Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-15 / 190. szám

SZERDA, ím AUGUSZTUS 15, Határidők a porban Miért késik ax Ápriiis 4. útja rekonstrukciója 7 Egyelőre minden a régi az Április 4. útján Mindössze nyok: sarok. Mégis évtizede — ha nem régebben — készülődik a város arra a pillanatra, hogy megkezdődjön az Április 4. útja újjáépítése. Az út lezárásával — vélte lapunk is egy hete — le lehet zárni azoknak a javaslatoknak a jegyzékét, melyet a szegediek hosszú éveken át a por, s a közlekedési kellemetlenségek eltüntetésére kitaláltak. Különösen azért voltak mindig érzékenyek a szegedi lelkek az ottani állapotok emlegetésére, hiszen a vonattal érkezők hangulatát már ez az út alakította. Amikor tehát a városi tanács építési és közlekedési osztályán augusztus 3-án az út felújításában részt vevő vállalatok vezetői egyeztető tárgyaláson tisztázták a tennivalókat, s a munka gyors megkezdéséről döntöttek, örömmel közöltük a bizony majd sok nehézséggel, esetleg kellemetlenséggel is járó tényt, hogy 13-án reggel részben lezárják az Április 4. útját. A megbízó, a városi tanács építési és közlekedési osztálya, valamint az útépítés lebonyolításában illetékes beruházási vállalat képviselői között létrejött szóbeli megegyezés megfelelő alapnak tűnt ahhoz, hogy e fontos munka megkezdésében ne is kételkedjünk. (Annál is inkább, hiszen nem szegedi, hanem fővárosi vállalattal, a VILATI-val létrejött hasonló megállapodásról is hírt adtunk nemrégiben — két forgalmilámpa-rendszer gyors felszereléséről —, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi munka határidőre be is fejeződött.) A hét elején kiderült, hogy azt az időpontot, amelyről jó néhányan úgy tudják, hogy az Április 4. úti rekonstrukció kezdetét jelenti, a városi tanács beruházási vállalata nem gondolta komolynak. A vállalat arra hivatkozik, hogy 9-én szereztek tudomást tucatnyi rendőrhatósági kikötésről, melyeknek betartásához — KRESZ-táblák, korlátok, terelőutat feltüntető táblák — nem voltak meg a feltételek. (A tanács véleménye: az útlezárás módja 3-án realizálódott.) Nem lehet említés nélkül hagyni a beruházási vállalatnak azt a véleményét, hogy a megfelelő előkészítést — általában — hátráltatják az építtetők testületi döntéseinek késedelmei, de azt sem, hogy egy-egy ilyen, évek óta napirenden levő beruházás alapvető céljai nem ismeretlenek, legföljebb a végrehajtási ütemek módosulhatnak, beszélés, amelyen egyébként Ebben az esetben a mó- fontos, a munka egészét dosítás is a minél gyorsabb érintő kérdésekben döntötútépítés érdekében történt, tek. Sajnos, csak utólag deA tervező ugyanis azt tar- rült ki, hogy a megegyezést totta volna szükségesnek, nem értelmezi mindenki hogy a Bánomkert soron — ugyanúgy. S bármily örvena földút átépítésével — meg- detes, hogy 600 köbméter kofelelő terelő útvonal kelet- hósalak birtokában az ALÉP kezzen, mivel azonban ezt már készen áll a Bánomkert most luxusnak tartotta a ta- sornak, mint terelő útvonalnács, azt javasolta, hogy más nak a rendbehozatalára, ha terelő útvonalat alakítsanak a korábbra tervezett munki. így született az a terv, kák nem indulhatnak meg. hogy csak fél szélességben . , .... zárják le egyelőre az Apri- A beruházási vállalat igazlis 4. útját, s egy viszony- |ato|f- mik°r nemregiben a lag kis munkával - a Gőz Széchényi ten munkakkal utcai burkolat rendbehozákapcsolatosan elmarasztaltuk sával - tegyék lehetővé a a vállalatot, arra hivatkozott, Hámán Kató utcai csomóhogy azokkal a beruházásokpontban is a csatornaépítést. ,yan baj melyeket nem Akárhogy is nézzük, valahol keszlteAnek elo megfelelokephozzá lehetett volna fogni a P®"' . A szegediek többsége rekonstrukcióhoz. Ha már a azon,ban olyan beruházás, Gőz utca nem készült el idő- ne™ fvek-. kanem re, akkor a két körút kö- évtizedek ota készülődik a zötti szakaszon a vágányok ^ros- ? legfeljebb az a kéráthelyezéséhez. ^esf' ,hogy a sok egetoen fontos terv kozul melyik reaA tanács a beruházási vál- lizálódhat leghamarabb. Ezért lalattaL, illetve az ALÉP-pel tűnik olyan furcsának a vámár régebben közölte, hogy ros lakói előtt (akiket csöpaz I. kerületi tanácsi hiva- pet sem érdekel, hogy az tal műszaki hivatalának bir- utolsó percekben mivel siketokában levő KRESZ-táb- rül elodázni egy-egy munlákból az útépítők rendel- kát), ha egy nyolcsaroknyi kezésére bocsátja a szüksé- útvonal átépítését sem látja geseket. Természetesen — biztos kezekben. Mert — nem most a beruházás lebonvolí- is kell sasszem hozzá, hogy tásával megbízott vállalat belássuk — a Gpz utca nincs erre hivatkozik — nem volt azért olyan messze a Hősök meg minden tábla. A hiányzókat a múlt hét közepén rendelték meg a fővárosi városgazdálkodási vállalatnál. Nehezíti a helyzetet a rendőrségnek az a kikötése, hogy a munka megkezdése előtt 48 órával helyszíni szemlét keíl tartam. (A hatóságot a szigorúságra többek között a keserű tapasztalatok késztethetik!) Ahhoz tehát, hogy az utat 13-án lezárhassák, 11-én már szendét kellett volna tartani azoknak a tábláknak és korlátoknak az elhelyezéséről, melyekről a beruházási vállalat írásban 9-én, csütörtökön szerzett tudomást. kapujától, mint Makó Jeruzsálemtől. Az ALÉP készen áll a munkára, a beruházási vállalat főmérnökének véleménye szerint jövő héten megtörténhet a hatósági szemle, majd az útlezárás. Egy-két hét — ha jó telünk lesz — nem idő az évnyi hosszúra tervezett rekonstrukcióhoz képest. („Legföljebb" azoknak, akik arrafelé laknak!) De azt a kérdést már olvasóink gondolataiban olvasva is kénytelenek vagyunk föltenni: hány héttel kell megtartani az utolsó egyeztető Ezek után az olvasó jog- tárgyalást azelőtt, hogy vagal kérdezheti: mire volt jó lamely munka megkezdését az az augusztus 3-i egyez- irreálisnak lehessen nevezni? tető tárgyalás a tanácsnál, Mert, ha későn, akkor römelyre a beruházási vállalat- vid a határidő, mert ha kotól meghívást kapott a rend- rán, akkor: „ej, ráérünk arőrkapitányság, a városi épí- ra még". tési és közlekedési osztály, az I, kerületi műszaki osztály, az ALÉP, a szegedi Közelekedési Vállalat, a DÉMÁSZ, a Szegedi Tervező Vállalat és a vízművek? Hiszen, ha az egyeztető tárgyalás után csak annyi tűnik ki, hogy a munka valamikor a nyáron, augusztus és október között megindul, akkor fölösleges időpazarlásnak tűnik az egész megveress Miklós Szocialista építésünk szilárd alapja N

épgazdaságunk és társadalmunk dinamikusan fejlődik, sikeresen halad a szocializmus teljes felépítésének útján. A munkás-paraszt szövetség, amely a falu szocialista útra lépésével, a termelőszövetkezetek megerősödésével magasabb eszmei és politikai színvonalra emelkedett, változatlanul alapja szocialista rendünknek, gazdasági és társadalmi eredményeinknek. A szocializmus építésének előrehaladásával sem csökken e szövetség fontossága, mert szocialista vívmányaink csakis a dolgozók széles tömegeinek szoros együttműködésére alapozhatok és fejleszthetők. A termelés — ezzel együtt népünk életszínvonalának javítása, a dolgozók jobb ellátása — csakis a munkások és parasztok jobb munkájának eredménye révén lehetséges, együttműködésben az értelmiséggel. A szocialista viszonyok erősítése, a szocialista demokrácia szélesítése is csak szilárd osztályszövetség alapján valósulhat meg. A munkás-paraszt szövetség olyan politikai összefogás, amely mindenekelőtt a két osztály szoros gazdasági egymásrautaltságára épül. A parasztság nem lehet meg és nem fejlesztheti gazdaságát az ipar termékei nélkül. A mai korszerű gazdálkodásban egyre növekvő szerepe van az ipari eszközöknek, tehát az ipari munkának. Több termelési ágban ma már az ipar szerepe és közreműködése a döntő a mezőgazdaságban. A szövetkezeti parasztságunk által elért szép eredményekben, a 36 mázsa feletti búzahozamokban, a nagy kukoricatermésben, hasonlóképpen a növekvő tej-, tojás- és hústermelésben ugyanúgy megtalálhatók az ipari dolgozók jó munkája, mint a mezőgazdaságiaké. Mindez egyúttal a legközvetlenebb munkásérdek, hiszen a mezőgazdasági termelés a város élelmiszerbázisa, a közszükségleti cikkeket gyártó könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagforrása. Sőt, a mezőgazdaság hazánkban fontos tényezője külkereskedelmünk fejlődésének is. Az élelmiszer-gazdaság exportbevétele évről évre számottevő népgazdasági beruházások forrása. A munkás-paraszt szövetség politikája a gyakorlatban ezért azt követeli, hogy felismerjük és elfogadjuk az ipar és a mezőgazdaság arányos fejlesztésének fontosságát Az utóbbi években ez a politika kézzelfogható eredményeket hozott. Évente mintegy hat százalékkal növekedett az ipari és mezőgazdasági termelés. Az élelmiszer-ellátás — időszakos hiányoktól eltekintve — bőséges és csaknem zavartalan volt. Az élelmiszer-ellátás javítása érdekében különösen fontos, hogy szövetkezeti parasztságunk fokozottan gondot fordítson a zöldségfélék termelésére és a hústermelésre. Ebben az évben e két területen tapasztalható a lemaradás: a zöldségellátásban már néhány év óta, a húsellátásban pedig átmenetileg, az állatjárvány miatt. A sertéshústermelés növelésével év végére az ellátás zavartalanná válhat, a zöldségtermelés fokozásához azonban még további befektetések, szorgalmas, hozzáértő munka szükséges. Mindennek — a mezőgazdasági nagyüzemeken belüli tennivalók mellett — iparfejlesztésünk, munkásosztályunk számára is figyelemre méltó mondanivalója van. Az egyik lényeges mondanivaló, hogy az intenzív termeléshez a mezőgazdaságban egyre több gép, műtrágya, ipari termelőeszköz és anyag szükséges. Mindezt hazai termelésből vagy importból, de mindenképpen biztosítani kell. A másik mondanivaló az, hogy jó minőségű ipari eszközök kellenek, a mezőgazdasági üzemek jövedelmével összhangban álló árakon. Fontos termelési és ellátási érdekek fűződnek ahhoz is, hogy termelőszövetkezeteink ne csak a szűk értelemben vett növénytermelést, állattenyésztést és kertészetet fejlesszék, hanem az azokkal öszszefüggó ipari feldolgozást, szolgáltatást, és a közvetlen értékesítést is. A vertikális kooperáció lehetőségeit jól hasznosító szakosított tömegtermelés és az ehhez kapcsolódó értékesítés társadalmi és üzemi szempontból egyaránt előnyös: növeli az áruválasztékot, lerövidíti az áru útját, ezzel javítja a fogyasztók ellátását, egyúttal elősegíti a szövetkezetekben dolgozók munkaidejének jobb hasznosítását, bővíti a szövetkezetek jövedelmi és felhalmozási forrásait. Gyökeres átalakulás kezdődött a mezőgazdasági dolgozók, a szövetkezeti parasztok gondolkodásmódjában, politikai és emberi magatartásában is. Átléptünk a szocialista építésnek abba a szakaszába, amikor parasztságunk túlnyomó többsége nemcsak megélhetése alapjának tekinti a közös gazdaságot, hanem életformájaként is elfogadja a szövetkezeti közösségben való munkálkodást. Termelőszövetkezeteinkben olyan új kollektívák kovácsolódnak, amelyekre mind jellemzőbb a szocialista munka, a szocialista erkölcs és gondolkodásmód. A termelőszövetkezetekben meghonosodott és egyre szélesedik a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom. A falun is új társadalmi értékmérő nyer polgárjogot: a munka és a közösségi magatartás. A kibontakozó gazdasági és társadalmi változások fokozatosan abba az irányba haladnak, hogy a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság egyre több közös vonással rendelkezik. A gazdálkodás törvényes rendjének megtartása szövetkezeteink zömében mindennapi gyakorlattá vált. Esetenként, sajnos, még előfordulnak törvénysértő szabálytalanságok és tudatos visszaélések. Találkozhatunk az önzés, az anyagiasság, az emberi együttélés szabályait, erkölcsi normáit semmibevevő megnyilvánulásokkal is. Nem lehet eltekinteni a határozott fellépéstől, sőt a büntetéstől sem a törvényeinket megsértő vezetőkkel és beosztottakkal szemben. A jó munkát végző, vagy önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülő és helytálló dolgozókat és vezetőket azonban fáradságos munkájukért kellő anyagi és erkölcsi megbecsülésben kell részesíteni. Feladataink között ezért igen fontos helyet foglal el a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom fejlesztése. Fő céljait az üzemi tervekre alapozva célszerű meghatározni. Minden támogatást megérdemelnek a szocialista brigádok, hogy olyan kollektívákká váljanak, amelyek úttörő, mozgósító és példamutató szerepet töltenek be nemcsak a termelésben, hanem a közösségi életben, a szocialista magatartás és munkaerkölcs alakításában is. S

a mai, történelmileg új helyzetben a fejlődés túlhaladott egyes, korábban bevált módszereket, mint például a falujárást, a szövetkezeti patronálást. Továbbra is igen időszerű azonban a múlt harcainak, a munkás-paraszt összefogás emlékeinek, néhol feledésbe menő helyi hagyományainak ápolása. Egymás jobb megismerése érdekében tovább kellene szélesíteni a munkások és parasztok rendszeres találkozásait. Ezek az össszejövetelek jelentősen előmozdíthatják, hogy az egymással szorosabb termelési kapcsolatban álló ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozói kölcsönösen, jobban megismerjék egymás életét, munkáját, eredményeit, gondjait, terveit. DR. CSIZMADIA ERNŐ, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese Az utóbbi tíz év legna- szerződéseket kössenek. A gyobb szőlőtermését várják mindkét félnek gyümölcsöző a termelők. A pincegazdasá- együttműködés kialakítása jó gok évek óta arra töreked- ütemben halad; a pincészenek, hogy a termelőkkel tek eddig 700 termelővel; tszhosszú távú, több évre szóló ékkel, állami gazdaságokkal és háztáji termelőkkel kötőtNépművelési tanfolyam Kedden dr. Adorján Jó- A Mosonmagyaróvári Agrárzsef, a mosonmagyaróvári tudományi Egyetemen 12 városi tanács vb titkára kö- napon át tortó tanfolyamon szöntötte a Népművelési Intézet által szervezett 19. oraz ország minden részéből szagos népművelési tanfo- érkezett népművelés-oktatók lyam nyolcvan résztvevőjét, és kutatók vesznek részt. tek öt-tíz évre szóló hosszú távú szerződéseket. Idei szőlő-, must- és borátvételük 75 százalékát ilyen módon biztosították a borforgalmi vállalatok, amelyek természetesen a szerződéseken felül is hajlandók átvenni a gazdaságoktól a felkínált termést. A szüreti előkészületek megkezdődtek. MHSZkiállítás Augusztus 19-én nyílik, és szeptember végéig tart az a nagyszabású kiállítás, amelyet a Magyar Honvédelmi Szövetség országos központja rendez a szervezet fennállásának 25. évfordulója alkalmából. A budapesti Hadtörténeti Múzeumban látható kiállítás három teremben mutatja majd be azt a sikerekben gazdag, nagvszerű utat, amelyet a honvédelmi szövetség megalapítása, 1948. február 29. óta napjainkig megtett. A kiállításon egyebek között helyet kap 215 fotó, csaknem 100 visszaemlékezés, számos egykori brosúra, jelvények, és sok más -érdekesség.