Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

SZERDA. 1973. JÜLIUS 25. Műhold a meg­mondhatója Az Országos Meteorológiai Szolgálat tégkörflzikai inté­zetében különleges műsze­rekkel veszik az ESSA— 8. meteorológiai műhold adását. A műhold naponta kétórán­ként fényképel továbbit 1400 km magasságból kontinen­sünk légköri helyzetéről — a felhőzetről, és különböző ciklonokról. Az intézet mun­katársai ennek alapján köz­lik a napi meteorológiai elő­rejelzéseket. [A tudomány és technika művészei Háromszáz oldalas levelezés A kurszki csata A Wehrmacht katonái emlékeznek Harminc évvel ezelőtt, zetében bevetett 68 repülő­1943. Július 5-től augusztus gépünkből a szovjet vadász­23-ig, a Szovjetunió szívé­ben, egy orosz városka kör­nyékén, Kurszk térségében hatalmas méretű, a máso­dik világháború sorsát vég­képp eldöntő csata bonta­kozott ki. A németek a Ci­repülők és a légvédelmi tü­zérek július 5-én 16 repülő­gépet, hatodilcán 11-et, he­tedikén pedig hármat löt-, tek le." Kurt Pieskol hadifogoly, az 5. harckocsi-hadosztály tadella hadművelethez 50 31. harckocsiezredének al­válogatott hadosztályt, 10 tisztje: „Amikor az oroszok ezer löveget és aknavetőt, Orjol északi részén áttörték csaknem 2700 harckocsit és a német védelmi vonalat, az rohamlöveget, több mint 2 5. harckocsi-hadosztályt siet­ezer repülőgépet vontak ösz- ve átdobták erre a frontsza­sze, s azt tervezték, hogy a kaszra, hogy a Vörös Had­kurszki kiszögellésben körül- sereg támadását föltartóz­zárják és megsemmisítik a tassa. Július 13-án hajnal­szovjet csapatokat. A Vörös ban, amikor a támadáshoz Hadsereg 1 millió 300 ezer felsorakoztunk, a szovjet tü­embert állított fegyverbe, zérség megsemmisítő tüzet 3600 harckocsit, 20 ezer lö- zúdított ránk, és fél óra le­veget és sorozatvetőt, vala- forgása alatt 16 harckocsin­mint 3000 repülőgépet ké- kat felgyújtotta. A megme­szitett elő az ütközetre. A világtörténelem legnagyobb csatájában tehát alig 200 kilométeres fronton két és fél millió ember, 6000 harc­kocsi, 30 ezer ágyú és 5000 repülőgép állt egymással szemben. A fasiszta Wcrmacht ka­tonái és tisztjei „tanúskod­nekülésnek csak egyetlen út­ja volt: letenni a fegyvert." Paul Sonntag főhadnagy, a 19. német harckocsi-had­osztály 27. ezrede 3. száza­dának parancsnoka: „A lyet nem szoktak számba venni. Arról van szó, hogy a német katonák morális ál­lapota szüntelenül romlik. A katonák nem titkolt ag­godalommal kérdezik: mi lesz velük ezután7" 1943. augusztus 5-én Levi­tán, a Moszkvai Rádió vi­lághírű bemondója jellegze­tes mély hangján felolvasta azokat a szavakat, amelyek a következő két évben úgy hangzottak a szovjet embe­rek számára, mint valami kellemes és ismerős dallam: „Ma, augusztus 5-én, a Brjanszki Front csapatai a Nyugati és Központi Front szárnycsapatainak támoga­tásával elkeseredett harcok után elfoglalták Orjol váro­sát. Ugyancsak ma a Sztyep­pi és Voronyezsi Front csa­patai megtörték az ellenség ellenállását, és elfoglalták Belgorod városát... Ma este 24 órakor hazánk fővárosa, Moszkva, 120 löveg 20 össz­tüzével fogja üdvözölni az szovjet—német