Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-13 / 162. szám

Fizikoterápiás rendelő tagságai közepette is helytálló olajbányászok között gyakrabban fordulnak elő mozgásszervi bántalmak, mint más munkahelyen dolgozóknál. Az algyői barakk-táborban 150 ezer forintos költséggel olyan fiziko-terápiás rendelőt rendeztek be, amelyben szakszerű kezeléssel gyógyítani tudják ezeket a betegségeket is. A városi rendelőket is tehermentesíti ez az új létesítmény, de előnyös a dolgozóknak is, hiszen nem kell sorbanállással, várakozással vesztegetniök szabad idejüket. Indokolt esetben ezt a rendelőt munkaidőbén is látogathatják, egy-egy kezelés mindössze 10—15 percig tart. Bal oldali képünkön: négyrekeszes galvánfürdő. ínhüvelygyulladások, érszűkületek és más végtagi fájdalmak gyógyítására használják. Jobboldalon: a vízalatti masszírozó. Kevés ilyen berendezés van még az országban. A fájdalmas testrészt víz alatt nagynyomású vízsugárral kezelik. Hogyan fogadjak a munkába állö f íatalokat ? Aligha fedi bizonygatni, hogy a szakmunkások szerepe — különösen a műszaki, technikai színvonal gyorsuló fejlődése közepette — mennyire jelentős. Ezért is mondható aktuálisnak a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa Elnökségének tegnapi ülésén megtárgyalt téma: milyen tapasztalatokat szereztek a szakszervezeti tisztségviselők a fiatal szakmunkások beilleszkedéséről, és a későbbi szakmai továbbképzésükről. A vita alapját igen alapos felmérés összefoglalója jelentette, amelyet korábban a népi ellenőrök végeztek el több szegedi és Csongrád megyei üzemben. A számadatok azt mutatják, hogy környezetünkben évente 2600 ifjú szakmunkás áll munkába, létesít első munkaviszonyt vállalatoknál, termelő üzemekben. Olyan ifjakról van szó, akiket egész gyermekkorukban a társadalom széles körű gondozása övezett. Kérdés, hogy vajon érettebb korukban, amikor belépnek a termelőmunka csarnokaiba, mit kapnak, mennyit kapnak a korábbi gondoskodásból? A kezdetre nemigen lehet panasz. Különösen az utóbbi években honosodott meg az a gyakorlat, hogy a végzős szakmunkástanulókat ünnepélyesen avatják fel. Avatóünnepségük társadalmi esemény lett, s így van ez rendjén, hiszen új raj indul útjára, a munkásosztály legifjabb generációja lép a tettek mezejére. A gyárak vezetői, az idősebb munkásemberek szívesen és nagy szeretettel várják az ifjú kollégákat. Nem lehet panasz az első lépésekre sem. Néhány üzemben a kollektív szerződés, vagy más munkaügyi rendelkezés intézkedik arról, hogy a kezdő szakemberek mielőbb beilleszkedjenek a kollektívába. A felmérés sok példával illusztrálja, hogy hol tanulnak, és hol maradnak szívesen a kezdő fiatalok. A szegedi kenderfonógyárában 16 fonóipari szakmunkás végzett, s mind ott maradt, mert előzően jó benyomásokat szerzett a munkahely kulturáltságáról, az elvégzendő feladatokról és természetesen a kedvező kereseti lehetőségekről. A Szegedi Ruhagyárban 29 ifjú szakmunkás áll munkába, s mindannyiukat ünneDélyesen beiktatják. Jó a felkészültségük és már a kezdet-kezdetén rájuk bízzák a legkényesebb munkát is. A textilművekben 70 fiatal tett eredményes vizsgát szövő és fonó szakmákból. Maradnak. Bár az elnökségi ülésen az SZMT nőfelelőse megjegyezte, hogy miniszteri rendelet értelmében a 16 —18 év közötti kislányokat három műszakban is lehet foglalkoztatni megfelelő orvosi vizsgálat és rendszeres felülvizsgálat mellett. A tapasztalatok viszont nem a legkedvezőbbek: sok fiatal szövő- és fonónő az első hónapokban fáradtságról panaszkodik, s általában lefogynak néhány kilogrammot Talán még alaposabban oda kellene figyelni ezekre a kezdő szakmunkáslányokra. Dicséretes a HÖDIKÖT-nél mutatott példa. A végzett ifjú szakmunkásokat ünnepélyesen fogadták, s a jelesen. meg a jó eredménynyel vizsgázott ifjaknak 300 —400 forintos pénzjutalmat ls adtak. A kezdőknek itt is néhány hónap türelmi időt adnak — bérkiegészítést —, hogy a normát százszázalékosan teljesíthessék. Ilyen helyeken szívesen maradnak a fiatal szakemberek. A szakszervezeti tisztségviselők is egyetértettek azzal, hogy a fogadtatás külsősége szép gesztus, de csak formális, amelynél lényegesen fontosabb, hogy mennyire törődnek az ifjú szakemberekkel később. Megkérdezik-e vajon tőlük, hogyan érzik magukat a vállalatnál, olyan munkakört kaptak-e, amely tetszik nekik, amelyet kedvelnek és szaktudásuknak megfelelő munkát végezhetnek önmaguk, a vállalatuk. és az egész népgazdaság javára. A továbbképzés is szervesen ehhez a területhez csatlakozik. A szakmai továbbképzést és továbbtanulást sok minden objektív tény is meghatározza. Egy példát! A megye iparának igénye a következő a minisztériumi iparban: az összes dolgozók közül (kb. 35 ezer) csak 29 százaléknál követelmény a szakképzettség. A többinél: 54 százaléknál elegendő a betanítás, mig 17 százaléknál a munkakör nem igényel még betanítást sem. Mondani sem kell, hogy ez a jelenlegi állapot, s nyilvánvalóan helytelenül terveznek azokban a gyárakban, ahol csak ezt veszik figyelembe, ési nem vázolják fél a jövőt Sok gazdasági vezető nem is törődik a szakmunkások továbbképzésével, megelégszik jelenlegi tudásukkal, begyakorlottságukkal. Tudomásul kellene venniük a vállalati vezetőknek, hogy a szakmunkások továbbképzése, ismereteik bővítése elsősorban üzemi feladat, s saját hatáskörükbe tartozik annak megszervezése és lebonyolítása is. A szakszervezeti tisztségviselők igazán nagy felelősségérzettel mondtak véleményt és adtak javaslatokat a kezdő szakmunkások érdekében. Felhívták az üzemek szakszervezeti bizottságait, foglalkozzanak rendszeresen az ifjú szakemberek helyzetével, segítsék őket beilleszkedni a vállalati közéletbe is. Mentsék át azt az aktivitást, amely a szakmunkástanuló intézetekben jellemző az ifjakra: a pezsgő KISZ-élet, a kulturális és sporttevékenység, az egészséges kritikai szellem. Az SZMT Elnöksége azt javasolta, hogy néhány nagyüzemben alakítsák meg a fiatal szakmunkások fórumát. Adjanak lehetőséget, hogy a fórum rendszeresen működjék. A rendezvényeken vegyenek részt a vállalatok gazdasági vezetői, a párt- és a tömegszervezetek vezetői, és adjanak választ a fiajtal szakembereket érdeklő kérdésekre. Gazdagh István Az nzemi demokrácia és a pártszervezetek V

annak rá megfelelő törvényeink, alkotmányos formuláink és többé-kevésbé alkalmas fórumaink is — így az a legfőbb dolgunk, hogy a szocialista demokratizmus e kereteit tartalommal töltsük meg, és megtanuljunk „közlekedni" annak elvei és szabályai között. Vagy talán még több is ennél: szervezzük a demokratizmus kibontakozását, demokratikus magatartásra szoktassuk és neveljük egymást, napról napra sugározzuk magunk körül annak eszmei tartalmát. Különösen a pártszervezetekkel szemben jogos ez az elvárás. amelyek a munkahely és a közélet hangulatáért mindig is nagy felelősséget éreznek. Az MSZMP Szegedi városi végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén éppen azt vizsgálta: mit. tesznek a pártszerveze. tek az üzemekben a szocialista demokratizmus bővítése érdekében; mennyire eredményes az a politikai nevelő munka. melyet ezért jogosan elvárhatunk tőlük? A