Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-23 / 223. szám

VASÁRNAP, 1973. SZEPTEMBER 23. alkalmazókra. A fogyasztókat — ha megtartják az előirt várakozási időt a termés felhasználására — mérgezési veszély nem fenyegeti. A jövő nagy ígéretei az úgynevezett karbamát típusú vegyületek. Ezek még kevéssé mérgezőek, még hamarabb elbomlanak. S hogy mennyire ajánlatos vigyázni a peszticidek alkalmazására, az előírások betartására, az is bizonyítja, hogy hazánkban is szaporodnak az akut peszticidmérgezések; 1958-ban 10 mérgezés fordult elő, 1968-ban pedig már 30. A mérgezéseket mindig a szerves foszfátok okozták, főleg gondatlanság miatt. Talán még nem tudatosult mindenkiben eléggé, hogy a peszticidekkel kapcsolatban nem kizárólag munkaegészségügyi kérdésekről van szó. Természetesen az is igen fontos, hogy a peszticidekkel dolgozó néhány ezer munkás ne mérgeződjék, ennnél sokkal lényegesebb azonban, hogy az egész emberiség, sőt az egész élő és élettelen természet ne szenynyezödjön, ne boruljon fel a természet ökológiai egyensúlya. Értelmetlen lenne, ha az ember csak a saját maga számára állítana fel higiénés szabályokat, és figyelmen kívül hagyná a környezet, a természet higiénéjét. Biológiai és közegészségügyi szempontból kevés, hogy tűrési határokat állítsunk fel az emberi táplálékban megengedhető sz?nynyezésre, ugyanakkor hagyjuk, hogy peszticidek halmozódjanak fel a talajban, a folyókban, a tengerekben. A rendkívül bonyolult kérdés megoldásához csak a legteljesebb biológiai szemlélettel, az egész élővilág és az élők kölcsönös egymásra hatásának az ismeretében lehet hozzáfogni. Sok vélemény szerint a peszticidek teljesen ártalmatlanok. Több neves tudós is hangoztatja, hogy a nemzetközi szervek az élelmiszerekben olyan alacsony tűrési szinteket engedélyeznek, amelyek lehetetlenné teszik a peszticidek használatát. A jövőben — mondják — sokkal több embernek lesz táplálékra szüksége, ezért néhány éven belül teljesen irreálissá válik az a követelmény, hogy csak a nagyon csekély peszticidtartalmú élelmiszer használható. Üjra kell értékelni a biztonsági szinteket, hogy több élelem — ha több peszticidtartalommal is — jusson az embereknek, vagy éhínség következik be. Jobb, ha az emberek szöveteiben magas peszticidtartalom van, mintha a rossz táplálkozás következtében különböző betegségekben elpusztulnak — állapítják meg. Sok az igazság a tudósok szavaiban, de a helyes út mégsem az, hogy lazábbra engedjük a gyeplöt. Természetesen nem hirdethetjük a peszticidek minden áron való korlátozását: az ugyanolyan lenne, mintha a közlekedési balesetek megelőzésére azt javasolnánk, hogy járjunk ismét lóháton. A pozitív és negatív oldal tárgyilagos mérlegelésével és a maximális védelem biztosításával kell a peszticidek nyújtotta előnyöket a lehető legjobban kihasználni. És ez korunk e konfliktusának az egyetlen helyes megoldása. K. S. Méreg is, nem is Ha egy eszköz sikere megítélhető elterjedtségéből, akkor a kártevő rovarok és gyomok leküzdésére alkalmazott anyagok igen sikeresek. Ha azonban egy eszközt széles körben használnak, növekszik a valószínűsége annak, hogy nem kívánatos hatásai is jelentkezhetnek. Ez történt a rovarirtó, növényvédő szerekkel, a peszticidekkel is. É szerek napjainkban mór nélkülözhetetlenek, de túlzott vagy helytelen használatuk