Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

a SZOMBAT, 1973. AUGUSZTUS tV Csillagos égbolt, telt ház, nagy siker. Távirati stílus­ban körülbelül ez Tehetne a tegnap esti szabadtéri bemu­tató summája. Nem tud any­nyi kéz kicsinylően legyinte­ni rá. hogy sokszorosan any­nyi tenyér ne tapsolja túl Kacsóh Pongrác János vité­zét, ha eleven ütemű, jól pergő. látványos előadás kelti életre. A nép lelkével Nevelő iskolám Barkóczy Sándor új koreográfiája A Játékok felújítása utáni első Aida koreográfiájának megtervezésével és betanítá­sával egy olyan fiatal kore­ográfust bíztak meg. akinek a diplomáján még jóformán meg sem szaradt a tinta, s akinek a nevét a szakma és a közönség még nem jegyez­te. A bemutatkozás sikerült: a fiatal koreográfus, Bar­kóczy Sándor, a szegedi elő­adás után rögtön megkapta az operaházi Aida felújítási balettjét. Szegeden pedig immár több mint tíz eszten­deje koreografál. — Soha nem felejtem el, hogy a pályámat tulajdon­képpen Szegeden kezdtem. A Dóm téri színpad nevelő iskolám volt és ma is az. •Szegeden pár hétig egyetlen feladatra koncentrál min­denki, s ez felvillanyozza, lázba hozza az embert, egy­gyé kovácsolja a sok társu­lalból verbuvált közreműkö­döket. Az ország legnagyobb színpadán nagy hatásokra kell törekedni, s az itt szer­zett tapasztalatokat jól hasz­nosíthattam. Az első szege­gi Aida koreográfiájának számos elemét például be­építettem az operaházi fel­újítás balettjeibe. A szegedi színpad megtanítja az em­bert a gyors, pontos mun­kára. A szegedi megbízatás min­denki számára választóvíz: aki tudja, bírja, aki nem, be­lebukik. Kísérletezésre, vál­toztatásra mégis van lehető­ség, hiszen a zenés darabok egy része Szegeden újra és újra színpadra kerül, más rendezésben, más szereposz­tássá], változó felfogással, s Lyenkor a koreográfus is változtathat a korábbi be­mutató tapasztalatainak bir­tokában. Erre pedig a kő­színházban nincs lehetőség. A pár évvel ezelőtti bemuta­tok ellenére új feladatot je­lent számomra a János vitéz is. Az idei bemutató díszle­tei amfiteátrumszerű Játék­teret biztosítanak, s erre az űj színpadi környezetre tel­jesen új koreográfiát tervez­tem: színesebbek, mozgal­masabbak lesznek a táncok. A koreográfus Szegeden nemcsak tervez és be­tanít. hanem az előké­születek első szakaszában szervez is. Munkájának ekkor végzi el egyik legne­hezebb, lebonyolultabb ré­szét. — Ismernem kell a ma­gyar „táncos piacot", hiszen rokon dallamai, érzelmi töl­tése, édes-bús melódikája ma sem téveszti el hatását. A huszárok bevonulásánál, táncánál már felcsattant az első taps. hogy aztán elkí­sérje a felhangzó népszerű dalokat is, vastaps fogadta Gobbi Hildát. Házy Erzsébe­tet — ahogy ez itt, ilyen­kor lenni szokott. A Szegedi Szabadtéri Já­tékok történetében negyed­szer mutatták be tegnap es­te a János vitézt, természete­sen zsúfolt nézőtér előtt, s mivel a tegnapelőtti főpró­bán már tele volt a stadion­méretű nézőtér, meg a soron következő mai. vasárnapi és a jövő vasárnapi előadásokra is elkeltek a jegyek — a produkció minden bizony­nyal az idei évad kiemelke­dő kasszasikerét jelenti. Per­sze Szalatsy István zenei ve­zetése, Horváth Zoltán ren­dezése. a kitűnő szereplők — a már említett Házy Er­zsébet. Gobbi Hilda mellett Turpinszky Béla és a sze­gediek; Berdál Valéria, Gyi­mesi Kálmán, Király Leven­te, Kovács János. Börcsök István. Kátay Endre — min­dent megtettek azért, hogy az előadás meg is feleljen a várakozásnak. * i A tegnapi premieren ran­gos vendégek is ültek a né­zőtéren. Megnézték az elő­adást a Szegeden tartózkodó Ukrán Kommunista Párt Odessza városi és Odessza te­rületi párt- és tanácsi kül­döttségének tagjai, a Meruk Vilmossal, havannai nagykö­vetünkkel városunkban ven­dégeskedő Luis Pavon, a Kubai Nemzeti Kulturális Tanács elnöke — valamint Branko Bekics, a Belgrádi Opera egyik igazgatója, aki a társulat előhírnökeként már itt van Szegeden. N. I. Prózai meglepetés Először királylány Berdál Valéria nekem kell évente összehoz­nom a Játékok, illetve a produkciók balettkarát és szólótáncosait. Mindig a da­rab szempontjai szerint vá­logatok. A Háry János tán­caihoz például népi együt­tesekből is toboroztam. Egyébként négy helyről hí­vok táncosokat: az Operából, Pécsről, Debrecenből és Sze­ged rőL A szólistákat adott­ságaik ismeretében válasz­tom ki. Az idén például az Operaház két fiatal címze­tes szólistája. Pondor Ildikó és Ruttcay Nóra kapott szép feladatot, az utolsó felvo­nás nagy balettképében. Szí­vesen vállaltak, hogy az or­szág legnagyobb színpadán is bemutatkozzanak. Barkóczy Sándor magával hozta Szegedre családját is. Szeretik a város pezsgő, mozgalmas életét, a közeli kirándulóhelyeket, a Sárgát, Mártélyt. — Az első Aidában a második felvonás gyermek­balett-jelenetéhez szegedi kislányokat tanítottam be. Ennek már több mint tíz esztendeje. 'Pár napja, ami­kor a feleségemmel a város­ban sétáltam, fiatal, magas, nagyon csinos nő jött oda hozzám, és illedelmesen kö­szönt: „Csókolom, Sanyi bá­csi!" Hírtelen azt sem tud­tam, hová tegyem. „Kezét csókolom, mondtam, ki ön?" A fiatal hölgy válaszából ki­derült, hogy egyike azoknak, akikkel mint kisgyerekekkel kezdtem el az Aidát. Ilyen régóta dolgozom már Szege­den. A fiatal hölggyel meg­egyeztünk, ha kislánya szü­letik, majd elküldi egy eset­leges újabb Aidához... Csaplár Ferenc Berdál Valéria néhány he­te érkezett vissza Jugoszlá­viából. Családjával Dubrov­nikban töltötte szabadsága egy részét. Először látta a tengert, s nagy elragadtatás­sal meséli a Neretva-völgyé­nek csodálatos szépségeit. A teljes kikapcsolódás hetei után, két színházi évad kö­zött, új feladat várta Szege­den, immár tizedik alkalom­mal játszik a Dóm téren, a szabadtéri játékok másfél évtizedes történetében. — Érdekes, hogy a szege­di operatársulat tagjai a dóm-színpadon főleg daljá­tékokban kapnak szerepet. Én is elsősorban a daljáté­kok szerepein keresztül is­mertem meg ezt a különle­ges színházi világot Szíve­sen emlékszem Gounod: Faustjának Siebeljére, s bar háromszor játszottam Ci­gánybáróban is, talán mégis a Farkas Ferenc-mű, a Vid­rócki-ősbemutató Kis Anná­jára gondolok legszíveseb­ben. Ehhez a figurához még nem tapadtak tradíciók, a magam elképzeléseiből épít­hettem fel. Felelevenítve a tavalyi évad eseményeit, a forró si­kerű Bohémélet Mimi-alakí­tásáról és a Falstaff próbái­ról beszél. Arról, hogy már a próbák nagyszerű hangu­latban zajlottak, a jelentős szakmai és nagy-nagy kö­zönségsiker a szerepek és énekesek szerencsés találko­zásán túl az egész együttes kollektív munkájának ered­ménye. A jövő évadban is­mét egyik kedves szerepe várja, a Faust Margitja. Meg Mozartot énekelhet szé­riában, s „Mozartot BZériá­ban énekelni — orvosság a hangnak". Majd ismét a Já­nos vitézre terelődik a szó; — örülök, hogy most is szerepelhetek a Dóm téren, éppen a Kacsób-daljátékb&n. Nem tudom, illik-e bevallani — én szerencsés helyzetnek érzem —, hogy még sohasem láttam a János vitézt. Ép­pen ezért van önálló elkép­zelésem a francia kirély­kisasszonyról. Mindig azt szeretem, amit éppen csiná­lok, hiszem, hogy minden szerepnek megvan a maga szépsége és izgalma, amit meg lehet és meg kell talál­ni minden énekesnek, szí­nésznek. A dalokat termé­szetesen ismertem, de. na­gyon meglepődtem és meg­ijedtem, amikor néhány nap­pal a próbák előtt megkap­tam a szövegkönyvet, s ki­derült, hogy a francia ki­rálykisasszonynak prózai szövege is van. Az Izgalmak­ban eszembe jutott egy ré­gebbi történet... Diákkon­cerlre készültem. Kerekes— József Attila: Altatódalát is műsorra tűztem. A verset kislányommal. Ágnessel együtt tanultuk. A koncerten ment minden, mint a kari­kacsapás. Ügy éreztem, na­gyon jól sikerült az Altató­dal. Az öltözőben elégedet­ten. a siker biztos tudatában vártam Ágnest. Belépett, boldog mosoly helyett szigo­rú kritikát kaptam: Édes­anya, tévesztettél. A „nem hasad tovább" helyett azt énekelted, hogy „nem sza­kad tovább". Most is együtt tanultuk a prózai részt, Ág­nes vegszavazott.., Xandt Lajos Bemutatták a János vitézt Judit berlini poggyásza A SZOTE KlSZ-irodájá­ban fényképek között talál­tam Törők Juditot, az orvos­egyetemi KISZ-bizottság titkárát. A minap érkezett haza a berlini X. Világ Ifjú­sági Találkozóról, s máris hivatalos megbeszélés volt a KISZ KB tagjaival. A saját készítésű fényképek a V1T­es élményeket elevenítik fel. — Már négyszer jártam az NDK-ban, s voltam Berlin­ben is. Amikor megtud­tam, hogy a hivatalos ma­gyar VIT-delegáció tagja va­gyok, örültem, de egy pici­két sajnáltam, hogy például miért nem DÍél-Amerikában rendezik meg a X. VIT-et. Most már elmondhatom, hogy nem bántam meg. Még nagyon frissek a ber­lini emlékek. Nehéz kivá­lasztani a legemlékezeteseb­beket, a legfontosabbakat, a leginkább figyelemre méltó­kat. Kezdjük a közepén: Tö­rök Judit az ujján levő alu­mínium gyűrűre mutat. — A kétoldalú találkozá­sok közül legemlékezetesebb számomra a vietnami fiata-t lókkal történt ismerkedés. Az észak- és dél-vietnami fiúk és lányok mindenütt egy delegációként jelentek meg. Végtelenül szimpatikus emberek, közvetlenek, ked­vesek, sokan beszélnek kö­zülük jó néhány idegen nyelven. Amikor néhány vi­etnami népdal után magya­rul énekélték el az „Elindul­tam szép hazámból..." kez­detű magyar népdalt, mind­annyiunknak könnyes lett a szeme. A gyűrűt, amit az ujjamon lát, Nguyn On Sost nevű vietnami fiatalember­től kaptam. A 4100. lelőtt amerikai repülőgép alumíni­um alkatrészéből készült. Nguyn magyarul is tudott. Azt mondta: „Szervusz szép kislány, szeretlek." Hat ame­rikai fantombombázót lőtt le. A 700 tagú hivatalos ma­gyar delegáció tagjaként Tö­rök Judit számtalan ren­dezvényen, találkozón, kul­turális programon vett részt. Szívesen emlékezik a szov­jet gálaest fergeteges sike­rére, Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának fogadására, arra a nagyszabású szolida­ritási nagygyűlésre, melynek szónoka Angéla Davis volt A magyar delegáció orvos­és orvostanhallgató tagjai el­látogattak a világhírű szív­specialista, Baumann pro­fesszor intézetébe, ahol az intézetvezető professzor he­lyettese mindössze 41 éves, s az intézet minden mun­katársa, kutatója fiatal em­ber. — Egy napot Csongrád megye testvérmegyéjének székhelyén, Halléban töltöt­tünk. El kell mondanom, hogy a fesztivál nemcsak Berlinben zajlott. Az NDK minden városa, faluja kivet­te részét a VIT eseményei­ből. Mindenütt fesztiválhan­gulat uralkodott, mindenfe­lé zászlóerdő, VIT-dekorácíó fogadta a fiatalokat A hal­lei nagygyűlésen a magyar delegáció nevében én azól­tam néhány szót a résztve­vőkhöz. A visszaúton mon­gol fiatalokkal találkoztunk a vonaton. Megkínáltak egy dobozból, melyben piros szí­nű, ceruzabél vastagságú rudacskák voltak. Néhányan közülünk — természetesen a fiúk — hirtelenjében elrág­ták a rudacskákat, 8 csak később derült ki, nagy haho­ta közepette, hogy illatosí­tott füstrudacskákat ettek meg fiaink. Jó néhány hu­moros emléket őrzünk. Né­hány fiú a magyar VIT-de­legáció formaruhájához tar­tozó fehér garbót VIM-be áztatta be. s csodálkozott, hogy reggelre sárga színűre változott Közel 100 ezer fiatal adott randevút egymásnak Berlin­ben, a X. VIT-en. Tíz na­pon át egymást érték a poli­tikai, kulturális és sport­rendezvények. Török Judit berlini poggyászában sok, ér­tékes emléket őriz: — Az NDK Ifjúsági szer­vezete ragyogóan szervezte meg a fesztivált Nem volt egyetlen üres pillanat, egyet­len tartalmatlan perc sem. Az utcákon több mint száz­féle nemzetiségű fiatal, más­más a bőrük színe, gondol­kodásuk, céljaik, de a szer­vezők mégis megtalálták a közös találkozási pontokat. A berlini Alexet. leírni nem is lehet. A jelszavak tartal­mat kaptak, a közös éneklé­sek demonstrációvá nőttek. Még az idő is ragyogó volt, mintha azt is így szervezték Egy kép az albumból: Vietnami lány — a Dél-vietnami Kommunista Ifjúsági Szervezet vezetője — olatifiatalok vállán

Next

/
Oldalképek
Tartalom