldalról.) párt Központi Bizottságának első tiUára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanárnak elnöke. A két kormányelnök köl­csönösen tájékoztatást adott az országaikban fdlyó szo­cialista építésről, áttekintet­te a Magyar Népköz ársa­ság és a Román Szocialista Köztársaság kétoldalú kap­csolatainak jelenlegi helyze­tét. megvizsgálta a kapcso­latok sokoldalú fejlesztésé­nek további lehetőségeit és véleménycserét folytattak az egymást kölcsönösen ér­deklő időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekin­tettel az európai biztonság és együttműködés kérdései­re. A miniszterelnökök meg­különböztetett figye'met szenteltek a két ország kap­csolatainak. Megállapították, hogy a Magyar Népköztár­saság és a Román Szocialis­ta Köztársaság testvéri együttműködése tovább fej­lődött. Hangsúlyozták, hogy a két ország és a két nép politikai, gazdasági és kul-. turális kapcsolatait a fe'si szintű párt- és kormánykül­döttségeik 1972 februári megállapodása szelleméten a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási s erző­dés előírásainak megfelelő­en kell fejleszteni. A felek hangsúlyozták, hogy továbbra is ki kell használni minden lehetősé­get a két szomszédos szocia­lista ország népei együ't­működésének szélesítésére, a nemzetközi enyhülés, a bé­ke, a szocialista országok egységének erősítésére. A két kormányfő fontos­nak tartja nrs'ágaik "az 'a­sági kapcsolatainak fe'les •_ tése szempontjából a látoga­tás során aláírt megállapo­dásokat a vegyipar) együtt­működésről és szakosodás­ról, a kölcsönös árusnál'!. tásokról, yalamint a közle­kedési és postaügyi tudomá-, nyos-műszaki együttműkó- I Szuez - a legendás vízi út A fát a óktól Lessepsig désről. A minis (terclnökők véle­ménycserét folytattak a két ország hosszú távú gazda­sági együttműködés inek kér. dóséiról a KGST XXV. ülés. sokán elfogadott komo'ex program szellemében, vala­mint az 1976—G1-ig terjedő időszak népoa-dosági ter­veinek egyeztetéséről. A megbeszélések szívélyes, barát) légkörben, a kölcsö­nös megértés szellemében folytak le. Ion Gbeorghe Mourer. a Román Szocialista Köztár­saság Minisztertanácsának elnöke hivatalos, baráti lá­togatásra hívta meg Fock Jenőt, a Magyar Nénköztár. saság Minisztertanácsának elnökét a Román Szocialis­ta Köztársaságba. Fock Je­nő kormányelnök a meghí­vást köszönettel elfogadta. Közel-keleti diplomácia Szadat fogadta Gromlkót # Kairó (MTI) Anvar Szadat egyiptomi elnök szombaton fogadta Andrej Gromikót, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió külügy­miniszterét, aki hivatalos lá­togatáson van Kairóban. Andrej Gromiko és Anvar Szadat részletesen megvitat­ták a szovjet—egyiptomi két­oldalú kapcsolatok kérdései­nek széles körét és kifejez­ték azt a meggyőződésüket, hogy a Szovjetuniónak és Egyiptomnak minden lehe­tősége megvan az együttmű­ködésnek a további erősíté­sére és fejlesztésére. A Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének kérdé­seiről folytatott eszmecsere során Anvar Szadat nagyra értékelte a Szovjetunió sze­repét. A Szovjetunió — mint mondotta — következetesen kiállt és kiáll az arab népek mellett a közel-keleti konf­liktus rendezéséért vívott harcban. Közvetett szíriai—izraeli párbeszéd 0 Amman (AP, UPI) Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szombaton délelőtt, tárgyalásait befe­jezvé, Damaszkuszból Szaúd­Arábia fővárosába, Rijadba utazott. Az