Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

SZERDA. 1973. SZEPTEMBER 19. 33 DM Apró ügyek? Még augusztus 13-án telefonon megrendelte a Gelka olajkályha-javító részlegénél hibás olajkályhája javítását T. Edit (Szántó Kovács János utca 31.), majd pedig levélben sürgette, és szeptember 10-ig választ sem kapott, a hibás készüléket sem javították meg. Pedig bizonyára még nincsen csúcsforgalom az olajkályha-javítóknál! — Olvasónk másik panasza, hogy a petőfitelepi főtér környéke szemetes, s noha ahányszor csak írnak a városgazdálkodási vállalatnak, néhány napon belül kitakaríttatják a buszvégállomás környékét, mégis az lenne talán az igazán jó megoldás, ha elhelyeznének oda szeméttárolót. Ráfizetett a szívességre H. Ferenc (Mórahalom, Szegedi út 112.) panaszosunk, a .mórahalmi tbc-s szociális otthon gondozottja. Az otthonba azzal a kéréssel jött Takarítsunk együtt! Ki takarítsa le a körtöltés Oldalát? — kérdezi L. M.né, tarján! olvasónk. Kilencedik emeleten laknak, és ragyogóan rálátni a töltés egyáltalán nem ragyogó oldalára. Ez a környék ugyanis a gyerekek kedvenc játszóhelye, és mert alföldi gyerekek, kétszeresen is örülnek, ha dombot találnak, azt a játékot találták ki, hogy kartondobozokon (mint amilyen a tévédoboz, vagy a hűtőszekrény-csomagoló karton) csúszkálnak a töltés oldalán. Jó játék, Vidám játék, viszont estéreA véletlen úgy hozta, hogy ezen a héten három levélírónk is hozzáteszi panaszához: a helyszínen megmondta, az ügyet megírja a Délmagyarnak. Az egyik levélben arról van szó, hogy a hentes becsapta egy forinttal, és mikor reklamált, nem kapta meg a panaszkönyvet. Ezért írt nekünk. Ai ügy utólag nehezen ellenőrizhető. Annyi biztos, hogy a panaszkönyvet oda kell adni a vásárlónak, mert azért van. Elnézést, hogy ezután magunkról, munkánkról kell szólnunk, de semmiképpen sem szeretnénk, ha bárki azt gondolná, minden panaszosnak automatikusan igaza van, ha hozzánk fordul, és hogy nekünk szándékunk lenne „isten ostorát" játszani. Nem először szólunk már erről, de újra és újra érdemes elmondani: rovatunk célja, hogy közérdekű, mindnyájunk ügyét szolgáló kérdésekkel foglalkozzon, s mert több szem többet lát, mindig szívesen fogadjuk és köszönjük olvasóink javaslatait, témákat adó leveleit. Jó lenne, ha állampolgári jogait mindenki maga gyakorolná, hiszen személyes fellépéssel is el lehet intézni sok vitás ügyet. •I Olaj a tűzre Menthetetlenül Itt van az ősz, megérkeztek az első tüzelőpanaszok. Arról ír L. Imre (Hattyas sor 9.), hogy szerette volna jó előre beszerezni a fűtőolajat, ha netán beköszönt a hűvös idő, legyen elegendő otthon. Különös vitája támadt viszont az AFOR dolgozóival, ugyanis a Vadkerti téren levő tüzelőolaj kútnál azt mondták, hogy úgynevezett téli fűtőolajat csak október 1. után kaphat. A központi irodában viszont panaszára azt felelték: mondja meg az olajkút kezelőjének, hogy téliesítse a tüzelőolajat, és úgy adja ki olvasónknak. A kútkezelő erre közölte, hogy az szabálytalan, és nem teheti meg. Mert olvasónk kitartó, még a Budapesti úton levő ÁFOR-kútnál is megpróbálta beszerezni a téliesített fűtőolajat, eredménytelenül. Ez a panasz két dolog miatt is közérdekű. Egyrészt mert a legtöbb kútnál még azt sem mondják meg, hogy a most kapható, úgynevezett nyári fűtőolaj hidegben megdermed, vagyis nem szabad belőle már jelentősebb készletet venni. A másik: nem kis összeget költ az ÁFOR arra a reklámszövegre, amit a rádióban többször is bemondanak, miszerint már most igyekezzenek a vásárlók beszerezni téli tüzelőolaj -szükségletüket. Hogy minek dobja ki reklámra a pénzt a vállalat, amikor nem adja ki a reklámozott árut — ezen törje a fejét az ÁFOR vezetősége. be augusztus 31-én este egy gépkocsivezető, hogy telefonálni szeretne, mivel elromlott az úton a munkásokat szállító gépjárműve. Levélírónk természetesen megengedte a telefonálást, és mi lett a köszönet? Mai napig sem fizette ki a telefonköltséget a megsegített „pilóta". Jóllehet, nem nagy összegről, 9 forintról van szó — de ennél jóval több veszett. Az ilyen viselkedéssel szoktatjuk le egymást arról, hogy akár kisebb, akár nagyobb bajban segítségére legyünk másoknak. Feltételezhetően az Idős beteg embernek szüksége van arra a csekélyke összegre is, és úgy tudjuk, keresnek anynyit a gépkocsivezetők, hogy becsületük ne ennyi pénzen múljék! Apró ügyek — ezt adtuk címnek ehhez a két panaszhoz. s tegyük hozzá: ilyen apró dolgokon is milyen sok minden múlhat! Hazaérkezett a Szovjetunióbeli küldöttsége Kedden hazaérkezett a KISZ Központi Bizottságának küldöttsége, amely dr. Maróthy Lászlónak, a KISZ KB első titkárának vezetésével nyolc napot töltött a Szovjetunióban, a Lenini Komszomol Központi Bizottságának vendégeként. A megérkezés után dr. Maróthy László a szovjet testvérszervezetnél tett látogatás tapasztalatairól egyebek között elmondta: — Mostani látogatásunk egy láncszeme a két ifjúsági szövetség kapcsolataira jellemző rendszeres személyes találkozásoknak, tapasztalatcseréknek. A látogatásnak külön aktualitást adott a nemrég lezajlott X. Világifjúsági Találkozó: egyebek között az itt szerzett nemzetközi vonatkozású tapasztalatokról váltottunk szót szovjet barátainkkal. Delegációnk egyik legfőbb célja az volt, hogy olyan hasznos tapasztalatokat szerezzünk, amelyeket itthon további munkánkban hasznosíthatunk. Útügyi konferencia Az úthálózat fejlesztésének, korszerűsítésének kérdéseit vitatják meg a szakemberek azon a kedden kezdődött háromnapos tanácskozáson, amelyet a Közlekedéstudományi Egyesület szervezett Budapesti útügyi konferencia címmel a Technika Házában. Az eseménysorozaton 13 ország több mint 400 szakembere vesz részt, s 70 előadásban ismertetik egyebek között az aszfalttechnológia, a korszerű útburkolatépítés és gépesítés kérdéseit. Néprajzi gyűjtés as iskolákban kelvén mindegyik elhagyja alkalmi „szánkóját" — ezt bárki láthatja, aki arra jár. Hovatovább a gyerekek akár egy szemétdombon játszanának, és ráadásul a töltés valójában „senki földje", nem takarítja se házmester, se városgazdálkodási vállalat. Nem szervezné meg a tarjáni népfrontbizottság, hogy társadalmi munkában a környékbeliek, esetleg a felsőtagozatos iskolásokkal együtt, néhány óra alatt összeszedjék a szemetet? Így mindenesetre tűrhetetlenül mocskos a környék. Ismét lezárult egy ifjúsági pályázat, megtörtént a pályamunkák elbírálása, ki-ki megkapta gyűjtő- és feldolgozó munkájáért a megérdemelt jutalmát. A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a szegedi múzeum már egy évtizede minden évben meghirdeti a megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatot, amelyben a felnőttektől külön elbíráljuk és rangsoroljuk az általános és középiskolai tanulók, továbbá az iskolai szakkörök pályamunkáit. Több iskolában már hagyománya van a gyűjtőmunkának, elsősorban ott, ahol jó fölkészültségű, szervezőkészségű tanár irányításával szakkör működik. Idén megrendezték az Erkel Diákünnepek néprajzi pályázatát is, ami serkentően hatott a tanulók gyűjtőmunkájára. Huszonhat dolgozat készült a pályázatra: legtöbben — tízen — a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumból pályáztak, hét dolgozatot adtak be a szegedi Radnóti tanulói, hármathármat a szentesi Ipari Szakközépiskola és a szegedi Tömörkény Egészségügyi Szakközépiskola diákjai. Az utóbbi években többször szorgalmaztuk a Csongrád megyei települések tanyáinak kutatását. A tanyán élők gazdálkodásának, életmódjának változása, sok helyen a falura, városba költözés sürgeti ezt a munkát. Pontos rajzokat, fényképeket, alapos adatfölvételeket kell készítenünk mindenütt a legrégibb és jellegzetesnek tartott tanyaegyüttesekről, mielőtt átalakítanák vagy elbontanák azokat. A szakemberek számára már évekkel ezelőtt is jó segítséget adtak a tanulóiknak műszaki rajztudást és szakismeretet nyújtó technikumok: a szegedi Építőipari Szakközépiskola két tanulója például egy tápairéti tanya fölmérését készítette el. Kevés anyagot tárt föl eddig a kutatás a vidékünkön élő nemzetiségek néphagyományairól, ezért örömmel fogadtuk két radnótista diák, Petres Danlca és Ocskó Olga dolgozatát, a Hol a hal? A legegyszerűbb felelet: a vízben. Legalábbis, míg ki nem fogják. De mi történik utána? — kérdezi H. Tibor (Hunyadi János sugárút 46.) olvasónk. Ugyanis a Kossuth Halászati Szövetkezet Oroszlán utcai halboltjában legritkábban lehet' kapni. Nap mint nap olvasható a felirat: a hal elfogyott. Ki vitte el? Az eladók azt mondják, hogy a halászcsárdákba vitték. Ha ez így van, nem lenne-e egyszerűbb azonnal kosarastól, mindenestől a bárkáról a csárdába vinni, hiszen minek a bolt, ha aztán üresen tátong? Igaz, hogy jó olyan üzletben . eladónak lenni, ahol semmit nem kell árulni, csakhogy akkor minek az üzlet? Különben azt sem bánnánk, ha megvigasztalná a szövetkezet a város lakóit, hogy nem hal nélküli halboltot tartanak nyitva! Szerkesztői üzenetek özv. B. A.-né Szeged: Levelében közölt pénzkövetelését csak bírósági végrehajtás útján tudja érvényesíteni, arra más lehetősége mór nincs. K. J. Szeged: Rokkantsági nyugdíj igényét a Társadalombiztosítási Igazgatóság Szeged, nyugdíjügyi osztályán kell előterjesztenie. Igénybejelentése alapján kerül majd az orvosi bizottság elé, ahol nyilatkoznak arra vonatkozóan, hogy rokkantnak tekinthető-e. Ha az orvosi bizottság véleménye szerint rokkant és legalább életkorának megfelelő szolgálati idővel rendelkezik, rokkantsági nyugdíjra jogosult. Lakbérpótlékát a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság a nyugdíjával együtt fogja megküldeni azonos összegben, mint amennyi a nyugdíjazása előtt volt. A vállalatával kapcsolatos problémáját a munkahelyén beszélje meg, és rendezze. S. Mátyás (Tarján 11.): Szomszéd viszálylyal lapunkban nem foglalkozunk. Az ügyben a városi bíróság illetékes. A tó védelme Vízkereszt előtt Egyfelvonásos avagy a rendező monológja A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen tudósokból, szakemberekből alakult kutatócsoport kezdte meg a vizsgálatot annak megállapítására: milyen külső hatások érik a Balaton bioszféráját. A munkaprogram nemcsak a ma gondjait veszi számba, mindenekelőtt a tó jövőbeni védelmét célozza. A szakemberek 15 évre szóló tervet készítenek. SZEMÉLYEK: a szegedi színház főrendezője és az újságíró. SZÍNHELY: a teátrum, két emelettel a porta fölött. Apró, de célszerűen berendezett szoba, szellősen, nyitott ablakkal az utcára. TÖRTÉNIK: hétfőn este, 60 perccel a színpadi próba és 96 órával az évadnyitó premier előtt. RENDEZŐ: Köszönöm, most mór némileg nyugodtabb vagyok. ÚJSÁGÍRÓ: A Makrancos hölgy sikeres bemutatkozás volt Shakespeare-rel, bátor, mai vállalkozás. Stílusában, díszletezésében is merész. Mit várhatunk a Vízkereszttől? RENDEZŐ: Tovább szeretnénk járni a megkezdett úton, hogy következetesek maradjunk. Ügy érzem, a közönség elfogadta kihívásunkat. Shakespeare sem használt mai értelemben vett kulisszákat, a szöveg ékesen szól valamennyi színhelyről, úgysem tudnánk különbet fölpakolni a színpadra. Hangulatot akarunk teremteni és játékteret a humorhoz. ÚJSÁGÍRÓ: Tán közhelyet mondok vele, Shakespeare valóban mai. De mai volt száz, kétszáz éve, és valószínűleg az lesz a jövő században is. A mindenkori előadásnak tehát a szöveget kell aktuálissá tenni. RENDEZŐ: Pontosan. Shakespeare vígjátékai a szerelemről szólnak, nem híján a vaskosságnak, az erotikának, kicsit erősebb kifejezéssel a szexualitásnak, s ha közvetlenül a Vízkeresz cselekményét vesszük, ma, az uniszex korában, amikor öltözködéséről, hajviseletéről sokszor nehéz megkülönböztetni egy tinédzser lányt meg fiút, az összetéveszthetőség egyben naprakész humor forrása is lehet a színpadon. A darab kulcsa ez a mondat: „a szerelem oly változó, oly dús, hogy ő a képzelet maga". A szerelem változatait szeretnénk eljátszani, szépségét, tisztaságát, tehát ne gondoljanak valamiféle divatmajmoló szexszínházra. Van itt azonban egy Malvolio nevezetű figura, furcsa ember, furcsa szerep. Inkább veszélyes, mint mulatságos, bár jót nevetünk rajta. Tartuffe-típus Moliére előttről, de ma is sok szaladgál belőlük az utcán. Ha sikerülne megszabadulni tőlük, gazdagabbak lennénk. Lám, Shakespeare vígjátékban is tudott politizálni. Ha a királydrámákat nagyzenekari műhöz hasonlítjuk, a vígjátékokat kamarazeneihez kell, lírai hangszerekkel, vonósokkal, ahol azért megfújják mondjuk a kürtöt is. Ez a kürt most Malvolio. A darab, mint általában a Shakespeare-vígjátékok, tehát kamarajellegű, mint mondottam, s mi nagyszínházban játsszuk — ami szintén fejtörést okoz. Reméljük, a diszletezés sokat segít abban, hogy a szélesebb térben ls kontaktust találjunk nézőinkkel. Aztán van itt még egy furcsa alak, a bohóc. Shakespeare színpadán sok keserű bohóc szaladgál, ez annyiban különbözik tőlük, hogy rájött valamire. Arra, hogy az a társadalmi terep, ahol az Erzsébet-kori dolce vita zajlik, fejtetőre állított emberek és helyzetek sorozata, a normális embernek, aki a talpán áll, úgy kell tennie, mintha maga is tótágast állna, ha meg akar maradni. Az előadást ennek a bohócnak a monológjával, híres shakespeare-i sorokkal indítjuk: „színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép; s mindenkit sok szerep vár életében". ÚJSÁGÍRÓ: (meglepetten): Álljon meg a menet. Hisz ez Jaques monológja az Ahogy tetszikbőL Azt is eljátsszátok? RENDEZŐ: Csudát! írjátok csak, hogy Vízkereszt... (némi töprengés után, rálegyintve) vagy amit akartok. Premier pénteken este hétkor. Rendező: Sándor János. Üjságíró: Nikolényi István Szeged környékén élő szerbek népszokásairól. Jó szemű anyaggyűjtésüket már az Erkelen arany fokozattal jutalmazták. Idén kapcsolódtak be a gyűjtőmunkába a szegedi Tömörkény szakközépiskola egészségügyi tagozatának tanulói. Népi gyógymódokat és ezekhez fűződő babonás cselekedeteket jegyeztek le Kisteleken, Mihályteleken és Röszkén. Jól használták szakismereteiket, ugyanakkor gyarapodtak a népi orvoslás sok évszázados tapasztalatainak megismerésével. Gyűjtésük föltétlen folytatásra érdemes. Nemrégiben alakulta Bartók Béla Művelődési Központ néprajzi szakköre, és a pályázaton máris szép dolgozattal jelentkezett: a tarhonyakészítés hagyományait gyűjtötték föl Szentmihályteleken. A lelkes kis szakkörösök — a Tömörkény és a Radnóti most másodikos tanulói — vezetőjük irányításával igen gondos anyaggyűjtést végeztek, s tőlük is további eredményeket várunk. Az általános iskolák közül most csak a rúzsai pályázott, három község belterületének földrajzi névanyagával. Tudom, több iskolai és művelődési otthonban működő szakkörben dolgoznak általános iskolások, a korábbi években jó gyűjtéssel jelentkezett közülük a mindszenti, a maroslelei és a kiszombori szakkör — de úgy látom, egy-két évé mintha csökkent volna a gyűjtés intenzitása, szervezettsége, vagy nem jutottak el a megkezdett munka befejezéséhez. Szükségesnek tartom, hogy a legfontosabb alapismeretek elsajátítása után a szakköri tagok már 12—14 éves korban gyűjtést is végezzenek, egyedül, de inkább közös expedícióban — természetesen alapos előkészítés után, előre kidolgozott kérdőívvel. Az iskolákban folyó néprajzi gyűjtés irányítói, szervezői a szakkörvezető tanárok. Az 1973. évi pályázatra való fölkészítésben Zsíros Katalin szentesi, Börcsök Vince szegedi és Farkas Ferenc vásárhelyi tanár tűnt ki. ők hárman évek óta rendszeresen foglalkoznak érdeklődő tanulóikkal (olyik esetben szakkörön kívül is!), és a módszeres fölkészítés! tanácsadás gyümölcsözik diI akjaik dolgozataiban. Tavaly j megindult a munka a Tömörkény Egészségügyi Szakközépiskolában, Gál Györgyné tanár irányításával, és a jó kezdet eredményes folytatást ígér. Jó lenne, ha a makói, csongrádi, kisteleki középiskolák is bekapcsolódnának a honismereti gyűjtőmozgalomba. Területükön éppúgy vannak följegyzésre érdemes helyi hagyományok, mint másutt, és bizonyára vállalkozó, jó szemű gyűjtők, erre hivatott szervezők is akadnak. Juhász Antal 8 r f