Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

2 CSÜTÖRTÖK, 1873. AUGUSZTUS Z. Meghalt Walter Ulbricht • Berlin (ADN. MTI) Az NSZEP Központi Bizottsága, az NDK Államtanácsa, Minisztertanácsa, a Népi Kamara elnöksége és a Nemzeti Front Országos Tanácsának elnöksége mély fájdalommal tudatja, hogy Walter Ulbricht. az NSZEP KB PB tagja, az NDK Államtanácsának elnöke — született 1893-ban — szerdán, augusztus elsején, 18.55 orakor elhunyt. * Walter Ulbricht halála annak következtében állt be. hogy szive felmondta a szolgalatot — hangzik a Berlinben kiadott orvosi közlemény, amelyet hét orvos irt alá. Walter Ulbricht temetése előkészítésére és a gyászszertartások megszervezésére párt- és kormánybizottság alakult. A bizottság elnöke Erich Honecker, tagjai: WiL li Stoph, Friedrlch Ebért, Paul Verner, Herbert Warnke, Gerald Goetting. Erich Correns, Manfréd Gerlach, Heinrich Homann. Hans Rietz. Günther Jahn, Ilse Thiele és Heinz Eichler. A párt- és kormánybizottság az alábblakat határozta el: „Kedden, 1973. augusztus 7-én, az NDK Államtanácsának székhelyén 10 órától 13 óráig lesz a nyilvános fel ravatalozás, hogy az NDK lakosságának lehetővé tegyük, hogy búcsút vegyen drága halottunktól. Walter Ulbricht elvtárstól. Kedden, 1973. augusztus 7én 15 órakor kerül sor az NDK Államtanácsának székhelyén az NSZEP Központi Bizottsága, az Államtanács, a Minisztertanács, a Népi Kamara és a Nemzeti Front országos tanácsának ünnepélyes búcsújára. Az állami nktus után Walter Ulbricht földi maradványaival a koporsót a baumschulenwegi krematóriumba szállítják. 1973 augusztus 7-re. a nyilvános felravatalozás és H temetés napjára állami gyászt rendelnek el." * Walter Ulbricht 1893. június 30-án született Lipcsében, munkáscsaládból. Eredeti foglalkozása műbútorasztalos volt. Egészen fiatalon, 1912ben lett az SPD tagja, s azóta — tehát 19 éves korától fogva — haláláig pártmunkás. hivatásos forradalmár volt. Mér az első világháború idején kétszer tartóztatták le a császári Németország hatóságai forradalmi, háborúellenes akciókban való részvétel miatt. Amikor Kari Liebknechttel és Rosa Luxemburggal az élen kialakult a forradalmi szocialisták Spartakus-csoportja, Walter Ulbricht azonnal csatlakozott hozzá. A Német Kommunista Pártnak megalakulása (1918. december 30—31.) ota tagja volt. Dolgozott mint kommunista újságíró, területi párttitkár, s 1923-ban a párt Központi Bizottságának tagjai sorába választották. Közben egy rövid ideig a Komintern megbízásából Ausztriában is tevékenykedett, majd a Német Kommunista Párt képviselője lett a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottságában. Németországba visszatérve, hamarosan ismét őrizetbe vették, s a weimari köztársaság hatóságai hazaárulás címén várbörtönre ítélték. A nácizmus uralomra jutása után ő szervezte meg a Kommunista Párt Központi Bizottságának utolsó, immár Illegális hazai (ziegenhalsl) ülését, amely egyben Ernst Thölmann-nak, a párt elnökének letartóztatása előtti utolsó politikai szereplése volt. Walter Ulbricht a párt megbízásából Prágába, majd Párizsba, végül Moszkvába emigrált, s kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a Szovjetunióban 1943-ban megalakult a Szabad Németország Nemzeti Bizottsága. Még a Hitler-ellenes háború utolsó napjaiban hazatért, s azóta fáradhatatlanul, a legnehezebb posztokon munkálkodott az antifasiszta -demokratikus, majd a szocialista forradalom győzelméért. a Német Demokratikus Köztársaságnak, a történelem első német munkásparaszt békeállamának erősítéséért. 1948 óta megszakítás nélkül a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja. 1950 óta az NSZEP első titkára volt. Wllhelm Pieck köztársasági elnök halála után. 1960 szeptemberében az Államtanács elnökévé, azaz a Német Demokratikus Köztársaság államfőlévé választották, s ezt a tisztséget haláláig betöltötte. 1971 áprilisában, korára való tekintettel lemondott az NSZEP első titkári tisztségéről, de azóta is a párt Politikai Bizottságának tagja maradt. Üdüléshez, utazáshoz jó barát a konzerv! MOST VEGYEN! Egyet flxet — kettőt kap / A KONKORDIA VÁLLALAT ÉLELMISZERBOLTJÁBAN, a Marx téri fedett piac-csarnokban' Irán lesz Kanada utódja ? # New York (AFP) Az Egyesült Államok indítványozta Iránnak, hogy vegye át a Vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottságban Kanada megüresedett helyét — jelenti a szerdal New York Times kormánykörökre hivatkozva. A lap úgy tudja, hogy Irán igenlő választ adott, amelyet Reza Pahlavi sah tolmácsolt múlt heti washingtoni látogatása alkalmával. Mint ismeretes, Kanada Indonéziával együtt) az Egyesült Államok és Saigon jelöltje volt a NEFB-ben, s utódjára is nekik kell javaslatot tenniük. Ahhoz, hogy a jelölt a NEFB tagjává váljék, természetesen a párizsi megállapodás mind a négy aláírójának hozzájárulása szükséges. Szovjet— kínai egyezmény #Moszkva (TASZSZ) Moszkvában szerdán aláírták a Szovjetunió kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya közötti, 1973. évre szóló árucsereforgalmi és fizetési egyezményt. Szovjet részről Ivan Grisin, a szovjet kereskedelmi kormányküldöttség vezetője, külkereskedelmi miniszterhelyettese, kínai részről pedig Csai Su-fan, a kínai kereskedelmi kormányküldöttség vezetője, külkereskedelmi miniszterhelyettes írta alá az egyezményt. Az áprilisban kezdett tárgyalások tegnap fejeződtek be. Japánamerikai megbeszélések • Washington (AP, AFP, Reuter) Washingtonban szerdán befejeződtek Nixon amerikai elnök és Tanaka japán miniszterelnök kétnapos megbeszélései. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény értelmében a felek állást foglaltak a japán-amerikai katonai és gazdasági együttműködés folytatása, az úgynevezett biztonsági szerződés érvényének fenntartása mellett. Ezzel összhangban az Egyesült Államok bejelentette, hogy nem vonja ki fegyveres erőit Ázsiából, a jövőben is tart ott annyi katonaságot, „amennyi a béke megvédéséhez szükséges". A tárgyaló felek megelégedettségre okot adó fejleménynek minősítették a kapcsolatok rendezését Kínával. Mindketten kijelentették, hogy készek részt venni Indokína háború utáni újjáépítésében. Egyholdas rózsa és konyhakert kiadó lakással. Erős Ferenc Pécs, Gyöngyösi István Tarjcmíak, figyelem! Augusztus 3-án, az 504. épület mellett megnyitjuk új élelmiszerárudánkat! Bő áruválasztékkal várjuk vásárlóinkat. Nyitva: 6—20 óráig. Nagyszerű embereket Ismerhettünk meg vietnami testvéreinkben Beszélgetés Molnár Sándorral, a megyei népfrontbizottság titkárával Éppen azokban a napokban, amikor hazánkban tartózkodott és tárgyalt a Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, érkezett haza hosszú útjáról az a népfrontdelegáció, amely tíz napon át vietnami testvéreink vendége volt, és amelynek tagjai sorában foglalt helyet Molnár Sándor, a Csongrád megyei népfrontbizottság titkára is. Most itt ülünk a titkárság sarokszobájában. Beszélgetünk. Ha kitekintünk az ablakon, a szegedi Kossuth Lajos sugárút nyüzsgő, színpompás képét láthatjuk. Ragyogó napsütés, csilingelő villamosok, egymást kövétő autók, elegánsabbnál elegánsabb ruhába öltözött nők. — Hát bizony a tipikus vietnami utcakép eltér ettől a látványtól — mondja a népfronttitkár. — Ott a kerékpárok uralják az úttesteket. Annyi van belőlük, hogy valóságos folyamként hömpölyögnek, minden más jérmű útját akadályozva, de legalábbis lelassítva ezzel. Ebben az országban sokkal inkább az „utcán élnek" az emberek, mint minálunk. Itt gyűlnek össze baráti tereferére, és jobbára a járdákon folyik az árusítás is. Az emberek tiszták, gondozottak. Rongyos ruhájú járókelővel sehol nem találkoztunk. Igaz, a jelenlegi nehéz gazdasági körülmények a divatot is erősen korlátok közé szorítják. A vietnami lányok, asszonyok szinte „egyenruhában" járnak: fekete nadrágban és fehér vagy kék blúzban. Ez persze semmit nem von le szépségükből, mozgásuk kecsességéböl. Mi zakóban, nyakkendősen érkeztünk. Itt aztán megismerkedtünk a helybeli protokollöltőzékkel, amelyet nemcsak a gazdasági helyzet, hanem az időjárás is formált. Könnyű nadrág, kihajtott, nadrágba be nem gyűrt aljú fehér ing és zokni nélkül viselt szandál. Egy pillanatra elhallgat, mintha újra rendszerezné magában a felidézett emlékek tömegét. — Aztán még egy dolog miatt különbözik a miénkétől az ottani utcakép. Léptennyomon találkozni a háborús pusztítások nyomaival. E látogatásunk előtt jó magam is számtalan dokumentumfilmet láttam az amerikaiak vietnami bombázásairól. Most, amikor a valósággal találkoztam, nyugodtan kijelenthetem, a tények sokkal borzalmasabbak annál, amit bármilyen technikájú film is vissza tudna adni. Jártunk egy nagy hanoi kórházban. Száz bombát szórtak rá az amerikaiak. A főépület nagyobbik fele teljesen megsemmisült. Mi is szemügyre vehettük a vészjósló romhalmazt. Dél felé haladva aztán ennél szörnyűbb dolgokkal is találkozhattunk. Nghe An tartomány székhelyét, Vinh várost például földig rombolták. Itt aztán végképp nem tettek különbséget lakóház és iskola, katonai objektum és kórház, mozi és bank között. Valamennyit romhalmazzá változtatták az agresszorok. A Leszálló Sárkány öble partján fekvő Hong Gay várossal. Quang Ninh tartomány székhelyével ugyanez történt. Mint az ottaniak efc mondották, az elmúlt nyolc esztendőben mindössze húsz (!) olyan nap akadt, amikor nem volt berepülés vagy bombázás. Az itt lakók azonban ennek ellenére egyetlen pillanatra sem hátráltak meg, nem adták fel a harcot. Sokat hallottunk már vietnami testvéreink példátlan hősiességéről, most magunk is lépten-nyomon meggyőződhettünk erről. A már említett kórházban például a rombolások ellenére — sőt alatt is! — tovább folyt a gyógyító munka. Amikor jelezték a gépek közeledtét, biztonságosabb helyre mentették át nagygyorsan a betegeket. Ennek köszönhető, hogy csupán egyetlen ápolt halt meg a bombázások során. Míg az orvosok és az egészségügyi személyzet tagjai közül huszonheten (!) vesztették életüket. Emléküket kis monument őrzi a kórházudvaron. Mi is elhelyeztük rajta a kegyelet virágait. Lassan kortyolgatjuk az erős feketét. Kintről beszűrődik a sugárúti közlekedés egyre erősödő zaja. — Rengeteg emberrel találkoztunk. Magas rangú vezetőkkel, sarzsl nélküli dolgozókkal, férfiakjcal, nőkkel, fiatalokkal, idősebbekkel. Ezek a találkozások jelentették talán a legnagyobb élményt számunkra. A közlekedés a legtöbb országúton még Igen lassú, hiszen az amerikaiak minden hidat, átereszt leromboltak. Ezek újjáépítése most folyik. A forgalom pedig ideiglenes létesítményeken bonyolódik le. Százötven kilométernyi utat autóval ezért olykor 5— 6 órányi idő alatt tettünk meg. De előfordult, hogy ugyanennyit álltunk egy-egy helyen jármütorlódás miatt. E kényszerűség Jő alkalom volt arra, hogy beszédbe elegyedhessünk az emberekkel. Igen előzékenyek voltak mindig. és különösen barátságosakká váltak akkor, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk. Láthattuk, nemre és korra való tekintet nélkül milyen keményen dolgoznak. Itt szinte mindenkit magával ragad és még nagyobb teljesítményekre ösztönöz az a lelkesedés, amely minálunk a legjobbakra jellemző. A munka rendkívül nehéz, fáradságos. Hiszen legtöbbször kézi erővel kell mindent elvégezni. Nem lehetett meghatódottság nélkül szemlélni a vietnami édesanyákat, akik követ hordtak, rakodtak. Ugyanakkor tudtuk róluk, hogy munka után még az átlagosan hat-héttagú családok minden gondja, problémája is rájuk vár. És hogy ott is becsülettel helytállnak. Nagyszerű embereket ismerhettünk meg vietnami testvéreinkben. Olyanokat, akik elsők voltak a harcban, és ugyanabban a vonalban állnak most is, amikor a béke megőrzéséről, az ország újjáépítéséről van szó. Ilyen erőfeszítésre csak olyan emberek képesek, akik mélységesen meg vannak győződve az általuk képviselt ügy igazáról, és akik rajongásig szeretik hazájukat és a szabadságot. Félbeszakítom egy pillanatra: — Az előbb az irániunk megnyilvánuló rokonszenvre célzott. Szólna erről részletesebben is ..; — Ismernek, szeretnek és nagyra becsülnek bennünket. S ez nem valamiféle „protokolláris" formaság, hanem mélyből fakadó, ugyanakkor tényekre alapozódó érzés, rokonszenv. Ismerik hazánkat, hallottak nagyobb városainkról. Itt is, ott is kapásból felsorolták, hogy ők vagy az országuk mas részében lakók milyen konkrét segítséget kaptak a magyaroktól. És a szolidaritás minden megnyilvánulásáért rendkívül hálásak. (Míg ezt hallja, az újságíró eltűnődik közben egy szemvillanésnyi ideig a „müveit Nyugat" egynémely nagy államán. amelynek polgárai következetesen öszsze szokfák téveszteni Budapestet Bukaresttel, valamint azt hiszik, hogy Magyarország egy nagy pusztaság, ahol csikósok és gulyások élnek. Miközben sek-sok ezer kilométerre innét egy sokat szenvedett kis nép fiai, akik sokszor még rádióval sem rendelkeznek, pontosan tudják, hol is tartunk a szocializmus építésében...) — A főváros nemzetközi klubjában barátsági nagygyűlésen vettünk részt. Mint utunk során mindenütt, úgy itt is tapasztalhattuk, milyen hatalmas tekintélye van a Vietnami Dolgozók Pártjának, és általában a kommunistáknak. Valamint azt is, milyen féltő gonddal, szeretettel őrzik a vietnami nép nagy fia, Ho Si Minh emlékét. Ellátogattunk szülőfalujába is. Szülőháza egyszerű bambuszkunyhó. A nép állama kőépületet emeltetett mellette. Most ebben a múzeumban őrzik a nagy forradalmár életére, tevékenységére vonatkozó dokumentumokat. Az egyik szobában nagy meglepetéssel fedeztünk fel egy Orionton táskarádiót. Mint kiderült, „Ho apó" valamikor szülőfalujának ajándékozta a készüléket. A VDK Hazafias Frontja Központi Bizottságának meghívására érkeztünk az országba azzal a céllal, hogy elmélyítsük a két nép barátságát, megteremtsük a mozgalmaink közötti további együttműködés feltételeit. Neves politikai, közéleti, társadalmi személyiségekkel ültünk tárgyalóasztalhoz. Fogadott bennünket Truong Chinh, a VDP PB tagja, a nemzetgyűlés állandó bizottságának elnöke, valamint Hoang Quoc-Viet, a VDK Hazafias Frontjának ügyvezető elnöke Is. Minden alkalommal baráti légkörben tárgyaltunk. Megbeszéléseinket áthatotta az egymás iránti kölcsönös tisztelet és megbecsülés. Így nyugodt szívvel mondhatom: küldetésünknek eleget tettünk, ugyanakkor valamennyien külön-külön is rendkívül sok és gazdag személyes élményben részesültünk, amely mindenképpen feledhetetlenné teszi ezt az utat számunkra. Cseng a telefon. Elbúcsúzok a népfronttitkártól. Várja a napi munka. Amelybe a szolidaritási akciók sora éppúgy beletartozik, mint a békéért vívott küzdelem. Immár még több személyes indítékú momentumtól ts inspiráltán. És többek között azért is, hogy Vietnamban tartós maredjon a béke, és hogy virágzó ország épüljön a mostani romok helyén. PAPP ZOLTÁN t l