Délmagyarország, 1973. július (63. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-17 / 165. szám

KEDD, 1973. JÜIJÜS Ti. jffc A fiatalkorú dolgozó ' pótszabadságáról K. F. szegedi olvasónk írja: idén június 29-én töltötte be 18. életévét. Munkahelyén tavaly 18 munkanap szabadságot kapott, fiatal korára való tekintettel. Idén viszont csak 15 nap szabadságot írtak kl részére. Mikor érdeklődött, azt válaszolták, hogy mivel mostmár nagykorúvá vált, mert betöltötte a 18. életévét, ezért csak ennek eléréséig, vagyis június 30-ig Illette meg a flalalkorúaknak járó pótszabadság. Mivel ez egy évben 6 nap. ennek Időarányos része 3 napos, ezért állapították meg részére a 12 nap alapszabadsággal együtt, összesen 15 munkanap szabadságot. va járó pótszabadságot évi 12 munkanap mértékéig egybe kell számítani. Ennek a rendelkezésnek csak a 16. életévüket betöltötteknél van jelentősége, mert ők koruknál fogva csak hat munkanap pótszabadságot kapnak. Tehát az előző szabály értelmében az a fiatalkorú, Olvasónk hasonló korú barátaitól úgy hallotta, hogy a fia- aki például hároméves muntalkorú dolgozók a korhatár betöltésének évében még megkapják az egész évre járó pótszabadságot, függetlenül attól, hogy a naptári év melyik hónapjában tölti be a 16., Illetve a 18. életévét. Kéri, tájékoztassuk arról, hogy milyen alap- és pótszabadság Illeti meg a fiatalkorú dolgozókat, továbbá részére ebben az évben hány nap pótszabadság jár? A Munka Törvénykönyve munkanap pótszabadság jár. Ez a pótszabadság utoljára abban az évben esedékes, amelyben a fiatalkorú dolgozó a 16., illetőleg a 18. életévét betöltötte. A rendelvégrehajtási rendelete szerint a dolgozónak, így a fiatalkorú dolgozónak is, minden munkaviszonyban, töltött naptári évben 12 munkanap alapszabadság jár. Az alapszabadság mellett a dolgozókat pótszabadság Is megil- vehető igénybe. Ez azt jeleti. A felnőtt korúak pót- lenti, hogy ha a dolgozót a szabadsága minden munká- munkaviszonya alapján és kavlszonnyal is rendelkezik, a hat nap mellett még jogosult lesz a munkaviszonya alapján is egy nap pótszabadságra, vagyis összesen hét nap pótszabadság Illeti meg. Abban az esetben, ha a munkaviszony év közben kezdődött, akkor a dolgozót az évi pótszabadságnak csak az arányos része illeti meg. A pótszabadság mértéke szempontjából ugyanis a hat kezesek szerint a pótszabad- hónap, vagy az ezt meghal* ság általában egyféle címen dó id6 egész évnek számít. ban töltött 2 év után egy, de évenként összesen legfeljebb 12 munkanap. A fiatalkorú dolgozóknak az évi 12 napo6 alapszabadság mellett W éves korig évi 12 munkanap, azontúl évi 6 más cfmen Is megilleti a pótszabadság, akkor a számára kedvezőbb pótszabadságot veheti igénybe. A rendelkezések szerint a fiatalkorúaknak a munkaviszonyuk alapján Járó pótszabadságot és a koruknál fogOlvasónk idén 12 nap alapszabadságra, koránál fogva pedig 6 nap pótszabadságra jogosult, abban az esetben viszont, ha két évet meghaladó munkaviszonnyal is rendelkezik, kétévenként számított 1—1 nap pótszabadságot is