Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-13 / 214. szám

CSÜTÖRTÖK, 1913. SZEPTEMBER 13. Uj munkásszálló Hazánk egyik legnagyobb vegyipari üzeménél, a csaknem hatezer főt foglalkoztató Fűzfői Nitrokémiánál évről évre mind nagyobb gondot és több pénzt fordítanak a munkások életkörülményeinek javítására. Elkészült, es szeptember végén már benépesedik a 450 személyes új munkásszálló, amelyben 400 férfi és 50 nő kap helyet. Üj óvodát és bölcsődét is építenek. Kongresszus előtt a nemzetiségi szövetségek Ez év őszén tartják kongresszusukat a magyarországi nemzetiségi szövetségek. Elsőnek október 26—27-én a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége tartja tanácskozását, ezt november 8—9-én a hazai német ajkúak konferenciája követi. A Szlovákok Demokratikus Szövetsége noA baksi Az erdőbe hordott táptalajon tovább terem a laskagomba Többször írtuk már, hogy készül a „gyára", most végre leírhatjuk: megkezdte próbaüzemét. Fanyalogva írjuk gyárnak, mert élő anyag terem benne, de külseje-belseje és a gombatermesztés menete is üzemihez hasonlít. Itt bemegy a tápanyag (kidobálni való kukoricacsutka, kukoricaszár, szükség esetén szalma, vagy más hulladék), szecskázzák, öszszekeverik oltóval, ládákba csomagolják géppel, targoncával beviszik az átszövetőbe, a termesztőteremben padlótól a mennyezetig falakat raknak belőle — és a végén kijön belőle a fürtökben kapaszkodó laskagomba. Minden héten 30 mázsa. Fölvásárlási ára 35 forint kilónként, 105 ezer hetenként. Magyar szabadalom alapján kezdték meg a baksi termelőszövetkezetben a laskagomba nagyüzemi termesztését. Átalakított épületben, vagy ideiglenesen igénybe vett hűtőházakban •néhány gazdaság már foglalkozik vele, ez az első, ahol az oltóanyag laboratóriumi előállításától a szedésig mindent egy épületben végezhetnek — egész évben. Igáz, a gomba üzembéli életét sikerült megtoldani egy lépéssel. Az első szedés a legkiadósabb, azt érdemes preparált környezetben megvárni. De ha utána a kockákká érett hulladékot kiviszik az erdőbe, kétszer még szedhetnek róla. Ha locsolni is tudják kint, többet terem. Sokan nem ismerik nálunk ezt a gombát, boltokban is ritkán látni, sokszor eladni is nehéz, ezért a baksiak gombájára az exportáló kereskedelem kötött szerződést. Az elmúlt héten termett először a téesz gombatelepe, a termelési tapasztalat csupán ennyi, hiszen a magyar szabadalmat elejétől végéig itt alkalmazzák először. Tervezik, hogy a gombaszövedékkel átfonódott tömböket kísérletképpen a szomszédos üvegházakba is szállítják. Ha elképzeléseik beválnak, többszörösére emelhető a termés. H. D. vember 21—22-én ülésezik. A kongresszusok sorát november 26—27-én a hazai délszlávok országos megbeszélése zárja. Az őszi eseménysorozat előkészületei során készült felmérések — mint az illetékesek tájékoztattak — mind a szövetségek tevékenységét, mind a szocialista internacionalizmus elvein alapuló nemzetiségi politika érvényesülését illetően számottevő fejlődésről tanúskodnak. Nemzetiségeink kulturális kapcsolatai tovább erősödtek Szlovákiával, Jugoszláviával, az NDK-val és Romániával. Az érintett országok működése és segítsége a magyarországi . délszlávok, szlovák, német és román lakosság oktatásának és kulturális tevékenysége színvonalának emelésében olyan igény, amelynek — a kölcsönös megértés szellemében történő — kielégítése számottevően segíti nertizetiségi művelődéspolitikánkat. A nemzetiségi iskolák tankönyvellátásában a csehszlovák. a jugoszláv és az NDK-beli könyvkiadókkal szoros együttműködés alakult ki. A statisztikai adatok tanúsága szerint egyébként az 1972—73-as tanévben 436 magyarországi oktatási intézményben több mint 27 ezer diák részesült nemzetiségi nyelvi oktatásban. A nemzetiségi általános iskolai tanulók közül mintegy 20 ezren az anyanyelven, és az irodalmon kívül a tantárgyakat magyarul, a magyar gyerekekkel együtt tanulják. Megközelítőleg kétezer diák olyan nemzetiségi iskolába jár, ahol a tantárgyak felét német, román, szlovák, vagy valamelyik délszláv nyelven oktatják. Hazánkban jelenleg 416 nemzetiségi közművelődési csoport, illetve klub működik. (Ebből 166 német, 112 horvát-szerb, 119 szlovák, 11 román és 8 szlovén.) Az utóbbi években erősen fellendült a nemzetiségi énekkultúra és anyanyelvápolás is; a művelődési otthonokban nagy számban alakultak különböző nyelvművelő klubok, színjátszó csoportok, énekkarok és más együttesek. A délszláv, német, román és szlovák nemzetiségi szövetség élénk politikai, társadalmi és kulturális tevékenységet fejt ki — élve alkotmányunkban biztosított jogaival. Az állami, tanácsi és társadalmi szervezeteknél javaslattevő és konzultációs joggal rendelkeznek a nemzetiségekel érintő kérdésekben. A hazafias népfrontmozgalom tág keretet ad politikai tevékenységüknek. Keserű Jánosné tárgyalásai Helsinkiben és Moszkvában Keserű Jánosné könnyű- — Moszkvában N. V. Tyiipari miniszter — a kísére- mofejev erdő- és faipari mitében levő magyar szakem- niszter vendégeként tekinthetberekkel — szerdán hazaérkezett külföldi útjáról, amelynek főbb állomásai Helsinki és Moszkva voltak. Keserű Jánosné érkezésetem meg a rendkívül érdekes nemzetközi fa-, erdő- és bútoripari gépkiállítást. Küldöttségünket elsősorban a bútoripari részleg vonzotta; sck olyan korszerű gépsort kor egyebek között elmond- láthattunk amelynek gyártáta: — A tapasztalatokban, élményekben gazdag nyolc nap alatt Finnországban hét nagyvállalat számos gyárát látogattuk meg. Tanulmányoztuk a cipő-, bútoripart, a rendkívül korszerű fa- és papíripari gépeket, berendezéseket, és a könnyűipar más ágát is. Remélem, hogy utunk eredményei már a közeli jövőben realizálhatók lesznek, s a magyar és finn vállalatok között kialakul egy termékenyebb, egymás lehetőségeit jobban feltáró kapcsolat. Egyébként, mint köztudott, a magyar és finn könnyűipar árucseréje igen intenzív. sát mos* kezdte meg a szovjet ipar, és amilyeneket mi eddig nyugati relációból kényszerültünk vásárolni. Reményünk van arra, hogy ezután az ilyen és hasonló berendezéseket szovjet partnereinktől szerezhetjük be — fejezte be nyilatkozatát Keserű Jánosné könnyűipari miniszter. Békeküldötteink Kakuszi Géza Aki felnőtté érlelődve élte végig a háborút, sosem felejtheti. Egyaránt hiányzik belőle a gyermek hitetlenkedése, a felnőtt még maradéknyl biztonsága is, mikor a bombák süvöltését hallja. Kakuszi Géza ezért vallja, hogy a békemozgalmi munkával még kamaszkorában jegyezte el magát, amikor végigélte a Felsőváros szőnyegbombázását, az újszegedi kendergyár repülőtámadását. Élmény és nevelés közös hatása érett benne elhatározássá, amikor ifjúmunkásként a MADISZben kezdett tevékenykedni: a haladó szemléletű nyomdász apa szavai és az éppen befejeződött szörnyű háború egyaránt erre serkentette. Béke és háború, béke vagy háború — a VIII. békekongresszus Csongrád megyei küldöttének végigkísérte életét ez a sokszor már unalmasnak is tetsző, huszadik századi „lenni vagy nem lenni." Gondolt erre akkor is, amikor fiatal technikusként dolgozott az újszegedi kendergyár erőtelepén, hogy helyrehozzák a bombasérüléseket, nem térhetett ki a meditáció elől akkor sem, amikor — valamivel később — a néphadsereg hivatásos tisztje, hadmérnök lett. Olyan ember, akinek érzelmileg és értelmileg is mélyen bele kellett látnia a kor rettenetébe: mi történik, ha újabb háború tör ki. — Én ettől Szegedre viszszatérve sem szabadulhattam — meséli már kissé vidámabb élményét —, mert belecsöppenve a vidéki ipartelepítések kellős közepébe, azon vettem észre magam, hogy egy régi huszárlaktanyából alakítunk ki gyárat. Ez lett a Magyar Kábelművek szegedi gyára, mely a kardcsörtetés hajdani helyén, a békés célokat szolgálva, már évi 900 millió forint értékű árut termel. S dicséretére legyen mondva fiatal munkásainknak, emellett arra is maradt erejük, hogy vietnami műszakokat szervezzenek. Most, 15-én is kommunista szombat lesz a gyárban. S legyen dicséretére mondva a szocialista brigádok kezdeményezését, az emberek akarását dicsérő gyárigazgatónak, hogy van ereje nemcsak a gyári, de a városi gondokban is osztoznia a szegediekkel. Már a harmadik tanácstagi ciklusban élvezi választói bizalmát, s a műszaki és városfejlesztési állandó bizottságban is hallatja szavát. S ha elfoglaltságában nem is jelent kevesebbet, mégis könnyebbség néha, hogy a népfrontban is hasonló ügyekkel tölti idejét: a városi elnökség gazdaságpolitikai alelnöke. De most — láthatóan — mégis arra a legbüszkébb, hogy Szeged küldötte lesz a magyar békekongresszusoa. varva Hosszú soroKttan várakoznak a rómaiak, hogy megkapják a még mindig tartó kolerajárvány ellen a védőoltást. Az olaszországi kolerajárvány, bár áldozatai még vannak, szu női él ben van Mindenki a maga sorsának kovácsa? Idős, ősz asszony. Sötétkék jersey kötényruhája telistele érdemrendekkel, kitüntetésekkel. Tiszteletére a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyárban divatbemutatót rendeznek — kedvéért vonulnak fel a gyár termékeit, szebbnélszebb pulóvereket, kötött nadrágokat viselő lányok. Szépek a lányok, fiatalok, szépek a ruhák. Az ősz aszszony nézi, gyönyörködik, s tán eszébe jut: ilyen karcsú volt és Ilyen fiatal. Nadrágban járt ő is: katonanadrágban. Marija Alekszandrovna Fortusz az ősz asszony. Ö csak így mondja: Fortusz Maria — mert így magyarosabb. És ő — sokan tudjuk már, a róla készült filmekb.ől is, riportokból is, most megjelent könyvéből is — részese a magyar ellenállási mozgalom történetének. Büszke szeretettel vállalja ezt. Századunk első évében született, a század egyik hőse lett. Hős katona, felderítő őrnagy volt. Filmek hősnőit mintázták róla. Alba Regia, Szalud, Marija — róla, életéről szólnak. író. És itt ül most, mint a mesebeli nagymama, őszen, mosolyMARIJA gósan. és zavarba ejtő szerénységgel. Brigádnaplók sorakoznak előtte az asztalon — mielőtt jegyezne bele, vallani kell a brigád életéről, munkájáról. Az ő élete nyitott könyv, de mások sorsát tudakolni nem fáradt. Jól élnek? Elégedettek? Megértik egymást? Mi okoz mindnyájuknak örömet? Bizony, dadog némelyik válasz. Mert nem fogalmazunk meg ilyeneket a hétköznapi sietségben, ritka az az örömteli vagy éppen elkeseredett pillanat, amikor sorsunk felől gondolkodunk. Mi jó, és mi rossz — de sokszor elnagyoljuk a választ, ha erre felelni kell. S a mai fiatal és középkorú asszonyok azt mondják Marija Fortusznak: jól élünk, bár sok a dolgunk, gondunk, de csináljuk, meg még jobban is szeretnénk csinálni sok mindent. És Marija Alekszandrova ír a naplókba, szép. nagyon emberi kívánságokat; megaranyozzák ezek a sorok a hétköznapok hőseinek perceit Marija Fortusz még most is és mindig ad. Fiát elvesztette a háborúban, fiatalságát veszélyben élte le, körülötte hősökké nőttek emberek, élete élő példa. Az ő sorsát a háborús körülmények is, de mégis elsősorban ő, maga kovácsolta. „Azt tettem, amit vártak tőlem." Ezt fogalmazza meg. S ezt adja át nekünk. Mert azt — ml is megtehetjük. Mindenütt helytállni, mindenben példát adni. Naivság? Ne legyintsünk rá Hősi, látványosan nagy életsors keveseknek adatik, s hisszük, a mi sorsunkba nem szól bele világot égető háború. De ha adni tudunk, emberséggel, nemes egyszerűen, s környezetünket boldoggá tudjuk tenni — nem éltünk hiába. Marija Fortuszt tisztelet övezi, természetszerűleg, a sok-sok kitüntetés nem az átlagemberek tetteiért jár. De, hogy szeretettel veszik körül, akik megismerhetik személyesen, az a varázsos egyszerűségéből, mágnesként vonzó emberségéből fakad. Először találkoztam vele Vásárhelyen. Most Szeged kedves vendége, néhány napig. Szalud, Marija! Sz. M. 9