Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

YÉNTEE, 1974. JANUÁR A Városok egymásért Or. Biczó György nyilatkozata a Testvérvárosok Világszövetségének dakari kongresszusáról A Testvérvárosok Világ­szövetsége Szenegál Köztár­saság fővárosában, Dakarban tartotta VIII. kongresszusát, 1973 decemberének utolsó napjaiban. Közel 50 ország több szaz delegátusa utazott az afrikai köztársasagba, hogy a szövetség eddigi te­vékenységenek értékelésében és jövő feladatainak megha­tározásában aktívan részt vegyen. A magyar városokat dr. Biczó György, Szeged me­gyei város tanácsának elnö­ke, a Testvérvárosok Világ­szövetsége Végrehajtó Bi­zottságának tagja képviselte. Hazaérkezése után tájé­koztatást. kértünk dr. Biczó Györgytói a Világszövetség tevékenységéről, a kong­resszuson elfogadott új sza­bályzatról, és a szocialista országok varosainak a szö­vetségben vállalt szerepéről. — A Testvérvárosok Világ­szövetsége 1957-ben alakult, az ENSZ egisze alatt, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a városközössegek együttmű­ködését, a népek közeledé­sét; hozzájáruljon a kapcso­latok gyarapításához; szer­vezze a tapasztalatok cseré­jét és szorgalmazza a fejlő­dő országok városainak nyújtandó segítséget — bár­miféle megkülönböztetés nél­küL A magyar városok kö­zül Dunaújváros, Győr, Kecs­kemét, Pécs és Szeged a 60-as évek elején csatlako­zott a világszövetséghez, melynek tevékenységében va­lamennyi szocialista ország számos városa ugyancsak részt vesz. — Ez a világszervezet kez­dettől fogva hatasosan szol­gálja céljaival és működé­sével a különböző társadal­mi rendszerek békés egymás mellett élését, egymás köl­csönös megismerését és tá­mogatását. A világszerte fel­gyorsult urbanizációs folya­matban alkalmassá vált a szövetség a tapasztalatok ki­cserélésére és a segítség­nyújtás szervezésére is. Ál­lasfoglalasaival pozitív sze­repet játszott a világproblé­mák megoldásának helyes irányú elősegítésében — így például kezdettől fellépett a vietnami agresszió ellen, a közel-keleti válság politikai eszközökkel való megoldása érdekében, az európai béke és biztonság előmozdításáért, az NDK nemzetközi elisme­réséért, elítélt mindenféle faji megkülönböztetést, és megbélyegezte a chilei fa­siszta diktatúrát. — Minthogy a világhelyl zetben kedvező változások következtek be, a Testvér­városok Világszövetségének kongresszusa most mindin­kább az együttműködés gaz­dagítására és a fejlődő or­szágok városainak nyújtan­A pedagóguspálya helyzete Űjonnan összegezték az il­letékesek a pedagóguspálya munkaerőhelyzetét. A ta­pasztalatokból kiderül, hogy változatlanul óvónőkből, ta­nítókból és gyógypedagógu­sokból a legnagyobb ország­szerte a hiány. Esztendőről esztendőre gondot jelent az js, hogy a pedagógusképző Intézményekben végzők egy része nem vállal állást óvo­dákban, iskolákban. Az el­múlt időszakban például 3302 pedagógusból 2500-an helyezkedtek el különböző tanintézetekben, és így az elmúlt évekhez hasonlóan 800 körül mozog azoknak a száma, akik más élethiva­tást választottak. Ez a gya­korlatban azt jelenti, hogy minden negyedik pedagó­gusjelölt már a kezdet kez­detekor búcsút mond hiva­tásának. Az összképen belül azonban differenciált a helyzet: a 947 újonnan vég­zett középiskolai tanár kö­zül mintegy 450-en — 45— 47 százalék — helyezkedtek el csupán oktatási intéz­ményben. Jobb a helyzet a frissen végzett általános is­kolai tanárok sorában: 936­an diplomáztak, és körül­belül 800-an — 85 százalé­kuk — választották hivatá­sul azt a pályát, amelyre oklevelük képesíti. A számí­tások szerint 678 végzett ta­nító