Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-07 / 183. szám

4 KEDD, 1973. ATJGtJSTTÖS X Jár-e SZTK a tartási szerződés alapján? t%. I szegedi olvasónk B. X szegedi lakossal családi háza ellenében eltartási szerkétóU. B. X nemrég (betegedett és kórházba került. Cs. X olvasónk a megbetegedéskor munkahelyén SZTK-Igazolványt kért. A vállalat kérését azzal utasította el, hogy eltartási szerződés alapján B. J. nem jogosult társadalombiztosítási szolgáltatásokra. Olvasónk kérdezi: a vállalat jogosan járt-e el, amikor az SZTKigazolvány kiadását megtagadta? A polgári jogi tartási, illetőleg életjáradéki szerződés alapján az eltartott személy az eltartó dolgozó jogán nem jogosult társadalombiztosítási szolgáltatásokra. A tartási szerződés alapján az egyik fél kötelezettséget vállal, hogy a másik felet saját háztartásában eltartja (PTK. 586. §. (1. bek.), életjáradéki szerződés esetén pedig az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként visszatérő szolgáltatásaira vállal kötelezettséget. (PTK. 591. J. (1. bek ). Különbséget kell tenni a polgári jogi tartási, illetőleg életjáradéki szerződés és a családi jogi törvény alapján álló tartási kötelezettség között. Az előbbi (polgári) szerződés alapján az eltartott személy családtagi jogosultságát megállapítani nem lehet. Az utóbbi (családjog) alapján eltartott személy azonban, mint családtag jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra. Ez természetes is, mivel a polgári jogi szerződésen alapuló tartásért ellenszolgáltatás jár, az eltartott ingatlant, vagy bérleti jogviszonyt ad, a családjogi jogosultság alapfeltétele ellenszolgáltatás nélküli eltartás. Olvasónk esetében a vállalat helyesen járt el, mert polgári jogi eltartási szerződés alapján az eltartott B. J. nem jogosult az eltartó Cs. J. olvasónk jogán társadalombiztosítási szolgáltatásokra. Az eltartott társadalombiztosítási jogosultságát azonban önkéntes betegségi biztosítás útján meg lehet szerezni. Dr. V. M. Hátrál a sivatag A sivatagok meghódításával kapcsolatos problémákkal foglalkozott nemrégiben az üzbegisztáni Buharában rendezett tudományos konferencia. A közép-ázsiai szovjet köztársaságok már nem kis tapasztalatot szereztek a hatalmas közép-ázsiai sivatagok meghódításában és vízellátásában. Napjainkban a közép-ázsiai köztársaságok földjeit keresztülszeli a világ leghosszabb mesterséges folyója, a 950 kilométer hosszú Karakum-csatorna. A jövőben megvalósítják a nagyszabású tervet; a bővizű szibériai folyókat viszszafordítják Közép-Ázsia felé. Halasi csipke BAZASBAO L kerülcl SzrgMI: Kádár Mihály ós Csipet Klára, Szűcs Szilveszter és Le bók Etelka, Pálfy Gyula és szokol Ildikó. Kovalik János es Csúrl Edit, Molnár Imre és Baráth Etelka, dr. Harmat Sándor éa Kószó Piroska. Makal Ferenc és Kalona Eszter, Hegedűs Károly és Horlnka Piroska Varga Imre és Freyburger Gizella. Balogh János és Simon Ilona. Lengyel János és Molnár Magdolna, Mekltner Imre és Pap Julianna, Sebő Imre és Szentandrássy Ildikó, Márton László ós Gruber Marianna, Nagy István éa Szél Julianna, sávoly! Zoltán és Zsótér Eszter, Kerek Ferenc és Fekete Eva, Péter Szilveszter és Kis Magdolna, Dombi József és Kemény Erisébet házasságot kótöttek. n. kerület Szeged: Fekete Sándor és Kertész Piroska Zsiga László István és Szűcs Ilona, Selymes! József és Bórcsök Olga, Bures Péter Tibor és Ugrl Ilona, Szabó Ferenc és Kusz Klára, Szabó János József és Kusz Aranka, Gyovat Zoltán és Fodor Erzsébet, Kriszti n-Német József és Farkas Margit Judit, Zomborl József János éa Provlcs Edit, Holb István és Turzó Márta Márta. Tltpal József Ferenc és Fodor Anna házasságot kötöttek. Algyö: Fróna Mihály és Czirok Irén. Balázs Károly és Kovács Margit. Gavallér István és Dezső Piroska Dóró Mihály és Szeri Anna házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: Gál István és Rúzsa Márta. Póplty János és Kiss Mária Julianna. Nagygyörgy Imre éa Blczók Klára Gizella. Árva Ferenc és Kónya Piroska. Buha András László és Barna Rozália Piroska. Szalma István és Szécsl Mária, Repka József és Ball Erzsébet, Bnrbócz János László és Tombácz Mária, Ajtai Imre éa Jankó Jolán házasságot kötöttek. SZULETES I. kerület Szeged: Polereczkl István és Aszódi Mártának István Csaba, Kovács István és Hevesi Irénnek Andrea Szilvia. Szekeres Szilveszter és papp Irénnek Judit, Szilágyi Gyö/.ó és Benedek Évának László Zoltán, Klug József és Kántor Mariannának Anita Marianna. Miklós Pál és Molnár Rozáliának Attila. Nagy Géza és Frlttmann Margitnak Géza, Godán Zoltán és Bogár Erzsébetnek Zoltán. Klivlnyl István és Faragó Évának Szilvia Eva, Kiss Ernő és Lázár Mártának Helga Erzsébet, Volford Lajos és Rutai Irénnek Klára Anikó, Vlda Tibor és Nagy Margitnak Sarolta. Vér József és Farkas Ilonának László, Papp látván és Szilágyi Évának Emese. Kecskeméti János és Kecskés Mariának János. Ábrahám József és Tóth Irénnek Gábor, Zomborl Mihály és László Annának Zsolt, Csala Antal és Révész Zsuzsannának Szilvia, Ordógh István éa Balogh Máriának Katalin, dr. Szabó Ervin és Tóth Piroskának Tamás, Tóth Imre és Ferencstk Juliannának Judit. Nemes Lajos és Kis Magdolnának Tünde, Sarolta, FrohUch András és Naszály Mártának András, Juhász Sándor József és Misik Máriának Mónika Maria. Sala István és Caányl Editnek István, Pajtényl György és pellér Mártának Blanka, Stlll Dezső és Keresztes Juliannának Dezső. Vékás István és Miklós Erzsébetnek Márta, Szívért Józser és Nagy Saroltának Katalin. Tóth Bertalan és Szögi Erzsébetnek Bertalan Zsolt, Csepregi Balázs és Fövénycs Honának Balázs. Klss-Illés János és Jáksó Ibolyának János Róbert, Palotas Miklós és Malik Teréziának Miklós János. Dudás Mihály és Rácz Juliannának Attila. Csikós Tamás és solymosl Erzsébetnek Tamás, Király Imre Családi események és Jójárt Rózsának Gusztáv, Tamás, Bata Szilveszter és Ábrahám Katalinnak Katalin, Szigethy Kálmán és Görög Ágnesnek Adrienn, Beretka György éa Kiss Franciskának Tamás, Tart Sándor és paksi Rozáliának Csaba, Manga János és Herei Juditnak Edina Márta, Domokos Gyula és Landler Rozáliának Zsolt, Gyula, Kovács Ferenc és Kamasz Mártának Beáta Mariann. Balogh Lajos és Körmendi Juliannának Csaba. Pertschl István és Németh Etelkának Mónika nevű gyermekük született. m. kerület Szeged: Bóröcz András és Kószó Klára Hildának Beatrix Anikó. Gyöngyöst Antal és Juhász Dóra Mártának Ildikó. Rókus Imre és Kelemen Klárának Róbert, Véber Miklós és Pásztor Katalin Máriának Krisztina. Hegedűs József és Molnár Erzsébetnek Bernadett, Maslr András és Papdl Juliannának Mária. Révfy László József és Maczkó Mária Klárának Dóra Márta. Ballabás Ferenc éa Takács Veronikának Zsolt. Ferenc, Szabó János és Miklós Juliannának Róbert János. Tóth Tibor Istvánnak és Fekete Innának Tibor Zoltán. Török János és Kos-Farkas Irén Margitnak János, Adal-Slmon András és Veres Ilonának Beatrix, Dovály Lajos és Jáhn Ilonának Edina, Schwelckhardt Béla és Kulcsár Zsuzsanna Juliannának Zsuzsanna, Szilvia, Szoljár Rezsó és Bánfalvi Évának Csaba Zoltán, Kolompár László és Kolompár Máriának Károly, Polágyi János és Galzó-Polyák Ibolya Lucának Péter, Sólya József és Gárgyán Irénnek Edit, ördögh Istvánnak és Borbás Idának Attila. Szilágyi János és Nagy Erzsébetnek Márta, Szőllősi László és Bozsó Margitnak László nevű gyermekük született. HALALOZAS L kerület Szeged: Csábi László. Gera Péter, Füleczkl József, Bohner István, Lakatos Géza, Szarka Albert, Rankl Zoltán, Gulácsl Jánosné Bauer Margit. Mészáros Imre, Fekete Mihályné Gutpin. tér Mária, Verik Istvánné Berecz Anna, Dorogi Lajosné Károlyi Ilona, Gruber Lajos, Balázs László, Dicső Sándorné Szemcslk Ilona Mária, Temesvárt Andrásné ördögh Márta, Futó Józsefné Mahal Veronika, Csorba János, Horváth Jánosné Ojvári Mária, Dénes Lajosné Gabnal Eszter, Bodó Antalné Török Viktória, Nagy Károly meghalt, n. kerület Szeged: Komlósl Imre meghalt. Algyö: Tóth Pál meghalt. •I. kerület Szeged: Szokoly Ernő Elekné Terhes Márta. Kopasz sebestyén János, Tombácz Károly András, Berta Sándorné Kátal Etelka, Selymes Imre, Kiss György, Kiss Antal Istvánné Horváth Anna, Szabó Imre. Spltzstein Lajos. Kis József. Csonka Józsefné Nagyi Rozália. Kókai Jánosné Buknicz- Veronika, Rácz Márta, Méreg Antal meghalt. A washingtoni Fehér Háztól az amszterdami királyi vérig, a világ sok előkelő helyén látni egy védjegyet, három egymáson keresztbefektetett halat. Ugyanez az embléma díszlik Kiskunhalason egy varázsos hangulatú kastély homlokzatán. Csipkeház. A halasi csipke bölcsője, születésének helye ez a kis birodalom. A világ múzeumainak féltett kincse, háromnegyed évszázad halasi csipkeművészetének valamennyi csodálatos darabja itt együtt látható, a kis kiállítás vitrinjeiben. Csipketörténelem A halasi csipkének semmiféle népművészeti előzménye nem volt. Két ok járult hozzá születéséhez. Egyrészt a századfordulón Magyarország csipkéért, zsinórokért, díszműáruért évi három és fél millió aranyforintot fizetett, többet, mint bármely más külföldről behozott fogyasztási cikkért. Másrészt pedig a kunokat hun leszármazottaknak tartották, és Priszcosz Rhetor azt írta róluk, hogy látta Attila udvarában Réka királynőt udvarhölgyeivel kézimunkázni. Dékáni Árpádnak, a halasi gimnázium egykori rajztanárának ennyi épp elegendő volt. Szenvedélyes gyűjtője volt a népművészetnek, népi motívumoknak. De nemcsak gyűjtött, hanem tervezett is. Iparművészeti elgondolásai megvalósítására a csipkevarrást szemelte ki. Merész terveket készített, úgy, hogy maga sem ismerte a csipketechnikát. Az akkori eljárásokkal elképzelései kivitelezhetetlennek tűntek. 1902-ben hazatért Kiskunhalasra egy fehérnemű-varrónő, Markovits Mária, Dékáni rajzaival hetekig eredménytelenül bíbelődött A sziszifuszi munka közben többször módosítótta a hagyományos technikát. A kész legyező az űj magyar művészi csipke elsőszülöttje lett. „A halasi csipke édesanyja" — így emlegetik ma Kiskunhalason Markovits Máriát. Nevét a városhatárokon túl alig ismerik, a halasi csipke meghódította a világot. Egyetlen célja volt: 6 akarta varrni a földkerekség legtökéletesebb csipkéjét. Házról házra járva tanította a lányokat, asszonyokat, az ügyes női kezek alól egyre-másra kerültek ki a terítők, ruhadíszek. 1935-ben megépült a Csipkeház, Markovits Mária és tanítványai otthonra találtak. A leheletvékony cérna számtalan ezer méteréből sokszor éjjel-nappal készültek a megrendelések, fillérekért remekműveket alkottak. A Csipkeház egyszerű fehér falai közül a párizsi Hotel Windsor, a Hotel Rltz, az amszterdami Hotel Carltom fényűző vitrinjeibe kerültek a csipkecsodák, heteken keresztül búcsújárás volt a halasi aszszonyok művészete elé. A háború utáni első nyugodt napon ismét Markovits Mária hívta magához a csipkevarrókat. Halason ma öt csipkevarró él, és dolgozik. Markovits Mária legméltóbb követője tanítványai közül Nagy Amália. Csipkesxületés — Hogyan készül a halasi csipke? — Iparművészektől kapjuk a rajzokat, akik ismerik a csipkevarrás technikáját, tudják, hogy egy szállal kell kezdődnie, és ugyanazzal végződnie. A csipkerajz fölé átlátszó hártyapapírt terítünk, és a széleket rámára feszített vászonra varrjuk. Lencérnával, alulról felfelé öltögetünk úgy, hogy a rajz feletti kontúrfonalból hajszálnyi pontossággal alakuljon ki a minta. így bontakozik ki a csipkeváz. A kontúrba, mintegy gerendába kelle mindent belevarrni — az üres részeket pedig saját elképzeléseink szerint, küasszonyok művészete. Mari kovits Mária szeretete, elszántsága nélkül talán örökre el is pusztult volna. 1954ben végre a kibővített, átépített Csipkeház megnyitására készülhettünk. Mária néni két héttel az ünnepség előtt meghalt... — És az utódok? — Üj tanfolyam indult, ismét sokan dolgoztunk. Űjra kaptunk terveket, a rendelések meg érkeztek a világ minden tájáról. De az ötvenes évek végén megint viszszaesett a csipkevarrás, ebben az időben kézimunkákat, háziipari hímzéseket csináltattak velünk. — Ma? — A szövetkezet új elnöke sokat harcolt a halasi csipkéért. Kevés eredménynyel. Mindössze öt csipkevarró' él ma Kiskunhalason. De a lygyobb baj, hogy egyetlen fiatal sincs közöttünk. A halasi „ötöku ök öten: Törökné, Püspöklné, Albertné, Sükiné és Amál néni az utolsó képviselői egy olyan háromnegyed évszázados művészetnek, amelynek remekeit Párizsban, Brüsszelben, St. Louisban Grand Prixvel tüntették kl, ajándékba Roosevelt elnök lányának, meg Julianna holland királynőnek adták, és a világ legnagyobb múzeumai féltett kincsként őriznek egy-egy halasi „csipkecsodát". Értékesebb az aranynál, a világ legfinomabb cérnájából varrlönböző beszövésekkel töltjük ják. Műkincs, s mint ilyen, kl. Amikor a rajzzal tökéletesen egyező csipke kész, a kontúrszálat lefogó fércelést elvagdossuk. — Mennyi idő alatt készül el egy ekkora, tenyérnyi terítő? — Ilyen kisebb két-három napi munka, de volt olyan is, amelyiken fél évig dolgoztam. — Hogyan alakult a felszabadulás után a csipkevarrás története? — A háború alatt a Csipkeházból nemcsak a munkákat, de a feljegyzéseket, terveket is elvitték. Mária néni lakásán az emlékek felidézésével kezdtünk dolgozni. Nem voltak terveink, rajzaink, saját magunk vetettük papírra elképzeléseinket. Sorra születtek a csipkék, de senkinek nem kellett. Szunnyadozott a halasi az ötvösremekek, nemes porcelánok, csontfaragások kivételes kategóriájába tartozik. És mégis, lassan már csak műit Időben beszélhetünk róla. Nap mint nap kevesebb készül, és előbbutóbb a legutolsó darabra is sor kerül. Több erkölcsi és anyagi elismerésben kellene részesíteni a csipkevarró asszonyokat. Az ő hatásuk döntő lehet a halasi művészet továbbélése szempontjából. Amíg normára dolgoznak, amíg nevük nem szerepel a műveken, amíg szövetkezeti tagoknak és nem művészeknek becsüljük őket, annyival is be kell érnünk, hogy egyáltalán alkotnak. Több, sokkal több figyelmet, törődést érdemelnek nemzeti értékeink! Forró Tamás Tóth Bila: Céhmesteri irományok 59. A mi illeti a múltkori és újabbi fölhívást a keresztes háborúra, vagy is a népfölkelésre, én azt határozottan, parancsolólag kívántam volna tétetni, mert a népnek minden tagja ezt szokja mondani: én szívesen megyek, ha parancsolják, csak vezessen valaki, csak tudjam, hogyan, hová? Meggyőződésem szerint ezt kellett volna kiadni rendeletben: 1. Minden hűbéri viszonyok és regálék megszűntek. 2. Az egész országban minden kovácsnál a község annyi láncsát csináltasson, mennyi szükséges azon helybeli férfiaknak, kiknek más fegyverük nincs. 3. Minden családbul egy férfiú tartozik kiállani, hivatalra való tekintet nélkül; mert akkor minden hivatal megszűnik, tehát sem pap, sem szolgabíró, sem főispán nem vétetik. 4. A nap, mikor kell kiállani, majd az idő és körülmények követelése szerint fog meghatároztatni. 5. Senki vissza maradni ne merészeljen azok közül, kik összeíratnak, különben polgári jogát, hivatását veszti, mint becstelen. 6. Maguk a községekben lakó előbbkelők, s bármi nevű tisztviselőig vezetik a községbeli népet: míg más gyakorlottabb hadfiak élére állhatnak. 7. Mindenkinek tulajdona az, mit a leölt ellenségtül kaphat. 8. A rendes honvéd fizetése 15 kr-ra emeltetik. 9. A melly tiszt helyét elhagyja, azt rögtön az utána következő foglalja el. 10. Az ellenség közöl senkinek kegyelem nem adatik, mindenik vérével áldozzék, ki olly jogtalanul hazánkba törni nem iszonyodott. Ősapáink nem voltak kegyetlenek mint Attilláék, Róma irányában tanúsítsák, mégis rettegett tőlük Európa: így kell most is cselekedni! Táncsics Anyámat ezekben a napokban vitte el a kolera. Mivel vigasztalhatom magamat? Csak egy anyám van, mint az élőknek. Tettem érte, mit tehettem, a legjobb katonai kirurgus istápolását fizettem, s látszott is javulása, hanem a katona elment csapatával amoda Arad alá, anyám helyzete elsúlyosbodott. Maradt volna ilyen gyógyorvosság, az újság mindennap hirdette: Kolera ellen óvszerül ajánlom általam föltalált és készített Jó ízű fűiéitalomat, melly görcs, gyomornyomás, hasrágás, étvágytalanság s egyéb gyomorbajok ellen is foganatos hatással bír. A t cz. közönség könnyebbségéül ezen léttal Éder F. M. úrnak a Kispesti utcában arany elefánthoz czímzet fűszerkereskedésében, és Hauser F. L. úrnak, a MEDVE czímű házbani fűszer- és bőrkereskedésében is kapható. Gratsel Lőrincz, polgári szesz- és boreczetgyártó Rakhelyem: belvárosi kör. Anyám temetését két nap, két éjszaka silbakoltam. Csak a föld alá se bújhatunk módja nélkül. Sort álltunk érte, ógyelgek a végtisztesség éjszakáin. Teli hold világított versenyt a város utcáin lábadozó tábortüzekkel, s az őrhelyek fáklyáinak rezdületlen lángjaival. Éjfél felé is úgy nyüzsgött a népség, akár egy békebeli országos vásárkor világos délben. Hadiszekerek láncolatai ácsorogtak a fölázott nyári utcák locs-pocsában, a kocsik kasfaránál jámbor lovak ropogtatták a szénát, és álmok vetettek a járdák kövén ágyat a fáradt katonáknak. Ki csizmástul, huszárcsákóját is a fején tartva aludt, kardját marékolva, ki csak fejére kapta menteköpenyét, és egész zászlóaljak következtek kifelé a végtelennek tűnő avas belsejü utcákból, vagy huszárszázadok kocogtak elő barna öblű udvarházak kapuboltozata alól, s helyükre más alakulatok, csak épp megérkezett váci csapatok és egriek szállásoltak be, feküdtek le a még meleg zsupszalma kötegekre. Lefekvésüket még sokáig zablacsörgés, vödörzörgés, kútgémek kenetlen ágasainak siralmas sóhaja kísérte. Huszár nem alhat, amíg a lova nem evett-ivott. A kakasok azért épp úgy szólták az időt, akár békeiedóben, s az őrszemek hangosan kiáltották a közeledőre: Ki az? Jelszó? Előre, mars! A városháza tere teli az átkelésre kész, felmálházott katonai népekkel, horkanó lovakkal, szegedi műhelyekből épp csak kigördült elöltöltős vaságyúkkal, hozzávaló golyók alatt roskadozó szekerekkel. És világosság derengett ki a nagy tér ezernyi ablakából. Mindenütt ügyködnek a minisztériumok, katonai parancsnokságok, élelmezési biztosságok. S a várnak a széles fala tetején is kórházak, ahol hadilámpák fényében kötöznek, kezelnek, hurcolkodnak messziről nézve ls Jól felismerhető emberarcok. A hajóhíd hintázik a vasalt kerekű nehéz szekérkaravánok alatt. A tartóhajók seppegve puszilódnak össze a habokkal. A hídtól lejjebb sebtében készült kompon tömegeinek a fegyverbe öltözött katonák, félkézzel maguk is húzzák a kötelet, nem tudnák elnézni a dagatszeműre fáradt révészek maguk kínlódását. A hídfőnél vezényszavak: Lépést ne tarts, előre, mars! mars! mars! (Folytatjuk.)