Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

VASÁRNAP, 1973. NOVEMBER II. 7 A munkaértekezlet Hajnali négy óra. A Főmérnök fél kanna gázolajat löttyent a szemétdombra és lángra lobbantja. Éjszaka, míg elbóbiskolt, legalább négyen csempésztek újabb vödör szemetet a Verőfény utca sarkára.' Már nem is veszekszik a szomszédokkal, csak löttyent és gyújtogat. — Piromániás lennék? — túnődik, míg elnézegeti a lángokban kunkorodó műanyag zacskókat, kormos konzervdobozokat, szottyadó dinnyehéjhoz tapadt sörösüveget, sercegő csontokat, záptojást, rothadt hagymát, használt babapelenkát, a nyarlótelepi szemét elképzelhetetlen változatait. Vasárnap, reggel kilenc óra. Éltes férfiak csapata gyűlik a strand legnagyobb fája alá. Félszázán lehetnek, egykori farkaskölykök, leventék, frontkatonák, kempinggatyájukból kitüremlő pocakkal is azonnal meglelik a helyüket, szabályos kört formálva, törökülésben. — „Akkela, mi megtesszük, ami tőlünk telik!" — Hányadszor kucorognak már így életükben? Tanácstitkár: Összejövetelünk tárgya, mint már körlevelünkben, stb., stb.... a nyaralótelepi szemét. Szíveskedjenek hozzászólni! Főmérnök: A Verőfény tér sarkára naponta egy kocsi szemetet hordanak össze, és az idén még egyszer sem vitette el a Tanács. Tíz kanna gázolajat használtam el eddig, levegő helyett bűzös füstöt szívok, el se látok a Balatonig, és két hete nem alszom, mert félek, hogy az égő szeméttől lángra kap az egész telep... Főorvos: Én négy kanna gázolajnál tartok a Végtelen-kékség utca sarkán, de a Jólevegő utcában is folyton égetik a szemetek Talán a szomszédok mégse hordják a más ablaka aló ... ez volnn a legkevesebb, amit... Tanácstitkár: ... mindezt figyelembe véve is meg kell mondanom, hogy a brekkencsleknek összesen egy kukaautójuk van, tehát csak tartályból vállalják a szemetet. A szúnyogosi tanácsnak van ugyan zacskógyűjtő autója, de először is nem vált be, másodszor a sofőrök inkább felmondanak, de nem hajlandók szemeteszacskót gyűjteni, harmadszor oda nincs összeköttetésem, viszont a brekkencsi tanácselnök, aki keresztapja a mi párttitkárunk unokatestvérének, és a községgázdólkodásiak diszpécserének a szomszédja, intézi... Dél van. A rekkenő melegben egyre nagyobb tömeg állja körül az öreg cserkészek dísztáborozását, érdeklődéssel hallgatva a magvas fejtegetéseket. Főigazgató: ... véleményem szerint a leghelyesebb volna, ha a kukás hétfőn és csütörtökön ... Főiskolai docens: És aki csak a hét végére jön le? Szerintem feltétlenül szombaton és esetleg, talán... Főagronómus: Én a keddi és pénteki napot tartanám a legésszerűbbnek ... Főosztályvezető: Figyelembe véve, hogy négyen veszünk közösen egy kukét, a szerda és vasárnap ... Főtechnológus: ... mivel hárman veszünk egy tartályt, a kedd és szombat.. Egy óra van, a bámész tömeg lassan elszivárog a keszegsütőék lóngossütödéjének fagylaltosbódéjához. Az ülésezők zavartalanul folytatják munkájukat. Főrendész: De gondoltak-e arra a tisztelt szomszéd urak, hogy a szabadban álló kukákat valaki el is lophatja? Főorvos: Ugyan kérem! Egymástól? Kilométeres körzetben csak mi lakunk, aztán a nagy semmi. Ki az a marha, aki éppen szemetes kukát lop? Főrendész: Akinek éppen arra •an szüksége. Láttam én mát olyat. Főiskolai docens: Oda kell láncolni a kerítéshez! Főtechnológus: És ha senki sem nyitja ki a lakatot, az autó pedig jön a szemétért? Főosztályvezető: Négy ház közül csak van mindig valamelyikben otthon valaki... Főtechnológus: Éppen azért javasoltam a keddet és a szombatot, mert három ház közül valamelyikben biztosan Két órakott Főigazgató! Értelmetlen dolog, hogy leláncoljuk a kukákat. Kérem, Itt sok háznál van tévé, rádió, szőnyegek, drága sportfelszerelés, kl olyan flúgos, hogy kukát lopjon, mikor csak egy ablakot kell benyomnia, és autószámra viheti a cuccokat... Főagronómus: Felőlem bárki leláncolhatja, ha gondoskodik róla, hogy a lakatkulcs mindig... Főkonstruktőr: Én csak azt kérném, hogy kapja el a rendőr, ha valaki a Jólevegő utca sarkára dobja a szemetét... Főtechnológus: Rendőr? Van is itt rendőr! Inkább intézze el Tanács, hogy kedden és szombaton ... Délután három órakor Tanácstitkár: ... igaz ugyan, hogy a Külügy- és Nehézipari Minisztériumok ennyi és ennyedik együttes rendelete értelmében hatvanezer forintig terjedő pénzbírságra büntethető, de mivel rendőr nincs, a tsz-sofőrök pedig a szerződés ellenére sem viszik a szemetet, inkább felmondanak ... Főrendész: Nincs rendőr, akkor kl vigyáz majd a kukákra? Négy órakor. Tanácstitkár: Tehát miben maradtunk? Kettesével, hármasával, egyedül, vagy négyesével? Hetenként egyszer, kétszer, vagy háromszor, hétfőn-e, kedden, szerdán, csütörtökön? Kukával, zacskóban, lakatolva, leláncolva, szabadon, ketrecben... Senki sem válaszol, és a nagy tábor résztvevői gondokba merülten, a jól végzett munka fáradtságával oszlanak szét. Késő este van már, tíz óra múlt. A Főmérnök arra riad bóbiskolásából, hogy a Főiskolai docens felesége — hihetetlenül fiatal és jó bőr — vonagló lépteivel feltűnik az utca végén, éjszakai sétát mímelve. Kezében horpadt vödröt lenget, mintha csak megsétáltatná. Most csempészi ki a szemetet a Verőfény tér sarkára. A Főmérnök keze ökölbe szorul. Megpofozza-e, vagy belécsúzlizzon, lelocsolja-e benzinnel, vagy inkább megölelje? De a másik irányból feltűnik a Főtechnológus anyósa egy ócska szeneskannával, és a szomszéd házból kisurran a Főrendész kisfia, mosófazékkal a kezében. A Főmérnök gyufa után kutat a sötétben. A Jólevegő utca felől égett toll, a Végtelen-kékség utcából pörkölődő lópata szagát sodorja a Verőfény térre az üde balatoni szellő. DESSEWFFY LASZLÖ Vidéki színházak Pesten Vidéki színtársulatok köszöntötték a budapesti művészeti hetek rendezvénysorozatában a századik születésnapját ünneplő fővárost. Nyolc együttes és az Állami Déryné Színház társulata mutatta be legfrissebb produkcióit, közöttük öt mai magyar szerző művét, a Fővárosi Operettszínházban. Színházi ünnep, ha íróink, költőink új darabjainak bemutatóját üdvözölhetjük a színpadon. Szabó Magda Kiálts, város! című darabja a Csokonai születésének 200. évfordulójára kiírt drámapályázat nyertese; Garai Gábor első színpadi művét, a Lebegő Atlaszt a Pécsi Nemzeti Színház felkérésére írta. Szakonyi Károly szatírájának, a Hongkongi parókának ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban volt, és Gyárfás Miklós Történetek a kastélyban című darabját a Veszprémi Petőfi Színház mutatta be először Magyarországon. Fontos és tiszteletre méltó ügyet szolgálnak vidéki színtársulataink, amikor új művek megírására ösztönzik íróinkat. S minden bizonnyal íróink, költőink is szívesen vállalják a feladatot, hiszen nincs író — és nem is volt soha —, aki „függetlenítené magát a környező valóság tényétől". A külföldi színdarabok is az aktualitás színpadi atmoszféráját teremtették meg. A bemutatósorozat egyik legjobb előadásában, a Szolnoki Szigligeti Színház művészei a Gácsérfejben nagyszerűen elevenítették meg a román drámaíró, George Ciprian szatirikus korrajzát a hazugok és képmutatók képzelt világáról, ahol azonban kipusztíthatatlan emberi vágy él egy őszinte, tiszta élet után. Vidéki színházaink vállalkozó kedvét jelzi, hogy Ciprian másik ismert drámája, az Ötödik Fáraó az egri színház műsorán szerepelt, 1962-ben. A Szegedi Nemzeti Színház Lunacsarszkij Don Quijote-adaptációja is csillogó rokokókosztümbe bújtatott vérbeli huszadik századi dráma. A szovjet-orosz államférfi kultúrpolitikus, műfordító drámaíró munkájáról köztudott, hogy a történelmi nagyságok, a klasszikus irodalom hősei és kora problémáit a múltba, vagy a fantázia világába vetítve jelenítette meg. S az időszerű mondanivalót hangsúlyozó erőteljes rendezői munka következtében korunk hosszú hajú don-quijotei képviselője áll a színpadon. Hasonló rendezői átértékeléssel, bátor újraértelmezéssel találkozunk a kecskeméti Katona József Színház Shakespeare-előadásán. A Troilus és Cressida az angol színpadokon is a legritkábban játszott darabok közé tartozik, és Magyarországon a századforduló táján vitték színre utoljára. Ruszt József főrendező kecskeméti Troilus és Cressidáját korábban a kritika és most a budapesti közönség is tetszéssel fogadta. A siker oka talán annyi, hogy Ruszt elgondolkozott, ha Shakespeare-t nem érdekelte, milyen az Igazi Dánia, Verona, az antik Görögország, Trója és Róma, ha a világ legnagyobb drámaírója tértől és időtől csaknem függetlenül kezelhette a készen talált mítoszokat, legendákat, meséket, értelmetlenné válik minden korhűség. Vagyis egy szál deszkaszínpadon két színész is tud 1973-hoz szólni, ha igazi mondanivalót tolmácsolnak a játék, a színházi rítus segítségével. De nemcsak mai magyar szerzők, külföldi darabok bemutatásában és klasszikusok merész újraértelmezésében járnak élen vidéki színházaink, hanem nemzeti kultúránk kevéssé ismert értékeinek klasszikus magyar színművek bemutatásában is. Bornemissza Magyar Elektráját színpadjainkon ez ideig nem láthattuk méltó előadásban. Csakhogy a Békés megyei Jókai Színház vendégjátéka után, mint azt több kritika szóvá tette, Bornemissza Elektrája még mindig színházművészeti adósságunk maradt. A jövőben remélhetően több vidéki színházunk tűzi majd műsorára Bornemissza darabját, klasszikus magyar drámákkal együtt. összegzésül tehát zömmel jó darabokkal és erőteljes rendezői munkával találkozhatott a fővárosi közönség a több mint egy hétig tartó seregszemlén. Vidéki színjátszásunk színvonalassága közismert. Ez természetesen a jó társulati műhelymunka eredménye. Ugyanakkor színészeink beszédtechnikája — enyhén fogalmazva — nem teljesen kielégítő. A Fővárosi Operettszínházban egyetlenegy alkalommal sem volt telt ház. Nem hinnénk, hogy az érdeklődés hiánya miatt. S most, a vendégjátékok után, a színpadi produkciók értékelése mellett érdemes lenne ezen is elgondolkodni. KÓCSAG PIROSKA