front leg- Orjolt és Belgorodot felsza­utóbbi eseményei sok német katonát és tisztet meghök­kentettek. A német hadse­nak" most arról: hogyan reg 1943 júliusában a há­baditó dicső csapatainkat örök dicsőség a hazánk szabadságáért vívott harcban elesett hősöknek. Halál a végződött a — Hitler sze- ború egész történetének német megszállókra!" Tóth Béla: Céhmesteri irományok 48. rint — „döntő támadás"... egyik legsúlyosabb vereségét Joachim Schneider szá- szenvedte el. Emberben és zados. a 4. német harcko- technikában még sohasem csihadsereg 3. aknavető voltak olyan súlyos veszte­hadosztályának törzspa- ségeink, mint most. A har­rancsnoka: „Július negyedi- CoÍc négy napja alatt a 27. kén, amikor megkaptuk Hit- ezred 65 harckocsiból 40-et ler parancsát, mi, tisztek el veszített. Am olyan vesz­egymás között igy beszél- teség is ért bennünket, ame­tilnk: hamarosan megfize­tünk az oroszoknak Sztá­lingrádért. A támadás első napjai azonban keserű kiáb­rándulást hoztak számunkra. A német fegyverek a döntő pillanatban csődöt mondtak. A „júliusi szerencsétlenség" után számos tiszt szemléle­tében és hangulatában nagy változód következett be. Nem ts olyan régen még meg vol­tunk győződve arról, hogy a nyár folyamán a német had­sereg a helyzet ura lesz a fronton, de minden más­képpen tőrtént. A szovjet csapatok hatalmas nyári el­lentámadásai a tisztikar kö­rében nyomasztó hangulatot ébresztettek..." A 177 német ezred tize­dese, Baumhof, aki a kurszk—orjoli frontszaka­szon esett hadifogságba, ki­jelentette : „Támadásunk el­ső napját sohasem fogom el­felejteni. Ügyszólván sem­mi reményem sem volt ar­ra. hogy élve kerülök ki az ütközetből. Az ezredünk igen súlyos veszteségeket szenvedett. Más ezredek veszteségei azonban még nagyobbak voltak." Gerhardt Lühti, az 52. hitleri vadászrepülő-század főhadnagya, aki július 9-én esett fogságba: „Az 52. szá­zad a német hadsereg 'őpi­rancsnokságának tartaléka volt. Július negyedikén a századot Be'gorod térségébe irányitottók, másnap pcMy •evezették. A Belgorod kőr­Némi változtatással ezt a szöveget a rádióhallgatók milliói még több mint há­romszázszor hallották Né­metország és Japán végleges legyőzéséig. Ezen a napon, — 1943. augusztus 5-én — megkezdődött a győzelmi díszsortüzek korszaka ... legyen a dolog, továbbítja a számlákat a Pénzügyminisz­tériumnak, s közben tovább­ra is legalizálni akarja hely­zetét. Ez ügyben leveleket ir különböző fórumoknak. En­nek eredményeképpen meg­történik a tai-lmány pjűsza­ki felülvizsgálata, m ki­deríti, hogy a találmány ér­téknek tekintendő, és kül­földi jogvédelme indokolt. Igen, de Szentesi Péter ezt eddig is- tudta. A leveleknek pusztán annyi foganatja lett, hogy az egyik hivatal javas­latokat tett az ügy megoldá­sára, a másik hivatal pedig javasolta, hogy az első hiva­tal javasolja, hogy korábbi javaslatai közül melyiket ja­vasolja ... A feltaláló nem kapta meg a külkereskedés jogát, Szentesi Péter nem akart de megkapta a Találmányi törvénybe ütközni. Levelet Hivatal, mely nem kercske­talfiókban egy 60 000 dollár írt a Külkereskedelmi Mi- delmi szerv. Külön ezert