Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

PÉNTEK. 1973. AUGUSZTUS 19. y Kukorica Janóul búcsúzik Iluskától Siflis József felvétele Negyedszer a János vitéz Kacsóh Pongrác daljáté­kának a Játékok történeté­ben negyedik bemutatójára szólítják a tanfarok ma, pén­teken este a várhatóan szép­számú közönséget. A szabad­iéri játékok igazgatóságán tegnap tartott sgjtótájékozta­ton azoktól kértünk rövid előzetest, akik a legközvet­lenebb módon biztosítják a látványosságot. Sándor Lajos díszletterve­ző: — A szabadtéri felújítá­sakor, 1959-ben. és most, a 15. évadban készítettem el a János vitéz díszleteit. A ket­té közötti különbségek a ren­dezői elképzelések különbö­zőségeiből adódtak. Horváth Zoltán a magyar népmese érzelmi és hangulati világát szeretné megteremteni a színpadon, ami meghatároz­za a diszletezést is. Legpreg­nansabban az első és har­madik felvonásban: a má­sodiknál. a francia udvari képben inkább jellegében. Kerültük tehát a monumen­tális elemeket, a plasztikát — helyébe sík díszítmények­böl egy mesekönyvet aka­runk fellapozni a nézőnek. Magyaros kendőre emlékez­tető háttér és két hatalmas portál fogja össze a játék­teret, valamint a hármas ta­golású alapemelvény, s az előadás egészében magyar népi motívumok dominálnak. Márk Tivadar jelmezterve­ző: — Hetedik János vitéz­produkcióban veszek most részt munkásságom során, s nagy örömmel vettem tudo­másul az újszerű rendezői elképzeléseket. A színpadnak is megvan a maga sajátos ikonográfiája, így például a iérfiideálnak. a huszárnak a piros szín, ettől semmikép­pen sem lehet eltérni. Csak mellékesen tenném hozzá, életemben már annyi kato­nafigurát komponáltam meg. hogy egy hadsereg is meg­irigyelhetné. Iluska jelmezei­ben áz egyszerűségre töre­kedtem. lévén hogy Házy Erzsébet megjelenése, színé­szi játéka önmagában is el tudja hitetni a fiatalság bá­ját, közvetlenségét. Ami az egyes felvonásokat illeti, nagyjából a rendezői kon­cepcióból adódtak a jelmez­tervezés feladatai ls, az el­ső képben inkább a harsány — a másodikban az enervál­tabb. sápadtabb színek ural­kodnak. örültem az újszerű balettmegoldásoknak is. ahol egy alkalommal például a mezei virágok táncát léthat ja majd a közönség. Ma, pénteken este tehát az idei nyéfévad sorrendben ötödik premierjét tartják a Dóm téren, a János vitézét. Az eddigi tiz előadást öt venezer néző látta, s a hát­ra levő újabb hét estére az érdeklődés alapján legalább még feleannyi, te­hát 25 ezer nézőt várnak. N. I. Otthon vagyok Király a Király A francia király fényes­íehér, díszes jelmezében ül — Király Levente. JS a né­hány héttel ezelőtti sikerek­ről beszél. A gyulai várjátékok idei programjának nagy sikerű a előadása volt a Pathelin ' mester, melynek címszere­pét formálta meg. A próká­tor. a rőfös és a juhász mu­latságos történele adott le­hetőséget Király Leventé­nek, hogy a gyulai várszín­ház mikrovilágában ismétel­ten bebizonyítsa gazdag és sokszínű komikusi adottsá­gait, mély emberábrázoló képességét. „Csikóként rúg, bukfencezik, kelleti magát és szenved ... Jól, rltmusosan épített alakítás... Sok ha­tásos színészi ötlettel." — A szegedi szabadtéri színpad után a gyulai vér­színház döbbenetes hatással volt rám. Ez a színpad sza­badtéri kamaraszínház. Tel­jesen zárt világában 500 né­ző számára van hely, hango­sítás nélkül is tökéletes az akusztikája. Itt játszani is csak visszafogottan, kamara­stílusban lehet. A Pathelin mester vérbő vásári játék, vaskos humorral, kiélezett helyzetekkel. Jellemábrázo­lása pontos, következetes és kristálytiszta. A címszereplő mindenki eszén túljár, míg végül saját ötletével szedi rá egy juhász. Ebben a „min­denki átver, mindenkit"­gondolatban a féktelen ka­cagás mögött kesernyés ízek is meghúzódnak. Megvallom őszintén, ritkán jut az em­ber ilyen nagyszerű szerep­hez. Nyolcszor játszottuk a gyulai vár falai között a Pathelin mestert, s bőségé­ben voltunk az Izgalmaknak. A premier másfél órát ké­sett áramszünet miatt, a második előadás felét és a harmadikat az eső zavarta meg. A gyulai várszínház tanulságos példával szolgál a szabadtéri színházak szá­mára. Drámapályázatot írtak kl, s a beérkezett és elfoga­dott három történelmi drá­ma három nyári évadra megoldja a várszínház pro­dukciógondjait. El lehetne gondolkodni azon, hogy a szegedi ^hatalmas színpad nem érdemelne-e egy ilyen pályázatot, eredeti darabo­kat?! A gyulai várszínház kama­raméretű színpada után a szegedi Játékok óriási szín­pada várja. — Más jellegű színészi já­tékot igényel, szinte ellenté­teset a gyulainál. Most, en­nek a feladatnak éppen ez az érdekessége, Izgalma — a miniatűr játéktérből és játékstílusból átlépni egy hatalmas színpadtérbe, és a színpad által megkövetett já­tékstílusba. A János vitéz­ben mesebeli öreg királyt szeretnék formálni a fran­cia király figurájából. Kissé szenilis öregembert, akinek soha nem volt sem kedve, sem érzéke a királykodás­hoz. Unja a koronát, egysze­rűen csak ember | szeretne lenni... Tandi Lajos Napokkal ezelőtt Gyulán a Pathelin mester nézői tap­soltak a furfangos paraszt­nak. Szegeden a János vi­téz próbáin kibuggyant a nevetés, amikor a rongyos szűrben, bizonytalan lépé­sekkel színpadra baktató csősz elkezdte kántálni a ré­gi falusi virrasztók mondó­káját. Kovács János, a Sze­gedi Nemzeti Színház tagja alakítja a szerepeket. Az idei nyáron ezt a kettót írhatjuk íi végtelen listához, amely­nek alakulását a szegediek nagyon jól ismerik, számon­tartják — összesen 20 éve. Korántsem példa nélkül való, hogy egy művész két évtizedet, vagy annál is többet tölt el ugyanannál a színháznál, újabban minden­esetre megszaporodott a sű­rűn helyet cserélők száma, és persze sorra születnek az „igazoló ideológiák". Vajon van-e az egy helyen mara­dásnak is különös indoka? — Különös nincs. Egysze­rű, mindennapi okai vannak, a legfontosabb, hogy Szege­den, a város minden zugá­ban és lakói között, otthon vagyok. A színészt sohasem unják meg. ha önmagát ké­pes megújítani. Nincs két egyforma szerep, tehát nem hasonlíthatnak egymásra az alakítások. Mindössze any­nyiban, hogy ugyanaz az egyéniség formálta meg őket. Olyan színész, akinek fő törekvése, hogy minden eddiginél többet és mást mondjon játékával, minden szerepben fölfedezze, amit előtte még senki. így lesz végtelenül érdekes, állandó­an Izgalmas a színészi pá­lya, és ezen belül minden új feladat. A szegedi húsz évről be­szélni annyit jelent: emberi, művészi hitvallást tenni. A színházlátogatók emlékei pe­dig a mondottakat igazolják, a sok-sok szerep közül leg­pregnánsabban a Bánk bán Tjborca, Az ügynök halálá­ban az idősebb fiú szerepe, tavaly Kreon az Antigoné­ban. A ragaszkodásról: nincs talán a városban senki, aki filmekben, tévéjátékokban