Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-26 / 173. szám

CSÜTÖRTÖK. 1973. JÚLIUS 26. A közvetítés bevált formája Befejeződött a pedagógiai egyetem Tegnap délelőtt megtartot­ták az utolsó előadásokat a X. Pedagógiai Nyári Egyete­men. Az Auditórium Maxi­mumban dr. Veczkó József egyetemi adjunktus Hogyan látják a tanulók tanáraik magatartását? címmel tar­tott előadást, dr. Sántha Pál kandidátus, az MTA tudo­mányos főmunkatársa pedig a diákok szabadidő-tevé­kenységével foglalkozó vizs­gálat módszereit és eredmé­nyeit ismertette. A tegnap befejeződött to­Az idei. IS. évadját ün­neplő Szegedi Szabadtéri Játékokra sereglő nézőkö­zönséget új díszkapu fogad­ja a Dóm téren. Az egy he­te felállított, acélvázas, könnyen mozgatható kaput Bencsik Pál tervezte a régi drótkerítés helyére. A kaput két nagyméretfl rézdomborí­tás díszíti. Egyiken Szeged város címere látható, míg a másik a szabadtéri játékok jelvényét ábrázolja. A mű­vészi rézdomborításokat Fritz Mihály és Kalmár Márton fiatal szegedi szobrászok ké­szítették. vábbképzés résztvevői három tudományág, a szociológia, a szociálpszichológia és a pe­dagógia vizsgálati módszerei­vel és kutatási eredményei­vel ismerkedtek meg. Az is­kola és a társadalom kapcso­latát világította meg külön­böző nézőpontokból az elő­adások egy része. A téma sokoldalú bemutatásával, a kutatók tudományos munká­jának megismertetésével a nyári egyetem hozzájárult a pedagógusok szociológiai szemléletének alakításához, továbbfejlesztéséhez. A ku­tatók tudományos bizonyíté­kokat tártak a hallgatók, gyakorló pedagógusok és az oktatásügy vezetői elé: napi munkájukat csak akkor tud­ják a mai követelményeknek megfelelően végezni, ha a pedagógiai problémákat ez­zel a szemlélettel, a szocio­lógiai összefüggések ismere­tében képesek megközelíte­ni. Az előadások másik része a szűkebb közösségekkel, az iskolai csoportok pedagógiai­szociológiai és szociálpszicho­lógiai vizsgálatával foglalko­zott. A téma jelentőségét az adja, hogy társadalmi célunk megvalósításában, a közössé­gi ember nevelésében, az is­kolára hárulnak a legna­gyobb feladatok. A pedagó­gusok magas szintű szociál­pszichológiai ismeretei nél­külözhetetlenek ahhoz, hogy az iskola betölthesse funkci­óját. Dr. Pataki Ferenc kandi­dátus, az MTA pszichológiai intézetének igazgatóhelyette­se ebben a témakörben két előadást tartott a nyári egye­temen. Megkértük, foglalja össze véleményét, tapasztala­tait: mennyire ismerik a szo­ciálpszichológiai kutatások pedagógiai jelentőségét a ta­nárok, felhasználják-e a tu­domány eredményeit a taní­tásban? — A csoportkutatások so­rán a pszichológia tudomá­nyos kísérleti módszereivel vizsgáljuk az emberi társu­lásokat. Lényegileg annak megállapításáért, hogyan oldhat meg egyszerre két fel­adatot az ember: az úgyne­vezett intézményes feladata­it, munkáját és ezzel egyide­jűleg közösségi „feladatait" is. Mindenki tagja valami­lyen emberi társulásnak, de az iskola olyan közösségi képződmény, ahol minden az emberi kapcsolatokon múlik. Ezért van különös jelentősé­ge, hogy a csoportkutatáso­kat az iskolára alkalmazzuk, vizsgálati módszereket, elem­zési eszközöket adjunk a pe­dagógusok kezébe. — Magyarországon egy év­tizede folynak nagyobb ered­ményeket felmutató, „iskola­közeli" kutatások. A peda­gógusok látják ezek jelen­tőségét, érdeklődnek. Sajnos, mégis azt kell mondanunk: a tudomány eredményei cse­kély mértékben hasznosulnak az iskolai gyakorlatban. A pedagógusok pszichológiai képzettsége nem éri el a szükséges színvonalat. Erről a tudományról ma is olyan hibás képzetek élnek, mint­ha mondjuk a hétköznapi ember szokásaival, és nem a bonyolult, nehéz élettani, agykutatási, biológiai stb. kérdésekkel foglalkozna. Azok a formák, amelyek közvetí­tenék a tudományos ered­ményeket a pedagógusokhoz — egyszerűen nem léteznek. A tanításra való felkészítés hiányosságait így később is nehéz pótolni. Ha pedig az új dolgok el sem jutnak a tanárhoz, hogyan kívánhat­nánk, hogy alkalmazza? Az itteni továbbképző fórumot a közvetítés egy bevált formá­jának tartom. A szegedi nyári egyetem több mint 350 résztvevője ki­tartó érdeklődéssel és figye­lemmel hallgatta végig va­lamennyi előadást. A sike­res, tartalmas továbbképzé­sen szerzett új ismereteket — az eddigi tapasztalatok szerint — sokkal szélesebb körben hasznosítják, alkal­mazzák, hiszen ki-ki a mun­kahelyén is beszámol az itt hallottakról. Sulyok Erzsébet Kottából és lemezről Pál Tamás vezényli a Porgy és Bess-t Az énekesek csak néhány napja kóstolgatják az új kör­nyezetet, Pál Tamás mögött már jó kéthetes zenekari próba van. A Porgy és Bess előadásain nem az operahá­zi, hanem a szegedi feszti­válzenekar ül az orchester­ben. — Túlzás nélkül mondha­tom, a kibővített Szegedi Szimfonikus Zenekar meg­feszített munkával tanulta be a zenei anyagában egyál­talán nem könnyű művet. Csak a legnagyobb elisme­réssel szólhatok róluk. Az első színpadi próba után egyébként odajöttek az éne­kesek is, gratuláltak. Az Operaház fiatal kar­mestere hosszú éveken át dolgozott a Játékok zenés darabjaiban, mint korrepe­titor. Tavalyelőt dirigált is, a Spartacust. Milyen nehéz­ségeket jelent muzsikusnak a szabadtéri? — Azt hiszem, a techni­kai berendezettség ellenére sohasem lesz problémamen­tes a szabadtéri zenélés. De a hangversenytermek sem egyformák. Lényeges viszont a szabadtéri előadáson, hogy a karmesternek megfelelő akusztikai taDasztalatai le­gyenek. ennek „beszerzésé­re" jó alkalmakat kínáltak nekem a margitszigeti, a li­banoni vagy éppen a ko­rábbi szegedi előadások. Nem szabad zavarba jönni, ha az ember nem hallja vissza magát. Ilyenkor, ahogy mon­dani szoktuk, „rányom" a zenész, és elveszti kontroli­érzékét. Inkább a belső hallásra érdemes támaszkod­ni, s csak annyit adni, amennyi a teremben, illetve a kőszínházban is elég. A Porgy és Bess szegedi premierjének hirét a pesti siker előzi meg. Szóba ho­zom, hogy Gershwin ope­ráját sokan vitatják. igazi értékeit, elsősorban szűkebb szakmai körökben, hajlamo­sak megkérdőjelezni. — Talán a slágerek nép­szerűségét elért dalai, szá­mai miatt — tűnődik el a karmester —. és valóban in­kább a zenészek vitatják. Véleményem szerint arról az átkos félreértésről van szó. mely mereven elválasztja az úgynevezett könnyű- és ko­moly műfajokat. A Porgy és Bess zenéjének dramaturgiá­ja lebecsülhetetlen, bátran odaállítható a romantikus vagy modern operák mellé. De ha megnézzük Gershwin­nek akár az F-dúr zongora­versenyét is, ugyanilyen tö­kéletes, legfeljebb más nyersanyagot használ mint az avantgarde. Sőt itt van Hans Eisler példája, a ki­tűnő komponista népszerű tömegdalok szerzője, ugyan­akkor a dodekafon zene jeles egyénisége is. Vagyis a mű­vek értéke a zenei anyagból, és nem a szerzők nevéből adódik. Ha a mi kultúránk­ból keresnénk a Porgy­hoz hasonlót, erős megszo­rításokkal persze, a Székely­fonót említhetném. A félre­értések elkerülésére gyorsan megjegyzem, a kettő lénye­gesen különbözik egymástól, már annyiban is. hogy Ko­dály eredeti magyar népda­lokat használt, míg a Porgy­ban egyetlen amerikai nép­dal sincs. Viszont, Gersh­win szavaival élve, bármely száma azzá lehetne. A partitúrához képest a néger előadás utánozhatat­lanul gazdagnak hirlik. tele improvizálásokkal. Figyelem­be vették ezeket a lehetősé­geket az Operaházban is? — Szinte azt mondhatnám, a kotta és a hanglemez „in­formációinak" együttes ha­tására épül a mi előadásunk. A speciális megoldásokat, melyeket különösebb mes­terkéltség nélkül a mi mű­vészeink is természetesnek éreztek, átvettük, illetve ahol tudtuk, magunk is kez­deményeztünk. Gershwin le­hetőséget ad rá. Nagyon örü­lünk a szegedi bemutatónak, sikeres darabunkról van szó, s a siker előnye, hogy kedv­vel csináljuk, ám éppen a sikerből adódó sok-sok elő­adás hátránya viszont, hogy néhol megkopik. Szegeden valósággal felfrissít bennün­ket az új környezet, az új zenekar, igyekszünk tehát tovább csiszolni, s ha tud­juk, felülmúlni az eddigi előadásainkat. A Porgy és Bess-t feltétlenül alkalmas­nak tartom a szegedi dóm­színpadra. Pál Tamással sok minden történt az elmúlt esztendő­ben. Segédkezett Mihály András mellett a rendkívü­li teljesítménynek számító Bergr-opera, a Lulu betanítá­sában, sőt a szezon végén egyszer már dirigálta is. Ve­zényelt a dán balettesten, s átvette a Poppea megkoro­názásának egyik karmesteri pálcáját. Az új évad máris izgalmasnak ígérkezik. Be­jár utazik Pestre. Sztravinsz­kij Tavaszi áldozását (a na­pokban a tévében is vetítet­ték Bejár filmjét), a Tüz­madarat és egy Webem-vo­nósművet koreografálni — ezt az előadást vezényli. Er­délyi Miklóssal felváltva. És nagyon szeretné, ha az el­múlt évadban betegsége mi­att elmaradt szegedi kon­certjére ls előbb-utóbb sor kerülne. Nikolenyi István A vízgazdálkodás és a környezet­védelem Mostanában sok szó esik Kurca. Ez az iszapos, nádas, i környezetvédelemről, ez „illatos" vízfolyás, nemcsak hogy nem nyújt üdítő lát­ványt és nem vonzza part­jaira a munkában elfáradt embert, hanem egészségi korunk egyik nagy, megol­dásra váró problémája. Az ember a technika századá­ban lényegesen megváltoz­tatta a természetet Ez a vál- veszedelmeket is rejt magá­toztatás az ipar és a mező- ban. Ne fogadjuk el azt a gazdaság fejlődésével és az hivatkozást, hogy az iparo­urbanizáció terjedésével pár­huzamosan történt; szüksé­ges folyamat ma ls. De — a természetben levő dolgok kölcsönhatása folytán — a változások kísérő jelenségei emberi értékeket csonkíthat­nak. Ezek a kísérő jelenségek lehetnek csupán esztétikai romlások, de lehetnek az sodó városoknak ez termé­szetes velejárójuk. A szen­tesi szakaszmérnökség eb­ben az évben hozzákezdett a Kurca Szentes városi bel­sőségi területére eső része koncepciótervének a kidol­gozásához. A feladat sokré­tűsége, a kapcsolódó prob­lémák (Szentes város egészségre káros jelenségek szennyvizeinek elhelyezése, is: a levegő és a vizek a szeméttelepek felszámolá­szennyezettsége," amely — ha sa stb.) széles köre megkö­nem lépünk fel időben és vetell a szoros együttmükö­kellő eréllyel — a jövőben dést a városi párt és tanácsi szervekkel. Így biztosítható, hogy ez az évtizedes kör­nyezetvédelmi és városren­dezési probléma fokozatosan megoldódjék. Minden alkalommal meg­állapítjuk, hogy gyönyörű a Tisza, gyönyörű a Maros. A hullámterekben fellelhető imánvos^^kísérletek*^"iaazoltak természeti szépségek, az ott­— de talán salát egyéni ta- található növény' és madár" pasztaltaink alapján külön vüá« Pótolhatatlan nemzeti pasztaltaink alapjan külön kjncg A Körtvélyes-Sasér természetvédelmi területnek és a többi hasonlónak a megóvása a vízügyi szolgá­lat előírt erkölcsi feladata. felbecsülhetetlen kárt, sivá­rosodást okozhat. A természet megőrzése A környezetvédelemnek az esztétikai kérdésekkel fog­lalkozó része sem másodren­dű kérdés és feladat. Tudo­bizonyításra nem is szorul —, hogy kellemes és szép környezetben az ember han­gulata, munkakedve és mun­VoSozik ^zt munkaK: A folyamszabályozási szak­ÍTS-.Í12- "°}fálat0t ..ellátó szegedi sok megállapításai szerint - szakaszmérnökségnek szo­egy ügyesen elhelyezett cse- rosan *gyü" , ke" ™kdd" rép virág, a kellemes színű- nl* a fTlszak^ ®lz°"Sag: re festett, tiszta fal pozitív gal ^J^l^' ££ hatású az ott dolgozók mun­kájára. Ismert, hogy az em­ber vágyik a természet, a szép környezet után. A vá­rni is és ők is mindent meg­tehessünk a pótolhatatlan tájkincs megőrzése céljából. Fogy, csökken a termesze­rosi ember, ha csak teheti, környezet az udulesre kimenekül a folyók partjá- alkalnfs bely A™ meg ra, a strandokra, az egyre van őrizzűk meg. Ehhez a szaporodó hobbi-telkekre, kérdéscsoporthoz tartoznak de legalábbis a városok - a tiszai és a maros, partfur­sajnos, egyre fogyó - park- ?™ly!knfk, 'f^/?,8/ jaiba, zöld övezeteibe. A vízgazdálkodásban dől­ném léte egy-egy adott vá­ros szempontjából döntő gozók" szá^ára*sok"Teh'etőség fontosságú Még ebben az nyílik arra, hogy korunknak ,évben tel^,ke1' vizsgálni a ezeken az égető kérdésein f° yamszabályozási müvek segítsenek, a még meglevő a, P«rtfUrdök ­természetes állapot megtar- P™Üából ta •azokat ki kell tásán munkálkodjanak, esz- Javítani; biztosítani kell a tétikailag is szép megoldá- ™egleX? pal'"ürdők hasznal" sokkal, a tájba illeszkedő, ^1!apo,tát „i környezetünket szépítő vízi Régóta „kínaija magat létesítményeket építsenek. E rövid cikk keretében nem kívánok azokkal a kér­désekkel foglalkozni, ame­lyek a környezetvédelem té­csongrádi Tisza-holtág. So­kak képzeltek már oda hor­gészparadicsomot, kiránduló­helyet, kajak-kenu pályát. A kezdeti lépések meg is makörében amúgy is a víz- történtek 1972-ben ennek a környezeti egységnek a fej­ügyi szolgálat feladatai, figyelmet azokra a lehetősé- lesztésére. gekre kívánom felhívni, ahol kis többletmunkával, akarat­tal sokat tehetünk. Ott tu­dunk tenni, ahol a vízgaz­dálkodási tevékenység a környezet alakításával és a környezet védelmével kap­csolatban áll. A szépség nem kerül pénzbe i Az Alsótiszavidéki ügyi Igazgatóság építi a sze­A megszokás is hatalom Érdemes még szót ejteni a fásításról, parkosításról, mint általános környezetala­kító feladatról. Eddig hajla­mosak voltunk a fásítást, er­dősítést másodlagosnak te­kinteni. Azt hiszem nem szükséges indokolni ennek a nézetnek a tarthatatlan voltát egyrészt szakmai (ár­vízvédelem), másrészt kör­Víz- nyezetvédelmi szempontból. Befejezésül egy aprósag­gedi árvízvédelmi partfalat, ról, annak bizonyítására. Ez a létesítmény alapvető hogy a szép környezet kiala­funkcióin kívül Szeged „vá- kítása legtöbbször nem pénz­roskapuja" is a Tisza bal- kérdés, hanem csupán ap­partján tartózkodók számá- róságokon múló, lehet egy ra. Városkapu is lesz, sétány kis gondossággal könnyen is lesz. Ez pedig már eleve megoldható feladat. Tervez­magában hordja azt a kö- zük és építjük a tápéi szo­vetelményt, hogy építészeti- ciális épület előtti kis par­leg és esztétikailag is „szép" kot. Vajon megfigyeltük-e. kivitelűnek kell lennie. Ez hogy a dolgozók az épületet az elvárt szépség nem pénz- elhagyva milyen útvonalon kérdés — a lelkiismeretes mennek a város felé? A le­munka és a technológiai fe- endő parkon át. Ez a kiala­gyelem betartásának a kér- kult, a megszokott útvonal, dése. Mindenkinek, aki ezen Vajon a parkba betervez­a munkán dolgozik és dol- tük-e a kialakult helyen a gozni fog, tudnia kell, hogy gyalogutat? Ha nem, akkor a saját tágabb értelemben még most tegyük meg, mert vett otthonát építi. A part- az emberek — a szokás nagy fal építése igen nagy jelen- hatalom — a jövőben sem tőségű környezetformáló a nyomvonalon fognak jár­munka azon felül, hogy a ni, és ha nem lesz út, ki­tájon még évtizedek múlva alakítják a maguk „elefánt­is ezen a munkán keresztül csapásukat", az pedig eszté­fogja a közvélemény a víz- tikusnak nem nevezhető, ügyi szolgálatot megítélni. Simády Béla. Szentes varost átszeli a az ATIVIZIG igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom