Délmagyarország, 1974. március (64. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-02 / 51. szám

4 SZOMBAT, »M. MÁRCIUS & Széchenyiemléktárgyak A nagycenki Széchenyi Emlúkmúzeum a múlt év szeptemberében nyílt meg. A bemutatott anyag kiváltotta a látogatók elismerését, de ezen túl felhívta a figyelmet a Széchenyi emlékekre, a reformkor dokumentumaira is. A múzeum vezetősége sok bejelentést kapott a nyitás óta, vélt vagy valódi Széchenyi emléktárgyakról Gyakran érkeznek különböző ajándékok Nagycenkre. Néhány hónap alatt öt értékes tárgygyal. fényképpel, a híres Széchényi Könyvtárból származó könyvvel gyarapodott a gyűjtemény. Legutóbb például Medgyessy Ferenc Széchenyi mellszobra és emlékérme került a múzeumba. Ajtózárak exportja Sátoraljaújhelyre koncentrálta az Elzett Fémlemezipari Művek a komplett ajtózárak gyártását, a vállalat e kiváló termékét eddig két helyen állították elő. A megrendelések növekedése azonban olyan gyors ütemű volt, hogy egy külön üzemet kellett berendezni erre a célra. A zárak zömét exportálják. Csillagvadászaton Szomorú, esüs délután ballagtam a csillagvizsgáló felé. Természettudományokhoz méltatlanul, holmi csodában bizakodtam, hogy talán mégis eláll az eső, mégis megnyílik a kupola, a magasat kémlelő távcső felett. az ALUTERV Vállalat 40 dolgozója előtt. Akik másfél hónappal ezelőtt szervezték meg erre a délutánra a látogatásukat az Uránia Csillagvizsgálóba, és akik között bizonyára sokan lesznek olyanok, akik először fordulnak meg ezen a helyen. Nem éri-e őket csalódás? Elegendő élményt nyújt-e az előadó és a színes film ahhoz, hogy valaki másodszor is felkeresse a csillagvizsgálót? Már nem szervezett program alkalmából. hanem mint egyéni látogató? Dr. Kulin György professzor 1946 óta igazgatója a budapesti Uránia \ Csillagvizsgálónak. — Különös dolog — mondja —, hogy a csillagvizsgáló az emberek képzeletében még mindig valamilyen rejtélyes intézménynek tűnik. Zuhogó hóesésben is jöttek, szerették volna megnézni a Kohoutek-üstököst Látták ugyan, hogy esik a hó, magyarázták. de úgy gondolták, hogy a csillagvizsgálónak bizonyára olyan távcsövei vannak, amelyek áthatolnak a felhőrétegen is. — Ilyen esős napokon, mint például a mai is, mivel pótolják munkatársai a távcsöves bemutatás élményét? — Aki eljön ide, a csillagvizsgálóba. annak számára nagy élményt valóban a távcsőbe tekintés nyújt, de, önmagában az nem elég. A látvány nyomán kérdéseket kapunk, amelyekre sokféleképpen lehet válaszolni. A mi feladatunk az, hogy helyes választ adjunk a kérdezőknek. — Milyen összetételű közönség jár az Urániába? — Tízévestől nyolcvanévesig. sokféle ember megfordul itt. Különbséget csak a kérdezők csoportjai között lehet tenni. A fiatalok a modern kor legizgalmasabb problémáit vetik fel. Az évek alatt, természetesen. kialakult már a törzsközönség is, azokból, akik elmélyültebben érdeklődnek a csillagászat iránt. Számukra külön előadássorozatot tartunk. Időközben megtelt a csillagvizsgáló előadóterme. Gellért András előadó n „látható semmiről", az üstökösökről beszélt. Az üstökös különböző mennyiségű jégből, gázokból, porból tevődik össze. Az elnevezés n Dicsérik a füstjüket Meglepett a napokban, temit egy háromnapos tanfolyam zárórendezvényén hallottam. A Jancsó kollégiumban megrendezett „fejtágító" szervezői nemcsak az elért eredményekkel kapcsolatos elégedettségüket hangsúlyozták, de arról is elismeréssel nyilatkoztak, hogy a tanfolyam ellátása — amelyet az Alföldi Vendéglátó Vállalat 6. számú üzemegysége „bonyolított le" — kitűnő volt: a résztvevők mind a minőséggel, mind a mennyiséggel elégedettek voltak. Miután ilyen elismerő szavakat oly ritkán hallunk, magam is kíváncsi voltam, hogyan csinálja ezt az Alföldi Vendéglátó Vállalat 5. számú üzemegysége. A vezető, Kasza Pál a Lenin körúti diákmenzán levő irodájában válaszolt kérdéseimre — mert hiszen az egyetemisták és a főiskolások élelmezését, valamint a JATE dolgozóinak menzáját, továbbá az