Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

i VASÁRNAP, t973. OKTÓBER 7. Az élet szolgálatában Levéltári dokumentumok Szent-Györgyi Albertról Most, hogy Szent-Györgyi Albertet Szegedre várjuk, felelevenítjük itt töltött évei­nek egy jeles epizódját. Szeged városa 1937. októ­ber 29-én értesült arról, hogy a tudomány akkori, egyik legelőkelőbb nemzet­közi testülete, a stockholmi Karolin Akadémia Szent­Györgyi Albert szegedi egye­temi tanárnak ítélte oda a tudomány legnagyobb elis­merését jelentő Nobel-díjat. A város vezetői megindítot­ták tanácskozásaikat, hogy a kiváló tudományos teljesít­mény alkalmából Szent­Györgyi Albertet valamilyen módon köszöntsék. Ekkor ha­tározták el, hogy Szent­Györgyi Albertet a város díszpolgárává választják. Szeged város polgármeste­re a díszpolgárrá választás­hoz véleményeket kért be. A vélemények között a leg­jelentősebb az a szakvéle­mény, melyet az orvostudo­mányi kar akkori dékánja, Rusznyák István adott, aki később akadémikus és a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke lett. Levéltá­runkban megtalálható Rusz­nyák eredeti levele, mely­ben a következőket írja: „Szent-Györgyi Albert több mint 15 évi fáradságos és sokszor nehéz külső körül­mények között véghezvitt vizsgálatokkal az emberi és állati élet egyik legalapve­tőbb kérdését kutatja. Ez a kérdés a szervezetben vég­bemenő égési folyamatok problémája. Az élet minden megnyilvánulásához energia szükséges, ez az energia pe­dig szervezetekben folyó égé­sek alkalmával keletkezik. Az életfolyamatok megérté­se lehetetlen tehát az égési folyamatok megértése nélkül. Szent-Györgyi vizsgálatai ezt a kérdést messzemenően tisztázták. E vizsgálatainak nagy gyakorlati jelentőségű mellékhajtásai: C-vitamin tiszta előállítása, permeabili­tási vitamin felfedezése." Szent-Györgyi Albert dísz­polgárrá választására Szeged Város Törvényhatósági Bi­zottságának rendkívüli dísz­közgyűlését 1937. december 1-ére — déli 12 órára — hívták össze. Érdekes a polgármester hevezetője, melyben arra utal, hogy nem politikust választ a város díszpolgárai sorába, s ezért „a közgyűlé­si terem ősi falai vajmi rit­kán fogadtak maguk közé ennyire egységesen örvendő érzelemmel eltelt közönsé­get, hiszen egészen egyedül­álló az alkalom, nemcsak Szegeden, de országszerte, hogy a törvényhatóság kö­zönsége egyik polgártársát kizárólag tudományos érde­meiért, éspedig világszerte elismert tudományos érde­meiért ünnepli". A polgármester ugyanek­kor kijelentette, hogy „nagy tett az, amit Szent-Györgyi Albert végez, különösen ab­ban a korszakban, amikor a fölfedezések és kutatások a pusztítás és rombolás szol­gálatában állanak; szép lett az, hogy minden porcikájá­val a tudást szolgálja, a vér nélküli haladást, az erősza­koskodás nélküli fejlődést". A polgármester által is ismertetett határozati javas­latot a rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadta, és a határozat szerint Szent­Györgyi Albertet „o Nobel­díj elnyerésével, egyete­münknek, az egész magyar tudományos világnak, a ma­gyar nemzeti ügynek és Sze­ged városának szerzett érde­meiért ... a városi polgári ériékek legnagyobb jutalma­zásaként Szeged díszpolgárá­vá választja". Szeged város polgármeste­re a következő szavak kísé­retében adta át Sfcent-Györ­gyi Albertnak a díszpolgári oklevelet: „Professzor Ür kutatásainak külön nagy ér­téke az, hogy 'tudásának ere­jét nem a gyűlölet, halál és pusztulás, hanem az élet Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Klau­zál Gábor és Jókai Mór. Szent-Györgyi következő szavai már politikai hitval­lását tartalmazzák, melyet azóta egész életével bizonyí­tott; „ez a város élő bizony­ságát adta az én hitvallá­somnak, hogy az önvédelem egyetlen biztos fegyvere a szolgálatába állította, és az mások iránti jóakarat, hogy emberiség javára érvényesí­tette, kiérdemelve ezzel a tudomány Nobel-díja mellett a józanság és szeretet Nobel­díját is." , Szent-Györgyi Albert az oklevél átvétele után nagy beszédet intézett Szeged Vá­ros Törvényhatósági Bizott­ságához. A beszéd teljes ter­jedelmében megtalálható le­véltárunkban. Szent-Györgyi kijelentette, hogy „a dísz­polgárság külső jele annak, hogy elértem a legmagasabb kitüntetést, amit ember éle­tében elérhet: polgártársai szeretetét.eddig azt hit­tem, hogy a legtöbb, amit ember elérhet, az egy tisz­tes sírhely, de nekem a sors ennél sokkal többet jutta­jóléthez csakis munka, be­csületes, önzetlen munka, építés és összefogás, nem pedig kurjongatás, civakodás és rombolás vezet, hogy az egyetlen ami bennünket fel­emelhet, létjogosultságunkat a nagy világ előtt szegény­ségünkben is bebizonyíthat­ja, az a kultúra, a tudás, a tudomány és a művészet, melyben egyforma szava van kis és nagy nemzeteknek. Ha e város példáját a nem­zetek is követnék, ma az em­beriség egy boldogabb jövő­nek nézne elébe". Végül a következőket mondta: „ha én lennék a tudomány zászlóvivője — úgy én ennek a városnak, amiért a legnagyobb áldoza­tott: egy helyet pogártársaim tok árán megnyitotta kapuit szívében, akik engem szivük­be zártak éppúgy, mint aho­gyan magam is már rég szí­vembe zártam ezt a várost". Kijelentette, hogy az öröm és meghatottság mellett két­ség is eltölti, „mert az én nevem a szegedi díszpolgá­rok sorában olyan nagy ne­vek mellé kerül, melyekkel magát nem mérheti". Szent­Györgyi ezzel arrá célzott, hogy a valóban kevés számú szegedi díszpolgárok sorában olyan nagy egyéniségek van­nak, mint Széchenyi István, a tudás, az új igazságok pár­tatlan keresői előtt — meg­hajtanám zászlómat a város előtt, ... én ezért eddig is büszkén viseltem Szeged polgárságáig kettőzött büsz­keséggel fogom viselni dísz­polgárságát". A jövőre vonatkozóan 'pe­dig kijelentette „én nem tu­dok érte mást tenni, mint hogy tovább dolgozom, nem tudok érte mást adni, mint az én soha el nem múló há­lámat és szeretetemet". Perneki Mihály Megkezdődtek. a Vásárhelyi Hetek Tegnap délután ünnepé- lítják le. Október 18-án elő­lyes keretek között Sajti adások hangzanak el Hód­Imre tanácselnök nyitotta mezővásárhely fejlesztéséről, meg az október 21-ig tartó Vásárhelyi Heteket, a Beth­lep Gábor gimnáziumban. Az évek óta hagyományosan gazdag rendezvénysorozat idén is bővelkedik kulturá­lis eseményekben, melyek közül legkiemelkedőbb a ma, vasárnap délben meg­nyíló XX. Vásárhelyi Oszi Tárlat, a Tornyai János Mú­zeumban. Megnyitó beszé­det dr. Simó Jenő művelő­désügyi miniszterhelyettes mond. Holnap, hétfőn irodalmi est lesz a Petőfi művelődési központban, Nagy László költő, Sánta Ferenc író, és több jeles budapesti színmű­vész közreműködésével. Ugyanitt adják át az érdek­lődőknek másnap a Mi hoz­tuk az időt vándorkiállítást, délután a szocialista brigád­vezetők tanácskoznak a kulturális feladatokról, este a Szegedi Nemzeti Színház, a Szakszervezetek Általános Munkáskórusa és az ÉDOSZ Szeged Táncegyüttes ad ün­nepi műsort, Bor József ren­dezésében, a szocialista bri­gádok tiszteletére. Október 10—11-én állattenyésztési ankét és kiállítás lesz, a pedagógusok és az orvosok részére az iskolaérettségről, az iskolaelőkészítésről és a beiskolázásról rendeznek ta­nácskozást, a pedagógusok és a fegyveres erők vezetői pe­dig a honvédelmi és a ha­zafias nevelés kérdéseit vi­tatják meg. Október 12-től három napon keresztül ren­dezik meg a zeneiskolai ta­nárképzők országos kamara­zene fesztiválját. Október 15-én délután a Kincskereső és a Pártélet című folyóira­tok olvasótalálkózóit bonyo­másnap kezdődik a VI. vá rostörténeti konferencia," ahol a mezővárosi fejlődés századvégi és XX. századi problémáiról hangzanak el előadások két napon át. Ok­tóber 21-én nemzetközi bé­lyegkiállítás nyílik a vásár­helyi ifjúsági házban. Emberek és gépek A kőművesek az utolsó si­mításokat végzik az ószent­iváni új szivattyútelep épü­letén, a Tisza bal partján, közvetlenül a magyar—ju­goszláv határ előtt. A gépek is bent állnak már a he­lyükön, három szivattyú, amelyből kettő 800 millimé­ter átmérőjű csőbe „dobja" a vizet, egy pedig 500 mil­liméteresbe. Az épület há­romszintes. A felsőn helyez­kednek el a villanymotorok, az alatta levőn a szivattyúk, legalul pedig ott „ásítozik" a szívótorok. A gépek itt még nem engedelmeskednek az embernek, hiányzik az erő, az elektromosság bekötése. A masinák összeszerelésével tulajdonképpen elkészültek a Ganz-MAVAG géplakato­sai, szerelői, hegesztői, akik — Morvái Gábor, Bense Jenő, Nagy A. László, Vá­nya István, Sípos Józséf, Molnár Ferenc — egy brigá­dot alkotva egész nyáron át itt dolgoztak külső szerelé­sen. munkák zömével tulajdon­képpen végeztek már. A brigádjuk is megfogyatko­zott. Molnár Ferenc csoport­vezetővel együtt hárman el­ugrattak Biharugyára egy sürgősebb munkára. A hát­védet Morvái Gábor hegesz­nie kell, legalábbis üzembe helyezni a gépeket, az épü­let belső átalakítása ráér, hi­szen azt úgy is olyanná va­rázsolják, csempézik, festik, mint a patikát. Morvái Gá­bor hegesztő és társa, Bense Jenő géplakatos 10—12 órát tő és Bense Jenő géplakatos iis dolgozik naponta. Egy­képviseli. Ök ketten a leg- részt sürgeti őket a munka szegediebbek a Ganz-MÁ- befejezése, másrészt 44 órás VAG-osok közül, mert munkahét után hazautaznak a évekkel ezelőtt is voltak családjukhoz, egyikük Nagy­már külső szerelésen Szege- kőrösre, a másikuk Kiskun­HÁROMSZO­ROS TELJE­SÍTMÉNY A kor­szerű, elektro­mos meg­hajtású szivattyúk a régi széntüzelésű szivattyú há­romszorosát teljesitik, má­sodpercenként három köb­méter vizet emelnek át — szükség szerint — a Tiszá­ba. Az újszegedi belvíz­rendszer kiépítettsége tulaj­donképpen erre a' szivaty­tyútelepre összpontosul, ma­gába fógadva Szőreg, Kü­bekháza, Űjszentiván és Ti­szasziget belvizeit három fő­csatorna rendszeren át. A Ganz-MÁVAG szerelői a den, illetve környékén. Tu­lajdonképpen nem is pesti­ek, csak a Ganz-MÁVAG­ban kezelik a munkaköny­vüket, egyébként állandóan úton vannak, járják az or­szágot elvégezve a rájuk bí­zott munkát. Morvái Gábor az ország legjobb hegesztői közé tartozik. Olyan varra­tokat futtat a hatalmas, nagyméretű csöveken, hogy az a szemnek is szép, tet­szetős. Pedig a töltés lábá­nál dolgozik most, filcpok­rócra feküdve egy mélyedés­ben, aknában, hogy a cső „hasát" is összevarrja. Iz­mot feszítő, fárasztó mun­kafázis a külső, 1400 milli­méter átmérőjű nyomócsö­vön dolgozni. Ezt a csőrend­szert nem tudták előre el­készíteni a Ganz-MÁVAG műhelyeiben, az íveket itt kelett a helyszínen vágni, összeilleszteni, hogy a nagy­méretű cső mintegy 120—130 méter hosszan hozzásimul­jon a töltés vonalához. TÍZ-TIZEN­KÉT ÖRÁS MUNKANAP Határ­időhöz kötött az ószent­iváni új szivattyútelep elké­szülte. Még az idén működ­Tovább fejlesztik az iskola-egészségügyet félegyházára. Odavalósiak, ott él a családjuk, itt ők csak vendégmunkások, de igen megbecsülik őket. A hét elejétől a hét végéig egyéni háztartást vezetnek, ami abból áll, hogy reggeli­ről és vacsoráról maguk gondoskodnak, délben főtt ételt az ószentiváni munkás­szállás ebédlőjében fogyasz­tanak. A lakásuk sem egy­szerűen csak szállás, hanem összkomfortos, minden ké­nyelemmel ellátott vendég­szoba a tápéi gépüzem új épületben. Reggel autóba ülnek és Öszentivánról ugyancsak gépjármű viszi őket Tápéra. Mivel töltik a pihenő estéket a Ganz-MÁ­VAG szerelői az ideiglenes szálláson, illetve Szegeden? — Tévét nézünk, olvasunk vagy beszélgetünk — mond­ja Morvái Gábor, aki a he­gesztőpálcát nem cserélné el semmivel, annyira szereti a szakmáját. Keres is vele havonta 4 ezer forint körül, társa, Bense Jenő pedig 3 ezer 500 forint körül. Vál­tozatos életük egy kicsit kö­tődik is a jobb keresethez, ami a külső munkával jár, és azokhoz a kedvezmé­nyekhez, amelyeket a Ganz­MÁVAG-nál kapnak, pél­dául a kedvezményes vas­úti utazást, amely család­tagjaiknak is jár. A beszél ­A Művelődésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium és más érde­kelt szervek képviselőiből létrejött szak­értői bizottság ez év eleje óta azon mun­kálkodik, hogy javaslatokat dolgozzon ki, ajánlásokat tegyen illetékeseknek az isko­la-egészségügyi fejlesztésére. Az eddigi történtekről és a további tervekről kért tájékoztatást az MTI munkatársa a két érintett szakminisztériumban. Elmondot­ták: újabb fontos lépést jelent a diákok egészségének megóvása szempontjából az iskolai házirenddel kapcsolatos állásfogla­lás. Ennek értelmében például mind az ál­talános, mind a középiskolákban tilos a dohányzás a tanintézet egész területén ta­nítási időben. Egy másik jelentős állásfoglalás: szeszes italok árusítása és fogyasztása tilos az is­kolákban és mindenféle iskolai rendezvé­nyen. A diákok egészséges fejlődése, szerveze­tük erősödése szempontjából igen lénye­ges a harmadik testnevelési óra bevezeh se. Az idei oktatási évtől az iskolai tes nevelés óraszáma tanulócsoportonként év 32—33 a Rözépiskplák negyedik osztályai ban évi 28 órávál növekszik. Az évi óra­szám emelése alkalmas arra, hogy a test­nevelés hatékonyabban járuljon hozzá a tanulói túlterhelés, elsősorban a szellemi, idegi fáradtság csökkentéséhez, és elősegít­se a fizikai képességek fokozottabb fejlesz­tését. A tanulók túlterhelésének mérséklését szolgálja az idei oktatási évben életbe lé­pett tananyagcsökkentés, valamint az írás­beli házi feladatok mennyiségének csök­kentése. Az erre vonatkozó irányelvek sze­rint hétfőre az általános iskolákban sem az alsó, sem a felső tagozat osztályaiban nem szabad írásbeli házi feladatot adni. Napközis és tanulószobás diákok nem vi­hetnek haza házi feladatot. így lehetővé válik, hogy a diákok a hét végén jobban kipihenjék magukat, ami különösen lé­nyeges a legifjabb korosztálynál, az álta­lános iskolák elsőseinél. Fontos azonban, hogy a szülők a gyermek napirendjében a hétvégi szabad időt ésszerűen használják fel. A közoktatás szakterületén dolgozó tu­dományos kutatók egyébként megfontolan­dónak tartják: szükséges-e az általános'is­olák első osztályaiban a 45 perces órák >nntartása? Véleményük szerint ezt rö­v idíteni kellene, mivel hatéves korban a gyermekek mozgásigénye még olyan, hogy nehezen tudják végigülni a háromnegyed órát, különösen akkor, ha még az iskola­pad is korszerűtlen, kényelmetlen. A RÉGIBŐL MÜZEUM LESZ getést az­zal toldja meg Ben­se Jenő, hogy ha itt tölte­nék Szegeden a vasárnapot, akkor beállnának a SZEOL szurkolói közé. Morvái Gá­bor sokat sejtetően néz tár­sára, s rögtön hozzáteszi, hogy ő nem enged a negy­vennyolcból, mert megma­rad az Űjpesti Dózsa mel­lett. Ennek a hűségének be­szédes jele, hogy csapatát innen, Öszentivánról is ér­deklődéssel kíséri. Az ószentiváni régi szi­vattyútelep kéménye már aligha füstöl a jövőben. A kémény és a gépház teljes üzemképes berendezését azonban meghagyják, mert Csongrád megyében, a Tisza bal partján, ez az utolsó olyan szivattyúház, amely érdemes a jövőnek múzeu­mul is szolgálni. Az öreg gé­pek, berendezések hosszú szolgálat után megérdemlik, hogy az utókor megbecsü­léssel szemlélődjön rajtuk, s ha netán annyi sok belvíz támadna, az öreg gépeket is be lehet kapcsolni a vizek átemelésébe. Lődi Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom