Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

VILÁG PROLETÁRIAI, EGYESÜLJETEK! " 30l^lám DÉL MAGYARORSZÁG Ti A KARÁCSONY BÉKÉJE A

z esztendő végéhez közeledve az ünnepek egy-egy csendes órájában sokan készítjük el magunk, családunk vagy egy nagyobb közösség éves mérlegét. Azt gondoljuk, hogy e mérlegkészítésben helye van a legszélesebb közösség, az emberiség helyzete megméretésének is. A karácsony békéjét árasztó családi hangulatban gondoljuk végig a világbéke biztosításának eddig megtett útját is, azokat az erőfeszítéseket és eredményeket, amelyek e folyamatban éppen a mögöttünk álló esztendőben értek gyümölccsé. A karácsony békéje 1973ban sem valamiféle megfoghatatlan szeretetérzés szülötte, hanem a küzdő-haladó emberi, közösségi és egyéni gondolat és cselekvés logikus útjának terméke. E küzdés tartalmat ad az igazi emberi érzéseknek — közöttük a béke vágyának is. Hosszú évek óta a mostani az első karácsony, amikor nem néhány napos karácsonyi fegyverszünetről tudósítanak Vietnamból a hírügynökségek. A haladó erők nagy társadalmi fegyvertényeként immár több hónapja fegyverszünet van Vietnamban. A megszületett vietnami fegyverszünet az első lép^s a politikai rendezés útján. De Laoszban is jelentős eredményeket értek el a haladó erők. Az európai béke és biztonság erősítésének folyamatában is nagy fontosságú események történtek ebben az esztendőben. Az Európai Biztonsági Konferencia immár második szakaszában tart. Alig két hete Prágában. a csehszlovák—nyugatnémet szerződéssel jogilag is érvénytelenné vált az 1938as Müncheni Egyezmény. Bár a Közel-Kelet változatlanul a nemzetközi enyhülés Achilles-sarka, mégis biztató új jelenségként könyvelhetjük el a politikai rendezés útján az ENSZ égisze alatt megindult tárgyalásokat. A nemzetközi enyhülés — csak vázlatosan felsorolva is jelentős — eredményei azonban nem önmaguktól születtek, hanem mindenekelőtt a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom harci programja alapján. Ehhez kapcsolódtak azok a nagy nemzetközi politikai megmozdulások, amelyek révén objektíve a haladás és béke minden harcosa a szocializmus erőinek programját segített megvalósítani. Az enyhülés folyamatát kutatva egy nagyon fontos lenini gondolat jut eszünkbe. L«nin a forradalmi felkelés győzelmének feltételeit többek között abban jelölte meg, hogy a döntő jdőben a döntő erőket a döntő helyre kell koncentrálni. Azt gondoljuk, hogy a békés egymás mellett élés realizálása meggyorsulásának eddigi eredményei is nagymértékben armak köszönhetők, hogy napjainkban a béke perspektívája biztosítása szempontjából döntő időben a döntő tényezők a döntő kérdésekre összpontosították erejüket. A

z emberi civilizáció békés perspektívájának megteremtése szempontjából döntő időnek nevezhetjük az elmúlt esztendőket és a most következőket. Erre az időszakra ugyanis a fegyverkezési hajsza következtében az emberiség által felhalmozott pusztító anyag tömege olyan mennyiséget ért el, amely elegendő lenne a civilizáció többszörös elpusztításához. Ez a tendencia — ha nem akadályozzuk meg —, mint mennyiségi folyamat, magában hordja egy „minőségi robbanás" reális veszélyét. De szembe találkozhatunk azzal a tényezővel is, hogy jelenleg — közgazdászok számítása szerint — a világ 15—20 országa rendelkezik azokkal a potenciális lehetőségekkel, amelyek révén 15 —20 éven belül termonukleáris fegyverrel és hordozórakétával rendelkezhet. Ezt is meg kell akadályozni, hiszen óriási mértékben csökkentené az emberiség létbiztonságát. Amíg ugyanis a világ két legnagyobb hatalma. a Szovjetunió és az Egyesült Államok rendelkezik e tömegpusztító fegyverek döntő részével, addig a kétoldalú megállapodások, a „forró drót" jelentősen csökkentik egy világkatasztrófa veszélyét. Az „atomklub" növekedésével párhuzamosan e „biztonsági szelepek" lehetősége csökken egy nukleáris háború megakadályozásában. Vagyis, ezek az évek a döntő időt jelentik a világbéke reális perspektívája — ennek részeként a leszerelési folyamat megkezdése — szempontjából is. A béke biztosításának döntő erejét mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom nagy családjának politikai egységfrontja képezi. Ebből a szempontból elhatározó jelentőségű volt a kommunista és munkáspártok 1969-es moszkvai tanácskozása, amelyen létrejött az antiimperialista politikai egységfront a legfontosabb nemzetközi kérdések megoldására. Az egységfront dokumentumai kongresszusi programmá váltak az SZKP XXIV. kongresszusán, pártunk X. kongresszusán, a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok elmúlt esztendőben megtartott kongresszusain. T

ehát, a döntő erő a béke biztosítása szempontjából napjainkban a proletár internacionalizmus. Ennek gazdasági és katonai erejét a KGST és a Varsói Szerződés biztosítja. Ma már a szocialista világrendszer adja a világ ipari termelésének több mint 40 százalékát. A szocialista világ ipari termelésének növekedési üteme húsz év alatt kétszerese lett a világ ipari termelése növekedési ütemének, és háromszorosa a kapitalista világ ipari termelése növekedési ütemének. A Varsói Szerződésben tömörült országok felkészült katonai ereje a béke biztosítóÚtkorszerűsítések Tízmilliók jövőre is Költségvetésében a Szeged megyei városi tanács 1973ban közel 64 millió forintot biztosított utak-hidak felújítására, a tömegközlekedés javítása érdekében nagy forgalmú csomópontok korszerűsítésére. Ebből az összegből például 9 millió 284 ezer forintot használtak csak fel a Széchenyi tér rekonstrukciójára. s annak kapcsán lényeges javulást eredményezett a közlekedésben a villanyjelzős forgalmi szabályozás, továbbá a 43as számú főközlekedési útvonal városi átkelő szakaszának elkészítése. Esztendők óta most sikerült először lényeges összegű maradék nélkül elkölteni az útfelújításokra szánt pénzt, azaz a megkezdett munkákat befejezték. Az utak korszerűsítésére fordítható összegből 1971ben 20, 1972-ben pedig 16 millió forintot kellett átvinni a következő esztendőre, mert a soros munkákra nem jutott kivitelező erő. A városi tanács vb építés- és közlekedési osztálya az idén nagyon a „sarkára állt", hogy a közlekedés javítását eredményező, és rendelkezésére álló összegből ne maradjon vissza jelentős téteL A munkát végző vállalatokkal sikerült realizálni a munkák vállalását, azok befejezését. Az összehangolt munka eredményeként ezért lehet most a tételekből kipipálni sok szegedi utca, körút, sugárút úttestének, gyalogjárdájának felújítását, korszerűsítését, hogy csak néhányat említsünk a sorból; Dózsa György utca, Népkert sor, Odesszai körút, Székely sor, Földműves utca, Farkas utca, Madách utca, Partizán utca, Kiss Ernő utca. A két körút között 20 millió forintot fordítottak kockakővel burkolt úttestek aszfaltozására. Jövőre. 1974-ben ugyancsak jelentős összeget. 49 millió forintot fordítanak a város utcáinak, útjainak javítására, • korszerűsítésére. Tovább folytatják például a kőburkolatú utak aszfaltozását a Nagykörúton belül, a Szent István tér környékén. A Nagykörútba csatlakozó utcáknál sárrázókat építenek, sának legfontosabb tényezője. A Szovjetunió, a szocialista országok pártjai és kormányai a kommunista és munkáspártok békeprogramja — a kínai maoisták minden szakadár aknamunkája ellenére is — a legszélesebb tömegek közös és személyes ügyévé lettek az elmúlt években. Gondoljunk azokra a nemzetközi tanácskozásokra, politikai demonstrációkra, amelyeket a különböző , tömegszervezetek, tömegmozgalmak békéért küzdő képviselői valósítottak meg az utóbbi esztendőkben. Ezeknek a nagy demonstrációknak jelentette eddigi legfontosabb csúcspontját a világbéke erőinek a közelmúltban megtartott moszkvai kongresszusa. 1969 óta a béke biztosításáért a Szovjetunió, a szocialista országok ama döntö helyek problémáinak rendezésére koncentrálták erőiket, amelyek a leginkább megoldásra vártak, másrészt, ahol a reális lehetőségek voltak az előrelépéshez. így mindenekelőtt az amerikaiak vietnami agressziójának befejezésére, a politikai rendezés feltételeinek megteremtésére és szélesebb értelemben az indokínai kérdésre. Ezzel párhuzamosan kiemelten foglalkoztak az európai béke és biztonság döntésre érett kérdéseinek megoldásával. E folyamatra meghatározó hatású volt a szovjet —amerikai kapcsolatok lényeges fejlődése az elmúlt egy-két esztendőben. E kapcsolatok fejlődésének jelentős hatása van a béke biztosításának lehetőségeire a Közel-Keleten is. Az elért eredmények jól mutatják, \ hogy a marxista—leninista ' elvi szilárdsággal, és ezzel I együtt a politikai és diplo- I máciai gyakorlat szükséges rugalmasságával nagy lépésekkel lehet előrelépni korunk fő kérdésében, a béke biztosításában. M

iközben e folyamatban szövetségesünkké vált az emberiség haladó többsége, egyidejűleg a burzsoázia reálisan gondolkodó körei is mindinkább olyan helyzetbe kerülnek, hogy a társadalmi fejlődés realitásának bizonyos elismerésére (Folytatás a 2. oldalon.) CSALÁD Kerti Károly grafikája