Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974. JANUÁR 10. A tagok döntsenek! A tavalyi esztendő eredményeit és gondjait összegező számadásra készül a szegedi fogyasztási szövetkezet új vezetősége. Olvasóir-k előtt is ismert., hogy a szövetkezet vezetékében az elmúlt években olyan törés következett be, ami a gazdasági és a szervezeti életre egyaránt kihatott. Az elnök távozása után az igazgatóság következetes munkával elejét tudta venni a további hanyatlásnak, a tanulságok levonása után több, fontos területen új határozatokat hozott. Az igazgatóság néhány tagját beszélgetés közben arra kértük meg. foglalják össze röviden, milyen lényeges változást szeretnének elérni a szövetkezet életében. — Legégetőbb feladatunk — mondták —. hogy ott segítsük a legtöbbet, ahol legnagyobb a veszteség: a tagok bizalmát kell visszaszereznünk, a szövetkezeti demokrácia zavartalan érvényesülésének a föltételeit kell megteremtenünk. A beszélgetés néhány gondolatára akkor i» érdemes kitérnünk, ha azok jól működő szövetkezeteinkben régóta ismertek. Azt szeretné elérni a fogyasztási szövetkezet vezetősége, hogy mind a 2500 tag egyenrangú tulajdonosnak érezhesse magát. Ha a szövetkezetről hall, azonnal mellé gondolhassa: ez az én szövetkezetem. Ez a szándék a vezetők, közvetlen irányítók munkáját alapvetően befolyásolja, sok esetben módosítja. Minden döntésnél tudni kell, hogy az a 2500 tag érdekét szolgálja, vagy ellene' beszél. Ebből természetesen ilyen hétköznapi dolgok is következnek: ha a szövetkezet tagja valamit nem tud beszerezni, követelje, hogy a bolt szerezze be. Mikor mondhatja el a tag kívánságát vagy véleményét? Végeredményben bármikor, de legjobb alkalom a részközgyűlés. Most újra átnézik a régi közgyűlési jegyzőkönyveket, számbaveszik a sérelmeket és panaszokat, és minden részközgyűlés beszámolója azzal kezdődik majd, mit tudtak orvosolni, mit nem. Abból az egyszerű megfogalmazásból, hogy a szövetkezet a tagoké, az is következik, hogy a tagok közvetlenül is segítik a gazdasági problémák megoldását. Üj bolt épült Idén az Erdélyi téren, a Közép fasoron és Baktóban. Kétmillió forint anyagi támogatást kapott a szövetkezet tagjaitól — kölcsönök és célrészjegyek útján —, hogy e boltok? áruválasztéka már induláskor kielégítse az igényeket. Az idei közgyűléseken számos lényeges dologról döntenek majd a Szegedi ÁFÉSZ tagjai. A vezetőség arra számít, hogy tulajdonosi rangjával, a gazda felelősségével dönt majd minden tag. Ahhoz persze, hogy minden döntés megalapozott legyen, minden tagnak tájékozódnia kell a szövetkezet dolgairól. Egyszer fölolvasott beszámoló ehhez kevés. A részközgyűléseket megelőzően részletes írásos számadást küld tagjainak a fogyasztási szövetkezet, jelezve benne a célkitűzéseket, és a megoldás módját is. Arról is írásos tájékoztató számol maid be év közben is, hogyan valósulnak meg a közgyűlés javaslatai. H. D. Kevesebb vizsga — több gyakorlat Dr. Rnlallfy György nyilatkozata a jogászképzésről A színház és közönsége Milyen közönség jár a színházba? Tulajdonképpen ez a kérdés izgatott, mikor a színház igazgatója a működés alapvető feltételéül egyebek között azt a körülményt jelölte meg, hogy évente 275 előadáson k'.