Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-29 / 201. szám

SZERDA. WT3. AUGUSZTUS 89. Iskola ólat' kősóiban Nyitány Elérkezett az új tanév, tmnt mindig, telve most is sok izgalommal és várakozással. De az idei esztendő mégis rendhagyó: az iskolákban ugyanis — egyéves előkészítő szakasz után — most kezdődik el tulajdonképpen az oktatásügy továbbfejlesztésével kapcsolatosan az MSZMP Központi Bizottsága határozatainak végrehajtása. Tekintettel arra, hogy mind tartalom, mind szemlélet terén elég sok változással találkozik a szülő, érdemes a fontosabb feladatokról tájékoztatást nyújtani. Beszámoltunk már arról, hogy az új tanév megkezdése előtt a1 terveket és javaslatokat a Művelődésügyi Minisztérium széles körű vitára bocsátotta. Foglalkoztak vele tudományos intézetek, gyakorló pedagógusok, KISZes út töröszervezetek, témája volt a diákparlamentnek, a szülői munkaközösségeknek es így tovább. A döntés tehát — amelynek alapján az idei tanév „irányelvei" napvilágot láttak, sokrétű vélemény, sokoldalú vita eredménye. Lássuk tehát az új megoldások lényegét! A Művelődésügyi Minisztérium az alsófokú oktatási intézmények, a gimnáziumok és a szakközépiskolák az 1973/74. tanév fő feladatait a következőben jelölte meg: 1. A tanulók megfelelő terhelésének kialakítása érdekében a heti kötelező óraszám és a tananyagcsökkentés megvalósítása, 2. Az új Rendtartás bevezetésével az igazgató egyszemélyi felelősségének, valamint a nevelőtestületi és a tanulói demokratizmusnak az erősítése, 3. Az átlagosztályzat megszüntetése, s a korszerű értékelési mód átvétele. Ami az első főfeladatot illeti, a minisztérium nagy körütekintéssel végezte a munkát. Találóan fogalmaz ebben a kérdésben dr. Benczédy József főosztályvezető: „Mivel most a tantárgyak és az órák elaprózott rendszeréhez nem tudunk hozzányúlni, ezért azt az elvet követtük, hogy ott csökkentsünk, ahol a heti órák száma meghaladja a reálisan elviselhető mértéket." Ilyen szempontból nézve a megoldást, érthető, hogy a tanulók heti kötelező óraszámában nem nagyok a változások. A középiskolában 1—5 órával lesz kevesebb mindössze, az általános iskolák tanulóinak az óraszáma azonban változatlan marad. A tananyagcsökkentés hatása azonban az óraszám kismértékű, illetve változatlanul hagyása mellett is érezhető lesz, mert a tanítási órákon több idő jut igy a tananyag intenzivebb feldolgozására, az új ismeretek jobb megértetésébe és elsajátíttatására. A tananyagcsökkentés végrehajtásával kapcsolatosan még június hónapban megérkeztek a tanári útmutatók a középiskolákba, tehát minden pedagógusnak módja és lehetősége volt ahhoz, hogy a nyári szünidőben gondosan tanulmányozza azokat. Az egyes tantárgyak útmutatói a tananyagot négy részre osztják: törzsanyagra, kiegészítő anyagra. tájékoztató anyagra, valamint az elhagyandó anyagra. A legfontosabb részeket — mely egyben a felsőoktatási felvételi vizsga alapja — o törzsanyag tartalmazza. Ebből elhagyni semmit sem szabad. A ktegészltőanyag a kisebb nevelési súllyal rendelkező, a kevéssé fontos anyagrészeket tartalmazza. Jelentősége, súlya ennek az anyagrésznek is van — de ezt a tanulók valahol már tanulták, ezért csak ismétlő Jellegűek, melyek igy a törzsanyag Jobb megértését, az anyag megszilárdításét szolgálják. Feltétlenül meg kell azonban ezt is tárgyalni a tanítási órán. A tájékoztató anyag felhasználása a tanáron múlik, ha szükségét látja foglalkozhat vele. de el is hagyhatja. Az elhagyandó anyagrész — mint ahogy a szavak is kifejezik — nem kerül megtárgyalásra. Általában önálló egysegek maradnak el, s ezért a tanítási órán sem szabad önálló egységként megtárgyalni. (Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamilyen anyag kapcsán, ha szükséges, nem lehetne ebbe is „belépni". De léckeként feladni ekkor sem szabad.) Jó ha tudják a szülők, hogy a tagozatos szakosított osztályok speciális tárgyára azonban a tananyagcsökkentés nem vonatkozik. A tagozatok a jellegüket tehát továbbra sem veszítik el. Könnyítés azonban számukra is, hogy a tagozatos osztályokban semmiféle címen sincs gyakorlati foglalkozás. Ugyancsak ebben a tanévben kerül sor a testnevelési órák számának 2-ről 3-ra való emelésére. A minisztérium álláspontja szerint ezt a plusz órát játékkal, sporttal, a szabadban való mozgással kell eltölteni. A cél érdekében lehet az órákat „tömbösíteni", ami azt jelenti, hogy például hosszabb túrákat. kirándulásokat szervezhetnek. Változás lesz az énekórák számában, elosztásában is, ugyanis ezentúl a gimnázium mind a négy osztályában tanítják heti 1 órában. Az órák ezentúl az aktív munkát, az éneklést és a zenehallgatást. a művek megismerését, az általános zenei kultúra fejlesztését szolgálják. Intézkedés történt a házi feladatok mérséklésére, illetve annak csupán egyes tárgyakra való korlátozására. Most pedig pár szót a másik főfeladatról, az átlagosztályzat '/^megszüntetéséről. és további korszerűsítéséről. Hogy miért Jutott erre az elgondolásra a minisztérium? Dr. Benczédy József egyik nyilatkozatában azt mondja: „az átlagosztályzat, a rendűség jelölése és rendszere elszürkíti az embert, a tanulót: elmossa a különböző típusok közötti, különbségeket ... közös nevezőre hoz teljesen eltérő típusokat " Tehát, nem tükrözte hűen a valóságos eredményt, a tanuló egyéniségét. Ugyancsak dr. Benczédy József mondja nyilatkozatában, hogy vannak a kérdésnek „Jószándékú ellenzői", akik a többi kőzött attól tartanak, hogy „egy-egy tantárgycsoportra ráállva a tanulók „szakbarbárrá válnak", azaz féltik az általános műveltséget az új gyakorlattól". Egy biztos: még most is folyik a vita körülötte. s igaz, hogy „a szülők és a pedagógusok megértő segítsége" viheti e kérdést megfelelő módon nyugvópontra. Az első elgondolásoktól eltérően nem törülte el a minisztérium — helytadva a pedagógusok ellenvéleményének — az énekzene, a rajz, a testnevelés és a gyakorlati foglalkozás tantárgyak osztályzását. Az új tanév elejére az üj Rendtartás elkészült és szeptember 1-én már életbe is lép. A Művelődésügyi Minisztérium helyesen tette, mikor úgy döntött, hogy a Rendtartás két évig átmeneti jellegű. Van tehát lehetőség még a pedagógusok, a diákfiatalok, s nem kis mértékben a szülők véleménye alapján a korrekcióra. A tanév fő feladatait csak vázlatosan soroltuk fel — de a későbbiekben is mód nyílik arra. hogy a még tartalmilag és szemléletileg fontos kérdésekre visszatérjünk. Most csupán még annyit: sokoldalúan átgondolt, fegyelmezett munkát kíván pedagógustól és tanulótól egyaránt, az új iskolai év, s ehhez a nagy „gyakorlati kivitelezéshez" nyilvánvalóan o társadalmi érdeklődést a továbbiakban is napirenden kell tartani. Bátran mondhatjuk, hogy az elmúlt esztendőben a Központi Bizottság határozata nyomán az oktatásügy továbbfejlesztését illetően a tanári közösségekben sikerült kialakítani a politikai egységet. Az eljövendő legfontosabb feladat: a gyakorlati