amerikai diplo­mácia vezetője kijelentette, hogy az izraeli—szíriai csa­patszétválasztások kérdésé­ben bizonyos haladást sike­rült elérni. Az amerikai külügyminisz­ter kíséretében levő egyik hivatalos személyiség közlé­se szerint Kissinger Jeruzsá­lemben és Damaszkuszban megállapodásra jutott az érintett felekkel abban a kér­désben, hogy az izraeliek és szíriaiak a közvetítésével mi­nap beindult párbeszédet március közepén Washing­tonban folytatják tovább. A tervek szerint március 16-án az amerikai fővárosban iz­raeli és sziriai katonai sze­mélyiségek az amerikai kül­ügyminiszter közvetítésével tanácskozásokat kezdenek, amelyek előreláthatólag két­három hetet vesznek igénybe. Ha a tárgyalásokon konkrét előrehaladás mutatkozik, a tanácskozásokat későbbi idő­pontban Genfben folytatják majd. Az amerikai külügyminisz- jordániai fővárosban Husz­ter szombaton délután Rijád- szein királlyal tárgyal a ból közel-keleti körútjának közel-keleti helyzetről és a következő állomására, Am- tervek szerint vasárnap uta­manba érkezett. Kissinger a zik tovább Bonnba. Taktikai harc üngliában • London (MTI) A csütörtökön elszenve­dett választási vereség után a brit Konzervatív Párt szombaton megpróbálta át­menteni magát a következő választásokig egy koalíció többségi partnereként a ki­sebbségi pártok parlamenti szavazatainak mentőkötele­vel. Az alkotmányos elvek azt diktálták volna, hogy a kormányfő lemondjon és át­adja a terepet a Munkás­pártnak, amely öttel több mandátumot szerzett, minta Konzervatív Párt, bár maga sem lenne képes segítség nélkül kormányozni. Ehe­lyett az történt, hogy Heath bejelentette a királynőnek: van reménye a hatalom mégtartására. A Munkáspárt a választási végeredmények szerint 301 szavazatainak mentőkötelé­az alsóházban. Azóta, hogy Harold Wilson bejelentettea kormányalakításra való készségét, s kizárta a koalí­ció lehetőségét, a Munkás­párt vezetői hallgatnak. A királynő csak akkor küld Wilsonért. hogy a kormány­alakítással megbízza, ha Heath kísérletei sikertele­nek maradnak a hatalom megőrzésére. A parlamenti erőviszonyok annyira zava­rosak. hogy Wilsonék méltán számolnak annak a törékeny egyensúlynak az összeomlá­sával, amit Heath megpróbál kikovácsolni. < Hosszú ájultság után március 5-én újra élet­re kel a Szuezi-csatorna Pontosabban: megkapja az első injekciókat, hogy bé­nultsága feloldódjék. Az „in­jekciós tűk" szerepét a jugo­szláv Brodoszpasz és a nyu­gatnémet Ulrich-Helme cég hatalmas kotrógépei és darui játsszák. Az egyiptomi kor­mány számításai szerint jú­lius 5-ére kell kikotorni a csatorna medrét és kiemelni az elsüllyedt hajókat. A 161 kilométer hosszú, de legszű­kebb pontjain alig néhány­szor 10 méter szélességű csa­torna medrében az 1967-es háború óta, tehát immár majdnem hét éve négy an­gol, két amerikai, két svéd két lengyel, két nyugatné­met, egy bolgár, egy cseh­szlovák és egy francia teher­hajó rozsdásodik, mozdulat­lanságra ítélve. El kell tisz­títani a forró sivatagi szél által évek óta a csatorna medrébe hordott homokot — s azokat a csatornán keresz­tül épített földgátakat is. amelyeken az 1973 októberi háború utolsó napjaiban az izraeli tankosztagok átkeltek a csatorna nyugati partjára A rendezés első lépésének tekinthető csapatszétválasztá­si egyezmény azt jelenti, hogy a vízi út mindkét part­ja visszakerül teljes hosszú­ságában Egyiptom birtokába — ez a stratégiai feltétele a munkák megkezdésének. Ha a menetrendet sikerül betartani és 1974. július 5-én újra megindul a hajózás a csatornán — ezzel új, és re­mélhetőleg az eddigieknél nyugalmasabb fejezet kezdő­dik a legendás vízi út törté­netében. A Szuezi-csatorna történe­te egyike a világpolitika leg­izgalmasabb „regényeinek". A Földközi-tengert a Vörös-ten­gerhez kapcsoló csatorna épí­tésének első tervei jóformán az ősidők homályából buk­kannak elő. Az egyiptomi ha­gyományok szerint Sesostris, a XII. dinasztia fáraója volt az első, aki a Vörös-tengert a Nílus egyik ágával össze­kötötte, és ezzel közvetett kapcsolatot létesített a két tenger között. Ennek a csa­tornának a történetét a tá­volság köde homályosítja el — annyit azonban tudunk, hogy „A fáraók csatornájá­nak" nevezték, és több mint ezer esztendeig működött különböző megszakításokkal i Utoljára egy ilyen szünet után az időszámításunk előtti VII. században Necho fáraó fogott hozzá 120 ezer rab­szolgával a csatorna medré­nek kivájásához. Az ősi le­gendák szerint „mennyei jós­latra" maradt abba a mun­ka, mert az egyiptomi papok figyelmeztették az uralko­dót, hogy a csatorna újjáépí­tésével „a hódítók számára egyengeti az utat". Hódítókban nem is volt hiány. Közülük a legneveze­tesebb, Dárius perzsa királj állította helyre és bővítette ki a Fáraók csatorna ját. Et­től kezdve az egymást köve­tő évszázadokban (sokszor emberöltőnyi szünetekkel) ez a csatorna a Vörös-tenger és a Nílus között mindig mű­ködött. A két tengert közvet­lenül összekötő vízi út léte­sítésére, tehát a szuezi föld­szoros átvágására sohasem történt kísérlet. Nemcsak és nem is elsősorban technikai okokból. Rabszolga és hadi­fogoly százezrével akadt vol­na. A szoros átvágását azért nem is kísérelték meg, mer', tévesen úgy hitték: a Vörös­tenger szintié annyival ma­gasabb a Földközi-tengeré­nél, hogv elöntené az orszá got. A Fáraók csatornája ak­kor veszítette el jelentőségét amikor a török hódítások mi­ott a Nyugat izmosodó kapi­talista országai más utakat keres'ek. A XIII. és XIV században megnyílt az India és Kína felé vezető száraz­földi út, majd a portugálok körülhajózták Afrikát. A Fá­raók csatornáját immár vég­leg befújta az évszázados ho­mok, és ma már nyomai sem fedezhetők fel. A Szuezi-csatorna törté­nelmének modern homokvi­harai akkor kezdődtek, ami­kor a XIII. században Anglia és Franciaország kezdett bir­kózni a világhatalomért, a gyarmati zsákmányért, a ten­geri kereskedelem elsőbbsé­géért. Napóleon ezért szállt partra Alexandriában és fog­lalta el az országot. Anglia nyomban fegyverre — és ten­gerre kapott. Nelson szétver­te a francia flottát, és Napó­leon voltaképpen bukásáig nem tudott új kísérletet ten­ni Egyiptom elfoglalására. A politikából azonban csak a császárt száműzték — a fran­cia tőkét nem. A franciák tudomásul vették, hogy ten­geren nem mérkőzhetnek az angolokkal, s ezért a fran­cia burzsoázia arra töreke­dett, hogy az Afrika körüli útnál rövidebb és védettebb vízi ösvényt vágjon India és a Távol-Kelet irányába. A történelem egyik tragikomi­kus fintora, hogy a Szuezi­csatornát a franciák — az angolok ellen építették. Lesseps Ferdinánd francia mérnök Párizs és a francia bankok teljes támogatásával engedélyt kapott Szaid egyip­tomi' pasától a Szuezi-csator­na megépítésére, és 200 mil­lió frank alaptőkével meg­alapította a később hírhedtté vált „Szuezi-csatorna Társa­ságot". A koncessziós szerző­dést 1856-ban kötötték meg, s az az eredeti megállapodás szerint a csatorna megnyitá­tásától számított 99 eszten­deig volt érvényes. (Már ez a szerződés is leszögezte, hogy a csatorna egyértel­műen Egyiptomé, amelynek irányítása „az egyiptomi tör­vényeknek és szokásoknak megfelelően történik"!) Les­seps terve kétségkívül zse­niális volt. A csatornát azon­ban (akárcsak a ködös múlt­ban a Fáraók csatornáját) az egyiptomi parasztok vájták ki a földből, jóformán két kezükkel. Kényszermunkára hajtott fellahok járványok és betegségek által tizedelve, vérükkel és verejtékükkel építették még a század leg­jelentősebb vízi útját Néhány év múlva a Vörös­tenger sárgás és a Földközi­tenger kékeszöld vize jssze­ölelkeíett egymással a csa­tornában, és a víz sima tük­rén császári haiók siklottak. 1869. novemberének 17. nap­ján 67 fellobogózott hajó fel­vonulása nyitotta meg a csa­tornát, a kairói új operaház­ban pedig az Aida díszelő­adásával ünnepeltek. A csa­tornán végigvonuló hajók kö­zött volt Ferenc József, az Osztrák—Magyar Monarchia urának jachtja is, a kara­vánt az „Aigle" (Sas) nevű francia császári jacht vezet­te, fedélzetén Eugénia csá­szárnővel, II. Napóleon fele­ségével és Lesseps Ferdi­nánddal, a csatorna építőjé­vel. Az Aigle fedélzetén a korlátnak támaszkodva te­kintett a kék vízszalagot sze­gélyező homoktenger felé Ernest Renan francia író és történész. A díszfelevonulás közepette Renan Lessepshez fordulva így szólt: „Uram, a földkerekségnek ez a pontja a jövendő nagy csatáinak és szenvedéseinek színtere lesz". I. E. Olasz kormányválság # Róma (MTI) Mariano Rumor olasz mi­niszterelnök szombaton hiva­talosan is benyújtotta Gio­vanni Leone köztársasági el­nöknek négypárti, koalíciós kormánya lemondását. Leone a lemondást elfo­gadta és egyidejűleg felkérte Rumort, hogy ügyvezető mi­niszterelnökként az új kor­mány megalakulásáig ma­radjon meg tisztségében. A politikai pártok közötti kon­zultációk a fasizmus bukása óta immár harminchatodik olasz kormány meghalakítá­sára hétfőn kezdődnek. Már az új esztendő harmadik hónapjába léptünk, egy­re sűrűsödnek a nemzetközi élet eseményei, s közülük mindig kiemelkednek a Moszkvából érkező egyszerű, szűk­szavú, de nagyon figyelemreméltó hírek. Például: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a múlt héten fogadta Egon Bahr nyugatnémet szövetségi mi­nisztert. A Brandt-kormánynak a szocialista országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatokért felelős minisztere nyil­vánvalóan az NSZK és a Szovjetunió közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok időszerű kérdéseiről tárgyal Moszkvában, s Brezsnyevvel való találkozásakor bizonyá­ra rögzítették Brandt kancellár idén esedékes szovjetunió­beli látogatásának időpontját is. A szovjet fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy Pompidou francia köztársasági elnök márciusban a Szov­jetunióba látogat. És Gromiko közel-keleti utazása külö­nösen a külpolitikai reflektorok fényébe került. * A szovjet külügyminiszter Damaszkusz után Kairóban tárgyal. Amerikai kollégája. Kissinger. folytatja „ingázá­sát" Damaszkusz és Tel Aviv között, s közben rövid láto­gatást tett az egyiptomi fővárosban is, ahol teljesen hely­reállították a Kairó—Washington közötti diplomáciai vi­szonyt. Második szakaszába lépett a szíriai—izraeli csapat­szétválasztás diplomáciai előkészítése, és befejezéséhez kö­zeledik az egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás. Egyiptomi részről nagy jelentőségűnek tartják, hogy a genfi békeértekezlet társelnökei, a Szovjetunió és az Egye­sült Államok összehangolt erőfeszítéseket tesznek az igaz­ságos közel-keleti béke megteremtésére. A kommentárok szerint ezt igazolja Gromiko és Kissinger közel-keleti misz­sziója. A kairói lapok egyébként vezető helyen adták hírül, hogy Brezsnvev, az újabb Kissinger-látogatást megelőzően, üzenetet intézett Asszad szíriai államfőhöz. „Kissinger és Gromiko párhuzamos látogatása önma­gában is arról tanúskodik hogy a csapatszétvóiasztás nem a probléma lényege — állapítja meg az A1 Gumhurija. — A probléma lényege a Biztonsági Tanács 242. számú ha­tározatának végrehajtása, azaz az Izrael által megszállt arab területek teljes kiürítése és a palesztinai nép jogai­nak helyreállítása..." * Nem történt „földcsuszamlás" a brit parlamenti vá­lasztásokon. az angol szavazók nem tudtak dönteni egyér­telműen. A Brit Munkáspárt néhány mandátumos többsé­get mondhat magáénak, de a szükséges 318-as abszolút többséget a 635 választókerületből nem bírta megszerezni. Az angol parlament ellenőrzésének lehetősége minden­esetre kicsúszott a konzervatív Edward Heath és a mun­káspárti Harold Wilson kezéből. A mandátumok „szóró­dása" következtében elsősorban az észak-írországi unionis­ták. másodsorban a vártnál kisebb szerencsével szereplő­Liberális Párt szólhat bele abba. hogy egv bizalmi sza­vazást átvészelhet-e bármelyik adott kormány. Z'ákutcának. légüres térnek és a bizonytalanság egyéb hasonlataival jellemzett helyzetnek nevezett körülmények között a pártok vezérei lázasan tanácskoznak vezérkaruk­kal. Bár a választási eredmények lesújtóak a kormány számára, erkölcsi vereség érte Heath miniszterelnököt, de Wilson hiába szólította fel, hogy mondjon le. Heath to­vábbra is a kormány élén kíván maradni, noha pártja az elsóházban elvesztette többségét. A királynő Heath szándé­kát nem ellenezte. így hát tárgyalások kezdődtek a konzer­vatívok és más politikai csoportosulások, nevezetesen a li­berálisok között, egy kisebbségi kormányalakításra, mivel Wilson megerősítette, hogy nem lép koalícióra a Liberális Párttal. * Kormányválság volt a múlt héten Franciaországban is. ám nagyon rövid ideig. Messmer miniszterelnök harmadik kormánya, amely immár 11. francia kormány az V. köz­társaság fennállása óta. elsősorban abban különbözik az előzőtől, hogy tagjainak száma 37-ről 29-re csökkent, a mi­niszterelnökkel együtt 16 miniszter és 13 államtitkár fog­lal helyet az új kabinetben. A most végrehajtott személycserék nem jelentenek po­litikai változást, s éppen ezért ez a kormányalakítás csa­lódást okozott a közvéleményben. A Le Monde — a kor­mányt pártoló lap! — kommentárjában hangsúlyozza: ez az új kormánylista igazán nem keltheti azt a benyomást, hogy a köztársasági elnök friss, fantáziadús és tetterős csa­pattal váltotta fel az elhasználódott és népszerűtlenné vált kormányt. A „megreformált" kormánynak szembe kell néznie a gazdasági élet aggasztó helyzetével a közös piaci tagálla­mok burkolt vagy nyílt kritikájával és nem utolsósorban az USA vezető politikai köreinek Párizs iránt erősödő fenn­tartásaival. Messmer saját örökségét cipeli tovább — ki tudja meddig?! Markovits Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom