Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-09 / 185. szám

CSÜTÖRTÖK, 1973. AUGUSZTUS 9. Előkészítő bizottság 11 országból Róma, Bécs és Montreal után — mint már jelentettük — Budapesten rendezik meg a közgazdász világkongresz­szust 1974. augusztus 19—24 között. A Nemzetközt Köz­gazdasági Társaság —amely­nek a Magyar Közgazdasági Társaság is tagja — először rendezi meg tanácskozását szocialista ország fővárosá­ban. A várható résztvevők száma — mintegy 2000—2400 fő — minden eddigit felül­múl. 11 ország képviselőiből álló bizottság alakul a kong­resszus előkészítésére. A vi­lágtalálkozóval egyidejűleg a Magyar Közgazdasági Tár­saság és külföldi közgazda­sági könyvkiadók közremű­ködésével kiállítást rendez korunk közgazdasági irodal­mának reprezentáns művei­ből. A könyvárusítás hétparancsolata n A könyvterjesztés és könyveladás hivatástudatot, szakmaszeretetet, tájékozott­ságot, a tájékoztatni tudás készségét és képességét igényli. A felismerés nem mai keletű, hiszen a pozso­nyi helytartótanács 1772-ben kiadott rendeletében ez ol­vasható: „Senki nem nyerhet könyvkereskedésre jogot, aki azt előbb annak rendje és re nagyobb szerep jut a pszichológiának, s ez foko­zottan áll a könyvkereskede­lemre. Király József pszichológus szerint hét pontban foglal­hatók össze a „jó könyves" kritériumai. — A szakérte­lem, mint a tekintély alapja; önbizalom és határozottság, amelynek alapja a rutin és a tapasztalás; az önnön tevé­módja szerint meg nem ta- kenység megszervezésének nulta, s legalább négy évet ily kereskedésben nem szol­gált, s egyszersmind a külön­bözö szaktudományokban a szerzők és iratok körül isme­retekkel nem bír. Azért, aki ilyen kereskedést akar nyit­ni, valamely cs. és kir. egye­temen megvizsgálandó, és képességéről bizonyítványt kell felmutatnia." A könyvek árusait tehát már 200 évvel ezelőtt is „alaposan megvizsgálták". Önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi ad különös je­lentőséget napjainkban a könyvesek képzésének? A kereskedelemben az ér­tékesítés munkája során egy­képessége; a túltengő hatá­rozottság visszaszorítása; az üzleti élet emberi vonásai­nak, gyakorlati pszichológiá­jának ismerete; a bizalmat keltő fellépés és a külső megjelenés; a fejlett erköl­csi érzék, amely egyensúlyt teremt a közösség és az egyén között. Az elvek gyakorlattá vál­tása során a könyveseknek természetesen nem kell pszi­chológussá válniuk, de ma­gatartásukat a kapcsolatte­remtés készségének kell jel­lemeznie. Érezzék meg és tudják, ki milyen „bánásmó­dot" — és főleg: könyvet — igényel. Ezerháromszázötven forint - naponta Történetesen úgy alakult, hogy azon a héten, amikor a kormány határozatot hozott az állampolgárok által épít­hető lakás és üdülő maximá­lis nagyságáról, én éppen a Balaton partján nyaraltam. Emlékszem is, miközben az újságot olvastam, arra gon­doltam, hogy nagyon jól van ez így, mindenkinek határoz­nia kell a maga helyén. A minisztereknek ott fenn, az ország házában az asztal mellett arról, hogy mekkora legyen a jövőben a legna­gyobb magánlakás, illetőleg nyaraló. Nekem viszont itt lenn. a nem magán üdülő étkezdéjének asztalánál ar­ról, hogy tökfőzeléket kérjek feltéttel, avagy bácskai ri­zseshúst savanyúsággal. Mindkét döntés, a fenti is és a lenti is, vitathatatlanul elvi alapokon nyogodott. A kormány abból indult ki. hogy korlátozni kell a sze­mélyes szükségleteket meg­Paróka és „pepi" | Gyógykőzponf A parókát és a „pepi"-t fiatalok, idősebbek egyfor­mán szívesen viselik, mert kényelmes, mindig jó a fri­zura A hajkiegészítés prak­tikus divatja azonban egész­ségügyi veszélyeket is rejt magában. A parókát, különösen nyá­ri nagy melegben ne visel­jük állandóan. A fejbőr nem szellőzik kellően, s ez bőr­gyulladast, bőrkiütést okoz­hat, — bór ez nagy mérték­ben függ az egyéni hajlam­tól is. Altalános orvosi vé­lemény a parókáról, hogy csak egy-két órán át taná­csos viselni. Ez az idő azon­ban a gyakorlatban, — ha dolgozni, vagy szórakozni megyünk — mindenképpen hosszabb lesz. Ezért, ha parókát vásáro­lunk, inkább a drágább, de a korszerű követelmények­nek jobban megfelelő szel­lős, levegős, szalagszerűen feldolgozott hajat vegyük. Ez a fejbőr szellőzését nem gátolja, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a zárt, gumírozott sapkára fel­dolgozott póthaj. Ne vásá­roljunk szoros parókát. Kényes dolog a hajforma es a hajszín kiválasztása. Idősebbek a szolid hajfor­mát és színt válasszák: kri­tikusan nézzük meg a tükör­ben, hogy milyen szín áll jól az egyéniségünkhöz, ko­runkhoz. A paróka ne le­gyen kirívóan más színű, mint a természetes haj, in­kább árnyalati színhatásra törekedjünk. A fiatalabb kor­osztály bátrabban élhet a lehetőséggel, és merészebb frizurát is viselhet. Az esz­tétikai követelmény azon­ban a fiataloknál is azt dik­tálja. hogy a paróka egyé­niséghez illő legyen. Mi a teendőnk, ha gyakran viselünk parókát? Mielőtt a parókát feltesz­sztlk, alaposan masszírozzuk meg a fejbőrt, ez elősegíti a vérkeringést. Hazaérkezés után azonnal vegyük le és újra masszírozzuk meg a fejbőrt. Elengedhetetlen min­den este a hajkefélés. Kell a fejbőrnek, és hajnak ez a kefemasszázs is. Amikor mó­dunkban van és süt a nap, néhány percig napoztassuk a fejbőrt. Vágassuk le a saját hajat rövidre, hogy ne legyen túl sok haj a paróka alatt, mert még jobban melegít. Arra Is ügyeljünk, hogy ne öltöz­zünk túl melegen, mert ál­talában a fejbőr tzzad a leg­jobban. A parókát ugyan úgy, mint a természetes hajat kezelni kell, naponta keféljük át. A mühaj parókát két-három I hónaponként ki kell mosni. Ezt otthon is elvégezhetjük. A „pepi" hajkiegészítés nagy előnye a parókával szemben, hogy nem az egész fejet borítja be, s így a fej­bőr .szellőzése jobb. Hátrá­nya viszont az, hogy a ter­mészetes hajhoz erősítve használják, s ha nem szak­szerűen rögzítik, a hajszálak meghúzódnak, meglazulnak, és kihullanak. Sok nő úgy készítteti el fodrászával a frizuráját, hogy a póthajból készült kontyot erősen rögzítteti, és napokig le sem veszi. Éjjelre ken­dővel vagy hálóval beköti a haját, nehogy tönkre men­jen a frizura. Ez nagyon egészségtelen megoldás. j Előbb-utóbb bőrbetegség és' hajhullás lesz a vége. Nem szabad a póthajat éjjel is fejünkön hagyni. A fej­bőrnek szellőzni, és a termé­szetes hajnak pihenni kell, s így az éjszakai pihenés is kellemessebb. Helyes keze-; lési módja a „pepinek", ha olyan kontyot fésültetünk, amelyet este le tudunk ven­ni, és reggel újra fel tudjuk erősíteni. F. K. A sziléziai Ustronie-Zawodzieben új gyógy- és rehabi­litációs komplexumot építenek, amelyből már 26 pavilon elkészült, és további 11-et hamarosan átadnak az építők. Az újonnan épült gyógyközpontban 5 ezer beteget tudnak majd elhelyezni és kezelni. Képünkön: az Ustronie-Zawod­zle gyógyközpontban épülő épületek egyike, amely a len­gyel kereskedelmi dolgozók üdülőházaként fog szolgálni. ál Ki haladó építési törekvéseket, a nagyzási hóbortban szen­vedők luxusigényeinek kielé­gítését, ezért a jövő év kö­zepétől minden állampolgár legfeljebb hatszobás lakást és háromszobás nyaralót épít­tethet magának. Jómagam ugyancsak tiszteletben tar­tom a személyes szükségle­teimet, ezért határoztam úgy, hogy mivel nem szere­tem a tökfőzeléket feltéttel, így hát bácskai rizaeshúst eszem savanyúsággal, az idén éppúgy, mint a jövő év kö­zepétől. Egyúttal, minthogy törvénytisztelő ember va­gyok, evés közben megfo­gadtam, hogy a jövő év kö­zepétől sem fogok építtetni magamnak hatszobásnál na­gyobb lakást, vagy négyszo­bás hyaralót. Nem dicsekvés­ből mondom, de következe­tes jellem vagyok, mérget vehet rá bárki, hogy ezt a fogadalmamat teljes mér­tékig be fogom tartani. Nagyjából hasonló fogadal­makat tettek később a víz­parti délutáni henyélés fo­lyamán üdülőtársaim is, pe­dig ők szintén ezért töltötték kétheti szabadságukat a vál­lalati üdülőben, mert nincs saját nyaralójuk. Mégsem tiltakoztak személyes szük­ségleteik jövőbeli korlátozása ellen, talán azt gondolták magukban, hogy ha majd megint sikerül beutalóhoz jutniuk, hát majd megint eljönnek ebbe a Balaton-part; üdülőbe és kész. Ne gondolják azonban, hogy nálunk mindenki egyet­ért a kormány döntéseível. Amíg a közös üdülőben tar­tózkodtam, én is arra gon­doltam, hogy teljes az egy­ség, egyemberként állunk a Minisztertanács mögött, ám történt valami, ami megin­gatott ebben a hitemben. Es­tére vendégeim érkeztek, akik a Balaton partján szán­dékoztak tölteni a következő napot is. Ez önmagában még nem lett volna baj, napköz­ben ellehettek a közös üdü­lőben is, éjszakára azonban valahol alvási lehetőségről kellett gondoskodni számuk­ra. Kimentem hát velük a faluba, amely alatt persze nem nádtetős, trágyaillatú települést kell érteni, hanem amolyan íjdülőhelyi falut, teraszos villákkal, előttük ápolt kert, az udvarok mé­lyén garázs, az elegáns vas­kerítéseken táblák: szoba ki­adó, Zimmer frei stb. Végigjártunk néhány Zim­mer frei-t és drágállottuk s szobaárakat. Aztán, minthogy már estére járt az idő, meg­állapodtunk egy villatulaj­donossal, aki hajlandó volt kétágyas szobáját százötven­ért kiadni az éjszakára. Az illetőnek termelőtől beszer­zett bora is volt, feltehetőleg ez oldotta meg a nyelvét, mert egy Idő után félreért­hetetlenül panaszkodni kez­dett. Előbb csak úgy általá­ban arról, hogy drágul az élet, sok az adó, a hasukra ütnek a tanácsnál és úgy hajtják be az üdülőhelyi il­letéket, ugyanilyen módszer­rel következtetnek az adó­alanyok jövedelmére, később azonban szóbahozta a kor­mányhatározatot is, úgy lát­szik, tájékozott állampolgár­ral hozott össze a sors. És kijelentette, hogy a dön­tés nem demokratikus, ellen­kezik a kisemberek érdekei­vel. Régebben olvasta az új­ságban, hogy az idegenforga­lom és általában az üdülési lehetőségek szélesítése végett több kispanzlóra volna szük­ség a Balaton partján é> másutt, a magánépíttetőket erre kifejezetten ösztönözni kellene. És erre meghozták a döntést az állapolgárok ál­tal építhető lakások és nya­ralók nagyságának maximá­lásáról. Ha valakinek van rá pénze, kérdezte, miért ne építtessen akkora házat ma­gának, amekkorát csak akar, ez állampolgári jog, ráadásul közös érdek, hogy minél töb­ben tölthessék el megérde­melt szabadságukat a Bala­ton partján. Eközben végigvezetett ben­nünket birtokán, amely állt egy négy nagyszobás villá­ból. Az udvarra kilépve ki­derült, hogy az sem marad parlagon, mert egy hosszú toldaléképületben hat két­ágyas szoba sorakozott egy­más mellett, mindegyikhez mosdófülke, zuhanyozóval. Gyors fejszámolással megál­lapítottam, hogy ha egy szo­bában a tulaj lakik, a többi után százötvenével véve ak­kor is beszed ezerhárom­százötven forintot. Naponta. Több, mint negyvenezret ha­vonta. És ráadásul nem ért egyet a kormánnyal, amiért az a következő évtől kezdve korlátozni kívánja a magán­házak és nyaralók nagyságát. Ha én a kormánynak len­nék, feltétlenül figyelném ezeket az ellenvéleményeket — már az idén is. Árkus József Tóth Béla: Céhmesteri irományok 61. Csak évtizedek múlva tudtam meg, hogy ezt követően a tizenötödik napon este hat órakor a segesvári csatamezőn, Ispánkút mellett meghalt. A bajok következését mindenki érezte. Ezért a Szegeden összeülésező országgyűléstől reméltek órákon belül megvalósuló változást. Ami eléje áll az ellenségnek, amely ... csodá­kat művel. A parlament össze is ült, s szokásá­hoz híven Szemere Pál belügyi miniszter okosa­kat mondott, s igazat: Forró óhajtása a nemzetnek — idézzük e ne­vezetes pontnál a miniszterelnök szavait — az, hogy a fellázadt népfajok lecsendesíttessenek. Borzasztó, uraim, azon ínség és nyomor, mely­lyet a románok és ráczok szenvedtek, önmagu­kat száműzvén saját földeikről. Megfoghatlan vakság azon népek részéről az, hogy azon dynas­tia ármányai által engedik magukat fellázíttatni, melly őket elnyomta: de még nagyobb lelketlen­ség vézéreik részéről, hogy némileg, ha nem is egyenesen, épen azon dynastia érdekében használják fel a népek erejét, melytől szárma­zik a nép minden szenvedése. Mit szenvedett a nép, a román, a rácz és u magyar nép is e szép hazában? Mindent, min­dent, a szolgaságnak minden kínait. Mikor és meddig szenvedett? Emberek emlékezete óta egész 1948-ig. Ki kormányzott, ki uralkodott 1848-ig Magyarországon? A bécsi cabinet, az osztrák ministerium. Ez tartotta rabságban a földművelő népet, mellynek gondolata sem, bir­toka sem volt szabad: ez tette a román nép­fajt urának szolgájává: ez nem engedte, a g. n. egyesülteknek, hogy synodusukat összehívják, ez fosztotta meg a ráczokat ősi jogaiktól egyházi szabadságukra nézve, ez tette a román, a rácz clerust alattvalójává, ez kötötte röghöz a határ­őrséget, s általában ez tartotta a népfajokat egymás ellen örök ingerlődésben akképen, hogy kik egy földön, egy éghajlat alatt laknak, ugyan­azon istenadta levegőből csak a kölcsönös gyű­lölséget szívták lelkeikbe egymás ellen. A végrehajtó hatalom a nemzet kezébe csak 1848-ban szálott tettlegesen vissza. És a magyar a maga nagylelkűségében hogyan vette annak hasznát? Ügy vette hasznát, hogy a robotot és dézmát eltörölte, a jog- és kötelességben egyen­lőséget kimondotta nyelv- és valláskülönbség nélkül, azt hiszem, bekövetkezett a legvégső idő, hogy a nemzetgyűlés elveit e részben nyilvánít­sa. Jól tudom, hogy a lázadott románok és rá­czok között vannak, kik a szegény népet sze­mélyes nagyravágyásuknak, önzésöknek áldoz­zák fel, de vannak, lehetnek, kik nemzetiségök­re nézve a jövendő előtt aggódnak, és ezeket meg kell nyugtatnunk, miattok s magunk miatt. Én tehát azt tartom, a nemzetgyűlésnek nyi­latkoznia kell. Hadd lássák a népfajok, hogy mi nem akarjuk azon osztrák politikát követni, melly minden népeket, egymás ellen ingerelvén, elnyomott. Hadd lássa Európa, hogy azon ma­gyar nép, melly földét megosztá a többiekkel, melly a szabadságharezot maga víja főképen, melly évek óta maga küzd valamennyi néptársai jólléteért, hadd lássa Európa, hogy mi magunk vívtunk, hadd lássa a világ, hogy mi a legjobb forradalmak életjeleit jól Ismerjük, hogy míg a régi forradalmak csak a szabadságot kívánták és nyerték meg, mi értjük az új történet új forradalmait. Én Magyarországot most úgy képzelem, hogy ennek különböző népei össze vannak gyűlve egy lakomázó nagy asztal körül. Az asztalra el van rakva a népek vagyona, élete, békéje, szabad­sága, becsülete, dicsősége, szerencséje, reménye a jövendőnek, áldása a maradéknak. Magyar­ország minden népei az asztal körül vannak, és védelmezik azt utolsó csepp vérig, a halálig. Oldalt azonban áll egy néposztály, melly szin­tén védelmére kelt a kincsekkel megterhelt asz­talnak, pedig az ő szabadsága nincs az asztalon, az ő becsülete nincs az asztalon, az ő jogai azon jogok között, mellyeknek megvédésében részt vesz, ezen asztalon nincsenek biztosítva, tehát úgy látszik, idegen jogot, szabadságot vé­delmez, ontván azonban vérét a többivel egyen­lően. Ezen néposztály: a zsidó néposztály. (Él­jen!) Uraim! ha a zsidó nép szinte ott van a csata­téren és vérét ontja egy olly hazáért, mellynek ő még nem kijelentett polgára, ha ő vagyonát, életét örömest feláldozza azon szabadságért, mellyet csak reményi, azon jogokért, mellyeket még nem bír, mint bírnak a többiek, kik vele harczolnak: azt hiszem, az igazság kívánja, hogy míg egyrészről az ellenség még nagyobb kínok­kal, terhekkel tetézi mint a többi népeket, el­jött az idő, hogy a nemzetgyűlés azon szent elv kijelentését tovább ne halassza, miszerint a zsidók is a hazának polgárai, (igaz) jogban és kötelességben a többiekkel egyenlők. (Kitűnő éljenzés!) A képviselőház e kérdést tárgyalni elhatározta még a múlt évben. Debreczenben a nemzetgyű­lés ezt újólag sürgette s én akkor a kormány nevében kötelességemnek ismertem a javaslatom elkészíteni, melly maj. 24-ről szólva el is ké­szült. (Folytatjuk.) J »

Next

/
Oldalképek
Tartalom