Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-12 / 35. szám

KEDD, 1974. FEBRUÁR «. Bécs, 1934 A bécsi rádió 1934. február 12-én este győzelmi induló hangjai mellett sugározta Dollfuss kancellár nyilatkozatát: a kormánycsapatok a fővárosban „helyreállították a rendet". A hir ekkor még nem felelt meg a valóságnak: az utolsó fegyverek csak három nap múlva hallgattak el Bécs külvárosaiban. Az osztrák munkások fegyveres ellenállása ezen a napon ért véget. A több napos harc másfél évtizedes nehéz belső küzdelem záróakkordja volt: az osztrák reakció és a haladás erői vívták. Az 1918 november 12én kihirdetett osztrák köztársaság megszületése pillanatától kezdve politikai és társadalmi feszültségektől volt terhes, azonnal megindult a belső harc a szociáldemokraták és keresztényszocialisták között, a demokratikus jogok kiterjesztéséért, illetve korlátozásáért. A fiatal köztársaságban továbbra is nagy számban ültek vezető tisztségekben monarchistak, klerikálisok. A demokratikus és szocialista erők bázisa Bécs volt. A főváros törvényhatóságában a szociáldemokraták igen erős befolyással rendelkeztek, 1919 és 1934 között ők irányították a közigazgatást, s jelentős szociálpolitikai reformokat vittek keresztül. A Keresztényszocialista Párt mögött felsorakozó konzervatív erők — ahogy ők nevezték — a „Vörös Bécs" ellen már a húszas évek elején létrehozták a fasiszta jellegű fegyveres Heimwehrt, titkos szövetségben a bajor és magyar fasisztákkal. Az osztrák kormány 1934 januárjában megkezdte a fasiszta puccs előkészítését, a parlamentarizmus likvidálását, majd a Heimwehr linzi provokációjával egyidőben, február 12én a kormánycsapatok körülfogták a munkáslakótömböket Bécs elővárosaiban. Általápos házkutatást akartak tartani elrejtett fegyverek összegyűjtésére és a vezetők letartóztatására. Elérkezett a döntés órája, és a bécsi munkásság legendás önvédelmi felkelése háromnapi hősies harc után elbukott Az osztrák fasizmus győzött, a polgári demokráciát Dollfuss felszámolta. Mussolini ,jutalmul" garantálta Ausztria függetlenségét. Mussolini „garanciája" ellenére 1938. március 12-én Hitler megszállta Ausztriát, anélkül, hogy a legkisebb ellenállásra bukkant volna, hiszen az ellenállásra korábban kész erőket Dollfuss és utódai szétverték. Az osztrák tragédiának és a bécsi munkásság hősi helytállásának 40 év távlatából az a történelmi tanulsága, hogy a nemzeti függetlenség és társadalmi demokrácia erői csak együtt, közös táborban szolgálhatják sikeresen a haladás, a néptömegek érdekeit. M. U HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Magyar László Csaba és Szende Virág, Varga Géza László és dr. Simon Marta Edit. Bártfalvl János és Sütó Alice, Kalty Nándor és Tihanyi Zsuzsanna, Farkas András Ottó és Meggyesi Rozália, dr. Szilágyi István és Biró Mária. Kardos Árpád József és Pavlicz Maria. Zomborl József és Vodal Hona, Kotroczó József és Erdélyi Eva. Maczelka László és Zádorl Julianna, Csermák István és Gerő Magdolna, Buvárl Lajos és Horváth Margit házasságot kötöttek. H. kerület Szeged: Virág József és Kelemen Etelka Mária. Papp János és Fábián Ilona Julianna, Domonkos Imre János és Kószó Erzsébet Ilona, Szabó János István és Varga Mária Magdolna, Németh József István és Mészáros Julianna Piroska, Dudás József és Kakuszi Eva Piroska, Gera János és Szanka Rozália Mária, Schemmel József és Kispál Hona házasságot kötöttek. m. kerület Szeged: Herceg János, és Tóth Borbála, Piroska Gyöagy András és Dezső Mária házasságot kötöttek. Kiskundorozsma: Fodor István és Paplógó Klára Irén házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Bihály László Lajosnak és Cságrán Eva Irénnek László. Janka Zoltán Sándornak és Király Erzsébetnek Dóra, Fodor László Istvánnak és Bálint Pirofkh Gizellanak László, Hódi Jánosnak és Kovács Annának Zsuzsanna Magdolna, Técsi Sándor Lászlónak és Bauer Erzsébet Évának László Sándor, Szűcs Péternek és Gáli Klárának Eszter Márta, Szabó Györgynek és Kiss Rózsának Kornél, Budai András Sándornak és Kovács Mariannának Ildikó, Mészáros Lászlónak és Balázs Teréziának Edit. Gyoval Zoltánnak és Fodor Erzsébetnek Anita, Negyedes Istvánnak és Erdei Magdolnának Norbert István. Varga Bélának és Frank Judit Zsuzsannának Krisztina, Farkas Lajos Andrasnak és Sárközi Mária Annának Béla DezsÖ, Tóth Györgynek és Sípos Ilonának Szabolcs Levente, Nagy Istvánnak es Sutka Mártának István, Vldács Jánosnak és Bartók Margitnak Zoltán Tamás, Jacsó Györgynek és Patocskai Erzsébetnek Zsolt. Tanács Imrének és Horváth Annának Erika, Majer Janosnak és Olasz Ilonának János. Antal Ferencnek és Tóth Klarának Ferenc, Seííer Istvánnak és Sánta Piroskának Piroska. Nagy Pál Györgynek és Bezzeg Zsu/.sannának Eva, Pllling Jánosnak és Hegedűs Ilonának Csilla, Dörnyei Gábor Lajosnak és Pintér Katalinnak Otilia. Iván Andrásnak és Terhes Juliannának András, Berta Istvánnak és Kecskeméti Piroskának István Károly. Urbán Józsefnek és Acs Ilonának Ildikó, Szűcs Ferencnek és Szécsl Margitnak Erika, Bus Sándor Istvannak es Nagy Rozsa Katalinnak Mariann. Teleki Sándornak és Horváth Erzsébetnek Ágnes, Soós Tibornak es Szigetvári Ágnes Mariettának Csaba, Bulogh Istvánnak és POplty Erzsébetnek Tünde, Lajkó Istvánnak és Ocsko Emmának István, Híres Istvánnak és Smajda Erzsébetnek Gábor. Czlner Istvánnak és Hídvégi Erzsébetnek Gabriella. Szabó Mihálynak és Zelei Erzsébetnek Ágnes. Farsang Andrásnak és Abrahám-Fúrús Zsuzsannának András, Rikács Péternek éa Csala Máriának EriCsaládi események ka. Bősze István Lászlónak és Markovics Erzsébetnek Szabolcs, Szekeres Istvánnak és Horváth Máriának István. Polgár Ferencnek és Csongor Saroltának Ferenc, Lajos Istvánnak és Somogyvári Alléénak Erika, Szabados Lajosnak és Dékány Rozáliának Rozália. Törköly János Sándornak és Orosz Erzsébetnek Szilvia, Török Antalnak és Lázár Erzsébetnek Zsolt, Berezeli Istvánnak és Béke Margitnak Csaba. Borbás Zoltánnak és Bognár Katalinnak Levente, Arany Lászlónak és Szitás Katalinnak László, Megyeri István Illésnek és Gyömbér Etelka Máriának Zsolt Imre, Rigó Györgynek ós Szekeres Piroskának György, Seres Istvánnak és Varga Máriának István Attila. Kasza Ferencnek és Vásárhelyi Teréziának Ágnes, Polereczki Pálnak és Albert Erzsébetnek Judit, Molnár Gyulának és Fóti Máriának Gábor. Halkó Miklós Józsefnek és Kószó Gizellának Tamás, Szécsi Mihálynak és Földesi Zsuzsannának Ildikó Katalin. Molnár Jánosnak és Luczai Máriának János Róbert, Szél József Árpádnak és Firityaszkl Magdolnának Ágnes, Molnár-Nagy György Bélának és Csehó Arankának Mariann, Dombovárl Márton Tibornak és Kelemen Máriának László Tamás, Ondrusz Istvánnak és Pálinkás Juliannának István Márton, Török Imrének és Bozó Zsuzsannának Zsuzsanna, Mészáros László Istvánnak és Jéna Katalinnak Szilvia, Frank Antalnak és Csillag Irénnek Antal, Szlovák Istvánnak és Pék Erzsébetnek. Ágnes nevű gyermekük született. m. kerület Szeged: Reiger László Tamásnak és Farkas Eva Juliannának László Zoltán, Szabó Lajosnak és Csomor Piroska Veronikának Krisztina Piroska. Asús Ferencnek és Balogh Irénnek Ferenc Emil, Csanádi László Emilnek és KOszó Eva Jusztinának Csaba Zsolt. Tóth Jánosnak és Mészáros Piroskának László, Kumbor Tibornak és Sárközi Emíliának Emese, Dakó Sándornak és Korom Mária Irénnek Katalin, Bolford Mihálynak és Laczkó Zsuzsannának Gabriella, Gyapjas Jánosnak és Fodor Teréziának Katalin Anna, Halasi Gyulának és Csongrádi Etelka Jolánnak Tímea Ibolya, Suder Károlynak es Lengyel Anna Máriának Csaba Zsolt. dr. Szabó József Lászlónak es Horváth Éva Katalinnak Lilla Melinda, Dudás József, Istv;innak és Vanyó Erzsébet Valériának Gábor Zsolt, Nagy Józsefnek és Tatár Jankának Janka. Pintér Józsefnek és Czékus Máriának Erika Emese. Rácz István Ferencnek és Oláh Mártinak Tímea, Földházi Pálnak és Tárh Gertrudnak Emese, Jernei István Ferencnek és Vass Ilona Máriának István, Kopasz Józsemek és Portscheller Mária Magdolnának Zsuzsanna Erika. Puszta Zoltán Jánosnak és Molnár Juliannának Anita Éva, Temesvári István Györgynek és Kiri Ilonának János. Farkas József Mátyásnak és Kovács Ibolyának Pálma Adél, Nyitrai Istvánnak és Iíokovecz Karolin Erzsébetnek Béla. Tóth Sándornak és Kispéter Máriának Sándor nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS S I. kerület Szeged: Pincz Jánosné Daka Franciska. Lukács Károly, Csapó József. Koloszár Béla, Gubics Margit. Terhes János, Kovács Pál, Müller Tódor, Takáts Ferenc, dr. Megyeri István József. Majoros Rezsőné Paku Erzsébet, Szabó István Andrásné Szabó Erzsébet. Csúcs Mihály, Nagy Lajosné Oláh Mária, Fűz István. Heckmann Margit Katalin, Oláh Ernő Sándorné Cseri Magdolna, Masa István, Szabó Mátyás,* Kökény István, Kálnai Gábor. Csepregi Sándor, Bóka Mihály, Pérlty Bogolyub, Szundy László, Jakus Imréné Kothenez Mária. Varga György András, Muladl Sándorné Czeglédi Julianna. Farkas László, Kovács Zoltán meghalt. H. kerület Szeged: Szabó Imréné Kotorman Margit. Frank Ferenc, Kása Ferenc meghalt. III. kerület Szeged: Hajdú Ferencné Bánhldi Anna, Dobó Józsefné Császár Rozália, Tóth Györgyné Börcsök Piroska, Fehér János, Ambrus Ferenc,. Pollacher Mihály, Császár Péter Pál, Fazekas Mihály, Dobó Istvánné Szűcs Piroska, Nyerges Imre, Kováts Pál, Nagy Józsefné Rozik Viktória, Barna Jánosné Farkas Ilona, Börcsök Antalné Gárgyán Terézia meghalt. Kiskundorozsma: Bakos Józsefné Szabó Hermina meghalt. Kooperáció Gs Segély ** ÍJ o a 'eszere'c* katonának N. K. olvasónk a közeli hónapokban szerel le. Szeretné tudni: ki jogosult leszerelési segélyre, és azt mi. kor fizetik ki? Továbbá azt is szefetné tudni, hogy a leszerelő katonák munkabérének megállapításáról jelent-e meg rendelkezés és az mit tartalmaz? Tavaszi vasárnap A napokig tartó esőzések után kellemes, napsütéses idővel köszöntött be a hét vége. Vasárnap a fővárosban és környékén csaknem 14 fokig emelkedett a hőmérő higanyszála, mint a Meteorológiai Intézetnél elmondták, ez a hőmérséklet 6 fokkal magasabb a sokévi átlagnál. Az Európa-szerte enyhe, tavaszias időjárás az ország magasabb hegyein is éreztette hatását. Így nem volt szerencséjük azoknak, akik síeléssel akarták tölteni a hét végét: az ország területén már sehol sincs sportolásra alkalmas hó. Kékestetőn már szombaton is plusz 1 fokot mértek. A sorkatonai szolgálatból rendes szolgálati idejének letöltése után leszerelő hadkötelest a rendelkezések értelmében egyszeri leszerelési segélyben lehet részesíteni. A leszerelési segély fizetése tehát nem kötelező, hanem egyéni elbírálás alapján adható juttatás, amelynek az a célja, hogy segítséget nyújtson a polgári életbe visszatérő fiatalok anyagi problémáinak megoldásához. Azt, hogy segélyt ki kap, a leszerelő alakulatnál bizottság dönti el. A bizottság döntése előtt megvizsgálja a leszerelő fiatal elhelyezkedési és kereseti lehetőségeit (van-e korábbi, vagy katonai szolgálat alatt szerzett és a polgári életben is elismerhető szakképzettsége, ha nem állt munkaviszonyban, milyen elhelyezkedési lehetősége van stb.) egészségi állapotát, családi és szociális körülményeit, továbbá a katonai szolgálat alatt tanúsított helytállását és érdemeit. A segély kifizetésére közvetlenül a i leszerelést megelőzően kerül sor. Akadály esetén pedig postán kézbesítik a segélyt. Másik kérdésére a választ a 9/1973. (VIII. 28.) MüM. sz. rendeletben találja meg. E rendelet intézkedik arról, hogy az ismét munkába álló dolgozó kereset szempontjából a katonai szolgálat következtében kiesett idő miatt ne kerüljön hátrányos helyzetbe. A sorkatonai szolgálat teljesítése után a bevonulás előtti munkahelyén tovább foglalkoztatott dolgozó munkabérét a vele azonos, vvagv hasonló munkakörben • bekövetkezett bérrendezésekre, illetőleg bérfejlesztésekre figyelemmel kell megállapítani. A katonai szolgálat teljesítése során is lehet szakképzettséget szerezni. Erre utal az a rendelkezés, amely kedvezményként előírja, hogy a sorkatonai szolgálatot követően munkaviszonyba lépő dolgozó munkabérének megállapításánál a katonai szolgálat során szerzett — természetesen a betöltött munkakörének megfelelő — szakképzettséget, illetve a dolgozó munkájának elvégzéséhez szükséges szakmai gyakorlatot figyelembe kell venni. Dr. V. M. Hegedűs András:. Móra Ferenc hétköznapjai 8

A levél záró részében ez a vallomásos, es• deklö mondat olvasható: „...szükségem is van rá, hogy hazulról melegítsen mindnyájuk szeretete..." Eötvös József közoktatásügyi miniszter nagyjelentőségű népiskolai törvénye 1868-ban minden gyermek számára kötelezővé tette 6-tól 15 éves korig az iskolába járást. Döbbenetes kiskunfélegyházi adatunk van 1870-ből: a férfilakosságnak 78 százaléka, a nőknek pedig 89 százaléka nem tudott írni és olvasni! 1894. decemberében — Móra ekkor ötéves — a helyi újság, a Félegyházi Hírlap cikkírója arról szólt, hogy a „nyomorral küzködő" szülők képtelenek arra, hogy „az iskolába kényszerített" gyermekük „didergő" tagjait „a tél hidege ellen egy darab ronggyal betakarják". Ebben az időben Kiskunfélegyházán a tanköteles gyermekek száma meghaladta a négyezret, s csak körülbelül, e/.ren jártak iskolába. Az a 3000, aki soha nem i/ett tollat és könyvet a kezébe, túlnyomórészt szegény ember gyereke volt. Gyakori jelenség volt az is. hogy iparosok, írni-olvasni tudó emberek télen egy-két hónapra a lakásukban „iskolát" nyitottak. Ide nem kellett se könyv, se irka. Az alkaltni tanitók krétával felírták az ajtó felső felére az ábécét, a gyerekek pedig addig rajzolták alá a betűket, amíg írástudókká nem váltak. Azok a szegény emberek adták ezekbe a „műhelyiskolákba", a gyereküket, „akik messzillették vagy drágállották az iskolát." Móra is ismert egy Kese nevű kalapost, aki csak nyáron foglalkozott kalapos mesterséggel, télen pedig „beállt tanítónak..., olyan vadtanítónak." Amikor a szülei az ő iskolába járásának a gondjával, tervével kezdtek foglalkozni, egyik lehetőségként felmerült, hogy a Kese kalapos keze alá adják tanulni. „Mert itt van már az időd, gyermekem — mondta az apja —. és olyan oktalanul csak mégse nőhetsz fel; mint a ló-sóska az árokparton." (Hogy tanultam meg írni?). Mórát a szülők 1885 őszén mégis a város elemi iskolájának első osztályába íratták be. Pedig ekkor igazán nagy nyomorban éltek. Vállalták a taníttatás költségeit, mert a legfontosabbnak gyermekük boldogulását tartották. Móra Ferenc elemi iskolai tanulmányait a mai I. számú általános leányiskola régi épületének földszinti tantermeiben végezte. A IV. osztály megmaradt anyakönyvi bejegyzése szerint „kitűnő" általános osztályzatú, „dicséretes" magaviseletű, „ernyedetlen" szorgalmú tanuló volt. Csak énekből, rajzból és testgyakorlásból kapott „jó" osztályzatot. Kiemelkedő eredmény volt ez, hiszen ötvenketten jártak a IV. osztályba, s csak négyen szereztek kitűnő bizonyítványt Egyik volt osztálytársa így emlékezett Mórára: „szerény magatartású, csendes, figyelmes volt a tanító magyarázatára. Nem volt túlságosan pajtásos. jobban magába zárkózott." Három tanítójának a nevét ismerjük: a betűvetésre az első osztályban Bajáki János tanította, a harmadikban Kristóf Ferenc, a negyedikben Szentes József volt a tanítója. Negyedik elemi osztályos tanuló korában kerül sor első nyilvános szereplésére az ótemplomban rendezett karácsonyfa-ünnepségen. A Félegyházi Hírlap 1884. decemberi cikkeiben követelte a Rongyos egylet és a Nőegylet megalakítását a városban azért, hogy a társadalom segélyezze „a munka szegényeit", azokat a nagy igyekezettel dolgozó és keveset kereső szülőket, akiknek a gyermekei „ruha nélkül ott dideregnek az utcán". „A törvénnyel nem lehet a dermedt tagokat betakarni" — hirdette felháborodással a lap. 1888 karácsonyán a „Rongyos egylet" ünnepséget rendezett az ótemplomban a szegény gyerekek támogatására. Móra Szép karácsony szép zöld fája ... című, szívfájdítóan szép elbeszéléséből tudjuk, hogy a legrongyosabbak közül őt választották ki arra, hogy a templomban elszavalja Fehér Antal tanító úr alkalmi költeményét. CsAigett is a szava Fercsikének; az utasítás szerint tárta szét a karját versmondás közben a harangozótól kölcsönzött kabátban. Csak akkor történt a baj. amikor az ünnepelt szónokot előbb Szente tanító, majd Holló Lajos országgyűlési képviselő le akarta emelni a templom padkájáról: Fercsike talpatlan csizmájából kibújt lába odafagyott a kőemelvényhez. A Félegyházi Hírlap is hírt adott az ünnepségről, s Fehér Antal tanító karácsonyi versét teljes terjedelemben közölte. A cikkíró az ünnepély leírásakor ezt is feljegyezte: felállott egy kis emelvényre egy kis szónok, s kedves hatással szavalta el ,A karácsonyfához' czimú alkalmi költeményt... a kis declamátor neve Móra Ferenc IV. oszt. tanuló." Móra földhöz ragadt szüleiből a krajcáros nyomor nem ölte ki a gyermekeik boldogulásáért érzett felelősséget. Ki akarták emelni három gyermeküket a nyomor mélyéből. Taníttatni akarták őket. S ha már maguk nem kezdeményezhették magasabb iskolába jutásukat, a kínálkozó lehetőségtől nem fosztották meg őket A szegény fiúgyermekeknek ekkor a továbbtanulás legsimább útját a papi pálya kínálta. Móra Mártonék szegényes, szúk világukban két urat ismertek: a végrehajtót és a papot. Az adószedőben népsanyargató hivatalnokot láttak, a papok között találtak olyat is. aki jó szívvel volt hozzájuk, s ezért nem esett nehezükre a döntés akkor, amikor felcsillantották előttük gyermekeik pappá nevelésének a lehetőségét. (Folytatjuk^ \