legelőször ne a szegedi sze­replőt fedezné fel. Kovács János máig emlegeti, há­nyan szólították meg a Ró­zsa Sándor után. hogy a lokálpatrióta örömével kö­zöljék: „csak mi, szegediek tudjuk Igazán, hogyan kell kenyér helyett könyeret mondani". — Pedig akkor, húsz évvel ezelőtt voltam életemben először Szegeden. A legelső szerepem főszerep volt a Ludas Matyiban. Azóta . is jelentős feladatokat kapok, ilyen értelemben mondha­tom: sohasem voltam elége­detlen színész. Igazgatók, fő­rendezők és kollégák cseré­lődtek, számomra azonban mindig megvolt a lehető­ség „nekem való" szerepek megformálására. Akik egy­hangúnak kiáltják ki az egy helyen megmaradó színész pályáját, nincs igazuk. Ha az elmondottakhoz még fel­sorolom néhány rendező ne­vét, akikkel együtt dolgoz­tam; Ádám Ottó, Komor István, Horváth Jenő, Bozó­ky István, nyilvánvaló, kár lett volna más színházhoz szerződnöm. Sándor János­sal például most másodszor találkoztam. Tíz évvel ez­előtt ő kezdő rendező volt, én sem a mai eszközökkel felvértezett. Rendkívül ér­dekes „megmérni", ki, mivel gazdagodott. Az évadban a színházon kívül látjuk művelődési ott­honokban, irodalmi esteken, tévében, moziban. A szabad­térin minden évben szerepel, az Idén másodszor lépett fel Gyulán. A feladat sok, és változatos, a „megoldás" mindig igényes. Mikor lehet Így pihenni? — Az az igazság, hogy legszívesebben itthoni bará­tokkal és ismerősökkel tölte­ném a néhány hetet a nyár­ból, amikor az évadnak már vége, a szabadtéri még nem kezdődik. De mert más leve­gőt ls kell szippantani, Igyekszem ilyenkor külföld­re. Bohrok Erseébet VIT-kii!döttek beszámolói Mozgalmas hetek követ­keznek a gyárak és az üze­mek, a hivatalok és az in­tézmények KlSZ-szervezetel­ben. A Berlinben hazán­kat képviselt VIT-küldöttek ugyanis KISZ-gyűléseken, klubösszejöveteleken eleve­nítik tel a X. Világifjúsági és Diáktalálkozó emlékeit. Olyan eseményeket idéz­nek fel, mint a politikai dal­fesztivál. baráti találkozó a testvérszervezetek, köztük a szovjet és az NDK fiataljai­val. az Indokinai szolidaritá­si nagygyűlés, a magyar de­legáció kulturális csoportjá­nak műsora és a gálaest. Számot ad a politikai tö­megdemonstrációkról, a po­litikai szemináriumokról. A különböző vetélkedők, ver­senyek fis rendezvények, a spontán lezajlott baráti ösz­szejövetelek legemlékezete­sebb mozzanatait is feleleve­nítik. Rendszeresen ellenőrzik az élelmiszereket A megyei (fővárosi) élel­miszer-ellenőrző és vegy­vizsgáló intézetének mun­katársai folytatták a nyári ellenőrzés-sorozatot, amely­nek során főleg az italke­reskedelmet vizsgálták. Meg­állapították, hogy az egy évvel ezelőttihez képest ja­vult a helyzet, az italok döntő többsége megfelel a szabványelőírásoknak. Ki­fogásolni valót csak elvétve találtak. Ellenben annál többször előfordult, hogy a vendéglátóipari üzemekben az egyébként normális töl­tésű, előírásos palackitalok­ból megkárosítottak a ven­dégeket — kevesebbet mér­tek — a fogyasztóknak. Az élelmiszeripari üze­mekben is találtak olyan té­teleket, amelyeket joggal ki­fogásoltak. Három kiren­deltségen .több ezer palack romlott, megsavanyodott „Nektár" gyógytápsör for­galomba hozatalát tiltották meg. Az egyik sörgyárat az Intézet figyelmeztette, hogy a palackokban az előírtnál kevesebb világos sör van. (MTI) Hungarológiai Intézet Újvidéken Jugoszláviában nincs hi­vatalos nyelv, az ország leg­különbözőbb vidékein élő emberek anyanyelvüket be­szélik. Vajdaság szellemi központja, tartományi szék­városa Újvidék. Ide települt a magyar kultúra és nyelv­ápolására hivatott Intézmé­hyek többsége is. Az egye­tem bölcsészeti karán már régóta működik a magyar tanszék, a Jugoszláviai, Ma­gyar Nyelvművelő Egyesület falvakban, városokban szer­vezett csoportjai pedig a nyelvtisztítás munkáját vég­zik. Hozzájuk társult né­hány esztendeje a Hungaro­lógiai Intézet, mely a tudo­mány szintjén vállalkozik a nyelv ápolására, a jugoszlá­viai magyarság irodalmának, kultúrájának tanulmányozá­sára, a kétnyelvűségből ere­dő problémák kutatására. Az intézetet 1969-ben ala­pították a Vajdasági Tar­tományi Tudományügyi Kö­zösség anyagi gondoskodásá­val. • A bölcsészeti kar magyar tanszékén fogadott dr. Szeli István egyetemi tanár, a Hungarológiai Intézet meg­bízott igazgatója: — Sietve láttunk munká­hoz. A legművelhetőbb és legelhanyagoltabb területe­ket vettük számba, önálló költségvetéssel, nyolc belső és legalább ötven külső munkatárssal dolgozunk, egyetemi-főiskolai oktatók­kal, levéltárosokkal, könyv­tárosokkal, akikkel egy-egy témára kötünk szerződést. A magyar—szerbhorvát össze­hasonlító irodalmi kutatások­kal és nyelvi érintkezések­kel foglalkozó csoportokat belső munkatársaink veze­tik. Éves, illetve messzebbre tekintő terveket dolgozunk ki, sok segítséget kapunk Jugoszlávia más vidékeiről, és Magyarországról. A könyvtárosnő kétszer fordult, míg elém teríthette az intézet publikációit. Ne­gyedéves folyóiratuk utóbb már tematikus számokkal je­lentkezett, a linguisztlkai fü­zetekből eddig kettő, a bib­liográfiai füzetekből négy esztendő anyaga jelent meg 1968-tól 71-ig, hozza a sza­badkai színház negyedszáza­dos jubileumára szerkesz­tett repertórium. Az aka­démiai formában, két kö­tetben megjelent szerb—hor­vát—magyar szótár folytatá­sát is szedik már a nyomdá­ban, a hatalmas munka 120 ezer címszót dolgoz fel. — Az 500 példányban meg­jelenő közelményeinkből ltO-et küldünk partnerei nek — tér rá dr. Szeli 1. vén, a külföldi kapcsolatok­ra. — Magyarországi könyv­tárakkal, múzeumokkal, egyetemekkel, levéltárakkal, akadémiai Intézetekkel cse­rélünk rendszeresen, többek között a budapesti Széché­nyi és a szegedi Somogyi könyvtárral. Dr. Szeli István a magyar nyelv ápolására hivatott in­tézmények közül rendkívüli jelentőségűnek nevezte az újvidéki televíziót. A mi dé­li országrészeinken ls kitű­nően foghaló adások szer­kesztősége az Idei évtől ön­állóan, napi húsz. vasárnap negyvenperces műsort su­gároz. Üjvidéken, Szerencsés József főszerkesztő vezetésé­vel, húsz újságíróval, negy­ven technikai munkatárssal, a belgrádi tévé hullámhosz­szán, az első programban je­lentkeznek délután három­negyed öttől. A tervek szerint őszre elkészül az újvidéki tévé­torony, s az öt nyelvűre bő­vülő helyi adásokban napi másfél órás magyar műsor lesz. 1976—77-re várják a tévéközpont teljes felépíté­sét. mely Európa egyik leg­korszerűbb állomása lesz, és kizárólag színes technikával dolgozik majd. Addig ts gyorsított ütemben képzik a fiatal riportergárdát. nem utolsósorban magyarországi segítséggel. A közelmúltban Szepesi György, Vértessy Sándor és Vltray Tamás há­romhónapos tanfolyamot ve­zettek az újvidékieknek. Nikolényi István

Next

/
Oldalképek
Tartalom