Délmagyarország, 1973. november (63. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

PÉNTEK, 1813. NOVEMBER !«. Vízügyi együttműködés A lmMagánügy-e a magánház T export Szocialista együttműködési szerződést kötött csütörtökön a Középtiszavidéki és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. A két intézmény megállapodott abban, hogy a jövőben a környezetvédelmi programnak megfelelően együttműködnek az élővizek minőségének védelmében. Az együttműködést kiterjesztik az ár- és belvízvédelem, az automatizálás, a vízügyi építés tapasztalatainak a cseréjére is. A szedés befejezése utáni napokban és másfél hónappal az év vége előtt még soha nem volt olyan előrehaladott az alma exportálása, niint az idén. A Hungarofruct zöldség-gyümölcs szövetkezeti export vállalat november 15-ig a Szovjetunióba december 31-ig előirányzott 200 000 tonna almából 188 000 tonnát szállított el. A zaj csapdájában Neveket se soroljunk, anynyl a panasz a városi zajokra, annyi levél érkezik ebben a témában. Az ember azt hinné, nyáron a legkellemetlenebb, nyitott ablaknál — de a „bezárkózás" évszakaiban is megviseli azoknak az idegeit az utcai forgalom lármája, akik „zajos környéken" laknak. Zajos a Lenin körűt — mert keskeny, nagy a forgalom rajta —, zajos a Széchenyi tér, különösen a Klauzál tér felé levő oldala, mert sok busz. és gépkocsi áll meg és indít a jelzőlámpa miatt, zajos a Bajcsy-Zsllinszky utca, mert ez is igen keskeny és mégis buszvégállomások vannak rajta, aztán a Nagykörút stb. • Sok-sok panaszlevel alapján a Bajcsy-Zsilinszky utca zaját igyekeztünk felmérni. Nem kellett műszer hozzá, elég ha felsoroljuk, hány buszjárat térül-fordul a szűk utcában. A Kiss Ernő utca és a Kossuth Lajos sugárút közötti szakaszon indul a 41-es és a 43-as járat 4 darab kocsival, 30 percenként, csúcsidőben 10 percenként. A Kiss utca Lenin körút és Bajcsy utca közötti szakaszáról a 42-es járat 2 csuklós, 1 szólókocsija indul a Gumigyárhoz, műszakokhoz igazodóan. A Szeged-étterem oldalánál a 71-es busznak van megállója {4 kocsi jár, csúcsidőben 10 percenként) és a 70-es járatnak is itt kell megállnia (2 kocsi, csúcsforgalomban 10 percenként). A legnagyobb, az állandó zajforrás pedig a Bajcsy utcának a Napsugár bisztró oldalánál levő Végállomás, a 40-es járat 4 buszának a „törzshelye". Csúcsidőben 5 percenként indulnak a buszok innét, de ha csak 2—3 percet is kesík egyik kocsi, mér le sem tud állni a motor, indulhatnak tovább. j* Hogy le sem állítják a motort a buszsofőrök — emiatt Tarjánban is panaszkodnak. Pedig határozott utasításuk van a vállalattól. De hogyan álljanak le? A Bajcsy-Zsilinszky utcaiak panaszára például külön felszólították erre az Itt közlekedő buszok vezetőit. A GA 50-96-os kocsi (40-es járat) beérkezett, a motorját leállította. Egy kapualjban álltunk Nógrádi Ferenc menetrendi csoportvezetővel. Huszár László forgalmi vezetővel, és Gazdag Lászlóval, a városi tanács műszaki ügyintézőjével — nem látott minket e pilóta, nem miattunk tartotta be az utasítást. A beérkező GA 30-26-os azonnal indult, ahogy leszálltak, majd felszálltak az utasok. A következő kocsit nem lehetett leállítani — rossz az önindítója. Egész nap nem tudják leállítani, mert akkor — ottmarad. — Ez a műszaki „színvonal"? — Igen. Sajnos. 