vizsgálódás három nagy üzemre, a Csongrád megyei Húsipari Vállalatra, a Volánra és a Minőségi Cipőgyárra terjedt ki, tapasztalatai azonban minden erőszakoltság nélkül általánosíthatók is. A vezető párttestület megállapította, hogy napjaink fontos ideológiai és gyakorlati politikai kérdése a szocialista demokratizmus bővítése, továbbfejlesztése, minthogy a párt IX. és X. kongresszusa társadalmi fejlődésünk egyik kulcskérdéseként kezelte. A pártszervezeteknek ebből a hatá. rozatból két fontos kötelességük adódik — nevezetesen: hogy megteremtsék a demokratizmust a pártszervezeten belül, másrészt nevelő, irányító és ellenőrző tevékenységükkel segítsék elő az üzemi, a munkahelyi demokrácia bővítését és továbbfejlesztését. S hogy e kötelességüknek a szegedi pártszervezetek általában tisztességgel megfeleltek, annak bizonyításául elég csupán azt a megállapítást idézni, hogy a szocialista demokratizmus szükségességét ma már minden munkahelyen fölismerik; mind a gazdasági vezetők, mind a dolgozók tudják és jórészt értik is, hogy a társadalmi és gazdasági előrehaladás egyik alapvető feliétele. Támadnak még a szocialista demokratizmus gyakorlása során elvi nézeteltérések, vagy olyan új helyzetek, melyekben a praktikus eligazodás nem mindig egyszerű, de afelől semmi kétség, hogy a szocialista demokratizmus alapja és fejlesztésének helyes irányvonala a tömegek bevonása a közügyekbe; a dolgozó nép aktivizálásának és kezdeményező készségének minden eddiginél magasabb fokú kibontakoztatása. Tudnunk kell viszont, hogy mindez hosszadalmas folyamat, melynek szervezése és irányítása jórészt a pártalapszervezetekre hárul. Ezt megértve és magukévá téve az alapszervezetekben komoly gondot is fordítottak a kommunisták a szocialista demokratizmus egyes kérdéseire, alapos vizsgálatára, oktató, nevelő, tudatformáló munkájukban határozottan törekedtek arra, hogy a dolgozók magatartásában és gondolkodásában erősödjék a szocialista demokratizmus igénye, a jogok és kötelességek együttes, dialektikus értelmezése és a tulajdonosi gondolkodás. A gazdaságirányítás rendszerének átalakítása kedvező feltételeket teremtett ehhez, és elősegítette a dolgozók véleményének és javaslatainak messzemenő hasznosítását. aktívabb részvételüket a gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében. Ugyanakkor viszont éppen a gyakorlati munl'M tapasztalatai győzték meg az alapszervezeteket arról, hogy a demokratizmus kibontakoztatásának rendkívül fontos szubjektív feltételei is vannak, olyanok, mint a szocialista tudat, a szocialista gondolkodás es a szocialista e. • kölcsi normák érvényesítése. Mindezekhez egyik legeredményesebb út a jól szervezett pártoktatás. A pártszervezetek — miközben nagy gondot fordítanak a szocialista demokratizmus bővítésének és a meglevő üzemi fórumok tartalmas munkájára — természetesen gyakran szembe kerülnek* olyan problémákkal, melyeknek feloldása sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem egyszerű. így például végtelenül nehéz rendet tenni és eligazodni az érdekek bonyolult szövevényében, a szocialista építés bizonyos napi ellentmondásainak megítélésében. Ebben egyrészt hibás a jelenlegi ösztönző, rendszer is, melyen itt-ott réseket találunk. Mindenesetre a pártszervezeteknek keresniök kell az érdekek összebékitését oly módon, hogy az egyéni érdekeltség a közös érdekek foglalatában érvényesüljön. Ezenfelül igen időszerű és fontos pártfeladat, hogy az üzemi demokrácia ne csupán a vállalat gazdálkodási eredményeiben érvényesüljön, és azon belül is ne csupán bérfejlesztési, premizálási és normaügyekre terjedjen ki, hanem tartalmazza vezetők és beosztottak, dolgozók és dolgozók, továbbá az üzemi szervezetek közötti demokratikus kapcsolatokat és viszonyokat is. Abba se lehet belenyugodni, hogy sokan még ma is azt gondolják: ha felszólaltak egy ügyben, ha javaslatot tettek, vagy bírálatot mondtak, azzal már eleget is tettek demokratikus kötelességüknek. Párosuljon ez az erkölcsi bátorság tettrekeszséggel, aktivitással is. Gyakran elmondjuk azt az igazságot, hogy a demokratizmust szokni kell az embereknek, hiszen sokan nem is tudnak vele élni. Van még ma is visszahúzódás, találkozunk olyasféle magatartással is, hogy „mondanám én a véleményemet, ha megkérdeznének" stb. Nyilvánvaló, hogy az ilyen gondolkodású embereket se hagyhatjuk magukra. Egyrészt bátorítani kell őket, másrészt el kell érnünk, hogy abban a meggyőződésben éljenek: a szocialista építésben minden értelmes, hasznos gondolatra szükségünk van. Ezért jó, ha a pártszervezetek szüntelenül ébren tartják a demokratikus közgondolkodást, közreműködnek a demokratikus fórumok szervezésében, és ellenőrző munkájukban gondot fordítanak arra, hogy a munkásészrevételekkel komolyan, érdemben foglalkozzanak az üzemi vezetők és a társadalmi szervezetek, vagyis visszhangja legyen a munkás szavának. A

párt-végrehajtóbizottság summázatképpen azt állapította meg, hogy a pártalapszervezeteknek rcevelő munkájukban továbbra is nagy gondot kell fordítani a szocialista demokratizmus maradéktalan érvényesítésére, a jogok és kötelességek egységes, dialektikus értelmezésére, a jó munkahelyi légkör kialakítására, a társadalmi és gazdasági érdekek összhangjának megteremtésére. Sz. S. I. A közélet hírei KOMÓCSIN ZOLTÁN ÍR VENDÉGET FOGADOTT Komócsin Zoltán, az nak tagját, a párt déli terüMSZMP Politikai Bizottsá- letének elnökét, aki szabadgának tagja, a Központi Bi- ságát tölti Magyarországon, zottság titkára csütörtökön A szívélyes légkörű találfogadta Sean Molant, Iror- kozón eszmecserét folytattak szág Kommunista Pártja or- a két testvérpárt kapcsolaszágos végrehajtó bizottsá- tairól és az időszerű nemzetgának és politikai bizottságé- közi kérdésekről. KURT HAGER ELŐADÁSA Kürt Hager, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a Fészek-klubban találkozott a magyar tudományos és kulturális élet képviselőivel. Előadást tartott a Német Demokratikus Köztársaság ideológiai és kulturális életének néhány időszerű kérdéséről. A találkozón Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke elnökölt. Részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. KorményküIiSötlségünk hazaindult Mongóliából Kádas István, hazánk ulánbátori nagykövete csütörtökön este a magyar nagykövetségen fogadást adott a Fehér Lajos vezette kormányküldöttség tiszteletére. A fogadáson mongol részről megjelent Szonomin Luvszan, a Nagy Népi Hurál elnökségének ügyvezető elnöke, N. Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkára, T. Ragcsa, a mongol minisztertanács első elnökhelyettese, D. Gombozsav miniszterelnök-helyettes, B. Altangerer, az ulánbátori városi pártbizottság első titkára, B. Dumagin Szodnom, az Állami Tervbizottság elnöke és a mongoí kormány több más tagja. Magyar részről jelen voltak a Fehér Lajos vezette kormányküldöttség tagjai, továbbá a Mongóliában üdülő Faluvégi Lajos pénzügyminiszter. A fogadás szívélyes baráti légkörben zajlott le. A magyar kormányküldöttség sikeres mongóliai látogatását befejezve pénteken reggel különgéppel indul hazafelé, és a tervek szerint fiéntek délután érkezik meg.