a értékű találmány, a világ nisztériumhoz, hogy jelöljön találmányért nem állíthat­ultracentrifugaja, ki egy vállalatot, amely a nak fel egy külkereskedelmi találmány külföldi bejelen- osztályt. Nem is tudnák ho­tudomány kezében óriási tését elvégzi, vagy adjon ne- va iktatni a kiadást. Aztán kincset ér? Benyújtotta te- ki, mint feltalálónak — a az Újdonságokat Értékesítő hát találmányát magánsza- megfelelő rendelkezések Vállalathoz irányították, ahol badalomként a Találmányi alapján — külkereskedelmi viszont közölték, hogy nem Hivatalhoz, majd ezt követő- jogot. Válasz nem érkezett, áll rendelkezésükre deviza. Levelet írt a Nemzeti Bank- így nem tudnak foglalkozni _ hoz is, melyben ötven már- az üggyel. Levél levelet ért, jogvédelmet, enélkül ugyan- kát kért a nyugatnémet be- hónapok sorakoztak egymás is nem ajánlhatja fel egyik jelentéshez szükséges Illeték- után — az eredmény: tudat­cégnek sem gyártásra. Elhá- bélyegre. Kérését elutasítót- fák a tervezőmérnökkel, ríthatatlannak látszó aka- ták. Miután tíz napja volt hogy a Danubia Vállalaton dályba ütközött. Kiderült, hétra. hogv ne veszítse el ta- keresztül kijuttathatja hogy hazánkban külföldi be- lálmánya külföldi szabadal- pénzt ügyvivőjének jelentésekkel csupán egy maztatásának jogát, a felta- NSZK-ba. vállalat foglalkozik, az vi- iAló törvénytelen lépésre No, végre valami..; szont nem jelent be magán- szánta el magát, vett ötszáz szeretnénk felsóhajtani. forintért egy turistától ötven itt a következő kérdés: hon­nyugatnémet márkát, s azt n®n lesz pénz? A külföldi kiküldte ügyvivőjének. Utá- bejelentések költsége már A találmány, amiről szó van, egy ultracentrifuga, biológiai kutatásokra szol­gáló műszer, amit vírus- és rákkutatásra használnak. Az eddig ismert, titánötvözetből készült ultracentrifugák leg­nagyobb fordulatszáma 60 ezer/perc. Szentesi Péter, a Magyar Optikai Művek ter­vezőmérnöke olyat konstru­ált, amely alumíniumötvö­zetből 70 000, titánötvözetből 76 000 fordulatra képes per­cenként. Ultracentrifugát öt cég gyárt a világon. Egy NSZK, egy angol, egy japán, egy amerikai cég. és a Magyar Optikai Művek (ismert rövidítéssel: MOM). A talál­mány megszületett, ám a MOM nem tartott rá igényt, gyártani nem kívánta. Szentesi Péter azt kérdez­te magától: feküdjék íróasz legjobb mely a biológusok, az orvos en be akarta a négy nyu gati országba is jelenteni a a az De szabadalmakat. Mit lehet tenni? Egy nyugatnémet daTmi ü^vivő'vánklta^mn na bejelentette á Pénzügy- 4400 márkára rúg. ez körül­ügyvivő vallatta, amit minisztériurnnaki hogy mi- belül negyvenezer forint. vei más lehetősége nem volt, Ez' Szentesi Péter jelenlegi ötven márka erejéig meg- jövedelme mellett nyolc év szegte az érvényben levő alatt tudná összekuporgatni. a Danúbia Vállalat nem vállalhatott, a külföldi beje­lentések lebonyolítását. A nyugatnémet ügyvivő nem tudományos értéket látott a találmányban, hanem üzle­devizarendelkezéseket. Vá­laszt erre a levélre sem ká­tét. A várható haszonról P®11' kalkulációt is készített: az új ultracentrifuga öt év alatt 1 millió 180 ezer Itt tart most a világ leg­jobb ultracentrifugájának feltalálója. Változatlanul „szervet", „Illetékest" keres. Egy biztos, nem a feltalálók sokat emlegetett „bajkeve­Egy levél — egy hónap. A feltaláló kényszerhely­- — WH, dollár zetbe került. A nyugatnémet , , ,.