Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

2 VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR 1«. A fej­tágítás görbe­ségei Ügy hozta a sorsom, hogy mos­tanában sok okos szót hallhattam s olvashattam össze. A tudás és a képzés iránti teljes tisztelettel most mégis a „fejtágítás" gör­.beségeit szeretném fölmutatni, mert még ebbői is van jócskán. Hátha azzal is kopik és fogyatko­zik, hogy nevet rajta egyet az ember. • DIVAT A TÖPRENGES. Hall­gatom az előadót, akit az okítá­sunkra rendeltek egy kiadós fej­tágítón. Éppen azt magyarázza, hogy a tételek, amelyeket a marxizmus nagyjai a témáról le­fektettek, természetesen állják az idő próbáját... állják, de azért érdemes elgondolkodni azon, hogy... S a homlokán elmélyül­nek a barázdák, a szeme vala­hol a messzeségben kutat, a ke­ze megáll a levegőben. Mondja. Azt nondogatja, hogy amit most ő előtár, azt ne úgy vegyük, és ne amúgy, az csak az 6 saját véleménye, nézete, afféle hangos gondolkodás ... Félre ne értsük, véletlenül se süssük rá valamilyen elhajlásnak a bélye­gét, inkább segítsünk neki vé­giggondolni, vitatni, tisztázni, rendszerbe foglalni, meg minden. A kérdés mindamellett rendkí­vül bonyolult, kuszált, még sok kutatás, sokoldalú vizsgálódás és elemzés szükséges a megnyugtató lezárásig. Miután így nekifohászkodott, elmondta ..han"os gondolatait", töprengéseit. Meglehetős pon­tossággal, majdhogynem szóról szóra idézte Lenint, az Állam és forradalom-ból. Bízott a mi mar­xista tanulmányaink hézagossá­gában. Ugyan hányszor 6ikerült már neki! • FANTOMOK Régi módszer a tudományban és a tudományos oktatásban, hogy ízire szedjük az ellenséges ideológiát; • fölmutat­juk az elhajlásokat, a torzításokat és leleplezzük, megsemmisítjük őket az ész bíráló és logikai ere­jével, meg a valóságos társadal­mi törvények nagyütegeivel. Megvan ennek a korrekt és be­vált módszertana. S addig nincs is semmi baj, amíg valóságos né­zetek kritikájánál maradunk. A baj nyitja az, hogy néha fan­tomokat csinálunk. Olyan kép­leteket találunk ki, amelyek ele­ve kárhozatra születtek, s csak azért hangzanak el, hogy mind­járt, nyomban megcáfolhassuk őket. Afféle magamutogató jól­értesültség, az abszolút tájéko­zottság képzetének látszata süt át ezen a pózon. Mintha valaki azt mondaná: kétszer kettő: nyolc. Ezt aztán meg lehet kerülni, ábrákkal lehet illusztrálni, ki lehet mutatni a rokonságát más téves eszmékkel — mint például: kétszer kettő öt; kétszer kettő három stb. — és bele lehet iktatni egy idegen és hibás eszmerendszerbe. Csak azt nem érti az ember, hogy mi szükség van rá, amikor amúgy is annyi a közkézen-köz­szájon forgó téves eszme! Bizo­nyára arra jó, hogy a kitalált, té­ves nézetek bírálatát a leg­könnyebb kitalálni. • RENDSZERT A SEMMIBE! A tudományosság, a tudományosság! — ez az Igény kiált most nálunk mindenhonnan. Mindent ponto­san definiálni; mindent vala­miféle rendszerbe szedni; min­dent elhelyezni valamHyen polc­labirintus valamelyik polcán! A semmit is, meg azt is, amit ezer év óta egyformán értünk, egyfor­mán nevezünk. Mert nem úgy van ám az, amint a gyalogjáró elme gondol­ná, hogy itten van egy zsllc ho­mok. Egy zsák homok még nem bizonyosan homokzsák; s esv ho­mokzsák nem feltétlenül homo­kot tartalmaz. Azaz hogy a zsák sem bizonyosan zsák. Ezért újra kell értékelni a témát és rend­szert kell bele vinni. Meg ke'l vizsgálni külön a homokot és külön a zsákot: viszonyítani kell mindegyiket a maga ,.g?n°z'sé­ben": de történeti fejlőd'shen k°ll ám vizsgálni, és így mind­járt látjuk, hogv a homok az­előtt sóder, még előhb kavi-s volt. a zsák pedig fonál, sőt ju­ta. Na már most: ezek a minő­ségek, mikor és hogvan talál­koznak... mikor és m'ért vátaak széjjel, s mikor és mi célbúj fognak újra egymásra találni.;, stb.... Jó ez a módszer, nagyon is jó. Csak éppen a zsák meg a homok nem igényli. A semmi — rend­szerben is semmi. • HÁROM ÖR \CSKA ... Régi szónoki elem a „jóindulat meg­nyerése". az a fáradozás, ame'y­lyel az előadó el akarja nyerni a hallgatóságnak a téma és a sa­ját személye iránt.) rokonszenvét. Ezt manapság sokan úgy csinál­ják: „Hát kérem, óriási gond szakadt rám, hiszen egvrészt a hallgatóság, amellyel szerencsé­sen összehoztak, rerdkívül tájé­kozott. sokoldalúan képzett, más­részt a téma. a téma: hatal­mas! Könyvtári irodalma van. s a rendeV'eztare álló idő mindösz­sze három órácska ... Cse'-élv há. rom órácska ... Most mo­lvik végét fogiam? Behathatták, semmi'-éopen sem törekedhetek tei'estegre..nrig csak arra s-m vál1a1ko7hat"m. h—v a tér-- f~hty vonulatait felvázolom ... És kü­lönben ls. ne'-°m fél 11-kor. leg­nagyobb sa'nntatemra. font-s kö-_ Paví-en el k-i) h-—-nom az ön -V érdeklődő és tájékozott kö­zösságét .. • Ha tudjuk, hogv mit aka­runk, azt is számba kell ven­nünk. hogy mi módon. mil"en erőből hogyan, és milyen erők, módszerek stb. ellenére akarjuk. Vagyis hogv a másik oldalon mi van. Szenügaz! S ilyen fohász után következik az ismeretek fi­togtatása. Klasszikus eset: N'xon és Kissinger lelki alkatának elem. zését voltam szíves és kénytelen egvszer végigh-llgatni. a puber­táskori zavaroktól, a személyi­sésiegveken át egés-en a gyo­mornedvekig. Hosszú időre va­ló le-két kaptam. Azóta ls azon gyötröm magam, vajon le tudja-e gyűrni Nixon azt a kisebbségi ér. zést, amit magával cipel; jó lesz-e továbbra is a Kissinger emésztése... —, mert ha nem, nagv veszélvbe kerülhet a békés egvmás mellett élés perspektí­vája ... Igen. én valamikor másként ta­nultam a világ sorát eldöntő té­nyezőket. de azóta minden na­gyot feHődött. kezd létrejönni valamiféle „freudo-marxizmus". Ujabban orvosokkal figyelte­tem magamat: lehetséges, hogy a májfunkciómnak közvetlen és döntő befolyása van a közel-ke­leti konfliktusra. SZ- SIMON ISTVÁN Zeneszó a futó­szala­gon Külső szemlélő számára a se­besség váltakozása fel sem fe­dezhető. Aki azonban közelebb­ről ismeri a Zsigulik gyártását, azonnal észreveszi, hogy a sze­relőszalag hol gyorsabban, hol lassabban halad. Az egy műsza­kon belüli többszöri sebesség­váltás egváltalán nem csökkenti a termelékenységet. A gyári ergonómiai laborató­rium — amolv az ..ember és a konvejer" problémájával foglal­kozik — javaslatára végzik ezt az érdekes kísérletet. A kutató­kat nagyon érdekli a munkásak közérzete, mennyire lelik örömü­ket a munkájukban, milyen érze­tek keletkeznek a szerelőkben a műszak különböző időszakaiban. Mérik pulzusukat, pszichofizio­lógiai adataikat, figyelemmel kí­sérik szívműködésüket A vizsgálatban orvosok, pszi­chológusok. fiziológusok. mérnö­kök vesznek részt. A műszeres vizsgálatok során kardiográfokat izomerőmérőket, reflexmérőket alkalmaznak. A munkát filmre veszik és az adatokat elektroni­kus számítógéppel dolgozzák fel. A vizsgálat a végszerelde 192 munkására terjed ki. Bizonyos következtetéseket máris levon­tak. A legmagasabb teljcsí'ményt a műszak megkezdése után egy órával érik el a dolgozók. Az ebédszünetig — három órán ke­resztül — megmarad ez az opti­mális teljesítmény. Ezután a szer­veset kifáradása figyelhető msg, ennek megfelelően csökken a tel­jesítmény is. Az ebédszünet után húsz perc­re van szükség, hogy a szere­lő Ismét elérje optimális teljesít­ményét. Ez két és fél óráig tart és a műszak befejezése előtt ne­gyedórával észrevehetően csők­ken. Igazságtalanok lennénk, ha azt gondolnánk, hogy a műszaki szakemberek ezt a jelenséget elvben nem ismerték és a labo­ratórium megállapításai újat mondanak számukra. A kísérlet értéke abban van. hogy konkrét adatokat szereztek az egész mű­szak idejére az ember és a kon­vejer kapcsolatáról. Megkapták a teljes munkanap metszetét és percnvi pontossággal meghatá­roztak a munka intenzitásának különböző periódusait. Ez a fel­mérés azt is lehetővé tette, hogv összehasonlítsák a különböző műszakok, sőt a hét különböző napjainak az adott időnontban fennálló munkaintenzitását. Az adatok birtokában — az intenzitás szintjének megfelelő­en — szabályozták a szerelősza­lag sebességét. Ennek során ma­ximál :san figyelembe vették az emberi szervezet piszichikaj és fiziológiai adottságait. Februárban már a váltakozó sebesság szerint haladt a szere­lőszalag. A laboratórium mun­katársainak javaslatára két újabb tízperces szünetet iktattak be, ebéd előtt és után. Ezekben a szünetekben a végszereidében kellemes ritmusú zene szóL A zenérői még el keli monda nunk, hogy a kísérlet napjától kezdve a dolgozókat vidám mu­zsika fogadta, amely a buszmeg­állótól a munkapadig, illetve a szerelőszalagig kísérte őket A főleg indulókból álló zeneszámo­kat — á dolgozók véleményének figyelembevételével — pszicholó­gusok állították össze. De miért éppen indulókat? Mert ezek te­remtik meg leghatásosabban a munkakezdéshez szükséges jó hangulatot. A műszak megkez­dése előtt öt perccel elhallgat a zene és általános csend lesz, majd megszóla) a bemondó, kö­szönti a dolgozókat és jó mun­kát kíván. A zene az ebédszünetben Is szól. de ekkor lassúbb számokat „sugároznak". Az adásokban a dolgozók által javasolt számokat is felveszik. A műsor összeállítói messzemenően figyelembe veszik a termelésben foglalkoztatottak szociális összetételét, korát, észté, tikai igényét és ízlését. Az előzetes megállapítások szerint a szerelőszalag váltako­zó sebessége ellenére a terme­lés nem csökkent, ugyanakkor a munkakedv növekedett és ke. vesebben panaszltodnak a kííá­radásra. (APN) E. DVORNYIKOV •

Next

/
Oldalképek
Tartalom