Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

VASÁRNAP, 1073. AUGUSZTUS 19. 3 Boldogság-emeletek Volt, aki könnyezett is. | Talán a naptól. Tegnap már ; kora reggel tűzött a nap Tarjánban is, ahol a 621-es épület előtt még csemetényi fa sincs. De szemben már hívogató boltocska, s a ház előtt az alkalomnak megfelelően leterített asztal. Azon — díszes tartóban — a kulcsok. Átadásukhoz megfelelő zenei aláfestés a gyerekkacagás és vísongás: jó kezekbe kerültek a kulcsok, fiatalokéba, munka- és családszerető munkásokéba. Fiatal házaspár figyeli, meghatottan a többieket. Ök vehették át elsőnek a kulcsot, s most türelmesen várakoznak. Még a négyéves Gabika is hallgatag, kezében az összkomfortos boldogság kulcsával álldogál anyja mellett, aki már a kistestvér születésére gondol. Kissék az 59 négyzetméter alapterületű lakasban hamarosan már négyen lesznek. •— A gumigyárban dolgozunk mindketten. Jómagam — mondja Kiss Gyula — a mélyfúró üzemben vagyok csoportvezető, a feleségem pedig bérszámfejtő. Mindketten tagjai vagyunk a törzsgárdának. — Mióta várnak lakásra? — öt éve adtuk be az igénylést, szövetkezeti lakásra, s magunk sem gondoltuk, hogy aztán ilyen hirtelen hozzájuthatunk. 24 ezer forintot kellett saját erőnkből befizetnünk, a vállalat 48 ezer forinttal járult hozzá, hogy otthonunk legyen. Őszintén szólva: azt hittük, többe fog kerülni, de így az az örömünk is megvan. hogy berendezkedésre több pénzt költhetünk. Eddig egészségtelen szobakonyhás lakásunk volt, magánházban voltunk bérlők. S az is jó, hogy örömünk nem magányos: a gumigyárból többen is kaptak most lakást itt. sen, ahol különböző szervek a munkáslakás-építés lehetőségeiről tárgyaltak. S akkor valószínűleg kevesen hitték, hogy ilyen hamar, a nyár végére sikerül is átadni a lakásokat. — Az volt a tervünk, hogy ebben az évben legalább 28 lakást adjunk át. S míg az idén a munkáslakás-épités e lakásátadással, mint elosztási forma aratott sikert, jövőre 100—110 többletlakást jelenthet építési formaként. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a következő ötéves tervben nőnek az igények, tehát előre föl kell mérni, kérni kell a vállalatok támogatását. — Milyen vállalatokra számithatnak elsősorban? — Figyelemre méltó, hogy a kisebb vállalatok is elősegítik e lakásépítés sikerét Szegeden. A Patyolat, a fonalfeldolgozó, a DÉMÁSZ, a fémipari vállalat, a tejipar, a nyomda, a munkáslétszámához mérten igen dicséretes módon áldozott, s tervez hozzájárulást. Jó a készsége a kábelgyárnak, a gumigyárnak, a DÉLÉP-nek, vagy éppen a paprikafeldolgozónak. De éppen a nagy munkáslétszám miatt meglepő olyan nagyvállalatok tartózkodó magatartása, mint a KSZV, a ruhagyár, a húsipari vállalat, vagy a konzervgyár. Célunk tehát kettős: több lakást biztosítani jövőre, s aztán a munkáslakás-építéshez, és több vállalatot ösztönözni a hozzájárulásra. NEGYEDIKEN VÁLLALATOK DICSÉRETE nökhelyettese is Prágai Tibor, a városi tanács elrészt vett A Patyolat anyagi lehetőségei nem túl hagyok. Mégis: munkásainak érdekében fölmérte, mennyi az igény, mit lehet tenni? A 28-ból így került egy lakás Dóczi Ferencnek, a Patyolat szakmunkásának tulajdonába. azon a februári megbeszélé- Arról, hogy ki legyen az elHazánkba érkezett A. I. Pokriskin légiinarsall ső — mint a vállalat igazgatója, Nyári Mihály részletezi — bizottság döntött. S a döntést nemcsak a szociális körülmények indokolták, hanem a vállalati érdekek is. Olyan munkás mellett tették le a voksot, aki 14 éves kora óta dolgozik a Patyolatnál, aki a vállalat münkásaként képezte tovább magát, lett szakmunkás. Dócziéknak egy gyermekük van, várják a másodikat. A következő család, akit a vállalati bizottság a támogatásra érdemesnek talált, kétgyermekes. A vállalat most, a hét végén utalt át 44 ezer forintot az OTP-nek, melyet a fiatalok tíz év alatt fizetnek vissza. A napokban készülnek olyan szerződést is kötni velük, hogy amikor anyagi gondjaik vannak, a vállalat eltekint a részletfizetéstől: el lehet azt halasztani. — Mindketten a Patyolatnál dolgozunk — néz körül a lakásban Dóczi Ferenc —, igaz, a feleségem most gyerekgondozási segélyen van. Tavaly januárban adtuk be a kérvényt, összeházasodásunk után, s igazán szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy ilyen gyorsan sikerült. 22 ezer forintot fizettünk be, kölcsön is kellett tízet kérni. — De csak azért, mert tévét is vettünk — vág közbe a fiatal feleség —, hiszen sehová sem tudunk a gyerektől eljárni. — S csak tévé lesz ebben a nagy lakásban, vagy maradt erejük új bútorra is? — A szüleimen a sor — kardoskodik a fiatalasszony —, az ő segítségükre számítunk a bútorozásban. Mindezzel a társaság legjfjabb tagja nem törődik. Birtokába veszi a bordó szőnyegpadlót: az albérlet után már ő is házigazda. Két lépcsőház boldogság ez a szombat. Meg dicséret. A munkáslakás-építést elősegítő rendeleteké, a megvalósítóké. Nyílnak az ablakok Kiss Lajos vezérőrnagynak, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkárának meghívására néhány napos látogatást tesznek hazánkban a szövetség külföldi testvérszervezejeinek vezetői. A bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és szovjet vendégek részt vesznek az alkotmány napjának ünnepi eseményein, és megismerkednek az MHSZ tevékenységével. Szombat délelőtt érkezett Budapestre küldöttség élén A. I. Pokriskin légimarsall, a Szovjetunió háromszoros hőse, a DOSZAAF Központi Bizottságának elnöke. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen fogadták. (MTI) huszonnyolc lakáshoz jués a szívek: munkáscsalád tott. Veress Miklós Alkotmányunk ünnepén E

z évben különösen hálás feladat köszönteni az alkotmány napját, emlékezni megtett utunkra, értékelni jelenünket, és előretekinteni jövőnk alakulására. Nagyon rövid indoklással azt kell mondani, hogy azért hálás ma fokozottan ez a feladat, mert az utóbbi év, az utóbbi hónapok kedvező nemzetközi fejleményei minden eddiginél jobb feltételt teremtenek építőmunkánkhoz, és mert hazánk belső helyzete szilárd, nyugodt, kiegyensúlyozott gazdasági, politikai légkörben élünk, és alkotó jelenünkből lelkesítő távlatokba tekinthetünk. Jelenünk azonban nem független történelmi múltunktól. Nem független 1949től, alkotmányunk első törvénybe iktatásától és 1972-től, szocialista alkotmányunk korszerűsítésétől, megújításától sem. Bármily különös is, de úgy igaz, hogy 24 évvel ezelőtt az országgyűlés népünk első alkotmányát fogadta el. A régi Magyarország vezető rétege gyakran hivat"kozott „a nemzet ezeréves alkotmányára". Az igazság, a történelmi tény azonban az, hogy nem volt a magyar népnek, a magyar nemzetnek írott, törvénybe foglalt, egyértelmű alkotmánya. Voltak ugyan egyes törvények, így a XIII. században kelt aranybulla, a feudális kiváltságoK, kötelességek szabályozására, és volt később Werbőczy XVI. században megírt hírhedt Hármas könyve, de ezek nem voltak alaptörvény jellegűek, és nem voltak az ország akkori törvényei szerint sem alkotmány jelleggel elfogadottak. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt az idő rövidsége nem tette lehetővé az alkotmány jogi rendezését. Így az első törvénybe iktatott alkotmány történelmünkben az 1949. évi XX. törvény. Ez az alkotmány az adott történelmi helyzetben megfelelt rendeltetésének. Bár az azóta megtett út nem volt mentes megrázkódtatásoktól, mégis az eltelt negyedszázad alapvetően népünk fejlődését, nemzeti felemelkedésünket jelentette. A gyökeres társadalmi, gazdasági változások mellett ezt bizonyítják az ipari, mezőgazdasági termelés növekedésének ismert és meggyőző adatai is. Történelmi értékű tény, hogy iparunk alig több mint negyedszázad múltán kilencszer termel , többet, mint a volt feudál-kapitalista Magyarországé az utolsó békeesztendőben. A modern nagyüzemi gazdálkodást folytató mezőgazdaság fele akkora munkáslétszámmal 50 százalékkal több élelmiszert, takarmányt, ipari nyersanyagot tesz az torszag asztalára, ad üzemeinknek, mint az 1938-as magyar mezőgazdaság. Hazánk a nem távoli jövőben belép a fejlett ipari országok sorába. A „hárommillió koldus Magyarországa" régen a múlté már, rossz emlék csupán. A kulturális forradalom a művelődés új lehetőségeit nyitotta meg. És biztatóak a közelmúlt eredményei is, erről győződhetünk m£g a statisztikai hivatal által közzétett első félévi adatokból is. Iparunk tervezettnél is gyorsabb, dinamikus fejlődése tovább tart, és a termelés növekedésének forrása most is a termelékenység javulása! Raktárban van az ország kenyere, sőt szerény tartalékot is sikerült ez évben képeznünk. A szorgos munka és kedvező időjárás folytán a kapások is jó termést ígérnek, és így remélten jó mezőgazdasági évet zárunk az őszi betakarítás végén. Iskolarendszerünket korszerűsítjük, közművelődésünk megújulás előtt áll. Tudományra, kultúrára, művészetre a nemzeti jövedelem minden eddiginél nagyobb összegeit fordítjuk. Ő

szinte örömmel és jóleső érzéssel tölthet el bennünket, hogy megyénk nem volt az eltelt negyedszázadban a haza mostohagyermeke, részese volt ennek a fejlődésnek. Az ország előrehaladásával párhuzamosan épült, gazdagodott, kulturálódott megyénk is, sőt „magunk között" jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy több területen az országos átlagot méghaladó mértékben fejlődtünk. Érvényes ez mindenek előtt az iparosodás ütemére- (persze, ebbe egy kicsit az olaj földtörténeti „véletlenje" is belesegített), de a mezőgazdaság néhány kultúrájában is országosan elöl járunk. És az sem túlzás úgy hiszem, ha megyénket a tudomány, a kultúra és a művészet országosan kiemelkedő, elismert vidéki központjaként emlegetjük. Alkotmányunk napja és története egyaránt nagyszerűen 'példázzák az állandó és a változó együttes jelenlétét szocialista társadalmunkban. Mai ünnepünk az egykori népi újkenyér ünnep és a későbbi, államalapító királyunkra, I. Istvánra emlékező ünnep helyébe lépett. De nem semmisítette meg a kenyérhez kapcsolódó szép szokásainkat, és történelmünk értékes hagyományainak vállalását sem. így él együtt ebben a napban is társadalmi létünk egész folyamata, mely emlékezés, számadás, cselekvés és tervezés egysége. Az állandó és változó helyes aránya jutott kifejezésre a múlt évben végrehajtott alkotmánymódosításban is. Megtartottuk ennek során mindazt, ami az alapokat jelentette 49-es alkotmányunkban, és korszerűsítettük mindazzal, ami a változott körülmények és új viszonyok között módosítást kívánt. H

add szóljak itt arról, ami, mint/nár említéttem, a feladat hálásságát szintén meghatározza: ez pedig a kialakult, kedvező nemzetközi légkör, mely jó külső körülményeket biztosít épitőmunkánk számára. A II. világháború óta először ígérkezik a nemzetközi kapcsolatok égboltjának derűssége tartósnak. Elhallgattak a fegyverek Vietnamban, eszmecsere alakult ki az európai biztonság egyezménnyel történő rendezésére, és ami elkezdődött Moszkvában, az egész sor újabb egyezmény aláírásával folytatódott Camp Davidban, hogy csak a legjelentősebb pozitív változásokra utaljak. Mindez megelégedéssel tölti el a békét szerető százmilliókat, az emberiség nagy többségét. Jó érzéssel tölt el bennünket, magyarokat is, hiszen hazánk a Szovjetunió következetes békepólitikáját támogatva jelentős szerepet vállalt mindenek előtt az európai biztonsági értekezlet előkészítésében. Tudjuk, hogy mindezek ellenére sem mondhatjuk a költő szavával, hogy „itt van már a Kánaán". Vannak még gondjaink, de ezek a gondok nemcsak az érintetteké, hanem az országvezetés gondjai is. És a gondok mellett azok enyhítésére, megszüntetésére rendelkezünk reális cselekvési programmal is. Tudjuk, hogy lehetne jobb a termelékenység, a munkaszervezés, és küzdenünk kell még közgondolkodásunkban a kispolgáriság, önzés és pazarlás ellen. Van még lakásgond, és nehezebben élnek a sokgyermekes családok és bizonyos nyugdíjas rétegek a szükségesnél. Gazdaságpolitikai, lakásépítési, családvédelmi és szociálpolitikai intézkedéseink azonban enyhítik a gondokat, javítják népünk életkörülményeit. Munkánk mellett a közösség ügyeiben való részvétel. melyre alkotmányunk lehetőséget biztosít, szintén fejlődésünk egyik lendítő ereje. Rajtunk múlik, hogy mennyire élünk vele. A

lkotmányunk ünnepén megelégedéssel és önteltség nélküli, de jogos büszkeséggel tekinthetünk a múltba, és bizakodással nézhetünk a holnap felé. Alkotmányunk lehetőséget, közösségi és egyéni céljaink összhangja értelmet ad ahhoz, hogy mindannyian még odaadpbban és hatékonyabban tevékenykedjünk népünk és hazánk javára. DÖMÖTÖR JÁNOS országgyűlési képviselő Negyvenmilliárd beruházásra Az Állami Fejlesztési Bank előzetes adatai szerint az első fél évben 40 milliárd forintot költöttek állami és vállalati beruházásokra, Mérőműszer A Nehézvegyipari Kutató Intézet szakemberei, akik több mint két évtizede foglalkoznak a réndkívül sok kárt okozó korrózió megakadályozásával, új műszert szerkesztettek. Konstrukciójukkal laboratóriumokban és üzemekben folyamatosan mérhetik, hogy a különböző agresszív anyagok milyen sebességű korróziós folyamatot váltanak ki. másfél százalékkal kevesebbet, mint a múlt év első felében. A másfél százalékos csökkenés a célcsoportos beruházások átmeneti, s jórészt látszólagos visszaeséséből adódott. A számlázások áthúzódása és a nagyobb mérvű előszállitások miatt ugyanis tavaly, az év elején rendhagyóan nagy összegeket fizettek ki célcsoportos beruházásokra, s e magas szinthez képest csökkent most a kifizetett összeg. A többi beruházási kategóriában nem volt visszaesés, sőt egyedi nagyberuházásokra 1973. első felében 7,6, vállalati beruházásokra 0(5 százalékkal többet fizettek ki. mint tavaly ilyenkor. összességében tehát a koncentrálás, s. egyben a megfontolt fejlesztés jellemzi a beruházási tevékenységet. A bank a vállalatok részére mintegy 7 milliárd forint hitel folyósítását vállalta a fél év folyamán, kétszer annyit, mint egy évvel korábban. Az építőipar az első negyedévben főként az építmények gyors befejezésére törekedett: 18 nagylétesítményt adott át, amelynek értéke 34 százalékkal magasabb volt az egy évvel korábbinál. (MTI)