Délmagyarország, 1974. február (64. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

VASÁRNAP, 1974. FEBRUÁR 24. 7 A Lipovája utca egyik kis házacskájában, betegágyán feküdt Kalinja néni. Tekintete egyre csak a fehér virágú orgonára meredt. amely az ablak előtt hajlongott. A szobába behallattszott az udvaron bóklászó kecske mekegése, az utcáról pedig olykorolykor a villamoszörgés. Leánya ott állt mellette, s megkérdezte: — Hogy érzed magad? De válasz helyett kérdést kapott: — Nincs semmi hír Arnoldról? — Innál egy kis hársfateát? Jót tenne... — Biztosan küldött táviratot, csak nem adod ide ... — Nem küldött. Igyál egy kis teát! — Talán nem is látom többé.. 1 Megérkezett az orvos, megmérte a pulzust. — Ma nagyon jól néz ki, nénikém! Egészen fiatalos...! — Doktor úr, nagyon szépen megkérem, nézze meg a levélszekrényt, nincs-e benne valami a fiamtól. A lányomnak nem hiszek. Nézze meg, nagyon kérem! Az orvos elrakta a műszereit, és valóban kiment, hogy megnézze a levélszekrényt, de az üres volt. A pitvarban, egy zománcos lavórban kezet mosott, közben a lánytól megkérdezte, mi van Arnolddal? — Megszökött hazulról. Senki nem tudja, hol, merre van. Nem ír. nem üzen... Az iskoláját se fejezte be. Csavargó! Született gazember! Azt hiszem, anyánk már nem is látja többé... — Az édesanyja nagyon roszszul van ... Megtörölte a kezét a fehér lenvászon törülközőben, és elment. Az udvaron bomlott az orgona, és az orvos arra gondolt, hogy ilyenkor milyen nehéz lehet meghalni... Már azt is tudta, hogy az öregasszony lánya és a veje, a halála után, eladják a düledező házat, és a városba költöznek. ...Még hallotta, amint a lány az udvarra kiöntötte a vizet, amiben a kezét megmosta. • A kis utcába egy taxi kanyarodott be. Az orvosnak félre kel— Mindig ilyen volt... Azt mondta visszajön? — Azt! Pedig a pokolban lenne a helye! — Gonosz a te szíved, és nem tudod, mit jelent az: várni! Az utca végén, az autóbuszról különös öltözékű emberek szálltak le. Valóságos cirkuszi menet! Egy kövér nő kicsi kutyával, egy medvetáncoltató, két súlyemelő, három balettruhás lány, bohócok, és egy nyurga, frakkos férfi. A frakkos ment be Kalinja néni házába elsőnek, és ölben vitte kl az asszonyt a tornácra. Arnold hatalmas csokor fehér orgonát nyújtott át az anyjának. Aztán jöttek sorban, mind, akik az autóbuszról leszálltak, meghajoltak Kalinja néni előtt, és valami érdekeset csinált mindegyik. Ki ezt, ki azt, az öregasszony neveltetésére. — Melyik a feleséged? — kérdezte türelmetlenül a beteg. — Jön azonnal... És jött egy törékeny kis nő, virágcsokorral, odament Kalinja nénihez és megcsókolta, aztán egy ezüst szállal hímzett kendőt terített a vállára. Eközben azt mondta, hogy ^nagyon szereti a fiát, és nemsokára gyermekük lesz. Mindez olyan szép volt, hogy Kalinja néni elsírta magát. És sírtak a többiek is. Arnold, és Zelma is. Csak a kecske nem értette az egészet, nézte a tarkaruhás bohócokat... — Nem tanított téged az élet semmire, fiam... — mondta az asszony, és azután mélységes nagy csend lett. Mindenki lehajtotta a fejét. És hallani lehetett, amint a szellő megzörrenti az orgonabokor leveleit... ANDRISZ JAKUBAN VERESS MIKLÓS VERSEI lett állnia, hogy helyeit adjon a kocsinak, amely a Kalinja néni háza előtt állt meg. — Megjött a fiam! — sikoltott fel az öregasszony. — Szaladj, engedd be! Zelma kifutott a tornácra, ahol már feltűnt a fivére. — Hát ez a vén bakkecske még él? — kérdezte a fiú nevetve, és a kecskére mutatott. Az öregasszony könnyes szemmel nézte a fiát. — Milyen rövid a hajad... te, huligán! „Hogy megöregedett..gondolta a fiú. — El se köszöntél az anyádtól .. „ de én nem haragszom. Megnősültél? — Igen. — Befejezted az iskoládat? — Nem. — Milyen asszony a feleséged? — Mint a többiek. — Gyerek? — Nincs. — Adj innom! Zelma főzött nekem teát... A lány nyújtotta a csészét, de neki a fiától kellett. — Miért a feleséged nélkül jöttél? — Majd jön ő is... — Ajándékot se hoztál! — Azt hittem, eladtad a házat... — Olyan vagy, mint voltál! — Majdnem... — Nem is borotválkoztál. — Nem. — Mint az apád. ö se szeretett borotválkozni. A múlt ősszel halt meg... Csend támadt. — Mama .. „ én most elmegyek. — Ne menj még! Zelma, adj neki enni! — Azonnal jövök! Elszaladt. Anyja halkan zsörtölődött Varázsló a délibáb tótágasra kész világ: városokat így emel tündökölni égbe fel ki itt fejtetőre áll amott egy felhőre áll ki itt más fejére áll amott úgy látszik szállva száll akik buták és csalók amott tisztelni valók — a valóság mint a pók mennyzetről így lelóg hálójában fönnakad ki nem növeszt szárnyak?1 fecseg hallgat tétlenül s emberútján nem röpül Minden szárnnyal születik s nem kérdi hogy engedik: kl másokon nem tapos minden létben otthonos Göncölszekér szekere jánoskenyér kenyere birodalma c csigaház a nagy galaktika játéka a félvilág: valóság és délibáb — s ha elszunnyad e legén: alszik saját tenyerén S. M. Ha kertje van ma kertész metsz meggyet s orgonát szemébe virradat néz dioptriákon át De bár a szó s a ténta nem oltó csak ölő — időt csorgat miként a szikár Keresztelő. Sz. A. Bár élete falakon — sárkányon maga: gycrekarc bor itala: fele kén és fele így harag-érc kötele hogy is érne az égig saroglyázik holdi szekérre ha meghal kővé virágzik elhervad boldog szakálla P. Cs. F. Jussa ha kerti a törpe szüzet ad érte cserébe mezétláb semmibe torpan leszédül hold udvarába tüdeje hogyha kipukkad foltozza száz cimbora mindenik istenre pök le kinek a lét cibere V. M. Hogyha kihűl vicsora lehet még tán vacsora. ' Gyermekeknek Szobrok —Árkádiába k