Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-08 / 184. szám

SZERDA. 1973. AUGUSZTUS 8. A Bagó megfiatalodik II maratonit választottam Turpinszky Béla, a címszereplő Az esti próba előtt találkoztunk. A színpadon már díszletek között próbál a statisztéria. Gyimesi Kálmán hóna alatt a szövegkönyvvel jelenik meg a nézőtéren. A Szegedi Ünnepi Hetek ideje alatt második jelentős szereplésére készül. Néhány nappal ezelőtt nagysikerű koncertje volt a dómban. — Nagyon boldog vagyok, hogy tizenegy esztendő utan koncertezhettem a dómban. Ráadásul olyan kiváló művésszel léphettem föl, mint a csehszlovák Slechta, aki érzi a Bachzene belső logikáját. A Szegedi Szabadtéri Játékok visszatérő vendége Gyimesi Kálmán. — örvendetes a Játékok évenként ismétlődő sikere, közönségnevelő hatása, örülök, hogy az idén ls dolgozhatom, segíthetek a célok valóra váltásában. A szabadtérinek előnye és vonzó tulajdonsága, hogy találkozhatunk máshol dolgozó kollégákkal. A színházi évad alatt mindig ismerősök vesznek körül bennünket, Ismerjük egymás erényeit és hibáit, tudjuk a „helyünket" Hiányzik a felfrissülés, mások megismerése, a kitekintés. A szabadtéri felnevelt már egy operaértő közönséget, mely az eddigi, Ismert művek mellett újabbakat érdemelne. Bátrabban lehetne saokatlan, még nem játszott művekhez nyúlni. A színház operaszerető közönsége pedig végre megérdemelné, hogy eredeti nyelven hallja az operákat. A színpadon népművészeti elemekből komponált mesevilág. Gyimesi Kálmán csákóval a fején, egyelőre még civilben, Bagó figurájával ismerkedik. — A harmadik daljáték a dóm elóttt színpadon, melyben az idén fellépek, a Csínom Palkó és a Cigánybáró után. Először énekelek Kacsóh daljátékában, Bagót. A totyakos, pipás Bagó bácsi helyett fiatalosabb, szimpatlkusabb figurát szeretnék felépíteni, hiszen Bagó végül is Kukorica Janesl vetélytársa a szerelemében, egyívású legények, sorsuk ls sok hasonlóságot mutat — A következő színházi szezonban jelentős feladatok várnak. A Gianni Sciccbi címszerepét énekelem, játszom a Faustban, és valószínűleg az öreg hölgy látogatásában is. Tan dl Lajos „Meg kollett volna borotválkoznom ... Iluskám nem fog örülni" — simította végig aggodalmasan szakállát Turpinseky Béla az öltözőben. Pár perc múlva Kukorica Jancsi — egyelőre farmerben — megjelent a színpadon, vidáman kért egy „üzemképes" furulyát, a patakparton mosolyogva disputált Iluskával, hogyan üljenek majd a bojtársubán. A szabadtéri előadások sok énekes számára fárasztő velejárói az éjszakába nyúló próbák, Turpinszky Bélának nincsenek ilyen gondjai. — A próbákra napközben kell felkészülni. Ismeri a futószámokat az atlétikában; vannak rövid-, közép- és hosszútávfutók, meg a maratonink. Nos, én a maratoni távot választottam a pályán. Aki Wagner- operák tenorszerepelt énekli, hatórás előadásokat kell végigbírnia. Hogy mondjam... én erre berendezkedtem, megtanultam beosztani az erőmet és azt, hogy énekelni mindig tudni kell. A színházi évad nehéz szerepel után — Siegfried, Istenek alkonya, Nürnbergi mesterdalnokok stb. — ritkán vállal nyári munkát, és ez érthető ls. Ügy tűnik, csak Szegeddel tesz kivételt. A Csinom Palkóban két éve láthattuk. És vajon mi készteti arra a Wagner-tenort, hogy Kukorica Jancsi legyen? — Elismerem, szokatlan dolog. Különösen, ha hozzátesszük, hogy mindössze ezt az egy „könnyű" szerepet tartottam meg. Az egész úgy kezdődött, hogy iskolai énekkarosként végigénekeltem a János citást. Szerettem volna operaénekes lenni, szüleim azonban úgy vélték, jobb, ha „biztos kenyerem, komoly foglalkozásom" van. Így lettem doktor, egy évig gyakorló jogász. A következő év már az Operaház kőrusában telt el. Felvettek 1957-ben valamelyik hétköznapon, és a legközelebbi vasárnap már a János vitéz kórusában énekeltem. Eltelt két év, aztán Első gazda lettem, majd Strázsamester, és pontosan, egy évtizede Kukorica Jancsi. Akkor újították fel az Erkel Színházban, a szerepet Sórdi Jánostól vettem át. Azt hiszem, ez elég magyarázat arra, miért mondtam le könnyű szivvel a nyári pihenőről. Az Operában töltött 18 év alatt persze nemcsak a János vitézbe!! „átváltozások" történtek meg. Turpinszky Béla elénekelte nagyon sok opera magasbarlton szerepét, Színpadra lépett a Faustban, a Koldusdídfcban, a Csinom Palkóban, a Háry címszerepében, a Trubadur Luna grófjaként — és sorolhatnánk, hiszen 38 csak a főszerepek száma. Mindebből maradt egyedül a Kukorica Jancsi, és a „többlek" helyébe évek óta, Itthon ós külföldön, a Wagner-operák tenorszerepet kerültek. — Az ilyenféle váltásokra számos példa akad a zenei életben, hogy mást nemondjak, olasz bariton volt például James King ls. Mindig kedvet éreztem ehhez a szerepkörhöz, az Operában éppen hiány volt, az átállás sikerült. Azóta már olyan különleges élményeim ls vannak, mint a nyugat-németorszógi vendégjáték. Kasselben — egy Szegednél valamivel nagyobb város, amelynek operaszínházában szupermodern felfogásban rendezett darabokat adnak elő — farmernadrágban énekeltem a Slegfriedet. A következő évadban ismét odamegyek, ezen kívül Ausztriába, Grazba. — Együtt a családdal? — Mindenhova velem jönnek, ha az iskolában engedik. Nem rossz az, ha világot látnak a gyerekek. Sulyok Erzsébet Művésztelep, kiállítás Makón Ma, szerdán délelőtt 10 órakor a makói városi tanács dísztermében ünnepélyes keretek között nyílik meg a harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Maros menti művésztelep. A művésztelep célja a Rudnayhagyományok folytatása, képzőművészek és közönség aktív találkozása, a város Ifjú és felnőtt lakosságának ízlésnevelése, és lehetőség biztosítása a nyugodt, művészi alkotó munkára. A makói Muros menti müvésztelepen az ország minden részéből 88 képzőművész vesz részt. A kéthetes müvésztelepen dolgoznak a szomszédos Jugoszláviából érkező képzőművészek: Ács József, Bjevac Bogdán, Gyurkovics Hunor, Strous József, Torok Sándor, Zsáki István festőművészek ls. Az alkotók a festészeti és grafikai műfajok mellett készíthetnek szobrokat, tűzzománcot és faintarziát is. A táborban készült alkotásokból a művésztelep befejeztével munkakiállitás nyílik, majd jövő év ápriliséban ismét nagyszabású tárlaton mutátkoznak be a harmadik Maros menti művésztelep alkotói. A makói József Attila Emlékbizottság rendezésében ma délelőtt 10 órakor nyílik meg a József Attila könyvtárban Szántó Melánia grafikusművész és Nemesik Anna kerámlkusmflvész kiállítása. A két művész viuszatérő vendége a Muroa menti művésztelepnek. Kiállításukat Szeles! Zoltán művészettörténész és Szalma István igazgató nyitja meg. A kézfogás többet ér Ügy szokás — és szép szokás —, hogy a nyugdíjba vonulóktól rögtönzött ünnepségen vesznek búcsút a régi munkatársak. Szó ami szó, van helye Ilyenkor a meghatottságnak. Hiszen olyan ember távozik a közösségből, aki negyven, negyvenöt éven át — gyakran ugyanazon a munkahelyen — dolgozott, jól ismert mindenkit, s őt is ismerte mindenki. De távozik, nem lesz többé velünk, és közöttünk. Lehet, hogy be-belátogat majd hozzánk fehér ingben ós vasalt nadrágban, mosolygósan és megelégedetten, pihenten. Oe ez már nem az a mindennapi találkozás. Ez már más. Az egymásra utaltság, az együvé tartozás kötelékei lazábbak lesznek •. • S talán, mert a maradók tudják, érzik ezt, azért próbálják meghitté, emlékezetessé tenni a búcsút. Mindenki mond egy-egy kedves szót, megölelgeti a távozót, kezét szorongatja, s egy kicsit — bár nem mondja — sajnálja is. Mert valami véget ért. És a nyugdíjba vonulóval együtt egy kicsit talán magát ls sajnálja, hiszen az ő életéből is kilép egy kedvelt ember. Űj jön a helyébe, okit meg kell szokni, ismerni, s vujon tudja-e pótolni azt, aki elmegy? Elmegy, mert mennie kell. „Tartson meg bennünket melékezetében, s fogadja e kis ajándékot, amit a kollektíva nyújt át szeretettel, emlékeztesse ez is az együtt töltött hosszú évekre és ránk, akik tiszteltük, becsültük." Szép gesztus az ajándékozás. Mert uz ajándékot csupán az emlékeztetés eszközéül szánják. Ajándékot kap a távozó a közvetlen kollégáktól, a brigádtól, s egész műhelytől, a szakszervezettől, esetleg valamelyik társadalmi szervtől. És — nem is ritkán — az első számú vezetőtől. 0 is elküldi a maga ajándékát. Az a baj, hogy elküldi. Mennyivel emberibb lenne, ha maga is megjelenne a kis ünnepségen, megszorítaná a távozó kezét, s mondana néhány keresetlen szót. Például ezt: kos/önöm, Jani bácsi, mindanynyiunk nevében köszönöm ezt a negyven évet. Éa az órát — az ajándékot — úgy mellékesen adná oda. Nem a negyven év' jutalmaként, mert egy óra nem lehet negyven év Jutalma. Csak jelképe a tiszteletnek, Csak eszköze az emlékezésnek. Ara a kézfogás se Jutalom! Nem is kötelesség. Egyszerűen: emberi gesztus. Becsületemre mondom: ez a búcsú kézfogás többet ér, és emlékezetesebb a távozónak, mint az óra. Cs. L. A hét elején még civilben próbált a János vitéz előadói gárdája. Ma, szerda este viszont jelmezbe öltöznek a szereplők, s Szalatsy István dirigálásával, Horváth Zoltán rendező irányításával megtartják Kaesóh Pongrác daljátékának első főpróbáját. Képeink a tegnap esti civil próbáról készültek. Fenn, középen az lluskát alakító Házy Erzsébettel. Második felvételünkön: trikóban a statisztéria. Új brigádok A Szegedi Kenderfonógyár fóltaüzemeben a közelmúltban — 34 dolgozó részvételével — három szocialista címért küzdő brigád alakult. A brigádok szocialista szerződést kötöttek a gyár, valamint az üzem gazdasági és társadalmi vezetőivel, amelyben — többek között — vállalták a terv teljesítését, és a minőségileg kifogástalan munkát, a hulladékcsökkentést és új dolgozók betanítását, továbbá védnökséget vállaltak a frissen munkába állt, több millió forint értékű osztrák importból származó Lenzingfóliahúzó gép zavartalan működtetése felett. Siflis József felvételei Tejporgyárak Üj tejporgyárak szállításáról kötött a múlt napokban szerződést a Komplex Külkereskedelmi Vállalat csehszlovák és dán cégekkel. A két új tejporgyár a tervek szerint a jövő évben kezdi meg a termelést. Bordó alumínium Különleges fürdőben, árammal kezelik az alumíniumot, s ettől bordő színű lesz az oxidréteggel borított fém felülete a Fémipari Kutató Intézetben most kidolgozott eljárás hatására. Ezzel tovább bővül a színüket tartósan megőrző alumíniumcikkek színskálája. i