kivitelezéshez a politikai egység mellé most megteremteni a pedagógiai egységet. Bánfalvi József Erdőültető aggregátor A Habarovszki Távol-keleti Erdészeti Tudományos Kutató Intézet munkatársai olyan automatikus aggregátort szerkesztettek, amely kétszeresen meggyorsítja a facsemeték ültetését. A faültető aggregátor két ember munkáját takarítja meg, akik azelőtt kézzel helyezték be a gépbe a fapalántákat. A gép segítségével sokkal gyorsabban megoldható ez a feladat. A gép az ültetési munkát 5—8 km/óránkénti sebességgel végzi. A távol-keleti tajgákon már az aggregátor kipróbálása során nagyon szép eredményeket értek el. A gép egy idényben egymillió facsemetét képes elültetni. Vitatkozik a bizalmi Ügy tartják — gyakran nem is alaptalanul —, hogy a szakszervezeti bizalmi ha mást nem is csinál, a tagdíjat minden esetben beszedi. S ha valaki — aki efféle kajankodás után — netán maga is megpróbálkozik a bizalmi tisztséget — nemcsak betölteni! — választói kívánsága szerint ellátni, gyorsan rájön, hogy mint mindig, ezúttal is könnyebb kritizálni. Ne kerteljünk: a bizalmi Jogköre egyelőre csak a papíron fest olyan biztatónak és megnyugtatónak, a valóság többnyire egészen más. S rendszerint nemcsak a bizalmiak hibájából. Sokan közülük — különösen, akik viszonylag rövid ideje töltik be ezt a tisztséget — azt sem tudják pontosan, hogy milyen jogaik, lehetőségeik lennének. Hallottam egy — a demokratizmus iskolapéldájaként emlegetett — esetet, amikor a bizalmi a műhelyértekezleten, a nyilvánosság előtt vonta kérdőre a művezetőjét, hogy miért nem vette tekintetbe a béremelésekkel kapcsolatos javaslatát. „Ez igen! Ez a jó bizalmi!" — mondogatták elismeréssel a gyár szakszervezeti bizottságán, mintha nem tudnák, hogy a bizalmiak egyik joga többek között, hogy az adott munkahely termelési. bérezési problémáival, munkakörülményeivel, légkörével öszszefüggő témákról felvilágosítást kérjen és kapjon a művezetőtől. Csakhogy a bizalmi többnyire beosztott is. csoda-e, ha az ilyen beszámoltatásra még ritkán kerül sor. S ezen a ponton ismét megérne némi elmélkedést az „üzemi demokrácia" című témakör... Vannak akik szóvá teszik: a műhelybizottságok minden illésük után bizalmi értekezletet tartanak, ami fontos fóruma a kétoldalú tájékozódásnak. De — mondják nem titkolt szemrehányással — a bizalmiak ritka kivételtől eltekintve viszolyognak attól, hogy ugyanilyen rendszerességgel csoportértekezleteket tartsanak, ahol beszámolnának a műhely, vagy az osztály dolgozóinak a szűkebb munka, hely ügyes-bajos dolgairól. Alighanem az értekezletektől viszolygó bizalminak van igaza, aki tapasztalatból tudja, hogy az emberi problémák a legritkább esetben oldódnak csak meg hangzatos pontokkal agyonzsúfolt értekezleteken. Baj van azon a munkahelyen, ahol a bizalmi értékmérője csupán az, hogy a „tárgyi Időszakban" hány értekezleten jelent meg és hányat tartott. Tartok tőle, hogy az efféle gondolkodásmód neveli ki a passzív, a cselekvéstől viszolygó, csak adminisztrálgató és bélyegeket, osztó bizalmigárdát, amelynek Jagjai nem, vagy ritkán szólnak a munkahely dolgaiba, nem húzzák keresztül a vezetők hibás elképzeléseit, nem okvetetlenkednek a mégoly nyilvánvalóan helytelen döntések, intézkedések körül, egyszóval — ahogy mondani szokták — Yiem sok viz© zavarnak. Vannak más, ellenkező előjelű példák is, s ezek mintha örvendetesen szaporodnának a legutóbbi választások óta. Sok fiatal került a bizalmi testületbe, akik máris észrevehető új stílust hoztak az eddigi munkába. Vitatkoznak, ha kell, és adott esetben nem tartják tiszteletben a hosszú évek óta kialakult, megcsontosodott szokásjogot, miszerint a bizalmi tisztség merő formalitás, amit nem kell túlságosan komolyan venni. A másik jól észrevehető motívum: sok helyen azok vállalták el a bizalmi tisztséget, akik egyébként is — jó' értelemben vett — hangadói, szociológiai szóhasználattal élve véleményvezérei munkahelyüknek. Képzett, tapasztalt, gyakorlott szakemberek, akiknek tekintélyük van, s akiket nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Számolni kell velük, adni kell a véleményükre, szakmai és emberi kérdésekben egyaránt. Mindez nem jelenti, hogy a korábbiakhoz képest gyökeres fordulat történt. De egyre gyakoribb az olyan szakszervezeti bizalmi, aki komolyan veszi a megbízatását, aki nemcsak formálisan, hanem a szó valódi értelmében bizalmi embere akar lenni a munkatársainak, akik érdekeik képviseletére, véleményük tolmácsolására őt megválasztották. Vértes Csaba Aranymosók a Dunán A Komárom megyei Ács községben él még néhány idős ember, akik ilyenkor, nyáron — amikor levonul a Dunán az árhullám, s a viz fölé emelkednek a homokzátonyok — elindulnak szerencsét próbálni. A hajdan híres folyami aranymosók kései leszármazottai csónakba pakolják az ősi felszerelést, az aranynéző lapátot, a mosópadot, a meringülőt a szerkót és munkához kezdenek. A Dunának ezen a. szakaszán a csendesebb hajlatokban valaha bőven „termett" az arany. A csillogó aranyszemek a messzi hegyekből lemosott vörös gránlthomokkal együtt rakódtak le, s apadáskor a középszint magasságában találták meg ezeket a kincset rejtő sötétebb sávokat. Egy-egy ember egésznapi munkával — mégpedig nagyon nehéz munkával — 3—3,5 gramm aranyat mosott, 8 többet keresett, mint két mesterember. Ennek a bőven termő aranymosásnak a folyam szabályozása vetett véget. A gátak közé szorított Duna vize nem tud már úgy szétterpeszkedni, mint régen, sebessége megnövekedett, s ezért, aranytartalmú hordalékát sem rakja már le a régi mértékben. Előfordul, hogy a Dunára szálló öregeknek naponta 5—6 köbméter kavicsot-iszapot kell megmozgatniok, áthányni-átforgatni, s ezután kezdődik még csak az igazi munka; a rostára rakott iszap mosogatása. Félnapi mosás utána akadnak csak fenn a mosóasztalra fektetett fekete posztó szálai közt a parányi, csillogó aranyszemecskék. De még ekkor sem fejeződik be a munka, pörkölés, higanyos derítés és sok más türelmet igénylő művelet után marad fenn a tiszta, 98 százalékos sárarany. Az újra és újra szerencsét próbáló aranymosók egésznapi zsákmánya rendszerint alig fél gramm sárarany, de gyakran még ennyi sem. Az ácsi öregek naplót vezetnek arról, mikor és hol dolgoznak, mennyi aranyat mosnak. De úgy tűnik, követőik már nem akadnak, a fiatalokat már nem érdekli a hajdan híres ősi szakma. „Mobil" járda Az egyik leningrádi gyár mérnökei elkészítették annak a mozgójárdának a konstrukcióját, amely kényelmes közlekedési eszköz lehet nagyforgalmú helyeken (repülőtereken, pályaudvarokon és áruházakban). E gumi—acél szalagjárda másodpercenként 1 méteres sebességgel halad, és 1 óra alatt több mint 5000 személy veheti Igénybe. Az első ilyen mozgójárdákat az új leningrádi repülőtéren helyezik üzembe. 12. — Akkor engedelmével, bemutatom önt a főnökömnek. Hivatalos minőségben a követségen dolgozik, ö majd konkrétabban ismerteti az elgondolásunkat. — Kérem, én nem mehetek be a követségre. A beszélgetés amúgy is fölösleges volna. — Mindent úgy csinálunk, hogy senki ne szerezzen tudomást róla. A főnöknek egyszerűen örömet okoz, ha beszélgethet egy nehéz sorsú honfitársával. Szergejev nem válaszolt, megvonta a vállát. — És még egy apró formalitás. Beszéljen részletesen a szüleiről, a németországi rokonairól, s önmagéról. Megérti, hogy ki kell állítanom a szükséges okmányokat . Másnap reggel Heckert beszámolt főnökének a Szergejevvel folytatott beszélgetésről. Schönhausen a rátarti szavakat hallgatva, kinyújtotta a lábalt, elmerült a hatalmas bőrfotelben. — Hogyan, Heckert ur, minden előkészítés nélkül, ajtóstól rohant a házba? Tudja, még a császár idejében volt egy Hagelberg ezredes nevű főnököm... Ha megtudja, hogy én hasonló módszerrel toborzom az embereket, legalább egy évre felmentett volna a szolgálat alól. Egyszer például... Felhasználva, hogy Schönhausen emlékeiben motozva egy pillanatra elhallgatott, Heckert gyorsan közbeszólt: — Excellenciás uram, Szergejev — katonatiszt, tapasztalt ember, aki néhány szóból is megértette jövetelem célját. Ingadozását annak tulajdonítom, hogy ugyancsak zavarban volt. — S nem gondolja, hogy végül is kárba vész a fáradságunk? — dörmögte Schönhausen, láthatóan bosszankodva, hogy megzavarták viszszaemlékezésében. — Meggyőződésem, hogy előbb-Vitóbb elfogadja javaslatunkat. Itt majd, a követség hivatalos helyiségében másként fog viselkedni, a körülmények hatással lesznek rá. Véleményem szerint Szergejev elsősorban hazafi. Excellenciád nem tudja feltételezni, hogy egy ember — szülessen bár külföldön — neveltetése alapján igazi németté válják? Én hiszek az érzések öröklődésében és mélységében. Az ő anyja tisztességes bajor családból származik. A fivére él. Egy kis falubán lakik, Königsberg meirett. — Feljegyezte a szükséges Információkat? — Természetesen, von Schönhauser úr. Már érdeklődtem Berlinben ls. — Ennek ellenére, Szergejevet alaposan próbára kell tenni. — Egyetértek. Amikor megérkezik a követségre, egy órácskára átadom Fritznek, vigye le magával a pincébe. Bármit forgat is a fejében, Fritz kiszedi belőle. — Magának elment az esze, Heckert! Szergejev beteg ember, az első percben belehal, ha az a gorilla megüti őt. De ha túl is éli: hogyan tekintene ránk ilyen „ellenőrzés" után? Hogyan működne együtt velünk?! — Megmagyarázom neki, hogy ez elengedhetetlen procedúra — a haza érdekében. Nem ostoba émber, megérti. — Nem, nem, Heckert... — Nem tartaná szükségesnek excellenciád, hogy Berlint tájékoztassuk Szergejevről? —szakította félbe ismét a főnökét, nehogy újabb történetbe kezdjen. Schönhausen szinte belepirult a gondolatba: milyen viharos tetszést arat majd a hír az Abwehrban, egy szovjet tisztviselő beszervezéséről. Nagy csábítást érzett a jelentés azonnali elküldésére, de óvatossága felülkerekedett. — Ne siessük el a dolgot. Előbb magam is találkozom vele, azután összeállítjuk a Jelentést. Másnap este Heckert elment Szergejevért. Az utcák néptelenek voltak: a teheránlak este nem szívesen mozdulnak kl az otthonukból. Tíz óra felé már álomba merül a város. A világosszürke Opel a sarok mögött várakozott. Heckert a volánhoz ült, s egy szőnyeget dobva a hátsó ülésen elhelyezkedő Szergejev lába alá, figyelmeztette őt: — Szergejev úr, úgy kell ülnie, hogy kívülről ne láthassák meg. Ne haragudjon a kényelmetlenségért, de az ön érdekében történik. (Folytatjuk.)