Él 7 és fél ezer forintos bevételeket teljesíteni. Ám a dolog anyagi természetétől függetlenül sem lehet érdektelen. kik váltanak jegyeket, bérleteket a Szegedi Nemzeti Színházba, kik jönnek el — és főleg kik maradnak távol. A színház lázmérő. Egyetlen intézményes formája a naponta élő-jelentkező művészetnek, tehát közönséggrafikonja akár mértéke is lehet a kultúra iránti igénynek. A telkén dolgozik? Az oktatás korszerűsítésére vonatkozó párthatározat szellemében a jogászképzésben fontos lépéseket tettek egyetemeink. Az első kezdeményezésekről dr. Antalffy György szegedi egyetemi tanár, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának titkára többek között elmondotta: — Jelenleg hazánkban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen és a szegedi József Attila Tudományegyetemen folytatnak jogászképzést. Mindhárom egyetem jogi karán nappali, esti és levelező formában oktatnak. A számadatokat tekintve a jogi pálya Iránt nagy az érdeklődés, de például a levelezőképzésben részesülők jelentős része tanumányainak befejezése után is megmarad eredeti foglalkozásánál, és nem jogászi munkakörben helyezkedik el. Ezért hiány mutatkozik jogászokban, különösen a tiszántúli — Szolnok, Hajdú és Szabolcs — megyékben. — Az állam- és jogtudományi karokon a felsőoktatás korszerűsítésére irányuló törekvések jegyében, a jelenlegi képzési rendet 1970-ben vezették be. Azóta a vizsgák számát általában 35—40 százalékkal csökkentették. A képzés fokozottan a gyakorlati ismeretek megszerzésének irányába tolódott el. Emelkedett a gyakorlott, magas képzettségű jogászok bevonása az egyetemi oktatásba. Az elmúlt évek oktatási újdonsága az is, hogy a hallgatóknak a bíróságokon, ügyészségeken, vállalatoknál töltött „üzemi" gyakorlataikról a tapasztalatokat összegező beszámolókat kell készíteniök. Meghonosodóban van a komplex oktatás néhány formája is. Az elmúlt években kimutatható a jogi karokon a tananyag csökkentése. — Az igenyek jobb kielégítése tette szükségessé a három fő gyakorlati jogágterület — a gazdasági, az igazságszolgáltatási és az igazgatási — ágazatok szerinti szakosított képzésének | bevezetését. A gazdasági ágazatban elsősorban az ipari és mezőgazdasági üzemek későbbi jogászait képzik. Az igazságszolgáltatási ágazat szerinti, képzéssel a bírói, az ügyészi, az ügyvédi munka Iránt kívánjuk a hallgatók érdeklődését felkelteni. Az igazgatási ágazat, az igazgatási és szervezési ismeretekben való nagyobb jártasságot ad a későbben a tanácsoknál és a népgazdaság más területein elhelyezkedő fiatal jogászainknak. — A leendő szakemberek az alapképzés alkalmával sajátítják el mindazokat a jogi ismereteket, amelyek megközelítően mindhárom ágazatban egyenlően fontosak. Ehhez az alaphoz kapcsolódik a speciális ágazati szakismereti anyag megtanítása. — Az elmondottak is mutathatják, hogy fontos lépéseket tettünk már jogászképzésünk korszerűsítésére. Tennivalónk azonban még bőven akad. Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának legutóbbi ülésén többek között felvetődött, hogy az államigazgatási szakemberszükséglet igényeinek kielégítésére létesítsünk államigazgatási főiskolát. Ezt a gondolatot egyetértéssel fogadták a bizottság tagjai. — A levelezőképzés hatékonyabbá tételéért a közeljövőben vissza kívánjuk állítani a megyei konzultációs központokat, együttműködve a Magyar Jogászszövetség területi csoportjaival. A konzultációs központokban számítunk a megyei bíróságok, ügyészségek magas képzettségű, nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező dolgozóira. Egyes, elvontabb elméleti kérdéseket tárgyaló foglalkozások levezetésére, ugyanakkor a jogi karok oktatóinak kell vállalkozniuk. — A gyakorló jogászok továbbképzéséhez a jövőben fontos segítséget nyújthat az Eötvös egyetem égisze alatt most megalakult Jogi Továbbképző Intézet. Az igényeknek és a szükségletnek megfelelően később Szegeden és Pécsett is szervezhetők ilyen továbbképző tanfolyamok. Hetekkel ezelőtt a Kritika folyóirat szólított meg angyalföldi munkásokat. Egyikük bevallotta, egyáltalán nem járt színházba, msrt nem érdekli. Aztán: „sok rosszat mondunk az ötvenes évekről; Alighanem joggal, bár én, ha tudnék, differenciáltabban szólnék ezekről az évekről. Akkor a munkásságszínházba járó réteg volt. Ma nem az. Hogy csináltuk ezt?- Pedig összehasonlíthatatlanul jobbak az életkörülményeink." Véleményét kollégája némileg indokolja: „Van egy réteg, amelyik elfárad, nem érdekli a kultúra, csak a kényelem, a munka utáni fröccs... Van egy másik réteg, amelyik nem fáradt — de az dolgozik a víkendházán, a telkén, élvezi az újonnan megszerzett autóját, és nem veszi észre, hogy hiábavalóságokkal tölti az életét." A kérdés komoly: miért nem járnak a munkások színházba ? Megkerülni akkor sem szabad, ha ilyen egyenes állításban nem feltétlenül bizonyított, az ötvenes évekkel szembesítve pedig' túlságosan egyoldalú. Ha pusztán arra utalunk, hogy a társadalom azóta megváltozott, hogy a munkásnak akkor iskola volt a színház, a régóta áhított műveltség szinte egyetlen, addig nélkülözött mindennapi kenyere — már a színház módosult szerepét is emlegetjük. Ma a színház egyike a művelődés-kulturálódás csatornáinak, nemcsak ismeretterjesztő feladatot lát el, sőt elsősorban nem azt, Prognózis az év első negyedére TÁJÉKOZTATÓ IDŐJÁRÁS ELŐREJELZÉS 1874 t-IV. HONAPJfflRA JANUÁR j FEBRUÁR | MÁRCIUS | ÁPRILIS I W ' 20 31 10 20 26 10 20 31 10 20 30 o esc « ho • havaseso t köd V dór, zúzmara i zivatar Megérkezett a jugoszláv tájékoztató jellegű. nem hivatalos időjárás-előrejelzés, az 1974-es esztendő januártól áprilisig terjedő időszakára. A prognózis adatai szerint: Január hónap közepén és utolsó napjaiban viharos szél, a hónap első felében erős havazás várható. Az idei tél leghidegebb időszaka, január második felében jelentkezik. Február hónapban meleg és hideg napok váltják egymást, csapadékkal kísérve. Március első felében, a februárihoz hasonlóan, váltakozó lesz az időjárás, míg 15-e után' gyors felmelegedés mellett beköszönt a tavasz. Április hónap közepe felé száraz, meleg időjárás ígérkezik, majd néhány hűvösebb nap után a hőmérséklet az időszakhoz képest magas lesz. összefoglalva: A jugoszláv prognózis szerint az idei tél jellemzője: hideg, viszonylag kevés csapadék, tartós köd és zúzmara. Persze, mindez csupán tájékoztató jellegű. nem hivatalos előrejelzés, de talán érdemes a táblázatot eltenni, figyelemmel kísérni, és főleg ellenőrizni a prognózis adatait! a színházszerű népművelés jóval differenciáltabb, sokrétűbb a két évtizeddel korábbinál. És persze a színházba járás sem kizárólag s mutatója a művelődési igénynek, ma egyre inkább csak egyik ajánlat, felkínálkozik mellette a könyv, a mozi, a tárlat, a koncert, a tévé. ki-ki válogathat kedve és érdeklődése szerint. De az élő művészet tömegkapcsolatát — nálunk, vidéken — talán a legpregninsabban, naprakészen, eleven aktualitásában a színház „fejezi Ul". Kevés üzemi bérlet Járnak-e munkások, kétkeziek, fizikai dolgozók a szegedi színházba ? Félnék egyértelmű nemmel válaszolni, de ha igen, valószínűleg kevesebben a kívánatosnál. A statisztika sem ad fehéren-feketén hű képet róla, ezért csak óvatosan idézném. A közönséget alapvetően garantáló bérletekből az idei évadra 10 ezer 320 kelt el (leszámítva a gyermek- és honvédségi bérleteket). Ebből 4 ezer 527 középiskolai, s csupán 2 ezer 565 darab az üzemig ami akkor is kevésnek tűnik, ha a szocialista brigádok külön 206-ot, a KISZ 1456-ot igényelt (majd egyharmada gyárakban, üzemekben talált gazdára), de az 1566 egyéni bérletesből, sőt az alkalmi nézőkből is nehéz kideríteni, hány munkás akad közöttük. Változatlanul fenntartásokkai írnék le néhány szembesítő adatot: a DÉLÉP-nél 65 bérletet adtak el. ugyanannyit, mint a gyógyszertári központban, az ecsetgyárban 34-et, a ruhagyárban 39-et, míg a bíróságon is 34-et, a postaigazgatóságon 45-öt; a konzervgyárban, a textilben és a kenderben egyetlenegyet sem (természetesen szervezés útján, ami korántsem jelenti, hogy innen nem járnak színházba, de valamit jelez abból, mennyire népszerű, milyen keresett, itt; a színház, ha szervezéssel, még a rendelkezésre álló vállalati-szakszervezeti keretekből sem mernek „bizalmat előlegezni" a dolgozóknak, hátha elmennek). Tágabb lehetőségek Csupán diszkréten ragaszkodva a számokhoz, anynyit megkockáztathatunk, valószínűleg nincs még kellő súlya, befolyása, kisugárzó hatása, intenzitása a színháznak Szeged kulturális életében. Hogy általánosan fogalmazzunk: nem eléggé népszerű. Ha más, kisebb vidéki városokhoz hasonlítjuk, nem játszik olyan közvetlenül befolyásoló szerepet, nincs olyan monopolhelyzetben — jóllehet az ls Igaz, Szegeden a kultúra lehetőségei tágabbak. a színháznak partnerei, ha tetszik: konkurrenciája van. (Vagyis azokban a városokban, ahol csak színház működik, könnyebb lehet népszerű, széless.bb érdeklődésre számot tartó színházat csinálni.) A kultúra mérsékeltebb lehetőségeivel rendelkező városokban inkább társadalmi ügy a színház, mint nálunk — amire megint futó információk, inkább a szájpropaganda nyomán mernék következtetni, valójában azért, hogy tanulságait hatjóerővé használjuk, miért ne lehetne nálunk is így. A színház az egyedüli hely, alkalom, ahol az élő művészet mint emberformáló, nagy kollektív élmény fejti kl hatását estéről estére, s amely éppen ezért legfontosabb fokmérője a helyi kultúra életképességének. A szegedi színházban tudják ezt. s noha az éremnek két oldala van (tegyen róla a színház, hogy legyen közönsége), lehetetlen észre nem venni az elmúlt hónapok biztató jelenségeit. Két példa Differenciált közönségigénynek kell megfelelni, amit az idén meghirdetett választékos műsor mellett a Kisszínpad és a gyermekszínház jelez. Mindkettő az idei évadban született, az előzetes elképzeléseket meszsze túlhaladva. A Kisszínpad máig egyetlen bemutatóját. a Marat halálát nem tudják levenni a műsorról, előre és csoportosan veszik a jegyeit, s az érdeklődésre jellemző, hogy az előadósokat rögtönzött viták követik a helyszínen. A gyerekszínházat a békéscsabaiakkal közösen szervezték, vendégeink a Szarvaskirályt január 16-án játsszák ötödször, de bérletet, jegyet már csak a hatodik, utolsó előadásra adhat a színház, vagyis ugyanennyi nézője lesz a Pomádé király meseoperának is, hiszen bérletben, elővételben vásárolták meg a belépőket, mindkét produkcióra, eddig összesen 3 ezer bérletet Az érdeklődésre tehát nem lehet panasz. (A színháa egyébkent felkérte a gyerekeket, írják le élményeiket, a legjobbakat jutalmazzák majd — artil egyik formája a közönségkapcsolatnak, éppen a legfogékonyabbakkal, a gyerekekkel.) Csábító a szójáték: olyan a színház, amilyen a közönsége — és viszont. De felületes, pontatlan. A színháznak kell becsalogatni a közönséget, s az eszközök változatosak: a műsorterv, az előadások színvonala, a környezet esztétikuma, a szervezés és propaganda mindmind függvénye egy aktív szellemű, színházpárti közérzet kialakításának. Társadalmi összefogás nélkül nem megy. A kezdeményező szerepét pedig a színháznak kell vállalnia. Nlkolényi István A Tiszán megszűnt a jégtor asz Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság jelentése szerint a Tiszakarád térségében szétrombolt jégtorlasz a folyón leúszva szerda reggel elhagyta Tokajt, s így a Tisza felső szakaszán megszüntették a harmadfokú árvízvédelmi kér zültséget. Ugyanakkor Toiiaj és Tiszalök között első fokú készültséget rendeltek el, és a gátakon figyelőszolgálatot tartanak. Az úszó jégtáblákat jégtörőhajók kísérik, amelyek a vízen cirkálva tovább aprítják á nágyobb darabokat. Különösen sok veszélyt rejt a tiszanagyfalui kanyar, ahol a zajló Y könnyen megállhat és öss torlódhat. i