Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

4 SZOMBAT, 1973. OKTÓBER 6. 7 Víz, levegő, élei Az országos kurnyezetvé­jjelmi napokkal egyidőben adtuk hírül, hogy nagy mennyiségű olaj- és vegyi­anyagokkal szennyezett víz ömlött a Tiszába! Ugyanak­kor a Balatonnál, Széplak partjainál, ugyancsak jelen­tfis mennyiségű fűtőolaj ke­rült a vízbe! Ez a két — szerencsére gyorsan meg­szüntetett — szennyeződés is bizonyítja a környezetvéde­lem fontosságét és sürgőssé­gét, ha úgy tetszik, életbe­vágó aktualitását I Természetesen nemcsak fezekben a napokban volt té­ma a környezetvédelem; a viz. a levegő, a táj, az élet védelme. A gazdaságilag fej­lett országokban már az el­múlt években az emberi kör­nyezetet ért károsodások mértéke nem egy esetben meghaladta a természetes közegek öntisztuló képessé­gét, azokat a határértékeket, amelyek az egészséges em­beri életfeltételek zavarta­lanságát biztosítani képesek. Az urbanizáció, a motorizá­ció és az automatizálás ál­talánossá válásával az em­beriség mind nagyobb mér­tékben idegenül el termé­szetes környezetétől, s teremt magának mesterséges kör­nyezetet, amelyben fokozó­dik a civilizáció nyújtotta előnyök mellett a zsúfolt­ság, a növekvő zajinger, a termelésből adódó szennye­ződés, a füst, a por, a gőz, a hulladék rohamos növeke­dése, ártalma. A szakemberek szerint az ezredfordulóra a Föld lakos­ságának több mint a fele városlakó lesz. A haladás különösen erős a roham­léptekkel iparosodó orszá­gokban, köztük hazánkban ls. Szinte hihetetlennek tűnő adat, pedig igaz: 2000-ben hazank lakosságának több mint 65 százaléka városok­ban fog élni. Városokban, ahol szinte naponta növe­kednek az egészségrontó külső hatások. Nem kell azonban a jövőbe képzel­nünk magunkat. Országunk­ban 1965-ben 3 millió köb­méter volt a köztisztasági szervek által begyűjtött hul­ladék, tavaly ez a mennyi­ség 4,3 millió köbméterre emelkedett, s 1975-ben 5,5 millió köbméter lesz. 10 év alatt szinte megduplázódik körülöttünk az egészségron­tó szemét. Napjainkban az országban minden egyes la­kos évente mintegy 200—250 kilogramm hulladékot „ter­mel". Nem is olyan régen még csodálkozva néztük a filmhíradókban, hogy egyes nyugati országokban ócska­vashegyek. autóroncsok tar­kítják a nagyvárosok kör­nyékét. Most pedig már ná­lunk sem ritka az útfélen ázó ócska bútor, az eldobált autógumi. Adatok bizonyít­ják, hogy ma Budapesten 3500—4000 elhagyott roncs­tudatlanság. Szerencsére ma már egyik sem jellemző ha­zánkra. Évekkel ezelőtt meg­kezdődött a felmérőmunka, tudjuk, hogy Budapest, Mis­kolc és közvetlen környéke, a Közép-Dunántúl légtere, vize a legszennyezettebb. Tudjuk azt is, hogy vizeink túlnyomó többsége szennye­zett. felszíni vizeink 96 szá­zaléka pedig már külföldről szennyezetten érkezik az or­szág területére. A mezőgaz­daságban pedig a mind szé­lesebb körben alkalmazott növényvédő szerek rontják a talaj állapotát. Mindez együtt évente 5—7 milliárd forintnyi kárt okoz a nép­gazdaságnak, ami a nemzeti jövedelem mintegy 2 száza­lékával egyenlő. Ez év nyarán megalakult az Országos Környezetvédel­mi Szolgálat. Szakemberei azon munkálkodnak. hogy miként lehetne megóvni a levegőt, a vizet és a talajt a szennyeződéstől. A kor­mányzat kötelezte a válla­latokat, hogy a víz- és lég­autó rozsdásodik az Útszé- "ennyeződés csökkentése len. Kell-p töhh érdekében