Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

4 CSÜTÖRTÖK, 1913. AUGUSZTUS ». Üt a tanyákról A közelmúltban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában dr. Romány Pál: A tanyarendszer ma című tanulmánya, a népszerű ,,ÜJ falu" sorozatban. Rokonszenves könyv. Mindenekelőtt emlékeztet a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának a tanyavilággal kapcsolatos megállapításaira: „A történelmileg kialakult tanyarendszer erőszakos felszámolása ellentétes az egyéni és a közősségi érdekekkel is. Csak előrelátó tervezéssel és a sajátos helyzetet figyelembe vevő központi támogatással tudjuk csökkenteni a tanyavllág jelenlegi hatásait..." Ez a tisztesség és humánus szemlélet az (ró jellegzetes módszere, amellyel végigvezet bennünket a tanyavllág kialakulásától napjainkig, a gyakorlati tennivalók meghatározásáig. A cél: a szocialista társadalmi rend normálnak megfelelő életet teremteni a tanyán élők százezreinek ls. Csakhogy mint ez a tanulmány ls bizonyltja, minden olyan kezdeményezés, ami nem számolt a tanyai emberek változatos érdekeivel, nem kereste az egyeztetés lehetőségét a társadalmi érdekekkel, kudarcot vallott. A kötet sommás következtetéseket von le, logikusan sorakoztatva a tényszerűséget. statisztikákat, utalva forrásmunkákra, nem utolsósorban gazdag kutatói tapasztalatokról, személyes élményekről sugall. A tanyavllág kialakulásáról eloszlatja azt a téves felfogást, miszerint egyenes arányú következménye lenne a török hódoltságnak, feltételezhető, más országokhoz hasonlóan, meghatározott termelési körülmények az életrehívók. A tanyák fejlődése elválaszthatatlan a magyar mezőgazdaság változásaitól, létük a tőkés árutermelés kialakulásával kapcsolható össze. Elfogadhatóan érvvel a szerző a tanyavilág fejlődéstörténetének három szakaszát megkülönböztetve, a tanyatípusok meghatározásában, teret hagyva a különböző tájak módosításainak, formáló szerepének. A könyvnek szegedi érdekeltsége Is bőven akad, hiszen ezek a tanyák kialakulásukban megelőzték a többieket, önállóbbak voltak. Idéz Erdei Ferenctől: „Sehol az országban — a bolgár kertészeken kívül — ilyen fáradhatatlan Igyekezettel nem sajtolták ki a földből a pénzt érő zöldséget és gyümölcsöt, mint ezeken a farmtanyákon ...'' A különböző „megsemmisítő" akcióik sikertelenségéhez hozzá-' járultak a szegedi tanyák ls, például 1853-ban 217 aláírással kérvényt nyújtottak be a helytartósághoz, ecsetelve a tanyai gazdálkodós előnyelt, önérzetesen jelentették ki; „Mi senkinek sem köszönhetnők, ha bennünket általánosan szilaj, neveletlen embereknek, sőt gonosztevőknek ima le, s ilyen okokból sürgetné felsőbb helyeken tanyáink lerombolását." A földreform 75 ezer új tanya építésével Járt az Alföldön. De éppen szűkebb pátriánkban, a Szeged környéki tájon a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején új, homoki falvak születtek, Domaszék, Zákányszék, Rúzsa stb. — amire dr. Romány Pál helyesen utalt —, bér az Idézett példák: Szatymaz, Röszke és Mórahalom nem Jók, régebbi településekről, falvakról lévén szó — és lassú beköltözést folyamat Indult meg. Maga a szövetkezeti mozgalom nem oldotta meg a tanyakérdést, sőt, bizonyoa teDr. Romány Pál tanulmánya ve; ahol a megrekedt és túlhaladott gazdálkodási mód konzerválódott. 1 fületeken, közte a szegedi termőtájon konjunktúrát teremtett, hlssen különösen a szakszövetkezetekben a közös termelés kisebbségben van, a kisüzemi termelés a mérvadó, a tanyák kisebb részét a klsárutermelés újra szüli. Úgyis fogalmazhatnám: a klsárutermelés a szocialista tulajdonviszonyok mellett, szerves kiegészítője napjainknak. Es nemcsak hazai specialitás. A szeged környéki tanyák eredeti rendeltetésükben legtovább megmaradnak, vagy újszerű hasznosításban, modernizálva, hobbitanyáknak, kirándulási helyeknek, hétvégi házaknak, zöldövezetnek. Magasból szépnek, Öazszefüggőnek tűnnek, kertvárosi jelleggel, jó levegővel, üdítő környezettel; mégis a kíméletlen ellentétek világa, a riasztó szegénységé, a megkövesült nyomorúságé, a bormámoros napszámjancslk, ezüstfóliák, több autós tanyák, homoki konjunktúratovagok szívós világa ie. De ahogy történelmi, társadalmi szükségszerűség szülte ezeket — egyetérthetünk dr. Romány Pdl könyvének mondanivalójával —, Idővel nagy részük megszűnhet, mert felerősödhetnek azok a tendenciák, amelyek elmúlásukat sürgetik. Életbevágóan fontos téma, aktuális könyv ez. Útmutató a mindennapi munkában. A szegedi Járásban 45 ezer ember, a lakosság 54 százaléka él tanyán. Nélkülük a közös gazdaságok, szakszövetkezetek honnan remélhetnének munkaerőt? Csakhogy a szakszövetkezetek lazább szerkezetű gazdaságok, félúton a termelőszövetkezet és egyént gazdálkodás között. Másképpen fogalmaztanyák múltunk rezervátumai. A vegetáció csodái. Még élnek, de már temethetjük, talán sirathatjuk is őket. Nem lehet tagadni, hogy két. évtized alatt, két agrárforradalom lezajlásával együtt, léhyeges változások Indultak meg az évszázados tanyavilágban. Es nemcsak a tanyák, hanem a lakosságuk is változott. A tanulmány kisüzemi tanyákat, háztáji, önellátó, átmeneti. kerti és átalakult tanyákat különböztet meg a termelésben betöltött szerepüktől, szociális helyzetüktől, életrevalóságuktól függően. Meggyőző tényeivel, szemléletes érvelésévet nem vitatkozni, inkább élnt szükséges, he a használni akarás szándéka van velünk. A könyv értékét emeli, hogy reálisan taglalja azokat. a tendenciákat, amelyek a jövő tanyáját agonlzálásra. Illetve újjászületésre készteti. Számbaveszl a kötődéseket, az elkívánkozások rugóit, motiválja az érzelmi szálakat, hírt ad a maradandókról, s félreérthetetlenül megfogalmazza; történelmileg értelmezett, átmeneti időszakról van szó, amely nem egy-két esztendőben, hanem évtizedben mérhető, ami alatt kialakulhat a szocialista mezőgazdaság tulajdonviszonyai alapján az Alföldön ls az új településszerkezet. A tanyák fennmaradása még hosszú Időre Jellemző lesz az Alföldön, az ezredfordulóra jelentősen csökkenhet a számuk, de a mi körzetünkben, a szegedi tanyák továbbra is számottevőek maradhatnak, s maradnak. Ez a könyv leszámol nosztalgiával, hamis ábrándokkal, s mindvégig megőrzi humánus elkötelezettségét a tanya lakója iránt. A holnapi intézkedések, lehetőségek és azok tervszerűségének a könyve. Sz. Lukács Imre Különös eset Egy /ér/t heves gyomorfájdalmakra panaszkodva keresi fal az orvost, A röntgenfelvétel tanulmányozása után az orvos megállapítja: — Uram, önnek egy karóra van a gyomrában I — Jé, ez lehet az az óra, amit tizenkét éves koromban nyeltem lel — mondja a páciens. — És soha nem okozott gondot eddig? — Csak néha, amikor fel kellett húznom — Ismeri el a beteg. A tudomány és technika művészei Eltűnt o Duna... Úgy tűnik, nem maga a feltalálás nehéz, Inkább a találmány megvalósítása 1988-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen egy tudományos kutatókból álló csoport, melynek dr. Csűrös Zoltán akadémikus volt a vezetője, új eljárást dolgozott ki magnetofonszalagok gyártására. Az új eljárást szabadalmaztatták. Dr. Trézl Lajos adjunktus, az öt főből álló kutatócsoport egyik tagja ma, évekkel a találmány szabadalmaztatása után még mindig szenvedélyesen beszél az ügyről. Három esztendei munkájuk veszett kárba. — Mindenki emlékszik még az Ozafon nevű magnószalagra, amit az ötvenes években gyártott a magyar ipar — kezdi a történetet dr. Trézl Lajos adjunktus. — Ez volt az a magnószalag, ami egy idő múltán összesündörgött, összeragadt, ráadásul elektroakusztikai tulajdonságai sem voltak a legjobbak. A gyár felkérte a szerveskémlal-technológial tanszéket, hogy kísérletezzen kl egy Jobb magnetofonszalagot. öt magasan képzett ember nekilátott a feladat megoldásának Az elméleti munka a tanszéken, a kísérletezés a gyárban folyt. Szépen, gyorsan és eredményesen haladt a munka, szoros kapcsolat alakult kl a gyár és a tanszék között. Az első nehézség akkor jelentkezett, amikor az egyik feltaláló, aki a gyárhoz tartozott, s akin a tanszék és a termelő üzem közti élő kapcsolat múlott, háromszáz forint fizetésemelést kért, de nem kapta meg. Otthagyta a vállalatot, s ezután már nem akadt olyan ember az üzemben, akinek szívügye lett volna az új magnószalag sorsa. A találmány megszületett. Lajstromozott szabadalom lett belőle. Kitűnő tapadási tulajdonságú, jó szakítószilárdságú, a világszínvonalat megközelítő akusztikai színvonalú magnószalag gyártását kísérletezték kl. A gyár azonban, amely a tanszéket a munkára felkérte, végül félni kezdett az új termék gyártásától, Dr. Trézl Lajos szerint azért, mert ez a találmány a kényes találmányok közé sorolható: nagyok a minőségi követeiményel ennek a terméknek. Pontos, precíz munkát követel. Legalább harminc paraméterét méri a KERMI, a gyártóknak nehéz a szigorú követelményeket betartani. Ezért húzódozott a vállalat az új magnetofonszalag gyártásától. ÚJ, korszerűbb gépekre lett volna szükség, ezeket nem akarták beszerezni. — Másfél évig gyártották az új magnószalagot, kis Bzérlában. Duna néven került forgalomba, hetvenhárom forintos áron — folytatja dr. Trézl Lajos. — Körülbelül háromszor volt dicsőbb, mint az ugyanolyan minőségű Import magnetofonszalag. Ez Viszont már alkalmas volt arra, hogy eltegye rajta valaki húsz évre a gyermeke hangját. Nem ment tönkre egy-két év alatt. Sajnos, hiába hadakoztunk, a gyár nem vett modern gépeket, nem étit rá komolyan a szalag gyártására Így hát, aki jó magnetofonszalagot akar vásárolni, ma Is Import szalagot kell vegyen, drágán. A nyugati országokban négy-öt hatalmas magnetofon tröszt mesterségesen fenntartja az árakat. Egy tekercs magnószalag ára egy jó pulóverével vetekedik. A hazai hetvenhárom forintos fogyasztási ár jelzi, hogy meg lett volna a gazdasági értelme az új szalag gyártásának, Nem véletlen, hogy India Is érdeklődött a találmány után, egy bombayi gyár kérésére már trópusi kísérleteket is végeztek a szalaggal. Csak épp abban az időben felértékelték a rúpiát, s ennek következményeként a vásár nem sikerült. A kutatók lendületét ez végképp megtörte — egy ériékes, nagy gazdasági jelentőségű találmány ment veszendőbe. A feltalálók szellemi erőfeszítése gyakran nem hozza meg a kívánt eredményt. Születhet találmány, de megvalósításához megfelelő gazdasági háttér kell. Sokszor jönnek létre teljesen újszerű eljárások, ám mivel a szabadalmak fölött a piac törvényei Uralkodnak, Jelentős feltaláló egyéniség ls hoppon maradhat találmányával. Dr. Trézl Lajos egy másik esete példa erre. Az ipar vetette fel egy új kötőanyag kikísérletezésének szükségességét. A témával dr. Trézl Lajos kezdett foglalkozni. Az nkrllsav előállításának merőben új eljárását dolgozta kl. Elgondolását nagy sikerrel Ismertette egy vegyészkonferencián. Tudományos értékét tekintve jelentős eredményt ért el. Találmány ez az eljárás a javéból, mégis: még csak nem is szabadalmaztatta, mert vele egyidőben a Japánok szabadalmaztattak egy másik eljárást, amellyel olcsóbban lehet az akrilsavat előállítani. Dr. Trézl Lajos módszere hiába újszerű, drágasága miatt csak tudományos tekintélyét növelte feltalálójának. Gulay István Szeptemberbení Új buszok a tarjáni vonalakra Amikor Tarján nyolcadik ütemének építése is befejeződik. sok ezer ember szállításáról kell gondoskodniuk a közlekedési vállalatoknak. Naponta mintegy 40 ezer utazással kell számolniuk Tarjánbói a városközpontba, a munkahelyekre és vissza. Az utazások közül a számitások szerint 30—32 ezer az autóbuszokra jut. Azok a buszok, amelyek Jelenleg a tarjáni vonalakon közlekednek, nem felelnek meg a növekvő forgalom támasztotta követelményeknek, hiszen kényszermegoldásként születtek. A lassú le- és felszállás alkalmatlanná teszi őket a városi forgalomra. A Volántól kapott tájékoztatás szerint hamarosan, feltehetően szeptember első felében tíz darab Ikarusz 200-es, panoráma ablakos, városi forgalomra tervezett és készített új autóbusz érkezik Szegedre, amelyeket a tarjáni járatokon állítanak forgalomba. A jóval gyorsabb fel- és leszállás, a nagyobb utastér révén kényelmesebb, gyorsabb és kulturáltabb lesz a tarjáni közlekedés. A Jelenleg ezeken a vonalakon közlekedő kocsik tartalékul szolgálnak majd, hogy el lehessen kerülni a műszaki hibák miatti járatkieséseket. Tátii Bála: Céhmesteri irományok 55. Ezen sikerekhez érkezett Perczel tábornok, hogy a megkezdett visszaszorító hadlmüveletet tovább vigye. Olyan erővel tágította a kört Szeged körül, hogy az immár kétségek között hányódó városlakók Ismét hadikedvre kaptuk. 14— 18 éves legények, zömükben alsóvároslak álltak egy-egy tüzérütegben össze, s le Szenttamásig, sok meleg pillanatot szereztek és okoztak a szomszédoknak. A híres harmadik szegedi zászlóaljról csak megest büszkén szólt a mindenféle legenda, Ilyen Is: Akadálytalanul vonultunk be Tomasováczra. Itt a visszamaradt szerb lakosok eszeveszetten lövöldöztek reánk házaikból. Honvédelnk e konok ellenállás miatt felbőszülve, irgalmatlanul bántak el velük. A többi közt a paplakot ls nagy csoport ellenszegülő tartotta megszállva, melyet valóságos ostrom alá kellett vennünk. A bennlevők nagy része golyóinktól hullott el, köztük maga a pap is, fegyverrel kezében. Midőn végre a házba benyomultunk: már csak néhány sebesültet találtunk élve, s a kályha mellé rejtőzötten a papnak fiatal, keleti szépségű leányát, kit honvédelnk sértetlenül vonszoltak elő. A bájos, remegő leányt Szentpétery főhadnagy — a Budán hozzánk szegődött gránátos — azonnal oltalma alá vette, s mindjárt ott nyomban meg is kérte feleségül. Erre az előbb még halálos félelemtől szorongatott leány arca kiderült, bizalmasan vetette föl nagy fekete szemeit, s menedéket találva, vitéz kérőjének rokonszenves deli alakjához simult. Amint a frontok odébb mentek, újfönt szebb napok virradtak a városra. Odáig ment a boldogság, hogy a dugig levő kórházak sebesültJelnek tömeges adakozásokkal kedveskedtek szükségeikben a szegedlek, amit a Szegedi Híradó, akkor már napilap! mivoltából rendről rendre kedvet gerjesztendő közölgetett. Tudom, mert sose felejtem a legeslegszebb nyugodt napunk volt, örömös, egy szombati, Jó napos. Jött Fridi komám, klcslnosodva, pihenten, lovát csak kötetlenül hagyta a kapunk előtt, ahogy a Csiga utcai kapunkon besuttyant. Épp az újságot olvastam, Jókainak az Esti Lapját, pislogtam fölötte: Itt van például a magyar köztudatnak máig legsúlyosabb megemésztenlvalója, az úgynevezett nemzetiségi kérdés. A Jobbágyfelszabadítást ők is megkapják; küzdenek honvédelnk közt, képviselőik ott Ülnek a debreceni országgyűlésen. De a közvélemény csak a lázadókat tartja nyilván, s megveti a „tótot, rácot, mócot, svábot". A zsidó egyenjogúsításról hallani ugyan egy-két szót, az sem valósul meg. Ritka hang a Vasvári Pálé: még a fájdalmas népi zenének is megtalálja a magyarázatát a társadalmi elnyomásban. A románokkal kapcsolatban érinti ezt. majd hozzáfűzi: „Ez áll a magyar nemzetről, de még inkább az oláh fajról. Egy dallama van zenéjének, és az keserves egészen a szívrepesztéslg... Az arlstocrátia úgy bánt az oláhokkal, mint India papjai a páriákkal." Vitába is szállnak Vasvárival, védik mágnásainkat, és tiltakoznak a román „Izgatók" büntetlensége ellen, még saját reakciósainkat ls védelembe véve, ha már szerbnek és románnak amnesztiát adunk. Úgy látszik, az jutott nekünk, ma, élő magyaroknak, hogy puskazajok között találjuk meg útjait az újnak, a gondolatokban, elméletekben is. (Folytatjuk.)