Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

6 • SZOMBAT, 1974. JANUÁR TT Viszont van egy veszedel­mes divata a hagyományos népi díszítőművészet gyűjté­sének. A magyar sajtóban több hasznos cikk figyelmez, tet erre a veszedelmes di­vatra, legutóbb a Parlament kulturális bizottságának ülé. sén is szóba került. Ez pe­dig. egyszerűen az, hogy íor. télyos ügynökök, kereskedők vásárolják össze falvaink­ban, padlásokon, szobákban — ahol találják — a régi pa_ raszti művészkedés tárgyi emlékeit, bútorokat, faragá. sokat, szép cserepeket, szőt. Hányszor felfedeztek már! együtt hangzik a különböző kompozíciókat teremtsenek, teseket, hímzéseket — amit Megszámlálhatatlanul. Ogy népek népdalaival, de a nagy Ez sem lesz szocialista nép- Fsak. talalnak- Í1agyjr? , tűnik, most Ismét új felfede- zeneszerzők dalaival is. művészet, hanem értékes ™™ ,.,8,ny é8lj ' la" léséről — szigorúbb szóval: A népdal ilyen felfedezése, hagyományokra épülő ónál. ^Kultúránknak ad egy-egy divatjáról beszélhetünk. Nem ilyen beleépülése a magyar ló, egyéni alkotás, része szo. ked,ves, színfoltot. Mégis különöseboen magyar „fel- műveltségbe csak teljesebbé clallsta művészetünknek. fz.eknek ,a tárgyaknak in­fedezés", .divat" ez — euró- teszi a szocialista műveltsé- Más, bonyolultabb kérdé. kabb múzeumainkban, épü­R sőt világméretű jelenség, get, — nem lesz külön szo- seket vet fel a népi díázitő- ' szabadtéri muzeumaink­emes néhány vonását fi- cialista népművészet. Ezt a művésze, újabb felfedezése. ban: tudományos gyujtemé. gyelembe vennünk: a jót Is, felfedezést, ha úgy tetszik, Tudjuk, hogy az úgynevezett nyemkben van a helye. Kü­• hamisat, a félrevezetőt is. ezt a divatot mindnyájan primitív, archaikus művésze. }ö"osa" ftkk°1j lla az aggály­helyeselhetjük. egészségesetek is hányszor megterméke. talan ügynökök külföldi ve. A népművészet új felfedezése » Irta: Ortutay Gyula Napjaink kék madara Különös témát választott egyéniségétől, jellemétől é» kandidátusi disszertációjához világnézetétől. A boldogság imreiné Péter nrzsébet, a megszerzésének folyamata: az Gödöllői Agrártudományi ember célokat tűz maga elé, Egyetem filozófiai tanszéké- s azok megvalósításáért har­nek adjunktusa: a boldogság coL filozófiai értelmezését. Két- — Milyen feltételei van­SZfZ tanuimá1nyót nak e belső élmény meg­mér elküldte a moszkvai Lo­monoszov Egyetemre, ahol az etikai tanszék aspiránsa. szerzésének? — A marxizmus ebben el­... . , ,, tér minden más felfogástól. T-J^J* Azt mondja: a boldogság alapvető feltételei társadal­e témával, s először Is a nyítették a képzőművészet y6k"?k, frulják, kl e I^egvé. mestereit. Elég, ha a modern de"dő k»ncseinket. Egyszer sérhetném végié a népdal kártékony divattá válna, ami képzőművészet történetére Pflar megírta Siklossy László népmese, díszítőművészet - kizárólagosságot parancsol, emlékeztetünk: Picasso, Cha- ^ kI£be^ • gazdag áramlat. Ha a ma­E rövid cikkben nem kl- népdal kultusza olyan közös szóval az egész nép. ami elzárkózik más népek gall, s annyi íestő, szobrász, művészet felfedezéseinek tör" dalkultúrájától, a neves szer. ténetét. Ki hinné, hogy egy z6k müveitől, s valami ha időben, a 10. százaiban a romantikával belemerül francia szalonokban a kü- nc a paraszti múltba — fel cseink Bécsbe vándorlásának keramikus'"'stb^kapott "índtó történetét. Azok főúri, neme­tást, motívumot, formai Öt- 8l„ kl?C85k' képzőművésze i letet ezektől az alkotásoktői, ajtósok, történeti ereklyék a paraszti díszítőművészet voltatc- La8San tobb kötetre íönböző egyre nyakateker- kellene lépnünk ellene. Ilyen elemeitől is. A mi társadal- <8 nemcsak Bécsre) terjedne tebb tündérmesék mondása jelenség nem mutatkozik munkban is a díszítő művé- ki. annak a leírása, hová is é* hanStSTmf a divat - s*m elméletben, sem a gya. szet indítására ösztönző pél. vándorolnak a falus, porták s természetesen a divat so- korlatban. Kodály tanítása ls dójára eleinte egyes csopor- névtelen paraszti, de szá­rán e^^ tóvolabb kerültek arról szólt, hogy a magyar tok alakultak, majd a HI- ™nkra ,ge" értékes k ncsei. a néwnöe awLtlmwu népdal tudásával Induljunk SZOV Irányításával egész or. Ne engedjük elherdá m eze­tóráuSl műráLS el az egyetemes kuttúra szágos hálóza, született a né. kat ^^SS^M^SÍSt S aztán következett ennek a minden szép értéke felé: a pi díszítőművészet hagyomá. ^..r^V.lJ?1 SÜS1, divatnak nemcsak megunó- tlszta forrósok felé. sa, hanem kicsúfolása is. ^ Vagy a magyar diszitőművé. nyalnak tanítására, tovább. d'va kedvéért; őrizzük fejlesztésére, és hazai, kül- és sédjük minden törvényes földi értékesítésére. Ez már ??zküzz,el: A. külföldi érdek­szet egyik divata, a „tulipán- , Minden népművészeti mfl. ném a hagyományos népi gzöv szövetkezeteinek" nép mozgalom" - rossz, szecesz- ^Jon nem haladhatunk vé- művészkedés: paraszti pász- szövetkezeteinek, nép. lődő vásárolja csak a HI­SS^?f.T3E tj-C^rtnek- ^SSSStSS^uSSSi divatok mellett van olyan játékok országos terjedése, népi Iparművészetnek nevez- pek' neKorativek azok is. felfedezés is ami tiszta for újraelevenedése az iskolai hetnők, szervezeti formája, A. magyar múlt paraszti rásokhoz" vezei (Bartók sza* oktatásban Is, tánccsoportok az oktatás, a továbbfejlesztés alkotásai nemzeti hagyomá­^ - - " műsoraiban is követi a nép. tudatossága megkülönbözte- nyunk, kultúránk részét te. tanulásának tudatos ti a hagyományostól, bizo- szik — itt ne engedjünk aj vai!), s ezek a források ne szennyeződjenek el. Ilyennek dal, .. , tekinthetjük ebben a népdal, módszereit rokon népzene szeretetét, hódító- rekkkel építi tovább a ha. gyomány anyagát Külőnö módsze. nyos iparszerűsége ls. Mégis kereskedelmi divatnak, nem a hagyományosból nőtt ki, csempészáru az, hanem ma­értékét részben ez is adja, 8a a paraszti történelem, egy Egy időben szívesen vitéz • táncoknál a koreográ. rangja van: hazai és nemzet, elmúló világ, de a miénk, gattak azon, hogy szocialista fus egyéni tehetségének arra közi kiállításon szerepel, al- nékünk kell őriznünk, s ak. társadalomban lehetséges-e »8 van lehetősége, hogy a —— k ­a népművészet, illetőleg, ml. hagyományos minták köve­iyen a szocialista népművé- tűsével egyéni hangulatú, ér. mondhatjuk, hogy része szet? Nyilvánvaló. hogy a népművészetnek az a hagyó, mányos, „klasszikus" jellege, amilyen az elnyomott pa­raszti osztályban a feudaliz. mus Idején kialakult, nem lehet szocialista, s nem fej. lődhet a hagyományos má­don tovább. Mór a kapitali­zálódás Idején szétzilálódott sok archaikus vonása, de ott, ahol az Írástudatlanság, el­nyomottság uralkodott, még sokáig élhetett A szocialista társadalomban kettős hely­zet alakult az öregek kö. rében, vagy az öregek taní­tására (s ilyen „tanító" Gal. gamácsán Vankóné Dudás Juli, aki nevelgeti fiatal énekeseit táncosait, 8 köz­ben festegeti a maga úgyne­vezett naiv képeit faldeko­rációit), tovább él a régi stl. lus, őriznek dalokat mesé­ket táncokat Ez a fogyó múlt. Viszont épp Kodály Zol­tán kezdeményezésére álta­lános iskoláinkban az ének. lés, zenetudás alapja a nép­dal megtanítása, s a Rádió, a Televízió különböző műso. rai az egész országot neve­lik, tanítják a népdal tudá­sára is, szeretetére is. (Hadd ne szóljak most, a „magyar nóta", a münépdal kérdései­ről, nem a mi témánk —egy '„magyaros" divatnak hajtása ez.) S a mostani Pávaverse­nyek azt bizonyítják, hogy a népdalénekesek versenyében az öreg paraszti előadók, énekesek mellet azok ls föl­, lépnek, akik zenei iskolákon, főiskolákon tanulták a nép. dalt — nem hagyományos módon, a falutól, a nagyszü. léktől, hanem tanároktól, akik a legősibb. évezredes előadásmód sajátosságai) is megtanították. S most már a versenyen a falu és a város is verseng együtt, egy ran. gon: a spontán, hagyomá­nyos falusi, és a szigorú fe­gyelemmel megtanított. Ez az utóbbt a növekvő, ez épül bele, lesz részévé a szocia­lista kultúrának. Minden ér. téké, felmutatja a magyar népdal törteneti rétegeinek, s továbbadja majd növendé­keinek, az egész társada­lomnak. S a magyar népdal Ilyen módon része lesz az egyetemes dalkultúrának, tékes alkotásokat, modern szocialista kultúrának. kotói, munkásai nevét ls- , „ _ . ,. ,. . . merjük, munkájukról is azt kor nem lesz ures divat' ha" a nem mindig megújuló — megújító fölfedezés. nyoztam — mondta. — Az idealisták szerint a boldog­a békét, a demokráciát, a szabadságot, az egyenlőséget, a létbiztonságot, a foglalkoz­tl1; hetőségét kell megteremte­ményeitől, a világtól. Ezen belül is sokfajta eltérő vé­lemény van. A vallás pél­dául azt mondja: a túlvilá­gon van csak boldogság. A nl. Az egyén csak ezeken az alapokon szerezheti meg saját boldogságélményét. S hogy sikerül-e. azon múlik: az illető felismeri-e lehető­2S része tagadja az élet értei mét, ezzel a boldogság lehe­akar-e részesedni a társadal­mi boldogságalapból, s haj­ÍÖLÍt IdteT^Hnt* land6"e eZért tennl Í8 Vala" ídeologusa pedig a boldog- u végeredményben a bol­ság elérésének útját egyedül doesáff k(jk madarát usrvan­az anyagi javak, a pénz hal- embereTanVagl ^tó mozásában látják. Ez utób- fém? él sSlis íkteösséri) bi elvnek nálunk még sok ml es 8 01818 <k0Zosse6i> hivője van. A materialisták szerint a boldogságot a földön kell ke. doosá'tan'' 7, resni. Elérhető, de senkinek ^sagtan szerzője. sem hullik az ölébe. Marx csak egyetlen utalt erre: „A kielégülése szükségleteinek röppentheti feL — Vajon boldog-e a „bol­_ — Az lettem. Apám nap­mondattal 8Zámos, anyám mosónő volt, boldogság kltünő tanuló létemre is harc." Egy Időben ezt téve- csak két napi« Járhattam kö­sen értelmezték, s egyedül zépiskolóba, belőlem ls nap­a harcot tartották a boldog- számos lett. A háború után ság forrásának célját, ered- tanultam, dolgoztam, elju­ményeit nem. tottam az egyetemi katedrá­. • „ ig, családom van, s a régóta --Végül is tehát mi a bol- dédelgetett tervemet is meg­valósíthattam, megírhattam csak ezt a tanulmányt Az igazi boldogságot csak küzdelem, munka, alkotás árán lehet külső körülmények váltanak elérni, másképpen csak a ki benne. Hogy kinek mi boldogság illúzióját kapja az dogság? . — Tartalmát lehet körülírni: az ember olyan belső élménye, amelyet a okoz boldogságot, Oz nagy- ember, mértékben, függ az illető Czippán György Pásztor Ferenc: Véletlenül katona Még süt ránk az aranyló őszi nap, még tal­pon van a faluban mindenki, amikor Tompára í rünk. Egyikünk sem tudja, merre van a lak­tanya. így aztán megállunk, ahol kettőnél töb­ben állnak. Zsiga ugyanis azt tartja, hogy egy faluban soha nem kérdez olyantól az ember, aki egyedül álldogál. Ogy kell ezt. hogy legalább hárman álljanak együtt mert akkor tanakod­nak rajta, három ember bölcsebb mint kettő, s még bölcsebb egynél. így aztán hamar kitudódik az igazság. De nem Zsiga kérdez, hanem Zsanó, mert a lovaskaland óta nagyon buzog benne a szolgálatkészség. — Jó napot. Lesznek szívesek informálni, merre van a laktanya? Alinak vagy négyen egy kupacban. Mind asz­szony. Nem is lehet más, mert a férfinép nem áll így az utcán. Ha kettőnél többen vannak, akkor a kocsmában társalognak, nem a poros utcán. — A vőlegényiskolát keresik? — Iskolát, csuda. Laktanyát keressük! — Azt mondom, fiam. Vőlegényiskola az, nem? — Engem ott olyanra nem tanítottak —, mondja a magáét Zsanó. mert sehogyan sem tudja felvenni az éle elejét. — Látszik is azon a sörtés ábrázatán, fiam. Aki legénynek érzi magát, az nem hordja az ar­cán a smirglit. De csak menjenek egyenesen, egyből nekimennek a kerítésnek — mondja az asszony, és jól megnéz bennünket — Azt hiszem, hogy nekimegyünk kerítésnek. Karburátor Matyi nem tudja kiszámolni, hol kell pontosan megállni. — Jobban teszed, ha hallgatsz. Zsanó. Neked 361 megmondták. Reggel óta kinőtt a szakállad. Biztosan a nagy Ijedtségtől bújtak elő ezek u sörték. Jobban tennéd, ha elmennél a borbély­hoz, mielőtt a bálba megyünk. — A bál nekem egy nulla. Én ott csak le­szek egy közeg. Hivatalból vagyok ott, csinálok totó, aztán Jő éjt bál! Zsanő elvtárs csinál hátra arc, menet indul, nyugvás biztosítva. Ha te vagy kerge, akarsz. táncolni, tessék, ugrálhatsz, mint pojáca moziban. A bálig volt időnk másra ls. Körbejártuk a határt. Megnéztük a frissen szántott földeket, a kazalba rakott szénát, a magtárba ömlesztett gabonát Végigjártuk a nagy gazdaság sötét borospincéjét, ahol már forrni kezdett a bor. Azt mondják, jó már, mert nóta is van benne. Zsanó oda is szorította a fülét egy ménkű nagy hordó farához. — Hogy van ebben nóta? Tettek bele szerke­zetet, mint szivarosdobozba? A pincemester furcsán nézett Ogy láttam, jobban tisztelt a kelleténél, s csak azért nem nevetett. A pince után a sertéstenyészet kissé szagos karámjait néztük végig. Még fotókat is készített Zsanó a nagy, piros bőrű hízókról. Egy nagyobb ólnál tisztelettudóan odaszól az elnök­nek: — Kérek bocsánatot. Nem akarom zavarni, be­szélgetést, de szeretnék egy igazán jó fotó. Ké­rem, tessék állni oda ólba, bele a többi disznók közé. Hirtelen nem tudtam, hogy merre lakik a te­remtő. Az elnök úgy tett. mintha nem értené. Zsanó nem is vette észre, hogy fogalmazása egy kissé félreérthető. Csak Zsiga sompolygott odébb, a xállán a nagy készenléti táskával, hogy egy alkalmas szögletben könnyítsen nevető Izmain. Aztán az elnök engedelmesen, mit sem mutat­va, odaállt a hízók közé. Mit tehetett volna! A lovaglástól, a határjárástól roskatagon értünk oda a bálterembe. Se testünk, se lelkünk nem kívánta a táncot. Zsanó leült a színpad előtt egy padra, s kétségbeesetten nézett maga elé. Csak Zsiga toporgott türelmetlenül és várakozással telítetten. — Mi történt. Zsanó elvtárs? Egy kis lovag­lástól teljesen lelombozódsz? Olyan vagy. akár decemberben a fügefa. — Látsz, te nagy okos, megint vagy korláto­zott. Nekem nagyobb gondom, mint hülyeséget beszélni, Zsanó bácsi nem fárad el soha. Zsanó bácsi nem álmos soha. Csak van egy kicsi gond­ba. Ezt nem érheti fel ésszel ilyen kormányos biztos. Mert figyelj, okos katona. Nekem van villanólámpa. mit be kell dugni falba dugaszo­lásba. Ezzel lehet csak fényképezni. De itt van falban csak szúrágó bogár, nem áram. Kapitány adta parancsot, hogy kell fotózni szép lányot, meg katonát együtt. Sötétben nem lehet. Itt van petróleumlámpa, annak fénye nulla. Ha te vagy olyan nagy törpeészmű. akkor találgass ki valami okosat! Zsiga vállat vont. neki semmi köze a művé­szethez. ö tudja, hogy az autó benzinnel megy. a kerékbe levegő kell, a többi nem az ő dolga. Azon törje a fejét Zsanó. Ö pedig törte is. Alit a színpad előtt, mérgesen tépdeste a mennye­zetről lelógó krepp-papír szerpentineket. Ha ez­zel látszott volna reggelig, akkor sem ér a vé­gére, mert erdőnyi papírt aggattak a lányok a mennyezetre. De ettől még nem Wlet elég okos. Odament a századoshoz: — Mon Captain! Van egy kis zűrzavar! Vaku nincs, áram nincs, a terem sötét, itt csak bagoly tud csinálni fotó. Most mit csinál Zsanó bácsi.? Én sem tudtam. Ez a pillanat, amikor Zsanó azt mondja, ez van! De jött egy nyurga tizedes, akit még nem ismertem. Zsanó azonban úgy fo­gadta. mintha egy ismerős hóhér hozta volna utána az elveszített kötelet. — Baj jön mindig kettesével. Tihanyi, ha ne­kem teszel most óriási javaslat, szétverem ké­peden egész fotóapparát. A tizedes nevetett, és jól megszorongatta Zsanó kezét. — Idefigyelj, möszjő. Forradalmi javaslatom van. Minden fotót kétszer csinálj meg. kapsz egy ötvenest. Addig én táncolhatok. Szívügy, öregem, szívügy, érted te ezt? — Szívügy, meg fogok hasadni részvételtől. Neked van másnaponként két szívügy... — Ez komoly. Bele vagyok esve egy lányba. — Én meg legnagyobb slamasztikába, tisztelt Tihanyikám, mert nekem nemcsak albumfotó kell készíteni, hanem tömegeket tájékozódtatní. Vaki nincs, lámpa nipcs. Kész. Tihanyi, hess, mind madár, mert pulykaméreg van rajtam. — Nyugi, Zsanó elvtárs. Tihanyi úr minden­re felkészült. Tihanyi úr tudja, hogy ezek a vi­déki helyek még nem mindenütt villamosítottak. Aztán magnéziummal fényképeztek. Tihanyi exponált. Akkorát villant a magnézium, mint a front alatt a Sztálin-gyertya. De most sógoros­tól jött a füst is, mert Tihanyi. Zsanó szerint ez az elfuserált törpeészmű. olyan magasra tartot­ta a magnézium gyertyát, hogy a mennyezetet keresztül-kasul szelő szerpentinek és krepp-pa­pír szalagok egy pillanat alatt tüzet fogtak. A lányok sikongtak, az asszonyok jajveszé­keltek, a zenészek takarodót fújtak, a katonák pedig elkezdték oldozni a derékszíjakat. Egy tiszt hangosan parancsot adott, hogy tüzet olta­ni. meg ablakot nyitni. Zsanó mindebből arra a következtetésre jutott, amit Pierre barátjától hallott. Ha égni kezd a hajó, ne várd meg. amíg a kazánja felrobban, hanem az első kajütabla­kon ugorj a tengerbe. Lélekszakadva összekapkodta a felszerelést, és gondolkodás nélkül kilépett az egyik ablakon. Közben a katonák derékszíjjal, zubonnyal, asz­talterítővel, miegymással pillanatok alatt elol­tották a tüzet. ... Reggel így szólt Zsanó: — Begáldobtad, hogy az barha Tihanyi hol sértegette tűzi reddet. Kellett annak féleszüdek állni székre? Baradd volna földön, akkor csak füst barad bálban és nem tűz. Kellett dekeb hallgatdi arra jampecfődökre. Jelenteb. más­külödbeb vagyok egészséges, akár bakk! (A befejező rész következik^ %

Next

/
Oldalképek
Tartalom