Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-04 / 206. szám

KEDD. 1973. SZEPTEMBER 1. 3 Könnyűipari küldöttségünk Helsinkiben Jan-Magnus Jansson finn kereskedelmi és iparügyi mi­niszter meghívására hétfőn Keserű Jánosné miniszter vezetésével könnyűipari kül­döttség utazott Helsinkibe. Keserű Jánosné tárgyaláso­kat folytat majd a két ország könnyűiparának kapcsolatai­ról. Helsinkiben előadást tart a magyar könnyűipar fejlődéséről, gazdasági irá­nyításáról, valamint a két or­szág közötti gazdasági kap­csolatok időszerű kérdései­ről. Programjában üzemlátoga­tások is szerepelnek, és talál­kozik majd a magyar—finn árucsere-forgalomban érde­kelt kereskedelmi csoporto­sulások vezetőivel. (MTI) Közúti • r jarmuprogram Evenként 11 ezer autóbusz Az országgyűlés ipari bi­zottsága hétfőn az Ikarus Ka­rosszéria és Járműgyárban tartotta ülését. A tanácsko­záson részt vett és felszólalt dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter is. Dr. Betlej Sándor kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes adott tájékoztatást a közúti jármű­ipar helyzetéről, fejlesztésé­ről. A termelési és fejlesztési célok közül a leglényege­sebb, hogy 1975-re az autó­buszgyártást évi 10—11 000 darabra, a hátsó futóművek gyártását 1975-ig évi 50 000 darttbra növelik. A program második szakaszára elő­irányzott fejlesztési költség 3 milliárd 571 millió»forint. A tervezett fejlesztés során megvalósuló beruházások ér­tékének csupán 25 százaléka építés, mintegy 70 százaléka a gépek és berendezések be­szerzésére irányul. A mi­niszterhelyettes hangsúlyoz­ta, hogy a feladatok meg­oldásának fontos feltétele a nemzetközi integráció ki­szélesítése, a műszaki-tudo­mányos együttműködés. A bizottság tagjai aláhúz­ták: a közúti járműprogram sikeres végrehajtása csak akkor biztosítható, ha a jár­műiparon kívül a program­hoz kapcsolódó iparágak — elsősorban az építőipar — a megszabott határidőre telje­sítik kötelezettségeiket; ha jelentőségének, súlyának megfelelően, kiemelten fog­lalkoznak a közúti jármű­programból rájuk háruló fel­adatok megoldásával. Nemzetközi sugár­védelmi tanácskozás Témája : az emberi környezet védetmében Az ezredfordulóra — a szá- szabályozásában, a sugár­mítások szerint — a világ szennyeződés mérésében és elektromos energiatermelésé- ellenőrzésében szerzett ta­nek több mint a felét adják pasztalatokról, javaslatokról, majd az atomerőművek, s A vitaüléseket az atomener­hasonlóképpen gyorsan ter- g;a békés felhasználásában jed a radioaktív izotópok legtöbb tapasztalatot szer­felhasználása is. Ezért az zett szovjet, amerikai, fran­etnberi környezetet érő kü­lönféle szennyeződések kö­zül a tudósok mind nagyobb figyelmet fordítanak a ra­dioaktív sugárzás elleni vé­cia, angol és kanadai szak­emberek vezetik. Magyarország számára ls hasznos tapasztalatot nyújt­hat a konferencia, hiszen dekezésre. Ezt a témakört nálunk is gyors ütemben ter­tárgyalja meg a Nemzetközi jed a radioaktív izotópok Atomenergia Ügynökség felhasználása. 1980-ban pe­(IAEA) szakmai tanácsko- dig sor kerül az első atom­zása, amely hétfőn kezdte erőmű üzembe helyezésére, meg munkáját Budapesten, a Ifjúsági találkozó Hétfőn délután Budapes­ten, a Dózsa György úti MÉMOSZ-székházban meg­kezdődött a szocialista fő­városok ifjúságának buda­pesti találkozója. Az egy hé­tig tartó nagyszabású ren­dezvényre kilenc testvéri szo­cialista ország fővárosa küld­te el 500 képviselőjét. A MÉMOSZ-székház feldíszí­tett kongresszusi termében az elnökség felett elhelyez­ték a találkozó jelszavát: „Mi a szocializmust és a kommu­nizmust építjük!" Csillik András, a KISZ budapesti bizottságának első titkára mondott megnyitót. TIT Bocskai úti természet­tudományi stúdiójában. Dr. Straub Brúnó aka­démikus, az Országos Atom­energia Bizottság elnökhe­lyettese, a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség tudomá­nyos tanácsadó testületének tagja nyitotta meg a tanács­kozást, amelyen 15 európai ország, továbbá Kanada és az Egyesült Államok szak­értői mellett képviselteti ma­gát az Egészségügyi Világ­szervezet is. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kép­viseletében B. C. Bernardo, az Egészségügyi Világszerve­zet nevében pedig dr. E. Shalmon, a konferencia tu­dományos titkára köszöntöt­te a tanácskozást, amelynek péntekig tartó ülésszakán a szakemberek 19 előadást tartanak a sugárvédekezés megszervezésében, és jogi Katonai főiskolások esküje Vasárnap Szegeden, a volt ígérték, hogy minden hely­repülőtéren a hozzátartozók zetben eleget tesznek köte­és barátok jelenlétében tet- lességüknek. A pályakezdő­tek esküt a Kossuth Lajos ket a határőrség országos katonai főiskola első évfo- parancsnoksága és a katonai lyama határőr tagozatának főiskola képviseletében Nyíri hallgatói. A szép és katonai Lajos alezredes üdvözölte. díszelgésű eskütételen ott voltak a párt- és állami szer­vek képviselői is. A Himnusz hangjai után a katonai főiskola hallgatóit, a szülőket, hozzátartozókat meleg szavakkal köszöntötte Dudás István, a határőrség Az ünnepség az Interna­cionálé hangjaival, majd a hallgatók díszelgésével feje­ződött be. Ezután a hallga­tók szülei találkoztak a fő­iskola oktatóival, akik is­mertették a főiskola életét, a gondoskodást a fiatalok­kerületi parancsnoka. Beszélt röL A továbbiakban termé­a tiszti hivatásról, amely el- szetesen órákat töltöttek kötelezettséget jelent. Ezután együtt a pályakezdőkkel a hallgatók esküt tettek, s hozzátartozóik. ••••••^••••HMiHMHHa Az idselógiai és a politikai műveltségért Aratják a kendert Korunkban a műanyagok lassan kiszorítják a hagyomá­nyos szövőanyagokat. Az ország délkeleti részén azonban még termelik a kendert, melynek rostjából készült anya­gok és használati eszközök ma is nélkülözhetetlenek. Az úikígyósi Aranykalász Tsz 180 hektáron termeli az ér­tekes ipari növényt. Képünkön: a géppel vágott ken­dert kúpokba rakjak a tsz-asszonyok V an abban valami szim­bolikusan összetartó erő, hogy a tegnapi napon kezdte el oktató-ne­velő munkáját a közoktatás több intézménye, s velük együtt megyénk pártiskolája is. A különbség csupán any­nyi, hogy az oktatási intéz­mények egyrésze az általá­nos intelligencia, másrészük a szakmai műveltség, majd bizonyos részük politikai és elméleti-társadalmi ismere­tek elsajátításához nyújt kedvező feltételeket. Közös vonás, hogy ezek az oktatá­si intézmények természetes összehangoltságban kiegészí­tik egymást. Olyanok ezek a tudást gyarapító intézmé­nyek, mint maga az élet — ha akarnánk sem tudnánk őket elszakítani egymástól. A mi világunkra az a jellemző, hogy létjogosultsága van az ismeretnyújtás és -elsajátí­tás minden szocialista for­májának, mert a tudás, a műveltség, a természet és a társadalmi fejlődés minden lényeges ismeretére szükség van rendszerünkben. A több tudásra, az isme­retek gazdagítására irányuló törekvés olyan régi, mint maga az emberiség. A fel­felé törekvő ember, a hala­dó, a forradalmi osztályok tagjai és vezetői mind többet és többet akartak tudni a vi­lágról, a valóságról, de a jö­vőről és a hozzá vezető út kilátásairól is. Ily módon a tudás, az emberi ismeretek gazdagítása, a tanulás min­dig eszköz volt, és sohasem cél. A műveltség — legyen az bármilyen tartalmú — valamiért és valamihez kel­lett. bizonyos fajta célt szol­gált. Nincs ez másként ma sem. A tudatosam tevékenykedő ember műveltségének gyara­pítását segítő sokféle okta­tási forma közül az ideoló­giai és a politikai ismerete­ket gyarapító formákról és ezek intézményeiről, a párt­oktatásról, a pártiskoláról akarok szólni. A munkásosztály hatalmi viszonyai között élünk és a szocializmus teljes felépíté­sén munkálkodunk. Ezt a feladatot kell végeznünk mind magasabb színvonalon. Mindez azt jelenti, hogy ma a szakmai-ideológiai-politikai felkészültség egyaránt fon­tos. A szakmai ismeretekkel kezdem az igényeg felsoro­lását, mert a békés viszo­nyok között a gazdaság, an­nak állapota és fejlesztése válik a legfontosabb politikai kérdéssé. A termelés, az anyagi javak létrehozása és elosztása a társadalmi hala­dás legfőbb hordozója, ösz­szetett ismeretekre van tehát szükség, amelyek egyaránt jelentik a szakmai, a politi­kai és az emberi alkalmas­ság egységét. Hogy a ma embere helyt tudjon állni, pártunk és kormányunk politikáját ép­pen úgy kell ismernie, mint korunk legforradalmibb vi­lágnézetét: a marxizmust— leninizmust. Miért? A politi­kát a lehető legteljesebb összetettségében azért kell ismerni, hogy a hatalom | gyakorlása közben jelentke­I ző új és új igényeket szol­i gálni legyünk képesek, és ne l akárhogyan, hanem igényes | színvonalon, magas hőfokon. • Korunk forradalmi világné­I zetét azért kell elsajátítani, | mert elméleti, tudati maga­(biztosság nélkül nincs sem helyes gyakorlat, sem pedig jó vezetői tevékenység. Ez utóbbi különösen nincs enél­kül. Sokan úgy vélik, hogy évekkel ezelőtt elvégeztek valamilyen párt- vagy moz­galmi iskolát, és ezzel meg van oldva (talán egy életre) az elméleti-ideológiai felvér­tezettség. Ez nagy tévedés. Mi több: ez a vélemény ve­szélyes, éppen ezért tartha­tatlan. Pedig mind többen vallják. A békés termelés és gazdálkodás viszonyai között különösen fenyeget bennün­ket az ideológiai kérdések elhanyagolásának és lebe­csülésének veszélye. Úgy tűnik, hogy időnként sok a felszínesség az ideológiai kérdések elsajátításában, azok gyakorlati megvalósítá­sában. Sok az olyan döntés, amely elméletileg nem állja a kritikát, politikailag pe­dig rossz hatást vált ki. Vagy itt van a vallásosság. Számos párttag igénybe vesz egyházi szertartásodat, ma­ga is részt vesz azókon, és családja szocialista szellemű nevelését is elhanyagolja. Csak növeli gondjainkat, hogy mindezeket számos pártalapszervezetben szó nélkül hagyják, mert maguk is ideológiai bizonytalanság­ban szenvednek. P olitikánk állandóan fejlődik, változik, gaz­dagodik. A marxiz­mus—leninizmus mint tudo­mányos világnézet a folyto­nos kiegészülés és a tapasz­talatok összegezésének fo­lyamatában halad. Itt nem lehet megállás, ennél fogva nincs befejezett ismeret a társadalomtudományokban sem. Állandó változás és fej­lődés állapotában van a természet, a gazdaság, a társadalom. Az e folyamato­kat visszatükröző tudomá­nyok is pontosulnak, s ép­pen ezért kell lépést tarta­ni a korunk emberének, ve­zetőjének pedig különösen. A propagandamunka, a párt- és a tömegszervezetek oktató tevékenysége sokat fejlődött az elmúlt oktatási évben is. A politikai oktatás közelebb került az élet igé­nyeihez, változatosabb lett a tananyag tematikája, jobban kapcsolódott a gyakorlat követelményeihez. Nagyfokú természetességgel épültek be a politikai oktatásba a Köz­ponti Bizottság 1972. novem­ber 14—15-i ülésének dönté­sei. Mindez természetesen a propagandisták hozzáértését, ügy- és eszmeszeretetét is di­cséri. Erre a jövőben is nagy szükség lesz. Mégis, az eredmények el­lenére számos gondunk és tennivalónk van. A leglénye­gesebb, hogy jelentős eltérés van az emberek léte és szo­cialista tudatának színvona­la között. Gyorsabban válto­zott meg az emberek anya­gi helyzete, mint gondolko­dásuk tartalma. Ez utóbbi is fejlődött, csak nem elég gyorsan. Hamarabb lehet felépíteni egy új házat, mint az ember gondolkodását át­formálni, szocialistává ten­ni. Ily módon nőtt a távol­ság, a szakadék az emberek léte és szocialista tudata kö­zött, amivel semmiképpen sem szabad megbékélni. Propagandamunkánk leg­lényegesebb fogyatékossága abban van, hogy nem ké­szült fel a két rendszer bé­kés egymás mellett élésének időszakára, az ezalatt ml»­den kétséget kizáróan kiéle­sedő ideológiai küzdelemre. Felismertük a lemaradást, most már változtatni kell. Indokolt, hogy növeljük propagandistáink módszerta­ni, pedagógiai felkészültsé­gét. Mind közvetlenebbé célszerű tenni a párt- és a tömegszervezetek politikai oktatása közötti kapcsolato­kat. Oktató és nevelő munkánk alapvető feladata a párttag­ság eszmei, ideológiai és po­litikai műveltségének minél magasabb színvonalú gyara­pítása. A pártvezetőségek tagjainak soraiban, a párt­aktivisták között mind több a fiatal. Ez a folyamat ter­mészetes. Ugyanakkor szá­molni kell azzal, hogy ke­vesebb a mozgalmi tapaszta­latuk, jártasságuk. Az ideo­lógiai és politikai felkészült­ségnek tehát itt is, ezért is növekvő szerepe van. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy a párttagság minél na­gyobb hányada (mintegy 50 —60 százalék) vegyen részt a szervezett politikai okta­tásban. A párton kívüli fia­talok és felnőttek politikai oktatását a tömegszerveze­tek végezzék el. A közeli időben mintegy 3 ezer pro­pagandista kezdi el a mun­kát, több mint 70 ezer hall­gatóval. Nagy hallgatói lét­szám ez, de sokan hiányoz­nak még a különböző tanfo­lyamokról, olyanok, akiknek a politikai oktatásban volna a helyük. E z év elején megje­lent a párt Politikai Bizottságának hatá­rozata a vezetők politikai továbbképzéséről, amelyet a pártoktatás keretében kell megoldanunk. Minderre ter­mészetesen fel kell készülni. Tetszik nekünk, vagy sem, de gyorsan emelkedik a mér­ce a vezetők elméleti és po­litikai műveltségével szem­ben. A pártpolitika köve­telményének megfelelni — mind nagyobb terheket ró rájuk. Jobb addig megelőzni a lemaradást, amíg nem ké­ső. Pontosan felmérjük a megyénkben működő veze­tők ideológiai és politikai felkészültségét, továbbkép­zésük összes követelményeit, és rajta leszünk, hogy a to­vábbképzés minden lényeges feltételét megteremtsük, eb­ben az oktatási évben előké­szítsük. Ezzel megteremtődik a gazdálkodás, a vezetés és az ideológiai-politikai képzés és továbbképzés egyensúlya, összehangoltsága. Így válnak a megyénkben dolgozó párt-, állami, gazdasági, tömegszer­vezeti és intézményi vezetők még alkalmasabbá az össze­tett igények követelményei­nek teljesítésére. Csak így lesz műveltebb az ember, harmonikusabbá a látásmód, és sikeresebb az építő-neve­lő munka. Dr. Ágoston József « Tanévnyitó a pártishoián Ünnepélyesen kezdődött az 1973—74. évi munka az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának Oktatási igaz­gatóságán. Tegnap délelőtt az 5 hónapos pártiskola, vala­mint a propagandista to­vábbképző tanévnyitóján dr. Szilágyi Júlia, az intézmény igazgatója mondott beszédet. Szintén az oktatási igaz­gatóságon tartották a mar­xizmus-leninizmus esti egye­temének évnyitóját. Dr Ágos­ton József, a megyei párt­bizottság titkára mondott be­szédet. Az ünnepélyes megnyitó alkalmával adták át a felső­fokú tanulmányok elvégzésé­ről szóló okleveleket az egye­tem szakosító tagozata, vég­zett hallgatóinak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom