Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-04 / 154. szám

4 SZERDA, 1973. JŰL1US £ Úttörökitüntetés Miért piszkos? Köszönik az óvodások - határöröknek A Magyar Úttörők Szövet­sége a „Kiváló úttörővezető" kitüntetést adományozta két hivatásos határőrnek. A ki­tüntetésben részesülők évek óta lelkes aktivistái az úttö­cömozgalomnak. Gyám Zoltán határőrhad­nagy — Szegeden teljesít szolgálatot — például koráb­ban a röszkei úttörők hon­védelmi nevelését segítette, s az utóbbi években pedig a szegedi járási Horváth Pál úttörő határőr-zászlóalj ki­képzésének szervezésében és irányításában jeleskedett. Röszkén — az úttörő csa­patvezető közreműködésével — két szakasszad foglalko­aott. Munkája eredménye­ként az egyik szakasz az 1971—72-es oktatási évben a járási szemlén a legjobb tel­jesítményt nyújtotta, a pá­kozdi harc játékokban pedig országos másodikok lettek. A fiatal hadnagy az elmúlt oktatási évben mihályteleki és domaszéki úttörő határ­őrök nevelésében is közre­működött. Eredményes mun­kát végzett az úttörő-zászló­alj parancsnokságában is. A kiképzési programokat, mun­katerveket és munkaköri le­írásokat szerkesztő munkabi­zottságnak egyik alkotója volt. A kitüntetett hadnagy az úttörőmozgalomban ter­mészetesen a saját alakulatá­nál példamutatóan szorgosko­dik a katonai és polgári fel­adatok teljesítéséért. Krizsán János, a kiskun­halasi Dózsa Sportkörben ta­nítja az úttörő lovasokat. Az országos hírű versenyző ok­tató és nevelő munkájának eredménye, hogy a határőr Dózsa ifjúsági csapata az idei országos bajnokság első fordulóján első lett, maga mögött hagyva a sokkal na­gyobb múlttal rendelkező Honvéd, BLK igari, mező­hegyesi és mezőszilasi ifjúsá­gi csapatokat is. Krizsán János egyébként szintén úttörő korában jutott a fiatal éllovasok közé. Azóta sok nemzetközi és hazai ver­senyen jeleskedett. 1966-ban például az ifjúsági Európa­bajnokságon második lett. 1967-től három éven át az ifjúsági válogatott tagja vólt. 1969-ben Angliában egy má­sodik és egy negyedik dijat nyert. 1972-ben az olimpiai militári keret tagja volt. Az idén Szovjetunióban első dí­jat kapott, s most — a ki­tüntetés átvétele után — a Bécsben megrendezett mili­tári nemzetközi versenyen ma lép pályára. Gazsó Béla K. J. (Lugas utca 19.) le­velében arról írt, hogy az SZTK-rendelőintézet folyo­sója és mellékhelyiségei mél­tatlanok egy egészségügyi in­tézményhez. Levelét továbbí­tottuk a rendelőintézeti igaz­gató főorvosnak, aki válaszát azzal kezdte: külön köszöni, hogy végre valaki foglalko­zik ezzel a témával. Így leg­alább alkalma van elmonda­ni, hogy nem a takarítatlan­ság miatt vannak méltatlan állapotban az SZTK rendelő­intézetének helyiségei, ha­nem elsősorban azért, mert az ott megforduló emberek az alapvető tisztasági szabá­lyokat sem tartják tisztelet­ben, sőt rombolják a beren­dezést. A takarítónők sorra munkahelyet változtatnak, mert nehéz és áldozatos munkát kíván tőlük ez a fel­adat. Naponta 3500—4000 beteg fordul meg az intézet­ben, ez a szám is mutatja, hogy a helyiségek és a mel­lékhelyiségek túlzsúfoltak, ezen viszont csak az új já­rási rendelőintézet megnyitá­sa segíthet, amikor is a je­lenlegi betegforgalomnak csak mintegy 45 százaléka marad ebben az intézetben. De a tisztaságra — s ez a rendelőintézeti dolgozók ké­rése — addig is úgy ügyel­jen mindenki, akár a saját lakására. A