Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

a VASÁRNAP, ma. jomos M Családi munkamegosztás „A szüveknek enyheségét, két egypárnak egyességét, megosztani terhességét, így megmenni útnak végét." Ez a népi lakodalmi rigmus ke­rült stílusos mottóként a csa­ládi munkamegosztásról szó­ló tanulmány élére, A szer­ző, H. Sas Judit, a Szocioló­giai Intézet munkatársa ma­gyarázatul mindjárt hozzáte­szi: ez a rigmus is — mint ahogy a népművészet általá­ban — hallatlanul tömören fejezi ki a házassági és csa­ládi' társulás leglényegesebb emberi tartalmát és felada­tát A „szüvek enyhesége" alapján azt az egyességet kö­tik meg, amelyet az élA vé­megállapítja: a családok pontját tükrözi az a megál­többségében mnden otthoni lapítás is, hogy „a férjekre munka egyszemélyben az és az apákra háruló munka asszony, az anya. a feleség és teher sem kevés. A csalS­feladata don kívüli külső küzdelmet Az adatokból a szociológus elsősorban a férfiak vállal­háztartási „mintatükröt" al- ják. A megélhetés megterem­lított össze. Ebből — a többi tésének jelentős része is rá­között — kiderül, hogy a juk hárul." meglátogatott családok 74 Figyelemre méltó, hogy' százalékában a feleség készí- amíg korábban a falusi csa­ti a reggelit. A családok 59 Iádoknál a gyerekek egészen százalékában az asszony ta- fiatal kortól részt vettek a karit, 48 százalékánál a be- család mindenfajta tevékeny­vásárlást is egyedül végzi. A ségében, manapság feltűnően két utóbi munkában seglte- alacsony a gyerekek részvé­nek leginkább a férjek és a tele a házi munkában. A szo­gyerekek. A szerző tárgyila- ciológus szerint ez azzal függ gosan megjegyzi, hogy a fér- össze, hogy a szülők — jó­jeknek a bevásárlásban való szándékúai), de gyakran ká­géig a terhek megosztására, közreműködése kétségtelenül ros módszerrel — gyerekei­tehermentesíti a háziasz- ket a sajátjuktól eltérő, más, szonyt, de ennek a munká- úgy mondják „magasabb" nak a jellemzője, hogy házon társadalmi rétegbe, foglal­kívül lehet elvégezni. Altalá- kopási ágba akarják juttatni, ban az a tapasztalat, hogy a A vizsgálat során megpró­férjek a termelő tevékenysé- báltak választ kapni arra is, gen — tehát a fizetett mun- hogy milyen feltételek kö­kán — túl, a családi mun- zött, milyen társadalmi csó­kák közül elsősorban azt vál- portokban beszélhetünk a lalják, amelyek a külvilággal családi munkák demokrati­valő kapcsolatukaterősítik. és kusabb elosztásáról. Az ada­nem kényszerülnek az asz- tok szerint amint a feleség, szony -„szoknyája" mellett a nő képletesen „kiteszi a lá­bét" a ház kapuján, amint tehát megfizetik a munká­as egymás iránti szolidaritás­tekintettel be kell tartani. A bevezető után a követ­kező kérdései: sorakoznak: hogyan osztják meg a mai családok a terheket, a fel­adatokat, a felelősséget? A válaszokat szociológiai vizs­gálat alapján állították össze, tanulságul szolgálva — lakó­helytől függetlenül — vala­mennyiünknek. A részletezett adatok szerint a családi munkákat a meg- maradni. A családi munka­vizsgált 2000 famíliánál csak megosztást ismertető táblá­Szeged a hazai lapokban 1993/23 mintegy 30 százalékban osz- zaton a szociológusok „csil- ját, és jelentős részében nem tották meg demokratikusan,. lag" alatt közlik: a főzést tartózkodik a háztartás köz­azaz vállaltak részt belőle a természetesen kizárólag a vetlen közelében, akkor a férfiak és a gyerekek is. A feleségek végzik. A tanul- család többi tagjai is hajlan­szociológus — kommentár mányközlö szociológusnő dók részt vállalni az otthoni nélkül — a vizsgálat alapján részrehajlás nélküli állas- munkából. Érdekes; hogy a családi munkamegosztással kapcsolatos helyzet milyen összefüggésben van az asszo­nyok iskolai végzettségével: « 6 osztályt járt asszonyok 21, a 8 osztályt jártak 34. az érettségizettek 53 és az egye­temet végzett nők 63 száza­léka él demokratikusnak te­kinthető családi munkameg­osztásban. Talán a legtöbb tanulságot a vizsgálatnak a tradícióval, « megszokással kapcsolatos része nyújtja. A megkérde­zett családok 91 százaléka nem akar változtatni a ki­alakult munkamegosztáson. Ez azokra az asszonyokra is vonatkozik, akik tudják, hogy ók viselik a nagyobb terhet. A változást — a szocioló­gus szerint — nemcsak, és nem elsősorban a férjek és feleségek felvilágosításával lehet elérni, hanem azzal, hogy a körülményeket vál­toztatjuk meg. Ez különös­képpen vonatkozik a háztar­tási munkával összefüggő szolgáltatások színvonalának emelésére, ami alapvetően befolyásolja a családi mun­kát és azt is, hogy abból ki mit vállal és vállalhat el. Pálos Miklós Klasszikusatok sikere Az ünnepi könyvhét kiadványai A könyvhét nagy esemé­nye volt, hogy megjelent a Magyar Remekírók első há­rom kötete. A szó, hogy „megjelent" azonban csak azt jelzi ebben az esetben, hogy a nyomdát elhagyván, a könyvterjesztők kezén át két klasszikusunk művei az előfizetőkhöz jutottak: a ki­rakatokba csak azért, hogy erőt mentő magyarság érde­keit szolgálja. „Diófát ülte­tünk" — mondta ki a jelszót Illés Endre. Ez a diófa, melynek árnyékában nem­zedékek olvashatnak, böl­cselkedhetnek, koronájával a mai irodalomba ér majd — az év második felében meg­jelenő Veres Péter- és Nagy Lajos-kötetek jelzik ezt a hírrel hirdessék, jut annak, szándékát —. de gyökereivel aki hónapokkal ezelőtt beje­lentette az igényét az egés«. a tízéves sorozatra. Holott annak idején magyar Plé­iade-nak neveztetett francia mintára ez az irodalmunk egészéhez vezető kalauz, olyannak tehát, amelynek nemcsak az a sajátja, hogy bibliapapíron készülnek kö­tetei, hogy ezer-kétezer ol­dalasak, hanem az is — így hírlett először —, hogy azo­kat meg lehet kapni külön­a nyolcszáz éves múltba ka­paszkodik, abba a táptalaj ba, amelyből — a helteik, bornemisszák, s névtelenek munkáiból — Csokonai, Vö­rösmarty, Petőfi, Arany, Mikszáth, Krúdy, Ady, Ba­bits és még több tucatnyi jele6 írónk alkotásainak gyümölcse kapta éltetőned­veit. Az olvasó — ha ma­gyar — műveltségét e gyö­kerek ereje által nyerheti­Meg, vagy vissza. , • Méltó köntösben PAPP János- A szeged József Attila Tudományegyetem bölcsé­szettudományi karán történelem­brtl elfogadott doktori disszertá­ciók 11145—1971. Századok, 1972. 4—9. szám. GINTER Károly: A magyar nyelvészek II. nemzetközi kong­resszusa Magyar Nyelvőr, 1973. SUHA. Andor: Bttterkeft, Kampf. Lobén. — an Brücken, 45 Fahren. 71 Stediungen. — Mehrere MUUonen Joch Beriese­lung. — Dle Thelss. Budapester Rundschau, jun. 4. IFényképek­kel.J MATKO István: Modern mese: január-március. [1972. augusztus vte helyett olaj. — . A szegedi 32—26-án ) nls) szenzációk nélkül. — Bátor, KATONA Edit: Hlglénikusok tervszerű és kifizetődő beruhá­vándorgyülése Szegeden. Egész- - Termelest program 2900­ségUgyi Felvilágosítás, ianuár— Üt- Magyar Hírlap, Jön. február. Január— tg- Magyar Hírlap, [KELEMEN Gábor) (k—n): Ki­«Oü55- ^.SSÜtHSí^^lhJ! állításra készül szeged. - Mél­Xáf ?s v"ömödé - ' tőképpen bemutatni az Alföld BÁTYAI Jenő: A korszerű élelmiszer-gazdaságát. - - — Nemzet, jun. 5. Magyar háztartásért. "Műszaki Élet, máj 35. |Kiállítás május 10—20-án.) Tájjellegű Kiállítás. - Az ál- öröme é gondja. - Hétfőn es­föld. elelmiszer-gazdaság bemu- M megkeZdödött a szegedi Nem­tatója. Pest megyei Hírlap, fnáj._ 25. Hétfői Hirek, jun. 4. (CSÍK István | Cs. Ij: A sza­badkalak vendégjátéka. - Jőb. Magda Gabival es Király Leven Film, Színház. Muzsika, május pénvkepekkel I 26. [Kritika a szegedi előadásról. teveL f«nyicepeKKei.| KULCSÁR János: A játékszín zeti Színház egyhetes vendégjá­téka Szombathelyen. Vas Népe, Jun. 5. Hnterjú Girlcz Mátyással. A szovjet irodalom hódító versek egyaránt eljutnak te­útját már a felszabadulás mét avagy először a magyar előtt megkezdte Magyaror- olvasóhoz. A sorozat két fi­szágon. de akkoriban mé- gyelemre méltó s már klasz­lyebb megismerésének tör- szikusnak számító . rtagyre­külön is. A jámbor olvasó ténelmi akadályai voltak, a génnyel kezdődik, a Lenin­gondolta volna, hogy . leg- Horthy-korszak ismerté kul- díjas Leonovéval és a No­alábbis a nagy költőnk szü- tlúrpolitikai elvei. 1945 után bel-díjas Solohovéval. Pa letésének kétszázadik évfor- aztán sorozatban jelentek Orosz erdő Leonyid Leonov dulója alkalmából megjele- meg a szovjet írók alkotá- humanista atmoszférájú mű­nő kétkötetes életmű — mi- sai, tömegkiadásban, olcsó ve a szovjet próza korai, vei Csokonai-kiadás nég nem papíron, s kötésben, hogy 1930-as évekbeli korszaká­kapható a boltokban — minél többen hozzáférjenek, nak gyümölcse, Mihail Solo­hozzáférhető lesz. Ha a Jó- E jelentős művelődésügyi hov Feltört" ugar című re­kai-regényeket magába rej- tettnek azonban megvolt a génye a háború utáni elbe­tő nem is! maga árnyoldala is: a ma szélő irodalom egyik rtagy A jámbor olvasó ismét már a szovjet irodalom korszakát zárja le, keletkező-, csalódott — nem először —, klasszikus műveinek számi- zésének időpontjával |e: mert néhány könyvesbolt- tó regények, drámák, versek 1953. ban még az előfizetők igé- sorát jelentéktelen alkotá­nyeit sem tudták kielégíteni, sok duzzasztották föl. Az S így e sorozat megindulá- ötveqes évek végétől kritiku­sának nem mindennapi iro- sabbá váló szemlélet a ha­dalom- és művelődéstörténe- zánkban megjelenő szovjet ti tényén örvendező kom- irodalomnak javára vált: mentátor sem tud maradék- igényre immár igény felel, talanul lelkesedni. Ügy tű- A magyar könyvkiadós — nik, ismét csak a távlatok- az Európa Kiadó által — nem is jelezhette volna szeb­ben a szovjet irodalom irán­ti megbecsülését, 'mint ban gondolkodó igazgató-­szerkesztő. a sorozat iroda­lomtörténész-író — s még számtalan, munkásságát jel- rsl. hogy a Magyar Remek­lemző főnévvel illethető — írók sorozatnak megindítása­gondozója, Illés Endre mér- val szinte párhuzamosan te föl a várható igényeket, megkezdte egy hasonlóan míg maga a kiadó és olvasó igényes külsejű sorozatnak, között álló könyvterjesztés a Szovjet Irodalom Könyv­— ismét — szkeptlkusabb- tárának kiadását. S ha még nak bizonyult. Pedig éppen egy párhuzamot akarnánk a nemrégiben oly nagy si- vonni, akkor utalhatunk a kerrel terjesztett Petőfi-kö- Móricz- és a Csehov-sorozat tet inthette volna nagyobb első köteteire is, melyek most körültekintésre az igényeket jelentek meg a boltokban és szűköcske mérlegserpenyő- már-már az otthoni köny­be gondolkodókat. vespolcokon is. Vagy éppen A Magvar Remekírók — j"™' J}ogy az olcsó magyar a nagy érdeklődés is jelzi k°nyvheti prózai antológiá­— mindenesetre remek írók- Yal. egyi«öben- s ugyanúgy nak bizonyulnak, tudj'isten reiaron tehet kapni a mai hányadszor. A jól fölismert novellisták műveit szükségszerűség ihlette e so- tertalmazo zsebkönyvet, rozatot, a múltját egyre reá- A Szovjet Irodalom Körryv­lisabban figyelő, föltáró, a tárát tizenöt kötetre tervezi klasszikusokból egyre több a kiadó: regények, drámák, Az öj sorozat méltán szá­míthat olvasói érdeklődésre: azokéra is, akik egy megfe­lelően válogatott könyvfo-. lyamból akarjak újra meg­ismerni, s újraértékelni egy hatalmas korszak irodalmát, azokéra is, akik már e méltó köntösben kínálkozó köny­vekből olvassák ki mindazt, ami számukra — tórténe­Miklós Hegyi traktorok A Volgográdi Traktorgyár­ban 75 lóerős, hegyi talajok müvelésére alkalmas érőgé­pek gyártását kezdték meg. Az újszerű mechanikai rend­szerrel felszerelt traktor igen meredek hegyoldalak meg­művelésére ig'alkalmas. For­dulás nélkül, előre-hátra ha­ladva szántja a földet. Bemutató Szege­Babl­Fényképpell CSÍK Istvén den. — Angyal szállt le lonbi Film, Színház, Muzsika, maj. 26. [Kritika a DUrrenmatt­dráma előadáséról. Fényképpel ! A magyar könyvnyomtatás Ju­bileuma. Magyar Hírlap. Népsza­va, máj. 26. [Rendezvenyaorozat Szegeden.) Szeged — Ujabb lakónegyed. Hétfői Hírek, maj. 28. [Az észa­ki varosrészről. I [DAN1SS Győzői: „Az EDÜ nélkül szegényebbek lennénk". Békés megyei Népújság, máj. 29. [Dr. Diós Józsefnek, a Tö­mörkény gimnázium Igazgatójá­nak nyilatkozata.) Teveitató Szegedről. Eati Hír­lap', máj. 29. [A Kenderfonó­éa Szővőipart Vállalat terméke.] Megalakult a Del-altöldi Ide­genforgalmi Intéző Bizottság. Magyar Nemzet, máj. 31. Békés megyei Népújság, jún. 1. Szolnok megyei Néplap, Jün. 5. BOKOR László: Horgpr Antal nyilatkozata József Attiláról. Kortárs, Junlus. ..Szeressen szép, örökös tar­tományaimban". — József Attila dedikaclója Mészöly Gedeonnak. Kortárs. Június [Szeged. 1925. máj. keltezéssel. I MAGYAR Ambrus: Hidak. — Ar algyői közúti Tisza-híd. Tech­nika, június. [Az új híd műsza­ki leírása.) [Kl'LCSAB János) — kulcsár —: Dürrenmatt, Verdi, Hender­son. — szegedi színházi hét Szombathelyen. Vas Népe, jún. 1. tA színház vendégjátékáról.) Szeged új tudományos Intéze­te. Nepsznbadság, Népszava, jun. 2 Esti Hírlap, jún. 4. [Föl­epUlt a biológiai kutató központ második épületszárnya.) PÜNKÖST1 Árpád: A Rabona­kutatás egyik információs köz­pontja lett Szeged. — ÜJ növé­nyek nemzetközi együttműkö­déssel Népszabadság, Jün 2 [Fényképpel.) Martin Luther Ktug ünnepséj Szegeíien. Magyar Hírlap, Ma­gyar Nemzet, Jun. 3. PÜNKOSTI Árpád: Tudatos1 esaládtervezest: — Beszélgetés a 1 terhességmegszakltásról Szon­tágh Ferenc professzorral. Nép-4 segbadnág. yuo. 3. „ Tóth Béla: Céhmesteri irományok Az első napot részletesen el kellett mondanom, nemcsak az ilyen tejfölösszájúak Ieskődtek, mint mert' ahogy építésnél a fundamentum első köve Fridi meg én. Hanem tanulni akartunk a na­állitja be a házat, úgy az első napos1' inasság ál- gyöktől. HL Nagyotmondó huszárok. lítja be az ötéves életet. ősszel, hogy leestek a harmatok, a ködökből kitakarózva ébredezett reggelenként a Tisza. Már tudtam gyaluvasat köszörülni, fűrészt re­szelni, olyan ablakrámát csinálni, amelyikbe nuton járt bele az üveg. Szerettem, ezért büszkén hurcoltam a zöld kö­tényemet, az asztalosok messzire látszó jelvényét, de annyira, hogy akár a templomba is azzal mentem volna. Hanem ottai\ azért Prokop plé­bános úr azt mondta a prédikációjában, hogy bár az Istennek a szegény mezítlábas épp olyan kedves, mint a gazdag, díszes ruhájú úr, egy­szer kipróbálván, nagy büszkeségemben zöldkő­Mikor a huszár hazajött Taljányországból, el- SSEu^kEik ZTTrS a —ninm?' * mesélte, hogy olyan nagy káposztát látott, hogy ^Y^^'C/'IIOH SEB.,„ az egész ármádia ha meleg volt, alament, hogy k°l«°kr? miae vigyázni, nem ugy gondol­hűvösbe legyenek és akkora méhet látott, mint egy ló. „Hal a kaptár mekkora volt?" — kér­dezték tőle. „Hat csak akkora, mint nálunk" — felelte a huszár. „Hát akkor, hogy 'ment be a méhecske?" — kérdezik tovább. De a huszár nem hagyta magát zavarni, azt mondja: „Akkor mér eljöttem." „Ez semmi!" — mondja a másik. „Mikor mink Pojákországba voltunk, olyan nagy üstöt láttam csinálni, hogy mikor a kovácsok az egyik feliben kalapáltak, azok, akik a másik feliben dolgoztak az üstnek, nem hallották a kalapá­lást." „Mit csináltak azzal a nagy üsttel?" — kérdezi a Taljányországban járt huszár. „A te káposztádat főzték meg benne", volt a válasz. — Alszotok-e — kérdezi a mesélő, de mintha csak ezt várta volna, az éjjeliőr, rákezdte: Hallja minden haznak ura, I fizet ütött már az óra, Vigyázz ember ezen szóra; el mégy az nyugodalomra, mire virradsz föl holnapra, örömre kelsz-e? a vagy búra, „ 1 madkozzalv-ID azma. kodott. Álló létrájáról odasuhintott ám az illet­lenül beszélgető lányokra, kacsintgató legények­re, s rám zöldkötényesre is, hogy Prokop plé­bános úrban elállt az orémuszolás közbeni lé­legzet. Kaptam egy jó nagy suhintást, csak úgy csengett a fülem a zöld kötényért. Egyszer még szégyenpadra is leültettek a bejárati szenteltvíz­tartó alá. Ott aztán mindenki rámcsapkodhatta, bejövetelkor, meg ki jövetkor, a mancsáról lecsö­pögő szenteltvizet. így menegélt az életünk az első nap irányzóméban, la. Vasárnaponként illett kicsit hazanézni a Pffle­közbe, némi fonatos kalácsok dolgában, fölidéz­ve a szülői ház ízét, de amúgy nagyon sietve er­re befelé, mert az ünnepi inas kalandozásoknak nagyobb volt a várása, mint akár a karácsonyi álmoknak. Ott sétáltak a felsővárosi lánycselédek meg fel. sővárosi purgerlányok, de olyan szépek, hogy majd elszálltak. De el nem mehetett egy sem úgy a pajta meg a Tisza között, hogy szó ne érje a ház elejét. Mindenki cafka volt a szá­jasok szerint, meg mind repedt sarkú, meg ado­nyi, meg cirmos! Csak úgy néha olyan jobb érzésű cukrász- meg patikusinasok tátogtak tiltakozásul, ha az ő vá­lasztottjukra esett a festés. Akkor fölkérdezték az illetőt; hiszen néktek is volt édesanyátok te, az is lány volt, és járt a felsővárosi purger­lányokkal, az is ezt hallhatta az akkori ina­soktól? No erre kis lobogtatás következett, de aztán kezdődött az egész elölről. Nem is múlt el vá­sárnap verekedések nélkül. Az egyenruhás pol­gárőrség szétszedte a cívódókat, mert azokból meg volt ezernyi minden városrésznek, s örökké résen álltak önként, a maguk jószántából, hogy a rendet vigyázzák. De az inasok körbefogták a verekedőket, eltakarták őket, hogy az ítéletet csöndben, szépen végre lehessen hajtani azon nyomban ott a helyszínen. Szerettek az inasok megmérkőzni egymás között, szakmák szerint is. Az asztalos "nem állhatta a borbélyt, meg a cuk­rászt és a susztert. A kőműves az azokát utálta, és körösztbe-kasul föllelhetők voltak az ellen­érzések a szakmák között, talán mivel az esti mesélgetések, mühelybeli beszélgetések is már eleve beirányították az előítélkezéseket. Hogy az ő szakmájuk a legkülönb, a többiek csak úgy kulloghatnak a poros lábuknyomában. Verekedésekkor a szakmák eszközei kerültek elő, a suszter nyeles árat kapott, akit megszur­A kincstári zsindelypajták elején, amit hétköz- kált mehetett dolgára. Az asztalos vitte a por­napi nyelven csak Rác piacnak hívott a póriság, festéket, ha avval szembecsapott valakit az el­jo- le volt agyagolva a fold, akarcsak a kis seta- , ,,,...., , , . tér, meg a vár előtti promenád, eldöngölve, hogy lenfelei kozul, akkor az egy darabig nem látott, olyan sima volt, akár klikkerezni is tudtak rajta A boltos a kocsikenőcsöt tartotta kéznél, a szap­az iskolások. Az inasság inkább innen leskődzött panföző a lúgot. a parton jóoö-cnenö nagylányok ntan. Mondjak k&oigtatjnlc)

Next

/
Oldalképek
Tartalom