„ , ... . hasznot hoz a gyártó cégnek, ügyvivő bejelentette a talál- T .Yan, s?°- s°kkal in­Ügy tűnik, az ultracentri- manyt a négy nyugati or- kabb a bürokráciáról, amjt ő fuga ügye ezzel rendbejött, szágban, ahol ultracentrifu- meg mindig sajátos derűvel De korántsem. A bejelenté- gák gyártáséval foglalkoz- , ' A, Yala,szt megkerülő sek a külföldi ügyvivő révén nak, a számlákat pedig el- Ya'asz'ev/:lek 'amelyek már megtörténtek ugyan, ám a küldte Budapestre. Szentesi 300 ?ldalt 'esznek ki) kulon dolog nem ilyen egyszerű. Péter címére. Mit tesz egv tanulmányt érdemelnének tervezőmérnök, akinek havi Szerencsére olyan emberrel keresete 3100 forint, ha £r„tén' mindez aki htsz ab­számlék érkeznek a nevére .hoRy vé*ul megtalálja, Magyar állampolgár ugyan is nem „külkereskedhet' külfölddel, ráadásul a nyu gati bejelentések pénzbe ke- néhány ezer nyugatnémet amit keres: az 'gazságot. rültek márkáról? Hogy szabályos Gulay István másnap már Sándort láthattuk is, vakító hófe­hér gyócsingben, gatyában, fölfegyverkezve, ve­szedelmesen, ahogy csak igazi betyároknak el­ülik. tanyákat fölverni, vásárosokat megállítani, zse­bet, iszákot, nagybukszát kiforgatni, pénzzel odébbállni. Talán éppen a betyárlovak révén nem is lenne véletlen, ahogy Dugonics mondja: Jöttek kis izmos pejkancákon, kényeskedőn olyan okosok a betyárlovak, ha pénzük volna, kocogva, lovat táncoltatva. Poroszkálgattak a abrakot vennének rajta. Péterváradi úton, tengernyi népezetek tapsa. Hanem a Sándorék föisorakozására aztán csak füttye, éljenezése közepette. Egy asszony, tán a előbuggyant a városi elöljáróság, de kapitányok­bibliai tanítás után, nagy selyem vállkendőjét te­rítette Sándor lova lába alá. néminemű más kai, legelső emberekkel együtt. Parola és kéz­fogás nélkül. Ott lestem én is, nem lehetett azt asszonyi némberek elszörnyedő iszonykodásai elhagyni. Éppen a Honvédelmi Bizottmány pén között. Nem kevesek hangos szóval magyaráz- zéért jártunk a Zsótér tőzsér úr házában, hát ták: Sürgöny Panna az, egyik elhíresedett sze­retője Sándornak a sok közül, így lovuk zötyögtetve högyösödtek Sándor egyúttal csak meg kellett a Sándori parádékat is nézdegélni. Jött le Vadász Manó polgármester, meg százig Különben Jókainak is nagyot ugrott ezzel az felé olyan, a nappal is versenyelő csinosségban, újságbul való hírleménnyel az értéke ilyképp meg rnódjamegadásban. akár pünkösdölő szűz­a póri népek előtt, hiszen a legpandúrabb pusz- lányok csordája az alsóvárosi körmenetekben, tázók is csak szaglászták a Sándor lova lába- A gazember ármádiája! nyomét, de közelíteni csak hadseregnyi katona­sággal merték. látni az utcán, de az is csak messziről pislo­Ha Jókai közémegy a betyároknak, meg tud- S°tt a csákóperem alul a betyárok felé. A sze­ja is, hol keresse, találja őket. akkor maga is mük majd kiugrott a gödribül a pusztázóknak, nagy duttyánlakó betyár lehet. hisz mennvtsz.°r megpiszkolták ezekért a futó­Csak ameddig a köznép tisztelettel jajongott betyárokért őket. de hányszor éjszakáztak csel­Rúzsa Sándor legendányi hősiességét látva, ad- vetésben, esőben, sárban. csontig zimankoló dig bezzeg a pénzes polgárok pukkaszkodtak az időkben, csárdák körül, míg odabenn ál- és ilyenféle seregszervezés ellen. Hogy legyalázó- igaz-betvárok mulatoztak a meleg ivókban, dunk, ha haramiákkal szövetkezünk! A világ fordulásával csak páváskodnak, a sze­Gombás kapitány úr, amúgy is nosza-ember gedieket ingerelve. Micsoda világ következett el, volt városi rendőri hivatalában, csak nosza írt teremtő jóistenség, odafönt a szunnyadó jó ég­ám a Kossuth Hírlapjába olyan égzengéses tá- ben! után a betyár-fattyak. Tömegeltek a városháza való selyemkabátos, kardos, vitéz-gombos kato­na és civil. Sándor áll a csapat előtt, gatyája szárát nem rezzenti a szél, bágyadt fényesen fe­kete szemében huncutkás, de jóságos mosolygás bujkál, s Vadász odalép lovához, kalapját is Na, városi rendőrt is csak mustrának lehetett fönnhagyja, míg szól, tán mert betyárral így kell beszélni, vagy mert lovon ülő madást Rúzsa ellen, amitől megvakarhatták a fejüket azok a nádrengetegben. Hogy az ötvenezer lelkű Szeged városa de nem szorul ám egy gaz rablónak meg a ban­dájának a segedelmére, van ennek a városnak 6 ezer tiszta érzelmű, önkéntes honvédé. Ezérl legszívesebben akasztófán himbálódva szeret­nék őkelmét látni, s nem a csatába parádésan indulni' P*cilg mintha tiszta csinálmány volna. Ahogy A városháza előtt úgy sorakozott svarumléniá­ba. azazhogy lovasszázadba a csapat, mintha Sándor valami Galíciában szolgáló öreg lovas­svadront húzott volna haza. ide maga után. Mint megannvi cüvek. állt. farkával se legye­ődött a lóság. Igaz, október e táján a bogárság eltelelt már Hanem ezek a betyárlovak fegye­lemre, dologra, értelemre tanftoti okosok, álltak parancsolat módjára. Megtanultak ők ls a be­tyárságot a gazdával együtt, hogy tán, ha a Gombéi kapitánynak a vagdalkozásait olvastuk, szükség azt kívánrfá. már maguktól elmennének vagy mert lovon ülő embernek csak ne adjon a gyalogjáró kezet. Sándor leszáll a lóról, de leszállása csak egy lebbenés, ahogy fehérpille lebben föl a káposzta­virágról, egy villanás az egész. Leveszi csikós­betyár fekete bársonykalapját, vékony szálú aranysárga haja világít, frissen, lekvárosfazék alatt nyírták körül, szabályos ollóvezetés nyoma fehérlik napszítta nyakán. Vadász így sem fog Vele kezet. Egy nemzeti­színű, koronátlan címerű zászlót kap elő a háta mögött álló segédje kezéből, de nem adja Sán­dornak, csak tartja, amíg Várady József térpa­rancsnok hordónyi kongó hangon fölolvassa a menlevelet. Aztán kis füttyök, tapsok között hal­ni indultak tán. Még egy ízben találkoztam vele Egressv Gábor színész úrnak, a teljhatalmú kormánybiztosnak Kárász-ház-beli hivatalában. Jó későn, ősszel, miközben ágyúgolyóöntő-minták esinálásának céljábul odarendeltemben vártam soromat az előszobában. (Fajtatjuk.) i 1 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom