Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

VASÁRNAP, 1973. SZEPTEMBER 9. 3 Hárommillió Több mint hárommillió 'külföldi fordult meg hazánkban az év első hét hónapjában, s ugyanakkor 870 000 magyar utazott külföldre, 158 ezerrel több, mint az elmúlt iév hasonló időszakában. A főszezon befejezésének alkalmával az idei forgalom alakulására Budai András, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkára elmondotta: a növekvő idegenforgalom egyebek között a szolgáltatás emelkedő színvonalának az eredménye. llj búzák Miniszteri határozat értelmében a negyedik ötéves terv végére országszerte be Í

ell fejezni a búzafajták válisát, újabb, bővebben terpiő, kedvezőbb tulajdonságú fajtákat kell termeszteni. Komárom megyében már az idén teljesítik ezt a feladaitot. Ez a búzatermesztésre fiagyon kedvező időjárás mellett elsősorban a céltudatos vetőmag-szaporító munkának köszönhető. ' Az idén a vetőmagvak 45 pzázalékát cserélik ki. örvendetes, hogy az új szovjet ^fes magyar fajtákból a tervezettnél is nagyobb mennyiséget igényeltek a megye agyüzemei. A Kavkáz nevű Szovjet búzából hét vagon helyett huszonhárom vagondal vásárolnak. Kukoricabemutató A Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet szeptember 11—14-ig, keddtől péntekig, négy napon át kukoricabemutatót rendez. Valamennyi napon azonos lesz a program. Délelőtt 10 órakor Bz intézet Ságváritelepén találkoznak az érdeklődők, Bzegedtől a Belgrád felé verető 5-ös számú úton, majd megtekintik a különböző kukoricahibrideket. Az agrotechnikai kísérleteket (hidtidenkénti tőszám, műtrágyamennyiség és arány), öthal(non tanulmányozhatják a látogatók. Ezt követően a szakemberek megvitatják a látottakat. » • Önzetlenség Tehát négy brigád rövid Állok a gyarkapuban, s fi- gyár áll, s benne ügyes kezű vét is. A tanács összeszámolgyelem az arra járókat. Az emberek dolgoznak, azóta. ta: az elvégzett munka 30 arcukat, a tekintetüket. Szabó István munkás ezer forintot ér. A fiatalasszony előre kö- mondja: — 1968-ban léptem szön az idős hegedűkészítő- be az üzembe. Nekem legelőnek, az unokáját sétáltató szőr az volt az érzésem, hogy nagyapa az alig felcsepere- ez az óvoda a gyáré. Úgy dett asztalosnak. Azok ba- beszéltek róla a társaim, s rátságosan viszonozzák. Pe- láttam, ahogy oda járnak esztend° alatt- 30 ezer fődig a szokások normái sze- délutánonként. Csak később rintnJ'i munkáját adta a rint idegenek. Egy szót sem tudtam meg, hogy hivatalo- szazéves óvodának, délutáváltottak, s valószínűleg egy- san a tanácshoz tartozik. Ne- nonként- Miért áldoz ennyit más nevét sem ismerik. Mi- künk semmi közünk hozzá. egy gyári kollektíva a száért hát az ismeretlen tiszte- „Papíron" nincs, az élet- mára ide§en szaz gyerek kélet? ben viszont annál több. a nyelméért> a százéves öreg különleges kapcsolat törté- óvodáért? Mit kapnak cseA fiatal- netét így mondja el Vass La- rebe erte? A válaszért a asszony: josné óvónő: — Tavaly ta- hangszergyar műhelyeibe in— A ne- Ián a leghidegebb téli napon dúltam. vem nem magam köré gyűjtöttem a ~ Mlbrt áldozunk ennyi érdekes vagyunk egy páran, gyerekeket a nagy cserép- energiát? Tulajdonképpen akiknek ide jár a gyerekük kályha előtt. A tűzön izzott hem gondolkoztunk rajta. S a Hétvezér utcai óvodába, a koksz, s örültem, hogy az lgazsag: nem érezzük álValóban nem ismerem név egyik sem beteg közülük. Az- dozatnak, ezt őszintén monszerint ezeket az embereket, tán váratlanul felrobbant a d05?„ — kezdl PaPP István, mégis tudom kicsodák. Tu- kályha. Egyszerre füst lett, a Beke szocialista bngad védőm a munkájuk után, amit meg hideg. Hova szaladhat- z®t°je" Összetalálkoztunk, itt bent, a gyerekem asztalánál, tam volna, ha nem őhozzá- ebben az üzemben egyívású ágyánál, székénél végeztek, juk? Jöttek, s órákon belül csalad" es gyerekszeretők. A tudom, amióta kislányomat ismét meleg volt, az óvodát í?bbl- a. folytatás kialakult, ide járatom. nem kellett bezárni, a szülő- Jott magatol. A két öreg épület, a gyár, ket hazahívni. Akkor a mun- ~ Beosztjuk egymás kös a százéves óvoda szinte kások felajánlották, hogy az zott a tennivalókat — veszi egymásnak támaszkodik a egész óvodát rendszeresen at a szot Regdon Kálmánné, Hétvezér utca 7—9. szám felújítják. Kerül, amibe ke- a Tyereskova brigád vezetőalatt. Talán jelképnek is rül. No, de én csak általa- Je- ~~ Nekünk is családunk tarthatnánk. Az öreg bizony nosságokban beszélek — a van- második műszakkal, girbe-gurba tetőszerkezet se- tények többet mondanak. Egy azernyi gonddal. De az óvogítségre talál a jól karban- év alatt kimeszelték az ösz- da pesztralasarol semmiképtartott gyári tűzfalban... A szes helyiséget, festettek, ta- P?n akarunk lemondaszomszédság mikor vált ba- pétáztak, három szekrényt ni> hiszen hozzátartozik az rátsággá? — Ki tudja, em- készítettek, az udvarra vas- eletünkhöz. Nezze, most az lékezetes esemény, évfordu- játékokat és mászókákat, s VJ gyerekeknek, akik az idei t ló nem jelzi ezt. Amióta a kaptunk ajándékba egy té- ovodf' évben jönnek, már epitokockakat is csinálunk. Olcsón is lehet... A mezőgazdasági termelés költségekkel, a szövetkezet tek rá és nem bánták meg. két lényeges mozgatója nap- pénzügyi stabilitásával, úgy Az új épületek mutatósak, jainkban: állandóan többet rendezkedtek be a szarvas- tiszták, tágasak, és megfelelés szebbet termelni, de jóval marhaprogramra, hogy foko- nek a nagyüzemi tartás köolcsóbban. A homoki terme- zatosan csökkent ennek az vetelményeinek. De nem belőszövetkezetekben ez ko- ágazatnak a veszteségessége, tonpaloták. rántsem olyan egyszerű, három éve még másfél millió A baskai telep házilag kémint ahogy első hallásra, lá- forint volt, tavaly már csak szült. Maguk tervezték, matásra tűnik. Igaz, a fejlődés 500 ezer forint, az idén vi- guk csinálták, helyi anyat törvényszerűségeit a homoki szont félmillió forint nyere- gokból, olcsón. Egy férőgazdaságok — így például a séget várnak tőle. hely Balástyán 5 ezer forinbalástvai Móra Ferenc Tsz ............ . tért teremtődött, pedig halla— sem kerülhetik el. Ám, ha . ,A ielvasariasi áranaK nj 150 ezer forintért e]ké_ a sajátosságokat nem ve- felemelese, a vagomarha ara- MÜlt féróheiyekről is. Az szik figyelembe - a föld na\ ffemelese, a nagyobb istónó mélyalmos, stabil, szatermőképessége alacsony, he- fUatellomány >avlt a. szoyat" badtartásos. Markolóval taterogén a terület, a táp- kezet gazdasagi szerkezetén, karítják a trágyát Van ta_ anvagszegénység és vízhiány megkönnyíti a talajero-utan- karmányadagoló és egy hidévtizedekre visszanyúló po"aat. ami viszont maga- rofor ,átja el hárQm istál_ probléma, lépésenként váltó- termésatlagokkal hono- lót vízzel Jutott tekarmá. zik a talaj stb. - akkor jö- ralja ,a gondoskodást. Igen nyosraj pihen6heiyre is. Az vedelmezötlen lesz a terme- a™' feltétekket követeli- ^ idén egy ilyen épületet, kélés. JOC>b teltetetenet követeli ma ^tg^ el> jövőre a meg. A szarvasmarhaprogram a "??r gond. a haztajlbó! bor- levők mellé még kettőt épíhomoki világban is érezteti lukat vásárolni, meregdragan tenek. Nádtet6) & betonozott hatását, több telep épült a tovább. _á alj _ & három hónap alatt szegedi járás közös gazda- tej enekesiteseig. Balástyán elkészíthetó A víz, a villany ságaiban. Balástyán sokat a „ szarvasmarha-tenyésztés bent van Ez tehát baakai gondolkodtak, amíg a forin- me,lettt megmaradt kisegítő teJep tokát, összesorakoztatták az fgaza,"ak a Juhászat, felfej- Követésre méltó példa. Olépítkezéshez. Napjainkban jó . . a""a!...ffabb' csobban termelik a tejet és oélria a halóstvai Mora a newírogen reruieiesen = .. t A T Óve7Qríi rrtn-rl ó I JEGYZÖKÖNYVEK példa a balástyai Mora Fe- . ° a húst. Az ésszerű gazdálkorenc Termelőszövetkezet ol- a juhokkal tudják legjobban dás keretejn belüi maradva esó építkezése, major kiala- "^^f"1 a maram teremtették meg a jövedelkítása, hiszen számolva a 'leleKet- mező szarvasmarha-tenyésztakarmanytermő területek A beruházással szerencsé- tést. közelségével, T szállítási jük volt. Gondosan készül- Sz. E. E Higgye el, a magunk örömére tesszük. — Legtöbbször az óvónő már nem az igazgatóhoz megy, hanem hozzánk jön. Tudja, kit kell kérni, ha elromlik a vízvezeték, ha nem működik a mosógép, vagy baj van a kályhával! S ez így van jól, igy lesz a jövőben is — teszi hozzá Faragó Sándor, a Petőfi brigád tagja. Somogyi Aladár, a hangszergyár igazgatója akkurátusan megírt jegyzőkönyveket tesz elém. A Béke, a Tyereskova, a Petőfi és a csellókészítő szocialista brigádok vállalásait. 100, 200, 500 óra — önzetlenségből. És látom, hogy nemcsak a szomszéd óvodáért, a gyerekekért, hanem a megújuló Klapka térért, a tarjáni óvodáért, a gyár előtti utcáért. A világért, amelyben élnek. A hangszergyári munkások — önmagukért. A gépek között sétálva hallottam ezt a mondatot, s most megismerve a fehér lapok sorait, tudom, hogy őszinte volt: — Mj sok mindent kaptunk már, jó munkát, megélhetést, a gyerekeinknek óvodát. Jólesik ebből valamit visszaadni. A Hétvezér utcaiak ezért köszönnek ismeretlenül a hangszergyári munkásnak. Matkó István A bérek térképe R

észben megvalósult, részben megvalósítás alatt áll az a határozat, amelyet 1972. november 14—15-i ülésén hozott a párt Központi Bizottsága az állami ipar munkásainak béremeléséről, illetve a szakmai bérek országos táblázatának kidolgozásáról. A központi béremelést március 1-től minden iparvállalatnál megkapták, a bértáblázat kimunkálásán pedig úgy serénykednek az illetékes állami és szakszervezeti szervek, hogy az 1974-től alkalmazható legyen. A néhány, summázó mondatba beleférő cselekedetsor a legutóbbi évek kiemelkedően fontos bérpolitikai intézkedéseit tárja elénk. Hosszabb ideje tartó folyamatként figyelhetjük meg az ágazatok, valamint a szektorok — állami, szövetkezeti — közötti keresetkülönbségek mérséklődését. Helyes ez akkor, ha indokolatlan eltérések tűnnek el, ám kedvezőtlen ott, 1 ahol szakképzettségi igényekben, munkakörülményekben egymástól erősen elütő területek közelednek. 1971-ben és 72-ben ugyan a nagyvállalatok dolgozóinak keresetnövekedése — a többiekhez mérten — valamelyest gyorsult, a párthatározat a viszonylagos elmaradás fölszámolását is lehetővé tette. „Figyelembe kell venni a magasabb képzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát, és előnyben kell részesíteni a nagyobbrészt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket" — szögezte le a határozat. Meghaladja az 1,3 milliót azoknak a munkásoknak a száma, akik március 1-től a határozat eredményeként nagyobb összegű alapórabért kapnak. Az emelkedés mértéke átlagosan több mint kétévi bérnövekedésnek felel meg! A Munkaügyi Minisztérium megkülönböztetett figyelemmel kísérte a megvalósítást, s számításaik szerint idén az iparban a várható keresetnövekedés 12—13 százalék körül lesz. A központi forrásokból származó, átlagosan 9,8 százalékos alapbér-emelkedéshez ugyanis még társul a vállalatok saját bérfejlesztési lehetősége. Sok mindenbe „beleszólt" a március elseje. A szaktudás megbecsülésének jeleként — s mitagadás, erre jó néhány üzemet valóban inteni kellett — átlagosan 11,2 százalékkal növelte a képzett munkások alapbérét, s még lényegesebben — 13,1 százalékkal — a női szakmunkásokét Élvezte az előnyt — ahogyan azt a párthatározat is megszabta — azok tábora, akik nehéz fizikai munkát végeznek, három műszakban vagy folyamatos üzemű helyen dolgoznak; előbbiek béremelkedése 10,4, utóbbiaké 11,1 százalékra rúgott A jó határozat megfelelő végrehajtása azonban nem lezárt, sokkal inkább ösztönzött valami új megkezdésére. Nevezetesen arra, hogy a központi béremelés eredményeit megőrizve és továbbfejlesztve, a vállalatok — végre — kialakítsák saját helyi bérpolitikájukat. Ami persze nem megy egycsapásra. Napjainkban eléggé kusza a bérek, keresetek térképe. Hegyeket dombokat látunk ott, ahol a síknak lenne helye, fölfedezhetjük a széles, közös utakat keresztező csapásokat, s itt-ott zsákutcák, ingoványos területek is lelhetők. Azonos szakmák keresete jelentősen eltérő — túl széles határok között szóródik, mondják a szakemberek —, a kiemelkedően képzett m'unkások, valamint a képzett és nehéz fizikai munkát kedvezőtlen körülmények között végzők anyagi megbecsülésével sem lehetünk még elégedettek, ahogy a szakmák közötti arányokkal úgyszintén. Ezeknek, s a hasonló gondoknak a megoldásában aligha lesz varázsszer a szakmai bérek országos táblázata, de — amint azt a SZOT elnöksége június 25-én tartott ülésén megállapította — jó eszköze lehet a korszerűbb és hatékonyabb bérpolitikának. A kialakítandó mutató hozzájárulhat a szakmák közötti bérarány egészségesebbé tételéhez, s főként ahhoz, hogy — miként a Központi Bizottság ülésén megfogalmazták — „az egyes szakmák azonos gyakorlattal rendelkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálájú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy vagy kis üzemben, az állami, a szövetkezeti vagy a magánszektorban dolgoznak". Idén júniusban a bányászatban 3143 — tavaly ugyanekkor 2801 —, a kohászatban 2616 (2353), a közlekedési eszközök gyártásában 2499 (2290), a vegyiparban 2301 (2109), a textiliparban 2058 (1859) forint volt a munkások átlagos havi keresete. A növekedés tükrözi az alapbérek márciusban lezajlott emelését, ám azt már elrejtik az átlagok, hogy üzemen, gyáron, vállalaton belül egybeesik-e elv és gyakorlat, a központi intézkedésen túl, helyben mit tettek, tesznek az igazságosabb arányokért, a megdolgozott jövedelmekért Mert igaz, vannak, akik meglehetősen jó bérért sétálnak, csellengenek, selejtet termelnek, ám vannak — s nem is kevesen! —, akik kiváló munkája, nagy hozzáértése, szakmai rátermettsége, s ne féljünk azt sem leírni, hogy tehetsége, nincs igazán megfizetve. Ezen azonban a gyár helyett sem segíthet senki! J

ókor tett lépés volt a márciusi alapbéremelés, nagyon itt az ideje az országos bértáblázat alkalmazásának. Tapasztalhatni, hogy a „bérfronton" sok minden mozgásba lendült — lendülhet majd — ezek nyomán. Mégis, az a legfontosabb, hogy végre helyben -szülessék meg a felismerés: okosan „megkomponált" vállalati bérpolitika nélkül hosszú távon sem a termelésben, sem a munkaerő-gazdálkodásban, csakúgy mint a termékfejlesztésben, vagy a piacok megtartásában. és kiterjesztésében, haladni nem lehet. Mert ugyan a bér a termelési költségeknek csak kis része — ágazatonként váltakozva 6—28 szazaléka, de amiért és ahogyan adják, az erőteljesen befolyásolja a termelés legfőbb tényezőjét, a munkát elvégző embert. MÉSZÁROS OTTÓ 4 »