Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

VASÁRNAP, 1974. MÁRCIUS 3. Közlemény a magyarromén tárgyalásokról (Folytatás az 1. oldalról.) párt Központi Bizottságának első tiUára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanárnak elnöke. A két kormányelnök kölcsönösen tájékoztatást adott az országaikban fdlyó szocialista építésről, áttekintette a Magyar Népköz ársaság és a Román Szocialista Köztársaság kétoldalú kapcsolatainak jelenlegi helyzetét. megvizsgálta a kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének további lehetőségeit és véleménycserét folytattak az egymást kölcsönösen érdeklő időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés kérdéseire. A miniszterelnökök megkülönböztetett figye'met szenteltek a két ország kapcsolatainak. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság testvéri együttműködése tovább fejlődött. Hangsúlyozták, hogy a két ország és a két nép politikai, gazdasági és kul-. turális kapcsolatait a fe'si szintű párt- és kormányküldöttségeik 1972 februári megállapodása szelleméten a magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási s erződés előírásainak megfelelően kell fejleszteni. A felek hangsúlyozták, hogy továbbra is ki kell használni minden lehetőséget a két szomszédos szocialista ország népei együ'tműködésének szélesítésére, a nemzetközi enyhülés, a béke, a szocialista országok egységének erősítésére. A két kormányfő fontosnak tartja nrs'ágaik "az 'asági kapcsolatainak fe'les •_ tése szempontjából a látogatás során aláírt megállapodásokat a vegyipar) együttműködésről és szakosodásról, a kölcsönös árusnál'!. tásokról, yalamint a közlekedési és postaügyi tudomá-, nyos-műszaki együttműkó- I Szuez - a legendás vízi út A fát a óktól Lessepsig désről. A minis (terclnökők véleménycserét folytattak a két ország hosszú távú gazdasági együttműködés inek kér. dóséiról a KGST XXV. ülés. sokán elfogadott komo'ex program szellemében, valamint az 1976—G1-ig terjedő időszak népoa-dosági terveinek egyeztetéséről. A megbeszélések szívélyes, barát) légkörben, a kölcsönös megértés szellemében folytak le. Ion Gbeorghe Mourer. a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Fock Jenőt, a Magyar Nénköztár. saság Minisztertanácsának elnökét a Román Szocialista Köztársaságba. Fock Jenő kormányelnök a meghívást köszönettel elfogadta. Közel-keleti diplomácia Szadat fogadta Gromlkót # Kairó (MTI) Anvar Szadat egyiptomi elnök szombaton fogadta Andrej Gromikót, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió külügyminiszterét, aki hivatalos látogatáson van Kairóban. Andrej Gromiko és Anvar Szadat részletesen megvitatták a szovjet—egyiptomi kétoldalú kapcsolatok kérdéseinek széles körét és kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a Szovjetuniónak és Egyiptomnak minden lehetősége megvan az együttműködésnek a további erősítésére és fejlesztésére. A Közel-Kelet igazságos és tartós békéjének kérdéseiről folytatott eszmecsere során Anvar Szadat nagyra értékelte a Szovjetunió szerepét. A Szovjetunió — mint mondotta — következetesen kiállt és kiáll az arab népek mellett a közel-keleti konfliktus rendezéséért vívott harcban. Közvetett szíriai—izraeli párbeszéd 0 Amman (AP, UPI) Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szombaton délelőtt, tárgyalásait befejezvé, Damaszkuszból SzaúdArábia fővárosába, Rijadba utazott. Az amerikai diplomácia vezetője kijelentette, hogy az izraeli—szíriai csapatszétválasztások kérdésében bizonyos haladást sikerült elérni. Az amerikai külügyminiszter kíséretében levő egyik hivatalos személyiség közlése szerint Kissinger Jeruzsálemben és Damaszkuszban megállapodásra jutott az érintett felekkel abban a kérdésben, hogy az izraeliek és szíriaiak a közvetítésével minap beindult párbeszédet március közepén Washingtonban folytatják tovább. A tervek szerint március 16-án az amerikai fővárosban izraeli és sziriai katonai személyiségek az amerikai külügyminiszter közvetítésével tanácskozásokat kezdenek, amelyek előreláthatólag kéthárom hetet vesznek igénybe. Ha a tárgyalásokon konkrét előrehaladás mutatkozik, a tanácskozásokat későbbi időpontban Genfben folytatják majd. Az amerikai külügyminisz- jordániai fővárosban Huszter szombaton délután Rijád- szein királlyal tárgyal a ból közel-keleti körútjának közel-keleti helyzetről és a következő állomására, Am- tervek szerint vasárnap utamanba érkezett. Kissinger a zik tovább Bonnba. Taktikai harc üngliában • London (MTI) A csütörtökön elszenvedett választási vereség után a brit Konzervatív Párt szombaton megpróbálta átmenteni magát a következő választásokig egy koalíció többségi partnereként a kisebbségi pártok parlamenti szavazatainak mentőkötelevel. Az alkotmányos elvek azt diktálták volna, hogy a kormányfő lemondjon és átadja a terepet a Munkáspártnak, amely öttel több mandátumot szerzett, minta Konzervatív Párt, bár maga sem lenne képes segítség nélkül kormányozni. Ehelyett az történt, hogy Heath bejelentette a királynőnek: van reménye a hatalom mégtartására. A Munkáspárt a választási végeredmények szerint 301 szavazatainak mentőköteléaz alsóházban. Azóta, hogy Harold Wilson bejelentettea kormányalakításra való készségét, s kizárta a koalíció lehetőségét, a Munkáspárt vezetői hallgatnak. A királynő csak akkor küld Wilsonért. hogy a kormányalakítással megbízza, ha Heath kísérletei sikertelenek maradnak a hatalom megőrzésére. A parlamenti erőviszonyok annyira zavarosak. hogy Wilsonék méltán számolnak annak a törékeny egyensúlynak az összeomlásával, amit Heath megpróbál kikovácsolni. < Hosszú ájultság után március 5-én újra életre kel a Szuezi-csatorna Pontosabban: megkapja az első injekciókat, hogy bénultsága feloldódjék. Az „injekciós tűk" szerepét a jugoszláv Brodoszpasz és a nyugatnémet Ulrich-Helme cég hatalmas kotrógépei és darui játsszák. Az egyiptomi kormány számításai szerint július 5-ére kell kikotorni a csatorna medrét és kiemelni az elsüllyedt hajókat. A 161 kilométer hosszú, de legszűkebb pontjain alig néhányszor 10 méter szélességű csatorna medrében az 1967-es háború óta, tehát immár majdnem hét éve négy angol, két amerikai, két svéd két lengyel, két nyugatnémet, egy bolgár, egy csehszlovák és egy francia teherhajó rozsdásodik, mozdulatlanságra ítélve. El kell tisztítani a forró sivatagi szél által évek óta a csatorna medrébe hordott homokot — s azokat a csatornán keresztül épített földgátakat is. amelyeken az 1973 októberi háború utolsó napjaiban az izraeli tankosztagok átkeltek a csatorna nyugati partjára A rendezés első lépésének tekinthető csapatszétválasztási egyezmény azt jelenti, hogy a vízi út mindkét partja visszakerül teljes hosszúságában Egyiptom birtokába — ez a stratégiai feltétele a munkák megkezdésének. Ha a menetrendet sikerül betartani és 1974. július 5-én újra megindul a hajózás a csatornán — ezzel új, és remélhetőleg az eddigieknél nyugalmasabb fejezet kezdődik a legendás vízi út történetében. A Szuezi-csatorna története egyike a világpolitika legizgalmasabb „regényeinek". A Földközi-tengert a Vörös-tengerhez kapcsoló csatorna építésének első tervei jóformán az ősidők homályából bukkannak elő. Az egyiptomi hagyományok szerint Sesostris, a XII. dinasztia fáraója volt az első, aki a Vörös-tengert a Nílus egyik ágával összekötötte, és ezzel közvetett kapcsolatot létesített a két tenger között. Ennek a csatornának a történetét a távolság köde homályosítja el — annyit azonban tudunk, hogy „A fáraók csatornájának" nevezték, és több mint ezer esztendeig működött különböző megszakításokkal i Utoljára egy ilyen szünet után az időszámításunk előtti VII. században Necho fáraó fogott hozzá 120 ezer rabszolgával a csatorna medrének kivájásához. Az ősi legendák szerint „mennyei jóslatra" maradt abba a munka, mert az egyiptomi papok figyelmeztették az uralkodót, hogy a csatorna újjáépítésével „a hódítók számára egyengeti az utat". Hódítókban nem is volt hiány. Közülük a legnevezetesebb, Dárius perzsa királj állította helyre és bővítette ki a Fáraók csatorna ját. Ettől kezdve az egymást követő évszázadokban (sokszor emberöltőnyi szünetekkel) ez a csatorna a Vörös-tenger és a Nílus között mindig működött. A két tengert közvetlenül összekötő vízi út létesítésére, tehát a szuezi földszoros átvágására sohasem történt kísérlet. Nemcsak és nem is elsősorban technikai okokból. Rabszolga és hadifogoly százezrével akadt volna. A szoros átvágását azért nem is kísérelték meg, mer', tévesen úgy hitték: a Vöröstenger szintié annyival magasabb a Földközi-tengerénél, hogv elöntené az orszá got. A Fáraók csatornája akkor veszítette el jelentőségét amikor a török hódítások miott a Nyugat izmosodó kapitalista országai más utakat keres'ek. A XIII. és XIV században megnyílt az India és Kína felé vezető szárazföldi út, majd a portugálok körülhajózták Afrikát. A Fáraók csatornáját immár végleg befújta az évszázados homok, és ma már nyomai sem fedezhetők fel. A Szuezi-csatorna történelmének modern homokviharai akkor kezdődtek, amikor a XIII. században Anglia és Franciaország kezdett birkózni a világhatalomért, a gyarmati zsákmányért, a tengeri kereskedelem elsőbbségéért. Napóleon ezért szállt partra Alexandriában és foglalta el az országot. Anglia nyomban fegyverre — és tengerre kapott. Nelson szétverte a francia flottát, és Napóleon voltaképpen bukásáig nem tudott új kísérletet tenni Egyiptom elfoglalására. A politikából azonban csak a császárt száműzték — a francia tőkét nem. A franciák tudomásul vették, hogy tengeren nem mérkőzhetnek az angolokkal, s ezért a francia burzsoázia arra törekedett, hogy az Afrika körüli útnál rövidebb és védettebb vízi ösvényt vágjon India és a Távol-Kelet irányába. A történelem egyik tragikomikus fintora, hogy a Szuezicsatornát a franciák — az angolok ellen építették. Lesseps Ferdinánd francia mérnök Párizs és a francia bankok teljes támogatásával engedélyt kapott Szaid egyiptomi' pasától a Szuezi-csatorna megépítésére, és 200 millió frank alaptőkével megalapította a később hírhedtté vált „Szuezi-csatorna Társaságot". A koncessziós szerződést 1856-ban kötötték meg, s az az eredeti megállapodás szerint a csatorna megnyitátásától számított 99 esztendeig volt érvényes. (Már ez a szerződés is leszögezte, hogy a csatorna egyértelműen Egyiptomé, amelynek irányítása „az egyiptomi törvényeknek és szokásoknak megfelelően történik"!) Lesseps terve kétségkívül zseniális volt. A csatornát azonban (akárcsak a ködös múltban a Fáraók csatornáját) az egyiptomi parasztok vájták ki a földből, jóformán két kezükkel. Kényszermunkára hajtott fellahok járványok és betegségek által tizedelve, vérükkel és verejtékükkel építették még a század legjelentősebb vízi útját Néhány év múlva a Vöröstenger sárgás és a Földközitenger kékeszöld vize jsszeölelkeíett egymással a csatornában, és a víz sima tükrén császári haiók siklottak. 1869. novemberének 17. napján 67 fellobogózott hajó felvonulása nyitotta meg a csatornát, a kairói új operaházban pedig az Aida díszelőadásával ünnepeltek. A csatornán végigvonuló hajók között volt Ferenc József, az Osztrák—Magyar Monarchia urának jachtja is, a karavánt az „Aigle" (Sas) nevű francia császári jacht vezette, fedélzetén Eugénia császárnővel, II. Napóleon feleségével és Lesseps Ferdinánddal, a csatorna építőjével. Az Aigle fedélzetén a korlátnak támaszkodva tekintett a kék vízszalagot szegélyező homoktenger felé Ernest Renan francia író és történész. A díszfelevonulás közepette Renan Lessepshez fordulva így szólt: „Uram, a földkerekségnek ez a pontja a jövendő nagy csatáinak és szenvedéseinek színtere lesz". I. E. Olasz kormányválság # Róma (MTI) Mariano Rumor olasz miniszterelnök szombaton hivatalosan is benyújtotta Giovanni Leone köztársasági elnöknek négypárti, koalíciós kormánya lemondását. Leone a lemondást elfogadta és egyidejűleg felkérte Rumort, hogy ügyvezető miniszterelnökként az új kormány megalakulásáig maradjon meg tisztségében. A politikai pártok közötti konzultációk a fasizmus bukása óta immár harminchatodik olasz kormány meghalakítására hétfőn kezdődnek. Már az új esztendő harmadik hónapjába léptünk, egyre sűrűsödnek a nemzetközi élet eseményei, s közülük mindig kiemelkednek a Moszkvából érkező egyszerű, szűkszavú, de nagyon figyelemreméltó hírek. Például: Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a múlt héten fogadta Egon Bahr nyugatnémet szövetségi minisztert. A Brandt-kormánynak a szocialista országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatokért felelős minisztere nyilvánvalóan az NSZK és a Szovjetunió közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok időszerű kérdéseiről tárgyal Moszkvában, s Brezsnyevvel való találkozásakor bizonyára rögzítették Brandt kancellár idén esedékes szovjetunióbeli látogatásának időpontját is. A szovjet fővárosban hivatalosan bejelentették, hogy Pompidou francia köztársasági elnök márciusban a Szovjetunióba látogat. És Gromiko közel-keleti utazása különösen a külpolitikai reflektorok fényébe került. * A szovjet külügyminiszter Damaszkusz után Kairóban tárgyal. Amerikai kollégája. Kissinger. folytatja „ingázását" Damaszkusz és Tel Aviv között, s közben rövid látogatást tett az egyiptomi fővárosban is, ahol teljesen helyreállították a Kairó—Washington közötti diplomáciai viszonyt. Második szakaszába lépett a szíriai—izraeli csapatszétválasztás diplomáciai előkészítése, és befejezéséhez közeledik az egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás. Egyiptomi részről nagy jelentőségűnek tartják, hogy a genfi békeértekezlet társelnökei, a Szovjetunió és az Egyesült Államok összehangolt erőfeszítéseket tesznek az igazságos közel-keleti béke megteremtésére. A kommentárok szerint ezt igazolja Gromiko és Kissinger közel-keleti miszsziója. A kairói lapok egyébként vezető helyen adták hírül, hogy Brezsnvev, az újabb Kissinger-látogatást megelőzően, üzenetet intézett Asszad szíriai államfőhöz. „Kissinger és Gromiko párhuzamos látogatása önmagában is arról tanúskodik hogy a csapatszétvóiasztás nem a probléma lényege — állapítja meg az A1 Gumhurija. — A probléma lényege a Biztonsági Tanács 242. számú határozatának végrehajtása, azaz az Izrael által megszállt arab területek teljes kiürítése és a palesztinai nép jogainak helyreállítása..." * Nem történt „földcsuszamlás" a brit parlamenti választásokon. az angol szavazók nem tudtak dönteni egyértelműen. A Brit Munkáspárt néhány mandátumos többséget mondhat magáénak, de a szükséges 318-as abszolút többséget a 635 választókerületből nem bírta megszerezni. Az angol parlament ellenőrzésének lehetősége mindenesetre kicsúszott a konzervatív Edward Heath és a munkáspárti Harold Wilson kezéből. A mandátumok „szóródása" következtében elsősorban az észak-írországi unionisták. másodsorban a vártnál kisebb szerencsével szereplőLiberális Párt szólhat bele abba. hogy egv bizalmi szavazást átvészelhet-e bármelyik adott kormány. Z'ákutcának. légüres térnek és a bizonytalanság egyéb hasonlataival jellemzett helyzetnek nevezett körülmények között a pártok vezérei lázasan tanácskoznak vezérkarukkal. Bár a választási eredmények lesújtóak a kormány számára, erkölcsi vereség érte Heath miniszterelnököt, de Wilson hiába szólította fel, hogy mondjon le. Heath továbbra is a kormány élén kíván maradni, noha pártja az elsóházban elvesztette többségét. A királynő Heath szándékát nem ellenezte. így hát tárgyalások kezdődtek a konzervatívok és más politikai csoportosulások, nevezetesen a liberálisok között, egy kisebbségi kormányalakításra, mivel Wilson megerősítette, hogy nem lép koalícióra a Liberális Párttal. * Kormányválság volt a múlt héten Franciaországban is. ám nagyon rövid ideig. Messmer miniszterelnök harmadik kormánya, amely immár 11. francia kormány az V. köztársaság fennállása óta. elsősorban abban különbözik az előzőtől, hogy tagjainak száma 37-ről 29-re csökkent, a miniszterelnökkel együtt 16 miniszter és 13 államtitkár foglal helyet az új kabinetben. A most végrehajtott személycserék nem jelentenek politikai változást, s éppen ezért ez a kormányalakítás csalódást okozott a közvéleményben. A Le Monde — a kormányt pártoló lap! — kommentárjában hangsúlyozza: ez az új kormánylista igazán nem keltheti azt a benyomást, hogy a köztársasági elnök friss, fantáziadús és tetterős csapattal váltotta fel az elhasználódott és népszerűtlenné vált kormányt. A „megreformált" kormánynak szembe kell néznie a gazdasági élet aggasztó helyzetével a közös piaci tagállamok burkolt vagy nyílt kritikájával és nem utolsósorban az USA vezető politikai köreinek Párizs iránt erősödő fenntartásaival. Messmer saját örökségét cipeli tovább — ki tudja meddig?! Markovits Tibor