Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. NOVEMBER 28. 3 l/^ ^W-'í1 * • • ^ • • •-.fffx.-r, • y eg . r *rA„ Háromgyermekes csceládideál — Hogy merre vannak, a siófoki telefonosok?... — millió forint értékű munkát.. Megerősödtünk, a hajdani Talán ott, az ipartelepen. De néhány fős brigád helyett nem biztos — kapom a té­tova választ Algyőn. Egy 120 műszerészünk, munká­sunk van. No meg az egész ni, hogy másként dolgozzam. A hibát úgyis nekünk kell kijavítani, miért csinálnánk valamit kétszer — ha egy­szer érdemesebb? darabig együtt lépdelünk, a dél-magyarországi olajos te­sisakos olajbányász mentege- rület hírközlésének gondja, tődzve hozzáteszi: — Ne ha­ragudjon, valahogy még so­sem voltunk ráutalva, hogy keressük a híradósokat. A telefon, a rádió mindig meg­szólalt, ha kellett... feladata. FELELŐS­SÉGGEL MEG­ERŐSÖDTEK szeré­szeknek legtöbbször ugyanúgy sza­A hír­SEGÍTENEK Apró történet Pár nap­pal ez­adós mű- előtt este nyolckor tönkre­ment a szanki automata al­központ. Az üzemvezető vi­déken tartózkodott — az üzemben csak ketten voltak. A régi bad ég alatt, esőben, szél udvaron ben, hóban-fagyban kell dol- De ahogy a két műszerész át nehéz gozniuk, mint az olajbányá­autók Siófoki szoknak. Ök is építenek ve- eset hírét, azonnal zetékrendszert — csak nem ült és az éjszaka meghallotta a műszaki bal­kocsiba rendbe feltörte út vezet Kőolajvezeték Vállalat sze- acélcsőből, hanem rézhuzal- hozta a berendezést, gedi híradástechnikai üzemé- bőt; készülékeiket ráadásul hez. A tetőn portól beszür- nagyon szigorú minőségi kö- mi nem tudunk gépkocsi­kült olajfoltok, az ot évvel vetelmények szerint szerelik, pénzt fizetni — mégis saját ezelőtti, nagy 168-as kútki- Az olajiparban nem szabad autóval mentek. És túlórát törést idézik. Igazi olajipari megengedni a hírközlő esz- Sem számolhatok el — ezt és közök hibáját, itt percek sem nézték. Itt valóban úgy út alatt milliós értékek sorsa érzi mindenki, hogy a hír­emlékek ezek itt Algyő Szeged között, a 47-es — Pedig jól tudják, hogy É rtelmesen élni sokféleképpen lehet. Értelmesen él az az ember, aki munkájában, hivatásában örömet talál, eredményeket produkál, aki alkot, létrehoz, teremt valamit; aki a közössé­gért, másokért tevékenykedik, s aki min­denekelőtt a jövőre is gondol: családot, gyermekeket nevel. A család, a társada­lom legkisebb közössége, szándékosan — de nem célzatosan — a végére került eb­ben a felsorolásban. Napjainkban a „csa­ládprobléma" élesen és nyugtalanul vető­dik fel. S nemcsak a népesedés pillanat­nyilag elszomorító helyzete miatt, hanem a teljes, értelmes emberi élet érdekében. Ismeretes, hogy a népszaporulat éven­kénti aránya, ha nem is csökken számot­tevően. de stagnál. Mintha nem vennénk tudomásul, hogy ez konzekvenciáiban azt jelenti: a keresők-eltartottak száma ha­marosan aránytalan lesz, elöregedünk. A Minisztertanács népesedéspolitikai intéz­kedése felhívta a figyelmet a társadalmi felelősségre, egyben maximális segítséget biztosít a családok támogatására, s felve­tette a háromgyermekes családideál szép, nemes és elgondolkodtató perspektíváját. A ma felnőttjeinek, az állampolgárok­nak — fogalmazhatnék úgy is: akikre ez a nagyszerű program, összességünkben, leg­inkább számíthat — valamire gondolni kell még. Ami kiegészíti, egyénhez szólóvá teszi, és gondolati-érzelmi oldalról támo­gatja a nagy közösség szempontjából kitű­zött célokat. Ez az értelmes élet megvalósításának igénye. Az alkotás, a hivatás, a másokért élés, a család — összetartozó fogalmak. Az idősebb generáció tagjaitól, akik na­gyobb családban nőttek fel általában, mint mi, és akik nagyobb családot is ne­veltek, nemegyszer hallhatjuk: „...ha mi is így gondolkodtunk volna!" Ügy, hogy minden előbbre való, mint a gyer­mek. A hivatali ranglétrán, munkahelyen előrehaladás, a nagyobb fizetség, a lakás­szerzés, a civilizáció javainak begyűjtése, és az általában hangoztatott „előbb élni akarunk"-jelszó­Jó. ha ezek megvannak, s azután terve­zünk családot. De gondolkodjunk: és ha elkésünk vele? Ha hiába minden — a la­kás és társai, a pozíció, az úgynevezett modern életforma, a takarékbetétkönyv — már nem lehet gyerekünk, vagy túlságo­san elkényelmesedtünk, és nem vállaljuk? Természetesen nem arról van szó, hogy minden körülmények között, könnyelmű­en, alapok nélkül nekivágjunk a család­alapításnak. Arról a rétegről van szó. amelyik a túlracionalizált életformát vallja. Tagadhatatlan, hogy társadalmi feszült­ségek, gazdasági nehézségek bonyolítják a népesedési arány növelésének amúgy sem könnyű kérdéseit. A nők kétségtelenül na­gyobb terhelése, a lakásproblémák, a böl­csőde- és óvodahelyzet — amely még min­dig az egyik legégetőbb gond —, és sorol­hatnánk. De nem szabad figyelmen kívüV hagyni, hogy országos viszonylatban mind nagyobb erőfeszítéseket tapasztalhatunk — és tapasztalni is fogunk a határozatok végrehajtása során — a gondok megoldá­sára. A családokat tehát nem hagyják sor­sukra. Szülessen több gyermek, hogy ne egvkés családok — vagy ami még szomorúbb — családtalanul meg­öregedett emberek legyenek többségben. Az ember akkor teljes lény, ha nem­csak önmagára, hanem másokra is gondol. Elsősorban a családjára, amely az ő jö­vőjének is záloga, s ezen tűi, ezzel együtt — mert a nagyobb közösség teljesebb, jobb életét tervezi ezzel — a társadalom­ra is. szomszédságában. Az egysze- dől el. Ismerik-e felelőssé- adósügyet ránk bízták, ez a 1 , 1 : Ul — 4. — VM."? —T- O - - . . „ .. . giiket a műszerészek? ber adó-vevő készület javít. Abt Ferenc technikus Szé­rű panelirodában rajzok fö lé hajolva találom a fiatal üzemvezetőt, Czirmai Dezsőt. — Jól „elbújtak", alig le­het megtalálni a híradóso­kat. — Nem az a fontos, hogy ter először mi meglegyünk, hanem a munka eredménye, hogy az de nem vették fel, hát kitá­rni legfontosabb kötelessé­A műhelyben két fiatalem- günk. Ne kérdezze, hogy ki volt az a két műszerész, hi­szen ilyesmi ennél a társa­kesfehérvárról jött, Tarján- ságnál egészen hétköznapi ban lakik. Társa, Judik Pé- dolog, akár 60 nevet fölso­bölcsész akart rolhatnák. Azokét, akik lenni a szegedi egyetemen, ugyanígy, ugyanilyen önzet­lenül és önként indultak se­gíteni, ha kellett. Czirmai Dezső jegyzeteibe pillant, majd még hozzáfűzi: mondat a kis létszámú üzem günkre mindenekelőtt az jel- ~ niíf.1?AtJaJírönkbő1 jelszava is lehetne, öt évvel femző, hogy 1968 óta senki ™gy°bb. onállo munkakra URH-készülékek, a telefonok nulta a postaműszerész szak­sose mondják fel a szolgá- mát. Előbb Abt Ferenc vá­latot — válaszol mosolyogva, laszol: Mint megtudom — ez a — A mi URH-s részle­ezelőtt Dunántúlról érkezett nem lépett ki. Kilencen va- £ A írlo PTirmní Dűttc a c rr»óci~»rl_ rt-irnnlr L-iölácfíta Pav*>+árta<- cilAU/. [JUI1LU l KeSZl­ide Czirmai Dezső, s másod­magával alakította meg a gyünk, kielégítő egyetértés ben dolgozunk. Ismerjük-e a c?„i>í?lc!lj ^ . , . szegedi telefonos stábot. Az munka felelősségét? -Ezen ^ílaltimk az °rosházl olajipartól azt a feladatot sosem gondolkoztam. És azt mcJfp„ \ kapták, hogy teremtsék meg hiszem, nem szükséges rajta az olajmező teljes telefonhá- gondolkozni. Elég, ha azem­lózatát, építsék ki a kutak, ber vérében van a szakma­illetve berendezések között szeretet. Meg az: csak tö­tünk és szerelünk. Ugyan­unk az Oros Gépgyárnak is, mert a postának nagyon sok a rendelése. Segítünk Eger- rületen a jövő tanévtol bő­ben, Hajdúszoboszlón, meg vítjük a szakok számát. A Á fövő fan évtől: Új szakok a művészeti szakközépiskolában Sokszor hallottunk, sokat jük a szakmai skálát Ter­írtunk már a Tömörkény veinkben szerepel textilmű­István gimnázium és művé- vészeti, fém- és ötvösmű­szeti szakközépiskolában fo- vészeti képzés beindítása. A lyó munkáról. Hogy most is- tehetséges fiatalok felkuta­mét szóba kerülnek, annak tása céljából az idei tanév­az oka, hogy dr. Diós Jó- ben 8. osztályos tehetséges zsef, az iskola igazgatója a tanulók részvételével képző­Művészklub legutóbbi össze- művészeti szakkört indítot­jövetelén tartott előadásában tünk. néhány újdonságot, érdekes Az iskola alkotóműhelyé­tervet is elmondott. Ezek- bői a közelmúltban is ké­ről érdeklődtünk az iskola rült ki néhány olyan alko­igazgatőjától. tás, mely Szeged városának — Mindkét művészeti te- is dísze ,ett- Például nem­rég avatták fel a múzeum­a rádióösszeköttetést. Persze kéletes dolgot adhatsz ki a közben saját helyüket is ves­sék meg Szegeden, hozzanak kezedből. Azt hiszem, akik itt vannak, azok szeretik. létre megbízható szolgálatot, amit csinálnak és elég pon­— Tehát most jubilálnak? tos emberek.'.. — Úgy is mondhatnánk. De nem lesz ünnepség, csak — Én is így tartom — he­lyesen Judik Péter. — Ész­magunkban emlékezünk az revétlenül hozzászoktunk a elröppent évekre, öt év alatt követelményekhez, egysze­elvégeztünk körülbelül 50 rűen nem tudnám elképzel­ahová hívnak bennünket. Tudja, a szegedi olajmező hálózata megvan, a központi ipartelepen „él" a dél-alföldi nagy központ, mi pedig hoz­zászoktunk az állandó per­manenciához, az új munka ízéhez. És sem én, sem tár­saim nem szer-etnének le­mondani róla... Matkó István Szolgáltatások támogatása Az Országos Tervhivatal zetére. Ugyancsak 800 ezer beszerzésére. fejlesztésére az idén a központi szolgál- forintot kapott Kistelek az kapta a támogatást. A fenn­tatásfejlesztési alap pótkere- új GELKA-s:erviz költség- maradó 400 ezer forintot tó­téból a Csongrád megyei la- növekedésének fedezés'.re. A vábbra is tartalékolja avég­nács számára 4 millió fo- Szegedi Patyolat Vállalat in- rehajtó bizottság. tenzív gépesítést tervez. Emiatt és az árváltozások rintot adott. Ez 1973-ban a megyei tanács számára le­hetővé teszi, hogy — az öt- következtében a tervezettnél éves terv időszakára jutta- mintegy 4 millió forinttal tott 36 milliós fejlesztési többre van szüksége a vál­zeneművészeti képzés terü­letén táncművészeti szakot indítunk, melynek célja a meglehetősen elmaradott színházi tánckultúra fejlesz­tése. Színházi táncosokat ké­peznek majd ezen a szakon, a képzéshez jelentős segítsé­get és támogatást nyújt a Szegedi Nemzeti Színház vezetése. A képző- és ipar­művészeti tagozaton eddig három területen folyt a kép­zés: kerámiakészítés, díszí­tőszobrászat és grafika szak­területeken. A bővülést je­lezte a tavaly bevezetett animációs-képzés, melynek célja az animációs- és rajz­filmstúdiókba középkáderek képzése. Jövőre ismét bővít­alapból származó 2 milliós tartalékkerettel együtt — 6 millió forinttal támogassa lalatnak beruházásaihoz, melyet saját forrásaiból nem tud fedezni. A végre­idén az időközben fölmerült hajtó bizottság most 2 mű­igényeket. A megyei tanács lió forintot biztosított a vál végrehajtó bizottsága époen lalatnak. Ugyancsak 2 müüó a legutóbbi ülésén döntött e forintot kapott a s'eieü pénz felosztásáról. Shell-s'erviz. amely fontos A végrehajtó bizottság 800 szerepet tölt be a kisebb ja­ezer forintot adott a csöng­Jó minőségű a gyapjú Csongrád megyében az Forgalmi Vállalat kirendelt­idén átvett negyvenhat va- ségvezetője elmondotta, hogy gon gyapjú nagy részét már a juhtenyésztő gazdaságok elszállították a szegedi re- egyre inkább rátérnek a ko­pülőtéri raktárból a bajai rai nyírásra. Ennek köszön­válogatóüzembe. Az eddigi hető, hogy tisztább, ipari fél­ezer túlimul, ouuu a i^uup,- .,. . . .. , megállapítás szerint kim~n- dolgozás szempontjából ked­rádi szolgáltatóház közel 8 vltasok elvégzésénél, éppen dottan jó minőségű az idei vezőbb minőségű a gyapjú, - . ,. , ... , AnA-nf lrcmrTon'í m i'ic7űI»olr Áű . X í _)i T"» : m — JL — : 4. _ l C — i— 3 Í1_ millió forintos kiviteli költ- ezért korszerű műszerek és, „termés". Berei Tamás, a mint a korábbi esztendők­ségéből hiányzó összeg fede- technológiai berendezések I Gyapjú- és Textilnyersanyag ben. ban dr. Beretzk Péter em­léktábláját. Térplaszikát ké­szítettek a tanulók a Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskola I. számú gyakorló is­kolájának udvarára. Most készül a műtermekben Erdé­lyi Mihály síremléke és a tá­péi művelődési otthon részé­re Nyilasy Sándor születé­sének 100. évfordulója al­kalmából emléktábla. Az iskola grafika szakos tanulói jó néhány értékes bibliofilkiadványt készítet­tek már. Vannak-e újabb tervek? — Tréfásan szólva, váro­sunk egyetlen könyvkiadója a Tömörkény Gimnázium. Eddig hat bibliofilkiadvá­nyurk jelent meg, melyek­re jellemző a gondos kivitel, a művészi tervezés és il­lusztrálás, valamint a tar­talmi érdekesség. Terveink között két új kiadvány ösz­szeállítása és megjelenteté­se szerepel. Az egyik az is­kolánkban végzett művészek — képzőművészek, muzsiku­sok — portréját rajzolná meg, a másikban pedig az iskola névadójának. Tömör­kénynek publicisztikai írása­it adnánk közzé. T. L Elhunyt Mód Aladár Mély megrendüléssel tu­datjuk, hogy Mód Aladár elvtárs, pártunk és a magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára, a történettudományok doktora november 21-én hajnalban, hosszú időn át tartó súlyos betegség követ­keztében elhunyt. Mód Aladár elvtárs teme­tése november 26-án (hét­főn) délután fél 2 órakor lesz, a Mező Imre úti teme­tő munkásmozgalmi pante­onjában. Elhunyj- elvtársunk mun­katársai. elvtársai, tanítvá­nyai, barátai és tisztelői egy órától róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Mód Aladár 1908. augusz­tus 20-án született, a Vas megyei Kalakó faluban sze­gényparaszti családból. Bu­dapesten végezte egyetemi tanulmányait. Az illegális kommunista mozgalomba már egyetemi évei alatt be­kapcsolódott 1932 óta volt a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának tagja. A felszabadulás után 1945 —46-ban a Szabad Nép mun­katársa, majd 1946-tól 1953­ig a Társadalmi Szemle fe­lelős szerkesztője volt. 1950 —1954 között a Magyar Dol­gozók Pártja agitációs és propaganda osztályának he­lyettes vezetőjeként a köz­nevelési csoportot vezette. Tudományos munkásságát több ismert történelmi és ideológiai könyve, sok tanul­mánya és cikke fémjelzi. Ér­demeit a Szabadság Érdem­rend ezüstfokozatával, a Munka Érdemrenddel, és a Szocialista Hazáért Érdem­renddel ismerték eL

Next

/
Oldalképek
Tartalom