Délmagyarország, 1973. október (63. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-23 / 248. szám

a KEDD, 1973. OKTÓBER 33. „Anyu, ne kísérj el!44 Hogyan tanítsuk közlekedni a gyermeket? — Elengedhetem-e egye- sen kell közlekedni. Álljunk magunkat a gyermekre. Megdűl az iskolába a kisfiúmat, vagy kísérjem el, és jöjjek érte minden nap? A kis elsős édesanyja nagyon nehéz kérdést tett fel, mert az, hogy hány éves korban közlekedhet már önállóan a gyermek, az sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy megtanítottuk-e helyesen közlekedni, ismeri-e a szabályokat, a jelzéseket. De függ a gyermek természetétől, (elég nyugodt és fegyelmezett-e?) értelmi fejlettségétől. Láttam már 5 éves gyermeket, aki a 4 éves kistestvérét kézen fogva, felelősségtudattal vezetgette át a zebrán az óvoda felé, de meg mindig a gyalogjáró szé- látjuk, úgy vezet-e majd lén, mielőtt lelépünk és minket, ahogyan mi őt évemondjuk hangosan: „Először kig tanítgattuk. Hatéves korbalra nézünk, azután jobbra, ban már sétáljunk el a gyerNem jön jármű, most le- mekkel a lakásunktól a leenléphetünk." Tanítsuk meg dő iskolájáig, és vissza vezearra is, hogy ahol zebra van, tő úton, hogy jól megismerje ott azon haladunk át, de az útvonalat, és annak veelőbb akkor is körülnézünk. Ahol lámpa van, és lámpaváltósra várunk, mondogassuk és tanítsuk meg neki a kis, óvodában is tanult verszélyt rejtegető pontjait. Ha így tanítgatjuk, akkor mire iskolába jár, legfeljebb csak az első napokban kell elkísérnünk, hogy a kapu sikét; ami később is jól be- előtt várakozó nagy tömeg zűrzavarában el ne keveredjék a sok új benyomástól amúgyis kábult gyermek. A már önállóan, jól közlekedő kisiskolásunkat is figyelmeztessük azonban ariéjük idegződik: Állj, ha piros! Várj, ha sárga! Átmehetsz, ha zöld a lámpa! A gyermek tanítgatása sokláttam felelőtlenül, a szabá- kai fárasztóbb dolog, mint ra, hogy a havas, jeges, csúlyoknak fittyet hányó, az út- egyszerűen kézen fogni és szós úton még óvatosabbnak testen átlósan átrohanó na- húzni magunk mellett. Az a kell lennie, mert a jérműgyobbakat is, szép szám- gyermek, aki éveken át csak vek sem tudnak olyan gyormaL „csomagja" az édesanyjának, san fékezni, mint a száraz Mit tanácsolhatunk? Hány és nem közlekedő társa, az úttesten; hogy ködben, esőnem is tanulja és szokja ben, amikor rosszak a látási meg, hogy tudatosan figyel- viszonyok, fokozottabban kell je a forgalmat, a jelzéseket, figyelnie, nem ismeri a szabályokat, — Anyui Ne kísérj el! Ne nem tudja, hogyan kerülheti gyere értem! — kérik agyerei a veszélyt, az esetleges mekek — olykor indokolatlabalesetet, hiszen mindig rábízza magát a mellette haladó felnőttre. ötéves korban már megkísérelhetjük, hogy egy-egy kisebb forgalmú helyen szeéves korban kell megtanítani a gyermeket helyesen közlekedni? Hosszú folyamat ez, amelyet már 2—3 éves korban kell elkezdeni, amikor — első szabályként — megtanítjuk a gyermeket arra, hogy ha elengedjük a kezét, akkor se szaladjon le a járdáról. Hároméves kortól kezdve állandóan magyarázgassuk neki, hogy figyelme- repet cserélünk. Bízzuk rá nul is —, mert már nagy fiúknak, nagy lányoknak szeretnének tűnni, olyanoknak, akik egyedül közlekednek. Tanítsuk meg őket erre időbeni G. K. HAZASSAG I. kerüld Szeged: Molnár-Gábor István és Jánosi Rózsa. Rostás István es Török Erzsebet. Czlrok Mihály és csoti Rozália. Székely András és Orosz Erika, Mlkula Ferenc ós Kerekes Klára. Szabó Péter és Bíró Marta, Pupdl János és Apro-Juhász Júlia, Faragó László ós Lódi Eva, Tóth József ós Hosszú Márlá házasságot kötöttek. n. kerület Szeged: Oékany Ferenc és Papp Maria, Kósa László és Dömök Ilona Eva. Búza Károly es Petrovlcs Erika Jusztina. Köllő Gyula és Erdélyi Zsuzsanna. Domonkos István és Rétfalvi Mária Antónia, Csóka Károly es Bujákt Anna Ilona, Sebők Ferenc és Borslk Klára Matild házasságot kötöttek. IH. kerület Szegedi Csótl-Gyapjas Ferenc és Albert Erzsóbet, Lakatos Gábor és Jojárt Zsuzsanna. Csiszár István és Farkas Gizella, Szentest István és Hegedűs Ibolya, Fazekas Gyula és Katona piroska Erzsébet házasságot kötöttek. SZÜLETÉS L kerület Szeged: Nlkodémusz Vilmosnak és Kiss Erzsébetnek Vilmos, Pálinkás Mihály Istvánnak es Zádori Ibolyának Róbert, sáfár Károly Dezsőnek és Tóth Klárának Taimás Károly, Girhlny Jánosnak és Kenéz Ilonának Akos Krisztián, Sztládl Ferencnek és Zádori Juliannának Tivadar, Beke Ferencnek és Gomoin Mar£

tnak Norbert, Rácz Andrásnak Kovács Katalin Évának Enikő Etelka, Vlncze Bélu Józsefnek és Domahldy Terézia Györgyinek Bálint. Jobbágyi István Sándornak és Hajdú Mária Eszternek Ildikó, Nagy Ferencnek és Török Máriának Balázs Attila. Ördögh Imrének cs Dávid Gizellának Mónika. Kráinli György Tibornak és Varga Márta Ilonának Márta, Fazekas Istvánnak és Borosok Anna Katalinnak Beatrix, Urbán Ferencnek es Miklós Margitnak Gabriella, Marosvári Lajosnak és Kránlcz Jolánnak Csaba, Kiststók László Ernőnek és Ballá Máriának Gábor, Czutor Zsoltnak es Németh Irénnek Zsolt, Antal Miklósnak és Sarró Ilonának Gábor Miklós, Sümegi István Jánosnak és Szító Máriának Katalin Ágnes, Tóth Pál Józsefnek és Tóth Máriának Gábor, Nádházi Lajosnak és Balog Rozáliának Mónika, Nagy Mihály Istvánnak és Rácz Piroskának Zsolt János, dr. Gylfkó Árpád Istvánnak és Unyi Katalin Erzsébetnek Gábor Árpád. Kármán Kálmánnak és Kispéter Juliannának Eva Tünde, Rózsást Viktornak cs Molnár-Gábor Etelkának AJnácska. Káté Kálmán Balázsnak és Rajta Olgának Mónika Olga, Terhes Józsefnek és Török Viktóriának József, Török Imrének és Vass Erzsébetnek Erzsébet. Fodor Sándornak és KováíVllona Margitnak Péter. Papdi Gézának és Ábrahám Mária Piroskának Móniku. Kónya Imre Antalnak és Angyal-Tóth Máriának Gyöngyi. Nóvák Istvánnak és Jászberényi Ágnesnek Péter István, Ungl Antalnak és Verók Irén Erzsébetnek AtUla Pál, Széphegyl Gyula Kálmánnak és TóthKovács Margitnak Rita Anett, Piri Tibornak és Molnár Ktelkattak Tibor. Fin Tibornak és MolCsaládi események nár Etelkának Róbert, dr. Frank Józsefnek és Kelló Erzsébetnek Szilvia nevú gyermekük született. ÜL kerület Szeged: Márton Gyulának és Kószó Erzsébetnek Szilvia, Mucst Istvánnak és Dudás Irénnek István. Újvári János Istvánnak és I'alásU Eva Gizellának Edit Gabriella, Szabó Csaba Gyulának és Várnagy Mártának Levente Antal. Takács Péter Pálnak és Monostori Borbálának László. Táborosi Antalnak és Mazács Máriának András Tivadar. Abrahám-Tandari Ferencnek és Kéri Piroskának László, Nagy Imrének és ' Kunira Juliannának Imre Antal, Tokodi László Tibornak és Polgár Erzsébetnek Edina, Süveg László Józsefnek és Bazsó MarMagdolna Veronikának Péter Béla. Rácz Istvánnak cs Fürtön Erzsébetnek Zsolt, Balogh Józsefnek és Börcsök Etelkának Tibor, Vlgylkán Tibornak és Vozár Veronikának Csaba, Turzó Lajosnak és Jójárt Juliannának Edit nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Kovács György né Zombori Erzsébet, Selig Miksa, Farkas Györcyné Imre Rozália, Kis Imre, Szlkszer lstvánné Varnyú Mária, Szabados György, Kálmán István, Lakatos József, Klszner Erzsébet, Bodó Pál, Gyurkovlcs Sándor, Urbán Béla. Börcsök Ignác, Kalmár Vlncéné Gyuris Mária, dr. Pérchy Antal, Bárányi Lajos. Daka Ferenc, auruzs István, Macsánszky János, Ungvári György. Farkas Béláné Kiss Ilona, Bezdán Kálmán, Szél Vincéné Nacsa Julianna, Varga-Pető Pál meghalt, n. kerület Szeged: Pósa Lukács, Daskó József, Tóth Sándor. Herczeg Jakab, Kotormán Imréné Bántl Julianna, Sebők lstvánné Németh Veron meghalt. III. kerület Szeged: Fedor László: Cetvei Mlhályné Töcsér Luca, Llnczer Józsefné Blte Erzsébet, Csókási gitnak László József, Kubato- József, Rúzsa István. Mancscv vlcs Lajosnak és Juhász Mária Radkó, Molnár Mária. Lőcsei Katalinnak Tamás. Szítta Tamásnak és Kulcsár Klárának Mihály né Novakovlgazabbán Tlszarevies Veronika, Király AndNehéz valamiről lemondani Anikó, Dudogh Bélának és papp rás, Rátfai József meghalt. Akadnak, akik most máikifejezetten aggodalmaskodnak: mi lesz, ha ez így megy tovább, és egyik napról a másikra újabb vezetők nyújtják be lemondásukat? S azt mondogatják, hogy ideje volna közbelépni, vagy a sportriporterek kedvenc kifejezésével élve, közbeavatkozni, mert egy-egv személy lemondása nem jelent megoldást, nem orvosolja az általános bajokat. • Ha véletlenül kíváncsiak volnának a véleményemre, úgy elmondhatom, hogy a lemondás szerintem sem csodaszer, jóllehet kivételes erkölcsi nagyság, az átlagosnál erősebb akaraterő és önkritikus szemlélet kell hozzá. Ezt onnan tudom, hogy magam is már több ízben foglalkoztam a lemondás gondolatával, de a gyakorlati lépésig még egyszer sem jutottam el. Pedig okom mindannyiszor lett volna rá, sót mások is ajánlgatták, hogy mondjak le. S bár az értelmemmel felfogtam, hogy csakugyan le kellene mondanom, mégsem tudtam kimondani a döntő szót. Nem kívánok senkit sem untatni kicsinyes és személyes ügyeimmel, de különösen reggelenként éreztem, hogy ez így nem mehet tovább. Tüdőm pattanásig feszült, légcsövemet mintha vaskesztyűs marok szorította volna, még a hideg veríték is kivert, szédüíési rohamok ismétlődtek, minden észérv azt diktálta, hogy nincs mese, le kell mondanom arról az átkozott cigarettáról, majd némi lelkilusa után rágyújtottam a következő Symphoniára. Mindezt annak bizonyítására mondtam el, hogy nagyon is meg tudom érteni mások vívódásait a lemondással kapcsolatban. Itt vannak például a labdarúgócsapatok edzői, akikről mostanában egyre-másra lehangoló hírek érkeznek. Képzeljék csak el, hogy egy-egy edző micsoda lélekőrlő belső küzdelem után juthat el a sorsdöntő elhatározásig, lemondásának benyújtásáig. Bizonyára végiggondolja mindazt, amit hallott és olvasott a körülötte zajló életről, s amelyből megtudhatja, hogy máshol mindenütt rendben mennek a dolgok, eredményt eredményekre halmoznak. Kivéve persze a labdarúgást, amelyben egymást követik a kínos kudarcok, s még a gyengébb versenytársakkal szemben is legfeljebb döntetlenre futja. Az edzőnek eszébe juthat annak a vállalati vezetőnek a példája, akiről gyáron belül mindenki tudja, hogy nem robban föl a feje a nagy észtől és nagyon a sor végén állhatott, amikor a vezetői képességeket osztogatták, gyáron kívül mégis többnyire elismeréssel szólnak róla, valamint üzeméről, s ő maga még álmában sem foglalkozik a lemondás gondolatával. Miért is tenne ilyesmit, hiszen azzal viszont tökéletesen tisztában van, hogy az esetleges eredmémérkőzések televíziós közvetítése. Ez aztán végképp betette a kaput az edzőknek, mert azóta nemcsak néhány ezren látják munkájuk eredményét vagy eredménytelenségét, hanem milliók. Elég ehhez otthon benyomni a tévé gombját, s ha éppen meccs megy, bárki félóra alatt meggyőződhet arról, hogy ez, vagy az a csapat botrányosan rosszul, lélektelenül játszik, tehát edzője vagy nem érti a dolgát, vagy nyékért bátran vállalhatja a erélytelen, képtelen kézben • tartani a játékosok felkészítését. Ráadásul úgyszólván a foci az egyetlen olyan termékünk, amelvnek külföldi szereplését is rendszerint országos figyelem kíséri, hiszen a televízió közvetíti a válogatott csapat hatarainkon túli mérkőzéseit is. felelősséget, míg a kudarcokért okolhatja a vele kooperáló vállalatok késedelmes és kifogásolható szállításait, a kedvezőtlen piaci adottságokat, a munkaerőhelyzetet, a műszaki-technikai szinvonalat, vagyis mindig azt, ami éppen elfogadható magyarázatnak látszik. A gyár falai mögé kívülről ugyanis többnyire nem lehet belátni. • A futballedző helyzete azonban egészen más. Hogy miért? Gondolják csak el, milyen kellemetlen helyzetben van azzal, hogy munkáját a nagy nyilvánosság előtt kényszerül végezni. A sportpályák kapujánál állnak ugyan őrök, de azok valami régről származó szokás szerint mindenkit beengednek a stadionba, aki előzőleg megváltotta a belépőjegyét. Így aztán az edző számára olyan kedvezőtlen munkafeltételek alakulnak ki, hogy tíz-húsz forint lefizetése esetén bárki beleszólhat a munkájába, hangos kifejezést adhat elégedetlenségének, sőt bármikor hangos pfujjolásba kezdhet, amikor éppen az eszébe jut. Tovább rontotta ezt az amúgyis tarthatatlan helyzetet a technika fejlődése, amelynek következtében lehetségessé vált a labdarúgóHa mindezt velem együtt végiggondolták az edző szemszögéből, akkor talán már maguktól is rájöttek arra az egyetlen megoldásra, amelylyel elejét lehet venni a további lemondásoknak. Nyilvánvaló. l\ogy a mérkőzéseket zárt kapuk mögött kellene megrendezni, szigorúan távol tartva a televíziós kamerákat is. Persze, a közvéleményt azért valahogy továbbra is tájékoztatni kell... Utólag mindig ki lehetne adni egy hírt a mérkőzésről, amely tartalmazná, hogy ekkor és ékkor mérkőzésre került sor a különböző csapa* tok között, s a meccs bizonyos eredménnyel zárult. Igaz, még így is előfordulhatna, hogy nagy ritkán egy-egy edzőt felmentenének beosztásából, de mindenképpen érdemei elismerése mellett. Magától azonban aligha jutna eszébe akár egyetlen edzőnek is, hogy lemondjon. Ha csak a cigarettáról nem. A. J. 11 Szovjetunió nemzetközi hajójáratai Negyven nemzetközi vonalon közlekednek szovjet hajók. Rendszeres teherhajójáratok kötik össze a baltikikötőket Brazíliával, Argentínával, Uruguayjal. Egyebek között vegyipari termékeket, fémeket, ipari berendezéseket. szerszámgépeket szállítanak a szovjet hajókon Dél-Amerikába. A szovjet hajóvonalak közül az egyik leghosszabb a BaltikumAusztrália közötti, amelyet oda-vissza 150 nap alatt tesznek meg a hajók. Európából papírt, cellulózt, gépeket szállítanak Ausztráliába, míg onnan cukrot és gyapjút hoznak. Két éve indult meg a rendszeres hajóforgalom a Nahodka—Japán—USA vonalon. (APN — KS) Pásztor Ferenc: Véletlenül katona őrzésre. Harmadszor: a parancs az olyan dolog, amin nem szabad vitatkozni.' Meggondolják azt tízszer is, százszor is, hogy milyen parancsokat adjanak. Mert milyen is az a parancs? Kellemetlen dolog. Hol szaladni kell, hol meg állni a szakadó esőben. Hol éget a nap, hogy perzseli a nyakadról a bőrt, hol meg didereg a szegény katona a nagy hidegben. De hát mondják már — Édes fiam, nem kell azt olyan tragikusan felfogni. 0 is ember, ő is lehet fáradt. A fontos azért az, hogy szereti magukat az a fiú, nagyon akarja, hogy derék katona legyen magukból. Azt a kis hangosságot meg lehet szokni. Hangosan is lehet valaki jó ember, s halkan is lehet valaki gonosz. Hát akkor inkább egy hangos jó embert adjon mellém a meg nekem, drága fiaim, annak az erdei fává- 6ors, mint egy csendes, alamuszi gonoszat, gónak talán kolbásszal rakják körül az erdőt? Bárhogy gúnyolódtak az öreg harcoson, Annak a bányásznak tán ibolyaillatot permetez- volt a szavaiban valami megnyugtató bölcses29. — Idehallgassanak, édes fiaim! Olyat mondok maguknak, amit semmiféle hadtudományos iratban nem lelnek meg. Ha megtanulják, akkor hosszú életük lesz a katonaköpenyben, és soha nem ismerkednek meg azzal a dohos, unalmas helyiséggel, amin csak két arasznyi ablak van, de azt is erős rács fedi. Először is: a szabályzat az olyan, mint a miatyánk. Abból nem szabad kihagyni egyetlen apró szentet sem, mert akkor az atyaúristen megharagszik, és nagyon gorombán bánik magukkal. Másodszor: a szabályzat az olyan, mint az evangélium. Megírták az okos apostolok, ahhoz pedig tenni sem kell, de elvenni sem szabad belőle, mert komoly baj származhat belőle. Ezt nekem, öreg katonának, elhthetik, mert magukat még fehér gyolcsba tekergette a féltő anyakéz, amikor én már puskaport szagoltam. Ezt most nem is hivatalosan mondom maguknak, csak úgy, atyai szeretetből, mert még a lelkem is sírna, ha valamelyiküktől nek a tárnába, hogy ne birizgálja az orrát a szénpor. Nekem elhihetik, mert nem sok van hátra már a nyugdíjamig. Mindenkinek van valami a tarisznyájában, amitől nehezebben tud szaladni. Aki pedig ezt nem akarja Elhinni, az tulok! Nem nagyon keresték a szavak eredeti értelmét. Vitatkozni sem jutott eszükbe sohasem az öreg őrmesterrel. Annyi is elég volt a szavaiból, ahogy hangzót, ahogy beszélt. Volt bennük valami kedvesség, valami melegség, valami otthoni íz. Kandallóközelség, vagy az őszi esték tűzpattogásos, nagyapómesés meghittsége, A hang színében volt valami balzsamos, ami megőriztette magát, aminek hinni kellett, amit szeretni lehetett. Voltak a fiatalabbak között, akik Lukács bácsi mesedélutánjának nevezték ezeket a ség. Mar az is jó jelnek számított, ha hátratett kézzel, de szálegyenesen végigsétálgatott a laktanyaudvaron. Amikor pedig Zsanó kimondta ezt a két szót, egy kicsit az öreg őrmester szavait mondta... Agyagos is mosolygott. Tudta, honnan erednek. * — Jól van, örülök, hogy már egy cseppet sem fél — ravaszkodott Agyagos. Tudta, hogy ez a katona alig érzi a két csuklóját. Már az őrs kapujától kezdve szorítja a fegyver agyát, szuronyt felszegve rótta végig az utat. — Én azt hittem, hogy az elején, az egész elején, most, kezdetben, azért fél majd egy kicsit! De ha nem, óikkor jó! — mosolygott Agyagos őrnagy. ,...., . „, . , — Jelentem, nem félek. Féljen a diverkotetlen beszélgetéseket. Még.s, neki, az oreg záns. Az igaz> hogy nem szeretek magányosan tekeregni, mert egy kicsit nem szereti a szemem a sötétséget. Még az utcán is csak a villany alatt szeretek menni, mert ott sokkal csizma, hozzfutottak, ha regen hozott a postás kényelmesebb. Meg az is rossz, hogy nem leőrmesternek volt igaza. Ha gondjuk volt, ha bántotta őket valami, akkor hozzászaladtak, mint a riadt csirkék. Hozzámentek, ha szorított a levelet. Meg akkor is hozzá mentek, ha valamelyik tisztes cudarabb hangulatában hangosabban át kellene vennem a zsebtükröt ideiglenes meg- kiabált, mint elvárták volna tőle. het beszélgetni a járőrparancsnokkal, mert akkor nem halljuk meg, ha valaki belénk talál lőni. (Folytatjuk.)