tisztitóberendeze­len. Kell-e több bizonyíték arra. hogy mennyire szüksé­ges a természet védelme, a viz, a levegő, a környezet tisztántartása? Drámai hangú felhívást intézett az emberiséghez az ENSZ környezetvédelmi ki­adványa. Egyetlen mondai ebből: „A közömbösség, a tudatlanság súlyos és jóvá­tehetetlen károkat okozhat a földi környezetben, melytől létünk és boldogulásunk függ: viszont teljesebb tu­dással, bölcs cselekvéssel biz­tosíthatjuk magunk és utó­daink szebb életét, olyan környezetben, amely az em­beri szükségletekkel össz­hangban van". Közömbösség, Mennyit iszik a magyar ? Szeszesital-fogyasztásunk 1957-ben érte el az 1934—38. évek átlagos fogyasztási színvonalát, de 1972-ben már mintegy 76 százalékkal múlta felül a háború előtti évek átlagát. Bor, sör vagy tömény? A háború előttihez képest leg­dinamikusabban a sörfo­gyasztás emelkedett: éppen tizennyolcszorosára. Az utób­bi három évben a sörfo­gyasztás növekedési üteme mérséklődött, ugyanakkor az égetett szeszes italok forgal­ma alaposan „megugrott". A borfogyasztás erőteljes visszaesés után stagnált, majd az utolsó években kis­sé emelkedett: jelenleg az 1934—38. évek fogyasztásá­nak átlagát körülbelül 25 százalékkal múlja felül. Némi vigasz, hogy egy legutóbb készült, 25 ország­ra vonatkozó statisztika sze­rint a fogyasztás nagysága alapján még nem tartozunk a közvetlen élmezőnyhöz: kilencedik helyen állunk. Meglepő, hogy nem az észa­ki, sok égetett szeszes italt fogyasztó országok a lista­vezetők, hanem a nagy bor­fogyasztó nemzetek: Fran­ciaország, Olaszország, Por­tugália és Spanyolország. A kép teljességéhez tarto­zik, hogy az alkoholmentes italok fogyasztása az utóbbi évtizedben örvendetesen, gyors ütemben emelkedett: évenként közel 1Ü százalék volt a gyarapodás, és így egy évtized alatt megduplázó­dott. A gyors növekedés el­lenére is felmaradunk a-i nemzetközi színvonaltól, kü­lönösen a valódi gyümölcs­levek fogyasztása tekinteté­ben. Pedig a hazai nyers­anyagforrás (nagy tömegben termő gyümölcs, gyógyvíz) rendelkezésre áll, csak megfelelő technológia, lalkozó hiányzik. seket alkalmazzanak. A szak­emberek a jövőben az ipar­tervezéssel egyidőben kör­nyezetvédelmi berendezése­ket is terveznek, előadásokon ismertetik a védekezéssel kapcsolatos tennivalókat, ta­nácsadó szolgálatot szervez­nek. És ezzel vajon minden el van intézve? Egyértelmű a válasz: nem! A környezet védelmének feladata nem csupán tudományos szakem­berek, állami intézkedések ügye, hanem társadalmi fel­adat is. A közigazgatásnak minden szinten be kell kap­csolódnia ebbe a munkába, és minden állampolgárnak kötelessége segítenie a meg­előző védekezésben. Sze­rencsére, ez sem szólam ná­lunk. Komárom megyében a párt végrehajtő bizottsága az elmúlt napokban Tatabá­nyán tartott ülést, amelyen a megye környezetvédelmi helyzetéről tanácskoztak. Debrecenben, Zalaegersze­gen ugyanilyen céllal ta­nácskoztak a megye veze­tői az elmúlt napokban. És a környezetvédelem érdeké­ben tanácskoztak a közel­múltban négy napon át az ország szakembereinek' leg­jobbjai. Mintegy száz elő­adás hangzott .el a víz. a levegő, a táj és á települé­sek védelmében — vagyis az egészséges emberi élet fel­tételeinek megteremtése ér­véi- I dekében. Szegedre jön a Vahtangov Színház Két híres előadását mutatja be Kivételes színházi él- Ha az ember vesz egy darab A Vahtangov Színház má_ ményt ígér október de- márványt, és kis fakalapá- sik nagysikerű produkcióját. rekán a moszkvai Vah- csókkal akarja megmunkálni tangov Színház vendég- — ebből semmi sem lesz. A A puskás embert Jevgenyij Szimonov, a színház jelenle játéka. A Lenin-rend- márvány csak hozzáillő szer- gi főrendezője és művészeti del és a Munka Vörös számnak engedelmeskedik... vezetője rendezte. A szerző Zászló rendjével kittín- Miért fogadja jól a közönség Nyikolaj Fjodorovics Pogo­tetett szovjet társulat a Turandotot? Azért, mert nyin, A Kreml toronyórája október 12—14. között itt meg van a harmónia. Az írója, évekig a Tyeatr szov­a fővárosi Madách Szín- előadás kifejező eszközei jet színházi folyóirat szer. házban mutatkozik be a maiak és teátrálisak. A tar- kesztője, ezért a drámájáért magyar közönségnek, talom és a forma harmóniá. kapta meg a Lenin-dijat, s a Október 17-én. szerdán ban van. úgy zeng, mint egy mű külön érdekessége, hogy este 7-től Szegeden tar- tökéletes akkord. Ez fantasz- először tanak előadást, Pogogyin tikus realizmus, új út a kétrészes drámját. A színházban." puskás embert viszik A Turandot hercegnő Vah­színre, másnap, csütörtö- tangov utolsó nagy rendezé pedig Gozzi: Tu- se volt. Színháza alig koráb­vitte színpadra Le­nin alakját (Borisz Scsukin volt Lenin első megszemé­lyesítője az 1937-es ősbemu­tatón.) A darab „hőse Ivan kön pedig Gozzi: Tu- ^ volt. Színházasaiig koráb- Sadrin közkatona, akiben, az randot hercegnőjét. ban 1921 november 13-án októberi forradalomban részt, A neves társulat megalapí- nyílt meg', Maetelinck Szent yevő orosz paraszt típusét tója és névadója Jevgenyij Antal csodáját mutatták be, —_ Bagratyionovics Vahtangov később Csehov egyfelvoná­(1883—1922) Sztanyiszlavszkij sosokat játszottak. A Turan. . . tanítványa, a világhírű orosz dot hercegnő 1922. február elmondotta hogy a katonát —szovjet rendezőiskola ki. 28-án került a közönség elé. saját; anyja hangjáról, beszé­magasló egyénisége volt s a premieren már nem le- déből mintázta meg. népi színész és színésznevelő, aki' hetett ott a rendező. A fő- nyelveve . jellemevei, szigo­rövid élete során maradan- P^ba idején is kórházban A Puskas ember alkotott az egyetemes feküdt tüdőgyulladással, le. szegedi eloadasan Sadrin igyekeztem megrajzolni" — nyilatkozott annak idején Pogogyin, s önéletrajzában dót szólt színészeihez frontkatona N. O. Gricenko, Sztaniszlavszkijjaí Lenin M. A Uljanov lesz. beteg- Carlo Gozzi háromfelvonásos N. t színházkultúra számára is. vélben Ardasev iskolájában kezdte akik tanulmányait, majdaMoszk- együtt keresték fel .,,.. vai Művész Színházhoz ke- ágyánál. Az előadásról felje- mesejatekat Vahtangov ren­rült Sztanyiszlavszkijhoz. Az gyezték. hogy a színészek dezeseben ^ K. N. Szimonov első stúdió létrehozása után irónikusan értelmezték a ujrana lei. annak rendezője és színésze, „tragikus darabot", éltek a A szegedi előadásra 600 1913-tól, a drámai stúdió ve- commedia dell'arte eszkövei- darab tolmácsberendezést ad zetője (ebből nőtt ki később vel is, s klasszikus álarcban kölcsön a Budapesti Nemze. a Vahtangov Színház) köz- rögtönzésszerúen meséltek ti Színház, a helyszínen le­ben a Habima Színház ki- aktuális politikai vicceket a het igényelni, sérletezője, ahol Sztanyisz- közjátékokban. lavszkij és Mejerhold stílű- mom^mmmmmm^^mmm^mmmm^m^m^m sának ötvözetét akarta meg­teremteni. Az októberi forra­dalom győzelme után aktív szerzője a szovjet színházi életnek. Nagy hatással vol­tak rá az expresszionista tö­rekvések, de maga nyughatat­lan kísérletező, újat kereső művész lévén éppúgy hasz­nálta a groteszk játékeleme­ket, mint a romantikus szín. pad költői eszközeit. Stílus­eszményét a „fantasztikus realizmusban" jelölte meg. „Egy színdarabot színpadra lehet állítani realisztikusan is. de a fantasztikus realiz­mus eszközeivel is 1— írta. — A nagyobb hatású az utóbbi lesz, mert ez az a ki­faragott lényeg, amely vala­mennyi nép számára érthe­tő ... A fantasztikus realiz­mus hatalmas jelentőséget tulajdonít a formának és a kifejezési eszközöknek. A ki Korszerű, gulyáságyúk áá Ahol nagy tömegben ké- az étel megfőzéséhez. Ez szülnek az ételek — üzemi végső soron azt jelenti, hogy étkezdékben, kórházakban, jóval kevesebb tüzelőanyag menzákon stb. — nem < kö- felhasználásával puhulnak zömbös, hogy mennyi időt és meg benne a legkeményebb mennyi hőenergiát kell for- húsok is. Az edény zárószer­ditani a főzésre. A nagyka- kezete megakadályozza, hogy pacitású konyhák készülé. a vízben oldódó vitaminok, keinek, gépeinek és eszkö- ásványi anyagok és ízt adó zeinek kialakításával ma zamatok a gőzzel együtt el­már külön iparág foglalko- távozzanak. A főzőüstök zik. légterében nemcsak túlnyo. A hatalmas főzőüstökben mást lehet előidézni, hanem az egykori „Papin-fazék" el- szükség esetén szívást is, ve alapján készül az étel, amire akkor van szükség, ha ugyanúgy, mint a háztartási az ételt gyorsan be akarják PPHHHHi __ kukta fazekakban A lég sűríteni. A nagy főzőüstöket fejezési eszközöknek teátrá- mentesen lezárt edényben természetesen külön vízcsat­lisaknak kell lenniök. Na- nem 100, hanem 112 C-fokon, lakozással is ellátják, és ru_ gyon nehéz megtalálni azt a 1,6 atmoszféra nyomás alatt gósra vagy ellensúlyosra ké­formát, amely harmonizál a , készül el az ennivaló. Így szítik a fedeleiket, hogy tartalommal, és megteremti csupán a hagyományos főzési könnyebb legyen a felnyitá. E. Gy. a legjobb kifejező eszközeit. I idő fele, harmada szükséges suk. Pásztor Ferenc? Véletlenül \ katona 16. A tisztesek pedig egy kupacba verődnek. Osz­szebújnak, mint a cinkosok. Szemükből szinte olvasni lehet, hogy nagyon drukkolnak. Mert mi történne, ha Zsitva rossz napot fogott ki? Mi történne, ha a Zsanó puskáján véletlenül félre­ütötték a célgömb tuskó ját? Mi történne, ha ne­ki is meszelnének a jelzőárokból? — Hejej — nyöszörgött Kincses, akinek leg­gyengébb pontja a tekintély megóvása. — Lehet, hogy leég az öreg? — Maga sose féltse a parancsnokát — intette csendre Hordó Lukács a tamáskodót. — Ösz fej­jel is lepipálja akármelyikünket! Hordónak volt igaza. Zsitva könnyedén célzott, nyugodtan húzta el a billentyűt. Mindhárom lő­szerét pontosén a lőlap közepébe eresztette. Utá­na felállt, megigazította a köpenyét. Nem volt az arcán diadal, nem volt azon egy parányi büszkeség sem. Természetesnek tartotta, hogy csak olyat lehet megkövetelni a fiatal katonától, amit ő maga könnyedén, magától értetődően végrehajt. — Látta, figyelt, Zsanó? — mosolygott Zsitva. és visszaadta a parancsnoklást a lövészetvezető tisztaak _ — Jelentem, láttam — felelt Zsanó. — Csak amikor dörrent, akkor egy kicsit megijedtem. — Akkor feküdjön a helyemre, most majd én figyelem. 1 És Zsanó újból hason feküdt Kényelmetlenül feszeng, csizmaja orréval a gyepet rugdossa. Mázsának, ólomnak tűnik a fegyver, mert a jobb térdét nem húzza elfire, bal könyökét nem rakja kissé a jobb válla irá­nyába. A lövészetvezető nyomban észreveszi. — Melyik fekszik ott úgy, mint a viceházmes­terné a női napozóban? Igazítson magán, hallja, maga Rozmár Gedeon! Zsanó tudja, hogy ő nem Gedeon, de fészkelő­dik, keresi a helyét ezen a kényelmetlen alkal­matosságon. — Mi baja van? Miért mocorog? — Legközelebb vegyen be hashajtót! — Jelentem, nem hájtó baj, hanem a gatya­macizag. Nagy rajta búkét, töri a hasamat. — Mondja a maga baját, közben feláll, kioldja a derékszíjat, oldja a nadrágszíját, oldja a feszes gombokat. Letolja a nadrágot is. Aztán kényel­mesen, nagy műgonddal átcsomózza a rettenetes nagy, rakoncátlan csomót. A sok fölösleggel bíró madzag nem is céljának illő méretű ám. Azt hi­hették volna a kíváncsiak, hogy Zsanó nem egy lenge fehér darabot erősít vele a derekához, há­tára kötve a csomót, hanem egy egész kalózha­jót, valami fürgén ugrándozó bójához. Neki is jó volt, mert jókora alagutat nyitott a beáramló levegőnek, meg másoknak is jó volt. A nevetés arra utalt, hogy végre feloldódott a nagy fe­szültség. ö nem nevetett. Felsóhajtott, vissza­feküdt a he'"ére és jelentette: — Zsan Tot tüzet rakni kész! — Nem tüzet rakni, hányszor njondjam, ha­nem tüzelésre kész. Ez már nem jelentett semmit, mert Kincses a háttérből mondta mindezt, hogyha akarta volna, sem hallotta Zsanó, mert a puskák ropogása mindent elnyomott. Magával ragadta a piror mámor. Nem gondolt ő ezekben a pillanatokban sem kutyára, sem macskára, csak arra, hogy minden erejével magához szorítsa a fegyvert, minden idegszálával, arra a kis fekete pontra irányítsa a csövet, ahol annak szakított folto­kat kell hagynia. Szorított egyszer, kétszer, har­madszor, s akkor már úgy érezte, szívesen foly­tatná. A lövöldözés is olyan, mint a kábítószer. Akkor szomjúhozik meg rá az ember, amikor már nem szabad belőle többet. * Zsanót ünrtepelték. Kincses kezet szorított ve­le. Bálványi mellbe bokszolta. Bokor így nevez­te: „Hősöm!" Még azt is mondta, ha így foly­tatja, a nevét feltétlenül belevésik a diadalív egyik márványlapjába. — Te vagy a dal, Zsanó — rikkantott neki még Kászonyi is, amit ő,' Zsanó, csak azzal a megjegyzéssel nyugtázott, hogy „a dal csinált a Kozma, Párizsban". A hivatalos elismerés nem maradt el. Nem tudni, honnan, elpkerült egy fényképész is, két­szer Zsanóra kattintottá a gépét. Este már min­denki gyönyörködhetett volna az ábrázatában, ha nem lett volna olyan borostás, mint egy remete. Le is vették a képet már vacsora után. A büsz­keségtől tánclépésben, enyhe csípőringatással ment vacsorázni. Méghozzá szorosan Kincses nyomában. Gondolta, utóvégre, neki köszönheti az a nagyszájú, hogy most nem kell lesütött szemmel megjelennie a többiek előtt. No, a délelőtt azért nem ért véget. A rajagitá­tor nyomban köréje gyűjtötte a többieket, kije­lentvén, hogy most Zsanó elvtárs szépen átadja azokat a hasznos tapasztalatokat, amelyeket szer­zett az ellenség leküzdésében. — Mondd csak el, hogyan csináltad? Zsanót legalább olyan váratlanul és felkészü­letlenül érte ez is, mintha a csapott célgömbre kellett volna válaszolnia. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom