Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

THSÍKNAP, 1973. DECEMBER 16. Egy kórus három évtizede Erős szemöldökű, átható tekintetű férfiarcot mutat a fénykép. A lexikon leírja Ladvánszky Józsefről, hogy kommunista volt, mozgalmi ember. 1919-ben az ellenforradalmárok merényletet követtek el ellene, két évvel később illegális szervezkedést kezdeményezett, amiért 1922-ben letartóztatták, három és fél évi börtönre ítélték. A MÉMOSZ szegedi csoportjának vezetője, majd kerületi titkára volt, s többszöri börtön után, 1940-ben, a bántalmazások következtében halt meg. öt évvel később vette fel nevét a MÉMOSZ újjáalakult szegedi énekkara, az egykori harcostársak rótták le kegyeletüket az alapító kommunista emlékének. Mert a MÉMOSZ szegedi csoportjának dalkara 1929. szeptember 26-án, a kőműves Ladvánszky József agitáeiója és szervezése nyomán alakult meg, az építők Fodor utcai otthonában. A közgyűlés szigorú házszabályt fogadott el: csak tagkönyvvel rendelkező, szervezett munkások jöhettek a kórusba, akik más, „polgári dalkarban" nem is léphettek föl, kötelező volt a pontos megjelenés, tagdíjfizetés, ellenőrök gondoskodtak a rend fenntartásáról, a vezetőségnek havonta taggyűlést, negyedévente beszámoló közgyűlést kellett tartani, a fellépésekről a dalkar és a csoport vezetőségeinek együttes határozata döntött stb. Ekkor született meg a jelige: „Dalra fel, fel harcra, riadóm! Zsarnokság hatalma dőljön romba. Munka fel, építsünk szebb világot! Szolgaság helyébe szabadságot!" Zenéjét Hoffmann Ede, szövegét Ladvánszky József írta. Könnyű kiolvasni belőle, az elszánt kis csoport nem titkolta érzelmeit, ezért aztán a dalkör rövid ideig működött. A krónika szűkszavúan arról tudósít: nem a vezetőség, hanem a rendőrség oszlatta fel, mint nem engedélyezett egyesületet. Lad•ánszkvt letartóztatták. Amikor a felszabadult városban immár Ladvánszky nevével alakult újjá a kórus, nemcsak a jeligét őrizték meg, de elhatározták, kivonulnak a Gyevi-temetőbe, megkoszorúzzák a névadó sírját A lelkes hangulatú zászlóbontáskor id. Komócsin Mihályt Komócsin Illést Gyólai Istvánt, Ber" náth Andrást és Brauswetter Jánost választották tiszteletbeli elnökökké. Ekkor került a kórushoz Kertész Lajos, az egyetemi énekkar vezetője, aki az első hónapok fáradságos, áldozatos munkájáért gazdag jutalmat kapott — 25 kiló burgonyát, 1 kiló hagymát, sót, paprikát, olajat, főzőlisztet. Irigylésreméltóan bőséges ajándékot — A húszas évek végét nem tagadjuk le, így harmincesztendős idén a kórus — emlékezik Kertész Lajos, miközben dokumentumokat tesz az asztalra, pontos, körültekintő feljegyzésekkel, plakátokkal, kottákkal, relikviákkal. — A felszabadulás utáni első szabadtéri koncertet a Stefánián rendezték, közel a próbatermünkhöz, mely a mostani vízügyi igazgatóság helyén, a szakszervezeti székházban volt. 1946. szeptember 8-án a felsővárosi kultúrházban énekeltük először Kodály Fölszállott a páváját félszáz tagú, kitűnő férfikarral. Októberben a Demokrácia kultúrnapjainak műsorsorozatán lépett föl többek között a Ladvánszky-kórus, amikor a hallgatóság soraiból teljesen váratlanul följött a pódiumra Keresztúry Dezső kultuszminiszter, s meleg szavakkal köszönte meg a művészi élményt. Karácsonykor a budapesti Acélhang-kórust láttuk vendégül, a következő év májusában a Magyar Munkás Dalos Szövetség első országos összejövetelére utaztunk Orosházára, s a helyi sajtó szerint igen szép sikerrel szerepeltünk. Az elmondottakból kiderül. habzsoltuk az életet, örültünk a szabadságnak, hogy végre énekelhetünk, nincs rendőri őrizet és fenyegetés, pince és megaláztatás. Egy munkáskórus kiléphetett a fénybe.., Az élet persze akkor sem volt csupa szép, és csupa dalolás. Üjjá kellett teremteni az országot, a munka oroszlánrésze várt az építőkre, s mivel Szegeden kevés volt az alkalom, szétszéledtek a kórustagok. A megmaradt tíz-tizenöt főnyi kollektíva átment Kertész Lajossal a Bartók Kórusba, csak 1963-ban tértek vissza a Délmagyarországi Építőipari Vállalathoz, immár harmadszor alakítva meg a Ladvánszky-kórust, vegyeskari összetételben. Az elmúlt évtizedben eljutottak a csehszlovákiai Galántóra, a lengyel városba, Nowa-Hutára, rendszeresen fölléptek a nyári szegedi eszperantista találkozón, az orosz nyelviskola szemináriumán, kijártak a környező falvakba, községekbe. És amire külön büszke Kertész Lajos, a Bocskai utcában havonta ma is randevúznak a kórus- és családtagok. — Nem is énekkar, kis család vagyunk. A műkedvelő csoportok, kiváltképp az énekkarok száma erősen csökken, a még működők is mégfogyatkoznak. A folyamatot csak úgy állíthatjuk meg, ha életüket tartalmasabbá tesszük. Ezért igyekszünk havonta egyszer klubesten összehozni a hozzánk tartozókat, rövid előadást tartunk, lemezeket mutatunk be, az asszonyok szendvicseket készítenek, beszélgetünk, muzsikálunk kötetlenül, mindenki szóhoz jut, bárki szerepelhet. És még valami fontosat, élvezzük a vállalat szakszervezeti bizottságának támogatását is. A Délmagyarországi Építő Vállalat Ladvánszky-kórusa holnap, hétfőn este 7 órai kezdettel ünnepségen emlékezik meg harmincadik születésnapjáról, a Bocskai utcai kultúrteremben. Délelőtt megkoszorúzzák Ladvánszky József sírját a Gyevi-temetőben, az ünnepségen pedig ajándékot kap az a 18 dalos, aki ott volt az 1945ös újjáalakuláson. A programban természetesen kórusművek is elhangzanak. Vezényel és zongorán kísér Kertész Lajos, Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett karnagy. Nikolényi István Andezit burkolat autópályákra raSöi SZEGED Nemzetközi szilveszter az fracsony-Tárában 1973. december 29—Január 2. Elhelyezés luxus kat. RÉSZVÉTÉÉI DtJ: 2400 Ft. Téti üdülés Dübrovnikban 8 nap repülővel. 1974. február—március. RESZVÉTELI DtJ: 2530 Ft. Jelentkezés és részletes felvilágosítás IBUSZ, SZEGED, Klauzál tér 2. Telefon: 12-020. A megépítendő 500 kilométeres autópálya útfelületének kialakítására javaslat készült a Közúti és Ütépítő Intézetben. Figyelembe vették a kőbányák és a leendő útvonalak egymás közötti távolságát és a kőzetek minőségét, valamint a legcélszerűbb szállítóeszközök alkalmazásának lehetőségeit. A javaslat különösen a futófelület jó minőségét tartja fontosnak, hogy 20—30 évig ellenálljon a forgalom okozta megterhelésnek. A vizsgálatok szerint az andezitből készült burkolat kopik legkevésbé, míg a leggyakrabban használt bazalt hamar kifényesedik, könynyen csúszóssá válik. Andezitot fejtenek ki egyebek között Szob, Recsk, Komló és Nógrádkövesd bányáiból. Ezeknek a figyelembevételével az intézet javaslata szerint például a Budaoest— Gyöngyös között építendő autópályaszakaszhoz a közeli nógrádkövesdi vagy szobi bányákból célszerű a szállítás. A Tatabánya mellett futó autópálva építési munkálataihoz Szob és Uzsabánva termelné a követ; a szob' bánva anyagát különöser olcsón lehetne a helyszínre juttatni, mert a Dunán uszályon is szállítható. Nagyobb gond az Alföldön áthaladó M5-ös pálya építése, mert itt nincs a közelben kőbánya. Ezért az intézet szakemberei ide az úgynevezett érdesített homok—aszfalt felületet ajánlják. Ilyen útfelülettel Örkény mellett már el is készült egy öt kilométeres kísérleti szakasz. Mi van azon megírni való, hogy huszonöt-harminc másodéves egyetemista nekilódul minden szombaton Balástyának meg sem áll addig, amíg az alsóbalástyai is. kolához nem ér, és elkezd Zsuzsi-vonatot meg Büdös tojást játszani az udvaron. Igaz, nem könnyű ide kijutni, még nehezebb hazamenni. Előfordult már, hogy munkából kiállt vontatóval mentek ki este a főútra, stopra várni — de a játék mégiscsak játék. Es ráadásul erre mondják, hogy patronálnak? VEGYÉSZEK JÖTTEK Valami okosság biztosan van a dologban. különben nem jönnének másfél éve minden héten. És a tanyai gyerekek se futnának eléjük, ha föltűnnek az úton. Az ötödikes Kondász Feri úgy néz föl az egyik fiúra, hogy ágaskodik hozzá, de nevetve mondja: ez a Pecák. Kinn áll a kapuban az egyik lány, jön a tanyák közül nagy csizmában az egyik gyerek. A csizma nem hagyja magát, kizökkenteni a ritmusból, akkorát lép a kis ember lábán is, mint a nagyén. Meglátja a csizmás gyerek a kapuban álló. lányt, messziről kiált neki: Szia, Jutka. Ha máshol látná, legföljebb elkerülné, hogy ne kelljen ke/itcsókolomot mondani. A lány is egyetemista és másfél évvel ezelőtt azt se tudta, hogy ilyen névre hallgató iskola egyáltalán van a világon, és abban egyszerre tanítják a betűvetést is, meg az atomfizikát is. Egytől nyolcig öszszevont tagozatú iskola, mai tanügyi szervezetünkben talán a legnehezebb változat. Mit is keresnek itt az egyetemisták — egytől-egyig vegyészek • — szombatról szombatra? Egy szóval el tudjuk intézni, amit ők másfél éve csinálnak, és legalább három évig még nem akarnak abbahagyni. Patronálnak. Ügy kezdődött, hallották, hogy Ásotthalomra sokan kijárnak. ,A példa jó, jó lenne követni. Egyikük albérletben lakik az itt tanító Tompa Karolyné édesanyjánál Szegeden. Innen a legegyszerűbb elindulni. — Kitaláltuk otthon, mit kellene nekünk csinálni. Tanárszakosoknak biztosan könnyebb, de mi is megbeszéltük, ki mit korrepetál majd. Akinek jó a hangja, az éneket, aki olvasni szeret, magyart. Ha akad valaki, akinek a kémia nehéz, örüljön a szerencséjének. Vegyé. székből jól el vagyunk látva. Hoztunk könyveket, játékokat, kell ez is. de az elején nem ez a íegfontosabb. Tölthetnénk ml hurkatöllővel is a tudományt, ha azt se tudjuk, mikor elég. Szótlan embereket igen nehéz tanítani. Szinte meg se mertek szólalni. Most az a legnagyobb eredményünk, hogy nem félnek tőlünk. Szaladnak elibénk, kibálnak messziről: Szia! Néminemű vitánk támadt egy percre. Azt mondják a vegyészek. Ásotthalom azért jobb a pártfogóknak, mert onnan többen akarnak tovább tanulni. Van, akit segíteni lehet. Oct jobban lehet korrepetálni. Magát t szót en ugyan kifelejteném a pedagógia szótárából — nemes dolgot lélektelenebb szóval ritkán fejezünk ki —, de azon megütköztem, hogy belőttük észjárásunkat egy nyílegyenes vonalra. Aki középiskolába akar menni, azt segítjük. Az tanuljon minél többet, ne érezze hátrányát a tanyai indulásnak. És aki nem tanul tovább? Az legyen egy fokkal okosabb? Annak a kevés is elég? Nagy vita azért nem lett ebből, mert rávágták: dehogy elég! Éppen azért jöttek. SZÍNDARAB TOLLASLABDA Elment Piroska, a szegedi tanítónők barátnője. Ha roszszat látott, észrevette, s annyi jóindulattal tette szóvá, hogy nem fájhatott senkinek. Elismerő dicséretei lelkesítettek, buzdítottak, valósággal nemes vetélkedésre hívtak fel. Országosan is jónak ítélik a szegedi általános iskolák alsó tagozatos nevelőinek munkáját. Az eredmények elérésében oroszlánrészt vállalt a nagyon szeretett szakfelügyelő, dr. Soós Istvánné, valamennyiünk kedves Piroskája. Bámulatos munkatempója volt. Cikkek, tanulmányok, diafilmek, munkafüzetek szerkesztésén dolgozott, sokszor lázasan is. A szegedi pedagógusok szívből örültek kitüntetésének, a Munka Érdemrend arany fokozatának. Évekig súlyos beteg volt, de rokkant nyugdíjasként is segíteni akart a tanítóknak, nagy tudásával, szakértelmével, tanacsaival. Embersége páratlan volt. Ez őrzi meg őt a jövőnek.. R , M, Aki ide jár iskolába, soJ| kat dolgozik mind. Játszani vagy idő nincs, vagy nincs kivel. Pedig ennek a korosztálynak életeleme a játék. Meg a mese. De ki ér rá otthon mesét olvasni? Ki mondja meg, hogy milyen kalandos történet van ebben vagy abban a könyvben? A fiúk fociztak — az első gól után megszületett a fegyverbarátság. A lányok hozták a tollaslabdát. Finom játék, tetszett az itt valóknak. Vagy megfogják egymás kezét, nagy a kicsiét. az meg a még kisebbét. és ha akkora kör kerekedik, hogy nem fér el az udvaron, belül fordul körbe a maradék. És zakatolnak, zakatolnak, amíg jólesik. Vagy azt éneklik: Körben áll egy kislányka, lássuk, ki lesz a párja. — Rájöttünk, élmény kell a gyerekeknek. Élményben legszegényebb a tanyai diák. Ahogy együtt vannak, látszik rajtuk oda a szegénység. — És a nagy diáknak nem élmény? — Dehogynem. Vagyunk itt például dunántúliak is. Tudtuk, hogy van tanya, gondoltuk is, hogy milyen, de hogy igazán ilyen, egyikünk se tudta. Ha hátrányos helyzetről, nehéz életről hallottunk, városi gyerek a városit gondolta hozzá, falusi a falusit. A legnagyobb élmény: segíthetünk. Ki látott már tanteremben színdarabom játszani? Van egy spárga az ablak sarka meg a szekrény között, közepetáján a teremnek. Két pokróc van rajta. Ez a függöny. Ha öszszehúzzák, a szélén nincs semmi, ha széjjelhúzzák, indulhat az előadás. De aki látott már ilyet, az tudja, hogy szívvel-lélekkel lehet itt is játszani. Jön a karácsony, jönnek a vizsgák, utoljára jöttek ebben a félévben a szegediek.' Télapó ünnepet rendeztek, meghívták a szülőket is. Hadd lássák, mire jó, ha szombaton kapja magát Jancsin, és ugrik be az iskolába. És találkozóra is jó. Eddig csak buszon találkoztak egyik-egyik szülővel, rögtön beszélgettek, ide még nem jött. be senki kíváncsiskodni, őket se hívta családot látni meg senki. A próbát láttam. Azj az Igyekezetet, amikor egy apró gyereknek színpadon egy másik gyerek szerepét kell játszani. Nem hiszem, hogy mostantól színész akarna lenni valaki közülük. De beszélni szépen megtanultak. Olyan feszült figyelemmel követi őket a huszonöt egyetemista. mintha édes csemetéjük bukdácsolna a párbeszédek között Megint akad egy kis szünet A szünethez gitár is akad, és a gitárról megszólal az a dal, amit az itteniek leginkább citeráról ismernek: a Rózsa Sándor balladája. Ahányan vannak, annyian éneklik. Hivatalosan azt mondanánk, most „korrepetálnak" énekből. Ügy ülnek egymás mellett — tanyaiak és városiak —. mintha mindig összetartoztak volna. Horváth Dezső