veszélyes a talajra, a vízre, az állatvilágra, sót az emberre is. A peszticidek alkalmazásakor régebben csak azt vizsgálták, hogy pusztítja a kártevőket, de nem figyelték meg, miként hat a szer más élőlényekre és a környezetre. A környezet szennyezését és kárusítását elsősorban az úgynevezett klórozott szénhidrogén peszticidek (legismertebb közülük u DDT) okozták. E szerek hatása hosszantartó, mert nem bomlanak le, sőt felhalmozódnak. Bekerülnek a halak és más vízi állatok szervezetébe, olyan folyóvízben is, amelyek vízgyűjtő területét nem is permetezték, tehát messze sodródtak alkalmazási helyüktől. Még a déli sarkvidéken élő pingvinek zsírjában is kimutatták. A peszticidek jelentős része azonban a talajban élő szervezetekbe jut. A talajba jutó vegyszerek a veszélytelen és hasznos állatokat is, sót ezeken keresztül még a madarakat is elpusztíthatják. Ily módon megbomlik a biológiai egyensúly, sőt a talaj tulajdonságai is károsan megváltozhatnak. A veszély miatt kormányzatunk — elsőként a világon — betiltotta ezeknek a szereknek a használatát. Példánkat több ország követte: például az a Svédország, amelyik a DDT feltalálóját Nobel-díjjal jutalmazta, most kitiltja az országból ezt a vegyszert. A DDT feltalálása valóban korszakalkotó volt, forradalmasította a mezőgazdaságot, korunkban azonban már úgyis mondhutnánk, hogy elavult, jobb és veszélytelenebb szerek léptek a helyébe. A másik nagy vegyületcsoport, amelyet kiterjedten alkalmazunk a mezőgazdaságban, a szerves foszfátszármazékok. Ezek rövid hatásúak, nem halmozódnak fel, gyorsan, lebomlanak. Közvetlen mérgező hatásuk viszont sokkal veszélyesebb a gyártókra és az Milyen lesz Székely Dezső Civakodók Májusi dér az ablakon: elfehéredsz, szcp tavaszom, a csontom belekékül. Keserűség az ajkadon; őröl a csönd, mint a malom, az ölelésed nélkül. Embertelen, páros magány haraggal, egymás oldalán menni előre — sehova; rúgni a port, falevelet, nem nélküled, s nem is veled — ez a szerelem alkonya? Most jó lenne egy semmiségen hangosan civódni — a mérgem enyhülne, csak szólna szavad ... Hamvazón száll az éji köd s éles a szél. mint könyököd a takaró alatt. A Szamos szekrénysor egyik variánsa tos bútorokat, másrészt a gyárak most valóban jobb bútorokkal álltak elő, mint tavaly. Divat lett például a szekrényfal, szekrénysor. Szinte valamennyi bútorgyár készít már valamilyenfélét. Ha egyszer elkerülnek az üzletekbe is, valóban nagy lesz a választék. Kár, hogy a gyárak és a közönség is félreértés áldozatai. Ezek a szekrénysorok ugyanis jobbára csupán megnagyított, megújított kombinált szekrények — vitrinnel, „bárszekrénnyel", fiókokkal, nagy ajtókkal, kis ajtókkal és kevés polccal. Ssok-sok cselresz és kevés könyv fér el rajtuk, s így üresen is vallanak — most még csak tervezőjükről, később pedig majd tulajdonosuk ízléséről, életszemléletéről. De hát régóta igaz a mondás: mutasd meg a lakásod, s megmondom, ki vagy. A szekrényfal — nevében benne van — egész falat beborító polc- és szekrényrendszer, mely akkor jó, ha úgy variálható, hogy használhatósága mindig alkalmazkodik azoknak az igényeihez, akik birtokolják. Érdekes módon, ennek a követelménynek az egész kiállításon igazán csupán egyetlen bútor tett eleget, a Tomi-Robi elnevezésű gyermekszoba, melyet Bodnár János Munkácsy-dijas tervezett. Építhető polcok, szekrények, asztal, íróasztal, szétnyitható emeletes ágy, variálhatóan két vagy három gyerek számára. Fehér és színes müanyagborítású minden felület, vidám, könnyen tisztitható. Irányárként 8500 forintot tüntettek fel rajta, tehát ha nem is tűi olcsó, nem méregdrága. A tavalyi Otthon kiállításon egyetlen jónak mondható gyermekbútor sem volt, az ideiről még egyet érdemes megjegyezni: a Szamos tanulószobát, melyet szintén Munkácsy-dijas tervezett, Heczendorfer László (úgy látszik, a művészeti díjakat valóban az arra érdemesek kapják). Ennek az irányára is éppen 8500 forint, ám csupán a jövő év végefelá kerül az üzletekbe. Félreértés ne essék, a Tomi-Robi sem kapható jelenleg sehol sem. Öröm, hogy végre megjelentek a hazai kárpitozott bútorokon is a tartós, színes és jól mintázott bútorszövetek, melyek miatt annyi éven át érte jogos bírálat a bútoripart és a textilgyárakat. Ha azután a szép huzat jó formájú fotellel és heverővel találkozik, és ha eltalálják a szekrények színét és formáját is, akkor olyan kitűnő bútorgarnitúra tud kikerekedni, mint a Kanizsa bútorgyár Dóra 403 B nevű-jelű bútora, melyet Heidecker György tervezett. (Ára, természetesen irányára, összesen 22 500 forint.) Csakhogy ez is garnitúra, mint a kiállítás szinte minden bútora. ' Az egyedi darabok vagy garnitúrává összeállítható egyes bútorok — akárcsak az üzletekből — innen is csaknem teljesen hiányoztak. Már pedig „a világpiacon is versenyképes" magyar bútor a hazai piacon csak akkor lesz valóban versenyképes, ha a gyárak teljesítik a vásárlóknak azt az igényét is, hogy maguk válogathassák össze azokat a bútorokat, melyek között szívesen laknának Nem szólva arról, hogy a viszonylag drága bútorgarnitúrák egyenként megvásárolva könynyebben hozzáférhetők a kisebb jövedelmű emberek számára is. otthonunk? Gondolom, nem sok szegedi látta az Otthon 1974 kiállítást Budapesten, a városligeti egykori vásárvárosban — melynek pavilonjai még régi fényükben pompáznak, mintha nfem is lennének halálra ítélve —, de az újságok híradásaiból bárki megállapíthatta, hogy az „a rekonstruált hazai bútoripar seregszemléje volt". S ne is kételkedjék senki, hiszen való igaz, hogy a modern berendezésekkel, modern technológiai eljárásokkal felszerelkezett régi és űj gyárak mutatták most be termékeiket. Szintén másoktól kölcsönzött kifejezéssel élve: „ma már a világpiacon is versenyképes termékeiket". A tavalyi Otthon 1973 kiállításon még ilyen kiszólásokat is feljegyeztem: „Nem olyan drága, hogy ha a gyerek felnő, el ne lehessen dobni" (a Tisza Bútoripari Vállalat azóta már befutott ifjúsági bútorára mondták), ,.Büntetöintézetek számára tervezeték ezeket a székeket" (a bírálat tárgya a Szék- és Kárpitosipari Vállalat néhány ülőalkalmatossága volt). Az idén bármennyire is füleltem, nem halottam egyetlen csúfolódó megjegyzést sem. Nem valószínű, hogy a közönség kritikai érzéke tompult el egyetlen év alatt, sokkal inkább arról van szó, hogy egyrészt mind inkább megszokja, megkedveli a legújabban divaA bútorkiállítás értelme és haszna végül is a kereskedelemben, az üzletekben mutatkozik meg. A fejlődés kétségtelen: most először képes a magyar bútoripar sok és jó bútort gyártani. A következő lépés, hogy gyártsa is ezeket. Talán az Otthon 1975 kiállítás,, jövőre, már erről is számot ad. FEHÉR KALMAN 1