Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-04 / 259. szám

VASÁRNAP, 1973- NOVEMBER «, 3 Ságvári Endre 60. születésnapjára Sokan élnek közöttünk, akik még személyesen ismerték Ságvári Endrét, a fiatal forradalmárt, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosát, a mártírhalált halt kommunistát. Élő kortársai még nem öreg emberek, hiszen Ságvári Endre ennek, a napjainkban egyáltalán nem magas életkornak, a hatvan esztendőnek alig a felét érte meg. És mégis többet élt, harcolt, tanított, nevelt, mint mások évtizedek során. * Akik ismerték, emlékeznek mosolyára. Azt mondják, Ságvári Endrét még a legnehezebb helyzetekben is valami egészen mélyről jövő, belső derű jellemezte. Rendíthetetlenül hitt a jövőben, a szocialista Magyarországban. A munkásosztály hatalmáért harcolt, ezért áldozta életét, jóllehet ő maga nem volt munkás. Egyetemet végzett, Budapest, székesfőváros elöljáróságán tisztviselőként dolgozott. Sorsát akár úgy is alakíthatta volna, mint tisztviselőtársai, őt azonban nem Ilyen fából faragták. Már egyetemi tanulmányai idején szenvedélyesen érdekelték a forradalmi eszmék és ezek hatása az elnyomott néprétegekre. Nehézségek árán, marxista könyvekhez jutott, s a kellő elméleti felkészülés után kapcsolatot keresett, és talált a gyakorlati munkásmozgalommal, az ifjúmunkásokkal. Röviddel az egyetem elvégzése után már előadásokat tartott, szemináriurookat vezetett a hetedik kerületi ifiknek. Később a szociáldemokrata párt Országos Ifjúsági Bizottságának munkatársa, s itt mindjárt bemutatkozásként nevéhez fűződik egy jelentős fegyvertény megszervezése. Abban az időben az erősödő fasizmus jeleként egymás után érték a nyilas támadások az ifjúmunkások különböző csoportjait. Ságvári Endre vezetésével 1936 őszén, több száz ifjúmunkás szétverte a Tompa utcai nyilasgyűlést, s ebben az akcióban kiderült, hogy Ságvári Endre — nemcsak a szavak embere, mert a harcban kiemelkedő személyes bátorságról is tanúbizonyságot tett. A rendőrség több ifivel együtt, őt is letartóztatta. ÉkkoR, ismerte meg a Horthy politikai nyomozó osztály a fiatal forradalmárt. Priuszán az állt, hogy „fanatikus meggyőződésű, veszélyes felforgató". Nyolc hónapra ítélték. A börtön még inkább megerő' sítette elveiben. Szüleinek ígv írt erről: „A megpróbáltatások megértőbbé tesznek, de könyörtelenebbé is. Megérteni csak a szenvedőket és az elnyomottakat szabad, s minél inkább megértjük őket, annál keményebben és ellágyulás nélkül kell folytatni a harcot minden szenvedés okai ellen." Kiszabadulása után Kulich Gyula közvetlen munkatársaként irányította tovább az Országos Ifjúsági Bizottság munkáját, előadásokat, vitákat szervezett és vezetett, kereste a kapcsolatot a kommunistákkal. Ekkor már világosan látta, hogy csakis a kommunistákkal együtt lehet eredményesen harcolni a fokozódó fasiszta veszély, és a fenyegető háború ellen. Felvételét kérte a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Mint kommunista szervezte meg az első nagyszabású béketüntetést, 1941. október 6-án, a Batthyány-emlékmécsesnél, majd a Kossuth-mauzóleumnál, és a Petőfi téren. A nagy visszhangot keltő demonstrációk nemcsak a háború, hanem a német és magyar fasizmus elleni tiltakozást is jelképezték, erőt adtak a további harchoz. Fél évvel ezután, 1942 májusában, amikor betiltották az Országos Ifjúsági Bizottságot, Ságvári Endre illegalitásba vonult, ezer veszély közepette nyomdákat szervezett, itt készültek a párt mozgósító felhívásai, röplapjai, újságjai. A szerkesztésében megjelenő Béke és Szabadság egyik utolsó cikkében arról írt, hogy már nincs messze a szabadság, minden haladó erőnek össze kell fognia a demokratikus Magyarországért, amelynek kivívása a küszöbön áll. Igaza volt, de az új kort már nem érhette meg. 1944 nyarán egy besúgó, nyomára vezette a detektíveket. A csendőrnyomozók egy cukrászdában törtek rá Ságvári Endrére, aki illegális találkozóra érkezett. Ságvári nem adta meg magát, fegyverrel védekezett, két pribéket is leterített már, amikor halálos sebet kapott. Hősként, harcban halt meg. Az életéről készült film címe szerint harminckét neve volt. Lehetséges. De szíve csak egy volt, és az mindvégig a szabad Magyarországért, a munkáshatalomért dobogott. A. J. * Ságvári Endre születésének 60. évfordulójára emlékezve szombaton koszorúzási ünnepséget tartottak a kommunista ifjúsági mozgalom kiemelkedő harcosának sírjánál, a Mező Imre úti temetőben. Az orvostudományi és egészségügyi kutatásokról Az egészségügyi miniszter utasítást adott ki az orvostudományi és egészségügyi kutatásokról. Az utasítás kimondja; a 15 évre szóló országos távlati tudományos kutatási tervben jóváhagyott országos és tárcaszintű kutatási főirányokhoz (például a lakosság védelme a természetes és mesterséges környezeti ártalmakról, daganatkutatásokról, gyógyszerkutatások stb.) csatlako- ; zó orvostudományi és egészségügyi kutatómunkában. Feladatuknak megfelelő, vagy ahhoz kapcsolódó témakörben — az orvostudományi egyetemek, az orvostovábbképző intézet, az Egészségügyi Minisztérium közvetlen felügyelete alá tartozó országos intézetek (gyógyintézetek) és a tanácsok által fenntartott egészségügyi intézmények vehetnek részt az utasításban foglalt rendelkezések szerint. Az előbbiekben megjelölt intézmények klinikái, intézetei, tanszékei, illetve kutatással foglalkozó osztályai, részlegei kutatóhelynek tekintendők. (MTI) Reggeltől estig Magyar könyvSvájcban Szombattól november 14-ig mintegy ezer könyv kiállí- ' tásával mutatkozik be Genf- j ben, a Maison du Faubourg- j termeiben a magyar könyvkiállítás. A svájci tárlatra a Kulturális Kapcsolatok Intézete, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése rendezésében kerül sor a Budapesten májusban megrendezett svájci könyvkiállítás viszonzásaként A kiállítás megnyitójára magyar delegáció utazott Genfbe Bíró Lívia, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter- i jesztők Egyesülésének igazgatósági tagja, a Corvina | Könyvkiadó igazgatója vezetésével. A magyar könyvkiállítást Genf után Zürichben is bemutatják november 23. és december 2. között a nevezetes „könyvhajón". (MTI) Egyszer-másszor törekszik az ember olyan ábrázat fölvételére, amiről azt hiszi, most férkőzik legközelebb a gyermeki lélekhez. Szeretném kiugratni a nyulat a bokorból, evvel állok elő a röszkei iskola egyik osztályában: — Sokkal jobb iskolát tudok, gyerekek! Minden van benne. El se tudjátok képzelni, milyen jó az. Ki jön velem ? Tekergetik a fejüket. — Na, ki jön? Még a mocorgás is abbamarad. — A legjobb iskolát mutatnám. .. — Nem is igaz. — Hogyne lenne igaz! — Ennél jobb iskola nincs is. — Hogy hívnak? — Borbás Árpád. UGYANAZ A FORRÁS Aki fázik az iskolától, a vikergetni bemész, Telt ház a madárszállóban A hirtelen beköszöntött hideg időjárás következtében egyre nagyobb csapatokban é.keznek az észak-déli útvonal madárvendégei a Hortobágyi Nemzeti Park területére. Ebben az esztendőben m r nem lehet vadászni a H obágyon víziszárnyasokra s már emiatt is sokkal tü >b vendége van a pusztai madárfezállónak, mint a korábbi esztendőkben. Megérkeztek az első hófehér farkú réti sasok, a ragadozóin darak „királyai". A sasok egy része, valamint a gatyásölyvek és a kékes réti héják egész télen a puszta lakói maradnak. A már nagyon ritka vándorsolymok és a ' télire csapatokba verődött túzokok, a pusztába ékelődő repce- és lucernatáblákon telelnek. Seregekben érkeznek a gyors röptű kis madarak is. Á puszta látja vendégül az északi tundrák énekeseit. Kempingbútorok exportba A Hungarbcoop az elmúlt napokban több, jelentős üzletet kötött nyugat-európai partnereivel. A vállalat hazai szövetkezetek kempingbútorait mutatta be nemrég, az év legnagyobb nemzetközi kemping- és sportfelszerelés vásárán, Kölnben. A nagy sikerű kiállításon a Hungarocoop egymillió kétszázezer dollár értékű szerződéseket kötött angol, svéd, dán, holland, francia és belga partnervállalatokkal. A megállapodások értelmében 1974ben a hagyományos kempingáruk mellett új termékeket, így többek között ovális alakú tárgyalóasztalokat, luxus kivitelű kempingágyakat, új típusú székeket is szállítanak ezekbe az országokba. Kempingbútoraink népszerűségét, kiváló minőségét és versenyképességét jelzi, hogy a kooperativa nyugateurópai Kempingbútor Beszerző Társaság néhány nappal ezelőtt 250 000 dollárért rendelt a Hungarocooptól kempingárut. Így csaknem 30 000 különféle típusú kempingágyat, és mintegy 60 000 széket szállítanak Dániába, Norvégiába, Finnországba és más nyugati országokba. Ez az üzlet azért is jelentős, mert a beszerző társország eddig osztrák cégektől vásárolta ezeket a kempingcikkeket. lágból ki lehetne ilyen biztatással: fiam, reggel, és ott maradsz egészen estig. Röszkén szóról szóra ez van, mégis azt mondja az Árpi gyerek: ennél jobb iskola nincs is. Hetes most az Árpád, de nem hivatali funkcióból védi az iskoláját. Jó nevet még mindig nem találtak ennek az új iskolai valaminek. Először egésznapos iskolának mondták. Elvetették azért, mert nem iskola ez egész nap, benne van a játék, a szabad idő, a házi föladat, séta, kirándulás, tízórai, ebéd, uzsonna, minden. Iskolaotthonnak mondják most, de van, aki ezt sem szereti. A sokféle otthonnál jobb az egy, az igazi, ahová hazamegy az ember. Előszámlálni is nehéz lenne, hány helyen szeretnénk otthonos környezetet biztosítani. Neve szerint is sok az — otthon közöttük. Aggódó is akad: aki mindenhol otthon van, van-e annak otthona? Pedig mindkét név mutat valamit a lényegből. Valóban egész nap itt vannak a gyerekek, ha nem is bent az iskolában, de iskolai környezelben — és az is igaz, hogy ennél otthonosabb rokonszenvesebb — nyugodtan mondhatjuk így is: szeretetreméltóbb — rendszerint a pedagógiai gyakorlat minálunk még nem ismert. Ha két szülő dolgozik, ott a nagy kérdés: ki vigyáz a gyerekre iskola után? Ha napközis a gyerek, akkor is ott egy nagy kérdés: jó-e, tökéletes-e a napközis rendszer? Szülők, pedagógusok — és a gyerekek! — kórusban mondhatják most a maguk igazát. Szili Erzsébetet, a röszkei „iskolaotthon" egyik tanítónőjét hallgassuk meg külön is a kórusból. — Harmincharmadik éve tanítok, de napközis nevelő még nem voltam. Sok napközis gyerek járt viszont az osztályomba. Délben mindig megvártam a váltótársamat, megbeszéltük, mit végeztem én délelőtt, és mi vár őreá. Lehet, ez a kapcsolat nagyon jó is, de annál jobb nem lehet, mint amikor a tanítás is az én föladatom, és a tanulás is az én közreműködésemmel történik. És a nevelési hatásokat sem kell „összehangolni", hiszen ugyanabból a forrásból fakad. Én egy kicsit mindig sajnáltam a napközis tanárokat, tanítókat. Ha szívüketlelküket beleadtak is a munkájukba, a gyümölcs mindig délelőtt, kollégájuk keze között érett meg. Ha roszszul érett — okkal-ok nélkül —, hányszor hibáztattuk őket. EGYÜTT A GYEREKEKKEL Összeolvasztották tehát az iskolát a napközivel. Első lépés az lett, hogy fölborult az időbeosztás. Nem úgy van, hogy délelőtt felelünk, új anyagot hallgatunk, délután pedig ott a házi föladat, meg a lecke. Itt van a röszkei harmadik osztály mai órarendje, írom sorba, ami ott egymás alatt áll:olvasás, írás, játék, önálló foglalkozás, szabad foglalkozás, ebéd, séta, számtan, környezetismeret, újra számtan és önálló foglalkozás, Az nincs beleírva, hogy aki elkészült a leckével önálló órán, az odamegy a játékszekrényhez, és csendesen játszik. Mintha otthon lenne. Az sincs, hogy játékórán mennyi a közös játék, és mikor élheti ki magát a gyerek egyéni hajlamai szerint is. Az sem, hogy a tanító néninek ugyanúgy kell játszania, mint számtanórán összeadni, szorozni. Együtt a gyerekekkel. Mondjuk már ki a lényeget, miért joDb az új iskola! Az igazgató mondja: — Harmadik éve van iskolaotthon, három éve ezekben a csoportokban nincsen bukás. Nagy szó. A gyerekeknek tehát előnyösebb is, és jobb is. Hát a pedagógusnak? — Szégyen, nem szégyen, én április közepére minden évben „kikészültem". Mióta itt tanítok, nincs baj. Első évben megdöbbentem. Ahová máskor csak november végén, december közepén jutottunk el, megfeszített munkával, itt az első hó; napban sokkal könnyebben elértük. Bukás azért nincs, mert addig soha nem megyünk tovább, amíg mindenki nem tudja. Ketten tanítanak minden osztályban. Sajnálom, hogy nincs időm megvárni Kormos Istvánnét is, hiszen a munka is közös, az eredmény is feles. — Mintha ikrek lennénk, úgy dolgozunk együtt. — Nehéz lehetett először. Minden váltás nehéz. — Minden írást elolvastunk, jártunk tapasztalatcserékre is, új módszert tanulni. Az első két hétben reggeltől estig ketten voltunk. Mindent figyeltünk, mindent megbeszéltünk. Arra törekedtünk, ne érezzen változást a gyerek, ha másikunk áll az asztal elé. A végén a felügyelő küldött haza bennünket. Első osztályban azt mondez nem is ták a gyerekek, iskola. Olyan, mint az óvoda. Ennél könnyebben még nem ment a beilleszkedés. Első hónapokban le is fektették őket, ha elfáradtak. Nézem az órarendet, szombaton nincs tanítás. Délig- ugyan itt vannak, de torna van, munkafoglalkozás, kulturális elfoglaltság, kisdobosok foglalkozása. Ha a szülő akarja, elkérheti már délelőtt a gyereket. A pedagógusnak minden második szombat szabad szombat. A felső tagozatban tanítók alig várják, hogy innen kapják az utánpótlást. Eddig, ha baj volt, panaszkodtak: „mert az alapozás nem jó!" Ilyen jó alapozást még nem láttak. Járnak ide az egyetemről is a hallgatók. Azt figyelik, milyen eredményt hozhat egy jobb módszer. Három éve kezdték, minden évben egy osztálljal több lépett az iskolaotthonba. Jövőre tehát négy osztály lesz? — Még nem tudjuk. Szeretnénk. — És mit szól a szülő? Helyette nevelünk? Hiszen egész nap velünk van. — Nem. A szülővel együtt nevelünk. Szoros a kapcsolatunk és minden hónapban szülői értekezletet is tartunk. — Három év sok tapasztalat. Mi a legrosszabb a gyereknek benne? — A vakáció eleje. Közösséghez szoktak. Itt mindenki testvéréinek érzi az osztálytársát. Otthon sokszor egyedül volt. Horváth Dezső