Akadémia újszegedi biológiai kutató intézetének éttermét, sőt a felsorolt intézményekben működő tíz ifjúsági klub cs büfé ellátását is ez az Üzemegység biztosítja, illetve „működteti". Szerényen elhárította az említett dicséretet, és inkább számadatokat sorolt fel annak érzékeltetésére, mennyire bonyolult feladat közel hétezer ember mindennapi ebédjének, illetve — diákok esetében — vacsorájának előállítása. Amíg beszélgettünk is, több teherautó zöldség-, gyümölcs- és mirelitáru érkezésének, átvételének és raktárba szállításának voltam a tanúja (kb. húsz vállalat bonyolítja szerződéses alapon, jól szervezetten a szükséges áru ütemes szállításét), majd a zöldség-, a burgonyatisztító és a húselőkészítő részleg (a fiókkonyhák „főzéskészen" a központi előkészítőből kapják a nyersanyagot) munkájával ismerkedve értettem meg, mekkora gond és felelősség mindennap ennyi ebédet és vacsorát elkészíteni, jó minőségben és a legtöbb egyéni kívánság figyelembevételével. Mert vannak egyéni kívánságok is. Az étlapokat kéthetenként bizottság úllitiu össze. Ebben a bizottságban részt vesznek a diákok és az étkező dolgozók képviselői is. Ilyenkor a megbízottak elmondják, hogy a lekváros derelyétől kezdve a bácskai rizses húson át a legkülönfélébb tejes ételekig mit szeretnének enni, illetve azt, hogy miként kellene öszszeállítani az étlapot. Mondani sem kell, hogy az előírt kalkulációk és nyersanyagnorma-értékek határt szabnak a kívánságok teljesítésének, mégis az étkezők többsége méltányolja a választékosabb, igényesebb étkezés megvalósítását célzó erőfeszítéseket. Hogy ez így van, egyebek között bizonyítja a februári „közvéleménykutatás" is, amikor a diákok képviselői mondották el véleményüket az ebédekről és a vacsorákról. A jegyzökönyvek sok elismerő megállapítást örökítettek meg (Varga Mária: „Igen választékos és bőséges az étkezés"; Sörös József: „Nekem ízlik a menzai étkezés. kifogásom eddig nem merült fel"). S bár a dolgok természete szerint bíráló megjegyzések is elhangzottak, mégis azt kell mondani, az üzemegység 161 dolgozója nap mint nap szinte önmagát múlja felül, hogy eleget tehessen a mindinkább növekvő feladatoknak. A ragyogóan tiszta konyhákban hófehér főzőüstök sorakoznak egymás mellett, s a legmodernebb hűtőpultok és a korszerű gáztűzhelysorok a „konyhaművészetben járatlanok előtt is érzékeltetik, hogy az Alföldi Vendéglátó Vállalat 5. sz. üzemegysége — debreceni központú vállalatuk nem véletlenül nyerte el 1973-ban a Belkereskedelmi Minisztérium kiváló vállalata címet — a legjobbak között lehet országos viszonylatban is. S a megszerzett hírnév kötelez — a továbbiakban is. Perényi István Kóma és a csóva rendkívül kis sűrűségéből ered.) — A csillagászok az „évszázad üstökösének" nevezték a Kohoutek-üstököst — mondja Gellért András. — Éppen a Kohoutek-üstökös példája bizonyítja, hogy mennyire nem ismerjük még az üstökösöket, vagyis a csillagászatot. A Kohoutek úgynevezett hosszú periódusú üstökös, ritkán kerül a Nap közelébe, ezért reméltük, hogy ez alkalommal nagyon fényes lesz. Ám nem ismertük az összetételét, nem tudtuk előre kiszámítani, hogy a Naphoz közel érve, milyen mennyiségű jég párolog el. Az előadóteremben csak úgy záporoznak a kérdések. „Ha az üstökösök csakugyan .kóvályognak' a világűrben, hogyan tudják majd kiszámítani a Halley-üstökös pályáját ahhoz, hogy szondát küldhessenek fel?" ..Mit várnak a szonda felbocsátásától?" „Lehetséges, hogy sikerül mintát hozni a Halley-üstökösről, a Naprendszer ősi anyagából?" Az előadás, majd az Apolló 15. holdutazásáról készült színes film vetítése után, a csillagvizsgáló kupolájában bemutatták a látogatóknak a magyar csillagászat egyik legnagyobb személyiségének, Konkoly.Thege Miklósnak a távcsövét, a 200/3030 milliméteres Heyde-refraktort. Az Uránia Csillagvizsgálóban 1946 óta foglalkoznak bemutató csillagászattal. Kulin professzornak mindössze egy állandó, és huszonhat társadalmi munkatársa van. Valamennyien fiatalok. akik néhány éve maguk is kíváncsi érdeklődőkként léptek be a csillagvizsgáló kapuján. Derült hétköznap estéken, amikor a távcső segítségével magyaráznak az érdeklődőknek, könnyebb a feladatuk, bár az esős napokon talán szebb. Ilyenkor a megismerés vágyával kell áthatolniuk a sűrű felhőrétegen. Ezen az estén — sikerült. László Ilona Százötven éve született Smetana 1824. március 2-án Litomysl-ben született a cseh zene egyik legnagyobb egyénisége, Smetana. Apja — serfőző mester — hosszú ideig ellenezte, hogy fia zenei pályára menjen, annak ellenére, hogy tehetségének jelei már igen hamar megmutatkoztak. Így aránylag csak későn, tizenkilencéves korától tanult hivatásszerűen zenét. Elsősorban zongoratanulmányokat folytatott, évek alatt elsőrangú zongoraművésszé fejlődött. 1848-ban Liszt Ferenc támogatásával zeneiskolát nyitott, majd 1856-tól 61-ig ugyancsak a magyar mester ajánlatára Göteborgba került, az ottani Filharmóniai Társaság zenekara élére. Hazájába visszatérve sokirányú zenei tevékenységet folytatott: a prágai Nemzeti Színház karmestere lett, énekkart, zeneegyesületet vezetett, s zenekritikusként működött. Első dalművében (A brandenburgiak Csehországban) kritikusai a nemzeti szellem hiányát kifogásolták, erre, mintegy válaszul született a máig legnépszerűbb, világszerte ismert vígopera, Az eladott menyasszony (1866) — ahol bebizonyította, hogy művészetének legigazibb ihletője a cseh népdal és népi tánc. Nem feltétlen népdalfeldolgozásokra, ilyen közvetlen átvételekre kell gondolnunk e zenével, s Smetana többi művével kapcsolatban, hiszen éppen maga a zeneszerző foglalt élesen állást a külsőséges „feldolgozások" ellen; Szabolcsi Bencét idézve „ő nem népi, hanem nemzeti zeneköltő akar lenni, s talán még több annál, Európa cseh zeneköltője ..." További operái nem érték el Az eladott menyasszony átütő erejét (Dalibor, Libuse, Két özvegy). 1874-ben végzetes sorscsapás érte: elveszítette hallását, így teljesen vissza kellett vonulnia. Magányában azonban megújult energiával, hihetetlen erőfeszítéssel folytatta a komponálást; ekkor született legértékesebb szimfonikus költeménysorozata, a Hazám, ebből a Moldva máig a legközkedveltebb, milliók által ismert Smetana-mű. Ebben is, mint a többiben, konkrét programot zenésített meg, a liszti szimfonikus költeményhagyományt átélve nagy fantáziával. gazdag képzelőerővel, remek hangszereléssel, kitűnő dramaturgiai érzékkel. Utolsó színpadi művel (A csók, A titok, Ördögszikla, Viola) már kevésbé találtak utat a publikumhoz. A zeneköltőn az idegbaj tünetei jelentkeztek, elborult elmével elmegyógyintézetben fejezte be életét hatvanéves korában, 1884. május 12-én Hozzánk, magyarokhoz különösen közel áll Smetana zenéje: hasonló talajból, ami Erkel Ferencünkhöz hasonló igyekezettel hozott létre maradandót mind hazája zeneéletében, mind a zeneirodalomban. Juhász Előd Gyümölcsöskertek hegyek lankáin A gyümölcstermesztés a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság mezőgazdaságának egyik legfontosabb ágazata. A gyümölcsöskertek elsősorban a hegyek és domSzerencse — Mi történt ma a vállalatnál? — érdeklődik a feleség a hazatérő férjétől. — Ne is kér- — Es hogy tuddezd! Szörnyű na- tad elvégezni? IZ Mrom bérnek járó mun- nyolcan volkát adott. tunk ... bok lankáin, speciálisan kiképzett teraszokon helyezkednek el; területük évenként átlagosan 20—30 000 hektárral nő. A legszebb és legnagyobb gyümölcsöskertekkel DélHamgen tartomány büszkélkedhet. Itt, a Sárga-tenger partvidékén találhatók az ország legnagyobb gyümölcsszállítói — az állami gyümölcstermesztő gazdaságok és mezőgazdasági szövetkezetek. A tortományban a legutóbbi tíz év alatt csaknem háromszorosára nőtt a gyümölcsöskertek területe. A közeli években Koreában 1 millió tonnára emelik a gyümölcstermelést. Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai 41 Mórát elkeserítette, lelke mélyéig megrendíít. tette szülővárosa urainak elutasító állásfoglalása. Ekkor, 1902. március 30-án jelentette meg Halljátok-e, öreg tanáraim ... című költeményét a Félegyházi Hírlapban. Móra ebben a versben keserűen támadta tanárait azért, mert nem tárták fel előtte az élet igazi arcát, s nem mondták meg neki. hogy ő, a szegény, maradjon a zsellérrögön. hogy az élet piac, ahol minden hitványsággal van tele, ahol csak a gaz kelendő, s a becsületnek nincs becsülete, hogy tudatlanul, hamis nagyságoknak tömjént égetve többre lehet jutni, mint tudománnyal, s hogy csak az boldogul benne, ki saját lelkét bérbe adja. Móra tuda, hogy tanárait bírálva, hálátlan lett: a fát saját gyümölcsével dobálta meg. A költemény utolsó versszaka azonban azt is kifejezésre juttatja, hogy ő lényegében nem is öreg tanórait támadta, hanem azokat, akik miatt nem diadalmaskodhat az érdem és igazság, akik miatt fertelmes az élet. Móra haragja az élet napos oldalan sütkérezők ellen fordult, hiszen ők nem engedték, hogy álláshoz jusson. Éveken át csak megvetéssel tudott szólni szülővárosa urairól. 1902. május 25-én a menyasszonyának írt levelében az ellenük fordult gyűlölet olyan kijelentésre késztette, amilyent Móra írásaiban nem nagyon találunk: „...mindig annyit ettem otthon, mint egy ökör. (Bocsásson meg némely félegyházi úr, hogy hozzá mertem magam hasonlítani.)" 1905ben hívták haza segédtanárnak, illetve az anyósa korteskedett az állás elnyeréséért. Móra már a Kiskunfélegyházára költözés gondolatától is irtózott. „Nincs abban az egész szomorú városban egy lélek, az édes apámon, anyámon kívül, akit szeretnék" — szólalt meg Mórában a fájdalom, hogy nagy nyomorúsága idején érzéketlen és könyörtelen volt vele szemben a város. Az is igaz, hogy megvető haragja ekkor sem irányult a kiskunfélegyházi faluszéli szegények ellen... Móra — nehéz körülményei miatt — a tanári diplomát sem tudta megszerezni. „Félbenmaradt egzisztencia" lett. Sok keserűséget okozott neki az, hogy egyetemi tanulmányait nem fejezhette be. Egy alkalommal így vallott: „...az én fiatalkoromban nagyon megszégyenítő bélyeg volt a „félbenmaradt egzisztencia', amelynek osztogatásában mindig volt gőg, de nem mindig volt igazság, mert azt a legtöbbször nem kérdezték meg, hogy ml siklatta ki pályájából a darabban maradtat." 1904-ben az egyik szegedi paptanár arról beszélt marú gúnnyal, „hogy az újságírók minden rendes életpályáról kikopott, elkeseredett, rossz szájú emberek..." Mórát szíven ütötte a rágalom. Mi az újságíró? című cikkében egyértelműen megfogalmazta, hogy egyrészt „a diploma-gőgnek rabjai" nevezik az újságírót „félbenmaradt egzisztenciá"-nak, másrészt azok az alacsony intelligenciájú „zsurnaliszta-falók", akiknek az elevenébe szúrt, vagy akiknek nem tartott létrát a felfelé való kapaszkodáshoz az újságíró. Móra különben is úgy látja, hogy „Addig, míg a diplomát pénzen árulják, nincsen benne semmi röstelni való, ha valaki nem bírja magának megvásárolni a pergament, mert bár győzi ésszel és szorgalommal, nem győzi pengővel. Minthogy nem szégyene az senkinek, hogy nem bír magának ökröt, lovat, házat, földet szerezni. Ellenben hogy diploma nélkül is tud becsületes kenyeret keresni és érvényesülni, csak becsületére válik mindenkinek ... Tehát nem a diplomán fordul meg a kérdés. Az nem szükséges ehhez a mesterséghez, bár ártani sem árt, ha egyéb is van hozzá: írói tehetség, éles szem és becsületes szív." „...a szegedi művelődés mezején..." Móra Ferenc 1902. május l-től lett a Szegcdi Napló munkatársa. 1897 őszétől 1900 április végéig keserves évek a pesti egyetemen, kényszerű alapvizsgás tanárság két hónapig Felsőlövőn, 1900 őszétől megalázó kilincselés állás után — végre az lett, amit nem tervezett: újságíró Szegeden. Ezzel életének új korszaka kezdődött Szeged a művelődés mezején széles kaput tárt írónk előtt, s ő pedig 32 éven át mint újságíró, lapszerkesztő, könyvtáros, muzeológus, régész, könyvtár- és múzeumigazgató számtalan szebbnél szebb aranyszálat hímzett a szegedi élet szőnyegébe. (Folytatjuk.)