Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-29 / 279. szám

a CSÜTÖRTÖK, 1973. NOVEMBER 29, Tárgyilagos válaszok Fogadóórán a lakáshivatalban A legforgalmasabb intézmények egyike — legalábbis a panasznapokon —, Szegélyét dr. Dékúny Géza szobájában, és sorrendben mindegyik elmondja panaszát, den, u városi tanács lakás- problémáját A B ezer 840és helyiséggazdálkodási hivatala. Hetenként két napon, egy szerdán és szombaton 9-től délután 4 óráig, illetve a hét es sorszám adatlap alapján fiatalember reklamál sedett egy lakás, és azt kiutalták egy arra jogosultnak. Közben ez a fiatalasszony önkényesen elfoglalta. Másik alkalommal a József Attila sugárút 54. számú házba köl idős sziileti nevében, ök az között be jogosulatlunul. Most igénylők. Az a kérdése, hogy bc.nyújtotta volna lakás- — estek igénylését, de azt nem fogadutolsó napján 9-től 12-ig fo- a besorolásban-miért gadnak itt ügyfeleket min- vissza 808-nak, holott, már {^k Vl mert önkényes be denféle problémával, beje- — km •--—u ' tentéssel, panasszal. A hivatalvezető, dr. Dékány Géza ls tart fogadónapot, szerdán 202-ek is voltak. Az igénylő költözfi volt, s ezért 5 évre adatlapját egyeztetik min- kizérták az Igénylők soráden jelenlevő füle hallatára, ^ŐI Változás nincs, illetve mégis E"gy kisiparos asszony is délelőtt 10-től 12-ig, de más van: ez az igénylő azért ke- lakásigénylő. Szegeden laidőpontokban is meg lehet, rült visszább a sorban, mert egy helyiségben. Adatközben más igénylők kerül- lapja egyébként bent van a tek előnytelenebb, hátrányo- j^ban. Új lakás kiutalását sabb helyzetbe. sürgeti Arra hivatkozik, Másodikként egy fiatal há- hogy j^s városban leadta az deklödik, kér felvilágosítást, zas, családos férfi mutatja ottani tanácsnak szép lakátanácsot. Arra voltunk ki- be frisskeletű iratát arról, s/u és Szegedre jött. Ezt a váncsiak, hogy milyen ügyek- hogy lakásuk állaga meny- gesztusát itt nem veszik finyire romlott az utóbbi idő- gyelembe, de nem méltányolh hivatal vezetőjét. Ezért ül- ben. Amikor viszont egyezte- n£k más lakáshivatalokban tik adatlapját, kiderül, hogy serrg mert senki nem készaz nem pontos. Anyósánál tette hogy lakásáról önként laknak, és ott albérlőként lemondjon Azt el ls cseréiszerepelnek. Ez a minősítés hette volna neki megfelelő téves, mert az anyós laká- szegedire. Minőségi cserét sában családtagnak számít kér egy fiatalasszony. Har, , , .. madmagával másfél szobás annak még akkor is, ha fi- * 6t találni a hivatalos órák alatt. Senki elől sem zárkóznak el, aki bekopogtat a hivatalba, vagy telefonon érben keresik fel fogadóóráin a hivatal vezetőjét, tünk be szobájába. Jelenleg Szegeden 9 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván az adatlapokon, amelyeken 45 kérdésre kell válaszolniuk az igénylőknek. ~ Ennek alapján történik be- zelneK sorolásuk igényük kielégítésére. Egy-egy adatlap minden lényegeset elmond az igénylő helyzetéről. Éppen ezért fontos, hogy a lakásra állami lakásban lakik Tarjánban és szeretne ugyanott nagyobb szövetkezeti lakásba költözni. Igénylése erre egyébként bent van, de vár Egy fiatalasszony szeret- — ,, ... né elfoglalni nővére meg- nia kell, amíg rákerül a sor, üresedett lakását, mert az mert hasonló igénylessel sovárakozás alatt minden vál- Tarjánba kapott kiutalást, kan állnak előtte, lozást mielőbb bejelentsenek, Mikor közli, hogy milyen la- • a legközelebbi besoro- kásról van szó, akkor kide- Háromszor öt panaszost kö- rül, hogy azt a lakást egész- hallgattunk végig 10-tól 12ségtelen volta miatt azonnal ig, közben két-három períiogy lásnál a megváltozott I rülmények szerepeljenek adatlapon. A bejelentés el- felszámolják. De kiderül még cenként csengett a telefon, hát- más is: ez a fiatalasszony információt kértek, ügyet egymást követően kétszer is sürgettek, garázs iránt érönkényes beköltöző volt. ön- deklődtek, s mindannyiszor kényesen beköltözött egy- • szer a Borbás utca 25. szám alá, ahol megüreaz mulasztása, halogatása rányos helyzetet eredményezhet. Érkezési sorrendben egyazerre öt panaszos foglal heHatan támadtak egy nőre Első fokon a szegedi járás- szakos nemi közősülés bűnbíróság tárgyalta azt a bűn- tettének minősítette. Ezért ügyet, amelynek szereplője Bene Istvánt — tekintettel volt Bene István 23 éves, büntetett előéletére — 3 év Sándorfalva, Hunyadi utca szigorított börtönre ítélte. 28; György Jenő 30 éves, Berta László is büntetett Szatymaz 262; Berta László előéletű, akinek a büntetése 25 éves, Sándorfalva, Brassói most 2 év 6 hónap börtön, utca 8; Szalma János 24 éves, Tóth István 2 év 2 hónap Sándorfalva. Kassai utca 36; börtönbüntetést kapott. TársUngi András 32 éves, Sze- tettességben folytatólagosan ged, Bocskai utca 4; és Tóth elkövetett szemérem elleni István 26 éves, Sándorfalva, erőszak bűntettében maraszSövényházi utca 98. szám talta el a bíróság György Jealatti lakos. A bűncselekményt Sándorfalván követték el együttesen egy este, amikor a vádlottak — Tóth István kivételével — a Fecskefészek elnevezésű vendéglő előtt ácsorogtak az utcán. A vendéglőből akkor tessékeltek ki az utcára egy 40 év körüli hatgyermekes idült alkoholista nőt. akiről tudták, hogy gyermekeit állami gondozásba adta, rendőrségi felügyelet alatt is állt, és primitív személyiségű, aki kevés alkohol elfogyasztása után is lerészegedik, s olyankor bohóckodik, táncol, énekel szórakozóhelyen vagy az utcán. A szerencsétlen asszonyt Bene és Berta közrekapta, s a többiek — György. Szalma és Ungi — kíséretében erőszakkal elvitték a templomkertbe. ahol lefogták, levetkőztették. bántalmazták, majd elengedték. A társaságból ekkor kivált György Jenő, a többiek viszont utánaeredtek a menekülő nőnek, akit behúztak egy kukoricásba. és tovább erőszakoskodtak vele. Akkor haladt arra Tóth István, aki a vádlottak ismerőse volt, és bekapcsolódott az asszony elleni támadásba. A szegedi járásbíróság Bene, Berta és Tóth István esetében a cselekményt tarslettesséeben elkövetet erőnőt. Szalma Jánost és Ungi Andrást. György Jenő büntetése 1 év 2 hónap fegyház, Szalma Jánosé 1 év 2 hónap börtön, Ungi Andrásé 1 év 4 hónap börtön. Az ítéletet jogerőre emelte a szegedi megyei bíróság. meg kellett szakítani a válaszokat. Mindez a panaszosok előtt bonyolódott le, akik türelmesen végighallgatták egymás mondókáját, s közben meggyőződhettek arról, hogy nincs előttük és senki előtt sem susmus. nyíltan, őszintén beszélnek velük. S ugyanez a módszer a hivatal többi ügyfélfogadóinál is. Nincs gyanúsítás és rosszindulatú feltételezés. Egyszer ugyan megkísérelte valaki, hogy „előnyt" szerezzen. A panaszosok közül felpattant a székről, s azoknak háltál állva egy borítékot mutatott fel a hivatalvezetőnek, mondván, hogy ügyében még „ezt" az iratot nem látta. A nyitott borítékból piroshasú százasok kandikáltak ki. Mi tagadás: ezt az ügyfelet eltanácsolták a hivatalból. Kifelé menet visszaszólt, hogy megy felsőbb fórumokhoz. Bíztatták, hogy csak siessen, és mutassa fel ügyében ott is az itt felmutatott „iratát". Az eredményesen, a jól elintézett ügyekért nem kell hálásnak lenni senkinek, sem itt, sem más hivatalban. Ha megköszönik munkájukat, az jó, ha nem, úgy is jó. Lődi Ferenc Nemrég jelent meg Ady Endre Összes Prózai Müveinek 9. kötete, s benne egy eddig elfeledett szegedi tárgyú írása. A Budapesti Naplóban rendszeresen írt Jegyzetek a napról című sorozatában jelent meg, 1907. november 10-én A Boszorkány-sziget címmel: Boldog népeknek nincs történetük, nekünk, magyaroknak roppant eseményen történetünk van. Ebbe beletartozik az is, hogy mikor Franciaország ban az enciklopédisták készítették elő a nagy forradalmat, Szegeden úgy égették a boszorkányokat, mint a hernyót. S most Szegedről azt jelentik, hogy dr. Lázár György polgármester, a Dugonics-Társaság elnöke, a Társasághoz indítványt adott be. Azt ajánlja, hogy a mindjobban pusztuló híres Boszorkány-szigetet, mkol a XVIII. század közepén borzalmas boszorkányégetési jelenetek folytak le, kétezer korona költséggel emlékoszloppal jelöljék meg. Es ezt az indítványt némelyek bizarrnak, a barbársággal eldicsekvőnek tartják. Holott nem az, mert ha a Boszorkányszigeten egy Voltaire élt volna a XVIII. században, bizonyosan ezt jelölné meg emlékoszloppal Szeged. Mivel azonban a Boszorkány-szigeten boszorkányokat égettek, s valamire való népnek nem szabad múltját elfelednie, hirdesse időtlen időkig egy márványkemence, melyet az oszlopnál megfelelőbbnek tartunk, hogy Szeged város tud emlékezni régiekre. Az Indítványról Szeged író és költő klasszikusa is nyilatkozott. Juhász Gyula A Hét 1907. november 17-i számában írt széljegyzetet, s bár kissé ironikusan kiforgatta a javaslatot, alapjában egyet értett vele. „Vaskalapos szociológusok, tizenhároripróbás szabadgondolkozók és kétkrajcáros magántudósok fölháborodtak azon, hogy Szeged városa emléket akar emeint utolsó boszorLázár György indítvány* után Móra Már megint a boszorkányok címmel ismet kifejtette álláspontját. A Szegedi Napló 1907. november 24-i számában is azt hangoztatja: nem magyar, s nem szegedi specialitás volt a boszorkényégetés, az sem igaz, hogy ez lett volna Európában az utolsó. Franciaországban 11 évvel később még 22 boszorkányt égettek meg; Németországban 1749-ben, Spanyolországban 1781-ben, Svájcban 1783-ban volt az utolsó boszorkányégetés; Magyarországon pedig Nagykárolyban, 1745-ben. „Más jelentősége van a szegedi esetnek mutat rá. — III. Károly a szegedi eset kapcsán adta lei azt a rendeletet, amely nem. tiltja ugyan el a boszorkányégetést (abba még beletelt jó félszázad), de mindemesetre korlátozta őket valamennyire." A terv akkor az ellenállás miatt megbukott, öt év múlva, 1978. július 23-án lesz a szomorú esemény 250. évfordulója. Még van idő, ra, a boszorkányüldözés egyik legérdekesebb fejezete kultúrhistóriánknak, s még sok tisztázásra vár homályos részeiben, a Boszorkánysziget pedig igen nevezetes kultúrtörténeti hely, melynek nyom nélkül elvesznie nem szabad. A történeti érzék teljes hiányáról tanús- hogy megfontoljuk: emlék kodó barbárság volna ez. oszloppal vagy kőbe vésett, Ám, vágják ki a fákat, ha fémmel megformált máglyával (Ady nyilván ezt értette kemencén) emeljünk-e méltó monumentumot helyi történelmünk e nevezetes hePéter László Pihenőkert Virágoskert-pihenőkert hogyan védekezhetünk kedcimmel terjedelmes, szép ki- ves virágaink kártevői ellen, állítású könyvet bocsátott ki A szép kert sok munkát jea kertkedvelök egyre növek- lent, de felüdülést és pihenésvő táborára számítva a Me. re alkalmat is ad. Pihenni ia zőgazdasági Könyvkiadó. 168 megtanítunk mindenkit — rajz és 266 — szívvel, hoz- mondják a könyv szerzői. útban vannak, de egy táblácskával vagy kövecskével kányainak." „Az a szegedi jelöljék meg a helyet, ama emlék csak hadd törjön büsz- sötét tragédiák színhelyét, kén a magyar ég felé a sző- Nem kell rá se nagyképű lyén az utókor okulására, és ke Tisza partján..." Ugyan- sajnálkozás, se elégikus só- mindenfajta fanatizmus elleakkor a régi kegyetlenségek hajtozás: magának a tény- ni intő jelül, helyett, mondja " keserűen, nek a följegyzése." modern, újfajta igazsúgta- JMMMBMMBMHIMHMMHIHH lanságok vannak: nincsenek boszorkányok, de vannak Justizmordok és Dreyfussafférok. Juhász a boszorkány-emlékművet mindenfajta igazságtalanság ellen kívánná emelni: „Bár már i látnám sorjázni a többi emléket is, amely a többi eltörlését jelenti, és köszönti még újabb, még modernebb, még cifrább idők hajnalát." Mintha csak megsejtette volna a modern tömegkínzások, deportálások, kitelepítések és népirtások jövendőjét! Móra Ferenc még fiatal szegedi újságíró volt, amikor a Szegedi Napló 1905. június 11-i számában Elvész a Boszorkány-sziget címmel — Lázár Györgyöt megelőzve — a nagy történelmi esemény mementóját javasolta. A Boszorkány-sziget, írja, pusztul, kivágták az ősi fákat, s hovatovább a hely emléke is kivész. Azokkal szemben, akik ezt szívesen is vennék. Móra rámutat, hogy nincs azon nekünk, szegedieknek szégyellnivalónk: „A kor bűne volt a tudatlanság, nem az ősöké, s nem magyar bűn volt, Bécsből varrták a nyakunkba a gyanút, ahogy ezt éppen a néhai monográfus (Reizner János) hiteles sorokkal igazolja." záértéssel készült — fénykép segít a virágok felismerésében, áttekinthetőbbé, gyönyörködtetőbbé téve magát a könyvet is. A szerzőknek nítják könyvük olvasóit. játszani, tüzet rakni, szalon, nát sütni, zsiványpecsenyét, kürtöskalácsot készíteni, bográcsgulyást főzni is megtasikerült megvalósítaniuk célkitűzésüket: a pihentető szép kert legjobb szószólója az a könyv lehet, ami önmagában is pihentet, szórakoztat, kikapcsol és hasznos Ismeretek tömegeivel ajándé. koz meg. A tervezéstől, a tudatos kertépítéstől kezdődik a szakszerű ajánláso': sora, az egynyári virágok, évelők, sziklakertek növényei következnek; a rózsák futó-, és kúszóvirágaink. füvek, nádak kedvelői mind hasznos útbaigazításra találhatnak a könyv forgatása közben. Olyan praktikus ismeretekre is gondoltak a szerzők, hol szerezhetők be Igenis, mondja Mó- ! a növényejf és magvak, vagy Új gépek A pamutnyomóipari Vállalat soproni gyárában 1974 végéig 50 millió forintos gyárfejlesztést hajtanak végre. Az alapanyagot gyártó üzemet 200, Csehszlovákiából importált, magas termelékenységű szövőgéppel szerelik fel. A gépeket, fiatal. érettségizett lányok kezelik, akiket 3—5 hetes tanfolyamon, Csehszlovákiában képednek ki. A gépek egy része már termel. Pásztor Ferenc: Véletlenül katona A levél nem ment el. Ennek pedig roppant egyszerű és kézenfekvő oka volt. Zsanó rögtön a megírás után megkérte Móricz századost, olvasná el neki. Vagy legalább hallgatná meg, mondván, hogy 6 majd magyarra fordítja a francia szöveget. Azt is előrebocsátotta, hogy tisztában van a konspirációs szabályokkal, s nem írta meg, hogy fegyveres filmes lett. Csak filmes. , Nem ment el a levél! Zsanó azt sem bánta, mert az élmények sokasodtak. Valahol a karapancsai, vagy még annál is távolabb eső ingoványon olyan élménybe botlott, amitől majdnem nyoma veszett benne a nohától ígért bikának. Ezt sem magától találta ki. Az „Uborka, a repülőtér gyöngye" című filmet vetítették. Estére kimenő volt az örs legénysége egy részének. Zsanó velük tartott. A noha nem csábította, a kocsmába nem mert bemenni, mert kissé félénk természetű lévén, nem bírta elviselni a hangosabb temperamentumé egyéneket. Szolid modora csupán arra ragadta őt, hogy lázas néprajzi tevékenységbe kezdett. A népnek azt a részét kezdte kutatni, amelyik szoknyában jár, hímzett főkötőt hord, és hernyós vastag harisnyát húz a lábára, amiből elég sok látszik ki errefelé, mert nagyon takarékosan bánnak a színes szőttes anyagggal, azt márt a világon senki sem tudná kontrollálni, kivel folytatott magas röptű eszmecserét ez ügyben, annyi azonban bizonyos. hogy felgyújtotta a képzeletét. Különösen ezek a mondatok hatoltak belsejébe. — Tudod, te Zsanó. hogy ezek milyen okosan csinálják a párválasztást? Nem is sejted. Itt még divat a párválasztásnak az a módja, hogy próbaházasságra kérik a lányt. Élhetnek három napig, akár a mesében, de ha nem tetszenek egymásnak, akkor el kell venni, még akkor is, ha közben púp nő a lány hátára. Kétszer ingyen lehet próbálni. — Ez nem igaz! — szabadkozott Zsanó, mert nem hitte, csak szerette volna. — Akárkit megkérdezhetsz, nem hazudnak itt. Az érv. akkor is, ha gyenge volt, hatott. Megkérdezte Egy sem akadt a katonák között, aki ellenkezett volna. Bátorságot vett félénkségén, s bement a kocsmába, ahol már javában ropták a kóló nevű színes, hangulatos táncot. Kurjantottak hozzá, sokhúrú hangszereiken pedig lágyhajlású dallamokat vertek ki a zenészek. Zsanó csak állt, állt, mint az idegen a lakodalomban. Ismeretlen és kissé vad is volt az ő számára ez a sokadalom, ez a ritmus, ez a temperamentum. Modern dolgokhoz szokott, modern eszközket alkalmazott. Semmire sem ment azzal, hogy kocsányon lógó szemekkel méregette a hernyós harisnyájú lányok lábikráit. Még kacsintani sem tudott, mert ebben a kocsmában akkora füst volt, mint egy szajnai gőzhajón. Csak áll. derékszíját húzogatta jobbra-balra, s tűrte, hogy a vigalomban lökdössék a vállát. Eléje perdült egy lány. Éppen olyan volt. amilyet megálmodott. Fakó hajú. de telt és mégis karcsú. Mikor hozzáért a zubbonya eleje, maga sem tudta, hogy mit mondjon. Próbált ő finomkodni. meghajolni, meg bemutatkozni, de a lány pajkosan magával rántotta, mondván: — Ne tátsa a száját, katona úr! Vagy jön táncolni, vagy nem. — Nem ismerem én ezt a táncot. Es vagyok francia, nem szoktam ezt bakkecske ugrásot! — Menjen, maga egy szélhámos. Úgy francia maga, ahogy én vagyok a Sophia Loren. Ne ficsúrkodjon itt, hanem járja, ha már itt van. Gyerünk, mozogjon, mert meghűl — incselkedett a lány. (Folytatjuk*