közül mintegy 650-en — 96 százalék — helyezked­tek el pedagógus munka­körben. Hasonló arányban választottak munkahelyet a végzett óvónők is: 491-en nyertek képesítést, és mint­egy 470-en vállaltak állást a tanácsi és a vállalati óvo­dákban. Minden megyében mun­kaerő-gazdálkodási szabá­lyozót készítettek, amelynek az volt a feladata, hogy in­tézkedjen a helyi sajátossá­gok figyelembevételével, a képesítés nélküli pedagógu­sok alkalmazásának további korlátozásáról. Ez a törek­vés vezette például a Sza­bolcs-Szatmár megyei intéz­kedést, amely kategorikusan megtiltotta a csak középis­kolai érettségivel rendelke­ző, új kepesítés nélküliek alkalmazását. Kedvező, hogy országszerte az új alkalma­zású képesítés nélküliek szá­ma 534-gyel csökkent, és így az előző tanévhez' képest a képesítés nélküli pedagógu­sok állománya csupán 170­nel emelkedett. A tényleges adatok szerint hazánkban most 3780 képesítés nélküli pedagógust foglalkoztatnak, egy esztendővel korábban I 3610-et. Mindemellett azon­ban változatlanul számotte­vő a pedagógushiány, amely még így is meghaladja az ezret A munkaerő-gazdál­kodást nehezíti, hogy a pe­dagógusok zöme nő, s így az egyébként örvendetesen emelkedő kismamák száma a munkaerő-gazdálkodásban újabb feladatot jelent: leg­utóbb 2174-en tartózkodtak gyermekgondozási szabadsá­gon a pedagógusnők közül. Kedvező oktatáspolitikái mutató, hogy az egy peda­gógusra jutó tanulók száma tovább csökkent, s ma már országosan 16 az átlag. Eb­ben azon a nyilvánvaló okon kívül, hogy a tanulólétszám több mint tízezerrel apadt, szerepe van annak is, hogy még mindig számottevő — főként a tanyavilágban — a kis létszámmal működte­tett tanulócsoportok száma, ami egyébként gazdaságta­lan is. A gyermekintézmények Iránti növekvő társadalmi igényt mutatja, hogy a nap­közis gyermekek száma 23 542-vel növekedett, mi­közben a csoportok mennyi­ségét tíz százalékkal növel­ték, vagyis 548 újabbat léte­sítettek. dó segítségre összpontosítja figyelmét. Ilyen értelemben módosította a kongresszus a világszövetség működési sza­bályzatát is, demokratiku­sabbá téve a szervezeti éle­tet. — A dakari kongresszus úgy foglalt állást, hogy to­vábbra is kötelességszerűen támogatja a maga eszközei­vel a fennálló konfliktusok igazságos megoldását — en­nek megfelelően az ENSZ Biztonsági Tanácsa határo­zatainak megvalósítását szor­galmazza a közel-keleti konf­liktusban és a palesztin ker­etesben, s elítél mindenféle faji megkülönböztetést; s örömmel fogadott minden együttműködési és segítség­nyújtási javaslatot. így pél­dául rendkívüli óvációval fogadták a szovjet küldött­ség bejelentését, annak a diplomáciai kezdeményezés­nek az ismertetését, misze­rint a Szovjetunió a Bizton­sági Tanács öt állandó tag­ját arra hívta fel: tíz száza­lékkal csökkentsék hadiki­adásaikat, és az így felsza­baduló összegekkel a fejlő­dő országokat támogassák. Igen nagyra becsüli a világ­szövetség az NDK segítsé­gét is, hiszen az NDK már létrehozott olyan intézményt, amelyben a fejlődő országok varosainak vezetői és szak­emberei folytathatnak külön­böző — szakigazgatási, vá­rosszervezési, városépítési stb. — stúdiumokat. A Bol­gár Népköztársaság delegá­ciója tervezői segítséget ajánlott fel. További támo­gatást nyújt a Szovjetunió, és ezen a kongresszuson Franciaország is ígért szak­mai támogatást. — A világszövetség fenn­állása óta először hívta ösz­sze kongresszusát afrikai ál­lamban. Erre a megtiszte­lésre úgy reagáltak az afri­kai államok, hogy több ál­lamfő is — így Senghor sze­negáli és Burgiba tunéziai elnök — személyes megjele­nésével és felszólalással emelte a rendezvény tekin­télyét. Mind külsőségekben, mind a tanácskozás tartal­mában kifejeződött, hogy az együttműködés termékeny évei következnek a testvér­városi kapcsolatokban. Dr. Biczó György tájékoz­tatóját azzal egészítjük ki, hogy a kongresszus a Test­vérvárosok Világszövetségé­nek Végrehajtó Bizottságába ismét beválasztotta Szeged tanácselnökét. Az állami kiskereskedelem most ünnepelte születésének negyedszázados évfordulóját. Vívmányaink sorában ezúttal is elsősorban azoknak szólt az elismerés, akik munká­jukkal megteremtették a ke­reskedelem szocialista alap­jait városon és falun, mertek vállalkozni az új születésére, és megmaradtak mellette, ér­te — alakították, formálták, miközben Önmaguk is formá­lódtak a kölcsönhatásban. Ma ők a kereskedelem elis­üzletnek, viszont 25 eszten­deje, hogy vállalatánál, illet­ve annak elődjénél dolgozik megszakítás nélkül. — Aki ezt a szakmát nem szereti, az el se kezdje — vallja munkájáról tömören, mintha programot fogalmaz­na. Hogy a pult mögött fut­kosva, hajladozva — mind­végig vezető beosztásában cege más üzleteiben is — hogyan tudott egyszerre, egyidőben jó feleség és há­rom ' gyermekének gondos anyja lenni, azt jól tudják a mert, megbecsült szakembe- vele egysorsú asszonyok, akik reí, sokan közülük a Belke- akkor szültek egymás után, r^kedelem kiváló dolgozói, ™*«£&&3L8SS akik csak azt sajnálják: nem tartalmától, húszegynéhány évesek már, Szilágyine üzletében reggel mint amikor lendületes ifjú- 6"ko>" nyitnak. Az utcáról a ságukban annak idején kezd­ték pályájukat rekeszekben lerakott tejet ók hordják be hárman. Más árukat nem kell már cipel­niük. Ezzel kezdődik viszont a nap és folytatódik 600—700 vásárló önkiszolgálásával, majd árurendeléssel, egyál­talán az üzlettel, számolva a kiszolgáló üzletének havi for- kereskedelem tárgyi, dologi Hogy ma megelegedett em-> ber-e a kereskedő, azt nem a saját boldogulásával érzékel­teti, hanem a gondjaira bí­zott tanulók, fiatal kereske­dők életével. — Nincsenek kiszolgáltat­va, nem kell tartaniuk meg­aláztatástól, félniük munka­nélküliségtől. Nyíltszívűek* bátrak, tanulnivagyók, de olykor olyankor lezserek, amikor annak nincs ott a helye. Szeged egyik legnagyobb üzlete Kántor Istváné. Hu­szonnyolcan vannak hét ta­nulóval 6 és fél milliós áru­készletre, s közel ugyan­ekkora havi forgalomra. A számok nagysaga azonban nem kápráztat, mert nekik ia kellemetlen, amikor olyasmit ker a vásárló, ami ..éppen'! hiánycikk. HÁRMAN Szegeden az ÉLI KER Szent Ist­ván téri ön­KEZDEXTÖL galma közel 300 ezer forint Hárman teremtik meg mun­kájukkal ezt á forgalmat: Szilágyi Józsefné üzletveze­tő és két helyettese, Demeter Sándorné és Kovács Júlia. Az egyenként százezret pro­dukáló asszonyok együttesen felelősek az üzletért Közü­lük Szilágyinéra is annyi esik a munkából, mint bár­melyikükre. Másfél évtizede első számú gazdája ennek az FeflSdik a gyáróriás Az ország legnagyobb ko­hászati vállalata, a Dunai Vasmű jó évet zárt 1973­ban, 1 millió 40 ezer tonna acélt és ebből hasonló meny­nyiségű hengereltárut gyár­tott, az éves export értéke elérte a 43 millió dollárt 1974-ben nyolcmilliárd fo­rint értékű termelést tűztek célul, tovább növelik az acél mennyiségét 60 ezer tonnával. Az első negyedév végén üzembe helyezik a folyámatos acélöntő mű második egységét, és így csaknem 400 ezer tonna bu­ga leöntésére kerül sor. A folyamatos acélöntés a ko­külaöntéshez képest tíz szá­zalékkal jobb anyagkihoza­talt eredményez a hengerlés­nél, s így 1974-ben az acél­bugából mintegy 40 ezer tonna készárutöbbletet állít­hatnak elő. Az új év új feladatot Is hozott, megkezdték a me­leghengermű rekonstrukció­ját A másfél évig tartó korszerűsítést a hengermű üzemelése közben végzik el: új tekercselő berendezést ál­lítanak üzembe és újjáépí­tik a tolókemencét A re­konstrukcióval a. Dunai Vas­mű meleghengermű-kapaci­tása 30 százalékkal növek­szik. AFÉSZ-mérleg Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek az utóbbi három évben összesen 28 áruházat, 400 élelmiszer-, vegyes- és egyéb boltot, valamint het­ven vendéglőt éá 93 ABC­áruházat, sok-sok büfét, fa­latozót nyitottak. A hálózat­fejlesztés eredményeként csaknem 200 ezer négyzet­méterrel bővült az üzlethá­lózat alapterülete, és szemelyi adottságainak kölcsönhatásaval, amely ed­dig úgy „sikerült" Szilágyi­nénak, hogy üzletében soha senki nem kérte-követelte még'a panaszkönyvet Az egyko­ri Bruck­ner-féle nagy cég­nél — a mai Anna-kúti vas­és edényboltban — 1944. má­jus 1-én állt a pult mögé Kántor István, aki 1932 óta kereskedő. Beállásának nap­ját szimbólumnak tekinti, bár akkor dehogy volt ez a nap ünnep. Pár hónap múlva az üzlet tulajdonosa felpa­kolt és elment nyugatra. Mi­kor elült a lőporfüst, vissza­ódalgott és beült megint a pénztárba és parancsolgatott Ki akart árusítani, mindent pénzzé tenni, hogy aztán a markába nevessen a fiatal demokrácia rovására. Egy napon szépen kitessékelték, | „személyzete" azonban a he­I lyén maradt, Kántor István j is, aki 1957 óta üzletvezető. Ojján csillog, fénylik a Delta Kereskedelmi Vállalat emb­lémájával a 25 éves törzs­gárda tagsággal járó arany pecsétgyűrű. Tudom róla, hogy vállalata szakszervezeti tanácsának tagja. A szakma és a belkereskedelem kiváló dolgozója, s ezek alapján a Munka Érdemérem ezüst fo­kozatának birtokosa. - És sajnos, hat évtized­del a vállon — teszi hozzá. Az idősebbek, akikkei kez­dettől fogva dolgozott, már nyugdíjban vannak, mint például Bernácski László. A fiatalabbak közül ketten a helyettesei: Marschall József és Horváth Jenő. Egész élet­re szóló élmény és küzdelem sora Kántor István útja is. Ha valaki, akkor ő végigjárta Szegeden, Csongrád megyeben a keres* kedelem szocialista átszerve­zésének minden fázisát, a népboltrendszertől napjain­kig. amikor már egy-egy ke­reskedelmi vállalat életében kialakult profilról beszélhe­tünk, dr. Oláh Agostonnc esetében a Komplett Ruhá­zati Vállalatról, ahol aszám­viteli osztály vezetője. Kez­dettől fogva a számok tör­vényszerűsége iránytűjének! mozgásán át érzékelte a ke­reskedelmi élet fejlődését, mint Szegedről naponta ma­kói munkahelyre utazó szánw viteli dolgozó, tartós ideig, majd revizorként „utazga­tott" Hódmezővásárhelyre* szintén naponta és huzamo­san. — Makóra péle&ul akkor — vélekszik vissza — hama­rabb indult a hajnali vonat Újszegedről, mint ahogy ki­gördültek az első villamosok a városba. De menni kellett, mert a későbbi vonattal nenj értünk volna be időre. Aztán persze jöttek jobb napok, amelyek máig is tartanak;.' Sajnos, nemsokara már nyug­díjasként nézek vissza utam-: ra, amelyet mégis csak jó* érdemes volt végigjárni. Hogy mi volt dr. Olahné­nak élete legnagyobb élmé­nye? ök, osztálya dolgozói, vitték el a nagyvüagot egy tanyai, addig villany nélküli iskolaba a saját pénzükön vásárolt tévével. Hogy mit érzett akkor dr. Olahné? Nem lehetett azt az öröm könnyei nélkül megállni, amikor kigyulladt a villany­fény és belépett a világmin­denség azok számára, akik még soha nem láttak hegyet, tengert, milliós varosokat, olyan élet-csodákat, amelye­ket csak az ember képes te­remteni saját boldogulására; Lódí Fere

Next

/
Oldalképek
Tartalom