Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-29 / 303. szám

fcSOMBAT, 1973. DECEMBER 29. jelentés a KB 1972. novemberi állásfoglalása végrehajtásának tapasztalatairól — flz 1974. évi gazdasági es politikai feladatok — Az 1974. évi munftaprogram Ülést tartott a megyei pártbizottság A Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága tegnap, pén­teken az Oktatási Igazgatóság újszegedi székhazának nagytermében megtartotta ez évi utolsó ülését A tanácskozást dr. Ágos­ton József elvtárs, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg, köszöntötte a részt­vevőket, és terjesztett elő javaslatot az ülés napirendjére. A javaslat egyhangú elfogadása után Győri Imre elvtárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei párt­bizottság első titkára fűzött szóbeli kiegé­szítést a „Jelentés a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i állásfoglalása végrehajtásának Csongrád megyei tapasz­talatairól" című, írásban előterjesztett anyaghoz. Ugyancsak szóbelileg egészítet­te ki a „Javaslat a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai állásfoglalására, az 1974. évi gazdasági és politikai feladatokra" cí­mű írásos előterjesztést Szabó Sándor elv­társ, a megyei pártbizottság titkára. A megyei pártbizottság Vésztvevőinek döntése alapján a két előterjesztést együt­tesen vitatták meg. A vitában a következő elvtársak szólal­tak fel: dr. Szániel Imre, a Gabonakutató Intézet igazgatója, a megye mezőgazdasá­gának adottságaival, a lehetőségekkel és a jövő évi feladatokkal foglalkozott; Gőg Mihály Csongrád város pártbizottságának titkára az exporttermelés, a munkafegye­lem, valamint a'takarékosság néhány kér­dését tette szóvá; Juratovics Aladár, a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat szege­di üzemének vezetője a szolgáltatóipar hiányosságait említette fel, és kérte a sze­relöszakipar intenzívebb fejlesztését, és szólt a földgázhasznosítás egy-két kérdé­séről; dr. Szilágyi Júlia, a megyei Okta­tási Igazgatóság vezetője a KB-határoza­tokból az intézményre háruló oktató­tevékenységet ismertette; Varga Dezső, a szegedi pártbizottság titkára — többek kö­zött — a lakásépítésről, a járulékos beru­házásokról, valamint a sajáterős bérfej­lesztés körül kialakult problémákról szólt; Szabó Sándor, a Szegedi Ruhagyár igazga­tója a tisztességes és tisztességtelen ha­szonszerzésről, a munka- és üzemszervezés problémáiról beszélt; dr. Komócsin Mi­hály, a megyei tanács elnöke a negyedik ötéves terv megyei viszonylatú várható teljesítéséről, és az ötödik ötéves terv elő­készületeiről szólt; Juhász József, az SZMT vezető titkára az üzemi demokrácia gyakorlati érvényesüléséről, a bérek körül tapasztalt eltolódásokról, és a túlóra-gaz­dálkodás kinövéseiről ejtett szót; Bartha László,' a makói pártbizottság titkára a város fejlődéséről; Csápénszki István, a Tejipari Vállalat igazgatója a tejipar eredményeiről, annak fejlesztéséről be­szélt; Sípos Mihály, a DÉLÉP igazgatója a beruházások, kapacitásbővítések egyné­mely problémáját elemezte. A vitában elhangzott megállapításokra, javaslatokra Győri Imre elvtárs válaszolt. Ezután a pártbizottság egyhangúan el­fogadta az írásos előterjesztéseket, a szó­beli kiegészítéseket, s úgy döntött, hogy — a vita tapasztalatait is felhasználva — megfogalmazza, és a megye két napilap­jában január folyamán nyilvánosságra hozza az elfogadott dokumentumokat. Ezt követően dr. Németh Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára terjesztett elő — írásban előzetesen kiadott — javas­latot, a megyei pártbizottság 1974. évi programjára, a pártbizottság és a végre­hajtó bizottság 1974., első félévi munka­tervére vonatkozóan. A pártbizottság a javaslatot egyhangúan elfogadta. Végül a megyei pártbizottság ülésén el­nöklő dr. Ágoston József elvtárs mondott köszönetet a pártbizottság tagjainak az ez évi odaadó és áldozatos munkájukért, és a közeledő új év alkalmából jó egészséget, boldogságot kívánt a pártbizottság vala­mennyi tagjának, rajtuk keresztül me­gyénk párttagságának, minden dolgozójá­nak, lakójának. A beleszólás joga Űj hidat avattak Pénteken a szlovák—ma­gyar határon, Pozsony és Komarom között felavatták a több mint 100 millió fo­rintos költséggel újjáépített medvei Duna-hidat. A sza­lagot a magyar oldalon Kiss Dezső közlekedés- és posta­ügyi miniszter, a csehszlo­vák oldalon pedig dr. Jaros­Jav Podzinek szövetségi köz­lekedési miniszterhelyettes vágta át a magyar és a csehszlovák himnusz hangjai közepette. Az avatóünnepse­gen képviseltették magukat mindkét ország illetékes te­rületi párt- és állami szer­veinek vezetői. A medvei hid az újabb dunai hidak közé tartozott. 1342-ben avatták fel, es a háború végén a visszavonuló német, csapatok felrobban­tottak. Még 1945-ben szov­jet hidászai akulatok kezd­ték meg az ideiglenes hely­reállítást, amelyet néhány hónap alatt befejeztek, és 1946 februárjában már is­mét megindulhatott a forga­lom a hídon, amely Sziget­köz és Csallóköz sűrűn la­kott területeit kötötte össze. E szerepe mellett egyre nö­vekvő nemzetközi tranzitfor­galmat is lebonyolított Ezért vált szükségessé teljes átépí­tése A generálkivitelező a híd­építő vállalat volt A Ganz­MÁVAG, az Országos Szak­ipari Vállalat és még szá­mos cég munkásai végezlek jó munkát a híd újjááépíté­sén. A munkaerő egy részét a Duna menti magyar és a szlovák községek adták. A munkák ideje alatt is a barátság hídja volt ez a hely, és a jövőben még In­kább az lesz. A győri textil­üzemekben dolgozo csallókö­zi lányok és asszonyok az átépítés idején is naponta átjártak rajta. A medvei Duna-híd az átépítés után két nyomvona­lú lett. A hídfőt a magyar oldalon 35, a szlovák részen pedig 226 centiméterrel emelték meg Ezzel együtt megemelkedett az egész híd­pálya és valamennyi pillér, a híd alatt nagyobb hajók zavartalanul átúszhatnak ra­kományaikkal. Az avatóün­nepségen az újjáépítésben legjobb munkát végző szak­embereket megjutalmazták, illetve kitüntették. Önjáró úszódaruk A Magyar Hajó- es Da­rugyár termékszerkezetének javítása a tengeri hajógyár­tás csökkentésével kezdődött és a hagyományos portál­és úszódaruk készítésének mérséklésével folytatódik. 1974-ben bővítik az idén el­kezdett folyami uszálygyár. tást. Tovább fejlesztik az önjáró tengeri úszódarucsa­ládot ennek első 16 tonnás tagja idén kitűnően vizsgá. zott. H a egy-egy „beoltott" emberrel találkozom, mindig fellelkesedem. Ramragad lelkesedése, ha terveiről beszél, de akkor is, ha ecseteli: ezt vagy azt rosszul csinálták, így kellett volna. Hallgatom, örömmel könyvelve, hogy vannak olyan emberek, akik nem­csak elfogadják, hogy a vi­lág magától nem javul, de hajlandók is dolgozni, nem­csak iavasolni. kritizálni. „Mi az, még mindig nem kérdezi, értek-e én ezekhez a dolgokhoz, amikkel most hamarjában előhozakodtam?" — kérdezi egy újdonsült is­merős. Szabadkozom, hogy magam se értek mindazok­hoz, s mégis napnál világo­sabb. ami mellett nem me­het el szó nélkül az ember. Csakhogy ő megszokta, neki már az első tízpercben „ki­jár" a válasz: nem értesz te ehhez! Hát mondják meg nekem: mihez érthet valaki? A szak­májához, jó esetben. Ha ezt kiindulási alapnak tekintjük, akkor a logika szerint reali­tás, hogy más szakmájában mindenki laikus. Az építész­mérnök a szövőnő munkáját nem végezhetné, a gázszere­lőnek eszébe se jut, hogy ha [már ott jár a klinikán, tö­'rött csontokat gipszeljen, az utas csak elméletben vezet­né jobban a2 autóbuszt, a vegyész nem biztos, hogy simább aszfaltutat építene, a kritikus se szokott drámát írni — és így tovább. Ezzel bezárul a kör? Maradjon mindenki sorsába zárva? Szónoki kérdés, mondhat­ják, de a szónoki kérdés azért hangzik el, többnyire, mert megpróbálnak rá fele­letet. adni. Próbáljunk, mert példákat mindenki tud. Csak előtte még: mindenkinek mindenhez köze van, ami itt történik. Akkor se mindegy, hogy hibás-e a szövet, ha nem én veszem meg, s ak­kor is hibátlanul forrjon ösz­sze a láb, ha nem a roko­nom bicegne miatta, s akkor se késsen a busz, ha nem nekem kell a megállóban to­pogni. Ha így tekintjük a dolgokat, sosem csak ma­gunk baja miatt nyílik pa­naszra, kritikus szóra a szánk. így válik a kimon­dott szó, a leírt beadvány közérdekűvé — és fontos­sá. Gondolom, megértik: nem az önzőknek s nem is a fél­művelteknek akarok szobrot állítani. Mihez értünk? Egyik vá­rosunk szép új kórházat ka­pott. A vezető orvosokat a kórház átadása előtt fél év­vel szerződtették, abból a MoforoH a vasútnak Kétszáz Rába—MAN HM—6 típusú Diesel-motort épített bc a felújítás során a MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzeme a mellékvonalú motorkocsikba, valamint a kis tel­jesítményű Diesel-mozdonyokba. A Rába—MAN motorok lehetővé teszik a nagyobb sebességet jól meggondolt ötletből kiin­dulva, hogy ki-ki rendezze be osztályát, az alapgépe­ken kívül szerezze be a szük­séges felszerelést, műszere­ket, s javasoljon, mi minden kell a szakkönyvtárba, sőt: toborozhat munkatársakat is. Odahajtott a kíváncsiság — Ajka volt ez a város külön­ben — s kérdezem a gyer­mekgyógyászati osztály főor­vosát: hogy is tudta kiválo­gatni a mások által szinte alig ismert műszerparkját. Mérnök képesítése is van talán? Elcsodálkozott Ezt tőle senki sem kérdezte. Mégis természetesnek tartot­ták, hogy a megérkezett mű­szereket maga csomagolta ki, állította össze — mert figye­lemmel kísérte mindig az or­vostudomány technikai be­rendezéseinek fejlődését is, ért hozzá. Annyira, hogy ja­vaslatára mégoly világhíres cégek gépei helyett is né­hány magyar műszert vettek meg, amelyek ugyanolyan jók, de legalább olcsóbbak. S hozzátette: hát még ha java­solhatott volna egyet s mást az építkezés során is! C sodálatos érzés lehet: hitele van szavának, még ha nem is tud róla semmiféle papírt felmu­tatni, hogy ért a műszerek­hez is. Társszerzővé avatták ezzel a megbízatással, bíz­vást érezheti, hogy kétszere­sen is köze van ahhoz, ami munkahelyén történik. Igen, mindannyiunknak köze van ahhoz, ami itt ná­lunk történik. Mégis „belebe­szélésnek" veszik, ha azt mondjuk: kár volt Tarján lakónegyed szép látványát elzárni a József Attila . su­gárút* felől egy nagy, szürke tízemeletes szalagházzal. Laikus beszéd — mondhatja a tervező, ha hallja a véle­ményt: szebb lett volna oda alacsony házat, négyemele­test tenni, vágy legalább ak­kor három-négy tízemeletes pontház kellett volna, ame­lyek között belát az arra já­ró, az országúton elsuhanó "idegen is a lakóházak belső csoportjára. Hogy jöjjön be az idegen, ha várost-látni óhajt? Megengedem. De aki ott lakik, nem ére'zné-e job­ban magát, ha kilátása len­ne a házak közül a zöldre, amelyet hovatovább csak a' kertes házak környékén lát­hat? Mert festésre nem jut, jó, fogadjuk el: az árából néhány lakassal többet lehet építeni. A sima, szürke hom­lokzatok aligha gyönyörköd­tetik a szemet, majd a par­kok, a parkok! Viszont: a házak közötti kis területe­ken, az aprócska tereken betonlapok ezreit rakják le, ahelyett, hogy fű zöldellne ott, meg bokrok, tgy tervez­te a kertépítő mérnök — de miért? S mert legtöbben nem kertépítő mérnökök va­gyunk. fogadjuk-e el, hogy igaza van? Megkérdeztem:a betonlapok darabja 17 fo­rint 50, a szállítás, a szak­munka ugyancsak nem apró­pénz, s ráadásul: ezer és ezer ember és gyermek zöld­re, fűre vágyott! „Hova jut a világ, ha mindenbe bele , lehet beszélni!" — szörnyül­ködik a szakember az effé­le „eretnek beszédre". Min­denbe nem is kell. De ha nem én fizetem is a város villanyszámláját, azt tudom, hogy fölösleges a tarjám' buszvégállomásnál egész éj­jel díszkivilágítást hagyni,' meg arra is gondoltam már: jó lenne a salakos labdajá­tékpálya is, a gyerekeknek, aszfaltozás nélkül esetleg kétszer annyi pályára is fut­ná a pénz, kétannyi gyerek: rúghatná-dobhatná a labdát igazi, szabályos pályán. Ne higgye ám el olyaa könnyen a legelismertebb szakember se, hogy szakmá­jában mindenhez egyesegye­dül csak ő ért, így hát a laikusok beleszólását kézle­gyintéssel is el lehet intéz­ni. A diplomát, a „papírt", bizonyítványt kérjük csali akkor, ha mérnöknek, tanár­nak. vagy éppen művezető­nek akarnak alkalmazni va­lakit, mert egyre több, aki értő szemmel néz egy s mást, aki nemcsak szakmájában értő, de szabad idejében nemcsak horgászik vagy bé­lyeget gyűjt, hanem elmé­lyülten foglalkozik egy-egy szakmával, problémakörré!, amihez kedve-hajlandósága volt ugyan, de lehetőség^ nem, hogy azelőtt foglalkoz­zék vele. Ebben az orszag­ban nem mindenki .jogász, és hány ezer ember hallatta szavát, mondta el vélemé­nyét legutóbb a Hazaíiaa Népfront által rendezett vi­tákon a készülő, új család­jogi törvényről! A jogtudo­mányban laikusok, az élet dolgaiban járatos emberek szava segít a törvényalko­tóknak is. E gyre több az olyan ember, aki szigorúan vett munkaköri köte­lességén túl is szeretne közös ügyünk érdekében tenni, s ha ezeknek a közéleti-tölté­sű embereknek a javaslatai­ra legyintünk, nagy kényel­münkben „már megint mit akarsz"-al válaszolunk — esetleg jó ötletek halnak hamvukba. Sok ember vao aki élete kiteljesedését nem a szerzésben, az élvezetek hajszolásában vagy a tunya nyugalomban látja. Azokat nem értékelni, akik a közösségért való erőfeszí­tésben, ennek eredményeiben lelik meg egyéni boldogsá­gukat is — bizony, fényűzés, SZŐKE MARIA Felkutatott lignit vagyon Befejeződtek a kutatások Bükkábrány térségében, s a Mátraaljai Szénbányák Vál­lalat központjában összegez­ték a részletes vizsgálatok eredményeit. Megállapítot­ták, hogy Bükkábrány, Ernőd, Mezőkeresztes, Mező­nyárád és Vatta községek között — a hármas számú főútvonal mentén — gazdag lignittelepek helyezkednek el: az előzetes számitások szerint több mint 800 millió tonna lignit vár kitermelés­re A felkutatott lignitvagyou fűtőértéke 1600 kalória, ha­sonló a visontaihoz, de an­nál többszörösen nagyobb kiterjedésű. A széntelepek vastagsága igen változó, egy-tizenhárom méter között váltakozik. A geológiai adottságok is kedvezőbbek a visontainal. (MTD

Next

/
Oldalképek
Tartalom