Kossuth Lajos sugárúti napköziotthonos óvodából Kállai Mihályné vezető óvó­nő írt levelet. Megköszöni a gyerekek nevében a szülők­nek, a DÉGÁZ szocialista brigádjainak, a DELTA Kis­kereskedelmi Vállalat aszta­losbrigádjának, a Déri Mik­sa gépipari szakközépiskola tanárainak és diákjainak és a Nívó Ksz dolgozóinak, hogy segítettek elkészíteni az új nevelési programban meghatározott játékokat, s ezzel a társadalmi munká­val megkönnyítették az óvó­nők fontos nevelési munká­ját. 4 örömmel tolmácsoljuk a köszönetet! TOrBk Imre felvétele Képünkön balról jobbra: Krizsán János őrmester és Gyáni Zoltán hadnagy Nem forog a gázóra Gönczi Sándor (Tápé, Damjanich u. 27.) egész vé­letlenül jött arra rá, hogy mikor nem forog a gázóra. Még a próbaidős korában leszerelte, de véletlenül for­dítva helyezte vissza. Észre­vette, hogy így az óra nem működik. Ekkor született meg az az ötlet — minden hónapban megismétli a sze­relést. Havonta csak néhány napra hagyta dolgozni a ^szerkentyűt." Persze a rend­kívül alacsony fogyasztás feltűnt a gázgyárnak. A csa­lást már 1970 szeptemberé­ben elkezdte, az ügyletre azonban csak 1972-ben derült fény. Utólagos kalkuláció szerint — az átlagfogyasztást alapul véve — 4700 forint értékű gázszámlát ily módon nem fizetett meg. Gönczi Sándor már koráb­ban lopásért el volt ítélve. A szegedi megyei bíróság visszaesőként elkövetett lo­pás bűntette miatt négyhó­napi szigorított börtönre ítél­te. Kár volt „ügyeskednie" a gázzal. Gépi beruházás a textilművekben Jelentős gépi beruházásra készülnek a Szegedi Textil­művekben. A Pamutnyomó­ipari Vállalat más gyárai után itt is bővítik a fonoda kapacitását mégpedig olyan importgépekkel, amelyek me­rőben új fonási eljárást „tud­nak"', az orsó nélküli fonást. 'Az úgynevezett BD-beruhá­?ás keretében 14 gépet kap a gyár Csehszlovákiából, ezek értéke 85 millió forint. A jövő év elején érkeznek meg az első gépek, s év vé­gére tervezik az üzemszerű termelés megkezdését. Nagy­fontosságú esemény lesz ez a szegedi gyárban, hisz az új berendezésekkel két és félszeresére nő a fonoda termelékenysége. Rhoda Scott koncertje Hétfőn este harmadik ma­gyarországi turnéját kezdte meg Rhoda Scott, az ameri­kai származású dzsesszorgo­nista Újszegeden, a szabad­téri színpadon. Itt ünnepelte a születésnapját is. Hányadi­kat? Moldoványi Ákos, a riporteri szinten és stílusban konferáló, közvetlen modorú műsorvezető szemérmesen elhallgatta. Hölgyeknél így Illik. Rhoda Scott vonzó egyéni­ségét a televízióból már is­mertük, de a személyes ta­lálkozást semmi sem pótol­hatja. Felesleges lenne most ismétlésekbe bocsátkozni, dí­szítőjelzőket vonultatni fel varázsos játékáról; annyi szépet-jót mondtak, írtak ró­la. Ám, hogy a dzsesszben éppen az a különleges, amit a pillanat teremt, ami éppen fülünk hallatán, szemünk láttára történik, a vissza­hozhatatlan, a megismételhe­tetlen, az egyszeri — ezért az élményt is a pillanat imp­ressziói tették teljessé. Scott mindent játszik: a Hatrből éppúgy, mint Beethoven Holdfény-szonátájából, a Porgyból és a My fair Lady­ből, a Jézus Krisztus szu­persztárból meg Bach d-moll toccata és fúgájából, miköz­ben slágerek, sanzonok szí­nei villannak föl, és termé­szetesen improvizál. Népsze­rű dzsessz kel életre jelen­léte nyomán, s ez a jelenlét tüneményes technika, bámu­latos ritmusérzék, szalonké­pes stílus- és éneklős-moz­gásos, mutatós show egy­szerre. Másfajta dzsesszt ját­szik, mint amit a tradicioná­lis, kiváltképp az új irány­zatok kedvelői várnának (a klasszikus zene szóhasznála­tával leginkább parafrázi­soknak nevezhetnénk száma­it), de stílusa feltétlenül egyéni: sajátos, tetszetős, lát­ványos és igéző. Fellépés előtt, sminkelés közben sikerült pár szavas DM POSTA LADA Égő kerestetik! Szöllősy József panaszko­dik a DÉLÉP munkásszálló­jából: 110 voltos vetítőgép­be nem sikerül 500 vagy 700 wattos égőt kapni, s emiatt használhatatlan a szálló vetí­tőgépe. Kérdését közvetít­jük: miért nem lehet kapni? Bízunk, hogy közérdekű kérdésére válaszolnak az il­letékesek. Reflektor és biztonsági öv interjút kérni. Elmondta, hogy a rádió- és a tévésze­repléseket leszámítva, éven­te 50—60 koncertet ad a vi­lág legkülönbözőbb tájain. Orgonát templomban hallott először, még gyerek volt, édesapja lelkész, aki misé­ken orgonált, énekelt, s a szertartások után felmerész­kedett hozzá, a hangszer mellé, itt nyomta le az első billentyűket. A párizsi kon­zervatóriumban végzett, s azért választotta a dzsessz­orgonát, mert ez felel meg legjobban egyéniségének, és megítélése szerint kevesen játszanak rajta. Hanem a klasszikus muzsika számára ma is mindennél többet je­lent. Arra a megjegyzésem­re, hogy a dzsessz újbóli népszerűségéért ő is bizo­nyára sokat tett, egyszerű­en azt válaszolta: a dzsessz­nek sok fajtája van, azért népszerű, s ki-ki a maga íz­léséhez, alkatához választja meg stílusát, ő az egysze­rűbb, lélekben is könnyebb változatát játssza. Harmad­szor jár Magyarországon, 1971-ben a tévé hívta meg, a következő évben Miskol­con, Tatabányán, Győrött és Szombathelyen lépett föl, az idén pedig Szeged után Gyu­lára, Esztergomba, Tatára, a budapesti Kisstadionba, Sió­fokra, Debrecenbe és Nyír­egyházára várják dobospart­nerével, az olasz származású Franco Vanzecchivel. Végül egy sztori, amit Moldoványi Ákos is elmon­dott a közönségnek. Először járt Magyarországon, szabad idejében templomokot, orgo­nákat keresett, s a Mátyás­templomban figyelt föl mi­se végén egy dallamra, amit gyorsan lejegyzett. Legköze­lebb, mikor újra hallotta ezt a dallamot, s a Benkó Dixie­land muzsikusainál érdeklő­dött, hogyan lehet számot csinálni belőle, Benkóék kéz­be vették az alkalmi kottát — és jót derültek. A magyar himnusz első motívumait fe­dezték föl rajta ... Nikolényi István " Azt írja B. J. olvasónk, miért nem csinálunk lapunk­ban külön közlekedési rova­tot, hiszen ma már minden­kit legközvetlenebbül érinte­nek a közlekedési problé­mák, azokat is, akik autót vezetnek, kerékpáron járnak, vagy éppen gyalogosok. Igaza van olvasónknak, mégsem tudunk helyet szorí­tani lapunkban egy külön rovatnak. Továbbra is sze­retnénk viszont foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, és er­re igen alkalmas a Postalá­da rovat, hiszen — több szem többet lát alapon — ol­vasóink leveleihez szívesen hozzáfűzzük mi is e témában gondolatainkat. És a levelek valójában gondoskodnak ar­ról, hogy. ne kerüljön le a napirendről ez a téma. A héten is több levél érkezett közlekedési ügyben. A közlekedésbiztonság egyik fontos kérdése, amit a közelmúltban a látni és lát­tatni „mozgalom" keretében népszerűsítettek, az, hogy már messziről látni lehessen a közeledő járműveket. Kü­lönösen fontos ez az olyan tompa színű kocsiknál, ame­lyeknek beleolvad a színe a környezetbe. A skandináv országokban igen hasznos és elterjedt az a szokás, hogy borús napokon még nappal is, de szürkületkor okvetlen tompított fénnyel közleked­nek a kocsik. Mi talán félt­jük az elektromos berende­zéseket', vagy mi az ördög lehet az oka, hogy aki netán követni szeretné ezt a pél­dát, harparosan lekapcsolja kocsijának fényeit, mert a szembejövő autósok úgy vil­logtatnak rá, mintha a leg­nagyobb ostobaságot csinál­ta volna? S ugyancsak az autósok, akik butaságnak tartják ezt a módszert, szür­kületkor is később kapcsol­ják be a fényeket, viszont ha megelőzni meri őket valaki, biztos, hogy nem veszik le a reflektor fényét, s ez bi­zony komoly büntetés: a hát­rapillantó tükörből szinte megvakul Ilyenkor az autó­vezető. A biztonsági övről ír hosz­szú levelet Kovács László, tarjáni olvasónk. Pontos szá­mításokat közöl arról, misze­rint még a legkisebb kocca­násnál is megéri, ha bizton­sági övet vásárol valaki. A számítások csak azért nem rokonszenvesek számunkra, mert egy valamit: az ember életét, testi épségét semmi­féle számítással sem tudjuk értékek közé szorítani. A biztonsági öv életet ment, komoly sérüléstől óv, éppen ezért javasolhatjuk bárki­nek, arról nem szólva, hogy reméljük .mielőbb kötelező­vé teszik. Már csak azért is fontos volna, mert bátrab­ban, biztonságosabban fékez az az autós, aki tudja, hogy utasai nem fognak emiatt az autóban „röpködni". Olva­sónk levelében leírt számta­lan adat közül azért mégis­csak mondjunk el egyet, ami bizonyára mások számára is elgondolkoztató: Skandinávi­ában közzétett statisztika szerint 100 balesetnél három halálos áldozat volt abban az esetben, amikor biztonsá­gi övet használtak, viszont biztonsági öv nélkül közle­kedőknél 100 balesetnél 48 halott a tragikus végered­mény. Ugyancsak a közlekedéssel kapcsolatos az a szegedi pa­nasz, amelyet özv. T. Zol­tánné (Bérkert utca 97/A) olvasónk ír le levelében. A Bérkert utca 112—114. sz ház előtt levő autóbuszmegálló­ban az úttestnek közel egy­harmada behorpadt, esős idő után napokig ls víz alatt áll. Az autóbuszvezetők vagy lefröcskölik az utasokat, vagy a tócsa túlszélén, ud­variasan megállnak, de va­lójában ez sem segítség, mert ilyenkor az utasnak be­le kell lépnie a sárba. A megoldás csak az lenne, ha megjavítanák végre az úttes­tet. Szerkesztői üzenetek L. Antal (Röszke): Pana­szát máskor szíveskedjék be­írni az üzlet panaszkönyvé­be. Utólag mi már nem tud­juk az esetet igazolni. Dél­magyarországi MÉH vállalat: Gyors intézkedésüket és vá­laszukat köszönjük. Szeged (Gedó) jelzésű levél írójá­nak: Névtelen levelekkel nem foglalkozunk, ezzel szemben tiszteletben tartjuk olvasóinknak azt a kérését, hogy panaszukat ne névvel tegyük közzé. Az ügyek ki­vizsgálásakor viszont szük-­ség van arra nem is egyszer, hogy a panaszost is felkeres­sük. Kérjük, közölje velünk nevét, utánajárunk ügyének. Több olvasónknak: Félreér­tésre adott okot — a véle­mények szerint — az a tu-. dósításunk, amely az új, III. belgyógyászati osztály mű­ködéséről adott hírt. Ezért hát külön hangsúlyozzuk, hogy a Szeged megyei váro­si tüdőbeteggondozó intézet jelenleg is megvan, továbbra is működik, a Mérey utca 13. szám alatt, ugyanis csak az épület közös az új belgyó­gyászati osztállyal, viszont két különálló intézményről van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom