Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-09 / 236. szám

KEDD, 1973. OKTOBER 9. 7 Magyar szakember elismerése Az idén először magyar szakembernek.ítélték a sváj­ci Goethe-alapítvány tájfej­lesztési díját. A kitüntetett — dr. Madas László, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója — a tájfejlesztés és a környezetvédelem terü­letén végzett kiemelkedő te­vékenységet. A rangos kitüntetést — a jelentős tájvédelmi munka elismeréseként — vasárnap, a Duna Intercontinental Szállóban Gr. L. Bernadotte, az alapítvány felügyelő bi­zottságának elnöke adta át. Ifjúgárdisták versenye Huszonöt csapat indult Jubileumi őszi tárlat Vasárnap, az újszegedi KISZ-táborban bonyolították le a város Ifjú Gárda csapa­tainak összetett honvédelmi versenyét. A huszonöt csapat versenyéből a vándorserleget lányok között a Textilmű­vek: Donka Julianna, Budai Ilona, Jenes Ilona, Bedő Ka­talin összeállítású csapata nyerte. Második a Ruha­gyár. harmadik a KSZV 2. csapata. A fiúk versenyéből a Ti­sza-parti Gimnázium és Szakközépiskola: Babarczy István, Papp Ferenc, Kor­mos Sándor, Bálint Lajos összeállítású 1. csapata ke­rült ki győztesen. Második az Erdészeti Szakközépisko­la, harmadik a KSZV csa­pata lett. Sikeresen szerepeltek a meghívott úttörők is. A ver­senyt Soczó Kornél, az Ifjú Gárda városi parancsnoka értékelte, a díjakat Illés Tóth István, a KISZ városi bizottságának nyújtotta át. munkatársa Kisfilmek a képernyőn Három érdekes műsor bi­zonyította a hét végén, hogy vannak speciális témák és műfajok, amelyekről és ame­lyekben kizárólag a televízió képes szinte a teljesség igé­nyével szólni. Az egyik, a pénteken indult gyermek­műsor-sorozat, a Pengető. Mostanában, amikor egyre­másra anyanyelvi nevelé­sünk elégtelenségéről beszé­lünk, olvasunk, írunk, nagy öröm tapasztalni, hogy az is­kolán kívül a televízió' is megpróbál tenni valamit a gyerekek nyelvi kultúrájá­nak alakításáért. Ha nem is mindegyik, mint az iskolá­ban, mindenesetre nagyon sok gyerek részt vehet ezen a tévés nyelvórán. A műsor külön értéke, hogy talán még azok a gyerekek is, akiknek nem tartoznak ked­venceik közé az anyanyelvi tantárgyak. A Pengető első részének a Szófacsaró címet adták az alkotók (szerkesz­tő: Szabó Márta, rendező: Kovács Kati), amely már magában is játékos vidámsá­got ígért. Az elhangzott gye­rekversek, a hozzájuk kom­ponált zene, az előadói köz­vetlenség és egyszerűség együttes hatása alig mérhe­tő. Az mindenképpen bizo­nyított tény, hogy a játék át­tételén keresztül minden is­meret és hatás maradandóbb a gyereknézőkben. Szegedre, Rátkai Sándor műhelyébe látogattak a má­sik rövidfilm, A papucsos készítői. Régi, kihalófélben levő mesterségek műhelytit­kainak, szépségeinek, népraj­zi, kultúrtörténeti érdekessé­geinek megörökítésére nem először vállalkozik a televí­zió. Ez is olyan feladat, amelynek betöltésére nehe­zen találhatnánk más intéz­ményt, fórumot. Bármilyen fontosak és értékesek ugyan­is a tudomány vagy a publi­cisztika szavai, a képet nem pótolhatják. A film pedig nemcsak a papucskészítés Liebmann Béla felvétele Rátkai Sándor munka közben Közlekedési balesetek történeti vonatkozásaival, a mesterség hagyományaival és jelenlegi helyzetével is­mertetett meg, hanem felraj­zolta az utánpótlás hiánya miatt aggódó mester portré­ját, és a táncbetétek segítsé­gével szórakoztató műsorrá avatta a tartalmas összeállí­tást. A film készítőinek ér­demei x közül a legszimpa­tikusabb, hogy a határainkon túl is híressé vált szegedi papucsról és mesteréről a; itthoniaknak, az ország la­kóinak közvetítették a leg­szükségesebb tudnivalókat. Reisenbüchler Sándor filmjeiből mutatott be néhá­nyat A zsűri különdíja cí­mű műsor. Olyan értékes, érdekes kisfilmek váltak köz­ismertté, amelyeket a tévé nélkül csak szűk csoportok láthatnak, ismerhetnek, az alkotót, és művészi elveit pedig még kevesebben. A különleges technikával ké­szült, Cannes-ban tavaly dí­jat nyert, 1812-es év című film bemutatása ürügyén Reisenbüchle/ Sándor alko­tói módszerének, stílusának, művészetének fejlődéstörté­nete rajzolódott fel előttünk. Szép Ernő halálának év­fordulójára készült írásaiból az Űriemberek vagyunk cí­mű műsor. Az öt jelenet, öt jellegzetes pillanatkép a mpltból. Szép Ernő egy le­tűnt világ furcsa, jellegzetes, elesett és pénztelen figurái­ról, helyzeteikről festett ár­nyalt, finomra jzú képeket, ' mély megértéssel és rokon­szenvvel. Ez a ^rokonszenv egyaránt átsüt az útonállók, a táncosnők, a lokáltündé­rek, a lapszerkesztők és pin­cérek világának látszólag ob­jektív, látleletszerű bemuta­tásán, és egyszer sem marad el a másik, napfényes olda­lon élők bírálata, felelősség­revonása. Hogy a rokon­szenvvel együttjár valamifé­le nosztalgia is, a korántsem irigylésre méltó életmódok után — kár lenne tagadni. A tévéfeldolgozások jól érzé­keltették az írásoknak ezt az összetett hangulatát. Az esti órákban ittasan közlekedett motorkerékpáron Pusztaszeren Forgó József, Pusztaszer, Tanya 179. szám alatti lakos, és nem a látá­sának megfelelő sebességgel haladt. Előtte gyalogosok — Dávid Jánosné és Dávid Etelka, Pusztaszer, Tanya 151. éí Bányai Antal, Pusz­taszer. Tanya 213. — halad­tak. Forgó hátulról beléjük szaladt. Dávidné olyan sú­lyosan sérült, hogy a hely­színen életét vesztette. Sú­lyos sérülést szenvedett Bá­nyai Antal es Dávid Etelka. A motoros könnyebben sé­rült. Az1 ügyben a vizsgálat folyik. Kamiont vezetve nem adott elsőbbséget a Hunyadi János sugárút és a Bécsi körút kereszteződésében Plail Wilfried bécsi lakos. Segéd­motorkerékpárral a kamion­nak szaladt Kovács Gyula, Szeged, Április 4. útja 61. szám alatti lakos, aki súlyos sérülést szenvedett. A bajai úton motorkerék­páron közlekedett Kádár István, Algyő, Berek sor 17. szám alatti lakos. Műszaki hiba folytán áthaladt a me­netirány szerinti bal oldalra, s egy személygépkocsival ösz­szeütközött. Kádár és utasa, aki felesége volt, súlyos sé­rülést szenvedett. A kár mintegy 10 ezer forint. Holnap az Önök kérték . .. ígér jó szórakozást, valamint a most induló olasz doku­mentumfilm-sorozat, az Isz­lám. Csütörtökön az Egy hölgy arcképe című angol filmsorozat harmadik részét láthatjuk. A Vásárhelyi Hetek ren­dezvényeinek sorában vasár­nap délben huszadik alka­lommal nyílt meg a Vásár­helyi Oszi Tárlat. A Tornyai János Múzeumban magas színvonalú tárlat köszönti az ország egyik legrangosabb képzőművészeti központját, és a két évtizedes születés­napját ünneplő őszi tárlatot. A kiállítást dr. Simó Jenő, a művelődésügyi miniszter helyettese nyitotta meg. Az ünnepélyes tárlatnyitón meg­jelent Hantos Mihály, a me­gyei tanács elnökhelyettese és dr. Koncz János, a me­gyei pártbizottság osztály­vezetője is. A Tornyai-pla­kettet, a munkajutalmakat és a különdíjakat Sajti Im­re. a hódmezővásárhelyi ta­nács elnöke nyújtotta át. A Tornyai-plakett idei nyerte­se Ligeti Erika, Munkácsy­díjas szobrászművész. Mun­kajutalmat kapott Lieber Éva textiltervező iparmű­vész, Hézső Ferenc és Szur­csik János festőművészek, valamint Szemethy Imre grafikusművész. A jubileum alkalmából a városi tanács két különdíjat alapított. Két évtizedes munkásságáért AZ­mási Gyula Béla festőmű­vész és Szabó Iván szobrász­művész részesült különdíj­ban. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának jubileumi különdíját Szalay Ferenc fes­tőművész kapta, míg a Mű­vészeti Alap különdíjában Németh József festőművész részesült. * A jubileumoknak, évfor­dulóknak mindig különös, a szokásosnál ünnepélyesebb hangulatuk van. A huszadik alkalommal megnyílt Vásár­helyi Öszi Tárlat is magá­ban hordozza ezt az ünne­pélyességet. Köszönhetjük ezt elsősorban a végre szigo­rú zsüroroknak — mert a ki­állítás szellős, áttekinthető, élvezhető. Köszönhetjük a rendezőknek — mert a tárlat példásan rendezett, egv-egy terem önmagában is élmé­nyeket képes nyújtani, S köszönhetjük a művészek­nek, mert nagyszerű alkotá­sokat küldtek a kiállításra. A beküldött 400 alkotás kö­zül a zsűri 260-at tartott ér­demesnek a bemutatásra. A vezető szerep ismételten a vásárhelyi művészeké, a mű­i fajok között pedig — bár a szobrászati anyagot a megle­hetősen sok érem és plakett földuzzasztja — a festmé­nyek, táblaképek viszik a prímet. A festményanyag­ban, mégpedig a vásárhelyi művészek festményanyagá­ban a legerőteljesebb a kö­tődés a hagyományokhoz. Ezt már nagyon sokszor le­írtuk, hangoztattuk. lassan közhellyé szürkül ez a meg­állapítás.- Pedig mai tartal­maiban rengeteg érték hor­i dozója. S a hagyományőrzé­sen belül egyre több a szín a stiláris és tartalmi skálán. Az immár klasszikussá ne­mesedett „alföldi testészetet" a mostani tárlaton is műves alkotásokkal képviseli Ku­rucz D. István és Almási Gyula/Béla. Ennek a festé­szetnek expresszívebb, erő­teljesebb vonulatához kap­csolódik Magos Gyula ka­rakteres és jelképes paraszt­arcmásaival, Szurcsik János monumentalitás felé hajló kompozícióival. Ennek az áramlatnak sajátos festőjévé vált az utóbbi egy-két év­ben Csikós András. Vibráló, izgalmas felületei a legcse­kélyebb. néhány elemből építkező falusi-tanyai képeit is tartalmas, mél.v mondani­valójú alkotásokká emelik. Fejér Csaba nagyon szép portréval jelentkezik. Ezt szemlélve csak sajnálhatjúk. Dr. Simó Jenő ünnepi megnyitóját mondja hogy kevésszer fog igénye­sebb feladathoz. Szalay Fe­renc kiállított három képe közül a legmegkapóbb a na­iv festőkre emlékeztető Ab­lak előtt, ahol a népdalok szemléletének művészi meg­fogalmazását adja. Németh József monumentalitásával, ünnepélyességével. summá­zó előadásmódjával ismét magasabbra lépett. Álldogáló asszonyok tehénnel című nagyméretű festményén egy­szerre vélem felfedezni az ősi barlangrajzok földszíneit és az indiai festészet stilizáló, lényegre törő előadásmód­ját. Az ünnepélyes arany­háttér, az asszonyok foltja, ritmusa, nagyvonalú felület­kezelése a tárlat egyik leg­rangosabb alkotásává emelik a képet. Azt hiszem, nem véletle­nül került egymás mellé a tárlaton Hézső Ferenc szí­nekben tobzódó, átvitt értel­mű, jelképes önéletrajza, a Vörös kakas és Lóránt Já­nos a szürke néhány árnya­latából építkező festménye, a Vizek madara és a Táj. A lírai vonulatban olyan al­kotók műveivel találkozunk, mint Fülöp Erzsébet tenyér­nyi alkotásai, Dér István egyre érettebb, tisztább és sokszínűbb-sokrétűbb . szim­bolikus képe. A virágok to­vább élnek. Emlékezetes mű­ve a tárlatnak. Somos Mik­lós lírája visszafogott szí­neiben és letompított for­máiban jelentkezik. Zombori Lászlónak két nagyszerűen megoldott képével találkoz­hatunk, Zoltánfi István még mindig tovább tudja sorjáz­tatni Nemzedékek című képsorát. Kiss György len­dületes alkotásai és Cs. Pa­taj Mihály szép rajzú ké­pe teljesítik ki a sort. A grafikai anyag nagyon színvonalas. Egyik legszebb darabja Ágotha Margit bo­rongós-sötét metszete, a Ma­dách : Mózes. A szürrealista víziók rajzos, sokíigurás, lá­tomásos világát Szemethy Imre és Engel Tevan Ist­ván lapjai képviselik. Szati­rizáló " lapjaival Csohány Kálmán új színt jelent a gra­fikai anyagban. A fortnák és az alkotói lendület sikeres találkozásainak lehetünk ta­núi Czike Ferenc alkotásain. Jurida Károly nyomatokból építkező grafikái érdekes kí­sérletek. Igen gazdag és sokszínű a szobrászati anyag. Csiky Ti­bor organikus felületmozgá­saitól Lisztes István realista gipszszobráig széles a skála. A két szélső pont között olyan sikerült alkotásokkal találkozhatunk, mint Szabó Iván kopjafái. Rátonyi Jó­zsef . nagyszerű lovasszobrai. Vasas Béla a tömeg ritmu­sát kereső alkotásai, Kligl Sándor ötletet igazi szoborrá érlett műve. Tóth Valéria lírai szobrai, Szathmáry Gyöngyi kisplasztikái. Nagy Sándor és Nagy András szűkszavú szobrai. Az ér­mészek seregének vezetője minden kétséget kizáróan az idei Tornyai-plakettes Ligeti Erika. Tenyérnyi alkotásai öntörvényű darabok, mind­egyik egy-egy szellemes, gondolatgazdag epigramma. Az iparművészeti anyag­ban örömmel láttuk Lieber Éva varrott szőnyegeit, a Mónus-testvérek ízes népi kerámiáit és Végvári Gyula átírt, modern szemléletű ke­rámiáját. Tandi Lajos Kiállítás és előadás a Művészklubban Üttörőmozi Vasárnap Nyíregyházán megnyílt az ország első útt rőmozija. A gép kezelését kivéve, az üzemeltetéssel kapcso­latos tennivalókat, általános iskolások látják el. Négyszáz személyes nagyterem áll a pajtások rendelkezésére, s egye­lőre kéthetenként — később igény szerint gyakrabban — tartanak előadásokat olcsó, kétforintos helyárakkal. A mű­sort is a fiatalok állítják össze. Aki e kiállítástól a ha­gyományos, megszokott ké­peket várja, nagyon csalódik. Mert a Sajtóház Művész­klubjában tegnap este meg­nyílt tárlat, mely Hemmert János alkotásait mutatja be, eltér minden megszokottól, hagyományostól és elfoga­dottól. A látogató joggal (?!) kérdezheti: hogy kerül a képre üvegcserép, napszem­üveg, bizsu, fogaskerék, gom­bostű, sőt szárított béka és neccharisnya? A kérdésre a válasz benne rejlik a művész szándékában. A szándékban, mely világos és egyértelmű: odadobni a kesztyűt a meg­"sonlosodotlnak, a kispolgári ' 'lésnek. Keresni a kéoéoítés új útjait, lehetőségeit. Kitel­jesíteni a képzőművészet eszköztárát, A megvalósítás­sal bizonnyal sokan fognak vitatkozni. A totalitásra törekvés, a korunkhoz igazodó művészi szándék olyan alkotásokban jelentkezik Hemmertnél, melyeken napjaink égető, szorító, csodálatra vagy ret­tegésre késztető világa léleg­zik. S nem kis irónia, nem kevés groteszk elem mozgat­ja Hemmert fantáziáját. Az órakerekekből épített hold­kocsi egyszerre tisztelgés az emberi ész nagysága és a technikai fejlődés folyto­nossága előtt. Annyi bizonyos. Hemmert János különös alkotásai pro­vokálnak. Nem mehetünk el mellettük anélkül, hogy ne méltatnánk egy csodálkozó pillantással. vag<- egy feldü­hödött gesztussal. A Művészklub tegnapi összejövetelén dr. Csongor Győző muzeológus előadá-' tartott Elfelejtett szegedi n vek címmel. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom