Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-26 / 147. szám

KEDD, WÍS. TÜNTtJS » Magyarország az élen ­bélyeg össreál I í táso kban 1850-ben a Trafalgar téren.t. tájékoztat Bíró Imre, a Fila­télia igazgatóhelyettese. Je­lenleg csaknem 250 ezer szervezett gyűjtőt tartanak szémon. A bélyeggyűjtés egyébként Magyarországon 1884-ben kezdődött, amikor Nelson admirális szobránaki talapzalánál gyűltek össze az, első bélyeggyűjtők. Bogaras: űriemberek, akik akkoriban, még nem sejtették, hogy fel­találtak egy hobbit. Vala­mennyiüket ugyanaz a bé-s megalakult a Levélbélyeg Iyeg érdekelte — 1847-bení! gyűjtők Első Hazai Egyesü­kiadott agypennys és két-lete. Az elmúlt esztendőben pennys Mauritius, amelyek-<j például csaknem százmillió bői mindössze 12 daraboté forint értékű bélyeget adtak bocsátott ki az angol posta. § el belföldön. Axóta . Játékos fantázia g sokféle hobbit hozott wtre. J évente tobb mmt 4000 uj Még., napjainkban a bélyeg- > nemzefközf'p?acone a Zl£ rendkívül nagy. Magyaror­gyűjtök tábora a legnépe­sebb: 140 millió szervezett gyűjtőt tartanak számon. Kezdetben kizárólag az szág Európában az egyik legnagyobb bélyegexportáló állam. A bélvegösszeállitások uralkodók arcképét, a koro- tekintetében a világranglis Miit lllAtllA KH>im<vlrnt áUnn J _ nát, illetve számokat ábrá zoló, kincstári jellegű bélye­gek kerültek forgalomba. A technika fejlődése, vagyis a repülőgép feltalálása forra­dalmasította a témát: forga­lomba kerültek az első repü­tán az első helyet foglaljuk fel. Mindez a kiváló szakem­! bergárdának köszönhető, j amelynek tagjai tavaly pél­» dóul százezer — összesen j százmillió bélyeget tartal­1 mazó —. a világ minden tá­lőposta-bélyegek. Ezt követte íjáróI „ármazó bélyegössze­a sportbelyegek es a törté-»áUitáit készítettek. Egy 112 nelmi témájú kiadványok ^ e7er darabból álló összeállí­sora. Ma már a képzőművé-1 tá8t nemrég küldtek meg ja­ssettól a CTipketörteneti so-» pán megrendelőknek. A tel­rozatig készülnek többszín-4 jes gyűjteményt, a földünkön nyomású tetszetős kiadva-eddig kibocsátott 200 ezer W®* féle bélyeget azonban aligha Magyarországon tavaly 102- * sikerül valakinek is össze­féle üj bélyeg jelent meg — gyűjteni. Légi járőr Delfin a neve annak az új repülőgépnek, amely légi járőrözést és ellenőrzést vé­gez a hatalmas erdőségek, villamos távvezetékek, geoló­giai feltáró munkálatok, a halászflotta szolgáltató rend­szere fölött. Ezt az egyedül­álló repülőgépet — a Baskiri ASZSZK fővárosában, Ufá­ban működő Légi közlekedési Főiskola hallgatói szerkesz­tették. Űrkutatás RAZASSAQ L kerület Btefed: Bódis Lajos <8 Sö­re* hy áve, Nagy János es Ko­vács Ágnes, Takács Ferenc és Albel Angyalka, Gyulai Gábor «• Orosz Márta. Kürti László es Pál nona. Csorba Pál és Temes­vári Erzsébet, Berecz Gyula én Abraham Eva, Kuazta Ferenc ea Megyeri Erzsébet. Otoltlcs vi­dor és Vass Katalin. Balogh Ferenc éa Joé Mária házasságot kötöttek. Szőreg: Bodor Mihály éa Kol­lár Irén házasságot kötöttek. 0. kerület Szeged: Czutor Ignác István es Berta Mária Rozália, Fischer Ferenc es Árendás Ibolya, Ouna János es szegedi Anikó. Vetró Mihály Ferenc és Barna Mária hazassagot kötöttek. m. kerület Szegedi Daróc/1 László és Sztankovtcs Terézia házasságot kötöttek. Kiskundorozsma i Flock Mihály ás Gyuris Eva, Kvak Mihály és Korom Gizella. Gyuris János és Nagy Sarolta, Balogh Sándor és Varga Rózsa. Cseh Lajos és Pe­ták Mária Gizella házasságot kötöttek. SZÜLETÉS 1. kerület Szeged: Dér Ferencnek és Behány Ilonanak Márta, Lajos