1972-73ban nem érkezett új busz Szegedre, s a „legújabbak" az 1971-ben vásárolt kocsik is 200 ezer kilométernél többet futottak, de a kocsipark — 89 darabot jelent ez szám szerint — ötven százaléka 450 ezer kilométernél többet teljesített már. S ha hozzátesszük, hogy 69 kocsinak kell naponta „kiállnia" a járatokhoz, ez mindent elmond — summázza Gazdag László. — Ilyen körülmények között az önindító vagy az adagoló hibája miatt nem lehet kocsit bent tartani — toldja meg Huszár László. S még ehhez Nógrádi Ferenc elmondja, hogy átlag 8—9 kocsi van főjavításon (ez mintegy 6 hét kiesés!) Így naponta 10—12 kocsi van tartalékban, s ez kevés. Helyi forgalomban használt, nyúzott kocsiparknál 20 százalék tartalék volna az ideális. Ideális? Hol vagyunk az ideálistól! Tíz darab új, Ikarus 260-as kocsi érkezése vérható — de az időpont, amikor végre szolgálatba állnak, kicsit homályos. Vagy az idei év utolsó negyede, vagy 1974. első negyede. Csak látszólag tértünk el az alapproblémától ezzel a műszaki állapotokat lefestő kitérővel. Mert igaz ugyan, hogy a városlakóknak meg kell szenvedniük a város Zajét ts, de hogyan is vigasztalná a Bajcsy-Zsilinszky utca lakóit, hogy a chicagói magasvasút mellett lakók is megsüketülnek, meg a Champs Elisée-n is eszetlen zaj van, vagy München autósztrádái miatt is őrjöngenek a2 emberek? A Bajcsy-Zsilinszky utcából nem lehet elhelyezni a végállomásokat és buszmegállókat. Nincs hová. Az új Ikarus 260-as ára egymillió forint fölött van. És ha volna pénze a trösztnek, akkor se annyit vehet belőle, amennyit akar, vagy szükséges, mert kevés ván. Mindezeket tudva is rettenetes rágondolni, hogy emberek sokasága vergődik a zaj, csapdájában. S ha a sofőrök emberségére apellálhatunk is, a műszaki helyzetet fohász nem javítja meg. Garázsmesteri szigor és szerelői precizitás igen — de félő, hogy ma már ez is kevés a szegedi elnyűtt buszok száméra! Szőke Mária Mindenki megnézi a hajnalok Kétrészes, szélesvásznú. szinkronizált szovjet film. frta: Borisz Vasziljcv és Sztanyiszlav Rosztockij, kép: Vjacseszlav Sumszkij, zene: Kirill Molcsanov, rendezte: Sztanyiszlav Rosztockij. Főszereplők: A. Martinov, 1. Seresük. O. Oszlroumova, I. Dolsanova, J. Drapeko, J. Markova. A film vége felé a moszkvai rádió bejelenti, hogy azon a napon a frontokon nyugalom volt, qsak helyi csatározások folytak. Vaszkov őrmesternek azon a napon az ötödik katonasapkáról is le kellett vennie a jelvényt. Az öt lány. a légvédelmi alakulat tagjai mind odavesztek, a német felderítőkkel folytatott egyenlőtlen harcban. Ez az a pillanat a filmben, amelyben összesűrítve minden megtalálható, amiért Rosztockij megalkothatta a monumentális művet. Amikor a bemondó mondata elhangzik, a néző minden porcikájában érzi a tiltakozást — a háború esztelensége ellen, A kétrészes filmnek alig van története, az egész eseménysor egy mondatban összefoglalható: az öt katonalány és Vaszkov őrmester elindulnak egy győzelmesnek látszó „helyi csatározásba", de túlerővel találják szembe magukat és az őrmester kivételével hősi halált halnak. Miközben azonban ez a történet pereg — részben a lányok fel-felvillanó emlékképeiből, részben viselkedésükből — mtndanynylan közeli ismerőseinkké válnak. Gyengeségeiket, nőies esendőségüket éppúgy látjuk, mint keménységüket, férfias kitartásukat. Rosztockij filmje össze nem férő. képtelen dolgok sorozatából fűződik össze. A legnagyobb ellentét: a kicsattanó fiatalság és a vele természetesen együttjáró életöröm — a szenvedés és a halál árnyékában. A csodálatos (és gyönyörűen fényképezett) természeti környezetben a félelem és a veszély légköre uralkodik, a zöldellő ágak meggyilkoltakat takarnak el. Az így adódó rendkívüli feszültség mindvégig erőteljesen érezhető, de a film elejétől fokozatosan növekszik is, mígnem a végén roppant súlyúvá válik. Ugyanezt a fokozatos feszültségnövekedést, szolgálja az a „késleltető módszer", amelynek lényege, hogy a rendező különös lassúsággal, sokáig elidőzve lényegtelennek tűnő epizódoknál, mintegy hömpölyögteti az eseményeket. Ez a hoszszasság más szempontból azonban nem válik előnyére a filmnek. Szinte kínálja ugyanis az alkalmat, hogy a mély lxraiság időnként érzelmességbe csapjon át, vagy a sokatmondó képsorokat kissé iskolás magyarázatok, tanulsúglevonós dikciók váltsák fel. Szerencsére csak időnként, és ezt is ellensúlyozza a színészek játéka. Az öt lány megformálója öt kitűnő színésznő, mégis talán legmegragadóbb a nagy tehetségű Andrej Martinov játéka, aki Vaszkov őrmester figurájának színészileg roppant nehezen formálható tulajdonságait teljességükben tárta elénk. & E, Kocsiba ültünk és elmentünk háznézőbe. Sajnos nem kellett messzire vándorolnunk, hogy példát, tapasztalatot szerezzünk. A kis település régen a városhoz ragadt, s már közigazgatásilag ls része annak. Itt is gomba módra szaporodnak az új családi házak; szépek Is, csúnyák is. Nagyon elszomorító, hogy a sátortetős, agyoncicomázott épületeket nem kell keresni, léptennyomon beléjük ütközhetünk, míg az igényes, építészetileg korszerű családi ház után órákig bolyonghatunk. A város szerepe A varosnak igen nagy a szerepe minden tekintetben, az építészeti formák, stílusok kialakításában, fejlesztésében és terjesztésében is az. A távolabb élő emberek bebejárnak a városba, gyermekeiket ott iskoláztatják, s ha akarják, ha nem, magukkal viszik az ott látott es tapasztalt szokásokat. Olyan házat akarnak építeni ls, amilyen a városban megnyerte tetszésüket. Ügy akarnak élni, lakni is, ahogyan azt városi rokonaiknál ízlelgették, mivel azt sok tekintetben kényelmesebbnek, jobbnak, kulturáltabbnak vélik a környezetükben, a faluban levőnél, ebben igazuk is van. — De ha ilyen házat lát a városban, ilyet fog építeni falujában is — magyarázza szenvedélyesen építészmérnök kísérőm. — Sőt, még dicsekszik is, hogy követi a városiak példáját. S mit tesz majd a szomszédja? Ha János így „városiasodík". akkor mi még azon is túlteszünk, miért lennénk mi elmaradottabbak náluk? Tagadhatatlan, hogy a napjainkban felépített családi házak belsőleg jóval többet adnak a benne lakóknak, mint a régebbiek, de elhanyagolták azt, ami formájában, külső megjelenésében, faluképi összhangjában Jó és szép volt. A fésűs beépítésű, nyeregtetős lakóházak között az összhangot megbontják a sátortetős lakóházak. Az alföldi falvak, települések hagyományos képe felbomlott, nyugodt, kiegyensúlyozott ritmusa megtört. Ezen ma már nem sokat lehet változtatni, legfeljebb utódaink többször felemlegetik majd felelősségünket, azok könnyelműségét, akik hozzájárultak ehhez az építészeti jellegtelenséghez. A mi feladatunk nyilván csak az lehet, hogy keressük és találjuk is meg a kivezető utat. Túlzsúfoltság Visszatérve a kiindulási ponthoz, ahhoz a házhoz, amely előtt megálltunk. Nem írom le a tulajdonos nevét és címét. A szóban forgó cicomás ház nem valami egyedülálló építmény, mint ahogyan azt gazdája hiszi, egyre szaporodnak a hozzája hasonló díszítések. Belépünk a házba, a tuiajdonos felesége fogad és szívesen bemutatja az épületet. Előtér, üvegezett tetővel, világos, nyáron használható lehet társalgáshoz, olvasáshoz, beszélgetéshez. Előszoba, igen tágas, ahogyai^ végignézi az ember, úgy tűnik, nagyon is tágas. Balra konyha, elég nagy, látszik, hogy ott tartózkodik a család (férj és feleség) legtöbbet, még fekhely is van benne. A konyhából nyílik a kamra, ott is bőven van hely, akár két hízót la .kibír". Az eló„Cicoma" minden mennyiségben szobából 2 szobába lehet bejutni, mindkettő az utcára néz; egyik tipikus háló (amelyet nem használnak), a másik nappali, fekvőhelyekkel, ott van a tévé is. Az előszoba végén található a fürdőszoba, mellette a W. C., majd egy újabb kamrafóle, amely terménytároló (padlásfeljáróval). Ezen helyiségek előtt is egy közlekedőfolyosót képeztek, amelyen át az udvarra, illetve egy félig nyitott kocsiszínbe ís ki lehet jutni. Az udvar túl kicsi, egymás mellett van közvetlenül a régi kis házikó, a disznóól, a kút és más gazdasági épületek. A háziasszony mondja: — Az új ház helyén állt anyám régi1 házikója, leértük, adja nekünk, hadd építsünk helyette újat. — És az a kis épület? — mutatok az udvar másik oldalán levő lakóházra. — Azt a „cserevilágban" építettük — válaszol az aszszony. — Nincs nagyon közel az újhoz? — De igen. A2 építési engedélyt is úgy adték ki, hogy azt majd le kell bontani — mosolyog, látszik, nem veszi komolyan a hatóság rendelkezését. Ki döntött? Ha már betértünk egy mostanában épült, új családi házba, tudakoljuk meg, miként is indult el az építkezés, miért lett olyan, amilyen. A család nacionáléja: tipikus szegedi, vagy környékbeli parasztfamília. A családfő a helybeli téeszben dolgozik, felesége otthon végzi a tennivalókat. Bőven akad dolga: az ólban nyolc hízó röfög, sok a baromfi, nagy a kert és még ott a háztáji föld is. Fiuk és lányuk már önálló, családot alapított. — Ki találta ki, hogy ilyen házat építsenek? — A férjem mondta el a tervezőnek, hogy milyen legyen. — Milyen anyagból készült? — ÜJból. — Körülbelül mennyibe került, mire elkészültek az építkezéssel ? — Hozzávetőleg 300 ezer forintba, de nem lehet pontosan meghatározni, mert van benne bontott anyag is. s mi is dolgoztunk. — Elégedettek a házzal? — Igen — mondja az aszszony, de elcsodálkozik egy • pillanatra, bizonytalanná válik és visszakérdez: — Talán nem jő? Fényképezik ís! A szakemberek elmondják, hogy a családi hazak többségénél a homlokzati kialakításnak csak az utca felől tulajdonítanak Jelentőséget. Az épület udvar és telekhatár felőli részén a homlokzat már alárendelt szerepet játszik és a tervek jelentős hányadénál máinem is kerül részletes kidolgozásra. Tálén nem is volna ez olyan nagy mulasztás, ha az utca felőli ólda Ion minden rendben lenni De nem így van. Az építés szakember így fogalmaz: A homlokzati elemek rlt musának és arányainak hi lyes kialakítására a tervi zőknek és az építtetőkne nincs igénye. Általános épí' tetői Igény a homlokzat fe' tűnő kialakítása. Szívesen a kalmaznak csíkozást, eltér sokszor össze nem Illő szf neket, szeszélyes mértar ábrákat. Általában azt lehe mondani, hogy a kőművesiparosoknak a homlokzatkialakításban egyeduralkodószerepük van." — Hogyan született meg az épület díszítése? — kérdeztem a ház asszonyát, aki örömmel válaszolta: — Azt mondtam a tervezőnek: „Matyi, olyan legyen ennek a háznak a mintázata, amilyen a faluban még nincsen." Ha nem saját fülemmel hallom ezt a kijelentést, el sem hiszem, az építészmérnökök elfogultságával hessentem tova. A tulajdonos felesége tovább folytatja, láthatóan nagy megelégedettséggel és boldogsággal: — Ezt annyian megnézik, hogy csuda. De mondhatom, ilyet többet nem is látnak a környéken. Különben ls én haragszom, ha olyan, mint a másé. Megállnak még az autósok is, s mennyien fényképezik, a múltkor is becsöngettek, szabad-e lefényképezni. Mondtam, szabad hát. Képzelje, makóiak voltak. Nem én fogalmazok, a szakemberek írták le tanulmányukban : „Nem tömegesen ugyan, de sajnos majdnem minden településen találhatók olyan lakóépületek, amelyek nem is elsősorban homlokzatképzésükkel, ha nem zavaros, vagy gazdájuk tehetős voltát kifejezendő, tobzódó tőmegkialakításukkal, sokszor utánzással, hivalkodó versengésre inspirálnak... Az izléshibákat jelzik azok az épületek is. amelyek eredetileg jónak indultak. de a túlzásba vi11 diszítőkedv, az arányérzék hiánya következtében igénytelen, sokszor tolakodóan feltűnő, ízléstelen külsőt öltöttek." Természetesen szép, ízléses családi házak is találhatóak környezetünkben, melyeket példaként ajánlani érdemes a követésre. Legközelebb erről. Gazdagít István