kérhet. Dr. V. M. A tudomány és technika művésze| Jobb helyet nem ismerek... Amikor dr. Bán Miklós a tudományos pályáját elkezdte, a „komoly" tudósok még profán dolognak tartották az iparral foglalkozni. Az elmélet és a gyakorlat közt szakadék húzódott, az egyetemi tanszékek jobbára csak a „tiszta" tudománnyal foglalkoztak. Bán Miklós docens azonban — mintegy ellenhatásként — kezdettől fogva vonzódott az ipar gyakorlati problémáihoz is, noha rendszerint meglehetősen súlyos elméleti problémákkal viaskodott. Az ő elméleti és gyakorlati „én"-je azonban Jól megfér egymás mellett. — A legelméletibb kémiával foglalkozom — mondja —, az atom és a molekulaszerkezeti kutatásával, kvantumelméleti alapon. Igyekszem minden a valóságban érzékelhető tulajdonságot visszaszármaztatni a molekulákra és atomokra. A kvantumelmélet az anyag legbensejébe enged bepillantani. Aki az anyagi világ legvégső mozgatórugóit megismeri, teljesen átfogó látása alakul ki az anyagról, és dialektikus egységben léthatja azt. Ez sokat segít minden vegyi folyamat vizsgálaténál, s megkönnyítheti, Családi események HAZASSAG | I. kerület Stéged: Dr Erdélyi Mihály és Kocior Mária, Perjést jórseí és Bera Éva, Mucsl József és Szabó Borbála, Hegyi Zoltán és Tömbóly Zsuzsanna. Ménesi Ferenc és Dudás Ilona, Joó Imre és Fekete Rózsa, Varga Zoltán és Batancs Ibolya, Kétegyházl János és Klrcsl F.va, Juhász János és Pellc Ilona. Kószó János és Farmasl Piroska. Polonkay Sándor és Kéri Anikó, Szilágyi Szilveszter és Németh Mária, Hánfl Lajos és Konkoly Mária, Vanyó Sándor és Halász Anna. Kárpáti Mihály és dr. pusztai Margit, Doktor János és Luoskal Éva, Csuhaj Zoltán és Egri Etelka. Juray Miklós és Iványi Magdolna. Horváth Gábor és Farkas Magdolna, Sipka Ferenc és Stefanlk Jolán, Molnár Gábor és Sejben Ilona. Frányó István és Érekövi Katalin, orosz János és Bartos Anna. Orbán Béla és Lantos Zsuzsanna, dr. Salamon . István és Burkus Ildikó, Márton Antal es Pataki Eszter, orosz János és Móricz Magdolna, Gáspár László és Jancsó Judit házasságot kötöttek . Szőreg: szanlszló Lajos és Török Etelka házasságot kötöttek. II. kcrUlet Algyö: Révész Jenő és Nagy Ilona házasságot kötöttek. III. kerület Szeged: MartonosI János és Borbély Julianna, rtáaész József és Juhász Katalin Edit házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Kassal Istvánnak és Kis Iréiuiek Árpád, Cseh Jánosnak és Mayer Anna Máriának Miklós, Bogdán Istvánnak ég Tóth Évának István Norbert, Pavlovlts Miklósnak és dr. Patarlcza Emőkének Miklós Dávid. Egri Miklósnak és Ágoston Klárának Beáta Katalin, Kllment Mihálynak és Török Ilonának Tamás Mihály. Dani Gyulának és Illyés Lenkének Mónika, Haris Lászlónak és Nemes Máriának Arnold László, Belecz Istvánnak és Tural Saroltának Katalin, Rlczó Jánosnak és Gyömbér Erzsébetnek Zoltán, Sándor Istvánnak és Kával Évának Péter István, Ka] ezt Antalnak és Zsolnay Piroskának Piroska Márta, Gonda litvánnak és Pataki Piroskának Zoltán Oszkár, Lajos Vincének és Fodor Annának Vince, Szűcs latvánnak és Megyesl Arankának Orsolya Ildikó, Szemes Józsefnek és Czakó Katalinnak Anikó. Dobó Józsefnek és ördügh Veronikának Edit, Apró Istvánnak és Csótl Katalinnak Attila István, Szepesi Istvánnak és Takó Erzsébetnek Zsolt, Kopasz Imrének és Tápal Irénnek Tibor, Kárpáti Jánosnak és Sípos Zsuzsannának Zoltán, Czakó Sándornak és Monostori Teréziának Lóránt, Dobó Miklósnak és Bezdán Máriának Róbert. Hajnal Istvánnak és Perecz Juliannának Zoltán, Náray Andrásnak és Téglás Margitnak András László, dr. Bártfal Györgynek és dr. Kaucsek Hedvignek György Ferenc. Blacsi Jánosnak és Tamási Máriának János, Németh Imrének és Furák Évának Zsolt Imre, Ocskó Károlynak és Muskó Erzsébetnek Károly, Ocskó Károlynak és Muskó Erzsébetnek Andrea, dr. Varsányi Zoltánnak és Tóth Irénnnek Anns. Ábrahám Tivadarnak és Acs Ilonának Krisztina. Egri Attilának és Ocskó Magdolnának Attila Zsolt. Vtgh latvánnak és Várnai Erzsébetnek Adrienn Erzsébet, Németh Istvánnak és Pap Máriának István, Lerner Károlynak és dr. Imre Erzsébetnek Attila Gábor, Lerner Károlynak és dr. Imre Erzsébetnek Csaba Károly, Huszár Ferencnek es Somodl Rozáliának Tibor. Illés Zoltánnak és Ábrahám Rozáliának Zoltán, Trsztylnszkl Pálnak és Kiss Máriának Pál Gábor, Grundlcs Józsefnek és dr. Lázár Erikának Amarllla Imola, Puskás Istvánnak és Fejes Máriának Aranka, Nagy Zoltánnak és Kiss Piroskának Gabriella, Vönekl Antalnak és Fodor Máriának Tibor, Hegedűs Józsefnek és Hegedűs! Máriának József, Ónozó Szil- és Szögi" IlönánVk Tímea,* Seres ,<onTÍn„nob .... Dnrin TaiteaattnA- _ _ .... Veronikának Attila László, Csókást Sándornak és Bárkányi Juliannának Sándor, Vecsernyés Istvánnak és Paroczy Piroskának Zoltán, Kisa-Túri Jánosnak és Fodor Mátrának Csaba, Sményl Jánosnak és Börcsök Juliannának Zsolt, Jani Sándornak és Bükki Annának Károly. Jani lkkl Ar Csaba, Matovlcs Mátyásnak és Csiszár Máriának János nevű gyermekük született. m. kerület Szeged: Gyuris Péter Pálnak veszternek és Berta Zsuzsannának Arnold Tamás. Terhes Imrének és Rácz Piroskának Attila János. Tlsmagl Sándornak és Süll-Zakar Piroskának Zsolt. Lajosnak és Komáromi Mária Magdolnának Lajos Kálmán. Kolompár Lászlónak és Kovács Annának Sándor, Mágorl Imre , , , Sándornak és Vass Ilonának Dlmovlcs Károlynak és Merész Marianna Mónika, Tóth Gyulának és Kovács Mária Margitnak Katalinnak Erika. Radlcs Györgynek és Szabó Máriának Bernadett Rózsa. Bánfl Andrásnak és Jankó Piroskának András József. Farkas Lászlónak és Varga Rozáliának Gabriella. Szép Andrásnak és Hegyközi Mária, Lovászi Gézának és Darának Józaef, Balogh Jánosnak és Újvári Teréznek Tímea, Faragó Mihálynak és Terhes Rozáliának Krisztina Erika, Vlncze Vilmosnak és Molnár Katalin Ágnesnek Valdemár Ottó nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Gyuris Mátyás, Farkas Béláné Sója Hona, Hackl Lajosét Pataki Katalin, Czékus Lajosné Kocsispéter Viktória, Rigó Ferenc, Kocsis-Savanya Antal, Soós Károly István, Németh Vlncéné Gombár Rozália, Petrov Andrásné Lisity Szaveta, Kertész Józsefné Csukonyl Anna, Klész Józsefné Arnold Ilona, Molnár Péterné pálinkó Teréz, Illovits Szilárdné Varga Ilona, Medve Imre, Molnár Ferenc, Ozsvár József, Farkas János, Palásti Ildikó Julianna meghalt. Szőreg: Szarvas Józsefné Molnár Rozália meghalt. m. kerület Szeged: Baktat Julianna, Braun Mihály, Faragó Albertné Nagy-Pál Lídia, Széli Istvánné Széli Eszter, Császár-Putyl József, Török Ferencné Ábrahám Ilona, Rácz Imréné Üstökös liba Irénnek Ferenc, Magyar Rozália, Bálint Ágota, Ménesi Ernőnek és Körösi Máriának — - " " Anikó, Sípos Györgynek és Fülekt Margitnak Andrea Mariann, Török Józsefnek és Vágyl LauMártonné Kalmár Emilla, Ördög-Katona Józsefné Ocskó Julianna, Vecsernyés István meghalt. hogy az ember gyakorlati eredményekre váltsa az elméletet. Dr. Bán Miklósnak ez sikerült. Szeged vegyiparának létrejöttében és gyors fejlődésében ő is erősen „ludas". Találmányai szinte kivétel nélkül szegedi vegyipari üzemekben valósultak önmagát, nem meg, a Medikémia, az Uni- háborúról és versal Ktsz és a Budalakk szegedi gyártelepének egységeiben. Ennek sajátos oka van. — Lokálpatrióta vagyok — vallja meg dr. Bán Miklós docens. — Igyekeztem mindenképpen Szegedet fejleszteni. Pesti ajánlatokat ls elutasítottam, csakhogy Itt valósuljanak meg a találmányaim. Semmi más nem ösztönzött erre, mint a lokálpatriotizmus. Én egész Európát összejártam, másfél évet töltöttem a híres Londonban, de Szegednél jobb helyet nem ismerek. Három Budapestért sem cserélném el. Itt megvan minden, víz, napfény, megfelelő kulturális élet, hogy boldognak érezzem magam. Élvezhetem a nagyvárosi miliőt, anélkül, hogy a nagyvárosi ártalmakban részem lenne. Egyedül a hely hiányozhatna, de ezt nem is mondom... Ha hegy kell, elmegyek a hegyhez .,. Dr. Bán Miklós ragaszkodása Szegedhez állhatatos tartja célravezetőnek, mint ban, kitartóan, lankadatlan szenvedéllyel keresi a megoldást. Ha úgymond az „ihlet" pillanatai jönnek, nem számít neki hány óra van, éjfélt vagy delet harangoznak, dolgozik, amíg eredményt nem ér el. — Én elsősorban elméleti kutatónak érzem magam, nem szégyellem bevallani, hogy gyakorlati, ipari kérdések megoldásában, amelyekből a találmányaim létrejönnek, amatőr vagyok. Nekem a feltalálás csak hobbym. Mások vadásznak, horgásznak vagy kertészkednek, én szabad időmben is a szakmát űzöm, nem a vadat, a tudomány eredményeinek a gyakorlatba való átvitelére törekszem. — Lehet-e irányítani a feltalálót, hogy mit kutasson, mit találjon fel? Bán tanár úr így válaszolt — Egy költőre tessék gondolni. Ha a szerelemről ír, mert így tudja kiteljesíteni fog soha a a tankokról énekelni. Hát így van a feltalálókkal is, nehéz Irányítani óket. A feltalálónak azonban mégis figyelembe kell vennie a népgazdaság szükségleteit is, hiszen az ideális az, ha ott születik a találmány, ahol szükség van rá. Az az igazság, hogy ha ezt nem veszi figyelembe a feltaláló, akkor csak felhöfalást végez. A felhőfaló feltaláló nem igazi feltaláló. Csak olyan, mint az a négy lázas fejű ember, aki tavaly perpetuum mobilét nyújtott be a találmányi hivatalhoz... Dr. Bán Miklós sosem akart egy találmányt egymaga létrehozni. Nem fél attól, hogy osztoznia kell másokkal a sikerben, nincs benne szakmai féltékenység. Találmányai mind kollektív munka eredményei, hiszen az ötlet kevés, utána nagyon sok munkára, rengeteg kísérletezésre, hatalmas szorgalomra van még szükség, mindebben egy ember felőrlődne. Csak a kollektív munkát természetéből is fakad. Váltogatva hol „bulldog", hol „kopó" természetűnek mondja magát, olyan típus, aki ha „szagot érez", ha meglét egy lehetőséget valamely témááltalában azok a feltalálók, akik egyben tapasztalt kutatók, nagynevű tudósok, tudományokban jártas emberek. Gulay István Tóth Béla: Céhmesteri irományok 41. A raktártelep fokozatosan valóságos hadiüzemnek épült ki. Fridivel itten mi a fapuskafaragásról teljesen nekiadtuk magunkat a mindentudásnak, hiszen sok iparos kéz odafrontolt az Alsó-Tisza mentén, de bent is volt egy szegedi zászlóalj Erdélyben, fönt Szolnokon, s egyebütt. A hajóhíd fölött kikötött vízimalmok hajtóerejét, kötélátvitelekkel fölvezettük a Zsótér-telepre, fúrhattuk vele a csövek kaliberét, hajtottuk a szíjvarró, magunk fabrikálta gépeket, hajtottuk az edzőkohókba való levegőt. Erdélyből a Maroson csurgatott kaszapengék kalapálásához. S ezeken az üzemeken fölbuzdulva kezdték el a Maros tövében kucorgó malmokon a lőport őrölgetni, összeereszteni. A kész termékeket ide raktároltók egy frissiben épült portéroló toronyba, a Zsótér-telepen, szemben a várral. Úgyhogy eljött júliusban Szegeden olyan nap ls. hogy a föld majd beszakadt a sokféle hadinépségek alatt. Volt itt Vilmos-ezredbeli regiment. de csongrádi őrsereg éppúgy, mint veszprémi 6-odik honvéd zászlóalj, még a székely határőr ezredekből is itt zászlózott átmentében egyegy kaszárnyára való katona. A pesti önkéntesek dandára, a hevesi nemzetőrök, a Wtirtenberger-huszárok, Lenkev vezérletével és zenekarával. ahogy éppen Galíciából jöttükben Ideérkeztek. Igaz, nyáron minden bokor szállás, hanem Szeged a 6—7 ezernyi katonának fedelet ís biztosított. Az utcán, hasábfa módjára nem táborozott egyetlen hadfi sem. Hanem ahogy egy nap ilyen vastagon tömegeit a hadnép, másnapokra, mivel szétmasíroztak a harcmezőkre, úgy megcsappant a vároa fegyveres ereje, a puszta őrszolgálatot alig akadt katona, aki ellássa. Az őrállásokra, az olasz foglyok, karbonárik vigyázására, hadfelszerelés szállítmányainak kíséretére naponta 100 ember is kevés volt, nem beszélve a közbátorság fönntartásához szükséges további 100 emberről. Mert a ferde beszéd az Alsó-Tisza mentén folyó hadműveletek révén örök váltakozásban volt. Nem ritkán egész városnegyedek kaptak ásóra, kapára, valami vaklárma hírlelésétől. Egy ifjú szegedi jogvégzett nemzetőr, Szremátz Román hánytorogva emlegette, hogy ő, a szerb testvéreire, bármi is történjék, de lőni nem fog, s esengve várja a jövetelüket! Ellene a város vizsgálatot rendelt el, hogy mondta-e áldozó csütörtökön a mulatozó tanyai népekre kiáltván „csak egyetek, igyatok, őszre úgyis vasvillahegyre tűzzük a fejeteket!" De a magyarok se maradtak adósok. Legalábbis eleinte, ami a szóbeli fenyegetéseket Illette. Ment ez annyira, hogy régi, közmegbecsülésnek örvendő szegedi szerb polgárok ls elmenekültek lefelé a Tisza mentében, még vagyonuk elvesztésével Is számolva. Ezalatt folytak a szenttamási csatározások a római sáncok körül. Szép tücsökszavas júliusi éjszakákon, ha úgy járt a szél, bizony fölgurult az ágyúszó moraja Szegedig. Ha éjszakáztunk a hadi gyárakban, odaszolgált a vészes hang. Jött is rá feleletül már másnap lentről a gőzhajó, utánakötött, sebesültekkel teli sleppeket húzva. A zárdák, a gimnázium dugig voltak sebesültekkel. Még az algyői uradalomtól is kért a város kormánybiztosa ilyenkor még üresen álló, hűvös öblű dohánypajtákat, de Pallavlclnl tiszttartói nem vettek tudomást a kívánalomról. Nem adtak. Fridivel mi is járattuk a Nemzeti Politikai Hírlapot, amiből mindig tudtuk, nem állunk ám valami erősen amoda Dunántúlon, hisz Jellasich eljutott Buda alá. Ekkor hírleltük, Kossuth katonát verbuvál az Alföldön, s Ide Is eljön hozzánk, Szegedre. Bér katonai szigorúság fogta össze gyári munkánkat, elszivárogtunk a nagypiacra, meghallani, végre magától Kossuthtól, miképp is kél föl a napja, az 1825-től újrarajzolt Magyarországnak. Október negyedike volt. Két napja szinte szakadatlan zúgott az eső. A Tisza olyan magasan szaladt, hogy a vízimalmok kiláttak a gáton túli világra. Délután három óra is lehetett, amikor vagy 100 kocsi kíséretében, 7 ezer katona sorfalai között megérkezett a honvédelmi bizottság elnöke. Piacos nap lévén, több ezer civiles nép polygott az utcákon és téreken, Kossuthra várakozván. Ahogy nagy hurrák, vivátok között beérkezett a piactér déli felében, a Bauernfeind ház előtti hordozható szószékre állt. Nagy tollas kalapját levette fejéről, mire a sok ezer ember emelte le fövegét, s úgy hallgatott a szókra, kikhez eljuthatott az elég érces, messzire menő hang. „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted!" Már sokszor elemlftettem, hogy fegyverre nem valami gyúlékony gyerek voltam, hanem már ahogy megszólított bennünket, éreztem minden ott lévővel együtt, hogy végigsuhan valami alig ismert meleg bennem. „... Hazámfiai, mondhatatlanul fontos ez az óra, melyben hozzátok szólok, mely ki tudja mit hoz ránk, győzelmet, vagy veszteséget?" A szegediek, kik hallottak már ágyúszót, Kossuth szavaival képesek voltak testvéreik után, a harcmezőkre elgondolni, azért, akármit ls kért már az az ember, ki szivük legtitkosabb zárját is lehelletével nyitogatja, hát esküszünk ám. „Tehát ebben a fontos órában kérdezem: találkozik-e egy fia a hazának, találkozik-e egy polgára a városnak, ki hazája szabadságáért vérét és életét feláldozni készen ne volna?" S mint egy ember, úgy válaszoltunk halkan, s mégis ennyi torokból mennydörgésszerű morajjal: Nem! Nem, nem! Szívére szorított kézzel esküdte ezt a szemem láttára, saját föllobbanásában Striklnác boltos éppúgy, mint Lőwlnger Manó vagy Stefán Csej Buridán patkolókovács és Strifler János jó komám és puskaműves legény. CFolvtatíttkJ 1