Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-07 / 31. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1974. FEBRUÁR 14. Epül az Adria-vezelék Világszerte beszédtéma az olajhiány, az energiaválság. Népgazdaságunk nem érzi meg a „fekete arany" helyenkénti hiányát, nyersolajellátásunk jó és egyenletes. Olajszükségletünk kielégíté' sének nemcsak a jelene biztosított, de bátran tervezhetjük a jövőt is. Magyarország hazai forrásokból és import révén fedezi olajszükségletét. Hazai olajtermelésünk körülbelül évi 2 millió tonna, az import pedig mintegy 6 millió tonnát tesz ki. Behozatalunk túlnyomó többségét — kb. évi 5,3 millió tonnát — a Szovjetuniótól vásárolt, a Barátság-vezetékeken érkező olaj fedezi, a többit a közel-keleti országokból szefczzük bo. A közel-keleti Irakkal több évre visszatekintő Jó kapcsolatunk van. Gazdasági-kereskedelmi-termelési együttműködési szerződést kötöttünk c fejlődő országgal, s a megállapodások értelmében lpurcikkekkei fizetünk a tőlük kapott olajért. Az Iraki olaj jelenleg tengeri úton, jugoszláv kikötőkbe érkezik, ahonnan vasúti tartálykocsikban teszi meg a további utat Magyarországra. Ez a szállítási mód nem tartozik az olcsó megoldások közé. Éppen ezért — és arra való tekintettel is, hogy hosszú lejáratú egyezmények biztosítják a további folyamatos közel-keleti olajszállításokat - már évekkel """ASSSTÜZ 52SSS& '"0. -vezeték nek egyik „végállomása" a rijekai kikötő lesz, a másik pedig Brutlslava. A Minisztertanács határozata értelmében ez év folyamán megkezdjük az Adriaolaj vezeték építését, amely 1975 végére készül el. Kezdetben évi 3 millió tonna kőolajat fog szállítani a vezeték, a 80-as évek elején pedig már 10 millió tonna fog érkezni rajta, fele Magyarországnak, fele Csehszlovákiának A 600 milliméter átmérőjű Adria-vezeték a Berzence község térségében létesítendő hatalmas tartálytelepre fut be Jugoszláviából. Innen indul kl a több mint 200 kilométer hosszú magyar szakasz első része, amely 20 —30 kilométerre elkerülve a Balaton déli partját, Százhalombattáig vezet majd. Mintegy félúton, Bedegkér község térségében szivattyúállomást létesítenek a nyomás fokozására. Berzencén ls nagy teljesítményű szivattyúállomás építésére kerül sor. Százhalombattán ismét tartályokba kerül a „fekete arany", mégpedig két részre osztva: részint a Dunai Kőolajipari Vállalat tartályaiba, részint abba a két óriás, 20 ezer köbméteres olajtartályba, ahonnan a Barátság— I. vezetéken szállítják tovább a Csehszlovák határnál levő Tupa községig. Közben még Vecsésen létesítenek egy "szivattyúállomást, valamint átépítik a Barátság-vezeték gödöllői állomását is, hogy a kőolaj a csőrendszeren viszszafelé is áramolhasson. Az Adria-vezeték magyar Szakaszának építése megközelítően 1,8 milliárd forintba kerül. Csehszlovákia a maga részének megfizetésén túl, több mint 20 millió rubeles hitelt nyújt a távvezeték létesítéséhez, amely összeget csövek, szivattyúk és különleges szerelvények szállítása formájában bocsát rendelkezésünkre. Az építés-szerelés munkáját magyar vállalatok végzik el, a hazai ipar készíti az olajvezeték ellenőrző rendszerét, műszerezését, automatikáját is. Ismeretes, hogy a Szovjetunió az olaj kitermelésben a világranglista második helyén áll: az elmúlt esztendőben 420 millió tonna volt a szovjet olajkutak hozama. Ebből több mint 70 millió tonnát exportált. Ám, azt kcAhol a távvezeték csövek készülnek vcsen tudják, hogy ugyan- tenünk az Adria-vezetéket, akkor kb. évi 7 millió tonna ha a Barátság-vezetéken érolajat importál is az egyéb- kező, és a hazai termelésünkként teljesen önellátó ország, bői származó olajjal is kieléEnnek az a magyarázata, gfthetnénk szükségleteinket, hogy egyes közel-keleti or- Nos, a kérdésre az előzőekszágok ezzel a „valutával" ben már részben választ adtunk, de nem art még azt is tudni, hogy a világ jelenleg feltárt kb. 95 milliárd tonnás olajtartalékának több clallsta országoknak. így könnyen elképzelhető, hogy mint a fele a közel-keleti oraz Adria-vezetéken a keres- szágokban található. Ugyankedelmi ügyletek révén ránk akkor a Közel-Kelet csupán és Csehszlovákiára átruházott alig több mint 50 millió tonolaj is fog folyni. na olajat használ fel egy évJoggal kérdezheti az olva- ben. t só, hogy miért kell megépí- B. J. Értékes gyűjtemény Több mint ezer jellegzetes őrségi, ma már használaton kívül álló, muzeális értéknek számító tárgyat' gyűjtöttek össze Pankaszon, a művelődési ház igazgatójáAz értékes gyűjteményt — őrségi szövőszéket, foklát (fából készült világítótest), fatányért, mozsarat, őrlőt, menyasszonyi ládát, bölcsőt, nak, s a pedagógusoknak kópicot (szalmából készült hasas gabonatároló edényt), diótartót és sok más egyéb tárgyat — egyelőre a művelődési ház pincéjében őrzik, de a községi tanács és a művelődési ház arra törekszik, hogy a jelentős gyűjtemény megfelelő helyre kerüljön. irányításával a község helytörténeti szakkörének tagjai. Az összegyűjtött anyagban 200—250 éves használati eszközök is találhatók, s különösen gazdag a „zsákmányuk" bugyigákból (különleges korsó) és más vizes- és boroskorsókból. Tizenegy éves zeneszerző A Nadja Boulanger vezetése alatt álló fontainebleau-i konzervatórium legfiatalabb növendéke a 11 éves Emil Naumov. A párizsi Figaróban Claude Pascal úgy írt róla, mint a jövő zeneszerzőjéről. öt esztendeje — amikor a hatéves Emil először lépett a közönség elé — mindenki számára világossá vált, hogy új csillag tűnt fel a zene egén. Nyolcéves korában a szófiai zeneiskolán adott hangversenyén Bach, Beethoven, Schumann, Csajkovszkij művei mellett már saját szerzeményeit is játszotta. Ezután került Párizsba, ahol Nadja Boulanger a párizsi zenekonzervatórium zeneszerző szakának tanúra és a fonlaineblcuu-i konzervatórium igazgatónője így nyilatkozott róla: „Ebben uz évben először tanul nálunk egy kis bolgár fiú... Meg vagyok arról győződve, hogy rendkívüli tehetség." Három év múlva pedig ezeket mondta: „Emil Naumov elképesztő eredményeket ért el tanulmányaiban, és egyre több jelét adja tehetségének. A gyermek utolsó szerzeményei hatalmas fantáziáról tanúskodnak. Mindezeknek alapján joggal Jósolhatunk a kis Emilnek nagy karriert." A 11 éves Emil Naumov már hangversenyeket adott Budapesten, Berlinben, Rómában, Párizsban. A Német Szövetségi Köztársaság televíziójában Sztravinszkij etűdjeit játszotta, nem sokkal később Yehudi Menuhinnal lépett fel egy koncerten, amikor korunk egyik legnagyobb hegedűművésze első zenekari művét vezényelte. Emil Naumov repertoárján Bach, Beethoven, Chopin, Debussy, Sztravinszkij... és Emil Naumov művei szerepelnek. A gyermek zeneszerző 1969-ben kezdett hozzá a Hazám ciklus komponálásához, amely a következő részekre oszlik: „Csendes utca Trjavnában", „A háború balladája". 1970-ben szerezte a „Preludium g-mollban"-t és a „Hangverseny preludium"ot, 1971-ben három partitúrát fejezett be: „A madárpiac"ot, a „Három bolgár tánc"-ot, valamint a „Koncert l"-et. Az 1973-as év termése a „Szimfonikus impressziók nagyapám öt képéről" című mű. Emii Naumov jelenleg a „Partizánballada" című oratóriumon dolgozik. Cagdőlkodős Szakállas hibák ellen Az építőipar szocialista brigádjainak tanácskozásáról egy érdekes hozzászólásrészietet közvetített a rádió. Az egyik szocialista brigádvezétő szókimondóén, nagy hévvel fejtegette, hogyan is fejeződött be legutóbbi építkezésük. A „nagy hajrá" az átadási határidő előttre maradt: „összecsődítettek vagy 200 embert, kőműves, szerelő, burkoló, festő — egymás hegyén-hátán dolgozott. Miféle munka folyik így? Nem beszélve arról, hogy az üvoggyárbun nincs unnyl üvegtörmelék, mint ami olt volt" — mondta a brigadéros, s hozzátette: „valahogy persze majd elszámolják. De nem törődnek azzal: ez a nép vagyona." Arra ls célzott, hogy bizony, olykor-olykor a beruházók ls túlzottan elnézőek a minőségi hibás épületekkel, a „lesz, amilyen lesz, csak meglegyen" szemlélet jellemzi őket: „a beruházó átvette. Én nem vettem volna át az ő helyükben..." Példa volt ez a felszólalás arra, hogy a szocialista brigádok tagjai — legalábbis a legjava brigádokban — igen sokat törődnek a szervezéssel. S hogy bizony, egyes munkahelyeken, nem töltheti el őket valami fényes megelégedettség, az irányítók ilyen tevékenységének láttán. Mert némely vezetők még ma sem jutottak túl a „szervezgetünk" fokozatán. Szakállas hibái az építőiparnak a fent említettek: az egyes szakmák „forgását" nem szervezik meg, nem alakítanak kl megfelelő sorrendet, egymás munkáját nemcsak gátolják, de nemegyszer tőnkre is teszik a más szakmabeliek. Es az a sok kárbaveszett anyag! Mindez pedig a szervezetlenség velejárója. Hogyan lehelne változtatni rajta? Első lépésnek az is megteszi, hogy egyáltalán szóba hozzák, mert legalább a közügy végét jelenti. S ha a szocialista brigádok szívügyüknek tekintenék, sőt, ha védnökséget vállalnának a szervezés javítására, az építőanyagok védelmére, a kész munka megóvására, újabb jelentős lépésnek könyvelhetnénk el. Jó lenne, ha a szegedi építővállalatoknál is az említett brigádvezető őszinteségével. egészséges türelmetlenségével vizsgálnák az e területen még fellelhető hibákat a hármas jelszó brigádjai. A minőség Egy másik szocialista brlgádvezetői tanácskozáson szintén a brigádtagok igényességéről, javító törekvéseiről esett szó. A Szegedi Ruhagyár brigadérosai közül többen is beszéltek a „Dolgozz hibátlanul!" mozgalom, bevezetéséről, fontosságáról. Akkor még csak a kéthónapos próbaidőnél tartottak az egye6 teremben is, amikor a József Attila brigád tagjai közt — s általuk a szalag többi munkása között is — szólássá kerekedett egy rövidítés. Ha ugyanis a műveletsor előző „állomásáról" hibás munkadarab érkezett, az, akinek folytatnia kellett volna rajta a megmunkálást, csak ennyit mondott: „DH!". És már adta is vissza. Így lett Jó gyakorlattá mindjárt a próbaidőben, hogy „hibás munkadarabot ne adj tovább". Egy közvetlen, helyben végezhető meózás, minőségellenőrzés csírái ezek a kezdeményezések. Megint csak azt mutatják, hogy a hármas jelszó szellemében tevékenykedők új meg új utakat találnak, jó kezdeményezések, munkamozgalmak helyi átplántálói, meggyökereztetői lehetnek. S ha ez a szellem hatja át a ruhagyári brigádok tevékenységét, bizonyára sikerre viszik a DH-munkarendszert. Simái Mihály Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai 4. Móra Mártont megbecsülték a kiskunfélegyházi szűcsök. Rangot kapott: „szolgáló-mester" lett köztük. A „szolgáló-mester" intézte a szűcsök ügyes-bajos dolgait. Kötelessége volt a többi között farsangi lakomára összekiáltani a mestereket, széthordani a gyászhírt, ha valamelyikük letette az élet subáját, vagy temetéskor a szövétnekeket elrendezni a koporsó körül. Látszólag „szaladj ide-szaladj oda" ember volt a „szolgáló-mester", akit általában a legszegényebb mesterek közül szemeltek ki. de ezt a rangot csak az kaphatta meg, aki ugyanakkor eszes, tapintatos, mindenki bizalmasa és jószavasa is volt (Nemzeti szolgáló-mester.) öreg korában még megtapasztalhatta, hogy Ferenc fia' nemcsak híres író, hanem hálás gyermek és csodálatosan nagy ember is. Szegedről rendszeresen vitte a posta a pénzt az öreg szűcsék házába: — valamit adni a megfizethetetlen áldozatos szülői szeretetért! 1911. december 11-én ezt írta Móra Márton a fiának Szegedre: ^Kedves Fiam! A küldött pénzt megkaptuk. nagyon szépen köszönjük, hiszen nem is vártuk mi most, kedves fiam! úgy is sokba kerültünk mostani alkalommal nektek..." 1912. november 24-én pedig ezt üzente levelében az öreg szűcs szegedi fiának: „Édes, kedves Fiam! Megkaptuk a küldött pénzt, köszönjük szépen, fizesse meg ti nektek a jó Isten a tl jóságtokat. Hála Isten meg vagyunk egészségben mind a ketten, dolgozgatunk egy-egy keveset, nappal varrogatunk, este keveset nyirogatunk; u te segítségeddel nagyon szépen éldegélünk, de nagy ' örömünk lesz, ha megláthatunk benneteket, csak az Isten haza vezéreljen." Móra Márton 1912 őszén halt meg. A foltozószűcs a kiskunfélegyházi alsótemetőben szűcsmesterek között pihen. Az egyik szomszédja Almási György céhmester, aki tanító gazdája és násznagya volt, a másik szomszédja Földi Márton szűcsmester, aki vőfélye volt az esküvőjén és kenyerestársa egész életén át. Sírja fölé nem ültettek márványkövet. Egyszerű fejfa illett hozzá. De író fia az Üri kalap, Az édesapám vétke. Az utolsó suba, Az édesapám fejfái,. a Valahogy így lehetett, a Nemzeti szolgáló-mester stb. című prózai írásokkal, az Apám című verssel, ezekkel a mosollyal és , könnyei írt alkotásokkal ércnél maradandóbb emlékművet állított neki. Móra Ferenc 1934. január 19-én. alig három héttel -halála előtt, így tett hitet arról, hogy ő nem akart más lenni, mint édesapja örököse: „ ... sohase csináltam mást. mint ő. Tulipánokat és rozmaringokat hímezgettem, csak ő drága tűvel, én olcsó tollal, és szolgáló-mestere voltam szegény nemzetemnek, hol apró örömöket, hol apró szomorúságokat jelengetve neki; de mindig olyan tiszta szívvel és becsületes szándékkal, mint az apám ..." Móra István feljegyezte, hogy Feri öccse regényben akarta megörökíteni édesapja színes és gazdag egyéniségét. Rendszeresen gyűjtötte az anyagot, készült a műre, de korai halála ennek a szép tervnek a megvalósítását is megakadályozta. i » Édesanyja, a kenyérsütögető asszony Móra Ferenc édesanyja. Juhász Anna 1842ben született Kiskunfélegyházán. Két télen járt az elemi iskolába, s ezalatt gyakran volt familias, azaz a tanító megbízásából osztálytársai kik^rdezője, feleltetője. Móra István visszaemlékezésébői tudjuk, hogy édesanyja halovány, szögletes arcú. vékony cson. tú, madárhúsú asszony volt. Szemének mélybarna színére és melegnézésű tekintetére felfigyeltek az emberek. „Ferink örökölte ezt a lélekkel néző, lélekbe látó, bizakodó és bátorító szemet" — írta Móra István Édesanyánk című visszaemlékezésében. Nem lakott Móra Mártonnénél könnyű helyen a mosolygás. Tíz gyermeke bölcsőjét ringatta, s hét gyermekét zárta koporsóba. Nem csoda, ha mindig ijedt, fészkét takargató „fájósán pihegő anyamadár" lett. Komolyan vett minden elmúlást. S hogy egy-egy gyermekének a halála milyen fájdalommal tépte a szívét, arról Móra Ferenc Mikor én az égben jártam, és Móra István Síró seb című írásai tanúskodnak. Bizony, nem volt „egy piros pantlikúnyi öröme" sem. (Folytatjuk)