Dávidnak es Berkó Matildnak Ágnes, Papp Lajosnak es s/.uts Zsuzsannának Ildikó. Bakró-Nagy Józsefnek és Fodor Irénnek József, Gáál Ti­bornak és Sánta Irénnek Tlmca Írén. Oönczl Gyulának és Szl­getfalvl Mártanak Anikó, Szakái Istvánnak es Varga Klárának István. Bárkunyi Sándornak éz Gyöngyösi Évának Erika Eva, Olah Ernőnek és Süli Honának Endre István. Ballal Ferencnek es Helnrlch Katalinnak Katalin. Aradán Ferencnek és Magyarl Zsuzsannának Csilla Zsuzsanna, Terhes Andrásnak es Móra Vik­tóriának Edina. Dobó Antalnak es Aes Ibolyának Tamás, Hor­váth Edének és Herczeg Erzsé­betnek Tibor Gyula, Sándor Miklósnak és Ézslás Erzsébet­nek Miklós. Németh Endrének es Dudás Mártának Anita. Bar­tók Józsefnek és Dobó Gyöngy­vernek József, Rácz Árpádnak es Rostás Karolinának Zsuzsan­na, szegi Istvánnak és Török Jusztinának Gabriella Brigitta. Szűcs Józsefnek és Juhász Pi­roskának Beáta. Lepény And­rásnak és Német Magdolnának Adrién Magdolna, Máder Ferenc­nek és Mészáros Erzsébetnek Mónika, Jenéi Lajosnak és Szűcs Evanak Lajos, Csókást Márton­nak es Sánta Piroskának Már­ton Tibor. Sllóczkl Sándornak és Gál Margitnak Sándor Zsolt, Márta Károlynak és Faragó Má­riának Mária Gabriella, Halmi Gyulának éa Halász Etelkának Ildikó. Bóka Andrásnak és Ma­latlnazki Juliannának Julianna Ágnes. Szűcs Imrének és Nagy Irennek Ferenc, Tímár Pálnak es Földi Rozáliának Gábor Pál. Czombál Józsefnek és Gausz Klaranak Miklós. Szabó János­nak ás Seres Eszternek Eszter Szilvia. Kósa Istvánnak és Rarta Veronikának Brigitta veronika, UJJ Sandornak és Novotny Zsu­zsannának Zoltán, Knébel Györgynek és Csenda Erzsébet­nek Tamás. Csókást Imrének és Tóth Annának Imre, Csókás) Imrének és Tóth Annának Csa­ba. dr. Resch Bélának és Marl­novlch Saroltának Béla Endre, Prohaszka Antalnak és Arpásl Mártanak Szaniszló Péter. Dér Györgynek és Rutai Ilonának Gvörgv. Tóth Sándornak és Koza Máriának Sándor, Lele Imrének és Tóth Máriának Imre János. Elekes Antalnak és vá­mos Erzsébetnek Katalin Erika. Vőneki Jánosnak és Szűcs Er­zsébetnek Norbert, Rádt János­nak es Farkas Erzsébetnek Eri­ka Ágnes. Varga Lajosnak es Makra Ilonának Andrea Edit, Qékány Zoltánnak ét Lálkó Er­Családi események zsébetnek Gyöngyike Balogh Antalnak Erzsébet, és Kertész Etelkának Emese. Bakrl Mátyás­nak és Balogh Évának Ferenc. Terhes Józsefnek és Vanya Ka­talinnak Róbert Gusztáv, Tóth Antalnak és Bakacsi Annának Ágnes nevű gyermekük azü­letett. III. kerület Szeged: Csonka Sándornak és Tóth Máriának Andrea Szilvia. Borsos Sándornak es Varga Anna Máriának Sándor. Dobó Andrasnak és Kotogán Rozáliá­nak András. Imreh Balázsnak és Berecz Ágota Máriának Sza­bolcs. Schuszter Aladár István­nak és Kuruc/ Erzsébetnek Ala­dár, Dózsa Józsefnek és Kan­csár Katalinnak Andrea. Juhász Gyula Mihálynak es Kádár Irén Piroskának Gyula Bálint, Mol­nár Gábornak és Lengyel Ágnes Irénnek Erika. Pálinkás László Ignácnak es Tyukodl Jullanna­nak Udlko Erika, Suti Sándor­nak és Miklós veronikának Sán­dor, Tóth Miklósnak és Bakos Máriának Anikó Mária, Varga Tamásnak és Kónya Évának Eva. Kolompár Mártonnak es Farkas Erzsebetnek György, Tari Vilmosnak és Szekeres Zsuzsannának László, Györké Zoltánnak és Molnár Katalin­nak Zoltán. Pataki Józsefnek és Szélpál Marisnak Ildikó. Süli Györgynek és Palovits Márianak György, veres Jánosnak és Bá­nyád Máriának Péter Pál, Bala­ton Sándornak és Várnagy Ilo­nának Bernadett. Takács Róbert Istvánnak és Csonka Erzsébet Katalinnak Róbert nevű gyer­mekük született. HALALOZAS I. kerület Szeged: Boldizsár Mihályné Budai Anna, Vogel Tlborné An­nav Mária. Frankó Imréné Ko­vács Erzsébet, Lakó Antalné Kiss Ilona. Bertalan Lajos. Bu­dai Jánosné Laczkó Julianna, Kovács Ilona Margit. Kopasz Istvánná Szél Veronika. Ábra­hám Lajos. Brandt Magdolna, Pataki Imre, Lodrl Pál Zoltán, Zakar Pálné Bödi Bárla. Iglódi Istvánná Adám Gizella, Réti András, Kis Mihály, dr. Gaál Ödün. Háló József Gyula. Bakó Kálmán, Raffal István Ágoston. Pajtényi Lajosné Kádár Mária. Pavlai Károlyné Gajda Erzsébet. Csókást Antalné Olajos Etelka. Hegedűs Sándorne Bánszkl Ve­ronika meghalt. II. kerület Szeged: Győri Norbert László, Robicsek Endréné Hellebrandt Mária, Nagy Géza. Kéri László Ferenc. Schwercslcs Jenöné Nu­ber Ilona. Erős Ferenc, Jójárt János meghalt. III. kerület Szeged: Bürgés Györgyné Pá­kái Erzsébet, Slbalin Lazámé Ácsai Etelka. Tulkán Jánosné Polyák Erzsébet. Agócs Mátyás, Szécsl István, Bajzák Mihályné Teleki Rozália. Radnal Vtlmosné Németh Mária. Rácz Ferenc, Szente Ferencné Duesai Irén, Hódi Balázsné Klspéter Etelka. Gyuris Józsefné Némelh Julian­na, Nóvé Józsefné Zsigmond Rozália, Simon László Mihály. Birkás József, Kósa Jánosné Asszony Eva, Németh József meghalt. Az igazságszolgáltatást érintő új jogszabályokról 1. A közelmúltban sok olyan jogszabály Jelent meg, amelyek lényegesen érintették az igazságszolgál­tatást is. Az újságolvasó em­berek — különösen ha még a televízióra is odafigyelnek, rádiót is hallgatnak — erről már néhány cikket, nyilat­kozatot, riportot láthattak. A változásokról értesültek te­hát olvasóink ls. Mégis úgy véljük, a változások, módosí­tások legfontosabb rendelke­zéseit nem árt csokorba szed­ni. Ez a törekvésünk nem pótolja persze a jogi szakér­telmet. Nem is lehetett cé­lunk valamiféle „kurzus" rendezése. Semmi másra nem törekszünk, mint tájékoztat­ni akarjuk olvasóinkat az ál­lampolgárok széles rétegeit érintő igazságszolgáltatási kérdésekről. Az 1972. évi I. tv. módosí­totta a Magyar Népköztársa­ság alkotmányát. Már a mó­dosításnak a bírói szervezet ről szóló V. és az ügyész­ségről szóló VI. fejezete tar­talmazott olyan változáso­kat, amelyek később a bíró­ságokról szóló 1972. évi IV. tv. és a Magyar Népköztár­saság ügyészségéről szóló 1972. évi V. tv. részletesen szabályozott. Ezekről annyi­ban kell szólnom, hogy az el­járásjog változásai e törvé­nyek ismeretében érthetőb­bek, a változások szükséges­sége a társadalmi folyama­tokban inkább bemutatható. A bíróságokról szóló tör­vény bevezető rendelkezése kiemeli: „A Magyar Nép­köztársaság társadalmi és gazdasági fejlődése, az ál­lamélet és a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésé­nek feladatai, a jogok érvé­nyesülésének, a kötelezettsé­gek teljesítésének, a törvé­nyesség megvalósulásának to_ vábbi követelményei szüksé­gessé teszik új törvény meg­alkotását a bíróságok szer­vezetéről és működéséről. A törvény célja, hogy az igazságszolgáltatás — alkot­mányban meghatározott — feladatainak és alapelveinek érvényesüléséhez biztosítsa a szervezeti feltételeket. A törvény a bíráskodás egysé­gének megvalósításával a bírák választásának beveze­tésével, a bírói hivatás gya­korlásához hatékony biztosí­tékok megteremtésével az igazságszolgáltatás társadal­mi hatásának növelését. a szocialista törvényesség ér­vényesülését szolgálja " A bíráskodás egységének megvalósítását külön is sze­retném kiemelni. Az igazság­szolgáltatási fórumok szét­tördeltségének folyamatát néhány évtizede még társa­dalmi szükségszerűség indo­kolhatta Ma már gazdasági és társadalmi életünk fejlő­dése parancsolóan megköve­telte az igazságszolgáltatás egységének megteremtését. Ennek eredményeként a gaz­dasági döntőbizottságok — amelyek a szocialista szerve­zetek egymásközti pereiben ítélkeztek — beolvadtak a rendes bírósági szervezetbe. A területi munkaügyi dön­tőbizottságok munkaügyi bí­rósággá alakultak át. Ter­mészetesen megmaradtak a járásbíróságok, a megyei bí­róságok, a katonai oíróságok. A Magyar Népköztársaság legmagasabb bírói fóruma változatlanul a Legfelsőbb Bíróság. Kissé leegyszerűsítve most­már a bírósági fórumok funkcionálása úgy mutatható be, hogy — a munkaügyi viták to­vábbra is általában a válla­lati munkaügyi döntőbizott­ságnál Indulnak. Az ott ho­zott határozat ellen a mun­kaügyi bírósághoz lehet ke­resettel élni. Itt « legtöbb vita lezárul. A munkaügyi vitáknak csak egy szűkebb csoportja esetében teszi le­hetővé a törvény a munka­ügyi bíróság határozata el­leni fellebbezést. Ezt a me­gyei bíróságok — nálunk a Szegedi Megyei Bíróság — bírálja el. A gazdasági perekben, azaz a szocialista szerveze­tek egymásközti pereiben e megyei bíróságok előtt indul általában az eljárás. Ezek egy része azonban továbbra is a járásbíróság hatásköré­be tartozik. Ilyenek például a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek egymás között, vagy más szocialista szerve­zetekkel szemben keletkezett perel, vagy a szerződésen kí­vül okozott károk megtéríté­sére irányuló perek. Az állampolgárokat múr közelebbről érintő polgárt jogi ügyek, a büntetőügyek, a családjogi viták döntő többsége változatlanul a já­rásbíróságok hatáskörébe tartozik, hisz a járásbíróság továbbra is általános hatás­körű bíróság maradt. Ez azt jelenti, hogy minden bírósá­gi útra tartozó ügyben — ha azt jogszabály nem utalja ki­fejezetten más bíróság ha­táskörébe — a járásbíróság jár el első fokon. A fórumrendszer bemuta­tásánál nem törekedtem tel­jességre. Az újságolvasó ál­lampolgár szempontjait tar­tottam elsődlegesnek az is­mertetésnél. A lényeges tehát az. hogy minden jogvita lehetőleg bí­rói fórum előtt záruljon le. A bíróságokról szóló törvény külön is rendelkezik arról, hogy az állampolgárok alap­vető jogait és kötelességeit érintő ügyekben jogszabály­ban meghatározott esetekben az óllapolgórok a járásbíró­ságokhoz fordulhatnak. Dr. Falu György (Folytatjuk) Ajándék a múzeumnak Apró és óriás kagylók, sok színben pompázó, egyszerű es különleges formájú csigahá­zuk gyűjteményével gazdago­dott a kapuvári Rábaközi Múzeum. A gyűjtemény tu­lajdonképpen egy kitűnő órásmester ajándéka. Nógrá­di Villibald kapuvári órás­mestert úgy ismerték, mint aki nyttott szemmel jár a világban. A nagyon szép, 832 kagylóból és csigából álló gyűjteményt, az órásmester hagyatékát, lánya, Nógrádi Vilma adományozta a múze­umnak. A gyűjteményt most rendezik, hamarosan kiállí­táson láthatják az érdeklő­dők. Tóth Béla: Céhmesteri irományok 21 - i Kiváltottuk, hogy épp kapóra jött, hiszen is­merjük, s sok kérdezni valónk van tőle. örül­tünk, hogy a hosszú úton, mert Vácig szándéko­zott velünk jönni. A tavaszon olyan erős volt a Tisza, hogy egy éjszaka betörte az alsóvárosi zsilipeket, s meg­futotta a Boldogasszony sugárutat, a városban íélreverték a harangokat, s csak Vedres István­nal, Szeged város hites földmérő mérnökével — ki is nagy tudója volt a Tisza szokásainak — sikerült visszatuszkolni a medrébe őkelmét. Hanem amilyen erős volt az öreg, úgy meg­szelídült mostanára, a mi utazásunkra, hogy csak pirickélve viszi hajónkat lefelé, még a lo­vak se sokat rángatnak rajta, száz ágon süt a nap. az unalom űzne bennünket, hiszen fél na­pokon át a kopasz partoldalakon túl nem látunk egyebet suhánál, apró cserjéknél, s néha-néha magasabb a fáknál. A víz alacsony, a mederből alig látunk ki. Zen­ta ugyan kikönyököl a vízpartig városias épü­leteivel, de Kanizsa. Csóka, Pádé. Becse, mi • egyéb falvak, csak odabenn kucorognak a rétsé­gekben, harangsza vukról, s * hajósok ismerete nyomán tudjuk, hogy léteznek, fgy aztán nem vonja el figyelmünket semmi a világot járt Hold­mezei Berei Farkasról, kinek csillogó szemében jóságos meleg parázsként él egy kis pontnyi tü­zecske biztató bizalmassággal. Tudjuk Sárospa­takról, Debrecenből való kicsapatását, hatalma­sokkal való megütközéseit, viaskodásait, sokféle apró, csintalan cselekedett, Kérdéseink nem in­dítják válaszra. Bámészkodik, bagózik, néhol le­kéredzkedik, a lovak után vasas bickével dobál­ja a húzókötelet, amikor az beleakadozik a tus­kókba, cserjetövekbe. De csupán csak azért do­bálja, hogy az izmai el ne aludjanak. Amikor nagy szuszogva visszatér a hajótetőre, a sovány koszton sárgára aszott arcában látjuk, semmi­képp nem akar a maga ügyére fordulni a szá­ja. Nézte a víz sebjét, míg feküdtünk a domentá­tumos hajó háztetején, s agyára fogott szivarból pöfékelve mondta: — Versölésbül a pacsirta se él meg minálunk. Már ezután a tudománynak adom őszült fejemet, mivel a kenyerem' tán ott van a tudomány csalitosaiban. Éppen egybe­gyűjtögettem egy egészen ismeretlen témát, a vár­ból kidobált Irományok nyomán, amit a Grünn nyomda vett meg béléspapírnak. Annak a boly­gatása éppen annyira fájdítja a poéta szívét, akár az igaz versnek a verdesése. Hajósokról való történetek ezek, ha Vátzra be­érek. teszem is mindjárást nyomtatott írásba. Eddig pár lapot megfirkáltam róluk. Halálra ítéltek a címe. A Hazai és Külföldi Tudósítások című zsur­nálban fölleltem a II. József idejében szokásban volt hajóvontatással való halálbüntetés leírását. „A hajóhuzásra ítéltetett rabok büntetésének suüyos voltát nem képzelhefl más, henem csafe aki azokat látta. A hajóhuzásra ítéltetett rabok, minekutána el­sanyargatva, és az éhségtől el-kénszeredve által adattatnak, az Hajókhoz egymás rendiben ősve lántzoltatván, tavakon, s folyó vizeken keresztül, hol rövid, hol hónaljig, hol torkig érő vizben gázolni, és egyszersmind az Hájót — is húzni kéntelenittetnek, kik közülük sokan annyira el­alélnak, és gyengülnek, hogy meghallyanak, az ollyanok az lántzból ki-vétetvén vagy egy gödör­be bévettetnek, s temettetnek, vagy pedig addig, míg valami Törvény-fa, vagy büntetésre ren­delt valamelly hellyhez juthatnak, az hajóba vitettnek. Az nap estvig vizekben gázolt, és egézlen ál­talázott rabok estve ugyanazon vizes köntösök­ben az földre fektettnek, és letzövekeltettnek, minekutánna pedig éjszakán által a képpen meg­száradkoztak, reggel újra a hajó-huzáshoz fogni kéntelenítetnek. Innét következik osztán, hogy az Hajó-húzásra itéltetettek közül kevesen vágy­nák, kik egy néhány esztendőkig ezen büntetés­nek terhét ki-állhassák. Többnyire kevés idő alatt el-haláloznak. Mint a mult esztendőben — is történt, hogy 46 rabok közül, kik octobernek 14-ig napján az hajók húzására által adattak, hú­szan az uton Péter-Váradig el-haláloztak, és hu­szonkettőn igen erőtlenedve érkezhéttek Péter­Váradra azon holnapnak 28-dik napján." Irományaiból néha föltekintett. Ezen büntetés intézményét azonban nem Jó­zsef császár léptette életbe. íFolytatjuk.1

Next

/
Oldalképek
Tartalom