Délmagyarország, 1973. december (63. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-15 / 293. szám

SZOMBAT, 1973. DECEMBER 15. 3 Púja Frigyes hazánk új kiiiiigyminiszlere A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége együttes javaslatára, Péter Jánost — érdemei elismerése mellett, más fontos közéleti megbízatása miatt — felmentette külügyminiszteri tisztségéből. Púja Frigyest felmentette külügyminisztériumi államtitkári tisztségéből és megválasztotta külügyminiszternek. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Marjai Józsefet külügyminisztériumi államtitkárrá kinevezte. Púja Frigyes . külügyminiszter Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt letette a hivatali esküt. Az eskütételen jelen volt Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Péter János. • Púja Frigyes 1921-ben született, kisparaszti családban. Eredeti foglalkozása betűszedő, jó ideig nyomdában dolgozott. 1944-ben lépett a pártba. 1966-ban, a IX. kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagjává választották. 1945—46-ban a Magyar Kommunista Párt battonyai járási szervezeténeM titkára volt. 1946-ban az MKP Csanád megyei bizottságának tagjává választották. Itt dolgozott 1949-ig, amikor a Tanácselnöki értekezlet Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével pénteken a Parlamentben értekezletet tartottak a megyei, a megyei városi, valamint a fővárosi tanácsok elnökei. A tanácsi vezetők elsőként a közlekedési ágazat helyzetéről tájékozódtak — a témáról dr. Csanádi György közlekedésés postaügyi miniszter tartott előadást. Elmondotta egyebek között, hogy félidejéhez érkezett az 1968ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása. Az eltelt esztendők bizonyítják, hogy a koncepcióban meghatározott célok helyesek, reálisak voltak: javult a közlekedés szervezettsége. Púja Frigyes kinevezési és alkalmazási bizottság osztályvezető-helyettesévé nevezték ki. 1949—53. között a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének alosztályvezetője volt, közben kétéves pártfőiskolát végzett. 1953ban megbízták a Magyar Népköztársaság stockholmi, majd 1955-ben bécsi követségének a vezetésével. 1959-ben külügyminiszter-he. lyettessé nevezték ki, 1963ban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője lett. 1968-ban a külügyminiszter első helyettesévé. majd 1973-ban külügyminisztériumi államtitkárrá nevezték ki. Nők helyzete a téeszekben A termelőszövetkezetek szegedi területi szövetsége tegnap, pénteken délelőtt tanácskozást tartott, ahol a közös gazdaságok nőbizöttságainak vezetői vettek részt. Az értekezleten áttekintették a párt nőpolitikái határozatának végrehajtását. Megállapította a testület, hogy a szegedi járásban levő termelőszövetkezetekben és szakszövetkezetekben a dolgozó nők helyzete a határozatnak megfelelő szellemben javult. Taggyűlési impressziók Lázár György hazaérkezett Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó képviselője a KGST-ben, és Faluvégi Lajos pénzügyminiszter péntek délben hazaérkezett Moszkvából, ahol a KGST végrehajtó bizottságának 65. ülésszakán vettek részt. Idén kevesebb elemi kár érte a mezégazdaságot Az Állami Biztosító felmérte a mezőgazdasági nagyüzemek idei növénykárait, eszerint 1973-ban országos átlagban lényegesen kevesebb volt az elemi kár, mint az előző években. Egyes vidékeken azonban idén is naay károkat szenvedtek a termelők, amit az is bizonyít, hogy több mint száz Timföldből gyógyszer mezőgazdasági üzem vesztesége meghaladta az egymillió forintot. Sőt. Baranyában, Bácsban, Hevesben, Szabolcsban, Zalában és Pest megyében néhány gazdaságnál annál is nagyobb, 10— 20 millió forint összegű kártérítésben részesült. 1973-ban mintegy 15 százalékkal emelkedett az egy hektárra eső kártérítés összege, miután a nagyüzemek évről évre növelik termésátlagaikat, és ennek megfelelően magasabb értékre biztosítanak. , Ismeretes, hogy 1972-ben | az Állami Biztosító differenl ciált és rugalmas díjazási I rendszert vezetett be. hogy a j biztosítás szempontjából ked\ vezőbb évek előnyeiben a gazdaságok is részesüljenek. 1974-ben mintegy 850 mezőgazdasági nagyüzem kerül alacsonyabb díjosztályú csoportba, és így az általuk fizetendő biztosítási díj 135 millió forinttal csökken. 127 gazdaság ellenben — a részükre folyósított idei, nagyösszegű kártérítés miatt — magasabb díjosztályba kerül; ; díjuk 29 millió forinttal lesz I több. mint 1973-ban. ' Lapozgatom a jegyzetei met. Jó néhány beszámoló taggyűlés krónikája fekszik előttem. Teleírt noteszlapok. Fölmerül előttem egy kép: szélesarcú. keményvonású, idős férfi szólal föl a taggyűlésen. Bütykös ujjait folyvást mozgatja maga előtt az asztalon. Mintha folytonos munkához szokott keze is erőlködne hogy könnyebben törjenek föl belőle a szavak, a fontos mondaniva., ló. A pártépítésről beszél. Azokról, akiknek itt a helyük. Megnevez két asszonyt, akikre jövőre már számítanak: „pártfeladattal bíztuk meg őket, bizonyítsák, hogy méltók a piros tagkönyvre." Hozzáteszi: olyan üzemrészben dolgoznak, ahol alig van párttag. Annái nagvobb szükség van tehát új erőkre, politikánk képviselőire. Azt már a beszámolóból hallottam, hogy idén négy munkáspárttaggal erősítette sorait ez az alapszervezet. Jó volt látni a következetességet, a továbbépítés igényét, a jövőbetekintést. És ezzel együtt még azt is hallani: a párttagok jelenlegi aktivitásával többet foglalkozhatott volna a beszámoló. Mert nemcsak a leendő párttagoknak kell az eddiginél többet produkálni ahhoz, hogy fölvegyék őket — a többéves vagy évtizedes párttagság is mind nagyobb igényességre kötelez. Talán legpontosabban igy lehet kifejezni a másik impressziót: a párt munkáspolitikaja tükröződött a mostani mozgalmas időszakban, az éwégi számvetések alkalmával. S itt nem csupán a pártépítésben megnyilvánuló törekvésekről, a pártmunkásjellegének ilyetén erősítéséről van szó. Ezen túl sok egyébről is. így a munkáslakás-építési akciókról, a munkásvélemények közvetítéséről, az üzemi demokratizmus légkörének formálásáról. A gazdasági vezetők taggyűlés, illetve pártvezetőségi ülés előtti beszámoltatásának terjedő jó gyakorlata is ide tartozik, ebbe a körbe. S természetesen meg kell említenünk, hogy a béremelési intézkedések is egy fontos megnyilvánulását jelen, tették ennek a politikának. Nem többet persze, mint egy láncszem, hisz a munkáspolitika állandó, következetes figyelmet, cselekvést jelent. Hozzátartozik például az egyik taggyűlésen elhangzott bírálat is: kevés volt a munkásvéleményekből a beszámolóban. Miért lényeges ez? A taggyűlés előtti beszélgetések, pártcsoport-értekezletek során minden eddigit felülmúló aktivitást tapasztaltak. Bizalmiak, titkárok mondták, a kérdések vélemények csokorbagyüjtői. Azt is hozzátették: általában a kisebb közösségekben kötetlenebbül, közvetlenebbül szólaltak meg a kétkezi dolgozók, a munkáspárttagok. Legfontosabb megállapításaik persze mindenképp az alapszervezet tagsága elé kerülnek, s — mint a válaszadó titkár is ígérte — egyik sem lesz pusztába kiáltott szó. A kö. vetkező feladat ugyanis a beszélgetések anyagának alapos feldolgozása. — Nem egyformán élünk, nagyon sokféle vélemény alakulhat ki egy-egy munkahelyen. Egy-egy dologról másképp gondolkodhat az egyik ember, s másképp a másik. Ha azonban a pártcsoport-értekezleteken lényeges kérdésekben nem egységes a vélemény — akkor miért nincs itt a taggyűlés előtt ez a kérdés? — olvasom az egyik noteszoldalon. — Hiszen csak így tudunk egységes álláspontra jutni, azonos véleményt kialakítani. Márpedig tőlünk sok mindenre várnak magyarázatot, indoklást, mindennap vitáznunk kell a helytelen felfogással, magatartással. Ezt egy olyan taggyűlésen jegyeztem föl, ahol a beszámoló hangnemét is bírálat érte. Olyanformán, hogy jobban kellett, volna igazodnia a tagság hangvételéhez, gondolkodásmódjához. Valós kivánság ez: a közvetlenségen, a konkrétságon, a nagypolitikához kapcsolódó helyi feladatok említésén — vagyis az alaphang megütésén nagyon sok múlik. S ha az a célunk, hogy a pártcsoportbeszélgetések szókimondása legyen jellemző a taggyűlésekre is— erre is jobban kell ügyelnünk. * Mindenkit óvni kell azonban attól, hogy a puszta felszólalási számmal mérje: jó volt-e a taggyűlés, s egyáltalán, jó alapszervezeti tevékenység előzte-e meg. Talál, koztam olyan Ádámtól— Évától elinduló hozzászólással — ráadásul egy művezető szájából hangzott el —, amely a háború okozta károk helyrehozásával, a háborús sebek begyógyításával kezdte a ma és a holnap legsürgetőbb problémáihoz való közeledést. Általánosságokkal pedig nem jutunk semmire! Ilyen időrabló felszólalásokra ma már nincs szükség, statisztika szempontjából sem — ez ugyanis manapság nem szempont. Mennyivel más volt a helyzet ott, ahol már a beszámoló konkrétan elemezte a párttagokból szervezett termelési aktívahálózat munkáját. S az érté. keléshez, bírálathoz fűztek megjegyzéseket a kommunisták. Valahogy így kell. Egyhelyütt ki is mondták az igényt: a párt nem szónoklatokatvár tőlünk. Vagyis: ha nincs mondandó, puszta szereplési vágyból fölös dolog rabolni a drága időt. Más kérdés, hogy minél több a lényeget érintő mondanivaló, annál nagyobb politikai érettséget, annál több meggyőződést, szívvel-lélekkel végzett pártmunkát feltételez. Ha tehát valakinek éveken át egyetlen taggyűlésen sincs közölni- vagy kérdeznívalója, az éppen az előbbiek miatt nincs rendben. Emlegették is többhelyütt a „hallgatagokat". S jó, hogy kirajzolódott a példaadás, az ellenpólus: az, hogy mennyi mindenről lehet és kell beszélni, határozni ilyenkor, örvendetes, hogy a napi problémák fölvetése mellett számos javaslatot, ötletet, is elmondanak. Ami a szervezeti életet érinti: többhelyütt hangzott el bírálat. Szerencsére mindegyik esetben egy megelőző állapot kritikájáról volt szó. Hogy a pártszervezet titkára pártiskolán volt, s ellanyhult az alapszervezeti munka nem voltak rendszeresek a taggyűlések. Másutt a csúcsvezetőség januári bírálatát idézték fel aa alapszervezeti munka gyengeségeiről. Vagy például, hogy a pártépítéssel nem foglalkoztak megfelelően. De a „korábban" időhatározó arra is utalt: ma már túlhaladtak ezen a hiányosságon, folyamatban a pozitív változás. Tényekkel bizonyították ezt. S érezhető ennek a folyamatnak a légköre: önelégültség, „minden rendben" szemlélet helyett az egészséges türelmetlenség — ami a további javulás záloga is. — Meg kell értetni — mondotta egy pártcsoportvezető, aki 22 esztendeje tagja már a pártnak —, hogy amikor valami hibát szóváteszünk, mi nem „fúrunk", nem személyeskedünk. Sajnos, egyesek még mindig csak személyes támadásnak tudják, felfogni a kritikát, a vezetői presztízsüket féltik, felsziszszennek. Sok tanulságos impresszió maradt az éwégi beszámoló taggyűlések után. Sok a hasznosítandó tapasztalat. De a legfőbb — bár néhol kevesebb szó esett róla —, hogy mindenkinek legyen pártmegbízatása, s tegyen is eleget vállalt feladatának. Eszembe jut a párttitkárnő. aki az utolsó napokban egy kissé elmaradt gazdaság; munkájával. A taggyűlés után búcsúztunk: ő még itt maradt egy kicsit — pótolni a mulasztottakat. Még látszott arcán a fáradság, föl sem engedett a feszültség, és már nekilátott a másik, szintén fontos feladatának. „Határidős munkák." Jó lenne — tűnődtem, hazafelé utazva — ha minél többen lennének a hozzá hasonlók: ilyen töretlen szorgalmú, ilyen áldozatkész kommunistákra van szüksége a pártnak. Mert a „határ, idők" mindenütt sürgetnek. Elemezni, alternatívákon töprengeni, dönteni és a döntésekről tájékoztatni, a visszhangot figyelni — mennyi, mennyi „határidős feladat" hárul az alapszerve, zetben dolgozókra a párhatérozatok nyomán. Simái Mlh ly A timföldgyártás egyik közbenső megtisztított termékéből gyógyszert készít az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár. Az alumínium hidroxidátum nevű készítményt főleg gyomorbántalmak gyógyítására használják. Megemlékezés a DNFF megalakulásáról Szegeden tanuló vietnami diákokat látott vendégül tegnap, pénteken a népfront városi bizottsága, a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front megalakulása évfordulójának alkalmából. A baráti találkozón ott volt Deák Béla, a városi pártbizottság osztályvezetője is. A DNFF megalakulásának jelentőségét Fülöp János, a népfront városi bizottságának alelnöke méltatta. A József Attila Tudományegyetemen, a tanárképző főiskolán és az orvostudományi egyetem gyógyszerészkarán tanuló vietnami diákoknak Telkes György, a népfront városi bizottságának tagja, a Komplett Ruházati Vállalat igazgatója ajándékokat nyújtott át, a szocialista brigádok és a népfront városi bizottsága nevében. Az ajándékokért és a kedvességért Do Qui Hai, a Ho Si Minh Dolgozó Ifjúsági Szövetség vezetőségi tagja mondott köszönetet. Tanácskozott a SZOT A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott. A tanácsülést Drecin József, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tájékoztatta az 1974. évi népgazdasági tervről, majd a terwel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat Herczeg Károly, a SZOT titkára elemezte. Mint mondotta, a szakszervezetek legfontosabb feladata, hogy segítsék a termelés hatékonyságának növelését, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását Ehhez a vállalatok és a szakszervezetek szoros kapcsolatára, együttműködésére van szükség. Közös munkával lehet csak javítani a munka szervezettsegét, a versenymozgalomban rejlő tartalékok feltárását a jó munkához, a jó légkörhöz elengedhetetlenül szükséges üzemi demokrácia kiteljesedését. Az eddiginél is többet kell tenni azért, hogy a munkások részeseivé váljanak a vállalatok vezetésének, jobban bekapcsolódjanak a gazdálkodás ellenőrzésébe. (MTI)