Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-12 / 213. szám

! SZERDA, 1973. SZEPTEMBER lfc —• SPORT .» i Portisch—Geller / •• rr fuggo Innen­onnan Ma, szerdai) S*. Tanárképzfl Ffilskola—Sz. VolAn megyei U. osztályú labdarúgó-mérkfizést játszanak Szegeden, az Ady té­rl-pátyán, délután fél 1 órai kezdettel. Megyei ni. osztályú labdarúgó­errdmények. Klizép-csoport: Rttszkc—Rúzsa 4:2. Máralialom— Ojszentlván 2:2, Forráskút—Ba­lástya 0:2, Asotlhalom—Ullés 7;0, Bordány—Zákányszék 2:2. Szegedi MINO—Szegedi Postás 0:4. A pusztaszer—Domaszék mérkdzés eredményét a baj­nokságot lebonyolító Szegedi Járási Labdarúgó Szakszövetség nem hitelesíti, mivel pusztaszer rsapatában jogosulatlan Játékos szerepelt. A pályán elért ered­meny egyébként 3:0 volt a Pusz­taszer Javára. • A Szegedi városi Asztalitenisz Szakszövetség Játékvczetó-kép­gó tanfolyamot rendez Erre szeptember Jfl-lg lehet Jelentkez­ni, pénteki napokon 17 órától a Szegedi városi Sportfclügyeló­ségen. Levélben Is elfogadnak nevezéseket a sportfelügyelőség elmén (Szeged, Széchenyi tér XI. szám). A jugoszláviai Portorozs­ban az 5. játszmára került, sor, a körmérkőzéses hár­mas nemzetközi sakkverse­nyen. Ezúttal Geller és Por­tisch ült asztalhoz, és má­sodik találkozójuk a 41. lé­pésben függőben maradt. A Tanjtig jugoszláv hírügynök­ség jelentése szerint a szov­jet nemzetközi nagymester­nek gyalogelőnyös állása van — nyerési eséllyel. A versenyen Polugajevsz­kij vezet 2 ponttal, Portisch Lajosnak 1,5 pontja és egy függőjátszmája, Gellernek pedig 0,5 pontja, és ugyan­csak egy függőjátszmája van. Ismét az MNK-ért Ma, szerdán újabb labda­rúgó MNK-mérkőzéseket játszanak Csongrád megyé­ben. Következik a negyedik forduló, és ennek során már az NB II-sök és az NB III­asok is pályára lépnek. Ez­úttal fordulónként csak egy­egy találkozóra kerül sor, tehát visszavágók többé nem lesznek. Az alacsonyabb osz­tályúak a pályaválasztók, s a pályaválasztónak a döntet­len eredmény is elég a to­vábbjutáshoz. A szerdai műsor a követ­kező, a kezdési időpont min­denütt délután fél 4 óra: Szentesi Kinizsi (megyei I. osztály)—Vásárhelyi METRI­POND (NB III), Szentes, Spar­Ucus-palya, vezeti: Szaüer. Szegcdi Alsóvárosi MAV (me­gyei I. osztály)— Apátfalvi SC (NB III), Szeged, Szabadság tér, vezeti: Madarász. Arpádhalom (megyei III. osz­tály)—Szentesi Vízmű (NB III), Arpádhalom, vezeti: Alföldi. Vásárhelyi HODIKÖT (megyei II. osztály)—Szegedi Dózsa (NB II), hódmezővásárhelyi stadion, vezeti: Tóth László. Móravárosi Kinizsi (megyei I. osztály)—Szegedi AK (NB III). Szeged, Cserepes sori-pálya, ve­zeti: Vörös B. Sándorfalva (megyei I. osz­tály)—Vásárhelyi IIÚDGCP SK (NB III), sándorfalva, vezeti: Barna. Tiszasziget (megyei ID. osz­tály)—Makói Spartacus (I. osz­tály), Tiszasziget, vezeti: Me­gyeri. KSZV SE (megyei I. osztály)— Szegedi VSE (NB D), Újszeged, Kertész utcai-pálya, vezeti: Pá­dár. „Mindig nagy gólt akarok lőni11 Beszélgetés Antal Péterrel Részletek tudósításokból: f,... ahelyett, hogy rávezet­te volna a labdát a kapusra, elhamarkodottan lőtt. Bics­kei megfogta a labdát; ... öt méterről óriási helyzetben a kapu mellé lőtt; ,.. a té­továzó Nagy III. mellett 8 méterről higgHdtan a kapu bal alsó sarkába lőtt; ... a védők között a kapu bal olda­lába helyezett." Elhamarkodottan, higgad­tan. Ellentmondások, Antal Péternek, a SZEOL csatárá­nak — mert róla van szó — Jellemzői. * Hárman ülünk a SZEOL­iroda elnöki szobájában. A csatár hol mesterére, Bun­dzsák Dezsőre, hol meg rám szegezi tekintetét. Türelmet­lenül várja a kérdéseket. A DVTK-val való idenyzárón látottakat, majd a kispesti mérkőzést említem, illetve amit utána mondott. Azt. hogy szinte már retteg, ha a kapu előtt felé száll a lab­da. .,Úristen, biztosan me­gint kihagyom a helyzetet. Mire ez végigfut rajtam, már el is hibáztam a kínál­kozó lehetőséget." — Emlékszem — mondta zavartan. — Félek? — teszi fel magának a kérdést. — Lehet. De erre játék közben sohasem gondolok. Inkább úgy fogalmaznám, a lehető­ségektől félek, nem pedig az ellenfelektől. Beszélgetés közben fel­elevenednek a mérkőzések sorsdöntő pillanatai, a kima­radt és értékesített helyzete­ket megelőző mozzanatok­Antal Péternél már hagyo­mány számba megy. hogy „százszázalékos" helyzetek maradnak ki. A sokkal nehe­zebb szituációkból — ami­kor a másodperc tört része alatt kell cselekednie, ami­kor nincs idő fontolgatásra — gólt ér el. Legalábbis az eddigiek ezt bizonyították. De ő maga is így érzi. — Nekem nem kell az úgynevezett tiszta helyzet! — mondja mintegy vissza­utasítóan. — Olyankor min­dig nagy gólt akarok lőni, s semmi sem lesz belőle. Ez borzasztóan lehangol, ideges­sé, bizonytalanná tesz. Hi­báim után. de szinte már a cselekvés pillanatában tu­dom, nem azt a megoldást kellett volna választanom. Igv voltam ezzel a kispesti pályán is. Ha viszont úgy kerül elém a labda, hogy előtte nem kellett cselezget­nem. habozás nélkül kapura lövöm, akár közelebb, akár távolabb állok. Visszagondol­va gó! iaimra. talán mind így szereztem. Visszakanyarodunk a be­kiabálásokra, a megjegyzé­sekre: „Antal, Bundzsák ke­resztfia. Hiába játszik rosz­szul, úgy sem hagyja ki a csapatból." A hallottakra megkeményedtek Bundzsák edző vonásai. — Bár keresztapja nem vagyok — mondta enyhül­tebben, rövid hallgatás után —, csak nagyon régi ismerő­se. tanítója. Amikor ideke­rült — tartalék volt. Miután Szegedre jöttem edzőnek — biztos pontja lett a csapat­nak. De nem régebbi isme­retségünk miatt! Szorgalmas volt, bizonyítani akarta ne­kem is; nem felejtette el, honnan jött. A megváltozott körülmények lelkesítették, jól is játszott, gólokat lőtt. Rászolgált a bizalomra. Ügy tűnt, ez a bizalom mintha túlzott biztonságérze­tet, mentsvárat jelentett volna számára. Ez ellen mindketten élén­ken tiltakoztak. — Dezső bácsi nem tesz kivételt. Sőt! Nekem keve­sebbet enged meg, szigorúbb, kritikusabb, mint másokkal. Ha rosszul játszom, előtte szégyellem magam a legjob­ban. Nagyon remélem, rövi­desen lehiggadok, határozot­tabb leszek, s a játék is job­ban megy majd nekem is, a csapatnak is. Akkor talán a szurkolók is más szemmel néznek — mondta búcsúzóul, fogadkozás helyett a „közép­pályás csatár". Székesfehérvárott gólokat lőtt. Kritikus helyzetekben gyorsan, határozottan csele­kedett. önmagának is bizo­nyíthatta: siker nincsen koc­kázatvállalás nélkül. A hul­lámvölgyből kivezető első lépéseket megtette, a nehe­zén túl van. Most már csak folytatni kell. Esetleg a Pécs ellen, most vasárnap. Gyiirki Ernő Kézilabda „süllyesztőben" Évek óta egyhelyben topog Szegeden a kézilabdasport. Nincs fejlődés, nincs elő­relépés. A Volán SC — amióta az NB I B-ben játszik — még minden évben öl­döklő küzdelmet vívott a bennmaradásért. A DÉLÉP SC jó középcsapat az NB II­ben. Aztán hosszú szünet. A többiek? Az NB III és a megyei I. osztály ..süllyesz­tőjében" játszanak. A bajnok már évek óta kéntelen az osztályozó mérkőzéseken sikerrel szerepni, illetve magasabb osz­tályba lépni. Aztán eltelik egy év, és kez­dik elölről ugyanott, ahol abbahagyták. Üj reményekkel, és űj tervekkel. A meg­valósítás azonban alig-alig sikerül. De kanyarodjunk vissza néhány évet. És mindjárt kezdjük a középiskolás baj­nokságoknál. Azok voltak a szép idők. Két-háromszáz diák — köztük tanárok is — szurkolt az iskola, a gimnázium csa­patának. Soha nem felejtem el, a Radnó­ti—Rózsa, a Textil—Gépipari rangadók iz­zó légkörét, a csapatok színvonalas, pom­pás játékát. Akkor még középiskolás volt Hunyadkürti, Csík, Hertelendi, Dobó, hogy csak néhányat említsek. De ezek a srácok sem születtek úgy, hogy azonnal tudták, mit kell csinálni a kézilabdapályán. Ezeket is meg kellett tanítani valakinek kézilab­dázni. Pedig akkor még nem volt sportis­kola sem! A tehetséges kézilabdások között válo­gathattak a nagycsapatok. S milyen ér­dekes, engedték őket egyesületben — to­vábbfejlődésük érdekében is — sportolni. Egyszóval a minőségi kézilabdasport után­pótlását biztosították. Ezt a kiváló kézi­labdás generációt még követte egy, aztán már alig lehetett tehetségeket felfedezni közöttük. Ma pedig? Nem tudom, van-e egyetlen is. A fiúk felnőttek — nemcsak szó szerint, hanem a kézilabda-sportágban is —, és magasabb osztályba léptek. NB I-ben, vá­logatottban játszanak. De ki lép majd a helyükre? Ki fogja majd helyettesíteni Szegeden Giriczet, Csákyt, Kővárit, Ábra­hámot, vagy Kaspert, Répásyt? Mert előbb-utóbb ezek a gondok is égetően fog­nak jelentkezni. Még egyelőre helyben já­runk, azaz tartani tudjuk az előző évek­hez hasonló eredményeket, mert már az ís jó, ha a gra"kon vonalát vízszintesen to­vább húzhatjuk. De mi lesz akkor, ha ez a vonal elkezd majd zuhanni? Szegeden és a megyében is a Volán SC képviseli a „minőséget" kézilabdában. Amikor leigazolták a válogatott Badót, visszajött az NB I-ből és a válogatottból Dobó, bekerült a csapatba Lesti, katonai szolgálata mellett játszhatott Baráth, az Ózdról Szegedre igazolt Tamás, sokan titkon reméltük, hogy most végre itt a lehetőség az NB I-re. És ehelyett? Rap szódikus teljesítményt produkál a csapat. Hazai vereségek után — győznek idegen ben. Vagy mi okozza például, hogy mér­kőzéseiket csupán húsz-harminc néző, plusz a családtagok szurkolják végig? Sokkal súlyosabb a helyzet a nők mező­nyében. Lassan már a szintek is elmosód­nak. Szinte tömegsportjelleget öltöttek a női kézilabda-mérkőzések. Ez persze nem lenne baj, ha legalabb egy-két csapatunk az NB II-ben, esetleg az NB I B-ben sze­repelne! Elnéztem az egyik gimnázium udvarán a kézilabda oktatását. Hát, hogy is mond­jam?... Lehet, hogy tévedek, de szerintem az első lépés az elméleti „magyarázat" után, hogy megtanulják megfogni a lab­dát, és ne az elhajlásos kapuralövést gya­korolják. Ezeknek a lányoknak valahogy a mozgásuk is olyan „lányos" volt. Egyetlen­egy sem volt közöttük, akiben a kézilabda­sport legparányibb tehetségét is fel lehe­tett volna fedezni. Aztán következett a két kapus játék. Fiúk, lányok közösen. Mondanom sem kell, ezeknek a fiúknak viszont egyáltalán nem volt „fiús" mozgá­suk. Ekkor jutott eszembe, hogy még job­ban vissza kell kanyarodni. Egészen az ál­talános iskoláig. Szegeden, a SZEOL „gondozásában" működik sportiskola, mégpedig torna, ka­jak-kenu és atlétika sportágakban. De nincs kézilabda, labdarúgás, vívás, kosár­labda, és még sorolhatnánk a hiányzó sportágakat. Nincs, de miért? Erre csak egy példát. A SZEOL három szakosztályá­ból a tornászok például — mint edzőjük is mondta — mindent tudnak, csak nem elég jól. Ezt rengeteg munkával lehetne csiszolni. De nincs helyük, és idejük hoz­zá! Persze a torna teremsport. Es, mint tudjuk... A kézilabda, viszont szabadté­ren is oktatható. És sürgető feladat, hiszen maholnap úgy járunk, mint a labdarúgás­nál. Egy játékos leigazolásához nem lesz elegendő százezer forint. Ezek mind az utánpótlás-nevelés fáradságos, de nem látványos munkájának elhanyagolását bi­zonyítják. A szintet tehát kézilabdacsapataink még tartani tudják. Igaz, a mércére is vigyáz­tak, hogy ne kerüljön olyan magasra. De jó lesz odafigyelni, mert ha nem nőnek fel fiatal tehetségek, ez a sportág is a lab­darúgás, az atlétika, a kosárlabda, a férfi­torna, az úszás (Gyarmati, Hargitay, Ver­rasztó kivételével) színvonalára süllyedhet. S időbe telik, míg újból elérhetik az egy­re növekvő követelmények szintjét. Na­gyon sok időbe! Bagaméry László V Százötven kajakos, kenus Jól sikerült kajak-kenu versenyt rendezett Szegeden a Tiszán a SZEOL SC, ösz­szesen mintegy 150 induló­val. A sok fiatal tehetség mellett részt vett a viadalon Darvas Miklós világbajnok és Horváth Erzsébet világ­bajnoki második helyezett, a SZEOL két kiválósága is. Eredmények. Férfiak. C—1, 10 ezer m: 1. Darvas, 2. Adok, 3. Kása. PC—1, if­júsági 5 ezer m: 1. Szabó, 2. Iglódi, 3. Mojzes. PK—1, ifi 5 ezer m: 1. Nagy, 2. Dani, 3. Kecskés. K—1, ifi 5 ezer m: 1. Korom, 2. Gál, 3. Bo­ros (mind SZEOL). K—1, 10 ezer m: 1. dr. Jólesz (Cse­pel). C—1, ifi 5 ezer m: I. Üjvári (Csongrádi SC), 2. Ferenczi (CSSC), 3. Kádár (SZEOL). K—1, 1000 m: 1. Svidró (Bp. Honvéd), 2. Boda (Mis­kolci VSC), 3. Dobos (SZE­OL), 4. Arnold (Csepel). K— 1. III. osztály 1000 m: 1. Nagy Dani T„ 2. Laudisz, 3. Pásztor. PK—2, ifi 500 m: I. Prajda, Nagy, 2. Dani, Valkusz, 3. Szép, Kecskés. C—1, III. o. 1000 m: 1. Bar­ka, 2. Takács (mind SZEOL), 3. Csete (KSZV SE). K—1, 500 m: 1. dr. Jólesz (Csepel;. C—1, 1000 m: 1. Darvas, 2. Adok, 3. Kása. K—1, ifi 500 m: 1. Korom, 2. Busi, 3. Bo­ros. C—1, ifi 500 m: 1. Ká­dár, 2. Ludvig, 3. Halasi. K—2, 500 m: 1. Pusztai, Gre­gus (mind SZEOL), 2. Koz­ma, Almási, 3. dr. Jólesz, Gröbl (mind Csepel). K—1, II. o. 500 m: 1. Svidró (Bp. Honvéd), 2. Dobos (SZEOL), 3. Vitt (Csepel). PC, ifi 500 m: 1. Lang, 2. Mojzes, 3. Kovács. C—1, 500 m: 1. Darvas, 2. Adok, 3. Kása, 1 Pataki. C—1, III. o. 500 m: 1. Barka (mipd SZEOL), 2. Szakács (KSZV), 3. Takács (SZEOL), 4. Cseh (KSZV). PK—1, ifi 500 m: 1. Nagy (SZEOL), 2. Szűcs (KSZV}, 3. Rácz (KSZV). K—1, III. o. 500 m: 1. Nagy Dani T. (SZEOL), 2. Dragon (Szen­tesi Spartacus), 3. Laudisz (SZEOL). Nők. K—1, 2 ezer m: 1. Honi váth (SZEOL), 2. Fejes (SZEOL), 3. Bárányi (Bpu Vasas Izzó). PK—1, ifi 3 ezer m: 1. Botos, 2. Ökrös, 3. Kellner. PK—1, ifi 500 m: I. Turánszki, 2. Csikós, 3. Péter. K—1, 500 m: 1. Hor­váth, 2. Vörös T. K—1, ifi 500 m: 1. Lábdy, 2. Kovács, 3. Bán (mindannyian a SZE­OL SC v. rsenyzői). Éttermeinkben és bisztróinkban 10%-os engedményt adunk a 10 és 15 Ft-os Cukrászdáinkban, presszóinkban és tejivóinkban a presszókávé 2 Ft Bérletek megvásárolhatók' a Cs. m. Vendéglátó Vállalat Vendégszolgálati Irodájában SZEGED KELEMEN U. 3. TELEFON: 12-762. Nyitva: naponta 9 órától 17 óráig, szombaton 9 órától 13 óráig. I I I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom